Kimberley
Freeman legújabb regénye egy botrányos vonzalom, egy rég elfeledett titok meg
egy furcsa szálloda története, ahol két nő élete egyszer és mindenkorra
megváltozik.
1926-ot írunk. Violet Armstrong pincérnőként dolgozik a grandiózus Evergreen Spa Hotelben, ahol az ausztrál elit tölti téli vakációját. Sam és Flora Honeychurch-Black, a gazdag testvérpár hosszabb tartózkodásra rendezkedett be a szállóban. Violet és Sam között szenvedélyes, tiltott vonzalom alakul ki.
1926-ot írunk. Violet Armstrong pincérnőként dolgozik a grandiózus Evergreen Spa Hotelben, ahol az ausztrál elit tölti téli vakációját. Sam és Flora Honeychurch-Black, a gazdag testvérpár hosszabb tartózkodásra rendezkedett be a szállóban. Violet és Sam között szenvedélyes, tiltott vonzalom alakul ki.
Nyolcvannyolc
évvel később Lauren Beck a Kék-hegységben vállal munkát: felszolgáló lesz egy
kávézóban. Lauren megismerkedik Tomasszal, az Evergreen Spa Hotel felújítási
munkálatait irányító dán építésszel. Mikozben kapcsolatuk egyre szorosabbá
válik, a nő felfedez egy sor szerelmeslevelet, még 1926-ból. Nekilát a rég
feledésbe merült rejtély felgöngyölítésének…
Athenaeum,
2018
Eredeti cím:
Evergreen Falls, 2015
Első
találkozásom Kimberley Freeman írásaival 2013-ban történt, amikor megjelent a Vadvirágok lányai. Akkor még nem
létezett a blog, de később azért született a történetről egy bejegyzés, mert úgy
a szerző, mint a történet a kedvencekhez
tartozik. S nemcsak a szerzővel volt első találkozás, hanem a két idősíkú
cselekménnyel is, ami lényegében két különböző történetet jelent, melyeknek
valamilyen formában közük van/lesz egymáshoz. Nos, azóta ez a több idősíkú
történetmesélés mondhatni divattá vált, bár nem mindenkinek jön be.
Mint oly
gyakran, a szerző a cselekményt most is Ausztráliába helyezi, ami nem meglepő,
hiszen ő maga is ausztrál. Már ez változatosságot jelent a sok amerikai
kontinensen vagy az Egyesült Királyságban játszódó romantikus után.
Bár a történet
a múlttal kezdődik, én előbb mégis a jelenéről mondanék néhány szót, különösen
a hősnőről, Lauren Beckről. Nem különösebben szép, nem is zseniális és még
gazdagnak sem mondható. Életében először van egyedül, a családjától távol.
Attól a családtól, amely feláldozta a kamaszkorát és fiatalságának sok-sok évét
bátyja, Adam betegségének oltárán. És az áldozat hiábavaló volt, mert Adam nem
gyógyult fel, Lauren pedig nulla élettapasztalattal szökik meg zsarnok anyja
túlzott féltése és ellenőrzése elől és vállal munkát Evergreen Fallsban.
A valamikor
nagyon előkelő és híres Evergreen Spa Hotel elhanyagolt és romos, és
visszaállításával egy dán építészt, Thomas Lindegaard-t bízták meg, Laurent
pedig odaviszi egészséges kiváncsisága… meg a férfi iránt érzett vonzalma. S
tulajdonképpen Lauren kiváncsisága az, aminek köszönhetően felgöngyölíthető a
múlt század húszas éveiben játszódó, tragédiával körített szerelmi történet.
1926-ban Sam
és Flora Honeychurch-Black, az előkelő és gazdag testvérpár szabályosan
beköltözik Evergreen Falls Spa Hotelbe. Hosszúnak tervezett tartózkodásuknak
több oka is van. Az egyik Sam ópiumfüggősége, és ezt felhasználva szeretné
Flora minél messzebre tolni esküvője dátumát Tonyval, a felkapaszkodott
gengszterrel, aki ezzel a házassággal vásárolná be magát az előkelő társaságba.
Tony és gorillái természetesen elkísérték a testvéreket Evergreen Fallsba.
S a hotelben
dolgozik egy jobb jövő reményében Violet Armstrong is, akibe a szenvedélybeteg
Sam beleszeret. Hogy ennek a szerelemnek mi lesz a vége, Flora megússza-e a
házasságot a kellemetlen Tonyval, nem fogom elmesélni, mindenki fedezze fel
maga, ahogy azt is, hogy milyen kapcsolat van a történet múltja és jelene között. Annyit azért elmondhatok, hogy a kor, azaz a múlt század húszas éveinek
ábrázolása remek volt. Átfogó képet kaptam úgy a gazdagok életéről, mint a kevésbé
szerencsésekéről is. Nem kevés kutatómunka állhat mögötte.
A múltbeli
kalandozások során Lauren nem csupán az emberöltőnyivel korábban történteket
feldezi fel, hanem saját családjának titkaira is fény derül, olyan titkokra,
melyek szőnyeg alá seprése miatt megrendül szüleibe vetett bizalma. Különösen ellenőrzésmániás anyjától fordul el, aki úgy viselkedik vele mintha még mindig kislány lenne – végül is valahol érthető az eltúlzott féltés, hiszen Mrs. Beck már elvesztett egy gyermeket.
Nagyszerű
történet volt a múlt század húszas éveinek képmutatásáról, pénzről és
hatalomról, szerelemről – hiszen több szerelmi történetet is kapunk a
cselekmény során –, szenvedélybetegségről, másságról és rossz
döntésekről.
Az egyetlen
dolog ami zavart az a cím és egyben a helység nevének fordítása. Nem értem
miért kellett magyarra fordítani, de egyébként más történetben is idegesít, ha
személyek vagy helységneveket lefordítják magyarra.
Könnyen
olvasható, gördülékeny és izgalmas. Egyetlen pillanatig sem unatkoztam,
nincsenek benne klisék, eltúlzott lelki drámák sem. Nagyon kedveltem és kicsit sem zavart, hogy egy idő után abszolút kiszámítható volt merre tart a történet. Felnőtt olvasónak ajánlom.
Nem csak az Örökzöld-zuhatagot, hanem
a szerző valamennyi könyvét, de természetesen ízlések és pofonok…
Kapcsolódó bejegyzések: