J. T. Geissinger – Gyönyörűen kegyetlen

   Gyönyörűen kegyetlen 1

   A Könyvmolyképző Kiadó jelentette meg J.T. Geissinger: Beautifully Cruel - Gyönyörűen kegyetlen regényét, melyben egy törvényen kívüli, titokzatos maffiafőnök és egy jogi vizsgáira készülő pincérlány élete fonódik össze visszafordíthatatlanul. Kövesd az állomásokat és a játék megfejtéséért cserébe esélyed lesz megnyerni a könyvet a kiadó felajánlásában.

   „– Nem vagyok hozzád való – mondja lágy hangon. – Nem élek normális életet.”

   Alfa (főnév):

   1) A legmagasabb rangú egyed a hierarchiában.

   2) A legbefolyásosabb férfi a csoportban.

   3) Liam Black

   Idegen volt számomra. Egy sötét és veszélyes jelenség, aki egy esős éjszakán kilépett az árnyékból, hogy megmentse az életem. Nem tudtam a nevét, és azt sem, hogy honnan jött. Csak azt tudtam, hogy az ő karjai között az egyetlen hely, ahol valaha is biztonságban éreztem magam. De a biztonság csupán illúzió.

   Nem minden megmentő hős is egyben. És ahogy az hamarosan világossá vált előttem, meg kell fizetni az árát annak, ha egy alfa menti meg az életed. Liam Black kért is tőlem valamit cserébe.

   Az év legfordulatosabb szerelmi története.

   Tudd meg, hogy létezhet-e igaz szerelem ott, ahol minden sötétnek tűnik!

Könyvmolyképző, 2024

Eredeti cím: Beautifully Cruel, 2020

Megrendelhető      Beleolvasó

   Senki nem gondolná rólam, hiszen többnyire chick lit és romantikus könyvekről írok a blogban, de én szeretem a rázós könyveket, tehát nyilvánvalóan két kézzel kaptam a Könyvmolyképző Kiadónál magyar nyelven bemutatkozó J. T. Geissinger története után. Bár azt is el kell mondanom, hogy a fülszövegben szereplő „alfa” némi kételyeket ébresztett bennem, mert mostanában minden nárcisztikus szociopatára ráakasztják az alfa cimkét.

   Korábban is olvastam már maffiáról szóló történeteket, az olaszról, az amerikai olaszról, az oroszról, s hallottam más nemzetek bűnszövetkezeiről is, de ír maffiával még nem találkoztam az olvasmányaim során, s ha annyi nemzet „büszkélkedhet” magasan szervezett bűnözéssel, akkor pont az írek miért ne tehetnék meg? S ezt azért mondom, mert történetünk főhőse, Liam Black, az ír maffia vezére, bár ez nem nyilvánvaló a történet egy bizonyos pontjáig. A fickó 38 éves, természetesen sötét módon vonzó és ellenállhatatlan, ez igazi sötét alak a nevétől kezdve, az öltözködésén át, egészen a viselt dolgaiig – mekkora klisé! S ennek a sötét fazonnak van egy gyenge pontja: Truvy.

   Truvy a történet hősnője, és többnyire az ő szemszögéből ismertem meg a történetet, mert Liam szempontja meglehetősen kevés fejezetet kapott. Truvy egyetemi hallgató, jogot tanul, és természetesen dolgozik, hogy eltartsa magát, méghozzá egy kis vendéglőben. Ebbe a vendéglőbe tér be Liam Black bizonyos rendszerességgel – mindig lehetetlen órákban –, mindig oda ül, ahol a lánynak kell kiszolgálnia, és mindig egyetlen csésze kávét rendel. Hónapokon át ennyi az interakció a történet főhőse között, és imádtam, hogy nem volt azonnali egymásbaborulás és lepedőszaggatás.

   Ez a felszínes ismeretség akkor változik meg, amikor a lányt egy este megtámadják a vendéglő mögötti sikátorban, ahová a szemetet viszi ki. Truvy nem adja olcsón a bőrét, de a túlerővel szemben nem sokat tehet. S ekkor tűnik fel ismét – mint egy páncélos lovag, aki a bajba jutott kisasszony megsegítésére siet – Liam Black, aki rövidre zárja az egészet, a lányt pedig kórházba viszi. Truvy-t többnyire kedveltem, mint karaktert, viszont a tény, hogy rajta kívül mindenki tudta, hogy kicsoda Liam Black, kicsit levont a leányzó értelmi képességeiből – vagy a szerző kreativitásából.

