M. Robinson – El Diablo

Hamarosan megjelenik a Könyvmolyképző Kiadó Rázós könyvek sorozatában M. Robinson sötét hangulatú romantikus regénye, az El Diablo. A Blogturné Klub tagjai öt állomáson át kísérik el Alejandro Martinez útját a pokolba, avagy a mennyországba, a történet végén kiderül! Tarts velünk és a játékunk megfejtéséért cserébe megnyerheted a három nyereménykönyv egyikét a Könyvmolyképző Kiadó felajánlásában.

Könyörtelen voltam.

Féltek tőlem.

Feláldoztam magamat. Őt. Mindent…

Én magam döntöttem úgy, hogy olyan világban akarok élni, ahol többet érek holtan, mint élve. Rossz ember voltam – sosem állítottam mást magamról. Rengeteg dolgot tettem, amire nem vagyok büszke. Láttam sok mindent, ami belém égett. Fájdalmat okoztam sok embernek, s ezt nem lehet visszacsinálni.

Minden rajtam állt.

Minden döntés.

Minden parancs.

Sosem számított, hogy mi helyes, és mi becstelen.

Amíg nem találkoztam Vele.

Addig védelmeztem, amíg a megszállottja lettem.

De ki fogja őt megmenteni tőlem?

Magától az ördögtől.

A sors hozott össze bennünket. A végzetünk közénk állt.

Sötét és kegyetlen, domináns maffiózó érzékeny szerelme egy balerina iránt.

Könyvmolyképző, 2019

Eredeti cím: El Diablo, 2016

Megrendelhető                  Beleolvasó  

Amikor legelőször megláttam ennek a könyvnek a borítóját – értem ez alatt az angol kiadást, s mellesleg örülök, hogy a kiadó az eredeti borító mellett döntött, hadd legeltessük a szemünket valami mutatóson –, azt mondtam, ezt a fickót azonnal hazahoznám személyes használatra. Aztán elolvastam a könyvet és határozottan állítom, hogy ő lenne a legutolső fazon, akit a közelemben szeretnék tudni.

Nehéz erről a könyvről úgy beszélni, írni, hogy az embert lánya ne spoilerezzen össze-vissza és főleg többet a kelleténél, mert az ilyesmire általában fintorgás a reakció. Zárójelént megjegyzem, hogy aki nem szereti a spoilereket, az minek olvas könyves blogot?

Indulásból pontosítanám, hogy ez nem finomlelkű hölgyeknek ajánlott olvasmány, mert amennyi vér itt folyik, meg lehetne vele oldani egy milliós lakosú város transzfúziós szükségleteit. Azért sem ajánlott érzékenyebb olvasóknak, mert a nyelvezete meglehetősen trágár. Ez egy olyan dolog, amit soha nem értettem meg: ha valaki a szervezett bűnözésben jeleskedik, annak miért kell ennyire trágárul beszélnie? Ez benne van a munkaköri leírásában? S mivel ez egy E/1-ben írt történet, melynek nagy részét maga a főhős meséli el, hát kijutott a trivialitásból rendesen.

Azt hiszem  nyilvánvaló, hogy itt a szervezett bűnözésről lesz szó: drogokról, fegyverkereskedelemről, szerencsejátékokról és könnyűvérű nőkről. Az igaz, hogy a főhős Alejandro Martinez családja minden másban utazik, csak lánykereskedelemben nem, de ez nem zárja ki azt, hogy készséges hölgyemények zsongják körül, hogy kegyeibe férkőzzenek, és azt sem, hogy ő ezeket a felajánlkozó nőket saját kénye-kedve szerint használja.

A főhős neve latinos csengésű, s nem véletlen ez, hiszen családja dél-amerikai származású, apja volt az, aki a családból elsőként az Egyesült Államokba költözött, s vitte magával a családi bizniszt is. A könyv első része nagyrészt erről szól. Az olvasó megismeri a Martinez családot és viselt dolgaikat, valamint nyomon követheti a főhőst 15 éves kamasz korától egészen addig, míg ő veszi át apja helyét a bűnszervezet élén és az lesz, amit a cím sugall: maga az ördög.

A történet második része szintén E/1-be folytatódik, viszont itt belép a váltott szemszög is, mert megjelenik a színen Lexi, akinek életútját szintén minden részleteiben megismerheti az olvasó, kezdve zsenge gyermekkorával, agorafóbiás anyjával és molesztáló nevelőapjával együtt. Lexinek mindene a tánc, s bár nem könnyű az élete, mindent ennek rendel alá, néhány kitérő kivételével. Sajnos Lexi összetalálkozik Alejandro Martinezzel, s ellenállhatatlan vágyat érez, hogy beálljon az őt imádó nők sorába, bár Alejandro Martinez mindent megtesz, hogy ettől elrettentse. Soha nem értettem miért jó az egy nőnek (vagy akár egy férfinek), ha megalázzák, mosogatórongyként kezelik és szexuális tárgy szintjére alacsonyítják le.

