Sabrina Jeffries - Karácsonyi csoda

Pierce Waverlyt, Devonmont grófját gyermekkorában a szülei rokonok gondjaira bízták, és a férfi sosem bocsátotta meg nekik, hogy magára hagyták. Egy nap azonban levelet kap anyja társalkodónőjétől, Mrs. Camilla Stuarttól, amelyből arról értesül, hogy az édesanyja súlyos beteg. Azonnal hazatér vidéki birtokukra, hogy elbúcsúzhasson az asszonytól. Ám amikor megérkezik, meglepődöttségében a szája is tátva marad. Kiderül ugyanis, hogy az anyjának semmi baja, ő pedig beleesett Camilla körmönfont csapdájába. Az életvidám, vonzó özvegyasszony ugyanis eltökélte, hogy mindent megtesz azért, hogy kibékítse őlordságát az anyjával. A célja elérése érdekében pedig még arra is hajlandó, hogy elfogadja a férfi által felajánlott alkut, amely tisztességesnek egyáltalán nem nevezhető… 

Sabrina Jeffries karácsonyi történetében a Halstead Hall bajkeverői című sorozatból megismert Lord Devonmont sorsát követhetik nyomon az olvasók a megbocsátás és a szerelem útján.

General Press, 2016

Eredeti mű: Sabrina Jeffries – ‘Twas the Night After Christmas, Gallery Books, 2012

Ha agyonüttök sem emlékeztem, hogy hol kellett nekem Őlordságával találkoznom, pedig a Halstad Hall bajkeverői sorozat (A lord titka, Ördögi csábító, Felejthetetlen csók, A csábítás tétje, Egy hölgy sosem enged) valamennyi részét olvastam… igaz, nem mostanában. Valamikor túl a könyv felén megjött a magyarázat, honnan az ismeretség: a negyedik részben (A csábítás tétje) Őlordsága versenytudvarolt Gabriel Sharpe-pal Virginia Waverly kisasszony kegyeiért és vesztett. Bár nem is komolyan tette, csak heccelni akarta a konkurenciát. Akik olvasták a Halstead Hall bajkeverői sorozatot, tudják miről beszélek, akik meg nem, azok nem tudják mit hagytak ki. És juhééé!!! Már október közepén spanolhatjuk magunkat a nagy, össznépi,  karácsonyi összeborulásra, mert ahogy a könyv címe is jelzi, ez egy karácsonyi történet.

Ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor ebből elég lett volna egy rövid és tömör karácsonyi novella is.  Így túl sok volt a visszaemlékezés, lelkizés, húzás-nyúzás, és végül már-már nyálas volt a nagy, mindenre kitejedő boldog befejezés. Mellesleg ez nem része a Halstead Hall bajkeverői sorozatnak, Pierce Waverly negyedik részben betöltött epizódikus szerepe miatt emlegítik vele együtt, és mert a Waverly-k és Sharpe-ok többedrendüleg is rokoni kapcsolatban állnak egymással házasságból kifolyólag. Ha nem emlékszel hogyan – mint ahogy én sem emlékeztem – a könyv majd emlékeztet egy ponton.

A fülszöveg bőven elmondja miről szól ez a történet, viszont nem tesz említést arról, hogy ismét egy buzgó mócsinggal van dolgunk, akinek fogalma sincs a múltban történtekről, csak megy a saját feje után, szerinte ezt kell tennie és ez belefér a napi jócselekedet kvótájába. Mert a női főszereplő, Mrs. Camilla Stuart pontosan ilyen. Akkor sem hagyja abba mások életében és múltjában való vájkálást, amikor többször és kifejezetten megkérik erre. Természetesen kéretlen ügyködése eredményeként sikerül tisztázni sok félreértést és fény derül egy régi féltékenységi drámára, de ettől Mrs Stuart nem lett sem kedvesebb, sem szimpatikusabb, még a motivációja sem teszi szerethetőbbé az én szememben. Ugyanis Mrs. Stuart lelenc-gyermek, árvaházban nevelkedett, ott is dolgozott egy ideig, és ebből kifolyólag úgy gondolja, ha valakinek szülei vannak, azokat kötelező módon szeretnie, becsülnie és tisztelnie kell, bármi is történt a múltban.

A könyv többbször is utal Clement Clarke Moore, amerikai költő ‘Twas the Night before Christmas című költeményére, tulajdonképpen a történet karácsonyi szokásokra vonatkozó része a vers köré van építve. Bár több, néhány soros idézet is van a versből a könyv egyes fejezeteiben, még mindig nem elég egy olyan olvasó számára, aki egyáltalán nem ismeri azt. Továbbra az sem volt világos a számomra, hogy mit keres ez a tipikusan amerikai szokásokat felidéző vers egy, a 19. század Angliájában játszódó történetben, amikor a szereplők egyike sem származik az Újvilágból. Értem én, hogy a szerző az Egyesült Államokban él és ennek a versnek a felolvasása állítólag az amerikai karácsonyi szokásokhoz tartozik, de úgy kilógott a történetből, mint egy farok.

Nagyon rózsaszín, nagyon kiszámítható végkifejletű történet. Nem volt éppen rossz, de az egyszer olvasós kategóriába marad nálam, és hát ízlések, meg a pofonok…

Johanna Lindsey – A szívvel ne dacolj!

