Mary Alice Monroe - Nyárutó

Nyári emlékek 3

Amikor ​a nagyanyja meghívja magához Harpert és nővéreit a dél-karolinai tengerparton álló házába, a zárkózott, munkamániás lány csak egy hétvégét akar maradni nála. Ám miután összeveszik zsarnokoskodó anyjával, úgy dönt, az egész nyarat a szigeten tölti. Az új környezetben azonban nagyon elveszettnek érzi magát: sehová sem tartozik igazán, és rádöbben: nem tudja, mit is kezdjen az életével. Ám ahogy telnek-múlnak a napok, a testvéreivel mind jobban egymásra, illetve önmagukra találnak, a nyár végére pedig Harper biztos lesz abban, hogy sorsa a festői szépségű tengerparthoz és a nagyanyja házához köti. Ahhoz azonban, hogy valóra váltsa álmait, sok akadályt kell még leküzdenie. Vajon lesz-e elég ereje, hogy kiálljon magáért, illetve elég bátorsága ahhoz, hogy megnyissa a szívét a családtagjai és egy nem mindennapi férfi előtt, aki mellett igazán boldog lehet?

Mary Alice Monroe szívmelengető regényében folytatódik a Nyári emlékek és a Nyári fuvallat című kötetekben megismert három nővér története, amely jól példázza, hogy a feltétel nélküli szeretet megtapasztalása alapjaiban formálhatja át életünket.

General Press, 2016

Eredeti mű: Mary Alice Monroe – The Summer’s End

A sorozat harmadik része, a várakozásoknak megfelelően Harper története. S ahogy a sorozat ismerői megszokták már, ez nem kizárólag Harperről szól, hanem ő kap nagyobb figyelmet, de ugyanúgy jelen vannak az előző részek szereplői is, és az ő életük is tovább bonyolódik. Lucille kivételével… neki már semmi sem fáj.

Akik az előző két részt már olvasták, azoknak nem idegen az alaptörténet. A dél-karolinai lápvidéken élő Mrs. Muir egy utolsó nyarat szeretne unokáival tölteni mielőtt eladja a családi házat és idősotthonba vonul. A három fiatal nő Mrs. Muir egyetlen fiának három különböző nővel kötött házasságából származik, valójában alig ismerik egymást. Igazából a lányok egyikének sem volt szerencséje a szüleihez, hiszen apjukat jóformán nem is ismerték. Dora anyja egy tipikus déli úrinő (értsd: sznob) aki felnőtt lányát is az előkelő társaság szabályainak megfelelően irányítaná és továbbra is beleszólna az életébe, annak ellenére, hogy Dora épp válófélben van és egy autista gyermek anyja. Carson nem is igazán emlékszik anyjára, hiszen nagyon kicsi volt, mikor elvesztette őt, Harper anyja pedig egyszerűen spermadonornak használta a férfit és rövid úton ki is penderítette, mikor rájött, hogy az ki akarja használni a kiadónál betöltött pozicióját írói álmai megvalósítására. És  úgy néz ki a meghívás mindhárom unoka esetében a legjobbkor érkezett.

Mivel a másik két fiatal nő élete valamennyire rendeződni látszik, most Harperen a sor. Félénk, önbizalomhiányos nő. Kerüli a konfliktust és inkább csendben meghúzza magát, ami nem is csoda ismerve anyja diktatorikus természetét. Harper a saját anyjának dolgozik a kiadóban, aki csírájában fojt el mindent, ami a fiatal nő önállósódásához vezetne és egyszerűen a csicskásának tekinti. Míg egy nap Harper úgy dönt, hogy ő mégiscsak leutazik a nagyi születésnapjára és erőt merítve a frissen felfedezett családi kapcsolatokból, szembeszáll anyjával.

Ez természetesen nem lesz egyszerű és látszólag nem is old meg semmit, mert angol származású anyja csatasorba állítja James nagymamát is, akinek szintén tervei vannak egyetlen unokájával, sőt már a megfelelő férjjelöltet is kinézte a számára egy jó családból származó angol férfi személyében. Csakhogy mire a nagymama megérkezik Harper már megtalálja a szerelmét Taylor McClellan személyében, aki tulajdonképpen Carsonhoz vonzódott az előző részben. Ez a szerelmi történet sem lesz egy sétagalopp.

Harper nem csak a szerelmet találja meg ebben a részben, hanem az életútját is, valamint tisztázódik vagyoni helyzete és fény derül anyja nem éppen úrinőhöz méltó húzásaira is. Igen még annál is több aljas húzása van.

Akik Palack, a delfin miatt aggódnak, megnyugodhatnak, az ő sorsa is rendeződik, továbbá ismét terítékre kerülnek olyan kényes témák mint a poszttraumatikus stressz szindróma, természet- és állatvédelem, a család fontossága és természetesen az autizmus, hiszen Dora fia Asperger szindrómában szenved és különleges bánásmódot igényel.

Nem igazán hoz meglepetéseket ez a harmadik rész sem, ami egyben az utolsó is amit végig elolvastam, mert a negyediket néhány fejezet után félretettem. A sorozat eredetileg is trilógiának indult és vannak dolgok, amiket talán nem kellene túlragozni. De ez nem jelenti azt, hogy másoknak nem fog tetszeni.