Ugye, fentebb már jeleztem, hogy a hősnőnek mindene a tánc, pontosabban a klasszikus balett. A szerző sajnálatos módon olyan részletekbe ment bele, melyből nyilvánvalóvá vált, hogy fogalma sincs a táncművészetről, és oda sem tud szagolni ahhoz a meglehetősen zárt világhoz, ami a magas szintű balettnek sajátja.

Hogy mi lesz a két főhős sorsa, nem nehéz kitalálni, hiszen akkora az olvasói ígény a boldog befejezésre, hogy egy történet nem is végzőthet másként, mint jól. Annak ellenére, hogy meglehetősen kiszámítható volt a végkifejlet, el kell mondanom azt is, hogy volt benne néhány érdekes csavar és meglepő megoldás, ami feldobta a történetet. S azért erotikában sem volt hiány.

Nem tudom ki hogy van vele, én hajlamos vagyok a negatív hősöket kedvelni. Ez most nem jött be, Alejandro Martinez nem lett kedvenc, egyetlen pozitív tulajdonsága sincs. A történet elején egészen jól indult, a végére egy öntelt, arrogáns, hatalomőrült és agresszív szemétláda lett, és ezen nem sokat javít maga a végkifejlet sem. Az, hogy mindenkit elvesztett, akit valaha is szeretett nem mentség a viselkedésére. Lexi pedig az ostoba nő prototípusa, tehát elmondhatom, hogy a főhősök nem arattak osztatlan sikert nálam, de ez nem is mérvadó.

Ez egy nagyon kemény és kegyetlen utazás volt a szervezett bűnözés világába, ahol minden tévedésért, félrelépésért meg kell fizetni, akkor is ha családtag valaki, ahol durva szabályok uralkodnak, a nők többnyire használati cikkek vagy csereeszközök, és ahol az emberi élet nem sokat ér.

Fura vagy sem, ez egy egészen jó történet volt, olyan szereplőkkel, akik iránt egy szikra szimpátiát sem tudtam érezni. Kizárólag erős idegzetű felnőtteknek ajánlom!

"Vége.

Legalábbis Martinez és Lexi történetének.

De vajon ez a kezdet vagy a vég…

Creed és Mia számára?" 

- Így végződik a könyv, Creed és Mia története azóta is várat magára

Játékunk a mozis ördögökhöz kapcsolódik, egy-egy jellemző kép alapján kell kitalálnotok a filmek vagy sorozat címeit, melyekben maga az ördög jelenik meg. Kérjük, írjátok be a megfejtéseiteket a rafflecopter doboz megfelelő sorába.

Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére válaszolni az értesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

04.13 Kelly és Lupi olvas

04.15 Sorok között

04.17 Betonka szerint a világ…

04.19 CBooks

04.21 Dreamworld extra

Bethany-Kris – Titokzatos és tüzes

A chicagói maffiaháború 1

Bethany Kris kanadai írónő a romantikus maffia történetek koronázatlan királynője. Legnagyobb örömünkre végre a magyar olvasók is kézbe vehetik izgalmas és lebilincselő történeteit a Könyvmolyképző Kiadónak köszönhetően. A Titokzatos és Tüzes című könyv az első magyarul megjelent könyve, amely a Chicago-i maffia család veszélyes és szenvedélyes kapcsolatait mutatja be. Március 11 és 17 között a Blogturné bloggerei mesélnek a történetről, és a megszokott módon a turné végén nyereménypéldányt sorsolunk ki.

Életet ​az életért. Ez a maffia törvénye.

Damian Rossi az életével tartozik egy embernek, és eljött a törlesztés ideje. A fizetség ez esetben azt jelenti, hogy be kell házasodnia egy másik chicagói maffiacsaládba. Damian készséggel áll a sorsa elébe, akármi legyen is a következmény.

Lily DeLucának nincs választási lehetősége. Rákényszerítik, hogy hazatérjen, feleségül menjen egy férfihoz, akit nem is ismer, és folytassa azt az életet, amit a legszívesebben elfelejtene, egy féligazságokkal, elfojtott fájdalommal és bizonytalansággal teli világban. Damian azonban cseppet sem olyan, mint gondolta.

Ebben a világban senkiben sem lehet megbízni. Valaki a jobb jövő reményében kész mindent a feje tetejére állítani. De senki sem játszik nyílt lapokkal, és ebben a csatában csak egy győztes lehet. Amikor pedig a háború vörösre festi Chicago utcáit, a négy családot megosztja az egymás iránti hűség, gyűlölet és bosszú. Senki sem rejtőzhet el. Senki sincs biztonságban.

Senki nem halhatatlan.

Senki.