Shefford lovagjai 1

Reina kész fellázadni a sorsa ellen. Sir Ranulf lovag, az aranyló óriás, foglyul ejtette, hogy elvigye a mindenki által megvetett Lord Rothwellhez, aki frigyre kényszerítené. Ám Reina sosem fogadná el e köteléket, ezért elrablójának ajánlja fel a kezét: hatalmas úrrá teszi… amennyiben a férfi hajlandó feleségül venni.

Ám a bátor lovag érdekházasságnál többre vágyik ezzel a büszke, makacs hölggyel, aki bár megvetéssel bánik vele, mégis feltüzeli a vérét. Azt akarja, hogy Lady Reina szabad akaratából legyen a felesége – ha nem, Ranulf magáévá teszi.

A mindkettejükben izzó szenvedélyt azonban nem sokáig tagadhatják – még akkor sem, ha komoly veszély fenyegeti őket, ha a szívükre hallgatnak, és vállalják e végzetes, felkavaró szerelmet.

Gabo, 2020

Eredeti cím: Defy Not the Heart, 1989

Megrendelhető  

2019 októberében egy jobb helyre távozott a sokak által kedvelt klasszikus (vagy történelmi – kinek melyik elnevezés tetszik jobban) írások szerzője, Johanna Lindsey. Nem mondanám, hogy ebből az alkalomból – in memoriam – jelentetné meg a Gabo Kiadó a szerző Shefford lovagjai duológiájának első részét, hiszen az évek során Lindsey több könyve, sorozata is megjelent a kiadó gondozásában, elég csak a Malory család sorozatra, a Sherring Cross vagy Locke család trilógiákra gondolni, vagy a szerző vikingekről vagy amerikai telepesekről szóló könyveire, s akkor még nem beszéltem az önálló történetekről.

Nem állíthatom határozottan, hogy a szerző rajongója lennék. Többnyire kedvelem írásait, vannak könyvei, melyekért kifejezetten rajongok, de vannak olyanok is, melyeket nem szerettem, ez akár egy sorozaton belül is előforult, de mindig egészséges kiváncsisággal fordulok egy-egy újabb Johanna Lindsey könyv fele.

A szívvel ne dacolj! című könyvét a szerző több mint harminc évvel ezelőtt írta, s bár egy két részből álló sorozatról van szó, az angol nyelvű folytatásra több mint tíz évet kellett várni – remélehetőleg nekünk azért a magyar nyelvű megjelenésre nem. Azt is el kell mondanom, hogy ez egy lezárt történet, mindenki megelégedésére ott a boldog végkifejlet, és a folytatás egy teljesen más párosról fog szólni, bár a kor, amiben játszódik ugyanaz, mint A szívvel ne dacolj! esetében. Tehát ez a történet azok számára is élvezhető, akik ódzkodnak belefogni egy sorozat olvasásába, míg az összes rész boltokba nem kerül.

Lindsey könyve a 12. század végi Angliába visz vissza, a lovagok korába, egy olyan időszakba, amikor egy nemesi család lánygyermeke csereáru volt egy szövetség, a vagyon megszerzésére. Az érzelmek és az életkor nem számított, kamaszlányokat kényszerítettek nagypapa korú férfiakkal kötendő házasságra, s ha egyezkedéssel nem lehetett, akkor a menyasszonyrablástól sem riadtak vissza.

A történet hősnője ilyen szempontból szerencsésnek mondható, mert bár kialkudott vőlegénye életét vesztette a keresztes hadjáratok egyik csatájában, a szintén távol levő apja engedélyt ad lányának, hogy maga válasszon vőlegényt, de szerencsétlenül életét veszti, még mielőtt lánya döntene. Reina már két éve egyedül igazgatja a család birtokait mikor a tragédia bekövetkezik, s a hír nagyon gyorsan terjed. S mivel Reinával nagy vagyon is jár, többen is megkörnyékezik. Egyesek udvarlással, mások erőszakkal, vagy akár csatával, mert van olyan is aki, aki megtámadja a várat.

Egy ilyen támadás visszaverésében segít a hősnőnek Ranulf lovag, akiről jó lenne azt mondani, hogy épp arra járt, de nem. Ő zsoldos és azért fizetik, hogy Reinát „vőlegényéhez” vigye. Ahhoz a vőlegényhez, akiről Reina még soha nem hallott, és aki már öt felelséget elfogyasztott, korát tekintve fél lábbal már a gödörben van, de arra van esze, hogy tekintélyes vagyonát a Reináéval gyarapítsa házasság által.

A főhősről tudni kell, hogy ő pontosan olyan, mint a szőke herceg fehér lovon. Azzal a különbséggel, hogy akkora, mint egy háromajtós szekrény, rettenthetetlen lovag híre messze megelőzi, és olyan bunkó mint hat pár rendőrcsizma. Ez pedig az úri nevelés hiányának tudható be, mert bár egy lord törvénytelen gyermeke és lovagnak nevelték, az úri viselkedés elsajátítása valahogy kimaradt az életéből. Egyetlen vágya van: annyi pénzt összegyűjteni, hogy saját birtokot vehessen, amit már ki is nézett magának, és egyetlen lépés választja el a megvásárlásától. A Reina leszállításával kapott pénzzel pedig elérhető közelségbe kerül a birtokvásárlás.