  A történet két főhőse között nyilvánvaló a vonzalom, tehát nem is lepett meg, amikor Liam felajánlotta a lánynak, hogy 28 napra költözzön hozzá, éljenek együtt, utána pedig soha többé nem látják egymást, mert ő életformáját tekintve csak ennyit tud felajánlani. Ez így rohadt nagy szemétségnek tűnhet, de mentségére szóljon, azt is hozzáteszi, hogy ő a lány helyében elutasítaná – amit Truvy természetesen nem tesz meg.

   Természetesen lesz happy end, de amíg oda eljut a történet, alkalmam volt jobban megismerni mindkét főhőst, ízelítőt kaphattam abból, hogyan is működik Liam Black, hogyan lett belőle az aki 38 éves korára, és bizony volt néhány nagyon forró lepedőszaggató jelenet is. Ez egy paradox helyzet: leendő jogász és a bűnöző. És az ördög sem olyan fekete, mint amilyennek lefestik.

   Ez egy jó könyv volt. Ha nem sikerít a végére egy nagyon nyálas befejezést, és nem robbant bónusznak még egy klisét, akár nagyon jónak is mondanám. Minden esetre könnyen olvasható, beszippantja az ember lányát, mert mindig valamilyen fordulatra várni lehet.

   Olvassátok!

Minden állomáson felteszünk egy kérdést, amit könnyedén megválaszolhattok, ha előtte elolvassátok a regény beleolvasóját. Kérjük, a válaszokat írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő sorába! Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

A pasi melyik kezének ujjain láthatóak a tetoválások? (Bal vagy jobb?)

a Rafflecopter giveaway

08.20 Kelly és Lupi olvas

08.22 Betonka szerint a világ…

08.24 Insane Life

L. J. Shen – A csóktolvaj

Egy csók, két férfi és én.

Azt mondják, az első csókot ki kell érdemelni. Az enyémet egy álarcosbálban lopta el egy ördögi személy, a chicagói éj leple alatt.

Azt mondják, az esküvői fogadalom szent és sérthetetlen. Én már azelőtt megszegtem, hogy kifelé menet átléptem volna a templom küszöbét.

Azt mondják, a szívedet csak egy férfinak adhatod oda. Az enyémet kettészakította két rivális, akik az utolsó percig harcolnak érte.

Elígérkeztem Angelo Bandininek, aki Chicago egyik legbefolyásosabb családjának örököse. Majd Wolfe Keaton szenátor arra kényszerített, hogy megszegjem Angelónak tett ígéretem. Apám titkainak ismerőjeként a kezében tartja a sorsomat, így nem volt más választásom, mint feleségül menni hozzá.

Azt mondják, hogy minden igaz szerelmi történet boldog véget ér.

Én, Francesca Rossi, azon vettem észre magam, hogy újraírom a saját történetemet, egészen az utolsó fejezetig.

Egy csók.

Két férfi.

Három élet, teljesen összefonódva.

És nekem el kell döntenem, hogy a két férfi közül melyik az igazi.

Álomgyár, 2020

Eredeti cím: The Kiss Thief, 2019

L. J. Shen nevével pontosan egy évvel ezelőtt találkoztam először, amikor a Könyvmolyképző Kiadó piacra dobta a szerző első magyar nyelven megjelenő könyvét, a Sparrow-t. Abban az időszakban több szervezett bűnözésről szóló könyv is boltokba került, dúskálhattunk a maffiás történetekben, s bár nem szeretem az erőszak semmilyen formáját (kivéve mikor egy-egy hősbe/hősnőbe kellene némi józan eszet verni hólapáttal, esetleg a nagyi öntöttvas palacsintasütőjével), egészen jól el tudtam merülni egy olyan világ történéseibe, melyet csak a filmekből vagy a könyvek lapjaiból ismertem.

Shen előző könyve is a szervezett bűnözésről szól, ahogyan ez a mostani is. Bár a Sparrow nem volt tökéletes, és annak idején, el is mondtam mit hiányoltam, mégis kedveltem. Más volt, friss, izgalmas, és nem a szervezett bűnözésre fókuszált, hanem a szereplők magánéletére, a közeg, ahol a cselekmény játszódott csupán a körítés volt, ami a plusz izgalmat hozta a történetbe. Most ez egy kicsit másképp van, mert ugyan ez egy dark romance akar lenni, a történet sokkal több erőszakot tartalmaz mint Shen korábbi könyve. Hogy kellett-e? Minden bizonnyal, hiszen az erőszak és az erotika adja el újabban a könyveket (sajnos). S még abban is hasonlít a korábbi könyvéhez, hogy ezt a történetet is E/1-ben, váltott szemszögben írta meg, tehát a szereplők mesélnek, úgy, ahogyan ők látják a történteket. Ez sem újdonság, mostanság az számít annak, ha nem így íródik valami.