Könyvmolyképző, 2019

Eredeti cím: Deathless ​& Divided, 2015

Megrendelhető

"– Nem nevezheted családnak azt, amikor a tagok bármikor a másik vérét veszik, és csak a vacsoraasztalnál tesznek úgy, mintha kedvelnék egymást"

Soha nem hallottam a kanadai Bethany-Krisről, tehát az írásait sem ismertem, mielőtt a Kristina blogja bloggerinája felhívta figyelmem erre a könyvre. És milyen jól tette!

A Titokzatos és tüzes A chicagói maffiaháború sorozat első könyve. A sorozat négy könyvből és egy kiegészítő novellából áll, s így az első rész után, én nagyon reménykedem, hogy valamennyi részt elolvashatjuk majd magyar nyelven is. Mondjuk a novelláért nem lelkesedem, mert ahogy utánaolvastam, az valamilyen karácsonyi kis szösszenet, s valahogy nincs gusztusom a maffiás karácsonyokhoz.

Már a sorozat címe is elárulja, hogy mire lehet számítani: maffiára Chicagóban. Ez a város amúgy is a bűnözés fellegváraként él a köztudatban – micsoda sztereotípia! – tehát még csak meg sem lepődtem, mikor a szerző ezt a helyszínt választotta történetének.

Tulajdonképpen két külön szálra lehetne bontani mindazt, ami ebben a könyvben történik. Az egyik a helyi bűnözés szövevényes világa és annak dinamikája. A másik pedig a nyilvánvaló szerelmi történet, ami ebben a fura, öntörvényű világban játszódik, tehát a két szál szorosan összefonódik, csupán elméletben lehetne őket elkülöníteni.

A szerelmi szál nem okozott meglepetést: kényszerházasság két olyan ember között, akik nem is ismerik egymást, aztán megtetszenek egymásnak, lesz némi lepedőszaggatás is, és majd dúl a fenenagy szerelem.

Viszont az “akció” rész rendesen beszippantott és ez a szerző egyéni stílusának volt köszönhető. Annyira hitelesen mutatott be egy brutális és hazugságokkal telített világot, annyira jól szemléltette a bonyolult kapcsolatokat, a fölé- és alárendeltségi viszonyokat, hogy engem megvett kilóra. Még akkor is, ha néhol nehezményeztem a nyelvezet trágárságát. Végülis ez nem egy apácaneveldében játszódó történet, hanem a chicagói alvilágé.

A 22 éves Lily DeLuca három éves európai csavargásról tér haza, hogy családja fejének parancsára férjhez menjen Damian Rossihoz, ahoz a férfihez, akit csak Szellemként ismernek. Ő a “Capo” jobb keze, takarítólegénye, gyors, hatékony és félelmetes. Azt is rebesgetik, hogy majdan ő lesz az, aki a “Capo” helyét átveszi. Legalábbis minden jel erre látszik mutatni. Csakhogy őt nem véletlenül nevezik Szellemnek, hiszen szeret a háttérben maradni. És semmiképpen nem vágyik többre, mint ami most: a vezér személyes bérgyilkosa.

A DeLuca család nem áll fényesen a Szervezeten belül. Szüleik a múltban árulást követtek el, amikor a hatóságokkal összejátszottak, és természetesen jött a megtorlás is: a DeLuca szülőket a helyi maffia kiiktatta, a gyermekeknek, különösen a fiúknak, Dinónak és Theonak folyamatosan bizonyítani kell hűségüket a Szervezet iránt. Csakhogy Dinót már kinézte magának az FBI, záros határidőn belül törvény elé kell állnia és még előtte biztonságban akarja tudni húgát, Lilyt. S ki lenne erre alkalmasabb, mint maga a Szellem, aki adósa a DeLuca klánnak.

Szövevényes, bonyolult és sokszereplős történet. Vér folyt bőven, szövetségek változtak meg pillanatok alatt, emberek haltak meg, ha a Szövetség érdeke úgy kívánta. Annyira véres volt, hogy csodálkoztam is, hogy Rubin pöttyöt kapott – mondjuk a szerelmi szálat figyelembe véve ezen nem is kellene csodálkoznom –, és nem a Rázós kategóriába sorolták.

Persze rá lehet fogni, hogy a szerző koppintotta a Keresztapát, és azt alapul használva megírta a kortárs, könnyebben emészthető variánst. Lehet csak jókor talált meg, nem volt tökéletes, de ez nekem akkoris nyerő volt, mert nemcsak izgalmasan építette fel a történetet, hanem még meg sem tudtam sejteni, hogy mi lesz a végkifejlet – a szerelmi szál természetesen kivételt képez. Tehát meglepetésekkel és váratlan csavarokkal is szolgált. A chicagói maffiaháború pedig még csak most kezdődött el igazán…

Ezt a könyvet lehet szeretni, vagy lehet utálni. Köztes megoldást nem igazán látok. Én szerettem, de hát ízlések és pofonok…

Bethany Kris legtöbb sorozata egymáshoz kötődik, hiszen a maffia családok ismerik egymást, és egy-két fejezet erejéig a korábbi szereplők fel is bukkanak újból (legnagyobb örömünkre). Így a játék arról szól, hogy megismerkedjetek Bethany Kris maffia sorozatának világával.