Kiszámítható végkifejlet egy komoly témákat is feszegető nyári olvasmányban – körülbelül így jellemezném ezt a történetet. Számomra ez a végkifejlet kicsit sok volt és csicsásra sikeredett. De hát nem vagyunk egyformák… meg az ízlések és pofonok…

A sorozat további részei

 1. Nyári emlékek, General Press, 2015

The Summer Girls

2. Nyári fuvallat, General Press, 2016

The Summer Wind

4. Déli mennyegző, General Press, 2017

A Lowcountry Wedding

5. A Lowcountry Christmas - magyar nyelven egyelőre nem elérhető

Mary Alice Monroe - Nyári fuvallat

Nyári emlékek 2

Dora boldogtalan házasságában évekig játszotta a tökéletes anya és feleség szerepét. Férje azonban egy nap beadja a válókeresetet, és az asszony úgy érzi, hogy autista kisfia nevelésében is kudarcot vallott. A válása és az eladandó házzal kapcsolatos megannyi teendő pedig szinte minden energiáját felemészti. Szorult helyzetéből nem talál kiutat. Végül egy rosszullét kell ahhoz, hogy rádöbbenjen: ha újra boldog akar lenni, gyökeres változásokra van szükség az életében, amelyeket csakis önerőből vihet véghez. Elindul hát egy rögös, számára ismeretlen úton, amely a sok megpróbáltatás mellett megannyi örömöt is ígér, és csak remélni meri, hogy a végén nemcsak önmagára, hanem egyúttal haza is talál.

Mary Alice Monroe szívmelengető és magával ragadó trilógiájának második kötetében folytatódik a Nyári emlékekből megismert három lánytestvér, Dora, Carson, Harper és nagyanyjuk édes-bús története.

General Press, 2016

Eredeti mű: Mary Alice Monroe – The Summer Wind, 2014

Halál a hölgyekre!* – hangzik fel ismét Sullivan’s Island-on a csatakiáltás, hiszen második részével folytatódik a Nyári emlékek sorozat.

Kis jóindulattal akár önálló kötetként is megállná a helyét, de pontosan onnan folytatja ahonnan az előző rész, a Nyári emlékek abbahagyta. S aki azt valamiért kihagyta ne essen kétségbe, mert elégszer történik utalás, magyarázat és visszaemlékezés ahhoz, hogy senki fiának-lányának ne legyen hiányérzete.

Aki az első részt olvasta már, annak nem ismeretlenek a szereplők és a stílus sem, hiszen valamennyi szereplőt már ismerjük és csak egy-egy új helyszín hoz újabb karaktereket a történetbe. S akárcsak az előző rész, ez is az egész Muir családdal foglakozik, továbbra is szinte kiáltványszerűen érintve olyan témákat, mint a környezetvédelem, delfinek, autizmus, család, poszttraumatikus stressz szindróma.

   Tehát továbbra is velünk van az energikus Muir nagymama és Lucille, aki egyre fáradékonyabb és egyre titokzatosabb találkozókra tűnik el. S természetesen nem hiányozhatnak a lányok sem – kéretik ezt nem félreérteni: a Muir unokák felnőtt fiatal hölgyek –, Dora, Carson és Harper Sullivan’s Island-i tartózkodása folytatódik apróbb-nyagyobb zűrökkel.

Annak ellenére, hogy nem kimondottan egy személyről szól – ezt már megszokhattuk az előző részben is – most Dorán van a hangsúly. Rajta és természetesen Nate-en, hiszen anya és fia összetartozik. Talán jobban is mint kellene, mert Dora minden idejét, figyelmét és energiáját a különleges odafigyelést igénylő gyermekére fordítja, elhagyagolja férjét és ez a házassága róvására megy. Meg az is, hogy neki mindenképpen tökéletes déli hölgynek kell lennie, hiszen erre nevelték és anyja mai napig ezt szorgalmazza.

   Eudora (Dora) Tupper (született Muir) a legidősebb a lányok közül, a tökéletes déli úrinő és az egyetlen akinek saját családja van, bár ez a család most épp felbomlóban van. Dorát megviseli a válás, férje gerinctelensége és pofátlansága, amikor még az utolsó száz méteren is kizárólag a saját érdekeit és kényelmét hajszolja. A férfi állandóan a pénzhiányra panaszkodik, a vagyonelosztásnál még a Muir családi bútorok felezését is követeli (bár neki semmi köze hozzájuk), hiszen azok értéket képviselnek. Az sem segít az összeomlás szélén álló Doranak, hogy Cal Tupper továbbra is úgy tesz, mintha Asperger-szindrómás gyermeke, Nate, nem is létezne. A nő tizen-plusz évi házasság után kiégett, elhanyagolt, túlsúlyos és megkeseredett.

   A család – értendő Muriék – most is összefog és Dora mellé áll. Carson egy delfin-terápiás központba viszi a magát továbbra is ostorozó Nate-et, hogy az állatok társasága segítsen a gyermeknek feldolgozni a Palack (az előző részben szereplő delfin) sebesülése okozta traumát. 

   Ez idő alatt Harper kirángatja konfortzónájából és a tömény önsajnálatból a depresszió szélén egyensúlyozó Dorát és nagyanyja segítségével elindítja a változás útján. Mert a változás, az nem feltétlenül rossz, ahogy a válás sem jelenti az élet végét. Ennek legjobb példája az, hogy Dora összetalálkozik első szerelmével, és ismét fellángolnak közöttük az érzelmek. S hogy ezzel mit kezdenek majd, az csak rajtuk áll. Igazándiból a hivatalosan még el sem vált Dorának kell eldöntenie, hogy a negatív tapasztalat után megtud-e bízni egy férfiben.