Hosszan lehetne folytatni, hogy mi mindenben hasonlít a két történet – mármint a Könyvmolyképzőnél tavaly megjelent Sparrow, s az idei Álomgyáras A csóktolvaj –, ez pedig nem igazán pozitívum. Mintha kisebb-nagyobb változtatásokkal ugyanazt a történetet mesélte volna el, s azt is megmondom miért.

Ugye, ez is szervezett bűnözésről szól, spéci az Egyesült Államokban élő olasz közösséghez köthető, melyet – mint tudjuk – előszeretettel mutatnak be, mint a bűnözés bölcsője, az már csak hab a tortán, hogy mindez Chicagóban játszódik. Ugye mindenki tudja: gengszterek, maffia, családi kapcsolatok, korrupt zsarúk és még korruptabb politikusok. Míg a Sparrowban a maffia egyik csicskása kényszerítette lányát a vezérhez, ebben az esetben maga a helyi vezér kényszeríti lányát egy szenátorhoz, csupán azért, mert az túl sokat tud róla és zsarolja.

S ezzel el is érkeztünk a főhőshöz, a dögös, fess és fiatal szenátor karakteréhez, aminek annyi köze volt a valósághoz, mint a tehénnek a baletthez. Értem én, hogy ez a történet fikció, de akkor is olyan formában kellene eladnia, hogy elhiggyem, igen, ez megtörténhetett. Wolfe Keaton szenátor karaktere pedig minden volt, csak hiteles nem. Egy olyan társadalomban, ahol a sajtó, a titkos szolgálatok, a politikai ellenfelek még azt is kiderítik, hogy az illető közszereplő hány kortyban nyelte le a reggeli kávéját és milyen színű az alsógatyája, ne mondja senki, hogy Wolfe Keaton fiatalon símán szenátor lesz az ő múltjával – mert a fickó csupán 30 éves. A politikában azért kicsit több év kell a helyezkedéshez, kapcsolatokhoz, meg meg kell várni, amíg kihalnak a többiek. S azt sem veszem be, hogy mindenkit a zsebében tart, hogy ne derüljön ki milyen életmódot folytat, mikor nem épp a nagy nyilvánosság előtt parádézik a fedhetetlen politikus szerepében, különösen, hogy egy újságírónővel kavar. A történet epilógusáról nem is érdemes beszélni, mert az már a science fiction határait feszegeti.

Ehhez a fickóhoz jön a női főhös, az erőszakos és hataloméhes bűnszervezeti vezér egyetlen lánya, a csupán 19 éves Francesca, akinek egyetlen célja lehet az életben: férjhezmenni ahhoz, akit az apja választ neki, és ennek a házasságnak természetesen a szervezet érdekeit kellene szolgálnia. Francesca nem buta lány, csupán megalkuvó és nem tud mit kezdeni magával azon a világon kívül, amit egész életében ismert. Őt a hagyományos értékek szerint nevelték, és meg kell felelnie apja elképzeléseinek és elvárásainak. Az, hogy ő kibe szerelmes, vagy mit szeretne az életével kezdeni, nem játszik az egyenletben. De azért nem lett kedvencem ő sem a daccból elkövetett hazudozásai miatt, amivel a saját életét bonyolította. Míg a szerző előző könyvének hősnője a gasztronómiáért élt-halt, Francesca a kertészkedésben leli örömét, de fura módon, mikor esélyt kap a továbbtanulásra, a jogi pályát választja. Csak, mert a bevallott motivációja sántít.

A történetben egészen fontos helyet töltenek be a mellékszereplők – ebben is hasonlít a Sparrowra –, akik tovább fokozzák a főhősök amúgy is bonyolult életét. Például Francesca apja, akin a szenátor régi sérelmeit akarja leverni, a házvezetőnő (ismét!), a főhős volt szeretője (ismét!) vagy akár Francesca szerelme.

Bár tömve volt erőszakkal, erotikával és izgalmasnak szánt epizódokkal, összességében akkor is egy vitathatóan összefércelt, közhelyes történet volt bosszúról, és egy olyan szerelemről, ami elől mindenkinek menekülnie kellene. Ez nem lesz újraolvasós, az már biztos. De ízlések és pofonok...