Az első 3 állomáson információkat találtok azokról a családokról, amelyek uralják az alvilágot, és nektek ezek és a fotók alapján ki kell találnotok melyik városokban uralkodnak. Tehát a megfejtésként a városok neveit kérjük beírni.

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

● A Marcello maffia család az egyik legnagyobb hatalmú család, és ebben a városban van a székhelyük

● Lucian, Dante és Gio az első akik bemutatják mennyire brutális és véres ez a világ, majd a következő generációval, Catherine és Cross, Andino, John és Lucia is reflektorfénybe lépnek olykor vérrel festve le a város utcáit

● Brooklyn és Manhattan városrészek gyakran adnak színhelyet a sorozat jeleneteihez

a Rafflecopter giveaway

3/11 Betonka szerint a világ...

3/13 Kristina blogja

3/15 Kelly és Lupi olvas

3/17 Kristina blogja (Extra)

Meghan March – Rád vágyom

Mr. Mount bűnös élete 2

  

Szórakozik velem. A játékszere vagyok. Legalább nem lesz több adósság. 

Gyűlölni akarom, de a testem nem hagyja. Hogy lehetséges, hogy vágyom rá és egyszerre félek is tőle? 

Figyelmeztettek, hogy össze fog zavarni. Szálljak szembe a testi vágyaimmal? 

Nem sejtettem, hogy totális zűrzavar lesz. 

De tudhattam volna. Ha valamiben Mount benne van, akkor ott nincsenek szabályok.
Nem fogok behódolni. Nem lehetek gyenge. Követem az elveimet és kihozom a legtöbbet az együttműködésből, anélkül, hogy a szívem és a lelkem sérülne. 

Csakhogy neki más tervei vannak…

A Rád vágyom a Mr Mount bűnös élete 2. része. Mount és Keira története a Tiéd vagyok című kötetben folytatódik.

Meghan March erős, érzéki nőkről ír és mocskos szájú alfa-hímekről, akiket térdre kényszerítenek. Erotikus regényei Amerikában hatalmas sikert aratnak, és már a hazai olvasók szívét és a sikerlistákat is meghódította.

Álomgyár, 2019

Eredeti cím: Defiant Queen, 2017

Ez nem a népszerű bejegyzés lesz, ugyanis, amennyire kedveltem a sorozat kezdő részét (Téged akarlak), annyira csalódtam a folytatásban. Bejött az, amitől az első rész olvasása után féltem: a szerző nem tartotta a színvonalat, hanem visszatért a rá jellemző, romantikára-erotikára hangsúlyt tevő stílushoz, ami a cselekmény kárára ment. S ezt még meg is fejelte a már közhelyesnek ható nehéz, hányatott gyermekkor klisével.

Az első részben egy erős férfi főszereplőt ismertem meg: kegyetlen, pontosan tudja kit hogyan lehet sarokba szorítani, büntet és megfélemlít, érzéketlen. Ez így mind rendben van, hiszen ő a helyi gengszter, az alvilág királya és New Orleansban még a fű sem nő, ha ő azt úgy akarja. Ebben a második részben Mr. Lachlan Mount puhul szerelemből kifolyólag. Bár ez így sehol nem hangzik el/íródik le, nyílvánvaló, hogy a keményfiúnál közbeszólnak az érzelmek, minek következtében bejön az, amit a fülszöveg ígér: a mocskos szájú alfahímet kvázi térdre kényszerítik. Ami vitatható, hiszen az, hogy Őgengsztersége figyelme kissé lanyhult, az még nem nevezhető térdre kényszerítésnek. S nem kellene elfelejteni, hogy azért Mr. Mount felnőtt férfi – a matematika mai állasa szerint 40+ –, és nem egy könnyen lángra kapó ifjonc. Keira, a hősnő pedig olyan távol áll attól, hogy erős nő legyen, mint Makó Jeruzsálemtől.

Akárcsak az első rész, ez is E/1-ben íródott, váltott szemszögben és mások bármennyire is rajonganak érte, engem továbbra is idegesít, amikor egy nő azt hiszi magáról, hogy ő tudja mit tenne, mondana az illető férfi hős az adott helyzetben. Rendben van, hogy a történet úgy fikció, ahogy van, de akkor is csak azt tudja a szereplő szájába adni, amit ő, a nő hallani szeretne tőle az adott helyzetben, vagy reakcióként elvárna tőle.

Jelen történet onnan folytatja, ahol az első rész abbahagyta: Keira lakásába becsenget a férj. Az a férj, akit ő hónapokkal korábban eltemetett, és akiről kiderült, hogy nemcsak életben van, hanem monumentális csaló, kisstílű bűnöző is, aki úgy gondolja, hogy játszadozhat azzal, ami Lachlan Mounté. Ez egy ígéretes epizód volt, illetve lett volna, ha Mount rövid úton ki nem iktatja hatalmát fitogtató módon.