És természetesen a történetnek még mindig nincs vége.

Nugis, könnyed olvasmány, annak ellenére, hogy néhol nagyon komoly témákat feszeget – és túl is magyarázza azokat. Ezzel a túlmagyarázással nálam pont a várt hatás ellenkezőjét érte el, azaz kimondottan taszított a szociális érzékenységre, tökéletességre és túlzott környezettudatosságra való kényszerű törekvés. De ettől függetlenül szórakoztató volt, meg természetesen az ízlések és a pofonok.

Egyikünk sem tökéletes. A tökéletesség helyett a kiegyensúlyozottság is bőven elegendő életcél.*

* Mary Alice Monroe – Nyári fuvallat, General Press, 2016

A sorozat részei:

1. Nyári emlékek

General Press, 2015

The Summer Girls

3. Nyárutó, 2016

The Summer's End

4. Déli mennyegző, 2017

A Lowcountry Wedding

5. A Lowcountry Christmas - még nem jelent meg magyar nyelven

Lucinda Riley - A hét nővér

A hét nővér 1.

Maia ​és öt nővére a nevelőapjuk halála után összegyűlik a Genfi-tó partján álló gyermekkori otthonukban. Pa Salt, a különc milliárdos mindannyiukat kisgyermek korukban fogadta örökbe, így semmit sem tudnak a vér szerinti szüleikről. Az apjuk végrendelete azonban arra ösztönzi őket, hogy derítsék ki, honnan származnak. Egy-egy titokzatos tárgyat kapnak örökségül, és egy földgömböt, amelyről leolvashatják a születési helyük koordinátáit. Maia megkezdi a kutatást a családja után, és hamarosan a világ másik felén, egy omladozó brazil villában találja magát. Az épületben megsárgult levelekre bukkan, amelyekből egy nyolcvan évvel korábbi, tragikus szerelem története bontakozik ki.

1927, Rio de Janeiro. Amikor a kávékereskedelemből meggazdagodott Antonio Bonifacio szeretné beházasítani az egyetlen gyermekét a riói arisztokráciába, a szenvedélyes Izabela kikönyörgi, hogy az eljegyzés után, de még az esküvő előtt hadd utazzon el Párizsba az egyik barátnője családjával. A lányt hamar magával ragadja a Montparnasse művésznegyedének pezsgő forgataga, de arra ő sem számít, hogy egy szobrásszal való véletlen találkozás gyökeresen felforgatja majd az életét.

Lucinda Riley A hét nővér-sorozat első kötetében mesterien szövi össze két fiatal nő történetének szálait, akik egy számukra idegen, mégis vonzó városban az őket foglalkoztató kérdésekre keresve a választ, gyógyírt találnak a lelki sebeikre, és felfedezik az élet szépségét.

General Press, 2016

Eredeti mű: Lucinda Riley – The Seven Sisters, Pan Books 2015, Atria, 2015

Nem semmi ez a könyv. A nagy baj az, hogy a folyatására márciusig kell várni, akkorra tervezi a kiadó a második rész megjelenését Viharnővér címmel. S a még ennél is nagyobb baj az, hogy a sorozatból angol nyelven csak három rész jelent meg, a negyedik az idénre várható, tehát nem igazán reménykedhetünk abban, hogy mostanában több folytatást is kapunk a történetből.

Semmit nem olvastam eddig a szerzőtől, nem mondom, hogy most abszolút rajongója lettem és valamennyi könyvét el fogom olvasni, de ezt a sorozatot mindenképpen. Kicsit misztikus, titokzatos, rengeteg kérdés merült fel bennem olvasás közben, van amire választ kaptam, vannak dolgok amiket továbbra is homály fed és csak reménykedhetünk, hogy a végére minden szépen a helyére kerül… meg abban is, hogy a sorozat valamennyi részét elolvashatjuk magyar nyelven is, másképp porolhatjuk le az angoltudásunk.

Ahogy a fülszöveg is mondja, a Pa Salt-ként emlegetett svájci dúsgazdag férfi néhány év leforgása alatt hat lánygyermeket fogad örökbe a világ különböző tájairól. Senki nem ismeri a rendszert, ami szerint kiválasztja a kicsiket, őt magát sem igazán. Talán ő a történet legtitokzatosabb, legmisztikusabb figurája. A sorozat alapja a Plejádok (Fiastyúk) csillag-halmaz görög legendájához kapcsolódik, ott jelenik meg először a hét nővér elnevezés, mint Atlasz és Pléione lányai. A titokzatos Pa Salt róluk nevezi el örökbefogadott gyermekeit. Csakhogy  történetünkben soha nem jelenik meg a hetedik nővér, akinek a Merope nevet kellene viselnie.

Ez volt a bevezető, az előzmény… mondjuk. Mert a történet tulajdonképpen azzal kezdődik, hogy a titokzatos Pa Salt ugyanolyan titokzatosan távozik az élők sorából (vagy nem???) mint ahogy élt, és lányai lehetőséget kapnak arra, hogy megtudják honnan származnak, amennyiben erre ígényt tartanak.

Ez az első lány, a  legidősebb, Maia története… és rajta keresztül jutunk el a 20. század eleji Rio-ba, majd később Párizs művészvilágába. Két szerelmi történetet kapunk. Az egyik a műfordítóként dolgozó Maiáé, másik a dédanyjáé, a merész, kalandvágyó Isabelé, akinek története szorosan összekapcsolódik a riói Krisztus-szobor felállításának történetével. S mivel Maiát a kutatásai Brazilíába vezetik betekintést kapunk úgy a jelenkori brazil társadalom életébe, mint a 20. század eleji Brazilia gazdagjainak világába.

