Sabrina Jeffries – Csalfa csábító

A herceg emberei 3

A General Press jóvoltából hazánkban is megjelent A herceg emberei sorozat harmadik része, a Csalfa csábító. A Blogturné Klub négy bloggere ennek örömére bemutatja a pimasz Lady Zoe és Tristan Bonnaud izgalmakkal, szenvedéllyel és humorral teli történetét.

Tartsatok velünk, kövessétek figyelemmel az állomásokat, és a turné végén vigyétek haza a kiadó által felajánlott regény egyik példányát.

A gazdag és pimasz Lady Zoe Keane-t kételyek gyötrik a származását illetően. Elhatározza, hogy mielőtt feleségül menne kiszemelt jövendőbelijéhez, utánajár a gyökereinek. A tét pedig nem kevés: az, hogy megtudja, valóban jogot formálhat-e az Olivier grófnője címre, vagy sem. Úgy dönt, a környék legjobb nyomozóit, A herceg embereiként elhíresült irodát keresi meg a feladattal.

Tristan Bonnaud-nak, a nyomozóiroda egyik emberének jut a megbízatás - ő azonban bármire hajlandó lenne, hogy ne kelljen együtt nyomoznia a minden lében kanál Lady Zoéval. A kényszer szülte együttműködésben, a múlt sötét titkainak kifürkészése közben a két fiatal mind közelebb kerül egymáshoz, és a szenvedély megélése közepette nem is sejtik, hogy a végső titok, amely leleplezésre vár, miként változtatja meg az életüket.

Sabrina Jeffries sorozatának, A herceg embereinek harmadik részében ismét rengeteg izgalom, szenvedély és humor várja a romantikus regények kedvelőit.

General Press, 2019

Eredeti cím: How the Scoundrel Seduces, 2014

Megrendelhető   

Bár A herceg emberei sorozat harmadik része, a Csalfa csábító önálló történetként is olvasható, mert a cselekmény egy 1813-ban játszódó előszóval kezdődik, ami elismételi mindazt, amit már tudnak azok, akik a sorozatot az első könyvtől kezdve követik, azaz Rathmoor vikomtjának két családja van: egy hivatalos, melyből törvényes örököse és a tartalék származik, valamint egy nem hivatalos, ugyanis éveken keresztül viszonyt folytatott egy francia színésznővel, mely kapcsolatból két gyermek is származik: Tristan és Lisette.

Rathmoor vikomtja dícséretesen nem tett különbséget gyermekei között származásuk miatt, ami nem mondható el örököséről, George Mantonról, aki még édestestvérére is irigy és féltékeny, hogy törvénytelen testvéreiről már ne is beszéljek. Mert ilyen ő. Tehát, mikor Rathmoor vikomtja vadászbaleset áldozata lesz és jobb létre szenderül, az új vikomt elüldözi a másik családot, ha tehetné, a föld színéről is eltűntetné őket. Mi több, öccsének is keresztbe tesz, csupán azért, mert a féltestvérek pártját fogja. Csupán a sorozat harmadik részének végére derült ki, hogy honnan ez a mérhetetlen gyűlölet. S a körülmények úgy hozzák, hogy George végre megkapja méltó büntetését mindazért, amit tett. Én ezt az első könyv végére vártam és hiányérzetem volt, hogy nem következett be, most már értem is, hogy miért.

Mivel Lisette történetét már a sorozat első könyvéből megismerhette a lelkes olvasó, most Tristanon van a sor.

A cselekmény az előszóban leírtakhoz képest tizenhárom évvel később folytatódik. Már működik a Manton nyomozóiroda, melyet mindenki csak A herceg emberei néven ismer. Itt dolgozik Dominic, a kisemmizett testvér, valamint féltestvére, egyben történetünk főhőse is, Tristan Bonnaud, s végzik azt, amivel egy korabeli nyomozóiroda foglalkozni szokott, míg egy nap Lady Zoe Keane settenkedik be az irodába, hogy egy régebbi ígéretet behajtson a társaságon.

Lady Zoe Keane-ről tudni kell, hogy Lord Olivier egyetlen gyermeke, és az a kivétel, ami erősíti a szabályt: apja halála után saját jogán grófnő lehet, örökölheti a címet, a vagyont. Ez ugye szokatlan, de nem lehetetlen az angol nemesség körében, ahol az esetek túlnyomó többségében egyenes ági férfirokon örökölheti a nemesi címet és kiváltságokat, ennek hiányában további, távolabbi férfirokonok jöhetnek csak szóba, szigorúan szabályozott sorrend szerint.

Lady Zoe-nak pedig pontosan a származásával van gondja, ugyanis meggyőződése, hogy ő nem szülei gyermeke, így sem a cím, sem a birtok nem lenne az övé. A címért nincs is annyira oda, viszont a birtokot nagyon szeretné. Bizonyosságot akar származásáról, hogy a továbbiakban lépéseket tehessen a birtok megvédése érdekében, amely egy amerikai unokatestvérre, Jeremy Keane-re, egy ismert festőre szállna. Amennyiben a Manton nyomozóiroda kideríti, hogy Zoe nem törvényes örökös, úgy a lady (de inkább apja és nagynénje) számításba veszi a házasságot az amerikai unokatestvérrel.