A főhősnek van még egy kellemetlen tulajdonsága: ki nem állhatja az úrhölgyeket, ez pedig a múlban szerzett kellemetlen tapasztalataiban gyökerezik. Viszont vicces módon macskát tart, akit Lady Ellának nevez, és aki imádattal csüng gazdáján, sőt még lovaglás közben is a vállára telepedik, ha úri kedve úgy diktálja. Lady Ella fontos és nagyon mulatságos szereplője ennek a történetnek

Reina és Ranulf házassága nem az égben köttetett, hanem okos húzás Reina részéről, akinek kis külső segítséggel sikerül meggyőznie a lovagot, hogy ne szállítsa le a követelőző, de ismeretlen álvőlegénynek, hanem inkább vegye feleségül, ő pedig tálcán szolgáltatja mindazt, amire a férfi vágyott: birtokot, vagyont, elismerést. Ha valaki azt hiszi, hogy ezzel vége a történetnek, akkor nagy tévedésben van, hiszen a java még csak ezután következik.

Milyen lehet két, egymás számára szinte teljesen idegen ember házassága? Nagyon hangos. Olyan, mint amikor egy kis pukkancs találkozik a behemót bunkóval, minketten makacsak és önfejűek, s mindegyik próbálja a másikra erőszakolni akaratát. Egyikük furfanggal, a másikuk erőfitogtatással. Ez megy is, meg nem is, hiszen mindketten nagyon fiatalok s kevés élettapasztalatuk van, különösen a párkapcsolatok terén. S a házasságukban egy másik dolog is sántít: az ifjú férj nem brillíroz a hálószobában. Nem mintha Reina saját tapasztalatból tudná ezt lemérni, viszont elég locsogást hallott már a gyönyörről, amiben ő nem részesül.

Milyen volt a történet? Pörgős, vicces és nagyon szórakoztató. Voltak családi titkok, félreértések, lovagi harcok a várért és a várúrnő kegyeiért – de főleg a vagyonáért –, vicces helyzetek és természetesen erotika. Nem explicít, legalábbis nem annyira, mint némely kortárs műben, de kellően elmerülhet az olvasó a házatársi gyönyörök milyenségében, sőt még egy, a saját neméhez vonzódó szolga vágyakozásaiban is.

Kedveltem a történetet. Az is igaz, hogy ritkán szoktam ilyen régi időkben játszódó romantikusokat olvasni, mostanában ritkán is jelennek meg ilyen kiadványok. Ez egy szokatlan történet, ami nagyon eltér a sablontól: megismerkedés, szerelem némi gubancokkal, s majd szólnak az esküvői harangok. Itt a történet az esküvővel kezdődik, s minden más csak utána jön, mert miért is ne?

Kinek ajánlom? A szerző és a klasszikus romantikus történetek rajongóinak, ők minden bizonnyal kedvelni fogják ezt a fergeteges történetet. De természetesen ízlések és pofonok...

A szerző nevéhez kapcsolódó bejegyzések

Ha magadba bolondítasz

Gyönyörű vihar

Szívedben a válasz

Julie Klassen – Az udvarház titka

   Amikor Abigail családja anyagi gondok miatt arra kényszerül, hogy eladja londoni otthonát, egy ügyvéd meghökkentő ajánlattal jelentkezik: egy tizennyolc éve elhagyatottan álló, távoli udvarházat ajánl fel számukra. Az épület azonban furcsa titkot rejt; az új lakók molyrágta ruhákat, bevetetlen ágyakat, félbehagyott hímzést találnak benne – egyértelmű, hogy a korábbi tulajdonosok meglehetősen sietve távoztak. De vajon miért?
   Ráadásul a faluban azt pletykálják, hogy az udvarházban található egy titkos szoba, tele kincsekkel. Abban a reményben, hogy megoldást találhat a családja nehéz helyzetére, Abigail nekiáll a kincs felkutatásának, hiába óvja ettől a jóképű, helyi segédlelkész, William. Vajon a titkok napfényre kerülésével, Abigail rábukkan a régóta vágyott szerelemre és a kincsre is – vagy igazi veszély leselkedik rá?

   General Press, 2020

   Eredeti cím: The Secret of Pembrooke Park, 2014

   Ha jól számolom Julie Klassennek épp a nyolcadik magyar nyelven megjelent könyve. Kedvelem a klasszikus romantikus történeteket, tehát nyilvánvaló volt, hogy teszek egy próbát írásaival. Tettem többet is, bár azt nem mondhatom el, hogy minden magyar nyelven megjelent könyvét olvastam volna. Jók a történetek, csupán a szerző stílusával, a kivitelezéssel vannak gondjaim. Ez a magyarázat arra, hogy nem ismerem minden írását és az utolsó Julie Klassen könyvet két évvel korábban olvastam egy blogturné keretén belül. 
   Az ember lánya mindig reménykedik, a szerző kapott még egy esélyt, mert a fülszöveg alapján izgalmasnak tűnt a történet. Az is volt, és ez volt az egyetlen dolog, amit motivált, hogy végigolvassam a könyvet.