Hogy kiszámítható volt-e a végkifejlet? Igen is meg nem is. Igen, azért mert mindkét szerelmi történetben tisztán lehetett tudni, hogy ki kicsodát szeret. És nem, mert a tiszta szerelmi vonal ellenére voltak meglepetések. Isabella esetében a józan ész és az erkölcsi tartása szólt közbe, Maia esetében pedig állandóan ott volt a lehetőség, hogy visszatér Zed, az első szerelem – mint ahogy volt is rá próbálkozás –, és véget vet Florianóval, a brazil íróval folytatott románcának.

És gondolom, hogy titokzatos Pa Salt és a görög milliomos Ögörg Eszu (Zed, az első szerelem apja) halálának egybeesése sem volt véletlen. A két személy egy és ugyanaz lett volna? Vagy Pa Salt meg sem halt, mert ugye volt egy véletlenül felemelt telefonkagyló is… Ezek olyan dolgok, amiket továbbra is homály fed és meg vagyok győződve, hogy úgy Marina, a lányok nevelője, mint az ügyvéd sokkal többet tudnak, mint amennyit elmondanak. És még annyi titok és misztérium van ebben a történetben, de nem mesélem el mindet, mert nem szeretném elrontani az olvasás élményét.

A romantika szerelemesei minden bizonnyal kedvelni fogják a történetet, nekem nagyon bejött és kiváncsian várom a folytatásait. A második rész a következző nővér, Ally története lesz, gondolom sokat fogunk majd hajózni.

 A sorozat további részei, egyelőre angol nyelven:

2. The Storm Sister

Viharnővér címmel várható márciusban, szintén a General Press gondozásában

3. The Shadow Sister

4. The Pearl Sister

2017-ben jelenik meg, még nincs borítóterve sem

Kimberley Freeman - Parázs-sziget

1891-ben Tilly Kirkland viharos házassága tragikus véget ér. A bűntudattal küszködő lány a távoli Parázs-szigetre menekül, ahol a kis Eleanor Holt (Nell) nevelőnője lesz. Nell édesapja, a jóképű, özvegy börtönparancsnok felkelti a lány érdeklődését. Tilly küzd a múltjával, az érzéseivel és a titokkal, amelyet egész életében hordoznia kell. Aztán feltűnik a kertben egy furcsa rab, Hettie, és Tilly élete különös fordulatot vesz. De vajon minden az, aminek látszik? Több mint száz évvel később a bestsellerszerző Nina Jones igyekszik megírni soron következő könyvét. Ihletet keresve vonul el a Parázs-szigetre. Vagy lehet, hogy csak menekül? Vajon milyen bűnök nyomják a fiatal író lelkét?

A Vadvirágok lányai és az Álom-öböl szerzőjének legújabb családregénye ismét Ausztrália egzotikus tájaira csábítja az olvasót.

Athenaeum, 2016

Eredeti mű: Kimberly Freeman – Ember Island, 2013

Második könyvem a szerzőtől. Miután a Vadvirágok lányai-n keresztül megismerkedtem vele, eldöntöttem, hogy ennek a szerzőnek valamennyi könyvét olvasni akarom, rendre be is szereztem őket (Álomöböl, Aranypor), aztán sosem került sor az olvasásukra, mert mindig jött egy másik, egy újabb, egy olyan ami akkor épp jobban érdekelt.

A Parázs-sziget három nő – lényegében két nő és egy kislány – történetéről szól: Tilly Kirkland, Nell (Eleanor) Holt és Nina Jones. Bár két idősíkban játszódik, a 19. század végén és a 21. században, a három nő története mégis összefügg. Tilly Nell nevelőnője lesz miután Angliából és szerencsétlenül végződött házasságától elmenekül, Nell pedig a jelenben játszódó rész főhősnője, Nina dédanyja. Tehát a Vadvirágok lányaihoz hasonlóan itt is egy család két különböző generációjához tartozó nőkről szól a történet, de míg a Vadvirágok lányaiban nagyanya-unoka kapcsolatról beszélünk, itt a rebellis dédanya (akit mellesleg nagyon szivesen megismertem volna személyesen is, ha egy valós személy) és a jelenben élő dédunokáról szól a történet.

Szerkezetében is érdekes olvasmány, hiszen Nina maga meséli el a jelenben játszódó történéseket, Tillyről és Nellről a szerző mesél, de helyenként betekintést kapunk a korához képest meglehetősen érett és felnőttes gondolkodású Nell naplójába, aki zsenge kora ellenére is tudatában van annak, hogy az információ egyenlő a hatalommal.

Olyan kevés könyv cselekménye játszódik Ausztráliában, és annyira ismeretlen terület ez még nekünk, hogy már csak ezért is érdemes lenne elolvasni ezt a könyvet. Tilly Angliából ide menekül, az Ausztrália szubtropikális régiójához tartozó Parázs-szigetre, ahol a börtönparancsnok lányának  lesz a nevelőnője, ugyanis a 19. század végén ez a hely börtön-sziget. Érdekes látni majd, hogy mivé alakul át a sziget a 21. századra.

Nagyon-nagyon szépen megírt, sallangmentes  történet a női sorsról, szerelmekről, csalódásokról, esélyekről, egy másik világról. Leköti a figyelmet, mert egy olyan világról mesél, amit nem, vagy alíg ismerünk és nem egyérteműsíthető a végkifejlet. Igen, jó vége lesz, a boldog befejezéseket kedvelők megkapják amire várnak, de nem olyan módon, ahogy az várható lenne. És semmiképpen nem egy habos-babos történet.

Minden szereplőjét szerettem. Valamennyien jól megformált, eredeti figurák, a csitri Nelltől a morózus börtönigazgatóig, a szökevény Hettie-től a jelen történéseinek Ninájáig, Joe-ig, vagy a rámenős ügyvéd barátnőig.

Egyszerűen imádom az írónő stílusát, könyveinek nyelvezetét és biztos vagyok benne, hogy hallani fogunk még róla. Ajánlom mindenkinek, aki egy lélekhez szóló, szokatlan történetet szeretne olvasni – az erotikus olvasmányok kedvelői bele se fogjanak. S ha elolvastad a könyvet, akkor megérted miért is van itt Pangur Ban, a mesebeli fehér macska fotója...

Nekem ez újraolvasós lett, de hát ízlések és pofonok.

Milly Johnson - Téli láng

A karácsony a vidámság és a szeretet ünnepe…

Vajon Eve is megtalálhatja a boldogságot?

Eve soha nem szerette a karácsonyt, azóta pedig különösen gyűlöli, hogy a vőlegénye karácsony napján veszítette életét egy afganisztáni bevetésen. A legkevésbé sem számít arra, hogy kedves, idős nagynénje egy élményparkot hagy rá a végrendeletében, mégpedig olyat, amelynek fő témája épp a karácsony…

És nem ez az egyetlen meglepetés. A nagynénje végakarata úgy szól, hogy Eve-nek egy rejtélyes üzlettárssal, Jacques Glace-szal közösen kell vezetnie a parkot. Ki ez a Jacques Glace, és vajon miért vette be Evelyn néni a végrendeletébe?

Ám Eve nem retten vissza a kihívástól. Elhatározza, hogy bármi áron sikerre viszi Winterworldöt. Vajon sikerül egyszer s mindenkorra felülkerekednie a karácsony és a mindent eluraló karácsonyi giccs iránti ellenszenvén? És végül sikerül Jacques-nak felolvasztania a lány jéggé fagyott szívét?

Pioneer Books, 2016

Eredeti mű: Milly Johnson – A Winter Flame, 2012

Vegyes érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban, és akik ismernek, azok mégcsak nem is meglepődnek meg, hiszen tudják mennyire nem kedvelem a karácsonyt, illetve azt a porhintést, felhajtást és kérkedést, amivé a fogyasztói társadalom degradált egy vallási ünnepet. Ez pedig egy, a karácsonyi csoda témáját körüljáró és feszegető könyv.

Emlékszel még a szerző Fehér esküvő című könyvére? Ha nem olvastad az sem baj, hiszen ez egyedülálló történetként is megállja a helyét. Azért említettem a Fehér esküvő-t, mert ugye ott három hölgy készült férjhezmenni, egyikük pedig, a fagyiboltos Violet jelentős melékszerepet kap ebben a történetben is, hisz a könyv főhősnője az ő unokatestvére. Mi több, a történet egy pontján a Fehér esküvő valamennyi menyasszonya feltűnik epizodikus szerepben. Ugyanakkor kicsit furcsának tűnhet, hogy ahhoz a könyvhöz kapcsolódik, hiszen ez a könyv a Négy évszak sorozat része (Tavaszi affér, Nyári flört, Őszi románc, Téli láng), de a sorozat részeinek a legkisebb közük sincs egymáshoz, azon túl, hogy a címűkben valamelyik évszak neve szerepel.

Karácsony és katonaság. Ez a két fő motívuma a történetnek. Ezzel kezdődik és ezzel is végződik, hiszen Eve-től a karácsony vette el szerelmét, aki hazatérése előtt alíg néhány nappal veszti életét az afganisztáni bevetésen. S ugyancsak a karácsony és a hadsereg adja majd vissza a boldogságot és a jövőbe vetett hitét neki sok évvel később. Hogy miként, az rajtad áll felfedezni, mert elmesélni nem fogom, de így kerek ez a történet.

S mert Milly Johnsonról beszélünk, akkor természetesen van a történetben egy-két csipetnyi misztérium, fantasy-elem is. Majd meglátod: az örökké égő gyertya Eve dolgozószobájában, ami halott vőlegényéhez való kötődését jelképezi, vagy a Mikulás, akivel már gyermekként is találkozott, hogy csak kettőt említsek.

Hogy kiszámítható-e a történet? Igen, mert hát nem nagy filozófia kitalálni, hogy idővel a két üzlettársból egy pár lesz, de vannak olyan dolgok is a könyvben, amire nem kapunk magyarázatot, sem happy end-et, és ami a legfontosabb: szinte végig fenntartja a csipetnyi misztériumot és titokzatosságot az üzlettárs személyét illetően. 

Nagyon szépen megírt történet a szerelemről és karácsonyról, családról és barátságról. Az én ízlésemnek kicsit érzelgősre sikeredett, és ugye az időpontot sem választottam meg szerencsésen az olvasására, mert mindenhol az ünnephez kapcsolódó giccs folyt, amiből egy ultra-toleráns embernek is elege lesz egy idő után. De van helyzeti humora, ami némiképp ezt ellensúlyozza ezt a csilivili karácsonyi motívumot, és azért szó esik komoly dolgokról is, tehát nem kimondottan egy habos-babos történet. Inkább olyan keser-édes. 

Egy próbát mindenképpen megér a szerző írásait kedvelők számára – no, meg a karácsonyért rajongóknak –, utána ki-ki eldönti, hogy tetszik-e vagy sem, mert ugye ízlések és pofonok…

S ha kedvet kapnál a történet előzményére, és szeretnéd tudni kicsoda Violet és hogyan kerül ő ebbe a történetbe, akkor ajánlom neked:

Fehér esküvő

Ulpius-ház, 2014

White Wedding, Simon&Schuster, London, 2012

Julia Quinn - Miss Bridgerton miatt

Rokesby 1

Néha ​​ott találod meg a szerelmet, ahol a legkevésbé várnád…
Most nem ez történik.

Mindenki azt várja, hogy Billie Bridgerton az egyik Rokesby fiúhoz megy majd feleségül. A két család már évszázadok óta él egymás szomszédságában, és gyermekként a fiús lendületű Billie rendszerint Edwarddal és Andrew-val csatangolt. Bármelyikből remek férj válna… valamikor.

Néha pontosan abba szeretsz bele, akibe szerinted kellene… –
Vagy nem.

A Rokesby családnak csak egyetlen olyan tagja van, akit Billie ki nem állhat, és az George. Ugyan ő a legidősebb, így a hercegség hivatalos örököse, de arrogáns, idegesítő, és Billie mély meggyőződéssel hiszi, hogy a férfi megveti őt. Ami tökéletesen kényelmes felállás, mert ő maga sem bírja elviselni George-nak még a látványát sem.

De néha a sorsnak különösen kegyetlen a humora…

Mert amikor Billie és George a sors különös szeszélye folytán szó szerint egymásba kénytelen kapaszkodni, másfajta szikrák kezdenek pattogni körülöttük. És amikor a két régi ellenfél végre megcsókolja egymást, lassan felfedezik, hogy az, aki mellett képtelenek megmaradni, ugyanaz, aki nélkül élni sem tudnának.

Gabo, 2016

Eredeti mű: Julia Quinn – Because of Miss Bridgerton, 2016

“Tíz ok, amiért érdemes elolvasnod ezt a könyvet

10. Mert Julia Quinn végre visszahozta a történelmi romantikusok legkedveltebb családját.

9. Mert hol máshol olvashatnánk ennyire érzéki utalást az íjászatra?

8. Mert ROMANTIKA.

7. Mert biztosan szeretnéd figyelemmel kísérni, ahogy egy félkarú férfi kártyavárat épít.

6. Mert a hős, a hősnő és a macska közti harcban végül a macska győz.

5. Mert csupa SZELLEMES VISSZAVÁGÁSBÓL állnak a párbeszédek.

4. Mert egyetértesz azzal, hogy a Pall Mall igazi véres játék.

3. Mert George Rokesby olyan dögös, hogy megérdemelne egy saját BBC-minisorozatot.

2. Mert ott AZ A CSÓK!

1. És persze Miss Bridgerton miatt.”

(Julia Quinn – Miss Bridgerton miatt, Gabo, 2016)

Tíz dolog ami eszembe jutott a könyv olvasása közben, után, s egyáltalán...

1. Ez a Bridgerton nem az a Bridgerton. Illetve az a család, de a időben az általunk már ismert Bridgertonok előtt járunk, hisz a Bridgerton család sorozat első könyve, A herceg és én 1813-ban játszódik, ez pedig durván negyven évvel korábban, 1779-ben, Billie Bridgerton pedig Edmund nővére, tehát a sorozat szereplőinek nagynénje. Edmunddal most sem találkozunk, ő Etonban van iskolában.

2. Magától értetődő, hogy kiszámítható a történet. Ha Miss Bridgertont a szomszéban lakó Rokesby család két fia közül valamelyiknek szánják, akkor természetesen lennie kell egy harmadik fivérnek is, akivel a hölgy a történet kezdetén nem  szimpatizál, de később természetesen férjhez megy hozzá.

3. Bridgerton kisasszony nem az ügyességéről híres, bár nagyon kedves és a környéken mindenki imádja. Kicsitől nagyig, az egy George Rokesby, Lord Kennard kivételével - aki majd egy grófi címet örököl, nem hercegséget, ahogy a fülszöveg írja.

   4. Billie Bridgertont eredetileg Sybilla-nak keresztelték. A Billie becenév kicsit fiús hangzású, de tökéletesen talál viselőjéhez, mert Bridgerton kisasszony meglehetősen fiús, kivéve amikor becses anyukája, Lady Bridgerton sarokba nem szorítja és habos-babos ruhákba nem öltözteti. Amúgy a bricsesz a kedvenc ruhadarabja és férfi módjára üli meg a lovat. Bátran kijelenthetjük, hogy ő nem egy ájulós fajta… inkább bokaficamitós.

5. A látszólag elégedett, vidám és boldog Miss Bridgertonnak legnagyobb bánata, hogy nem született férfinek, mert meglátása szerint remek vikomt lett volna belőle, valamint az, hogy nem az a korra jellemző, kényeskedő finom úrhölgy – mellesleg, mikor bemutatták az udvarnál egy kisebb tűzesetet okozott.