De még mielőtt a történet jelenével foglalkozhatnánk a szerző egy harminc évvel korábbi epizóddal indít, ami betekintést ad a rettegett Mount kamaszkorába és származásába. Rosszul mondom, nem a származásába, hanem abba, amit erről ő maga is tud: csecsemőként egy templom lépcsőjén találták és következett a nevelőszülők hosszú sora. Pillanatnyilag nem értem, hogy miért kellett ezt elpufogtatni és ebben a formában.

Miért nem kedveltem ezt a történetet? A nyálas romantikáért. A gengszter, akinek csak úgy véletlenül odapottyantottak egy nőt, és aki az ő új játékszere, puhulni kezd, figyelme lankad és mindent kockáztat, amit addig elért, mert hirtelen érzelmei lesznek. Mi több, még egy whiskey-fesztiválra is elviszi Keirát Dublinba, mert ugyebár ez a hölgyemény szíve vágya. Ez a rész kimondottan untatott, bármennyire is magyarázható szükségessége azzal, hogy Keira lényegében egy kis szeszlepárlót vezet odahaza.

Keirát továbbra sem kedveltem. Lehet, hogy szexi, de távolról sem erős nő, inkább olyan sablonos szereplő, amilyennel mostanság minden második könyvben találkozni lehet, aki az erőnek, talpraesettségnek a látszatát nyegleséggel próbálja fenntartani

Ez a rész sajnálatos módon engem nagyon a híres-hírhedt “szürkére” emlékeztetett, ami olyan amilyen, lehet szeretni, vagy sem, de pontosan híréből fakadóan egy fajta etalon lett, amihez a hasonló témájú, felépítésű történeteket hajlamosak vagyuk hasonlítani. S itt van egy újabb három részben húzott-nyúzott történet, melynek főhőse egy zavaros gyermekkort maga mögött hagyó vagyonos és hatalombeteg férfi, némi szexuális devianciával, s mellé partnernek a szexi, de enyhén bugyuta nő, akit viktimizálni kell: ő aztán ezt az egészet nem akarta, ő rendes és becsületes, ő csak a körülmények áldozata. S majd a szerelem mindent megváltoztat, mindent felülír, a rettegett gengszterből példás állampolgárlesz – remélem nem!

Hogy ennek ellenére miért fogom majd a sorozat utolsó könyvét is elolvasni? Azért, mert mindaz, ami ebben a részben a romantikus-erotikus szálon kívül történt, felülírja mindazt, amit az első rész olvasása után feltételeztem a cselekmény további alakulásáról. Most abszolút nyilvánvaló, hogy mindaz. ami történt nem véletlen volt, nem Mount irányít, hanem teljesen biztosan valaki más húzza a szálakat a háttérből. Csupán az a kérdés, hogy kicsoda, és van-e valamilyen köze a harminc évvel korábban történtekhez? Mert ha van, akkor az sok mindent megmagyaráz. Viszont ha nincs, akkor az egész kezdő epizód harminc évvel korábbanról teljesen felesleges volt.

Továbbra is ígéretes történet, sőt kedveltem is azokat a részeket, melyek nem hősök között szövődő romantikus-erotikus kapcsolatról szóltak. De hát ízlések és pofonok…

A szerző nevéhez kapcsolódó bejegyzések:

Vágy és hatalom (Vágy 1)

Vigyél magaddal

Téged akarlak (Mr. Mount bűnös élete 1)

Jayne Ann Kretz – Titkos nővérek

A ​tizenegy éves Madeline és Daphne a legjobb barátnők: titkos nővérek. De egy éjszakán olyan szörnyűség történik velük, aminek hatására Madeline nagymamája az USA egyik végébe menekíti unokáját, Daphne édesanyja meg a másikba a lányát. Mindkét kislány tudja, arról, ami történt, soha nem szabad beszélniük. 

Tizennyolc évvel később Madeline-t felhívja annak az éjszakának az ötödik tanúja. A titok kipattant. Madeline két emberben bízhat csak: titkos nővérében, akit majd két évtizede nem látott, és Jackben, a biztonsági szakértőben. 

Ahhoz, hogy a titkok titkok maradjanak, egyre több embernek kell meghalnia. Jack és Madeline visszatér az eredeti szörnyűség helyszínére és hiába a gyilkossági kísérlet, a robbantás, a megfélemlítés, nem adják fel: kiderítik az igazságot. Pedig ehhez szembe kell nézniük nemcsak a múltjukkal, hanem saját magukkal és egymás iránti, egyre hevesebb szerelmükkel is. Mire megy egymással egy férfi, aki nem tud jövőt ajánlani, mert kapcsolatai rövidek és sikertelenek, és egy nő, aki nem bírja a testi közelséget? 

Jayne Ann Krentz szokás szerint mesterien keveri a krimit és a szerelmet ebben a regényében is.

