2018. augusztus 7., kedd

Sarah Vaughan – Egy botrány természetrajza

Sophie ​férjét, a szerető családapát, a karizmatikus és sikeres közszereplőt szörnyű bűncselekménnyel gyanúsítják. Az asszony kétségbeesetten próbálja megvédeni a családját, szilárd meggyőződése ugyanis, hogy James ártatlan. Sophie egykor feladta az egyéni karrierterveit a közös céljaikért, és pontosan tudja, mennyire sérülékeny a sokak által irigyelt boldogságuk. Annak idején Oxfordban, a kapcsolatuk elején is egyik pillanatról a másikra következett be a tragédia…
A vád képviselője, Kate tapasztalt ügyész, akinek egyetlen célja, hogy kiderítse az igazságot. Biztos az államtitkár bűnösségében, és mindent megtesz azért, hogy elítéljék a férfit. A bizonyítás azonban nem egyszerű, hiszen két volt szerető legintimebb pillanatának a részleteit kell tisztázniuk. 
Sarah Vaughan első regénye pergő cselekményű bírósági és megindító családi dráma, amelyben a szereplőknek a legféltettebb titkaikról is vallaniuk kell. A saját múltjukkal való szembenézés során pedig kiderül, kik a történet valódi áldozatai.


General Press, 2018
Eredeti cím: Anatomy of a Scandal, 2018



“Mennyi hazugságot találunk ki, csak hogy megkönnyítsük, elviselhetőbbé tegyük az életünket!”

Az Egy botrány természetrajza Sarah Vaughan első magyar nyelven is megjelent könyve és nem okozott csalódást a megjelenést megelőző hype ellenére sem. Nem tudom ki hogy van vele, de én gyakran csalódtam az agyonreklámozott és szuperlatívuszokkal az égbe emelt könyvekben, hogy a vonzó fülszövegeket már ne is említsem. Rám lehet sütni, hogy régimódi vagyok, de én még mindig azt vallom, hogy jó bornak nem kell cégér.
Nem ismeretlen témát boncolgat a történet, hiszen félrelépő, fontos pozíciót betöltő személyről és az ezt követő botrányról már számos könyv íródott és film is készült. S nem is igazán kell az ilyen témákat keresgélni, hiszen szinte naponta felénk ordít egy-egy ilyen "szaftos" sztori a tévé képernyőjéről és a bulvársajtóból
Miben különbözik ezektől Sarah Vaughan könyve? Abban, hogy teljes képet igyekszik adni a történet minden aspektusáról, megismertet a szereplők jelenével és múltjával, hogy könnyebben érthető legyen tetteik mozgatórugója és felszínre kerüljenek a múlt ballépései, hazugságai, bűnei, frusztrációi.
Hogy mindezt elérje a történetet két idősíkba helyezi. Az egyik 1992-ben Oxfordban játszódik, amikor a történet három főszerelője Oxfordban diák, a másik pedig a történet jelenét képezi és egy hozzávetőlegesen két évet felölelő időintervallumot jelent 2016 és 2018 között, míg az ominózus per zajlik. Ez a két idősík váltja egymást a történet folyamán, és a váltás időzítése számomra nem mindig volt szerencsés, mert pont akkor következett be, amikor már épp jól belemerültem az aktuális cselekménybe.
James Whitehouse államtitkárt fiatal és szexi asszisztense nemi erőszakkal vádolja meg. A dolog pikantériája pedig az, hogy maga az aktus a brit parlament egyik felvonójában történt. Vitatható az erőszak, hiszen a nős-családos államtitkár hónapok óta viszonyt folytatott vele. És azért is kényes az ügy, mert James Whitehouse a hivatalban levő miniszterelnök bizalmas barátja. Ez az barátság nem újkeletű, és nem csupán politikai érdekekre alapszik, hanem sokkal több annál. A két férfi – mindketten előkelő származásúak s dúsgazdag családból származnak –, még Oxfordban megalalpozta ezt a barátságot, mikor együtt múlatták idejüket az álatluk megalapított Hedonista Társaságban – a név magáért beszél.
A nemi erőszakban a vádat “Kate Woodcroft, királyi jogtudós, bűnügyi szakértő, kamarai tag, szexuális bűncselekmények tapasztalt ügyésze” képviseli, akinek személyes kötődése is van a vádlottal és annak feleségével Sophieval – bár ez nem derül ki egyértelműen, csupán a történet második felében. Kate tudja, hogy etikátlan amit tesz, és azt is, hogy távol kellene maradnia az ügytől, de egy fajta morális elégtétel lenne a számára, ha James Whitehouse-t bűnösnek találnák nemi erőszak vádjában.
Nagyon jól felépített történet, annak ellenére, hogy az idősíkok váltakozásának időzítését nem kedveltem. Nyomon lehetett követni a per minden mozzanatát, azt, hogy a botrány milyen hatással van a Whitehouse családra, a közvéleményre. Megismerthettem a szereplők lelki vívódásait, a múlt történéseit, a széteső jövőképet. És hát a téma természetesen mindent vitt, mert tetszik vagy sem, nők százai kerülnek olyan helyzetekbe, amikor egy magasabb pozíciót betöltő férfi visszaél funkciójával és molesztálja őket.
Bár a szereplők jó formáltak voltak, kedvencem mégsem lett senki közülük. Egyszerűen nem lehetett őket szeretni – valószínűleg azért, mert magamban eldöntöttem, hogy teljesen másképp kezeltem volna az adott helyzetet.
Ez nem egy habos-babos, happy end-es történet, hanem valósághű és elgondolkoztató. Felnőtt olvasóknak ajánlom… de természetesen ízlések és pofonok