Lynn Messina – Becstelen árulás

   Beatrice Hyde-Clare kiasszony esetei 3

   Miután megoldott két, úgymond az útjába eső gyilkosságot, Beatrice Hyde-Clare kisasszony egy harmadik keresésébe fog.

   Erre persze jó oka van: a félénk vénkisasszony a sors abszurd, ostoba fordulata következtében beleszeretett a számára teljességgel elérhetetlen Kesgrave hercegbe, és most bármiért hálás lenne, hogy elterelje a figyelmét. Leginkább egy holttestért. Szerencsére egy ismerőse épp a megfelelő hírrel kopogtat az ajtaján: menyasszonya anyjának szeretője aznap reggel hagyta el meglehetősen fájdalmas módon a földi világot egy mérgezés következtében.

   Bármennyire is szokatlan, a férfi azt szeretné, hogy a hatóságok helyett Beatrice eredjen a gyilkos nyomába. Ő azonnal bele is veti magát a nyomozásba, és kisvártatva készséges segédet is kap az ügy iránt lelkesen érdeklődő Kesgrave herceg személyében. Beatrice-nek innentől kezdve nincs más dolga, mint hogy érzelmei leleplezése nélkül leplezze le a veszélyes gyilkost, miközben lehetőség szerint mind ő, mind a borzasztóan bosszantó és szeretnivaló herceg túlélje a kalandot…

Pioneer Books, 2025

Eredeti cím: An Infamous Betrayal, 2018

   Ha valaki még nem ismeri Beatrice Hyde-Clare kisasszonyt, akkor ajánlom, hogy sürgősen pótolja, mert különben kihagyna egy rendkívüli karaktert, s nem csak őt, hanem egy nagyon szórakoztató ... nem is tudom mit. Erre ráillik a cozy mistery, a történelmi romantikus és a krimi címke is.

   Magyar nyelven elértük a sorozat harmadik részét, angolul ez más sokkal többnél tart. Kis jóindulattal egymástól függetlenül is olvashatóak az eddig megjelent részek, bár szerintem kár lenne kihagyni az előző könyveket. Már csak azért is, mert ebben a történetben visszaköszönnek az első könyv szereplői, méghozzá nagyon aktívan.

   Beatrice Hyde-Clare eredeti figura, s pontosan ezért szerethető. Huszonhat éves vénkiasszony, akit rokonai neveltek fel, nem különösebben szép, kicsit sem népszerű az úri társaságban, viszont nagyon olvasott, rengeteg intuicíóval és analitikus elmével rendelkezik. És gyilkosságokat old meg. Ami eredetileg véletlennek indult, a harmadik részre már felkérésre működik. S ebben továbbra is partnere lesz Kesgrave hercege is.

   A történet kezdetén Beatrice háromhetes szobafogságban van előző kalandja következménye képpen, s borzasztóan unja magát. S mivel odahaza kell ücsörögnie, ideje van gondolkozni, többek között azon is, hogy ő tulajdonképpen szerelmes lenne Kesgrave hercegbe, aminek eleve semmi értelme, hiszen ő egy csúnyácska és szegény vénlány, a herceg pedig az egyik legkívánatosabb agglegény a házasságpiacon.

   Amikor megjön a felkérés a nyomozásra Bea lelkesen beleveti magát, annak ellenére, hogy ígéretet tett a hercegnek, hogy soha többé nem fog bele semmilyen hasonló akcióba. Nem kell sok idő, míg a herceg rájön arra hogy, Bea ismét „munkába állt”, és természetesen közbeavatkozik. 

   Én kifejezetten szerettem Beatrice és a herceg párbeszédeit, pengeváltásait. Szellemesek, szórakoztatóak és sokszor öniróniával teliek mindkettőjük részéről.

   A történetet feldobja az excentrikus Lady Abercrombie jelenléte is, aki mint önkéntes pártfogó, saját feladatának tekinti Bea kiházasítását, s aki valahogy rájön arra, hogy a lány érzelmeket táplál a herceg iránt. Ugyanakkor a Lady egy újabb nyomozói feladatot is tartogat majd Bea számára, de ez majd a következő könyv témája lesz. Egyelőre azon munkálkodik, hogy Beatrice túltegye magát a herceg iránti érzésein, amiben seítenie kellene annak is, hogy a herceg épp a szezon üdvöskéje körül forgolódik. Már amikor nem épp Beatrice társaságában nyomoz.

   A történet végére Bea természetesen megoldja a gyilkosságot és leleplezi elkövetőjét, és mindenki meglepetésére elejti a nagyvadat is. Bár azt is egész eredeti módon teszi, hiszen ő nem játszik a társadalmi szabályok szerint.

   Könnyen olvasható, szórakoztató történet, bár meglehetősen sok időt eltöltöttünk azzal, hogy a szerző az előző részekben történteket feleleveníti. Én meglettem volna nélküle is, azok akik nem olvasták az előző két részt, nem. Ó, és akik erotikus olvasmányra vágynak, ezt töröljék a listájukról, mert nincs ebben egy szikra erotika sem. Legalább is a két főhős között nincs.

   Kedveltem, de ízlések és pofonok...

Monica McCarty – Felföldi harcos

   Campbell 1

   Jamie Campbell, Skócia legerősebb klánjának megtermett, kíméletlen harcosa. Feladata, hogy a felföldi klánok viszálykodásának egyszer és mindenkorra véget vessen, és törvényes rendet teremtsen. A határozott, tántoríthatatlan férfi azonban válaszút elé kerül, amikor megismeri egy lázadó klán vezetőjének a lányát. Az ébenfekete hajú Caitrina Lamont elmondhatatlanul vonzza, ám kötelessége fellépni a lány családját is érintő törvénytelenséggel szemben.

   Az eddig védett világban élő Caitrina nem akar férjhez menni. Egyetlen férfi képes az ellenállását buja vággyá alakítani: a családja fő ellenségéhez hű harcos, Jamie Campbell. Caitrina próbál dacolni az érzéki sóvárgással, de a férfi nyers ereje és izgató csókja szinte felperzseli. Vajon a szenvedélyes éjszakák fülledt sötétjében kibontakozó törékeny fegyverszünetből születhet-e olyan erős szerelem, amely a Felföld törvényességét is megszilárdítja?

General Press, 2025

Eredeti cím: Highland Warrior, 2009

   Tavaly búcsút mondtunk Monica McCarty A Felföld rettegett fiai sorozatának, és feltételezhetően nem kevesen örültünk, amikor megjött a hír, hogy a Kiadó idén egy újabb McCarty sorozatba fog bele, ami nem lesz olyan hoooooooooosszú, mint az előző, mivel egy trilógiáról van szó.

   Mielőtt rátérnék magára a történetre, el kell mondanom, hogy ez az egyetlen könyv, ami a Romantikus Regények kategóriában megjelenik a második félévben a Kiadó gondozásában, s ez meglehetősen elszomorító. Nem mondom, hogy más zsánerű könyveik rosszak lennének, mert nem azok, de ennek a kategóriának is van piaca és vannak rajongói, szóval át kellene ezt gondolni, különösen, hogy újabban minden kiadó hajlamos mellőzni a műfajt.