   6. A házimulatságokat nem szereti senki, de mégis mindenki szervezi, vagy részt vesz rajtuk, ha meghívják. Az előkelő származás nem biztosíték a kedvességre és/vagy a jó modorra. Kellemetlen és/vagy sznob vendégek büntetésére kivállóan alkalmas a Pall Mall, mert játék közben keresztbe lehett tenni a nemkívánatos személyeknek.

7. George Rokesby kedves fickó, de nem tudja magát túltenni a frusztráltságán, amit az okoz, hogy míg két öccse a seregben harcol a birodalom védelmében, neki, mint örökösnek, odahaza kell maradnia.

   8. A macska az macska… magasról tesz a főúri címekre és fúj, karmol, harap, amikor úri kedve úgy diktálja.

9. A Rokesby sorozat elméletileg három könyvből áll – így tervezi a szerző. Egyelőre csak ez az egy rész jelent meg belőle, a második jövőre várható és Edward Rokesby kapitányról szól majd, akit ebben a részben elvesztettünk az amerikai kontinensen, a vadak között… Hogy magyarul mikor jelenik meg, ki tudja?

10. Egyszer mindenképpen el lehet olvasni.  Van humora, vannak szellemes párbeszédei, de nekem nem emelkedik fel a Bridgerton család sorozat szintjére – bár annak is voltak olyan részei, melyeket kevésbé szerettem. De hát ízlések és pofonok…

A szerző Rokesby sorozatának következő kötete várhatóan 2017 májusában jelenik meg angol nyelven:

The Girl with the Make-Believe Husband

Jodi Ellen Malpas - Egy éjszaka megtagadva

Egy éjszaka 2

Ennek a könyvnek nincs fülszövege magyar nyelven

Művelt Nép, 2016

Eredeti mű: Jodi Ellen Malpas – Denied (One Night 2), Forever, 2014

Az előző részről azt mondtam, hogy vontatott, unalmas és idegesítő, de az utolsó 30-50 oldalban akkorát durran, hogy mindent megbocsájtasz neki. Hát ez a rész nem igazán durrant sehol. Az előző részhez képest pluszban kapott információt egy oldalnyiban össze lehetne sűríteni. A további oldalakat az akarom-nem akarom, elhagylak-nem engedlek, menj innen-nem tudok nélküled élni játékhoz hasonló dolgok töltik ki, múltbeli dolgokra való emlékezés, lelkizés és szex.

Vegyük akkor sorra, hogy mik azok a dolgok, amiket pluszban kaptam az előző részhez képest:

Először is cseppenként, de összeáll a kép, hogy kicsoda is Miller Hart, honnan jön és hogyan lett az aki. Szívesen monanám azt is, hogy hová tart, de ezt még ő maga sem tudja az adott felállásban, és a történések fényében ezt senki még megjósolni sem tudja.

Ha teljesen világosan nem is, de némi képet kapunk arról, hogy mi a William szerepe a történetben és hogyan kapcsolódik a két főhős világához – amiről ugye tudjuk, hogy még nyomokban sem hasonlít az egymáséira. Nem, egyikük apja sem, bár amennyit hazudnak ebben a könyvben akár lehetne is…

Továbbá közvetett információkat kapunk Olivia származásáról, születésének körülményeiről. Olivia továbbra is az az éretlen viselkedésű lány, aki az első részben volt. Na de most komolyan! Dobja a pasija és azzal akarja megbüntetni, hogy a meleg barátját csábítgatja szexre? Vagy pont a fickó bárjába megy más pasikat felszedni, mert tudja, hogy a kamerákon keresztül a fickó láthatja? Már dolgozni sem igazán jár, mindene Miller körül forog - akár el van ájulva a szerelemtől, akár épp ölni tudna a gyülölet miatt. Ez a lány állítólag 24 éves, nem?  

Mindegy, beszéljünk inkábbb a könyvről: betekintést nyerünk abba a látszólag csillogó világba, ami a luxusprostitúció a kívülállók szemében… mert belülről egy bűnszövetkezet, minden tekintetben fertő.

Amit nem tudunk meg, és engem nagyon kiváncsivá tett, hogy kicsoda is tulajdonképpen a bűbájos, vidám nagymami, ha még a kemény William is azt vallja róla, hogy az egyetlen személy a világon, akivel nem húzna ujjat.

S természetesen megint akkor marad abba a történet amikor akár érdekes is lenne: túl sok dolog kerül a napvilágra, túl sok darázsfészekbe nyúlnak bele és ki kell lépni a képből, ha életbe akarnak maradni. S amikor felszállnak a repülőre, na mit lát Olivia???...

Egynek elment, bár voltak részek, amiket egyszerűen átlapoztam. A harmadik részét is el fogom olvasni, mert azért kiváncsi vagyok mit lehet még ebből kihozni, de valószínűnek tartom, hogy jobb lett volna a három részből egyetlen könyvet írni. Pörgős lett volna, kevesebb felesleges lelkizéssel és húzavonával, ami ebben a második részben zavaróan sok volt… és még akkor is marad volna elegendő hely az erotikának, hogy a műfaj kedvelői is legyenek kielégítve.

S a fene ott egye meg a Converse-t… meg az ízlések és pofonok.

