Rachael Anderson – Lord Drayson bukása

   

   Tanglewood 1

A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Rachael Anderson Lord Drayson bukása c. regénye, mely a Tanglewood sorozat első kötete. Ennek örömére a Blogturné Klub négy bloggere bemutatja Colin Cavendish és Lucy Beresford elbűvölő történetét, melyben úrból szolga válik, miközben a tervezett bosszú szédületesen új irányt vesz.

Tartsatok velünk, kövessétek a turné állomásait, és vigyétek haza a kiadó által felajánlott regény egy példányát!

Amikor Colin Cavendish, Drayson újdonsült grófja tájékoztatja Lucy Beresfordot, hogy az édesanyjával együtt el kell hagyniuk a házat, amit az elmúlt két évben az otthonuknak tekintettek, Lucy rettentően felháborodik. Nincs se pénzük, se rokonaik, nincs senki, akihez segítségért fordulhatnának, és nincs hova menniük. Hogy meri a gróf minden lelkiismeretfurdalás nélkül felrúgni az apja Beresfordéknak tett ígéretét?

A végzet Lucy kezére játszik, amikor egy lovasbaleset után eszméletlen állapotban talál a grófra az út közepén. Amikor a férfi magához tér és nem emlékszik rá, hogy ki is ő valójában, Lucy megragadja az alkalmat, hogy leckét adjon alázatosságból a grófnak: elhiteti vele, hogy ő csupán egy egyszerű szolga, méghozzá Lucy szolgálatában.

És ezzel kezdetét veszi az elbűvölő mese egy nagyképű lordról és egy lobbanékony fiatal lányról, akik úgy belekavarodnak az események hálójába, hogy az is kérdésessé válik, kikeverednek-e belőle valaha.

Könyvmolyképző, 2020

Erdeti cím: The Fall of Lord Drayson, 2016

Megrendelhető              Beleolvasó   

   Új szerző mutatkozik be a Könyvmolyképző Kiadónál. Rachael Anderson romantikus műfajban alkot, és már számos kortárs és klasszikus romantikus könyve jelent meg angol nyelven. Magyarul egy klaszikus romantikus történetet hozott el nekünk a Kiadó, mely az Arany pöttyös kategóriában jelenik meg – miben másban? – és egy trilógia indítókötete. Igazándiból jobban örültem volna, ha például hamarabb Sarah MacLean A szerencsejáték szabályai című sorozatának következő könyve jelenik meg, de olvasói érdeklődésre a Molyon a Kiadó azt válaszolta, hogy az is érkezik, bár nem valószínű, hogy az idén.

Nagyon kedvelem a klasszikus romantikus történeteket, tehát kétség nem fért hozzá, hogy ezt a könyvet olvasni akarom, s rögtön le is csaptam a lehetőségre, amikor a blogturné ötlete felmerült.

A könyv első harmadában kicsit összezavart a tény, hogy mindaz, amit addig olvastam kísértetiesen hasonlított Teresa Medeiros Felejthetetlen csók című könyvére. Az új tulajdonos kisuppolná a tulajdonába került házból a lakókat, leesik a lóról, a történet hősnője találja meg, a hős emlékezetkiesésben szenved – értsd: azt sem tudja ki ő maga –, s ezt kihasználva a hősnő a maga javára próbálja fordítani a dolgokat, majd mikor az illető úr memóriája visszatér előbb sértődötten hazahúz, majd visszatér a tett helyszínére (rokonaival együtt), mert a távollét ideje alatt rájön, hogy nem tud a hősnő nélkül élni. Nagyjából ez történik mindkét könyvben, csupán a körítés más, a szereplők mások, és Beresfordék sorsa Lord Drayson nélkül is rendeződni látszik majd.

   A történet hősnője Lucy Beresford – igazándiból Lucille, de teljes nevén csak akkor szólítják, ha nagy bajban van. S Lucy kisasszonnyal ez bizony sokszor előfordult már, mert annak ellenére, hogy egy lelkész egyetlen gyermeke, símán felvette a versenyt a falu fiúgyermekeivel vásottságban és csínyben. Tanglewood birtok egyik kis házában él özvegy édesanyjával és egyetlen szolgálójukkal Georgie-val, Lord Drayson, a birtok tulajdonosának jóvoltából. Nos Tanglewood nem a grófi család kedvenc tartózkodási helye, évek óta senki közülük nem is járt még a környéken sem, ezért Lucy és édesanyja békésen éldegél a kis házban édesanyja szerény jövedelméből, amit az asszony ruhajavítással, Lucy pedig rózsái árulásával egészít ki. Mert Lucy Beresford imád kertészkedni. Ő az a nagyon pozitív hősnő, akit utálni kellene a tökéletessége miatt, mert akárhonnan nézem, ő egy tökéletes karakter: szerény, dolgos, nem hordja fenn az orrát, mindenkivel kedves és segítőkész. Csakhogy van Lucynak egy másik oldala is, az a vásottság és csínyre való hajlam, amit gyermekkora óta nem tudott kinőni, csupán elkendőzte szülei kedvéért. És ez teszi őt szerethetővé.

   Ezt az idilli életformát zavarja meg Colin Cavendish, az új Lord Drayson érkezése. Akinek fogalma sincs elhunyt apja és a lelkész özvegye közötti egyezségről (nem is érdekli), nincs szüksége a kissé leharcolt birtokra, s mivel nem tartozik a hitbizományhoz, rövid úton meg akar szabadulni tőle. S mivel Mrs Beresford hosszabb rokonlátogatáson tartózkodik, Lucy az, akivel a fiatal gróf közli, hogy záros határidőn belül más lakhely után kell nézniük, mert a birtok eladásra kerül, az új tulajdonos pedig nem valószínű, hogy megengedné nekik, hogy továbbra is ott lakjanak.