   Azt is el kell mondanom, hogy a könyv borítója bűnronda. Engem igazándiból nem érdekelnek a csomagolások, hiszen nem a borítójáért olvasok el egy könyvet, de van amikor már annyira a begyembe van a dolog, hogy muszáj kimondanom. Ez most az az eset. Ronda, primitív, a félmeztelen karakter még nyomokban sem hasonlít a történet főhősére, s csak a vak nem látja, hogy a fej és a test össze van szerkesztve. Értem én, hogy az eredeti kiadás borítóján is egy hiányos öltözetű pasi van, de ha nem veszik át azt, akkor miért kell valami hasonló pucérságot bedobni? Nem beszélve arról, hogy nem hinném, hogy a felföldiek így vonultak volna csatába, vagy egyáltalán egy szál plaidbe öltöztek volna.

   Maga a történet nem volt rossz, felföldi románc némi véres akcióval feltöltve, csakhogy ez a történet nem érte el azt a szintet, amit az előző sorozat során McCarty-tól megszoktam. Nincs ezzel semmi baj, mert ugyanolyan akkurátusan ügyel a történelmi hitelességre (17. század eleji cselekmény), csakhogy minden történelmi töltete és remek történetmesélése ellenére ez a könyv a közepes élmény alsó határát súrolja.

   A főhős James (a történet során többnyire Jamie) Campbell, Argyll grófjának unokatestvére és csatlósa. Nem örvend a legjobb hírnévnek. Olyan szinten nem, hogy az anyák vele riogatják gyermekeiket, bár el kell mondanom, hogy az ördög nem olyan fekete, mint amilyennek lefestik.

   Nos, Jamie Campbell kapitány a Lamont klánhoz érkezik, mert információi vannak arról, hogy a renegát MacGregorokat Lamonték bújtatják. Természetesen a Lamont és a Campbell klán ellenséges viszonyban áll egymással, mert miért is ne? Itt találkozik a Lamont klánfő egyetlen lányával, a messze földön szépségéről híres Caitrinával.

   Ami a hősnőt illeti, a kölcsín nem jelent feltétlen belbecset is, mert lehet a lány bármilyen szép, de elkényeztetett, butácska, tudatlan a világ dolgaiban, és természetesen tele van gyűlölettel a Campbellek iránt. Hülyeségét szeretném naivitásnak nevezni, de nem visz rá a lélek. Caitrinának esze ágában sincs férjhezmenni, jól van ő ott, ahol mindenki csodálja, várúrnőt játszhat és puccos ruhákba öltözhet. Viszont mindenki őt akarja. Hát nem csodás?

   A két főhős találkozása meglehetősen vicces volt, hiszen a lány egy szál alsóruhában ücsörög egy fa tetején, mikor férfi rátalál, s gondoltam ez egy humorban bővelkedő történet lesz egy ilyen indítás után. Nagyobbat nem is tévedhettem volna, mert véresen komoly dolgok történtek, s a meglevő konfliktusok újabbakat szülnek, s bár a két főhős már a cselekmény felénél összeházasodik, az egymással való megbékélés csupán a végére jön össze, annak ellenére, hogy a férfi kétszer is megmenti a lányt a nemi erőszaktól. Mindketten makacsok, tele vannak előítéletekkel – többnyire Caitriona, akinek nagy szüksége van arra, hogy valaki megmutassa milyen a való világ az atyai vár falain kívül –, bizalmatlansággal, s körbe vannak véve olyanokkal, akik ezt az egymás iránti bizalmatlanságot rendesen tudják táplálni. 

   Ami a történet érzéki mércéjét illeti, nos... szükségem volt nekem három fejezetre a nászéjszakáról? Határozottan nem, mint ahogy arra a negyedik fejezetre sem, amelyben utólag elemződik az előző három fejezet és a nászéjszaka.

   Nem volt rossz, de valahogy nem volt az igazi. Még akkor sem, ha hajlamos vagyok elnézőbb lenni a történelmi romantikusokkal szemben, különösen a skótosokkal. Rengeteg mellékszereplője van, s jó szokás szerint McCarty elmagyarázza ki kicsoda és milyen viszonyban áll a többiekkel, bármilyen jelentéktelen is legyen az a mellékszereeplő. Ez pedig felesleges, és a történet szempontjából nem is releváns, csupán vontatottabbá teszi, bár az is lehet, hogy ezek a szereplők majd a következő két rész valamelyikében visszatérnek és jelentősebb szerephez jutnak. Akkor pedig majd újra elmagyarázza, mert miért ne?

   Egynek elment, de nem vagyunk egyformák, tehát ízlések és pofonok.

A Felföld rettegett fiai sorozat részeiről olvashatsz az alábbi linkeken:

Az Újonc

A Vadász

A Haramia

Az Íjász

A Bajnok

A Szikla

A Szellem

Fekete Tőr Testvériség – sorozatfilm, első évad

   Jelentem: megnéztem a Feketet Tőr Testvériség első évadának mind a hat részét. Szinte egy hónap telt el azóta, hogy leírtam gondolataimat az első részről, s bizony kibírtam, hogy ne ugorjak rá rögtön egy-egy epizódra, amit az megjelent a Passionflixen, hanem kivártam az utolsót is, és egyben ledaráltam. Mondjuk ki őszintén, nem kellett titáni erő az önmegtartóztatáshoz, mert annyira azért nem volt jó az első epizód, hogy körmöt rágva lessem mikor kerül fel egy-egy újabb rész.

   Kezdeném a pozitívumokkal, hogy ne vegyem el senki kedvét a sorozattól, bár kizárólag ízlés kérdése, hogy ki hogyan viszonyul majd hozzá. Azok, akik már előttem megnézték, s gyorsan írtak is róla – igazándiból inkább videót készítettek az ellenőrízhetetlen keleti közösségi oldalra – többnyire szuperlatívuszokban beszéltek róla. Én kritikusabb vagyok. Igen, a filmsorozat rendesen követi a könyv cselekményét, tehát, ha valaki azért ódzkodna, mert már volt előtte számtalan negatív példa, hogy mit csináltak egy-egy könyvből a filmesítés során, az nyugodtan félreteheti aggályait, mert ez a történet nagyon ott van.