A szerző nevéhez kapcsolódó bejegyzés:

Sparrow 

M. Robinson – El Diablo

Hamarosan megjelenik a Könyvmolyképző Kiadó Rázós könyvek sorozatában M. Robinson sötét hangulatú romantikus regénye, az El Diablo. A Blogturné Klub tagjai öt állomáson át kísérik el Alejandro Martinez útját a pokolba, avagy a mennyországba, a történet végén kiderül! Tarts velünk és a játékunk megfejtéséért cserébe megnyerheted a három nyereménykönyv egyikét a Könyvmolyképző Kiadó felajánlásában.

Könyörtelen voltam.

Féltek tőlem.

Feláldoztam magamat. Őt. Mindent…

Én magam döntöttem úgy, hogy olyan világban akarok élni, ahol többet érek holtan, mint élve. Rossz ember voltam – sosem állítottam mást magamról. Rengeteg dolgot tettem, amire nem vagyok büszke. Láttam sok mindent, ami belém égett. Fájdalmat okoztam sok embernek, s ezt nem lehet visszacsinálni.

Minden rajtam állt.

Minden döntés.

Minden parancs.

Sosem számított, hogy mi helyes, és mi becstelen.

Amíg nem találkoztam Vele.

Addig védelmeztem, amíg a megszállottja lettem.

De ki fogja őt megmenteni tőlem?

Magától az ördögtől.

A sors hozott össze bennünket. A végzetünk közénk állt.

Sötét és kegyetlen, domináns maffiózó érzékeny szerelme egy balerina iránt.

Könyvmolyképző, 2019

Eredeti cím: El Diablo, 2016

Megrendelhető                  Beleolvasó  

Amikor legelőször megláttam ennek a könyvnek a borítóját – értem ez alatt az angol kiadást, s mellesleg örülök, hogy a kiadó az eredeti borító mellett döntött, hadd legeltessük a szemünket valami mutatóson –, azt mondtam, ezt a fickót azonnal hazahoznám személyes használatra. Aztán elolvastam a könyvet és határozottan állítom, hogy ő lenne a legutolső fazon, akit a közelemben szeretnék tudni.

Nehéz erről a könyvről úgy beszélni, írni, hogy az embert lánya ne spoilerezzen össze-vissza és főleg többet a kelleténél, mert az ilyesmire általában fintorgás a reakció. Zárójelént megjegyzem, hogy aki nem szereti a spoilereket, az minek olvas könyves blogot?

Indulásból pontosítanám, hogy ez nem finomlelkű hölgyeknek ajánlott olvasmány, mert amennyi vér itt folyik, meg lehetne vele oldani egy milliós lakosú város transzfúziós szükségleteit. Azért sem ajánlott érzékenyebb olvasóknak, mert a nyelvezete meglehetősen trágár. Ez egy olyan dolog, amit soha nem értettem meg: ha valaki a szervezett bűnözésben jeleskedik, annak miért kell ennyire trágárul beszélnie? Ez benne van a munkaköri leírásában? S mivel ez egy E/1-ben írt történet, melynek nagy részét maga a főhős meséli el, hát kijutott a trivialitásból rendesen.

Azt hiszem  nyilvánvaló, hogy itt a szervezett bűnözésről lesz szó: drogokról, fegyverkereskedelemről, szerencsejátékokról és könnyűvérű nőkről. Az igaz, hogy a főhős Alejandro Martinez családja minden másban utazik, csak lánykereskedelemben nem, de ez nem zárja ki azt, hogy készséges hölgyemények zsongják körül, hogy kegyeibe férkőzzenek, és azt sem, hogy ő ezeket a felajánlkozó nőket saját kénye-kedve szerint használja.

A főhős neve latinos csengésű, s nem véletlen ez, hiszen családja dél-amerikai származású, apja volt az, aki a családból elsőként az Egyesült Államokba költözött, s vitte magával a családi bizniszt is. A könyv első része nagyrészt erről szól. Az olvasó megismeri a Martinez családot és viselt dolgaikat, valamint nyomon követheti a főhőst 15 éves kamasz korától egészen addig, míg ő veszi át apja helyét a bűnszervezet élén és az lesz, amit a cím sugall: maga az ördög.

A történet második része szintén E/1-be folytatódik, viszont itt belép a váltott szemszög is, mert megjelenik a színen Lexi, akinek életútját szintén minden részleteiben megismerheti az olvasó, kezdve zsenge gyermekkorával, agorafóbiás anyjával és molesztáló nevelőapjával együtt. Lexinek mindene a tánc, s bár nem könnyű az élete, mindent ennek rendel alá, néhány kitérő kivételével. Sajnos Lexi összetalálkozik Alejandro Martinezzel, s ellenállhatatlan vágyat érez, hogy beálljon az őt imádó nők sorába, bár Alejandro Martinez mindent megtesz, hogy ettől elrettentse. Soha nem értettem miért jó az egy nőnek (vagy akár egy férfinek), ha megalázzák, mosogatórongyként kezelik és szexuális tárgy szintjére alacsonyítják le.

Ugye, fentebb már jeleztem, hogy a hősnőnek mindene a tánc, pontosabban a klasszikus balett. A szerző sajnálatos módon olyan részletekbe ment bele, melyből nyilvánvalóvá vált, hogy fogalma sincs a táncművészetről, és oda sem tud szagolni ahhoz a meglehetősen zárt világhoz, ami a magas szintű balettnek sajátja.

Hogy mi lesz a két főhős sorsa, nem nehéz kitalálni, hiszen akkora az olvasói ígény a boldog befejezésre, hogy egy történet nem is végzőthet másként, mint jól. Annak ellenére, hogy meglehetősen kiszámítható volt a végkifejlet, el kell mondanom azt is, hogy volt benne néhány érdekes csavar és meglepő megoldás, ami feldobta a történetet. S azért erotikában sem volt hiány.

Nem tudom ki hogy van vele, én hajlamos vagyok a negatív hősöket kedvelni. Ez most nem jött be, Alejandro Martinez nem lett kedvenc, egyetlen pozitív tulajdonsága sincs. A történet elején egészen jól indult, a végére egy öntelt, arrogáns, hatalomőrült és agresszív szemétláda lett, és ezen nem sokat javít maga a végkifejlet sem. Az, hogy mindenkit elvesztett, akit valaha is szeretett nem mentség a viselkedésére. Lexi pedig az ostoba nő prototípusa, tehát elmondhatom, hogy a főhősök nem arattak osztatlan sikert nálam, de ez nem is mérvadó.

Ez egy nagyon kemény és kegyetlen utazás volt a szervezett bűnözés világába, ahol minden tévedésért, félrelépésért meg kell fizetni, akkor is ha családtag valaki, ahol durva szabályok uralkodnak, a nők többnyire használati cikkek vagy csereeszközök, és ahol az emberi élet nem sokat ér.

Fura vagy sem, ez egy egészen jó történet volt, olyan szereplőkkel, akik iránt egy szikra szimpátiát sem tudtam érezni. Kizárólag erős idegzetű felnőtteknek ajánlom!

"Vége.

Legalábbis Martinez és Lexi történetének.

De vajon ez a kezdet vagy a vég…

Creed és Mia számára?" 

- Így végződik a könyv, Creed és Mia története azóta is várat magára

Játékunk a mozis ördögökhöz kapcsolódik, egy-egy jellemző kép alapján kell kitalálnotok a filmek vagy sorozat címeit, melyekben maga az ördög jelenik meg. Kérjük, írjátok be a megfejtéseiteket a rafflecopter doboz megfelelő sorába.

Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére válaszolni az értesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

04.13 Kelly és Lupi olvas

04.15 Sorok között

04.17 Betonka szerint a világ…

04.19 CBooks

04.21 Dreamworld extra

Bryn Greenwood – Minden csúf és csodálatos dolog

Új szerző mutatkozik be a Könyvmolyképző Kiadónál, s nem is akárhogyan. Bryn Greenwood Minden csúf és csodálatos dolog című könyve az emberi lét legsötétebb bugyraiba viszi el olvasóját.

Kövesd a Blogturné Klub öt bloggerét turnéjukon, ismerd meg a könyvhöz kapcsolódó gondolataikat, játsz velük, és amennyiben a szerencse is melléd áll, tiéd lehet a kiadó által felajánlott három nyereménykönyv egyike.

Wavy ötéves korára már nagyon sok traumát szenvedett el. Nem hajlandó sem beszélni, sem mások előtt enni, mert kábítószerfüggő anyja mocskosnak tartja, ami a szájába kerül. Apja, a drogdíler Liam nem sokat törődik a családjával. Wavy egymaga küszködik, hogy iskolába tudjon járni és ellássa a kisöccsét, Donalt. Csak Kellen, Liam egyik embere mutat együttérzést és törődést Wavy irányában. A szeretetre éhes kislány és a sérült férfi egymásba szeretnek, és Wavy mindössze tizenhárom éves, amikor szexuális kapcsolatot kezdenek. Nagynénje  pedofilnak bélyegzi Kellent, és kitartóan küzd, hogy elválassza őket egymástól. Wavy időközben felnő, és hihetetlen szívóssággal, minden akadályt legyőzve dolgozik azon, hogy ismét összekerülhessen a férfival.