A nyomozás során a cselekmény egy korabeli cigánytáborba is elvisz, ami kitűnő alkalom volt a nomád népcsoport szokásainak, hagyományainak, életvitelének bemutatására, szembeállítva azt az angol arisztokrácia merev viselkedési törvényeivel. S ez egyben alkalom volt arra is, hogy Tristan Bonnaud a saját ügyében is nyomozzon, s talán végleg lerázza magáról féltestvére, a jelenlegi Lord Rathmoor állandó fenyegetését. S míg a nyomozás folyik, Zoe és Tristan természetesen egymásba szeret.

Kedveltem a történetet annak ellenére, hogy nem volt tökéletes. Szerettem Tristan és Zoe csatározását, mert nem mondhatni, hogy rajonganának egymásért, bár azért a kémia megvan közöttük. Ez a vonzalom alakul át a későbbiekben testi vágyból szerelemmé. S ha már testi vágy, akkor természetesen némi erotika is járt a történethez.

Viszont határozottan idegesített, hogy Tristan egy egész könyvön keresztül hercegnőzte Zoe-t, csupán azért, hogy idegsítse.

Azt sem igazán pontoztam, hogy Lisette-et, aki már egy herceg felesége, nem igazán kellett kapacitálni, hogy családi titkokat osszon meg egy idegennel, mert Zoe Lisette számára csupán egy idegen, egy olyan valaki, akivel néha összefut társasági eseményeken. Ennek ellenére az első adandó alkalommal símán kitárgyalja Tristan múltját és minden titkát Zoe-val.

Nem különösebben kedveltem az amerikai unokatestvért sem, nekem kicsit erőltetett volt a karaktere, de számomra az igazi negatív hős még csak nem is George Manton, Rathmoor vikomtja volt, hanem Zoe nagynénje. Ha ő és a lepcses szája nincs, akkor Zoe talán sosem sejti meg, hogy származása körül némi bonyodalom van, a titok szépen titok marad. S saját fecsegésének következményeit is Zoe-n akarta leverni azzal, hogy az amerikai unokatestvér fele terelgette, hol diszkrétebben, hol erőszakosabban, csak azért, hogy a vagyon a családban maradjon, a titok maradjon titok és ne legyen belőle társadalmi botrány és bukás.

Tökéletlensége ellenére kedveltem a történetet, mert igzalmas volt, pörgős és természetesen felvezette a következő részt, ami majd Dominicról, a legújabb Lord Rathmoorról szól. De erre sajnos jövőig várni kell.

A szerző és a klasszikus romantikus történetek rajongói minden bizonnyal kedvelni fogják ezt a történetet, de ízlések és pofonok…

Kapcsolódó bejegyzések:

Mire vágyik egy herceg?

Botrányos bajkeverők

Mostani játékunk során azt teszteljük, mennyire ismeritek az első két rész főszereplőit.
Minden állomáson találtok egy idézetet, nektek mindössze annyit kell kitalálnotok, ki mondhatta. Ha mind a négy megfejtést beírjátok a rafflecopter doboz megfelelő sorába, esélyetek nyílik megnyerni a könyv egy példányát.

Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

“– Eszébe jutott valaha is, hogy mióta világ a világ, a házaspárok kénytelenek végignézni, hogy a másik megöregszik, legyengül, és szenilissé válik? Hogy ez a házasság természetes velejárója? Ez bizonyára nagyon nehéz, de azért annyira nem, hogy az emberek házasságba vetett hite megrendüljön.”

a Rafflecopter giveaway

11/06 Betonka szerint a világ…

11/09 Angelika blogja

11/12 Könyvvilág

11/15 Dreamworld

Lisa Kleypas – Apja lánya

Ravenel család 5

Lisa ​Kleypasnak, a New York Times bestsellerszerzőjének sziporkázó történetében egy gyönyörű, fiatal özvegy épp azzal a férfival talál rá a szenvedélyre, akivel igazán nem kellene…

Bár Lady Clare, a gyönyörű fiatal özvegy még sosem találkozott West Ravenellel, abban egészen biztos, hogy a férfi egy komisz, nyavalyás, erőszakos fráter, aki a bentlakásos iskolában pokollá tette Phoebe néhai férjének az életét, és ezt a nő sosem fogja megbocsátani neki. Phoebe egy családi esküvőn megismerkedik egy remek megjelenésű és képtelenül elbűvölő idegennel, aki mellett tüzes-jeges hullámokban tör rá a vágy. Amikor a férfi bemutatkozik, kiderül róla, hogy nem más, mint… West Ravenel.

West múltja nem mondható makulátlannak, de ezért sosem mentegetőzik, és nem keres kifogásokat. Azonban attól a perctől fogva, hogy megismeri Phoebe-t, ellenállhatatlan vágy emészti… emellett tudatában van annak a keserű igazságnak is, hogy egy Lady Clare-hez hasonló nő társadalmi szempontból is jóval felette áll. Arra azonban nem számít, hogy Phoebe korántsem holmi konzervatív arisztokrata hölgy, hanem annak az erős akaratú hajdani első bálozónak a lánya, aki annak idején megszökött Lord St. Vincenttel, Anglia leghírhedtebb és legvonzóbb aranyifjával.

Nem kell hozzá sok idő, és Phoebe hozzáfog ahhoz, hogy elcsábítsa a férfit, aki felszította benne a tüzet, és elképzelhetetlen örömökben részesítette. De elég lesz-e lángoló szenvedélyük ahhoz, hogy legyőzze a múlt árnyait?