   A másik dolog, amit igazán pontoztam az, hogy nehányan még játszani is tudnak. Legyünk őszinték, senki nem várt egy Oscar-díjas szereposztást egy ilyen produkciónál, tekintve a producert. Kellemes meglepetés volt, hogy néhányan a számomra teljesen ismeretlen színészek közül igenis magas színvonalú produkciót mutattak be. Például a Beth karakterét formáló Olivia Applegate, aki számomra eszméletlenül ellenszenves – tudod, mint amikor az illető semmit sem vétett neked, de zsigerből rühelled, magad sem tudod miért –, viszont a színészi teljesítménye kiválló. Ahogyan Mr. X-nek, Butchnak, Haversnek és talán Fritznek is. S ezzel a sor zárult is, mert a Fekete Tőr Testvériség tagjai nem igazán hozták a formájukat, s kábépersacc a nagycsoportos óvodások szintjén állnak, bár Butch és Vishous kettőse azért hozott némi csillogást az akcióba, és V hangja igazán különös és szexi (vajon tényleg ilyen, vagy belenyúlt a technoka?). Zsadist arcán egy idő után zavaróvá vállt az őrület kifejezése. Igen, Z-nek megvan a maga baja, aki olvasta a könyvsorozatot, az nagyon jól tudja, de semmiképpen nem őrült. Viszont tényleg szépen énekel. Nem mondanám, hogy angyali a hangja, ahogyan a könyvben írják le, de határozottan szebben-jobban énekel, mint amire vártam volna.

   Ami Wrath karakterét illeti, így az első évad után úgy gondolom, hogy a fizikai megjelenése hozta meg Robert Maasernek a szerepet, mert színészi teljesítménye semmivel sem volt jobb, mint az évad első epizódjában. Viszont a teste továbbra is egy műalkotás, amit nem szégyell mutogatni teljes natúr szépségében – ha már a Király testéről van szó, akkor Passionflix ide vagy oda, de azért több akciót (és ezt nem a szexre értem) és kevesebb nyali-falit szerettem volna. Nekem Wrath hatalmas csalódás, még egy napon sem szabad emlegetni azzal a karakterrel, aki a könyvben szerepel.

   Ami azt illeti Marissa is nagyon halvány volt, de lehet majd kialakul. S az is lehet, hogy ez nem a színésznő hibája, hanem a rendezőé. S továbbra is állítom, hogy az FTT tagjaira símán ráfért volna plusz tíz év, akkor talán közelebb lettek volna ahhoz, amit Ward a könyvben leírt.

   Éééééééés belibegett/suhant a cselekménybe az Őrző, aki (ami?) teljesen megfelelt az elvárasaimnak, mert pont így képzeltem el a karaktert – bár ehhez nem kell különösebb képzelőerő. S ha Őrző, akkor Omega is, bár neki csupán a bal (jobb?) kezét volt szerencsém látni fehét köpenyében.

   Összességében nem mondanám, hogy el voltam ájulva a sorozattól, annak ellenére, hogy voltak jó dolgok is benne, s olyan színészek is, akik ténylegesen játszani is tudtak és benne voltak a karakterben. S a technika segítségével voltak növekvő vámpírfogak bőven, sőt Rhage is megmutatta a benne lakozó fenevadat akció közben. Tehát nem mondanám, hogy rossz volt a sorozat, mert néhol tényleg igyekeztek. De annyira jó sem volt, mint ahogy itt-ott reklámozzák.

   Nem tudom, ha lesz-e második évad, gondolom ez az anyagiaktól függ, nem a rajongók számától. A Testvérek közül nekem a személyes kedvencem Phury (úgy a könyvben, mint a filmsorozatban – Jesszusom! Az a haj!), s reménykedem, hátha eljutnak az ő történetéig is, mert Lassiterben reménykedni több, mint merész lenne.

   Úgy gondolom, hogy egyszer meg lehet nézni...

Fekete Tőr Testvériség – a sorozatfilm

   Eltelt már néhány hét mióta utóljára a blogba írtam. Más jellegű elfoglaltságaim miatt erre már nem maradt időm, de természetesen olvastam közben, nem is keveset, majd bepótolom a lemaradást. Mármint ami a bloggolást illeti.

   Ma azonban mégsem egy könyvről fogok írni, hanem egy sorozatfilmről, annak is az első epizódjáról. Bár az, hogy nem könyvről írok nem állja meg a helyét, mert a sorozat alapja J. R. Ward Fekete Tőr Testvériség sororzatának első könyve, az Éjsötét szerető.

   Igen, a Passionflix és Tosca Musk sorozatot csinál a népszerű könyvszériából, tele volt vele az internet, mindenki lelkesedett – vagy épp szkeptikus volt –, jómagam is, hiszen rajongója vagyok a Fekete Tőr Testvériség vámpírjainak (ki gondolta volna, mikor első nekifutásra messze dobtam a könyvet, amiért a fél világ sikítozott gyönyörében).

   Az igazat bevallva, a Bridgerton bukása után – mert az egy orbitális bukás, akárhonnan nézzük, mert a filsorozatnak nem sok köze van a könyvekhez – volt bennem egy adag szkepticizmus azt illetően, hogy mennyire fognak belenyúlni az eredeti történetbe. Sőt! A filmezés kezdetéig azt is erősen kétségbe voltam, hogy egyáltalán lesz-e belőle valami (lásd: Jodi Ellen Malpas Ez a férfi könyve, amit szintén a Passionflix harangozott be, aztán nem lett belőle semmi).

   Ha jól tudom az első szezonnak hat része lesz és ebből már kettő elérhető azok számára, akik Passionflix előfizetők. Én úgy gondoltam, hogy nem fogom megnézni addig, míg az összes rész elérhető nem lesz, akkor feláldozok egy estét és fél éjszakát, hadd halmozzuk az élvezeteket (vagy nem – annak függvényében, hogy milyen hatással lesz rám)

   Nem tudtam ellenállni, és az este megnéztem, az első epizódot – a többivel várok, bár nehezemre esik nem azonnal lecsapni rájuk.

   No, de beszéljek magáról a filmről, ami kellemes meglepetést okozott abból a szempontból, hogy igenis, hűen követi mindazt, amit Ward annak idején a könyvében megírt, bár azt is el kell mondanom, hogy igazándiból nem sok minden történt, hiszen az epizód addig tart, míg Wrath másodszor is meglátogatja Beth-t a lakásán – akik olvasták a könyvet tudják miről beszélek. Akik nem, és szeretik a vámpírokról szóló történeteket, azoknak van idejük elolvasni és megszeretni – bár ez személyes ízlés kérdése.

 

   Ami a szereposztást illet... hát nagyon vegyes érzéseim vannak. Mindenkinek megvan a saját elképzelése arról, hogy milyennek képzeli el a szereplőket, amikor a könyvet olvassa. Hát én nem igazán ilyennek láttam őket, és első blikkre azt mondanám, hogy a fiúkra (mármint a testvériség vámpírjaira) ráfért volna úgy plusz tíz év, mert így nagyon kamaszosak. Sőt, Z-re akár több is, Rhage pedig olyan, mint egy elfuserált dzsigoló. Bár azt is el kell mondanom, hogy a testváriség tagjai ebben az epizódban csak pillanatokra jelentek meg, minden bizonnyal a további részekben nagyobb szerephez jutnak.

