Egy éjszaka 2
Ennek a
könyvnek nincs fülszövege magyar nyelven
Művelt Nép,
2016
Eredeti mű:
Jodi Ellen Malpas – Denied (One Night 2), Forever, 2014
Az előző részről azt mondtam, hogy vontatott, unalmas és idegesítő, de az utolsó 30-50 oldalban akkorát durran, hogy mindent megbocsájtasz neki. Hát ez a rész nem igazán durrant sehol. Az előző részhez képest pluszban kapott információt egy oldalnyiban össze lehetne sűríteni. A további oldalakat az akarom-nem akarom, elhagylak-nem engedlek, menj innen-nem tudok nélküled élni játékhoz hasonló dolgok töltik ki, múltbeli dolgokra való emlékezés, lelkizés és szex.
Vegyük akkor
sorra, hogy mik azok a dolgok, amiket pluszban kaptam az előző részhez képest:
Először is
cseppenként, de összeáll a kép, hogy kicsoda is Miller Hart, honnan jön és
hogyan lett az aki. Szívesen monanám azt is, hogy hová tart, de ezt még ő maga
sem tudja az adott felállásban, és a történések fényében ezt senki még
megjósolni sem tudja.
Ha teljesen
világosan nem is, de némi képet kapunk arról, hogy mi a William szerepe a
történetben és hogyan kapcsolódik a két főhős világához – amiről ugye tudjuk,
hogy még nyomokban sem hasonlít az egymáséira. Nem, egyikük apja sem, bár
amennyit hazudnak ebben a könyvben akár lehetne is…
Továbbá
közvetett információkat kapunk Olivia származásáról, születésének körülményeiről. Olivia továbbra is az az éretlen viselkedésű lány, aki az első részben volt. Na
de most komolyan! Dobja a pasija és azzal akarja megbüntetni, hogy a meleg
barátját csábítgatja szexre? Vagy pont a fickó bárjába megy más pasikat
felszedni, mert tudja, hogy a kamerákon keresztül a fickó láthatja? Már
dolgozni sem igazán jár, mindene Miller körül forog - akár el van ájulva a szerelemtől, akár épp ölni tudna a gyülölet miatt. Ez a lány állítólag 24
éves, nem?
Mindegy, beszéljünk inkábbb a
könyvről: betekintést nyerünk abba a látszólag csillogó világba, ami a
luxusprostitúció a kívülállók szemében… mert belülről egy bűnszövetkezet,
minden tekintetben fertő.
Amit nem
tudunk meg, és engem nagyon kiváncsivá tett, hogy kicsoda is tulajdonképpen a
bűbájos, vidám nagymami, ha még a kemény William is azt vallja róla, hogy az
egyetlen személy a világon, akivel nem húzna ujjat.
S
természetesen megint akkor marad abba a történet amikor akár érdekes is lenne:
túl sok dolog kerül a napvilágra, túl sok darázsfészekbe nyúlnak bele és ki
kell lépni a képből, ha életbe akarnak maradni. S amikor felszállnak a
repülőre, na mit lát Olivia???...
Egynek elment, bár voltak részek, amiket egyszerűen átlapoztam. A harmadik részét is el fogom olvasni, mert azért kiváncsi
vagyok mit lehet még ebből kihozni, de valószínűnek tartom, hogy jobb lett volna a
három részből egyetlen könyvet írni. Pörgős lett volna, kevesebb felesleges
lelkizéssel és húzavonával, ami ebben a második részben zavaróan sok volt… és
még akkor is marad volna elegendő hely az erotikának, hogy a műfaj kedvelői is
legyenek kielégítve.
S a fene ott
egye meg a Converse-t… meg az ízlések és pofonok.