Gabo, 2019

Eredeti cím: Devil’s Daughter, 2019

Mondanám azt, hogy kiböjtöltük a Ravenelek utolsó részének megjelenését is, de ez így nem felelne meg a valóságnak. Egyrészt, angol nyelven is csak az idén került boltokba a könyv, másrészt több kiadó is példát vehetne arról, ahogyan a Gabo Kiadó a sorozatokhoz viszonyul. Így kell ezt csinálni, és remélem megtartják e jó szokásukat, hogy a sorozatok részei egymás után jelennek meg, és nem kell hónapokat, esetenként éveket várni rájuk.

Emlékszel még a szerző Wallflowers sorozatára és Evangeline (Evie) Jennerre (4. rész: Az ördög télen)? Ő gondolt egy merészet és házassági ajánlatott tett Sebastian, Lord St. Vincentnek. Ebből a házasságból több utód is született, az egyik a mostani Lord St. Vincent (Gabriel) – mert Sebastian azóta már herceg lett –, akivel már megismerkedtünk a Ravenelek egy előző történetében (3. rész: Ördöngös tavasz), ugyanis Pandora beházasodott a hercegi családba.

Ez a történet visszavisz Pandora és Gabriel esküvőjének napjához, ugyanis itt találkozik a történet két főhőse: a fiatal özvegy Phoebe, Lady Clare (Sebastian és Evie lánya) és a jó útra tért korhely Weston (West) Ravenel.

No, ez eléggé bonyolultnak tűnhet, hiszen két sorozat szereplői futnak össze egy esküvő alkalmával, de aki a szerző rajongója, az minden könyvét olvasta és tisztában van azzal, hogy ki kicsoda és milyen kapcsolatban áll a másikkal. S egy jó alkalom volt arra, hogy két nagyon kedvelt sorozat szereplői összejöjjenek egy közös történetben, mert az esküvőre a Ravenelek és a Wallflowers szinte teljes “szereposztása” felvonult.

Phoebe, Lady Clare meglehetősen sok előítélettel indul neki az esküvőnek, ugyanis elkerülhetetlen a találkozás a hírhedt West Ravenellel. S miért vannak Phoebe-nek előítéletei? Mert két évvel korábban elhunyt férje és West Ravenel iskolatársak voltak, West pedig meglehetősen sokat szekálta a beteges fiút, aki végül ott is hagyta a bentlakásos iskolát. Hogy Phoebe és férje között igazi szerelem volt-e vagy sem, meg nem tudnám mondani. Szomszédos birtokokon nőttek fel, bizalmas barátok voltak és Phoebe volt az, aki nyomasztotta, hogy házasodjanak össze. Most pedig két gyermekével (Justin és Sebastian) a Ravenel-házba igyekszik. S mivel Sebastian és Evie lánya, abszolút természetes, hogy nem egy szempillarebegtető, ájuldozós liba.

Csakhogy az ördög nem olyan fekete, mint amilyennek lefestik, és Phoebe-nek el kell ismernie, hogy West nemcsak eszméletlenül férfias és vonzó, hanem nyomokban sincs már benne sem a kötekedő diák, aki volt férje életét megkeserítette, sem a bortányos viselkedése miatt hírhedt aranyifjúnak. West Ravenel talpraesett, haladó gondolkodású és kézben tartja a Ravenel-birtok gazdasági ügyeit, amit Phoebe nem mondhat el magáról, hiszen a gyermekei örökségét, férje kívánságára, egy unokatestvér kezeli, aki többet akar, mint egyszerű rokon lenni, és akinek a becsületessége megkérdőjelezhető, mint ahogy a későbbiekben kiderült.

Amikor virtuális térben megjelent a könyv borítója, feltűnt a jobb sarokban csendben meghúzódó fekete macsek, s kiváncsian vártam milyen szerepe lesz majd a történetben a szőrzsáknak, mert kellett lennie, hiszen nem csak úri passzióból biggyesztették oda, csak mert a kiadóban szeretik a fekete macskákat. Ő Kutyafája, és merem állítani, hogy színt vitt a történetbe attól a pillanattól kezdve, hogy megejtette belépőjét. Justinnal alkotott párosa meglehetősen sok megmosolyogtató helyzetet idézett elő, mert milyen csodálatos is tud lenni az ártatlan gyerekszáj, különösen, ha egy talpraesett kisfiúhoz tartozik:

“– Justin, attól tartok, nem tarthatod meg a macskát. 

– Ó, hát ezt már tudtam. 

– Nagyszerű. Nos, akkor… 

– Csakhogy, tudod, mama, az a helyzet, hogy a cica szeretne megtartani engem.”

West és Phoebe kettőse egyszerűen lehengerlő volt. West tisztában van azzal, hogy rangban mélyen a nő alatt áll, hiszen ő a Ravenelek szegényebbik ágához tartozott, bátyjával, csak megtűrt rokonok voltak, soha nem is számítottak arra, hogy valaha is valamelyikük címet örököl. West most sem több, mint a Ravenel birtok talpraesett intézője (bár bátyja többször is felajánlott neki egy kis birtokot, hogy saját lábára álljon), míg Lady Clare egy herceg lánya és egy főrend özvegye. De a kémia nagyon is működik kettejük között, Westet pedig finom öniróniája ellenállhatatlanná teszi.