Európa, 2018

Eredeti cím: Secret Sisters, 2015

Egy ideig többnyire kerültem Jayne Ann Krentz írásait, inkább azokat a klasszikus romantikusokat részesítettem előnyben, melyeket Amanda Quick néven ír, csupán ritkán csúszott be egy-egy kortárs krimi. Mert azt a szerzőről tudni kell, hogy akár kortárs, akár klasszikus romantikus, a történetben legalább egy személy meghal, vagy eltűnik és mellékszálként van némi erotikával dúsított romantika is. S többnyire némi ezotéria, miszticizmus is, ősi harcművészetek, ókori, már rég letűnt vagy kihalófélben levő népcsoportok életfilozófiája is fellelhető az írásaiban, és bevallom ezek azok, amik elrettentenek a szerzőtől és műveitől.

Szerencsére a Titkos nővérek mellőz minden ilyen és ehhez hasonlatos klisét, helyette egy meglehetősen modern és szövevényes krimit kaptam és romantikában sem volt hiány, mert egyszerre két szerelmi történet is kialakulóban lesz a szereplők között – ez természetesen ismét egy sokszereplős sztori, van honnan akár több romantikát is kisajtolni.

Mindjárt az előszó megadja az alaphangot, mikor a történet jelenéhez képes tizennyolc évvel korábbra repített vissza, a Cooper szigetre, ahol két kiskamasz lány, Madeline és Daphne titkos szövetséget köt, és attól a pillanattől ők egymás titkos nővérei. Madeleine a fogadó tulajonosának unokája, Daphne anyja a fogadó alkalmazottja és egyedül neveli lányát a világ szeme elől elszárt, nem túl ismert szigeten. Egy este, amikor a felnőttek a fogadó rendezvényén voltak elfoglalva, egy Porter nevezetű vendég az egyik lányt elrángatja a kertész fészerébe, hogy megerőszakolja. A másik felébred és segítségért fut, Porter pedig a kerti pavilon alatt végzi. Az öt emberből, aki az esetről tud, négy azonnal elhagyja a sziget, nem szólnak a rendőrségnek, csupán a fogadó mindenese, Tom Lomax marad, hogy gondozza az épületet és őrizze a titkot.

Tizennyolc évvel később a múlt fenyegetően bekopogtat. Ekkor Madeline már egy butikhotel-lánc tulajdonosa, nagyanyja hónapokkal korábban meghalt, a körülmények pedig arra kényszerítik, hogy visszatérjen a Cooper szigetre és szembenézzen a múlt történéseivel. Mi több, a dolgok tovább bonyolódnak, és biztonsága érdekében Daphnéval is ismét fel kell vennie a kapcsolatot. A két fiatal nő és Madeline biztonsági szolgálatának főnöke megpróbál utána járni, hogy mi is történik a szigeten, amely most mintha még jobban a helyi előkelőségnek számító Webster család befolyása alatt lenne.

Nagyszerűen felépített krimi volt, melyben a szokástól eltérően most nem egy, hanem rengeteg halálesetet kellett felderíteni, mert bizony hulltak az emberek, ha az érdek úgy kívánta.

A romantikus szál kiszámítható és semmilyen meglepetést nem okozott, már ha azt nem számítom meglepetésnek, hogy nem egy szerelmi történetet, hanem egyszerre kettőt is kaptam, hogy a happy end még ütősebb legyen, tehát nemcsak Madeline, hanem Daphne is megtalálja a maga párját. Ez azért jó így, más szerző külön könyvet írt volna Daphnénak, jól felhígítva és elhúzva a történetet, hátha össze lehet hozni belőle egy trilógiát is.

A történet pörgött, voltak meglepő csavarjai és egészen hihető volt, mivel nem tartalmazta a szerzőre oly jellemző ezotérikus-misztikus elemeket. Nekem bejött, olyannyira, hogy kedvet kaptam a szerző többi kortárs krimijéhez is. De hát ízlések és pofonok…

Tasmina Perry – Ház medencével

Valaki ​hazudott. Valaki meghalt. 

EGY HALÁLOS NYÁR 

Jem Chapman számára ez élete lehetősége. Ki tudna nemet mondani egy meghívásra, hogy szálljon be egy nyaraló bérlésébe Hamptonsban? De amikor megtudja, mi történt az előző nyáron, Jemet akaratlanul is kirázza a hideg. 

Egy fiatal nőt holtan találnak a ház kerti úszómedencéjében, belefulladt. A nyaralótársak azt mondják, hogy Alice zavart volt. Sokat ivott. Nem tudott úszni… 

EGY TITOK, AMELYÉRT ÖLNI IS ÉRDEMES 

Ahogy Jem egyre jobban megismeri elbűvölő új nyaralótársait, rájön, hogy mindegyiküknek van valami rejtegetnivalója. Mi történt valójában tavaly nyáron? És ki az, aki hajlandó volna bármeddig elmenni, hogy elhallgattasson valakit?