Kiadó: Könyvmolyképző, 2019

Eredeti cím: All the Ugly and Wonderful Things, 2016

Megrendelhető                Beleolvasó 

   Amennyiben már a címkék és a fülszöveg alapján előítéleteid vannak ezzel a könyvvel kapcsolatban, akkor most hagyd abba a bejegyzés olvasását és viszlát egy másik alkalommal!

   Bryn Greenwood könyve már jóval a magyar nyelvű megjelenés előtt kiverte nálam a biztosítékot. Rosszul mondom: nem a könyv verte ki a biztosítékot, hanem az a néhány hisztériázó, aki egyetlen címke alapján ítélkezett, és hidegrázást kapott a pedofília szótól, mert csak ennyi maradt meg benne az egész könyvismertetőből. Rohadjon meg az összes gyermekbántalmazó, legyen az szexuális, fizikai vagy érzelmi bántalmazás, de ez fikció, és senki ne ítélkezzen mielőtt a cselekmény egészét megismerné.

Tisztázzuk: ez a történet nem pedofíliáról szól, nem népszerűsíti azt, és amiért valaki értékel egy jól megírt történetet, amiben esetleg – ismétlem ESETLEG! – olyasmi történik, ami eltér a megszokottól, attól még senki nem lesz sem szörnyeteg, sem lelkes rajongója a szexuális devianciáknak. Egyébként az is erősen vitatható, hogy egyáltalán alkalmazni lehet-e a pedofília címkét a történettel kapcsolatban. Túl könnyen dobálózunk olyan fogalmakkal, melyek értelmével és meghatározásával a többség nincs tisztában, csak túlmisztifikált és torzított értelmezésekből ismer, és amelyeknek csak nyomokban van köze a valós, pszichiátriai meghatározáshoz.

Minden csúf és csodálatos dolog valójában egy rázós könyv, nem csak úgy kategorizálták, mert valahová tartoznia kell, és pontosan arról szól, amit a címe is jelez: az élet csúf és csodálatos dolgairól. Időben hozzávetőlegesen tizenöt évet ölel át és E/1-ben íródott. Erről az E/1-ről azonban tudni kell, hogy nem egy-két ember szemszögéből ismerhető meg a történetet, mint ahogy az általában lenni szokott a hasonló stílusban írt könyveknél, hanem sokkal több. Itt nem csupán a főhősök mesélik a maga történetüket, hanem a mellékszereplők: családtagok, barátok, tanárok, a hivatalos közegek is szólnak arról, ahogyan ők a történéseket látták, megélték. Ilyen szempontból a történet egyedülálló.

Mondanék néhány szót a szereplőkről is, első sorban Wavy-ról, hiszen minden körülütte forog. Anyu drogfüggő, minek következtében kényszerképzetei vannak, minden mocskos, de első sorban az élelem az, gyermekeit éhezteti, a csak lopva étkező Wavy-nél ebből kifolyólag súlyos étkezési rendellenesség alakul ki. Apu nemcsak drogdíler, hanem egy egész droglaborja van, terjesztői, csicskásai, szóval minden, amivel egy kisstílű bűnözőnek rendelkeznie illik. Mivel a szerző bevallottan maga is egy némileg megjavult drogdíler lánya, meglehetősen hiteles lehet az a kép, amit erről a világról fest.

A szülők kizárólag saját élvezeteikkel foglalkoznak, a két gyermek teljesen magára marad, és Wavy szinte egyedül visel gondot magára és öccsére. Annyira hozzászokott a nélkülözéshez és nyomorhoz, hogy akkor sem tud változtatni szokásain, mikor a  körülmények következtében nagynénje házába kerülnek. Az állandó szülők-nevelőszülő-nagynéni családja közötti sokszoros dobigálás sem segít Wavynak egy egészséges családkép kialakításában.