   A történet főszereplője Abigail Foster, egy kisnemesi család nagyobbik lánya. A tökéletes és eltúlzottan romantiukus hősnő, bár azt is mondhatnám, hogy nem ő, hanem Pembrooke Park titkos szobája, hiszen az is legalább akkora szerepet kap a történetben, minden körülötte forog. mindenki azt szeretné megtalálni, különösen a kincset, amit oda rejtettek. Ez egy nagyon jó példa volt arra, hogy a kincs mindenkinek mást jelent, és nem feltétlenül anyagi vonzata van.

   Visszaterve a hősnőre, nos ő az a típus, akinek jellembeli tökéletességétől viszketegséget lehet kapni. A család csúnyácska idősebb lánya, legalábbis ezt érezteti vele mindenki, amikor angyalian szép húgával hasonlítják össze, ezért ésszel, talpraesettséggel kompenzál. Anyja helyett ő vezeti a háztartást, üzleti ügyekben apja tanácsadója és szerelmes a szomszéd fiúba, akivel együtt nőttek fel, együtt rajongtak az építészetért.
   A történet elején mindjárt két csapást is kap Abigail önbizalma: egyrészt szerelme egy éves európai utazásra készül, és minden reménye ellenére nem kéri meg a kezét, hanem úgy néz ki, hogy érzelmileg inkább a csélcsap, de csodaszép húgához vonzódik (s még mondja valaki, hogy a férfiak nem vizuális lények!). S gyorsan ezután jön a második csapás is: a család elveszíti szinte teljes vagyonát egy olyan befektetésben, melyet a lány teljes mellszélességgel támogatott, hiszen tulajdon nagybátyja szorgalmazta a társulást.

   A nincstelen család kettészakad: anyja és húga Londonba marad Luisa szezonja miatt és természetesen a látszat megörzéséért, Abigail és apja Pembrooke Parkba utazik, amit egy titokzatos távoli rokon bocsájtot a rendelkezésükre. S mivel apjának rendezni kell a család katasztrófális üzleti ügyeit, Abigail hamarosan egyedül marad Pembrooke Parkban.
   A helyről tudni kell, hogy húsz éve lakatlan, poros, lepukkant, a tulajdonos személye vitatott és csupán a hagyatékot kezelő ügyvéddel állnak kapcsolayban. Az egész helyet titok (és pusztulás) lengi körül, a helybéliek sem beszélnek arról, hogy miért és fenntartásokkal kezelik az új lakókat. Az egy Chapman család kivételével, akik valamikor a birtok intézői voltak, és idősebbik gyermekük, William a falu segédlelkésze. Ez hozzájárult ahhoz, hogy a történetnek meglehetősen nagy spirituális töltése legyen, ami nem feltétlenül rossz, de nem is kedveltem.

   Abigail nem az a lány, aki veszni hagy egy jó kis titkot s természetesen mindent elkövet, hogy az itt-ott elejtett információkhoz még többet szerezzen, hogy megismerje Pembrooke Park és az ott lakók történetét, s különösen azt, hogy miért távozott a család olyan hirtelen. Kiváncsiságát még jobban felcsigázzák azok a névtelen levelek, naplórészletek, melyek egy idő után neki címezve érkeznek, és valamennyire segítségére van az ifjú segédlelkész is, akire a szerző következetlenül hol Williamként, hol Mr. Chapmanként utal. És aki lassan de biztosan gyengéd érzelmeket táplál a lány irányába (mégsem vizuálisak a férfiak?). 

   Hogy a dolgok jobban bonyolódjanak, megjelenik a színen egy titokzatos köpenyes alak, egy potenciális örökös, akit az ügyvéd határozott utasítása ellenére befogadnak a házba, és miért ne tűnne fel Abigail gyerekkori szerelme is, aki – mit tesz a fikció ördöge! – épp a szomszédos birtokon irányítaná az építkezést. Abigail világát anyja és húga érkezése is megzavarja, mert miért ne bonyolódnának még jobban a dolgok.
   S akkor még ott van a titkos szoba rejtélye, melyről lassan kiderült, hogy nem is olyan titkos, viszont kincs sincs benne, legalábbis olyan értelemben nincs, ahogyan a kincsvadászok azt elvárnák.

   A cselekmény lassan, vontatottan csordogált, és azt gondolom, hogy ez a történet akár jó is lett volna, ha valaki más tollából olvasom és nem a Klassenéből. Nem az volt a gond, hogy teljesen erotikamentes volt, mint a szerző könyvei általában, hanem a vontatottsággal volt bajom, azzal, hogy elveszett olyan részletekbe és leírásokba, melyeknek nem volt jelentőségük a cselekmény szempontjából. Bajom volt a tökéletes hősnővel, akire senki rá sem néz, de aztán egyből három férfi is vetekszik kegyeiért. Túl sok titok, túl sok véletlen egybeesés. Egy nagyon ígéretes történetet elrontott a szirupos romantikával, legalább is az én ízlésemnek túl sok volt ez a romantika, ami ugyan Austennek jól áll, de Klassennél már túlzás.
   Egyszer olvasós és sok időnek kell eltelnie ahhoz, hogy ismét kísértésbe essem egy Klassen könyv miatt. De nem vagyunk egyformák, és az ízlés nem képezheti vita tárgyát.

