Mr. Mount bűnös élete 2
Szórakozik
velem. A játékszere vagyok. Legalább nem lesz több adósság.
Gyűlölni
akarom, de a testem nem hagyja. Hogy lehetséges, hogy vágyom rá és egyszerre
félek is tőle?
Figyelmeztettek,
hogy össze fog zavarni. Szálljak szembe a testi vágyaimmal?
Nem sejtettem,
hogy totális zűrzavar lesz.
De tudhattam
volna. Ha valamiben Mount benne van, akkor ott nincsenek szabályok.
Nem fogok behódolni. Nem lehetek gyenge. Követem az elveimet és kihozom a legtöbbet az együttműködésből, anélkül, hogy a szívem és a lelkem sérülne.
Nem fogok behódolni. Nem lehetek gyenge. Követem az elveimet és kihozom a legtöbbet az együttműködésből, anélkül, hogy a szívem és a lelkem sérülne.
Csakhogy neki
más tervei vannak…
A Rád vágyom a
Mr Mount bűnös élete 2. része. Mount és Keira története a Tiéd vagyok című
kötetben folytatódik.
Meghan March
erős, érzéki nőkről ír és mocskos szájú alfa-hímekről, akiket térdre
kényszerítenek. Erotikus regényei Amerikában hatalmas sikert aratnak, és már a
hazai olvasók szívét és a sikerlistákat is meghódította.
Álomgyár, 2019
Eredeti cím:
Defiant Queen, 2017
Ez nem a
népszerű bejegyzés lesz, ugyanis, amennyire kedveltem a sorozat kezdő részét (Téged akarlak), annyira csalódtam a
folytatásban. Bejött az, amitől az első rész olvasása után féltem: a szerző nem
tartotta a színvonalat, hanem visszatért a rá jellemző, romantikára-erotikára hangsúlyt
tevő stílushoz, ami a cselekmény kárára ment. S ezt még meg is fejelte a már
közhelyesnek ható nehéz, hányatott gyermekkor klisével.
Az első
részben egy erős férfi főszereplőt ismertem meg: kegyetlen, pontosan tudja kit
hogyan lehet sarokba szorítani, büntet és megfélemlít, érzéketlen. Ez így mind
rendben van, hiszen ő a helyi gengszter, az alvilág királya és New Orleansban
még a fű sem nő, ha ő azt úgy akarja. Ebben a második részben Mr. Lachlan Mount
puhul szerelemből kifolyólag. Bár ez így sehol nem hangzik el/íródik le,
nyílvánvaló, hogy a keményfiúnál közbeszólnak az érzelmek, minek következtében
bejön az, amit a fülszöveg ígér: a mocskos szájú alfahímet kvázi térdre
kényszerítik. Ami vitatható, hiszen az, hogy Őgengsztersége figyelme kissé lanyhult,
az még nem nevezhető térdre kényszerítésnek. S nem kellene elfelejteni, hogy azért Mr. Mount felnőtt férfi – a matematika mai állasa szerint 40+ –, és nem egy könnyen lángra kapó ifjonc. Keira, a hősnő pedig olyan távol
áll attól, hogy erős nő legyen, mint Makó Jeruzsálemtől.
Akárcsak az
első rész, ez is E/1-ben íródott, váltott szemszögben és mások bármennyire is
rajonganak érte, engem továbbra is idegesít, amikor egy nő azt hiszi magáról,
hogy ő tudja mit tenne, mondana az illető férfi hős az adott helyzetben.
Rendben van, hogy a történet úgy fikció, ahogy van, de akkor is csak azt tudja
a szereplő szájába adni, amit ő, a nő hallani szeretne tőle az adott
helyzetben, vagy reakcióként elvárna tőle.
Jelen történet
onnan folytatja, ahol az első rész abbahagyta: Keira lakásába becsenget a férj.
Az a férj, akit ő hónapokkal korábban eltemetett, és akiről kiderült, hogy
nemcsak életben van, hanem monumentális csaló, kisstílű bűnöző is, aki úgy
gondolja, hogy játszadozhat azzal, ami Lachlan Mounté. Ez egy ígéretes epizód
volt, illetve lett volna, ha Mount rövid úton ki nem iktatja hatalmát fitogtató
módon.
De még mielőtt
a történet jelenével foglalkozhatnánk a szerző egy harminc évvel korábbi
epizóddal indít, ami betekintést ad a rettegett Mount kamaszkorába és származásába.
Rosszul mondom, nem a származásába, hanem abba, amit erről ő maga is tud:
csecsemőként egy templom lépcsőjén találták és következett a nevelőszülők
hosszú sora. Pillanatnyilag nem értem, hogy miért kellett ezt elpufogtatni és ebben a formában.
Miért nem
kedveltem ezt a történetet? A nyálas romantikáért. A gengszter, akinek csak úgy
véletlenül odapottyantottak egy nőt, és aki az ő új játékszere, puhulni kezd,
figyelme lankad és mindent kockáztat, amit addig elért, mert hirtelen érzelmei
lesznek. Mi több, még egy whiskey-fesztiválra is elviszi Keirát Dublinba, mert
ugyebár ez a hölgyemény szíve vágya. Ez a rész kimondottan untatott, bármennyire is magyarázható szükségessége azzal, hogy Keira lényegében egy kis szeszlepárlót vezet odahaza.
Keirát
továbbra sem kedveltem. Lehet, hogy szexi, de távolról sem erős nő, inkább olyan
sablonos szereplő, amilyennel mostanság minden második könyvben találkozni
lehet, aki az erőnek, talpraesettségnek a látszatát nyegleséggel próbálja
fenntartani
Ez a rész
sajnálatos módon engem nagyon a híres-hírhedt “szürkére” emlékeztetett, ami
olyan amilyen, lehet szeretni, vagy sem, de pontosan híréből fakadóan egy fajta
etalon lett, amihez a hasonló témájú, felépítésű történeteket hajlamosak vagyuk
hasonlítani. S itt van egy újabb három részben húzott-nyúzott történet, melynek főhőse egy zavaros gyermekkort maga mögött hagyó vagyonos és hatalombeteg férfi, némi szexuális devianciával, s mellé partnernek a szexi, de enyhén bugyuta nő, akit viktimizálni kell: ő aztán ezt az egészet nem akarta, ő rendes és becsületes, ő csak a körülmények áldozata. S majd a szerelem mindent megváltoztat, mindent felülír, a rettegett gengszterből példás állampolgárlesz – remélem nem!
Hogy ennek ellenére
miért fogom majd a sorozat utolsó könyvét is elolvasni? Azért, mert mindaz, ami
ebben a részben a romantikus-erotikus szálon kívül történt, felülírja mindazt,
amit az első rész olvasása után feltételeztem a cselekmény további
alakulásáról. Most abszolút nyilvánvaló, hogy mindaz. ami történt nem véletlen
volt, nem Mount irányít, hanem teljesen biztosan valaki más húzza a szálakat a
háttérből. Csupán az a kérdés, hogy kicsoda, és van-e valamilyen köze a harminc
évvel korábban történtekhez? Mert ha van, akkor az sok mindent megmagyaráz.
Viszont ha nincs, akkor az egész kezdő epizód harminc évvel korábbanról teljesen felesleges volt.
Továbbra is
ígéretes történet, sőt kedveltem is azokat a részeket, melyek nem hősök között
szövődő romantikus-erotikus kapcsolatról szóltak. De hát ízlések és pofonok…