A nyilvánvaló közös vonzalom ellenére nem lesz gyors és mindent elsöprő szerelem, ami néhány nap alatt egy újabb házassághoz vezet, de azért történik némi lepedőszaggatás a boldog végkifejlet előtt is. Az együtt töltött idő alatt West meggyőzi Phoebe-t, hogy jobban ellenőrzése alá kellene vonnia gyermekei örökségét, ez pedig olyan bonyodalmakhoz vezet, melyeket a nő csak West segítségével tud megoldani. És Sebastian nem lenne önmaga, ha nem nyújtana segítő kezet a sorsnak…

Csodálatos volt. Pörgött, humora volt, szellemes párbeszédek tarkították és jó volt ismét találkozni a már korábbról ismert szereplőkkel. Merjek reménykedni, hogy valamikor jön majd Cassandra, a Ravenel-ikerpár másik felének története is?

Imádtam! De ízlések és pofonok…

Kapcsolódó bejegyzések:

   Wallflowers                                                                   Ravenels

1 Nem múló varázs                                                 1 Érzéketlen aranyifjú

2 Egy nyáréjszaka titkai                              2 Winterborne választottja

3 Ősszel történt                                                        3 Ördöngös tavasz

4 Az ördög télen                                                      4 A szív doktora

5 Botrány tavasszal

6 Rafe karácsonya

Julia London – A vad skót

A vad skót 1

A General Press Kiadó szeptember 2-án újabb névvel gazdagította a magyar fordításban olvasható történelmi románcok szerzőinek névsorát. A több, mint harminc regényt publikált Julia London idehaza A vad skót című művével mutatkozik be az olvasóknak, amely hat részes Felföldi vőlegények sorozatának nyitó kötete.

Arran McKenzie első látásra beleszeret a vörös hajú, zöld szemű Margot Armstrongba. A luxusban született és nevelkedett angol nemeskisasszony azonban képtelen beilleszkedni a skót klánfő barbár világába, így pár hónappal az elrendezett esküvő után elhagyja a férjét, és igyekszik mindent elfelejteni – leszámítva azokat a pillanatokat, amelyeket a vad Arran szenvedélyes ölelésében töltött.

Három évvel később azonban kénytelen visszatérni a férjéhez a Skót-felföldre, hogy kiderítse, milyen szerepet játszik a férfi egy Anglia elleni, feltételezett árulásban, mielőtt a gyanú a nő családjára terelődne. Vajon melyikük kerül ki győztesen a kémkedés és a csábítás szövevényes játékából? És sikerül-e túllépniük a félreértéseken és a megbántottságon, hogy beengedjék szívükbe a szerelmet?

General Press, 2019

Eredeti cím: Wild Wicked Scot, 2016

Megrendelhető   

 

Julia London neve nem volt ismeretlen a számomra, de nem pont ezt a könyvét olvastam, és természetesen nem magyar nyelven. Úgy gondolom, hogy épp ideje volt a magyar olvasóknak is megismerkedni vele (megtehették volna korábban is), tehát örömmel fogadtam a hírt, hogy a General Press Kiadó felvállalta e sorozatnak a kiadását. Legalábbis remélem, hogy a teljes sorozatot alkalmunk lesz magyar nyelven olvasni, hiszen A vad skót csupán az első része annak a hat részből álló szériának, mely magyar nyelven az első kötet címét viseli, angolul viszont Highland Grooms (Felföldi vőlegények) név alatt fut.

Ha a skótok nem lennének ki kellene találni őket, a klasszikus romantikus irodalom pedig annyi remek történettel lenne szegényebb! Többek között az Outlanderrel. Nem véletlenül említettem meg Diana Gabaldon monumentális művét, hiszen akik figyelemmel kisérik annak a történetnek az alakulását (könyvben vagy filmen), azok otthonosan érzik majd magukat Julia London történetében is, hiszen a cselekmény a 18. század elejére visz vissza, a jakobita mozgalom kezdeteire. Skócia az angol korona fennhatósága alatt áll, és aki egy kicsit is jártas a történelemben, vagy kellő mennyiségű skótokról szóló romantikus történetet olvasott, az tisztában van vele, hogy ez a skót klánok nagy részének nincs ínyére. A békét biztosítandó, a trónön ülő Anna királynő elrendeli a vegyes házasságokat, melyek inkább szövetségek egy politikai játszmában, mint érzelmeken alapuló kapcsolatok.

Egy ilyen húzás áldozata Margot Armstrong, egy felettébb ambiciós angol főnemes lánya, akit apja a skót klánvezérnek, Arran McKenzie-nek ígér feleségül, csakhogy a házasság nem működik, Margot pedig hazaszökik apja kastélyába. Amikor néhány évvel később felröppen a jakobita mozgalom híre és a pletyka, hogy Arran McKenzie is részese lenne, a ravasz főnemes visszaküldi lányát kémkedni. A politikai játszmán túl tettei mozgatórugója természetesen a kapzsiság és ebben osztozik törvényes örököse is, Margot bátyja. 

Amit meglepőnek találtam ebben a történetben az, hogy az angol arisztokráciára nem jellemzően a főnemes családtagként neveli törvénytelen fiát is. Ennek a fiúnak a későbbiekben szerepe lesz a történetben, és ő valójában sokkal közelebb áll Margothoz, mint bátyja, nem beszélve arról, hogy teljesen más fából faragták, mint a törvényes örököst.