A szerző nevéhez kapcsolódó bejegyzések

A portréfestő lánya

A néma nevelőnő

Elizabeth Hoyt – Édes csábító

Maiden Lane 9

A General Press jóvoltából hazánkban is megjelent Elizabeth Hoyt nagysikerű Maiden Lane sorozatának kilencedik kötete, az Édes csábító. Ennek örömére a Blogturné Klub hat bloggere bemutatja Asa Makepeace és Eve Dinwoody színdarabokat is megihlető románcát, mely egy újjászülető színház kulisszái mögött kap lángra.

Hogy fér meg két dudás egy csárdában?

A szigorú, pedáns és takarékos Eve Dinwoody feladata, hogy szemmel tartsa a bátyja, Montgomery hercegének a befektetéseit. Amikor azonban London legnépszerűbb színházának, a Harte Vigadójának a pénzügyeit veszi a kezébe, az intézmény irányíthatatlan igazgatójával, Asa Makepeace-szel is szemben találja magát.

A színház tulajdonosaként az olykor trágár és vakmerő Asának már így is eléggé meggyűlik a baja az öntelt színésznőkkel és énekesekkel, ráadásul a közelgő újranyitást valaki mintha szándékosan meg akarná hiúsítani. Az olyan krajcároskodó aggszüzekre, mint amilyen Eve, pedig végképp nincs ideje, és nem is hagyhatja, hogy egy arisztokrata nő parancsolgasson neki... akármilyen vonzónak is találja.

Az Asával folytatott heves viták ellenére Eve nem adja fel, hogy a Harte Vigadóját sikererre vigye. Ám minél jobban próbálja irányítani az öntörvényű igazgatót, annál nehezebb kivonnia magát a csábító férfi nyers vonzereje alól. Le sem tagadhatnák a köztük izzó szenvedélyt - amit kioltani a legnagyobb baklövés lenne!

Elizabeth Hoyt Maiden Lane-sorozatának kilencedik kötetében két sok szempontból különböző ember egymásra találásáról olvashatunk. Szerelmük a kulisszák mögött született, de szenvedélyes történetük a színpad legizgalmasabb darabjaival is versenyre kel.     

General Press, 2019

Eredeti cím: Sweetest Scoundrel

Megrendelhető 

Amikor minden év elején a General Press Kiadó közzé teszi az első félévre érvényes megjelenéseinek listáját, elsőként azt nézem, mikor jelenik meg a Maiden Lane sorozat következő része. Szerencsés esetben már az év elején – ahogy most is –, másképp az év második feléig kell rá várni. Bár én még nem adtam fel a reményt, hogy egy évben akár két új Maiden Lane kötetet is olvassak, ennek a valószínűsége erősen közelít a nullához. 

A szerzőnek három sorozata is megjelent már magyar nyelven, de vitathatatlanul a Maiden Lane a kedvencem, szívfájdalmam pedig az, hogy már csak három rész van belőle. Vannak könyvek, sorozatok, amiket a végtelenig tudnánk, szeretnénk olvasni, számomra ez ilyen.

Már többször is elmondtam, leírtam mennyire elfogult vagyok Elizabeth Hoyt írásaival kapcsolatban. Sokan nem kedvelik a zsánert, mert mostanában nem ilyesmit menő olvasni – ugye, az olvasmányok zsánerének is van divatja, mert miért ne lenne. Pedig nagy kár, mert Hoyt könyvei szórakoztatnak, izgalmasak, s nemcsak romantikát, hanem némi erotikát is tartalmaznak. Van történet, vannak meglepetések, kedvelhető, vagy éppenséggel antipatikus szereplők, akik a tökéletlenségük miatt nagyonis valóságosak tudnak lenni. Mert Hoyt könyveiben a szereplők előkelő (vagy nem) származásához nem jár tökéletesség semmilyen szempontból, és olyasmi, amit klasszikus szépségnek, vagy vitathatatlan jóképűségnek neveznénk, csak elvétve fordul elő.

Hoyt valamennyi könyvében egyszerre két, egymástól független történetet is kapunk. Az egyik maga bővebben kifejtett cselekmény, az épp aktuális hősök története, a másik pedig egy mese, mely részletekben olvashatunk el, minden fejezet előtt egy-egy kicsit belőle. Most sincs ez másképp, az olvasó Az oroszlán és a galamb meséjét ismerheti meg. Bevallom, nem mindig szoktam ezeket a meséket elolvasni, most sem tettem meg, csupán belekukkantottam itt-ott.

Akik figyelemmel kísérik a sorozatot és hősei sorsának alakulását, azok tudják, hogy időben a 18. század közepe táján járunk és a cselekmény túlnyomó része Londonban játszódik. Most is így van ez, hiszen a főszerepet Harte Vigadója játsza, minden és mindenki más ennek az intézménynek rendeli alá magát és ez adja a helyszínt a főhősök közötti bimbózó kapcsolatnak is, amellett, hogy betekintést nyújt abba, hogy milyen is egy színházat, szórakozóhelyet működtetni a kor viszonyai közepette.