Az Egy éjszaka-sorozat részei a Művelt Nép Kiadótól:

1. Egy éjszaka ígérete

One Night: Promissed, 2014

3. Egy éjszaka leplezetlenül - várhatóan 2017 tavaszán lesz elérhető magyar nyelven

One Night: Unveiled, 2015

Jodi Ellen Malpas - A védelmező

Az ​​emberek azt hiszik, mindent tudnak Camille Loganről: apuci kicsi lánya, gyönyörű, elkényeztetett fiatal nő, akinek az életstílusát az apja finanszírozza. De Camille-nak feltett szándéka, hogy nem hagyja magát irányítani. Keményen megharcolt a függetlenségéért és a boldogságért, de hirtelen azon kapja magát, hogy az élete veszélybe került az apja egyik könyörtelen üzleti lépése miatt. Haragszik ugyan, de félti az életét, elfogadja tehát a döntést, amelyet az apja hoz, hogy megvédelmezze. Arra azonban nem készült fel, hogy az SAS egykori mesterlövésze belép az életébe. 

Jake Sharp a személyes poklának foglya. Egyetlen egyszer nem koncentrál eléggé, és a következmények beláthatatlanok voltak – emberileg és szakmailag is tönkretették. Elvállalja a testőr szerepét Camille Logan mellett, bár nem ilyen fajta munkára lenne szüksége, hogy elterelje a figyelmét a démonjairól. A nők és Jake nem jönnek ki jól egymással, de még mindig az örökösnő védelme a kisebbik a két rossz közül. Ám Jake gyorsan rádöbben, hogy Camille nem az a nő, akinek hitte. Hanem melegszívű, együtt érző lány, akinek a jelenléte megnyugtatja őt, így a megvédelmezése hamarosan többet jelent Jake számára egy jól fizető állásnál, bármennyire harcol is ez ellen. Jake-nek feloldozásra van szüksége. Egy idő után már Camille-ra is. De tudja, hogy nem kaphatja meg mindkettőt.

Művelt Nép, 2016

Eredeti mű: Jodi Ellen Malpas – The Protector

A harmadik könyv/sorozat olvasása után nyilvánvaló, hogy a szerző kizárólag egy síkon mozog: a dúsgazdag, lelki sérült férfi és a nála fiatalabb nő románca. Ezt a fiatalabbat nem föltétlenül biologiai korra kell érteni, női szereplőinek mentális fejlettsége valahol a tizenéves kor környékén abbamaradt. A hangsúly mindig a férfi szereplőn van, ő mindig jobban kidolgozott. Rövid, könnyen megjegyezhető nevű, félisten felépítésű szexgépek.

Az Ez a férfi trilógia Jesse Ward-ja lelki teherként magával cipeli ikertestvére, gyermeke és nagybátyja halálát. Az Egy éjszaka Miller Hart-ja rémes gyermekkora terheit hurcolja. És itt a harmadik sablont követő férfi, Jake Sharp: a katonaság és a bevetések kissé megdolgozták pszichéjét és poszttraumatikus stressz szindrómában szenved évek óta… meg gazdag. Jesse Ward a szexklubból, Miller Hart prostítúcióból (aki még nem olvasta az Egy éjszaka sorozatot annak mondom, hogy ő a prostituált), Jake Sharp egyszerűen gazdag.  Az, hogy mitől, sosem derül ki, csak annyi, hogy gazdag és nem is lenne szüksége arra hogy dolgozzon, annyi pénze van... csupán az elfoglaltság miatt teszi.

Nos, ez egy újabb történet a gazdagok világából, telis-teli sztereotípiákkal: gazdag apuci időnként beújít egy huszonéves feleséget, aki természetesen megcsalja, apuci nemcsak gazdag, hanem óvatlan is, rossz emberekkel húz ujjat, ugye az üzleti életben a cápáknak nincsenek barátaik, csak ellenségeik, gyermekeit saját anyagi előnyeire használja… Van ott több is, de majd felfedezed te magadnak, ha elolvasod a történetet.

Ennek az alaknak a lányát védelmezi majd hősünk, és el kell mondanom, hogy a szerző  többi női szereplőihez képest ő tehetős családból származik és ebbe a lányba szorult némi kurázsi is. De ezt leszámítva ugyanarra a kaptafára szabták a makacsságát, önfejűségét, felelőtlenségét, határozatlanságát mint a szerző többi főhősnőjének.

Történet szerelmi szála kiszámítható, az úgynevezett “akció” rész is sem hoz már nagy meglepetéseket egy idő után. Biztosított a boldog végkifejlet minden szempontból: a jók elnyerik jutamukat, a gonoszak méltó büntetésüket. Mint ahogy az is kiszámítható, hogy a minden este más nőt ágyba vivő főhős szerelmes lesz védencébe és megjavul.

Nekem ez a könyv sok volt, túl sok leki nyomor, nyavalygás. Rendben van, hogy a kemény fiúknak is vannak lelki gondjaik, de nem kellett volna a hangsúlyt erre helyezni. S pontosan ezért az eltúlzott lelkizős stílusért olvastam két részletben. Először eljutottam feléig, aztán egy hét szünet után befejeztem.

És… a szerző átütő felfedezést tett a poszttraumatikus stressz szindróma kezelésében: amit a gyógyszerek, orvosok és terapeuták nem tudtak éveken keresztül legyűrni, azt az évekig, makacsságból eltaszított gyerekkel történő fél órai találkozás megoldott.

Pozitívum: nem esett szó a Converse-ről. Ez már megér egy misét, a történet nem igazán. Nekem egyszer olvasós marad és lassan kezdem azt gondolni, hogy csak egy igazán nagy dobás volt a szerző tarsolyában: az Ez a férfi trilógia. De hát ízlések és pofonok…