A történet első része tulajdonképpen egy állandó időutazás a jelen, amikor is Margot-t visszazavarják Felföldre kémkedni, és a múlt között, ami alkalmat adott arra, hogy megismerjem a két főhőst és kapcsolatukat megismerkedésük pillanatától egészen addig, amíg az ifjú feleség úgy dönt, hogy neki elég a barbár Felföldből és hazafut sebeit nyalogatni.

Azt is el kell mondanom, hogy Margot Armstrong eleinte nem volt szerethető, de megértettem, hogy miért olyan, amilyen. Ő egy finom angol kisasszony, egy főnemes lánya, akit arra neveltek, hogy egy hozzá hasonlóan finom és gazdag angol főnemes felesége legyen, és elművelje mindazokat a dolgokat, amiket a hozzá hasonló státuszú hölgyek tesznek: a hitvesi kötelességeken túl (értsd: örökös biztosítása) bálok, vendégségek, parádézás és édes semmittevés. Ehhez képest egy ősrégi skót várban találta magát a Felföldön, egy meglehetősen vonzó, de számára teljesen idegen férfi feleségeként, akitől annyira távol állt az angol urakra jellemző kifinomultság, mint Makó Jeruzsálemtől. S azzal is szembesülnie kellett, hogy itt bizony nincsenek bálok, parádézás és édes semmittevés, hanem mint a klánvezér felesége, kötelezettségei vannak a klánnal szemben, hogy a megszokott és új élete között a különbség ég és föld. Ezt pedig a gőgös, elkényeztetett kiasszony nem fogadta jól, és semmit nem tett a beilleszkedés érdekében. A két hős házasságában az egyetlen működöképes dolog a hálószobában történik, tehát néhány meglehetősen forró erotikus jelenetet is olvashattam. Tehát Margot-nak nem csupán a férjét ért vádakat kellene megerősítenie (vagy megcáfolnia) – természetesen titokban –, hanem egyre nagyobb hajlandóságot érez arra, hogy a kapcsolatukat valójában is rendbe hozza, mert a hálószobában még mindig jól működnek a dolgok közöttük.

Margot mentségére, mikor rájön, hogy ő semmi más, mint egy  gyalog apja mocskos politikai játszmájában, és, hogy még mindig  vonzódik férjéhez, fokozatosan változni kezd. Ez a fokozatosság volt az, ami hihetővé tette a történetet, mert nem olyan volt mint egy hirtelen megvilágosodás, ami után a jelleme 180 fokos fordulatot vesz és példamutató klánvezér-feleség lesz belőle, hanem minden egyes nap egy új felfedezést hozott, ami más megvilágításba helyzete azt, amit apjától hallott, és amiért őt tulajdonképpen odaküldték. S szembesülnie kell apja valódi jellmével is, mert bár tudja, hogy apja egy erőszakos, önző ember, gyermeki naivitással az utolsó pillanatig bízik abban, hogy a férfi mégiscsak azt fogja tenni, ami helyes –   azaz kiáll Arran ártatlansága mellett –, és nem amit az érdekei diktálnak.

Egyetlen dolgot nem sikerült Margotnak elérnie és az a férje bizalma. Arran McKenzie az első pillanattól kezdve gyanakvással fogadja felesége visszatértét, és meggyőződése, hogy a háttérben más van, mint a házasságuk működőképessé tételének szándéka. Bár első látásra beleszeret a csinos, vörös hajú lányban, ő sincs tisztában azzal, hogy ifjú feleségét egy olyan világba viszi, amit a nő nem ismer.  

Nyilvánvaló, hogy mi lesz a történet vége: Arran és Margot ismét egymásratalál és boldogan élnek míg meg nem halnak. Csakhogy amíg ez megtörténik hosszú az út, és mocskos játszmákkal, árulással van kikövezve. Ezekből pedig olyan sok van, hogy egyetlen pillanatig sem untam magam, hiszen arra kellett gondolnom, hogy akkor most ki lépi a következőt és az milyen hatással lesz a történet alakulására.

Pörgős, nagyon szerethető olvasmány volt, tele izgalommal, csavarokkal, félreértésekkel és emberi gyarlósággal. Kedveltem és nagyon reménykedem a folytatásokban is. Meg ízlések és pofonok…

A General Press már számos, a skót felföld szülötteit életre hívó történelmi románccal kényeztették olvasóikat a hosszú évek alatt. Mostani játékunkban ezek közül néhány címét adjuk meg, megfejtés gyanánt pedig azok szerzőinek neveit várjuk.

Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

Szenvedély 

a Rafflecopter giveaway

09.30. – Angelika blogja

10.02. – Könyvvilág

10.04. – Betonka szerint a világ…

10.06. – Dreamworld

Madeline Hunter – Kártyán nyert szerelem

Fairbourne-kvartett 4

A Kártyán nyert szerelemmel búcsúzik Madeline Hunter Fairbourne-kvartett sorozatától a Blogturné Klub négy bloggere. Kövesd őket turnéjuk során, s ha jó lesz a lapjárás, tiéd lehet a kiadó által felajánlott három nyereménykönyv egyike.

Amikor Lady Lydia Thorntont megzsarolják egy régebbi kézirata félreérthető tartalma miatt, a nőnek minden követ meg kell mozgatnia, hogy visszaszerezze a meggondolatlan írást. Hiszen senki sem hinné el, hogy a befolyásos Southwaite grófjának húgaként nem a franciáknak készített részletes listát az angol partoknál gyülekező hadiflottáról. A lady szorongatott helyzetében belemegy egy fogadásba az arrogáns Penthurst hercegével. Bátran kockáztat, hiszen a pókerasztalnál eddig még mindig neki kedvezett a lapjárás. 