XXI. Század, 2018

Eredeti cím: The Pool House, 2017

Azt hiszem már mondtam legalább egyszer (szerintem többször is), hogy mennyire kedvelem Tasmina Perry írásait. Vannak amiket jobban, vannak amiket kevésbé, de bármi, ami a szerző neve alatt fut, az nálam az elolvasandó kategóriába van sorolva. Tehát nyilvánvaló, hogy ezt a legfrissebb megjelenést is gyorsan magamévá tettem.

Tasmina ismét meglepett, és ezt pozitívan kell érteni, mert azt azért tudjuk (legalábbis azok, akik olvassák írásait), hogy ő a női sorsról szóló regények kiemelkedő képviselője, annak a bizonyosnak, ami chick lit címke alatt fut, és ezért sokan azt hiszik, hogy valami habos-babos, nyáltól csöpögő romantikus történetre várjanak, de jobban nem is tévedhetnének. Igen, női sorsokról van szó, igen, némi romantika is belevegyül a cselekménybe, de a szerző történetei abszolút valósághűek, az életből merítettek és gyakran meglepő fordulatokat tartalmaznak.

No de térjünk vissza jelen történethez, ami bizony elvisz minket a szerzőtől megszokott Egyesült Királyságból egészen New Yorkig… és többnyire a gazdagok és szépek üdülőhelyének számító Hamptonsba. Igazándiból nem is egy történetet kapuk, hanem kettőt, mert a könyv hősnője, a fülszövegben is említett Jem Chapman egy korábban bekövetkezett halálesetet göngyölít fel és ezzel párhúzamosan az ő házasságának történetébe is elmerülhetünk. S ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor nem is Jem Chapman a könyv igazi hősnője, hanem Alice. Az az Alice, aki egy évvel korábban a hamptonsi nyaraló medencéjébe fulladt, és akinek a helyét az idén a Chapman házaspár foglalja el a nyaralóban. Rajtuk kívül még három pár osztozik velük a nyaralón, valamennyien tehetősek, fontos állással, igazi menő new yorkiak.

Jem és Nat Chapman otthagyja Angliát és New Yorkba költözik, egyelőre csupán két évre, mert Nat Chapmant oda küldi a stílusmagazin, aminek dolgozik. Nat Chapman ambiciós, kisujjában van a szakma és az is, hogyan bűvöljön el másokat, alkalmazkodjon minden helyzethez és mindig a legjobb oldalát mutassa mindenkinek. Jem hátrahagyja felfutóban levő catering-vállalkozását, hogy ambiciózus férjét kövesse, csakhogy amennyire bejön férjének New York és a vele járó életmód, annyira unja magát Jem, aki idegenkedik attól a felszínességtől, ami férje új barátainak jellemzője. És azt sem tudja, hogy Alice, akinek (és férjének) a helyét a nyaralóban jó pénzért elfoglalják, a villa medencéjébe fulladt.

Alice történetét fokozatosan ismerjük meg. Ahogy halad előre Jem a kutakodással, úgy visz vissza a szerző a múltba, hogy első kézből is megismerhessük a történteket. A nyomozásban Micheal Kearney krimiíró – volt oknyomozó újságíró – segít Jemnek, nem önzetlenül, hiszen egy új könyvet vár Alice történetétől, és ő az, aki tulajdonképpen elülteti a kétkedés magvait Jemben is, azaz talán Alice halála nem volt baleset, mint ahogy a hivatalos verzió állítja.

Izgalmas, pögős, remekül felépített történet volt. A szereplők nagy részének alkalma és oka is volt szegény Alice halálát elősegíteni, aki csupán egy jobb életet akart, és azt, hogy szeressék. A gyilkos bárki lehetett volna a történet szereplői közül – és vannak elegen –, tehát egészen a végéig izgalomban tart a szerző a leleplezéssel. És azzal is, hogyan alakul Jem magánélete, férjével való kapcsolata, mert nemcsak a más életforma, de a nyomozás is hozzájárul, hogy Jem és Nat házassága feszültséggel teljen meg. Az új környezet kihangsúlyozza a közöttük már meglévő, az elvárásaik közötti különbségeket.

Ez egy önálló történet, akárcsak a szerző előző, magyar nyelven is megjelent írásai. Kedveltem, mert semmiben nem hasonlít a szerző egyetlen korábbi történetéhez sem, tehát várom a következő Tasmina Perry könyvet ... de természetesen ízlések és pofonok...

Kapcsolódó bejegyzések:

Eredendő bűn

Ház a Naplemente-tónál

A lánykérés

Viszlát mennyország!

Meghan March - Vigyél magaddal

***USA Today bestseller szerző*** 

„Egy csodálatos romantikus történet az újrakezdésről” amazon.co.uk 

„Titkokkal és fordulatokkal teli könyv, imádtam” whitehotreads.com 

A tengerparton szerettünk egymásba, a paradicsomban keltünk egybe, elvittem magammal a naplementébe. Tökéletesnek kellene lennie mindennek, de az a bizonyos „igen” nem garancia az örökkön-örökkére. 