   Aki olvasta a könyvet az tudja, hogy az Éjsötét szerető Wrath, a vámpírkirály és Beth, a félig halandó története, ezért ők vannak fókuszban. Wrath, olyan amilyen, számomra nem volt elég férfias, elég félelmetes, és a színészi munka sem nyűgőzött le, de az őt megformáló Robert Maaser teste egy műalkotás, és ezt a műalkotást teljes natúr szépségében megcsodálhattam. Kétszer is.

   A Beth-t alakító Olivia Applegate sem volt egy szerecsés választás, legalább is az én ízlésemnek, mert koránál és a karakternél idősebbnek néz ki, meg nekem antipatikus. Viszont játszani azt tud!

   Akit szerintem nagyon eltaláltak, az Mr. X, Butch és Fritz. Ők nagyon ott vannak a karakterben. És személyes kedvencem Bo, a macska, a koromfekete dorombológép.

   Összességében ez egy nagyon ígéretes indítás volt, reménykedem, hogy ilyen lesz a folytatás is. Tehát, ha tehetitek nézzétek meg.

Mit olvastam mostanában? – 2025, április

   Mielőtt részletezni kezdeném, hogy többek között mit is olvastam az elmúlt hónapban, két sajnálatos eseményre hívnám fel a figyelmet. Az egyik minden bizonnyal ismeretes szinte mindenki számára, hiszen ha egy Nobel díjas szerző távozik közülünk, akkor még a csapból is az folyik. Igen, búcsút vettünk Mario Vargas Llosatól. S mellette Madeline Huntertől is, aki messze nem kapott akkora figyelmet, mint amennyit megérdemelt volna. Hunter írásait egy ideig a General Press Kiadó gondozásában olvashattuk magyar nyelven (Virágritkaságok sorozat, Fairbourne kvartett), és történelmi romantikusokkal örvendeztette meg a zsáner kedvelőit.

   No, de rátérnék azokra a könyvekre, amiket az elmúlt hónapban olvastam és nem volt kedvem külön-külön blogbejegyzést írni róluk. Az annyi időt elvett volna az olvasástól...

Laura Pavlov – Mindig az enyém (Honey Mountain 1)

Eredeti cím: Always Mine, 2022

Kossuth, 2025

   A szerző első magyar nyelven megjelent könyve, tehát tiszta lappal indult nálam. Egy újabb kisvárosi románc a mostanság nagyon divatos barátokból szerelmesek tematikában. S mivel ez már a sokadik hasonló történet, nem igazán tudott újat hozni, még a szereplők terén sem. A férfi főhős tűzoltó, a falu bikája, aki mindenkivel kapható egy kalandra, de elköteleződni egyvalaki mellett már nem. S hogy ne legyen olyan egyszerű a dolog, ígéretes sportkarriert cserélt fel a tűzoltóságra azért, hogy családjáról gondoskodhasson – bonyolult, akit érdekel, úgy is elovassa. A női főhős pékségtulajdonos, összetartó és népes családja van (az apja maga a tűzoltófőnök), tehát mindazzal rendelkezik, amivel a férfi nem. És ők legjobb barátok, egészen addig, amíg a lány el nem panaszolja gyatra szexuális tapasztalatait, és rá nem veszi a főhőst, hogy mutassa meg már neki, hogy mitől döglik a légy.

   Abszolút kiszámítható románc és végkifejlet, s mivel egy sorozat indítókötete, valószínűleg többször is ellátogatunk majd az idillikus kisvárosba.

Rosie Danan – A lakótárs (Szégyentelen 1)

Eredeti cím: The Roommate, 2020

Next 21, 2025

   Meglepett. Már csak azért is, mert a férfi főhős pornószínész. Igen, nem írtam el, a jólnevelt úrilány felelőtlen barátjának köszönhetően lakótársként egy pornószínésszel bútorozik össze.

   Aki szereti az erotikus írásokat, az minden bizonnyal értékelni fogja ezt a könyvet, nekem azt juttatta eszembe, hogy a pornóipar dolgozói is emberek, s azon túl, amit a filmen kell produkálniuk, ugyanolyan esendők, mint mi.

   Nem mondom, hogy ettől megvilágosodtam, vagy megrengette a világomat, de egynek elment, annak ellenére, hogy Clara, a női főhős, enyhén szólva is ostoba módon futott egy olyan férfi után, aki magasról tett rá – és ezért nem is lett a szívem csücske, mint karakter. És, ó jaj, folytatása is lesz. Mármint a könyvnek, nem Clarának

Lily Gold – Francia négyes

Eredeti cím: Faking with Benefits, 2021

Animus, 2025

   Ezt a könyvet benéztem, mert valahogy elkerülte a figyelmemet a fordított háremre való figyelmeztetés. Értsd: egy nő és három férfi. Utólag olvastam néhány dolgot a szerzőről, aki saját bevallása szerint nagy rajongója a poliamor kapcsolatoknak, bár én ezt nem igazán nevezném annak. Ez csupán csoportos szex, s valószínűleg a szerző maga is ilyesmiről fantáziálhat, mert valamennyi könyve ilyen felállásban íródott.

   Történet inkább csak jelzésértékű, a hangsúly a szexen van, minél több, annál jobb módon. Aki szereti a tömény erotikát, az ezt is kedvelni fogja. Nem mondom, néha el lehet olvasni egy ilyen is (utoljára sok évvel ezelőtt olvastam hasonlót – Shayla Black, Lexi Blake: A rabul ejtett szűz), de nem vagyok a zsáner rajongója, tehát valószínüleg nem fogok több Lily Gold könyvet olvasni

Alexandra Potter – Egy negyvenes balfék vallomásai

Eredeti cím: Confessions of a Fourty-Something F##k Up, 2020

General Press, 2025

   Ez a könyv meglepetés volt, méghozzá a kellemes fajtából. Azt hittem, hogy egy vicces chick lit lesz, az egynek elmegy fajtából. Szó se róla, vicces is volt a maga módján, viszont annyi mondanivalója van. Például az, hogy van élet a zsenge ifjúságon túl is, s hogyan éli meg azt egy olyan nő, akit frissen dobtak, csődbe ment partnerével közös vállalkozása, s neki egyedül, nulláról kell kezdenie, ráadásul úgy, hogy az ígéretek földjéről haza kell költöznie Angliába, ahol tényleg semmi nem vár rá. Sem munkahely, sem lakás, sem magánélet.

   Őszinte, hangulatos és könnyen olvasható, bár igazándiból a harmicöt-negyvenen túliaknak ajánlanám, mert első sorban nekik és róluk szól. Még akkor is, ha nem szingik és nem kell mindent elölről kezdeniük. Nekem nagyon bejött.