Penthurst igazi kalandorként ismerte meg Lydiát – ám még ő is meglepődik, amikor a nő felkeresi, hogy tízezer font ellenében kockára tegye az ártatlanságát. A ladyt pedig a legrosszabbkor hagyja cserben a szerencséje. Lydiának immár nemcsak az egyre telhetetlenebb zsarolójával kell szembenéznie, hanem egy herceggel is, aki semmitől sem riad vissza, hogy behajtsa a nyereményét…

General Press, 2019

Eredeti cím: The Accidental Duchess, 2014

Megrendelhető

A családban mai napig használatos egy, a múlt rendszerből visszamaradt vicc, szállóige: Ne gondolkodj! Ha gondolkodtál, ne mondd ki! Ha kimondtad, ne írd le! Ha leírtad, ne írd alá! Ha aláírtad, ne csodálkozz! Ez érvényes volt akkor is, szerintem ma is az. S hogy ennek mi köze van Madeline Hunter könyvéhez? Nagyon is sok! Ugyanis a Kártyán nyert szerelem hősnője, Lady Lydia Thorton mindezeket elkövette: gondolkodott, leírta, eldicsekedett vele – pont annak, akinek nem kellett volna –, aláírnia már nem is kellett, s aztán bepánikolt, hogy mi történik vele.

Lady Lydia Thortont nem kell bemutatni azoknak, akik figyelemmel követték a Fairbourne-kvartett történéseit, hiszen már az első könyvben is találkozhattunk vele. Ő Southwaite gróf húga, aki kártyaszenvedélyéről ismert. Az a nő, aki lázadó természetét és pengeéles elméjét a kor által megkövetelt bugyuta nő álcája mögé dugja, és aki barátnői körében hangot mer adni a helyzete miatti elégedetlenségének. Nem kell külön elmondani mi ellen berzenkedik Lady Lydia, hiszen a klasszikus romantikus regények olvasói tisztában vannak azzal, milyen volt az arisztokrata nők helyzete az elmúlt századok bármelyikében (ez pedig egy régensség korabeli történet): szépen mosolyogni, férjhezmenni ahhoz, akihez a család hozzáadja és megfelelni a kor társasági követelményeinek.

Nos, ebből Lydia semmit nem akar, az ő vágya a szabadság, a függetlenség, az, hogy az életét érintő döntéseket saját maga hozhassa meg és ne a család férfitagjai. Talán ezzel a függetlenségvággyal magyarázható önfejűsége, amely természetesen történet konfliktusát jelentő gubanchoz vezetett. A makacsság pedig tovább hajszolja, hiszen ő képesnek érzi magát egyedül is kilábalni a bajból – hogyan másképp, mint kártyázással! –, és egyszerűen nem hajlandó tudomásul venni, hogy minél jobban titkolózik családja és barátnői előtt, annál jobban belebonyolódik a kellemetlen helyzetbe és egyre mélyebbre süllyed. A helyzet tehát megkívánt egy megmentőt, aki meg is érkezik Penthurst hercege személyében.

Penthurst hercege sem ismeretlen a sorozat rajongóinak, hiszen ő a negatív hős, akit a baráti kör kizárt azért, mert párbajban megölte közös barátjukat. A hercegnek most alkalma lesz tisztára mosni a becsületét és teljesen rehabilitálnia magát barátai szemében.

Lydiáról köztudott, hogy mennyire szerencsés a kártyajátékban, és ez a szerencse soha nem is hagyta el, addig a pillanatig, amíg Penthurst hercegével nem kerül egy asztalhoz. És ez már két problémát is jelent az önfejű Lydiának: egyrészt ott van a zsaroló, aki egyre több pénzt követel, másrészt kártyajátékon épp elvesztette szüzességét, a herceg pedig nem engedi el a tartozást.

Lydia, mint szereplő, nem lett a kedvencem. Kicsit túl voltak lihegve a függetlenségi megnyilvánulásai és az önfejűsége, bár nagyon élveztem a pengeváltásait a herceggel, hiszen nem kedvelik egymást, csupán a szükség hozta össze őket. Lydia szüksége…

A herceg természetesen nem maradhat az a kellemetlennek beállított negatív szereplő, akivel az előző részekben itt-ott találkozhattak azok, akik a sorozat valamennyi részét olvasták. Ahhoz, hogy felmentse magát a barátai vádjai alól meg kell ismerni egy másik történetet is, az igazságot, ami a párbajhoz vezetett. S ha azt mondom, hogy Anglia és Franciaország épp háborúban áll egymással, akkor nem nehéz kitalálni mit derített ki a herceg sármos barátjukról. Az, hogy Lydiának is segít kilábalni a saját maga okozta problémahalmazból már csak hab a tortán.

Annak ellenére, hogy Lydia nekem sok volt, kedveltem a történetet, mert pörgött, szellemes párbeszédekkel volt tele, a főhősök kettőse meglehetősen szórakoztató volt. Vérbeli klasszikus romantikus történet volt, ahol a fess herceg a bajba jutott kisasszony segítségére siet, még akkor is, ha azt gondolja az illető kisasszonyról, hogy púp az emberiség hátán.