Az egyetlen aki valójában törődik Wavyval és némiképp Donallal is, az Kellen, a drogdíler apa egyik embere. Tíz+ évvel idősebb Wavy-nál, indián származású, túlsúlyos és nagyon magányos. Említettem, hogy nem pengeagyú, hanem kissé lassabb a gondolkodása? Talán azért támogtja Wavy-t, mert annyi hasonlóság van közöttük: társadalmi kirekesztettség, a formális család hiánya, magány. Támogatja, segíti, gondoskodik róla és szó sincs szexről kettejük között, míg 13 évesen Wavy ki nem provokálja. És elszabadul a pokol, Wavy pedig elveszti az egyetlen biztos pontot életéből. 
   A történet itt nem ér véget, hiszen hiányzik happy end, ameddig hosszú időnek kell eltelnie és hosszú útat kell bejárniuk a főhősöknek, de akiknek nem teljes egy történet a boldog végkifejlet nélkül, megnyugodhatnak, a dolgok szinte mindenki számára jól alakulnak.

Ezt a történetet lehet szeretni, vagy gyűlölni, vagy mindkettőt egyszerre, de semmiképpen nem lehet úgy elmenni mellette, hogy semmilyen érzelmet nem váltott ki olvasójából. Nincsenek benne tökéletes szereplők – bár az én ízlésemnek Wavy karaktere túlidealizált volt –, és nem egy újabb "Lolita" sztori. Távolról sem az. Nagyon jól megírt, figyelemre méltó alkotás, és senki ne ítélkezzen, míg el nem olvasta elejétől végig.

Bryn Greenwood könyve nem egy könnyed lányregény, hanem erős idegzetű olvasóknak szóló olvasmány. Blogturnénk minden állomásán egy-egy hasonlóan rázós történet fülszövegéből találtok részletet. A ti feladatotok az, hogy a Rafflecopter megfelelő dobozába beírjátok a keresett mű címét és szerzőjének nevét.

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

“Így kezdődik az érzelmi megszállottságról és a manipulációról szóló történet, amiben egy környezetéből kiszakított lány kénytelen az egyetlen emberre támaszkodni, akitől figyelmet, szeretetet és gondoskodást kaphat. A fogvatartójára.”

a Rafflecopter giveaway

04.04. - Betonka szerint a világ…

04.06. - Angelika blogja

04.08. - Sorok között (1)

04.10. - Never Let Me Go

04.12. - Sorok között (2)

04.14. - CBooks

T. M. Frazier – King

King 1

Újabb történettel gazdagodott a Könyvmolyképző Kiadó Rázós könyvek sorozata. T. M. Farzier King sorozatának azonos című első része meghökkentő, izgalmas, lebilincselő. A Blogturné Klub négy bloggerét követve megtudhatjátok mit gondolnak ők erről a történetről, a nyereményjáték helyes megfejtői között pedig a könyv egy példányát sorsoljuk ki.

Nincs hol laknia. Nincs mit ennie. Nincs kihez fordulnia. Doe nem emlékszik a múltjára. 

A hírhedt nehézfiú most szabadult a börtönből. King az az alak, akivel jobb nem szembekerülni, mert vérrel, fájdalommal, szexszel, vagy ezek kombinációjával fizet meg az ember. King jövője azon múlik, hogyan tudja egyensúlyozni az életét. 

Doe történetét homály fedi. 

Amikor sorsuk összefonódik, rá kell döbbenniük, hogy a folytatáshoz meg kell tanulniuk elengedni addigi életüket. 

Romantika és erotika, krimivel fűszerezve – a tökéletes elegy az olvasói szívek megdobogtatásához.

Könyvmolyképző, 2018

Eredeti mű: T. M. Frazier – King, 2015

Megrendelhető     Beleolvasó

King az azonos nevű sorozat első része. Több rész is megjelent már a történetből, bár az All the Rage című a sorozathoz van sorolva, de a Goodreadsen semmi nem jelzi hányadik lenne a sorban, tehát a részek száma vitatható, az viszont biztos, hogy hamarosan új kötettel bővül. Angol nyelven, természetesen, mert magyarul per pillanat csupán az első rész érhető el.

Huh, nem is tudom hol kezdjem. Talán azzal, hogy ez nem egy finom, rózsaszín lelkű hölgyeknek való történét, mert bár szerelemről is szó esik benne, ez úgy kiakasztja az olvasót, ahogy elő van írva. Igen, ez valójában egy rázós történet, nem csak úgy oda van írva, mert valahová be kellett sorolni.

Szívesen mondanám azt, hogy ez a fülszövegben említett King és Doe szerelmének története, vagy King és Preppy barátságáé, de ez így nem lenne igaz. Ez több annál, hiszen egy egész, törvényen kívül álló világot ismerünk meg, szereplőikkel együtt: motorosok bandája, drogdílerek, prostituáltak, vagy olyanok, akikről nem is feltételezné az ember lánya, hogy bármilyen törvénytelen dologhoz közük lenne.