Lucy Score – Amire mindig is vágytunk

Eredeti cím: Mr. Fixer Upper, 2017

Pioneer Books, 2025

   2023-ban, karácsony előtt jelent meg Lucy Score Karácsonyra állni fog című könyve, majd egy évvel később ugyanaz más címmel is: Amit a hurrikán meghagyott. Azért említem meg ezt, mert aki azt olvasta, annak ez a történet is ismerősnek fog tűnni, mert ugyanarról a testvérpárról szól – bár most az ikerpár férfi tagja a történet főszereplője. S ahogy visszaemlékszem a könyv cselekményére, időben mintha ez történne korábban, hiszen minketten jelen vannak a történetben.

   S az is közös a korábbi történettel, hogy ez is a valóságshow-k világában játszódik. Nem tudom ki hogy van vele, én nem szeretem a műfajt, nem is nézem semmilyen fajtáját.

   Nem mondanám, hogy feltétlen imádattal fordulok Lucy Score írásai felé, de nem is utasítom el indulásból. Ezt viszont nem kedveltem, s nagy valószínűséggel ehhez hozzájárult a cselekmény körítése, azaz a valóságshow-k világa, ami megrendezett, hamis és hatásvadász. Hát olyan volt ez a történet is.

Julie Caplin – Villa Amalfiban (Egy csésze kávé... 11)

Eredeti cím: A Villa with a View, 2024

Libri, 2025

   Viszonyom Julie Caplin könyveivel nagyon viharos, mert ez az Egy csésze kávé... sorozat tizenegyedik része, és vannak olyan könyvei melyeket kedvelek és olyanok is, amelyeket végig sem olvastam. Ezt végigolvastam és az egyszer olvasós kategóriába sorolnám, mert csupán terjedelmében volt több, mint egy Harlequin-füzetben megjelent romantikus történet. Körülbelül annyira is volt hihető az egész, viszont kaptam egy jó adag kellemes leírást Amalfiról – sosem jártam ott (még), nem tudom ez mennyire volt pontos.

   Nekem ez nem jött be, de majd mindenki eldönti maga, hogy tetszik-e vagy sem.

Várható megjelenések – május, 2025

   Hamarosan vége áprilisnak, ami azt jelenti, hogy újabb friss megjelenések vannak elérhető közelségben. Nem mondanám, hogy el leszünk kényeztetve májusban, hiszen júniusban ismét ünnepi könyvhét lesz, s ilyenkor azért a nagy eseményre tartogatják a megjelenések nagyját, de azért nem panaszkodhatunk májusra sem. Íme néhány olyan cím, amiről úgy gondolom, hogy sokan várják a megjelenésüket.

Sarah Maclean – Micsoda nő ez a férfi! (A szerencsejáték szabályai 4)

Eredeti cím: Never Judge a Lady by Her Cover, 2014

Könyvmolyképző

   Ő Britannia leghatalmasabb asszonya, a londoni alvilág királynője. De ennek titokban kell maradnia…

   Nappal ő Lady Georgiana, egy herceg húga, akinek becsületén az első báli szezonja előtt esett helyrehozhatatlan folt. Éjszaka azonban ő Chase, a város legismertebb kaszinójának titokzatos alapítója, akinek hosszú éveken keresztül sikerült eltitkolnia a kilétét.

   Egy férfi azonban elég okos ahhoz, hogy rájöjjön az igazságra – a zseniális, céltudatos, jóképű Duncan Westet lenyűgözi a gyönyörű, hírnevét vesztett nő, aki valami úton-módon kapcsolódik a sötétség és a bűn világához.

   West érzi, hogy a nő több, mint aminek látszik, és megfogadja, hogy feltárja Georgiana összes titkát, és leleplezi a múltját. Ezzel azonban nemcsak a nőt és annak életét, hanem a szívét is veszélybe sodorja...

   Vajon létezhet-e közös jövő e két ember számára?

Ellie Palmer – Négy hétvége, egy temetés

Eredeti cím: Four Weekends and a Funeral, 2024

Könyvmolyképző

   A balszerencse az, amikor a lehető legrosszabbkor találkozol a tökéletes férfival…

   Amikor a harmincéves, teljes melleltávolításon átesett Alison megérkezik az exbarátja, Sam temetésére, és rájön, hogy senki nem tud a szakításukról, beleegyezik, hogy a család kedvéért egy darabig még eljátssza a gyászoló barátnő szerepét.

   Elvállalja azt is, hogy Sam tüskés természetű legjobb barátjával, Adam Berggel karöltve összepakolják Sam holmiját, és előkészítik a lakását eladásra. Végül is csak négy hétvégéről van szó…

   Adam azonban a háta közepére sem kívánja Alisont. A lány kénytelen hosszú órákat tölteni összezárva a mogorva, egyszavas mondatokban beszélő férfival, és úgy dönt, muszáj bevetnie emberbarát képességeit. Eléri, hogy Adam megkedvelje.

   A kínos családi ügyek és pakolási dilemmák után kettejük között törékeny barátság alakul ki… már ha a „barátság” azt jelenti, hogy hihetetlen közöttük a kémia. Vajon Alison tisztázhatja magát, és végre megkaphatja az életet és a szerelmet, amire mindig is vágyott?

   Vagy a kis füllentése az új, váratlan románc útjába áll?

Liane Moriarty – Az alma nem esik messze

Eredeti cím: Apples Never Fall, 2021

General Press

   Még ​a legédesebb alma közepén is megbújnak az apró, keserű magok

   A Delaney családot mindenki irigyli. A szülők, Stan és Joy között mindig is kézzel fogható volt a kémia, miközben hosszú évekig virágzó teniszakadémiát működtettek. Úgy tűnt, négy gyermekükből szintén teniszcsillag válik, de az életük más irányt vett. Ötven év házasság után Stan és Joy most végre belevághatnak a boldog nyugdíjas évekbe, ám a dolgok nem teljesen úgy alakulnak, ahogyan azt eltervezték.

   Egy este egy Savannah nevű idegen kopogtat az ajtajukon, ők pedig befogadják a kissé zavart, homályos múltú lányt. Amikor Joynak hirtelen nyoma vész, és Savannah is eltűnik, a rendőrség nyomozni kezd, a gyanú pedig Stanre terelődik. Ahogy a Delaney gyerekek két pártra szakadnak, és életük talán legnehezebb mérkőzésébe kezdenek, a közös családi történet is új megvilágításba kerül…

   Liane Moriarty nagy sikerű regényéből Annette Bening és Sam Neill főszereplésével készült filmsorozat.

Emily Henry – Szingli páros

Eredeti cím: Funny Story, 2024

Animus

   Daphne romantikus lelkületű vőlegénye, Peter egy napon ráébred, hogy valójában a gyerekkori legjobb barátjába, Petrába szerelmes, aki ráadásul viszontszereti őt.

   Szakít Daphnéval, aki így kénytelen új fejezetet nyitni, ám mivel nem áll jól anyagilag, ott ragad a gyönyörű, tóparti Waning Bayben, Peter szülővárosában egy szál magában, család és barátok nélkül. A helyi gyermekkönyvtárban dolgozik, amit imád, de amit itt keres, abból még a számlákra is alig futja, nemhogy arra, hogy saját lakást béreljen. Muszáj tehát találnia valakit, akihez beköltözhet – és ez az ember, a sors szeszélye folytán, nem más lesz, mint Petra exe, Miles.