S azért is kedveltem, mert a történetben epizódikusan megjelennek az előző rész szereplői is. Akár azt is mondhatnám, hogy ez a negyedik könyv nem csak Lydia és a herceg miatt kellett, hanem azért is, hogy valamennyi páros történetét lezárja.

Tehát búcsút veszünk a Fairbourne aukciósháztól és a köré szőtt történetektől, annak a reményében, hogy jövőre jöhet egy újabb Madeline Hunter sorozat. Én szeretném, mert kedvelem a szerző stílusát, történeteit… de ízlések és pofonok.

Kapcsolódó bejegyzések:

A szélhámos szerető

Lady Cassandra meghódítása

A csendestárs

Kártyázzunk! A blogturné minden állomásán egy-egy ismert kártyajáték rövid leírása lesz található. A ti feladatotok az, hogy a leírás alapján kitaláljátok a kártyajáték nevét és beírjátok azt a Rafflecopter megfelelő dobozába.

Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz

Dél-amerikai eredetű kártyajáték, melyet egyszerre 2-6 ember, két vagy három csomag francia kártyával játszhat. A játék egy gyűjtögetős-lepakolós elven működő, körökre osztott rendszer és célja a 10.000 pont elérése. Minden egyes kör (osztás) akkor ért véget, ha valakinek nem maradt lap a kezében. Ilyenkor ki-ki összeadja a maga aktuális lapjainak pontértékét, majd a pontok adminisztrálása után kezdődhet is az új kör.

Pontszerzés: a 7 lapból álló sorozatok (amiben a lapok szám vagy betűjelének meg kell egyeznie) és tercek gyűjtése. Egy-egy lap jokerrel is helyettesíthető, de soha nem lehet több vagy egyenlő számú joker egy sorozatban, mint amennyi szám vagy betűjeles kártya van benne.

a Rafflecopter giveaway

09.27 - Betonka szerint a világ…

09.29 - Kelly és Lupi olvas

10.01 - Dreamworld

10.03 - Könyvvilág

Julia Quinn – A másik Miss Bridgerton

Rokesby család 3

A ​lány rossz helyen volt… 

A rendkívül független és kalandvágyó Poppy Bridgerton csak annak hajlandó nyújtani a kezét, aki felettébb intelligens, és érdeklődési köre legalább oly széles, mint az övé. Sajnálatos módon a londoni szezon egyetlen ifja sem felel meg ezeknek a követelményeknek. Mialatt Poppy egy dorseti barátnőjénél vendégeskedik, a parton sétálva kellemes meglepetésként éri, hogy csempésztanyát fedez fel az egyik barlangban. De örömét hamarosan riadalom váltja fel, amikor két kalóz elrabolja, egy hajó fedélzetére hurcolja, és megkötözve, száját betömve a kapitány ágyán hagyják…

A férfi rosszkor talál rá… 

Andrew James Rokesby kapitány, a vakmerő kalóz valójában létfontosságú cikkeket és dokumentumokat szállít a brit kormánynak. Most is vitorlát készül bontani, hogy a dagálykor Portugália partjai felé induljon, amikor döbbenten látja, hogy a kabinjában egy nő várja. Biztosan csak a képzelete játszik vele! De nem, a nő nagyon is valóságos –, s mivel a küldetése nem tűr halasztást, ez azt jelenti, hogy a nőt is magával kell vinnie…

Kijöhet-e a két rosszból valami tökéletesen jó? 

Amikor Andrew megtudja, hogy a nő Bridgerton, az is világossá válik számára, hogy valószínűleg el kell vennie feleségül, hogy elkerüljék a botrányt… bár Poppynak fogalma sincs róla, hogy ő grófi sarj, és a lány kenti unokatestvéreinek szomszédja. A nyílt tengeren hajózva szócsatáik hamarosan részegítő szenvedélynek adják át helyüket. De amikor kiderül Andrew titka, elég lesz-e a férfi szerelmi vallomása, hogy meghódítsa a lány szívét?

Gabo, 2019

Eredeti cím: The Other Miss Bridgerton, 2018

A klasszikus romantikus írások – vagy történelmi romantikusok, ahogy jobban berögzült a köztudatba – kedvelőinek nem ismeretlen Julia Quinn munkássága és a Bridgerton név is ismerősen cseng, mert a népszerű családregény csekély kilenc részből áll, és akárhonnan nézzük, a Rokesby família is előszeretettel házasodik Bridgerton-sarjakkal. Példa rá ez a sorozat, melynek három részéből kettőben egy-egy Bridgerton lány házasodik be a Rokesby családba: az első részben Billie, most pedig Poppy. Mert azt ugye mindenki tudja hogyan fog ez a történet is végződni?

Kedveltem a Bridgerton család történeteit – bár ezt nem mondanám el a szerző minden könyvéről –, és kiváncsian vártam mi fog kisülni ebből az újabb sorozatból, amit ugyan Rokesby családnak neveznek, de amennyi Bridgerton van benne, akár ezt a nevet is viselhetné. Időben ez a Bridgertonok előtt jár egy generációval, tehát az első könyv hősnője, Billie, a már ismert Bridgertonok nagynénje, apjuk (Edmund, aki a Bridgertonok történetének idején már nem él) nővére.

