Nyári emlékek 2
Dora
boldogtalan házasságában évekig játszotta a tökéletes anya és feleség szerepét.
Férje azonban egy nap beadja a válókeresetet, és az asszony úgy érzi, hogy
autista kisfia nevelésében is kudarcot vallott. A válása és az eladandó házzal kapcsolatos
megannyi teendő pedig szinte minden energiáját felemészti. Szorult helyzetéből
nem talál kiutat. Végül egy rosszullét kell ahhoz, hogy rádöbbenjen: ha újra
boldog akar lenni, gyökeres változásokra van szükség az életében, amelyeket
csakis önerőből vihet véghez. Elindul hát egy rögös, számára ismeretlen úton,
amely a sok megpróbáltatás mellett megannyi örömöt is ígér, és csak remélni
meri, hogy a végén nemcsak önmagára, hanem egyúttal haza is talál.
Mary Alice
Monroe szívmelengető és magával ragadó trilógiájának második kötetében
folytatódik a Nyári emlékekből megismert három lánytestvér, Dora, Carson,
Harper és nagyanyjuk édes-bús története.
General Press,
2016
Eredeti mű:
Mary Alice Monroe – The Summer Wind, 2014
Halál a hölgyekre!* – hangzik fel ismét
Sullivan’s Island-on a csatakiáltás, hiszen második részével folytatódik a
Nyári emlékek sorozat.
Kis
jóindulattal akár önálló kötetként is megállná a helyét, de pontosan onnan
folytatja ahonnan az előző rész, a Nyári
emlékek abbahagyta. S aki azt valamiért kihagyta ne essen kétségbe, mert
elégszer történik utalás, magyarázat és visszaemlékezés ahhoz, hogy senki
fiának-lányának ne legyen hiányérzete.
Aki az első
részt olvasta már, annak nem ismeretlenek a szereplők és a stílus sem, hiszen
valamennyi szereplőt már ismerjük és csak egy-egy új helyszín hoz újabb
karaktereket a történetbe. S akárcsak az előző rész, ez is az egész Muir
családdal foglakozik, továbbra is szinte kiáltványszerűen érintve olyan
témákat, mint a környezetvédelem, delfinek, autizmus, család, poszttraumatikus
stressz szindróma.
Tehát továbbra
is velünk van az energikus Muir nagymama és Lucille, aki egyre fáradékonyabb és
egyre titokzatosabb találkozókra tűnik el. S természetesen nem hiányozhatnak a
lányok sem – kéretik ezt nem félreérteni: a Muir unokák felnőtt fiatal hölgyek
–, Dora, Carson és Harper Sullivan’s Island-i tartózkodása folytatódik
apróbb-nyagyobb zűrökkel.
Annak
ellenére, hogy nem kimondottan egy személyről szól – ezt már megszokhattuk az
előző részben is – most Dorán van a hangsúly. Rajta és természetesen Nate-en,
hiszen anya és fia összetartozik. Talán jobban is mint kellene, mert Dora minden idejét, figyelmét és energiáját a különleges odafigyelést igénylő gyermekére fordítja, elhagyagolja férjét és ez a házassága róvására megy. Meg az is, hogy neki mindenképpen tökéletes déli hölgynek kell lennie, hiszen erre nevelték és anyja mai napig ezt szorgalmazza.
Eudora (Dora)
Tupper (született Muir) a legidősebb a lányok közül, a tökéletes déli úrinő és
az egyetlen akinek saját családja van, bár ez a család most épp felbomlóban
van. Dorát megviseli a válás, férje gerinctelensége és pofátlansága, amikor még
az utolsó száz méteren is kizárólag a saját érdekeit és kényelmét hajszolja. A férfi állandóan a pénzhiányra panaszkodik, a vagyonelosztásnál még a Muir családi bútorok felezését is követeli (bár neki semmi köze hozzájuk), hiszen azok értéket képviselnek. Az
sem segít az összeomlás szélén álló Doranak, hogy Cal Tupper továbbra is úgy
tesz, mintha Asperger-szindrómás gyermeke, Nate, nem is létezne. A nő tizen-plusz évi házasság után kiégett, elhanyagolt, túlsúlyos és megkeseredett.
Ez idő alatt Harper kirángatja konfortzónájából és a tömény önsajnálatból a depresszió szélén egyensúlyozó Dorát és nagyanyja segítségével elindítja a változás útján. Mert a változás, az nem feltétlenül rossz, ahogy a válás sem jelenti az élet végét. Ennek legjobb példája az, hogy Dora összetalálkozik első szerelmével, és ismét fellángolnak közöttük az érzelmek. S hogy ezzel mit kezdenek majd, az csak rajtuk áll. Igazándiból a hivatalosan még el sem vált Dorának kell eldöntenie, hogy a negatív tapasztalat után megtud-e bízni egy férfiben.
És
természetesen a történetnek még mindig nincs vége.
Nugis, könnyed
olvasmány, annak ellenére, hogy néhol nagyon komoly témákat feszeget – és túl
is magyarázza azokat. Ezzel a túlmagyarázással nálam pont a várt hatás
ellenkezőjét érte el, azaz kimondottan taszított a szociális érzékenységre, tökéletességre
és túlzott környezettudatosságra való kényszerű törekvés. De ettől függetlenül
szórakoztató volt, meg természetesen az ízlések és a pofonok.
Egyikünk sem tökéletes. A tökéletesség
helyett a kiegyensúlyozottság is bőven elegendő életcél.*
* Mary Alice Monroe – Nyári fuvallat, General Press, 2016
A sorozat részei:
General Press, 2015
The Summer Girls
3. Nyárutó, 2016
The Summer's End
4. Déli mennyegző, 2017
A Lowcountry Wedding
5. A Lowcountry Christmas - még nem jelent meg magyar nyelven