   A szívszaggató szerelmes dalokkal vigasztalódó nyűgös Miles szöges ellentéte a gyakorlatias és zárkózott Daphnénak, aki a munkatársai szerint minden bizonnyal vagy az FBI-nál dolgozik, vagy tanúvédelmi program alatt áll. A váratlanul szingliségre kényszerült szobatársak eleinte nem nagyon találják egymással a hangot, de egy napon a közös bánat egy különös terv készítésére sarkallja őket. És ugyan ki hibáztatná őket, hogy a tervben az is benne van, hogy szándékosan félrevezető posztokat tesznek ki közös – és igen romantikus – nyári kalandjaikról?

   Persze a kapcsolat csak szemfényvesztés, hiszen nincs az az isten, hogy Daphne úgy kezdjen új életet, hogy beleszeret az exvőlegénye új menyasszonyának exébe… Ugye?

Ashley Poston – Regényes szerelem

Eredeti cím: A Novel Love Story, 2024

Magnólia

   A ​szerelem sokszor felülír minden képzeletet.

   Eileen „Elsy” Merriweather imádja a happy endeket. Legalábbis a regényekben, ahol az oltárnál nem hagyja faképnél senki. A könyvek menedéket, biztonságot nyújtanak neki. És épp ezért várja már nagyon az éves kiruccanását a könyvklubja tagjaival, amit vidéken, egy kis faházban szoktak tartani. Soha nem mondana le barátai társaságáról, a velük elfogyasztott olcsó borokról, és hogy nagy romantikus gesztusokról trécselhessenek.

   Útközben azonban váratlanul lerobban a kocsija, és egy olyan különös kisvárosban találja magát, mely pont úgy fest, mint egy regény helyszíne…

   Mert az is.

   Persze ez maga a képtelenség, ugyanakkor… Elsy tényleg Eloratonba került, a kedvenc romantikus sorozata világába, ahol mindig mézédes a ragacsos cukor, amelynek bárjában mindig kissé odaégetik a hamburgert, és mindig esik délutánonként. Az egész olyan meghitt és családias, mondhatni tökéletes… leszámítva, hogy a létezése meg van rekedve, mert az elhunyt szerző félbehagyta az utolsó kötetet.

   Elsy biztos benne, azért került ide, hogy hozzájáruljon a városlakók sorsának könyvbe illő beteljesüléséhez.

   Csakhogy egy személy kilóg a sorból – a helyi könyvesbolt barátságtalan tulajdonosa, akinek mentazöld színű a szeme, bosszantóan szexi a szája, az ízlése pedig kifogástalan a regények terén. Ő előszeretettel akadályozza az utolsó rész lezárulását.

   Ami nagy gond, mert Elsy idővel rájön, hogy a városlakók happy endje és saját életének boldog végkifejlete szorosan összefügg egymással.

Lauren Blakely – Az úgynevezett szerelmi életem (How To Date 1)

Eredeti cím: My So-Called Sex Life, 2023

Könyvmolyképző

   Egy ​utazás Európán át. Két esküdt ellenség. Hét éjszaka egy szobában..

   TúlSzexiVagyok Axel Huxley az az ember, akivel egy éjjelt sem akarnék összezárva tölteni, nemhogy hetet. Egyszer próbáltam ezzel a beképzelt pasassal együtt dolgozni, de olyanok vagyunk, mint a vodka és a jó döntések. Nem működünk együtt. De most a kiadónk európai körutazásra küld minket, luxusvonattal. Egy foglalási galiba miatt egy hálókocsin kell osztoznom azzal a férfival, aki sportot űz a bosszantásomból. Kitaláltad, csak egy ágy van.

   Kétlem, hogy túlélem az elkövetkező hét napot és éjszakát az egyébként veszélyesen jóképű ellenségemmel és a köztünk izzó feszültséggel. Amiből egyik éjjel egyszer csak egy végzetesen elkerülhetetlen gyűlöletszex kerekedik.

   De a legnagyobb csavar az egészben, hogy minél több időt töltünk együtt – napközben meglátogatjuk Európa legromantikusabb városait, éjjel pedig egymást fedezzük fel –, annál inkább rákényszerülök, hogy szembenézzek a múltunkkal. Hogy elengedjem a fájdalmat. Hogy lássam, kivé vált. És mikor ezt megteszem, azon gondolkodom, vajon nekünk nincs-e már késő egy új, boldog befejezéshez.

Sarah Adams – Add nekem, vagy elveszem

   Ha Rómában jársz 3

   Emily Walker romantikus regényeket ír, és gyűlöli, ha valaki belerondít az aprólékosan megtervezett világába.

   Különösen akkor, ha legendás ősellensége, Jack Benett teszi, aki pont az ellentéte azoknak a hősöknek, akiket Emily regényeiben megálmodott.

  Jack egy meghiúsult eljegyzés után visszatér a városba, ráadásul úgy tűnik, maradni is akar…

   Örül, hogy újra Rome-ban van, felújíthatja a házát, és írhatja az újabb krimijét – előző könyve bestseller lett. Egészen addig örül, amíg rá nem ébred, hogy épp annak a nőnek a szomszédja lett, aki mindig is áskálódott ellene.

   Miközben a kettejük közti ellenségeskedés elmérgesedik, Emilynek frusztráló módon épp Jack segítségére lenne szüksége ahhoz, hogy kimásszon a bajból.

   Ha összefognak, az véget vethet-e a rivalizálásuknak?

   Vagy olyan fordulathoz vezet, amire egyikük sem számított?

Next21, 2025

Eredeti cím: Beg, Borrow, or Steal, 2025

   Az utóbbi időben egyre több olyan könyv kerül a kezembe, amely szerzői előszóként figyelmezteti eljövendő olvasóját, hogy érzékenyebb témákról is szó esik, s ha zavarja az erotikus tartalom, akkor ne olvassa el x és/vagy y fejezetet. Ez is egy olyan könyv – bár szerény véleményem szerint semmi olyasmi nem történik ebben a könyvben, ami megmagyarázná annak a bevezetőnek a jelenlétét. Nem tudom, hogy ezeket a kínos bevezetőket a szerzők magánszorgalomból írják, vagy kiadójuk kényszeríti rá őket, de egy biztos: fene essen az érzékeny lelkivilágukba, mert az utóbbi időben nagyon túltoljuk az ilyen „nyugalmat megzavaró tartalom”-ra való figyelmeztetéseket. Az élet nem küld figyelmeztetéseket, hanem csak úgy megtörténik, jóval és rosszal egyaránt.