Azt hiszem a Rokesby sorozat első… vagy talán második része után kerestem rá Quinn honlapján a sorozatra, és akkoriban azt nyilatkozta, hogy négy részesre tervezi, s elképzelhetően/természetesen Edmund Bridgerton megkapja a maga történetét – ellenőriztem, az infó még mindig helyes! –, mi pedig minden részletében megismerhetjük Violet iránti érzelmeit, amelyek nyolc gyermekben és kilenc könyvben materializálódtak. Ehhez képest az angol nyelven jövőre megjelenő negyedik Rokesby könyv nem róla szól majd, hanem egy Georgiana Bridgerton (gőzöm nincs, hogy kicsoda és a nevén kívül hogyan kapcsolódik a családhoz) nevű hölgyről, aki szintén a Rokesby családba házasodik be – lévén, hogy még marad nőtlen Rokesby a harmadik könyv után is. Pontosan nem emlékszem hányan is vannak a Rokesby-fiúk, csak reménykedem, hogy a következő az utolsó agglegény lesz közülük.

No, de térjünk rá az aktuális Miss Bridgertonunkra, aki Poppy (mákvirág) néven fut a történetben, és aki pontosan olyan, mint az eddigi összes Miss Bridgerton: nem egy ájuldozó, törékeny virágszál. Kiváncsi, cserfes, kalandvágyó, és a korhoz képest meglehetősen felvilágosult – említettem már, hogy ez egy az 1700-as évek második felében játszódó történet? Poppy egy oldalági rokon, az első rész hősnőjének unokatestvére. Ami azt illeti, ideje lenne már változtatni ezeken a standardizált Julia Quinn-féle hősnőkön, mert bármennyire is kedvelhetőek, sajnos mind egyforma a személyiségük, attól függetlenül, hogy épp Bridgertonok-e, vagy sem.

Nos, a hősnő, függetlenségvágyból és kiváncsiságtól hajtva elkövette azt a meggondolatlanságot, hogy a várandós barátnőjénél (ő szerencsére nem egy Bridgerton) tett látogatás alkalmával egyedül sétált a tengerparton, mi több, bemerészkedett egy barlangba is. Innen rabolja el két matróz és meg sem áll vele Andrew James kapitány hajójáig.

S akkor színre lép a hős is: Andrew James kapitány, igazándiból Andrew James Rokesby, a család harmadik fia, aki mint megannyi más második, harmadik, sokadik gyermeke egy nemesi családnak, nem örököl címet, vagyont, hanem az egyházi vagy katonai pálya között választhat, ugyanis csak ez a két foglalkoztás elfogadott nemesi sarjak számára. Az ífjú Rokesby a katonai pályát válsztotta, egy ideig a haditengerészetnél tevékenykedett, most pedig látszólag kereskedelmi hajózással foglalkozik – család erről nem beszél, mert egy nemes úr nem dolgozik a megélhetésért –, de tulajdonképpen a korona futára, kéme. És nagyon nem örül, amikor a barlangban rejtett, csempészett francia konyak helyett, matrózai Poppy Bridgertont pakolják le a kabinjába.

A dolog azért bonyolult, mert Poppyt nem merik elengedni, nehogy akarva-akaratlanul felfedje a barlang helyét. Ha nem engedik el, a lány kompromittálva van és kevesebbért is társadalmi bukásra ítéltek embereket. A hajónak viszont ki kell futnia, hogy megkezdjék az utazást Portugália fele – oda-vissza két hét –, hiszen Andrew James kapitány sosem kedvtelésből vagy kereskedelmi célokból hajózik, hanem a korona szolgálatában áll. Poppy csak abban reménykedik, hogy valamilyen csoda folytán sosem derül ki hol és milyen körülmények között töltötte azt a két hetet, amikor távol volt.

Nem szeretnék többet mesélni a történetről, aki kiváncsi rá, úgyis elovassa. Csupán annyit említenék meg, hogy a két főhős az utazás során nyilvánvalóan vonzódni kezd egymáshoz (ezt nem nagy filozófia kitalálni), és a kapitány nem fedi fel valódi kilétét. Ó, ezt még el kell mondanom: Portugáliában a dolgok nagyon is bonyolódnak, több szempontból is.

Lehet, hogy csak jókor talált meg, de nekem ez a történet tetszett. Volt benne izgalom, pörgés, s mikor a cselekmény nem tette lehetővé a pörgést, akkor a szerző szellemes párbeszédekkel és humorral pótolta.

Nem elhanyagolandó a fordító hozzájárulása sem, tehát köszönöm Tóth Gizella, hogy nyugisan hátradőlhettem és élvezhettem a történetet, ahelyett, hogy azon filózom, hogyan is hangozhatott eredetiben és miért így értelmezte a fordító. Az ilyen kaliberű fordítókat klónozni kellene.

Tehát ez egy remek kis kalandregény volt szerelemmel körítve… vagy fordítva: szerelmes regény kalandokkal dúsítva, némi diszkrét erotikával, pontosan annyival, amennyi kellett. Élvezhető volt, szórakoztatott, s mi kell ennél több?

Zárójel: Ha valaki még nem hallotta volna, a Bridgerton család sorozatot a Netflix filmre viszi.

Kapcsolódó bejegyzések:

Rokesby család

1. Miss Bridgerton miatt     2. Szerelem postafordultával

Lyndon nővérek

1. Minden és a hold     2. Aranylóbb a napnál

Wyndham két hercege

1. Wyndham elveszett hecege     2. Mr. Cavendish, ha jól sejtem?