A sorozat ismerői már tudják, hogy a szórakozóhely egy előző részben gyújtogatásból fakadóan porig égett, tulajdonosa, Asa Makepeace pedig az újjáépítésen dolgozik. Ezt az újjáépítést finanszírozza Valentin Napier, Montgomery hercege, azon kevesek egyike, akiket a szerző tökéletes megjelenéssel ruházott fel, s mivel túl sok lett volna ez a tökéletesség, a vonzó külsőt egy gazember személyiségével párosította. Ez senki számára nem titok, Őhercegsége már mutatott egyet s mást torz lényéből az előző könyvekben is. S mivel pontosan torz személyisége által generált gondok miatt kell Londonból eltűnnie, pénzügyeit törvénytelen féltestvérére, Eve Dinwoody kisasszonyra hagyja, aki úgy gondolja, hogy a férfi ész nélkül költekezik, és elzárni készül a pénzcsapot. Így találkozik a zárkózott, csúnyácska vénkisasszony és a vad férfiasságot sugárzó sóher alak, akinek egyetlen álma-vágya, hogy színháza és az egész szórakozóhely ismét régi pompájában tündököljön. Csakhogy nem mindenki szeretné ezt.

A cselekmény során fel-felbukkan egy-egy, az előző részekben már megismert szereplő is, köztük néhány nagyon érdekes és titokzatos figura, mint a rongyos Alf, aki Montgomery hercegének üzenethordozója, valamint Bridget Crumb, a házvezetőnő. Spoiler: mellesleg annyira tudtam, hogy az a mocsok herceg nem húzott el Londonból, hanem a házában bújkál.

Mondanom sem kell, hogy nagyon kedveltem a történetet és szívrepesve várom a folytatást, amikoris a gonosz Montgomery herceg viselt dolgai kerülnek majd előtérbe, s sejtéseim szerint, nagyobb szerephez jut a titokzatos Bridget Crumb is, akiről nehezen hiszem el, hogy csak egy egyszerű házvezetőnő. Bár ki tudja? Egyébként miért nem akar senki ebből filmsorozatot készíteni?

Mit hiányoltam? A St. Giles-i kísértetet nagyon! Az a karakter egy különleges színfolt volt a sorozatban, plusz izgalmat hozott és okozott néhány meglepetést.

A sorozat rajongóinak és a zsáner kedvelőinek kötelező olvasmány, de természetesen ízlések és pofonok…

A szerző nevéhez kapcsolódó bejegyzések:

A sötétség hercege (Maiden Lane 6)

Egy ágyban a szörnyeteggel (Maiden Lane 7)

Szívembe zárva (Maiden Lane 8)

A történet során központi szerepet játszik a Harte Vigadójának újranyitása, így mostani játékunk során magyar színházakat keresünk.

Minden állomáson találtok egy képet, mely alapján ki kell találnotok, melyikre gondoltunk, és a teljes nevét beírni a rafflecopter megfelelő sorába, majd várni, hogy Fortuna rátok mosolyogjon.

Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

a Rafflecopter giveaway

03/25 Olvasónapló

03/26 Könyvvilág

03/27 Angelika blogja

03/28 Betonka szerint a világ…

03/29 Dreamworld

03/30 Insane Life

Lorraine Heath – Botrány és szenvedély

Botrány és szenvedély 1

Mick ​Trewlove-tól a születése után nyomban megszabadultak, és egy nyomorúságos körülmények között élő asszonyra bízták. Bár szegénységben nőtt fel, mégis sikeres üzletember vált belőle. Ám mérhetetlen gazdagsága sem tudja csillapítani bosszúszomját az apja, Hedley hercege iránt, aki annak idején eldobta magától, és továbbra sem hajlandó elismerni fiaként. Úgy véli, nincs más választása, mint tönkretenni a herceg törvényes örökösét, ráadásként elcsábítani tőle a menyasszonyát is… 

A korán árvaságra jutott Lady Aslyn Hastingset egész eddigi élete során még a széltől is óvták, ezért végre egy kis kalandra vágyik. Mivel a jövendőbelije testben és lélekben gyakorta máshol jár, a lány azon kapja magát, hogy vonzalom támad szívében egy jóképű, ám kétes származású vállalkozó iránt, aki a jelek szerint mindenkinél jobban megérti őt. Természetesen tisztában van vele, hogy a legjobb lenne messze elkerülnie egy Mick Trewlove-féle alakot. Bárcsak ne lenne annyira ellenállhatatlan! 

Titkok sora vár megfejtésre, Micknek pedig döntenie kell, hogy a bosszúhadjárata miatt érdemes-e kockára tennie azt, amire a szíve mélyén mindennél jobban vágyik…

HarperCollins, 2019

Eredeti cím: Beyond Scandal and Desire, 2018

Új Lorraine Heath sorozat megjelentetésébe fogott a HaperCollins Kiadó, legalábbis remélem, hogy valamennyi részt olvasni fogjuk magyar nyelven. Ami azt illeti, a kiadóra nem jellemző, hogy valamibe belefog és egy idő után megfeledkezik a folytatásokról.

Az új sorozat neve Botrány és szenvedély – akárcsak az első résznek –, eredeti angol neve Sins for All Seasons (Bűnök minden évszakra), és ahogy azt már Lorraine Heath-től megszokhattuk, egy újabb klasszikus romantikus történetet kapunk, melynek prológusa 1840-ben történik s maga a cselekmény harmincegy évvel később bontakozik ki.

A fülszöveg elég sokat elmond arról, hogy tulajdonképpen mit is várjunk ettől a könyvtől, s nemcsak a történetbe nyújt betekintést, hanem a két főhőst is bemutatja.

Prológussal kezdődik, mely központjában egy születés áll.  Előkelő házban egy kisded jön a világra, melytől gyorsan meg is szabadulnak, hiszen nemkívánatos jövevény. Tehát az előkelő apa egy takaróba csavarva viszi a kisdedet az “angyalcsinálónak”, hogy tegye, amit tennie kell.

Hogy mi is ez az “angyalcsináló”? Olyan szegény asszonyok, akik némi díjazás fejében elintézik, hogy az arisztokrácia megszabaduljon fattyaiktól. Ettie Trewlove is egy ilyen asszony, kertjében számtalan csecsemő holtteste van elásva és tovább folytatná ezt a tevékenységét, csakhogy egy járvány saját gyermekeit elviszi és ő ezt bűntetésként értelmezi azért, amit korábban csinált. Ezért öt gyermeket nevel fel döbbenetes szegénységben, amiből csak egyetlen a sajátja, a legfiatalabb lány, Fancy. Ez egyébként remek ábrázolása a 19. század látszatoknak élő társadalmának, ahol az elít mindent lenézett, ami a körein kívül esett, és ahol fattyúnak születni egyenlő volt a halálos ítélettel.

Innen indul Mick Trewlove is, aki kemény munkával küzdötte fel magát oda, ahol most van: dúsgazdag építkezési vállalkozó, testvéreit is nyugodt megélehetéshez segítette, tehát ideje bosszút állnia azon a férfin, aki születésekor eldobta magától fattyját. Ez a férfi pedig maga Hedley hercege. S Mick abban is reménykedik, hogy a hercegtől megtudja ki volt biológiai anyja.

Többször is megkörnyékezte Hedley hercegét, aki minden kommunikációt visszautasított, miután határozottan közölte, hogy neki nincsenek fattyjai. Ezért Mick Trewlove a bosszú eszközéhez nyúl és kihasználva Hedley törvényes örökösének, Kipwicknek beteges játékszenvedélyét, arra törekszik, hogy anyagi romlásba döntse a férfit. Az sem mellékes, hogy testvére, Aidan, pont egy olyan klubot vezet, ahol Kipwick hódolhat játékszenvedélyének, miután minden előkelő klub kizárta tagjai közül. Az ilyen helyeket ma kaszinónak hívják. De Mick Trewlove-nak ez sem elég, hanem a hercegi örökös menyasszonyát is le akarja csapni a kezéről.

Itt kerül be a képbe az árva Lady Aslyn Hastings, Eames grófjának leánya, akit a hercegi pár nevelt és mindenki tudta, hogy csak idő kérdése, hogy a nevelt lány és a hercegi csemete előnyös házasságot kössön. Csakhogy Mick Trewlove ezt abszolút másképp gondolja és eleinte a bosszú kedvéért keresi a Lady társaságát, aztán közbeszólnak az érzelmek és az érzékek is.

Nyilvánvaló, hogy Mick Trewlove két fronton is támad: egyrészt kihasználja a törvényes örökös játékfüggőségét, hogy anyagi csődbe hajszolja. Nem érdekli, hogy Kipwick elképzelhetően a féltestvére és semmiképpen nem hibás azért, amit a herceg oly sok évvel korábban elkövetett. Másrészt egy abszolút ártatlan nőt készül tönkretenni azzal, hogy kompromittálja és ellehetetleníti a szigorú viselkedési normákat megkövetelő elít társaság előtt. Erre az udvarlós-romantikus szálra és az Aslyn-Mick kapcsolatra nagyobb hangsúlyt helyez a szerző, ami nem csoda, hiszen ez egy romantikus történet. Én azonban többet olvastam volna az “akció” részből is, nem csupán annyit, hogy melyik nap épp melyik birtokát veszítette el Kipwick, vagy hogyan játszotta el Aslyn ékszereit is.

Természetesen némi erotika is tartozik a történethez, hiszen Mick és Aslyn között mégiscsak történik egy s más, még akkor is, ha Mick részéről ezt már nem bosszú, hanem érzelem vezérli. Ezért az érzelemért még a bosszút is hajlandó lenne mellőzni.

Nem meglepetés, hogy lesz boldog végkifejlet és a társadalmi különbségek ellenére Aslyn és Mick története boldogan ér véget. De nem volt teljesen egyértelmű és kiszámítható, hogy hogyan is oldódik meg Mick származásának kérdése, és hogyan kerül vissza ő a biológiai családjába. Ez a megoldás viszont meglepetés volt, és volt még néhány csavar a történetben, ami szintén meglepetésként hatott.

Sok-sok (talán túl sok!) romantikával dúsított történet. Nem volt rossz, kiváncsian várom a folytatásokat is. Angol nyelven idén jelenik meg a sorozat negyedik része, de mivel a Trewlove testvérek öten vannak és ez a sorozat róluk szól, elképzelhető, hogy lesz majd egy ötödik rész is. S ki tudja még hány? Én minden esetre kiváncsian várom a következő részeket, mert a Trewlove testvérek mindegyike meglehetősen éredekes és különös karakter. De ízlések és pofonok…

A szerző nevéhez kapcsolódó bejegyzések:

A herceg szeretője

Mindent egy lapra

A vikomt asszonya

Sylvia Day – Büszkeség és gyönyör

A nagy vagyon veszélyeket is rejt… 

Ahogy Eliza Martin is tudja, az örökösnők élete nem egyszerű. Szerencselovagok kerülgetik, ismerősök hazudnak és hízelegnek neki, valaki pedig egyenesen „furcsa véletleneket” rendez meg, hogy az oltárhoz hajszolja. De Eliza nem hagyja magát, és elhatározza, hogy a végére jár a különös eseményeknek. Már csak egy férfira van szüksége, aki elvegyül a kérők között, és megtalálja a bűnöst. Valakire, akit nem könnyű észrevenni; aki csodás táncpartner, emellett pedig csendes és nyugodt természetű.

…ahogy bizonyos férfiak sem veszélytelenek 

Jasper Bond nyomozó hatalmas termetű, lenyűgözően jóképű és igen veszélyes férfi. Ki hinné, hogy Eliza, a széplélek, vonzónak talál egy ilyen akcióhőst? De Jasper nem tud ellenállni a lány makacsságának és a rejtélyeknek. Ügyfelei elégedettsége mindennél fontosabb a számára, és örömmel bizonyítja, hogy ő az, akire Elizának szüksége van…

Sylvia Day a New York Times és az USA Today bestseller írója, könyvei nemzetközi bestseller listákat is vezettek. Több mint 20 díjnyertes könyve jelent meg, több mint 40 országban. 28 országban vált bestseller íróvá, könyveit több tízmillió példányban adták ki.

Álomgyár, 2018

Eredeti cím: Pride and Pleasure, 2011

Az Álomgyár sorban a negyedik klasszikus romantikus könyvet adja ki Sylvia Day tollából. Őszintén megvallom, amíg az első meg nem jelent, azt sem tudtam, hogy ilyesmit is írt, valahogy leragadtam a Crossfire sorozatnál és hasonszőrű társainál.

Különösebben nem rajongok a szerzőért, de a már említett Crossfire soroza első három könyvét kedveltem, az Átverve/Átölelve duót is, bár abban már volt egy kis átverés is a fülszöveggel. S akkor jöttek a klasszikus romantikusok, amik nem igazán különböznek a szerző kortárs történeteitől, csupán más korban játszódnak, történet kevés, fülledt erotika annál több.

Valamiért az az érzésem, hogy nem véletlen a címválasztás sem, engem legalábbis erősen emékeztet egy sokkal híresebb és toronymagasan jobb “büszkeség”-gel kezdődő könyvcímre. Mint ahogy a férfi főhős neve sem lehet véletlen. Miért éppen Bond? Okés, nem James, hanem Jasper, de mit tesz a véletlen s a fikció ördöge: Mr. Bond a piacon fellelhető legjobb nyomozó.

A történetet olvasva többször is volt egy olyan érzésem, hogy kapcsolódik valamihez, valahol van egy előzménye – és ez alatt nem az előzőleg megjelent Sylvia Day klasszikus romantikusokat értem, mert azokhoz nyilvánvalóan közvetetten köze van és epizódikusan meg is jelennek az előző részekben szereplő urak.

Történet egyszerű: Eliza Martin vagyonos hölgyemény, már a hatodik báli szezonját teperi és esze ágában sincs férjhez menni, mert akkor elveszíti a vagyona feletti ellenőrzést, sőt az egész vagyonát, mert a kor törvényei szerint egy nő vagyona házasságkötéskor automatikusan a férjé lesz. Nem különösen szép, legalábbis ezt gondolja magáról, mert nem felel meg a kor szépségideáljának, de ez nem jelenti azt, hogy a vele járó rengeteg pénz ne szépítené meg a hozományvadászok szemében. S mivel az utóbbi időben egy csomó “véletlen” balesetet szenvedett, Eliza kiasszony úgy gondolja, hogy vakmerő kérői közül valaki rendezi meg ezeket a baleseteket, hogy bebizonyítsa, a lánynak egy férj védelmére van szüksége.

Itt lép be a képbe Jasper Bond hiper-szuper nyomozó, aki kötelességének érzi megoldani a rejtélyt, s miközben nyomoz és Eliza kiasszony udvarlóját játsza, extra szolgáltatásként az érzékek világába is bevezeti megbízóját. És természetesen neki is vannak titkai, meg nehéz gyermekkora, zűrös származása, mert miért is ne lenne.

Lesz boldog végkifejlet, megoldódik a rejtélyes balesetek ügye is – mellesleg ez volt az egyetlen meglepetés a történetben, és boldogan élnek, amíg meg nem haltak.

Az előző Sylvia Day klasszikus romantikusokhoz képest egy fokkal jobb volt, szórakoztatóbb, eredetibb, de ez az én szubjektív véleményem, hiszen mindig mondogatom, hogy ízlések és pofonok. Nem tudom, hogy a szerzőnek van-e még hasonló klasszikus romantikus/erotikus története, nem néztem utána, de ha már úgyis belejött a kiadó a zsánerbe, akkor szívesen elolvasnám Maya Banks skótos történetetit is magyar nyelven. Van belőlük két sorozatra való is, és nem hinném, hogy hiányozna belőlük az érzékiség és a tömény szex.

Nekem ez egyszerolvasós, klasszikus romantikusok és az erotikus írások rajongóinak ajánlom..

 Kapcsolódó bejegyzések:

Idegen a férjem

Hét év vágyakozás

Botrányos viszonyok