   No, de hagyjuk az én személyes elégedetlenségem és beszéljünk Sarah Adams könyvéről, mely egy korábban megkezdett sorozat (Ha Rómában jársz) harmadik része. Gyorsan elmondom azt is, hogy önálló történetként is megállja a helyét, hiszen minden történet egy-egy Walker-testvérről szól, s történik elég utalás a korábbi részekben történtekre, hogy az ember lányának ne legyen hiányérzete, ha épp nem olvasta volna őket.

   Aki ismeri a korábbi részeket is, az már egészen otthonosan érzi magát Rome-ban – mert tévedés ne essék: nem az itáliai Rómáról van szó, hanem egy amerikai kisvárosról Kentucky államban –, tudja ki kicsoda, hiszen a férfi főhős kivételével az összes szereplő ismerős, tehát a női főhős, Emily Walker is.

   Ha már szóba került a női főhős, akkor el kell mondanom azt is, hogy a fülszöveg meglehetősen pontatlan (az angol eredeti sem sokkal jobb), mert Emily Walker nem ír romantikus regényeket. Legalább is így, többes számban nem. Imádja olvasni őket, és mindössze egyetlen írói próbálkozása van. Ezt a könyvet dédelgeti, alakítgatja, szeretgeti, amikor éppen nem másodikos tanítónő, vagy nem valamelyik testvérének segít. Vagy éppen nem a főhőst gyűlöli. Mert ez a történet az ellenségekből szerelmesek fajtából való.

   Emily és Jack Benett (a főhős) ellenségeskedése régi keletű, s még az egyetemi évekhez vezethető vissza, amikor is Jack rossz időben volt rossz helyen, Emily pedig frissen dobott státuszának minden dühét rázúdította. Így kezdődött a sok éven át tartó vetélkedés-viszálykodás, mely túlélte az egyetemi éveket, s még az azt követőeket is, hiszen Jack és Emily ugyanabban az iskolában tanított, amíg Jack menyasszonyát követve el nem költözött. És most Jack visszatért. Mi több: Emily szomszédságában vett házat.

   Nagyon kedvelem Sarah Adams írásait, ezt a történetet is szerettem, annak ellenére, hogy Emily túltolta Jack ellen érzett ellenszenvét. Mert mindenért Jack volt a hibás: a magányáért, a bizonytalanságáért, a magára vállalt szerepekért. Emily nem igazán játszott tisztességesen, mikor egy egész város szimpátiájával maga mögött nehezítette meg Jack életét, akinek magának is vannak feldolgozandó dolgai, például nárcisztikus apjával való viszonya.

   Mikor lesz az ellenszenvből szerelem? Jack esetében nem is lehet ellenszenvről beszélni, ő csak partner Emily kisded játékaiban, annak ellenére, hogy a lány néha túlzásokba esik, ami a szívatásokat illeti. Emily pedig lassan felfedezi, hogy kettőjüknek nagyon sok közös dolga van, hogy Jackre mindig számíthat, hogy talán az ördög nem is olyan fekete, mint amilyennek lefestik...

   Szerethető történet, annak ellenére, hogy a hősnőt nem kedveltem indokolatlan piszkálódásai és gyakori infantilitása miatt (s bevallom, a címet sem tudom értelmezni). Humoros volt, pörgős, volt mondanivalója, és nem az erotikára épített. Kíváncsian várom majd az utolsó Walker testvér történetét is, hiszen történt arra elég utalás, hogy mi is várható és kik lesznek a főhősök. Nem mondanám, hogy ez volt az írónő legjobb könyve, de ízlések és pofonok...

További Sarah Adams könyvekről olvashatsz:

A szabálykönyv

Csalóka szerelem

Lauren Appelbaum – Büszkeség és szingli élet

   Az a végzetem, hogy vénlány és banya legyek, nem igaz? Faházat kellene keresnem az erdőben, meg macskákat, nem férfiakat.

   Ez az év is ugyanúgy kezdődik. Nem elég, hogy Rachel megragadt egy munkahelyen, amit utál, és a férfiak terén is mindig beleválaszt, de idén tölti be a harmincat is. Ráadásul az anyja is azon mesterkedik, hogy összehozza a szomszéd házat megvásárló, jóképű techmilliomossal, Christopher Butkusszal, aki rosszabb benyomást nem is tehetett volna rá az első találkozásukkor.

   Amikor Rachel élete és az eddig biztos pontnak számító baráti köre darabokra hullik, abban a személyben talál támaszra, akire a legkevésbé számított volna: a bosszantó, mégis meglepően vicces és figyelmes techguruban. Egy felkavaróan őszinte, kézzel írott levél pedig elülteti Rachel fejében a kételyt: vajon végig rosszul ítélte meg a férfit?

General Press, 2025

Eredeti cím: Rachel Weiss’s Group Chat, 2024

   Ezt a könyvet úgy reklámozta magyar nyelvű kiadója, hogy a Büszkeség és balítélet modern változata, talán azt is hozzátették, hogy romantikus komédia, de erre azért nem vennék mérget.

   Én nagy rajongója vagyok Jane Austen könyveinek és különösen a Büszkeség és balítéletnek, melyet többször is elolvastam, láttam számos filmadaptációját, és még a modernizált változatait is. Ezért nyilvánvalóan felcsillant a szemem, s akartam ezt a könyvet. Nemrég egy másik klasszikus modern átíratát olvastam, s az nagyon bejött, gondoltam ugyanez fog történni Appelbaum könyvével is. Nos, a rózsaszín köd gyorsan oszlott, mert ez az, amire azt szokták mondani, hogy a szerző forog a sírjában.

   Nem értettem azt sem, hogy miért kellett még jobban Austen könyvére hajaztatni a magyar címmel, mikor semmi köze nincs az eredetihez, ami fedné is a valóságot, hiszen Rachel Weiss meglehetősen sokat lóg a barátnőivel csoportos beszélgetésekbe bonyolódva.

   A történet hősnője Rachel Weiss – nem Elizabeth Bennet, bár van neki egy Jane nevű nővére – egy négy gyermekes zsidó család gyermeke. Releváns a történet szempontjából a zsidó család? Egyetlen pillanatig sem, ugyanúgy lehetett volna mexikói vagy kínai, hindu vagy muzulmán. Rachel egy olyan munkát végez, amit utál, igazándiból a munkahelyét is utálja, és mint később kiderült, kemény szocialista beállítotságú (amíg másé a pénz), mert rühelli a gazdagokat. Nála szörnyebb peszónát nehéz elképzelni, pedig az anyja még ennél is szörnyebb a maga rögeszméivel idősebb lányai férjhezmenetelét illetően.

   Tehát a Weiss családnak nem öt lánya van, csupán négy – a két fiatalabb közpiskolás korú plázacica ikerlányok –, s az idősebb már jó ideje stabil párkapcsolatban és, csakhogy Mrs Weiss-nek ez sem elég, neki esküvői harangok kellenének, bármi áron. Ezért is próbálja Rachel útjába terelgetni a szomszédék dúsgazdag fiát Christopher Butkust – ő lenne az, aki Austennél Mr. Darcy, s Appelbaum szorgalmasan le is másolja a karaktert, az őt övező konfiktusokat, félreértéseket, stb... még azt a fránya kézzel írt levelet sem tudta kihagyni.