Most, két évvel később, alig ismerek magunkra. 

Ideje újrakezdeni. Vissza a trópusi paradicsomba. Vissza, hogy kiderítsük, vajon meg tudjuk-e javítani a kapcsolatunkat. 

Nem akarom feladni, meg akarom menteni magunkat, akár kockára is teszek mindent. 

Két sérült ember. 

Számtalan titok. 

Harc az életünkért. 

Talán megtörünk, de mindent meg kell tennünk. 

A nemzetközi bestsellerszerző, Meghan March a hatalmas sikerű Vágy-trilógia után újabb romantikus-erotikus könyvekkel örvendezteti meg a műfaj kedvelőit.

Álomgyár, 2018

Eredeti cím: Take Me Back, 2017

Nem kedveltem a szerző Vágy trilógiáját, mert ugyanazt a lerágott csontot marja tovább: gazdag rohadék, aki a világ közepének képzeli magát, plusz szegény, de annál tehetségesebb, zsenálisabb lány. Mindenkinek vannak jobb és kevésbé sikerül történetei, gondoltam kap még egy esélyt Meghan March, főleg, hogy ez önálló kötet, nem kell a felesleges tölteléket is átlapozni, amivel a trilógia terjedelméig húzza-nyúzza a cselekményt.

Mire vártam a fülszöveg alapján és az előző Vágy trilógia fényében? Egy szerelemről-erotikáról szóló történetre, ahol a hirtelen felindulásból összeházasodott, egymást alig ismerő pár két év után a házasságát próbálja menteni egy egzotikus nyaraláson. Visszaemlékezésekkel, lelkizésekkel, vallomásokkal mindkét részről, mert ez egy, az aktuális trendeknek megfelelő váltott szemszögű történet, amikoris a szerző elhitetni próbálja az olvasóval, hogy belelát egy férfi fejébe is. És sok-sok erotikára is számítottam, mert ugye ezt az irányvonalat támogatja a kiadó: csöpögjön az erotikától, ha nincs, akkor még írjál hozzá, mintha az élet semmi másból nem is állna. Lényegében akkor is ezt vártam volna a történettől, ha E/3-ban íródik és nincs váltott szemszög.

Szinte semmi nem jött össze a fentebb felsoroltakból. Az egyetlen ami ténylegesen megtörtént, az az egzotikus nyaralás volt, ami ugye a későbbiekben egy csata színterévé változott. Mert a “titkok” beleszóltak a nyaralásba és vitatható értékű akció-valamivé változtatták az egészet, és azért vitatható értékűvé, mert igazándiból még ez sem volt hiteles, az egész egy nagyon alacsony kategóriájú amerikai szappanoperához volt hasonlatos.

A cselekmény felépítésében sem remekelt a szerző, mert például a főhős állandó vívódása, amiért feleségének nem mondta el az igazat magáról nem csigázta fel a kiváncsiságot, csupán lelőtte a poént. Hülyének kell lenni ahhoz, hogy ne lásd előre: a pasi vagy valami kommandós-féle, vagy gengszter. S mivel a történetekben a főhősök túlnyomó többsége kemény jófiú, akkor nyilvánvaló volt, hogy a fickónak is annak kell lennie.

Ami a hősnőt illeti, ő egészen középszerű, semmi különleges tulajdonsággal nem rendelkezik a hozzá hasonló széplányokhoz képest. Kár belemerülni az ellemzésébe, mert kész kliségyűjtemény, meleg legjobb baráttal, akit elveszít és ettől úrrá lesz rajta a tömény mélabú, a házassága sem fontos a számára, de azért mégis, válna is meg nem is. Engem kimondottan idegesített a határozatlansága és bizonytalansága, és ami azt illeti a férfi főhős sem lett a szívem csücske.

S akkor még ott van az erotika, ami igazándiból inkább csak néhány próbálkozás  – lásd szvingerpár, erőszaktevők –, többnyire csak beszélnek róla, de “akció” édeskevés, tehát még a ráaggatott erotikus címke sem állja meg a helyét.

Hogy összességében milyen volt? Előttem valaki már nagyon találóan megfogalmazta, mikor egy rosszul megkomponált turmixhoz hasonlította: minden elem külön-külön jó, de együttesük nehezen fogyasztható. Hát ilyen volt ez a történet: túl sokat akart és végül keveset és felejtőset nyújtott. Minden szempontból. Kidolgozatlan szereplők, elfuserált konfliktusok, túl sok és felesleges lelki nyavalygás, ugrálás oda-vissza múlt és jelen között egészen a nyilvánvaló happy endig. Kár bedölni a fülszöveg hangzatos, eltúlzott reklámszövegeiknek

Alaposan átgondolom majd, hogy a szerző következő, már beharangozott könyvét kézbe vegyem-e megjelenés után vagy sem, de hát ízlések és pofonok...