King börtönből szabadul. Egy olyan dologért ült, amit nem tett meg, büntetésének semmi köze ahhoz, amiből megél. Ő egyébként tetoválóművész, de nem ez jelenti számára a pénzkereseti forrást. Kicsit ellentmondásos személyiség, hiszen nyilvánvalóan a törvény rosszabik oldalán áll, de ettől függetlenül rendes fickó, aki tisztába van a valós értékekkel, fontos számára a család és a barátok, és mindenek előtt becsületes, az adott szavának súlya van.

És ott van Doe, akinek amnéziája van, nem tudja honnan jött, mi történt vele, csupán azt tudja – ezt is attól a prostituálttól, aki hajlandó segíteni rajta –, hogy hajléktalanságán és nyomorán akkor tud változtatni, ha valamelyik motoros mellé csapódik kitartott nőnek.

A két főhős a King tiszteletére szervezett bulin találkozik össze meglehetősen bizarr körülmények között, és innen kezdődik kettejük története, ami sajnos nem végződik happy enddel a kötet végén, mivel a történet sem fejeződik be. Igen, ez egyike azoknak a méltatlan módon függővéges könyveknek, aminek a folytatását nem győzzük kivárni.

A történet E/1-ben íródott, és úgy King, mint Doe szemszögéből is megismerjük a történetet, s nagyon örültem, hogy ezek a váltott szemszögek nem ismétlik, hanem kiegészítik egymást. Doe előző életéről keveset tudunk meg, hiszen ő amnéziás, csupán a King által felfedezett dolgok utalnak arra, honnan jött és kicsoda ő. Viszont King múltjával tisztába lesz mindenki, mert időben ugrálunk jelen és múlt között. A visszaemlékezések során nemcsak Kinggel ismerkedhetünk meg, hanem Preppyvel is, hiszen kettejük furán induló barátsága nagyon régre nyúlik vissza.

Azt viszont nem kedveltem, hogy az egyik fontos mellékszereplőt elveszítjük a történet során. Nincs nekem bajom azzal, ha a történet nem végződik jól és habos-babosan, viszont ezt a szereplőt kedveltem, sőt nagyon is. Azért sem örülök ennek, mert a későbbiekben a szerző három könyvet is szentel a szereplőnek, amiket nem fogok elolvasni, hiszen tudom már, hogy végződik az  ő története, a poén már le van lőve.

Aki szerette a tavaly ősszel megjelent Kilenc percet, annál ez a történetet is befutó lesz. Nagy fájdalmam az, hogy függővéges és természetesen ott marad abba a történet, ahol a legérdekesebb, ahol egyszerűen pofára ejt és úgy hagy egészen a következő részig, vagy ki tudja meddig.

Nem volt tökéletes, és voltak benne ilyen-olyan dolgok, amelyek zavartak, vagy épp idegesítettek is. Minden vélt vagy valós hiányossága ellenére ez egy nagyon jól felépített történet, jól megformált szereplőkkel, meglepetésekkel és csavarokkal. Kedveltem, és  azoknak ajánlom, akik: szeretik a keményfiúkról szóló sztorikat, nincsenek előítéleteik, nem rettennek meg egy kis erőszaktól, sőt, kicsivel többtől sem, akkor is elolvassák, ha tudják, hogy függővéges… de természetesen ízlések és pofonok…

Keményfiúkról szóló történeteket keresünk!  A rövid leírás alapján ki kell találnotok melyik könyvre gondoltunk és a megfejtést, amelynek  a szerző nevét és a könyv címét kell tartalmaznia, a Rafflecopter megfelelő dobozába kell beírnotok.

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.

"Az egésznek pedig Grizz áll a középpontjában: termetes, sötéten jóképű és ijesztő férfi, aki Ginnyvel valahogy mégis olyan gyengéd, hiszen ő élete egyetlen igaz szerelme.

Így kezdődik az érzelmi megszállottságról és a manipulációról szóló mese, amiben egy környezetéből kiszakított lány kénytelen az egyetlen emberre támaszkodni, akitől figyelmet, szeretetet és gondoskodást kaphat."

a Rafflecopter giveaway

06. 17 - Betonka szerint a világ…

06. 19 - Kelly & Lupi olvas

06. 21 - Kristina blogja

06. 23 - Sorok között