   Igazándiból ez egy bűnrossz paródia volt, pedig a szerző mindent elkövetett, hogy valami menőt hozzon össze. Például belekeverte a #MeToo mozgalmat is, hátha bár az üt, ha a története nem is. S ami kiverte a biztosítékot: a férjezett barátnője lefekszik a pasijával, ő meg épp, hogy homlokon nem csókolja ezért. Melyik világon?

   Nem találok szavak arra, hogy mekkora csalódás volt ez a gyenge minőségű karikatúra. S mivel ez a szerző első és ezidáig egyetlen könyve, talán jobb lenne mindenki számára, ha ez így is marad. Ez egy kicsit sem vicces, viszont annál idegesítőbb.

 

Saskia Roy – Rush – A szerelem hajszája

   A férfi vágya fel fogja őt emészteni.

   Nincs más lehetősége, mint megadni magát neki.

   Lena Aden azért ment Los Angelesbe, hogy íróként sikert arasson. Öt évvel később még mindig az álmát kergeti, és azon tűnődik, hogy ideje lenne újrakezdeni.

   Nico Laurent a Forma-1 világbajnoka és a világ legkívánatosabb agglegénye. Megszokta, hogy bármelyik nőt megszerzi, akit csak akar, és ő most úgy dönt, Lenát akarja.

   Az első együtt töltött éjszakájuk után a lány azt veszi észre, hogy folyton csak Nicóra gondol, így enged a kísértésnek és újra találkozik a férfival. Ezzel Lena hirtelen belekeveredik a gyors autók, a bulik és a pénz mámorító világába. A lány még soha nem volt ilyen vakmerő, és ez tetszik neki.

   Lena és Nico szenvedélye tagadhatatlan, de ilyen hőfokon valaki óhatatlanul megég…

Maxim, 2025

Eredeti cím: Rush, 2024

   Vallomással tartozom: amikor jó pár nappal ezelőtt olvastam ezt a könyvet, első blikkre azt gondoltam róla, hogy ez egy orbitális szemét. Aztán elgondolkoztam rajta, hogy talán mégsem.

   Tiszta véletlenül került kezembe a könyv (egy haverinától kaptam, nem a kiadótól), s mivel épp belefért az időmbe, elolvastam.

   Semmit nem tudtam sem a könyvről, sem a szerzőjéről, hanem utólag néztem meg a Goodreadsen és a Molyon mit írnak róla. Így tudtam, meg, hogy ez Saskia Roy első, és pillanatnyilag egyetlen regénye. És azon is meglepődtem, hogy az olvasói értékelések alapján ez a könyv mélyen a bányászbéka becses hátsója alatt van – nem mintha engem valaha is befolyásolt volna, hogy mit gondolnak mások egy-egy könyvről, mert az olvasás egy szubjektív folyamat.

   Történet nem túl bonyolult: a zavaros családi háttérrel és egy abszolút nem támogató anyával a hősnő (Lena Aden) nem íratkozik be a jogi egyetemre, hanem Los Angelesbe megy álmokat kergetni, mert ő márpedig forgatókönyv író szeretne lenni. És erre ad magának öt évet. Itt volt az első fintorgásom: a hősnő a történet idején egy lépésre van a harminctól, öt éve él Los Angelesben, mi a bánatot csinált azelőtt, hisz a matematika mai állása szerint olyan 24-25 évesnek kellett lennie, amikor a költözés mellett döntött. Addig símán elvégezhette volna az egyetemet is odahaza.

   Nos, mint ahogy az lenni szokott, Lenát nem várja tart karokkal az álmok városa, és egyállandóan bezárással fenyegetett, lepukkant színházban gürizik, egy modell-lel osztja meg albérletét, és a maga módján egy konzervatív angol lány, aki nem igazán rajong a partikért, nincs férfi az életében, és lassan kezdi elfogadni, hogy a legjobb az lesz, ha fülét-farkát behúzva hazamegy Londonba.

   Csakhogy lakótársa – aki egy partiarc és tudja hogyan kell Los Angelesben élni –, elcipeli egy puccos partira, ahol Lena természetesen kilóg a társaságból, egészen addig, míg egy eldugott teraszon össze nem fut Nico Laurenttel, az F1 aktuális bajnokával, és akivel saccperkábé öt perc alatt szexuális viszonyba bonyolódik. Ez volt a kettes számú fintor: ne már! Okés, ha az ember lányának vannak egyéjszakás kalandjai, ha független és fiatal, de legalább kéresse magát egy kicsit, a bánatba!

   A „találkozásnak” természetesen következményei lesznek: nem, a lány nem terhes lesz, hanem rögeszmés. Egészen a zaklatásig menően, kihasználva barátnője kapcsolatait és mesés ruhatárát. Kár tovább ragozni, Lena megkapja amit akar: Nico felfigyel rá, kapcsolatuk lesz, ami meglehetősen viharos. És ettől a pillanattól Lenának minden másodlagos lesz: a színház, ahol dolgozik, a barátai, minden. Nico egyet füttyent, ő kettőt pattan.

   A szerzőnek alapos ismeretei lehetnek a Forma 1 világából (vagy Google a barátja), hiszen, ha valakit egy kicsit is érdekel az a sport, akkor felismer több valós dolgot is. Például a főhősnek egy neurológiailag sérült öccse van, amiről rögtön Lewis Hamilton jutott eszembe, hisz neki is van egy ilyen öccse – hogy csak egy példát említsek.

   Ami a történet erotikus tartalmát illeti, a szerző szinte mindent kimaxolt: szexet minden lehető és lehetetlen helyen, kukkolást, édes hármast több felállásban is, leszbikus szexet is – bár ennek az értelmét nem igazán láttam és nem is volt releváns a cselekmény szempontjából.

   Ez egy nagyon durva történet volt egy rögeszmés nő és egy nárcisztikus férfi (mindig a nehéz gyerekkorával takarózik) toxikus kapcsolatáról, egy olyan világban, ahol minden a látszatról szól, ahol senki nem vagy, ha nem ismered a megfelelő embereket. Nagyon nyers és nagyon szókimondó stílusban íródott, de ez engem nem különösebben zavart. Ez egy görbe tükör azok elé a nők elé tartva, akik mindenre képesek egy kövér bankszámlával rendelkező pasiért. Tetszik vagy sem, vannak ilyen nők. És olyan férfiak is, akik bármit megengedhetnek maguknak. Nem kedveltem egyik szereplőt sem, bármennyire is valóságosak voltak.

   Meg kell említenem a történet végét is. Brávó a szerzőnek, amiért nem egy sablonos happy endet választott, hanem volt mersze bevállalni egy másik megoldást. Ez nekem abszolút pozitívum.

   Nem mondom, hogy zseniális volt és imádtam, de rossz sem volt.