Lord Drayson egy kicsit olyan volt mint Mr. Darcy kevély és arrogáns korszakában, ezért amikor a lovasbaleset megtörténik, és a gróf úgy tér magához Lucyék házában, hogy fogalma sincs kicsoda ő, honnan jön és mit keres ott, akkor Lucy gondol egy merészet és símán beeteti, hogy az alkalmazottjuk és lakhatásért látja el a ház körüli feladatokat, ami a későbbiekben számos mulatságos jelenetet eredményez, ugyanakkor közel hozza egymáshoz a történet két főhősét is. Nem, nem annyira közel, hogy lepedőszaggatás is szóba kerüljön. Ez egy teljesen erotikamentes történet, bár azért egy-két csók (vagy több) elcsattan. A grófnak ugyan fenntartásai vannak azzal szemben, amit Lucy állít, hiszen modora, beszéstílusa nem egy egyszerű szolgáé, meg a kezei sem egy munkásemberéi, de mivel a fejében ijjesztően fúj a szél, kénytelen elfogadni azt, amit a lány mond, legalábbis ideig-óráig.

   A két főhősön kívül a történetnek számos szerethető mellékszereplője van, és teljességgel hiányzik a negatív hős – ugyan Lord Drayson eleinte mindent megtett, hogy ennek megfeleljen –, bár nem is tudom hol lett volna a helye ebben a történetben. A most megismert mellékszereplők közül ketten is megkapják a maguk történetét a sorozat folytatásaiban, viszont Georgie, Beresfordék szolgálólánya nem, ami nagy kár, mert szerintem ő egy nagyon színes karakter és szívesen olvastam volna sorsa további alakulásáról.

Pörgős és nagyon szórakoztató történet volt, melyet a zsáner kedvelőinek mindenképpen el kell olvasniuk. A szerző nagyszerűen ábrázolta a kor szokásait, a vidéki Angliát, és a stílusa annyira könnyed és olvasmányos, hogy símán ott éreztem magam Tanglewoodban. Ez egy nagyon szépen megírt történet. Én kiváncsian várom a folytatásokat – lehetőleg minél hamarabb –, de ízlések és pofonok...

Játékunk során nagyképű urakat, hercegeket keresünk. Minden állomáson találtok egy idézetet, nektek pedig nincs más dolgotok, mint kitalálni, kitől származik, és a nevét beírni a Rafflecopter megfelelő sorába.

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

“– Nincs megtévesztőbb, mint a látszólagos szerénység – mondta (...). – Gyakran ingadozó véleményt takar, néha pedig nem egyéb, mint rejtett dicsekvés.”

a Rafflecopter giveaway

Blogturné Klub

08/24 Betonka szerint a világ…

08/26 Deszy könyvajánlója

08/28 Dreamworld - extra

08/30 Dreamworld

09/01 Hagyjatok! Olvasok!

Melinda Metz – Cirmos-hadművelet

Mac 1

Melinda Metz Cirmos hadművelet című könyvben a szerelem mancsokon érkezik. Vajon egy cica tudhatja, hogy mire van szüksége az embernek? Tartsatok bloggereinkkel és ismerjétek meg ezt a kedves romantikus történetet. 

A szerelem mancsokon érkezik

Jamie Snyder harmincnégy éves és szingli. És kit érdekel, ha az? Szentül elhatározta, hogy az idei "Az Én Évem" lesz a számára. Annyiféle év volt már az életében - volt a "Csak Magával Törődő Pasi Éve", az "Elfelejtettem Említeni, Hogy Nős Vagyok Pasi Éve", a "Levakarhatatlanul Tapadós Pasi Éve", a "Nem Tudok Elköteleződni Pasi Éve". "Az Én Évem"-ben nem lesz semmiféle pasi - kizárólag egy cuki cirmos cica, MacGyver. Akinek viszont van egy nem annyira cuki szokása: szeret lopkodni. Jamie-nek mégis tökéletesen elég az ő társasága.

Csakhogy a macskájának más tervei vannak... Ő tudja, hogy a gazdája magányos. Mert érzi. És mindent megtesz - vagyis mindent összelopkod -, ha azzal segíthet Jamie-nek összebarátkozni a kedves szomszéd pasival. Még akkor is, ha annak kutyája van. És esze ágában sincs randizni.

Egy cica pedig úgysem tudhatja, kinek mi kell. Vagy mégis?

General Press, 2020

Eredeti cím: Talk to the Paw, 2018

Megrendelhető   

Húztam az orrom, amikor felmerült ennek a turnénak a lehetősége, mert már van egy macskás élményem egy másik kiadó tavaly megjelent könyvével, amit ugye agyonreklámoztak, s a végén kiderült, hogy az számomra sem cuki, sem vicces, hanem inkább bugyuta volt. De gondoltam egy merészet, szeretem a macskákat (meg a kutyákat, és minden mást, ami nem az ízeltlábúak vagy csúszómászók családjába tartozik), jöjjön a macskusz. S nem bántam meg.

Mi várható ettől a történettől? Első sorban könnyed szórakozás. Olyan nyári napra, strandra, utazáshoz való könnyű kis limonádé, némi romantikával fűszerezve, plusz egy kleptomániás macska, aki jóhiszeműen lopkod össze ezt-azt, azért, hogy a környzetében élő emberek gondjait – többnyire magányukat – némiképp megoldja. A tolvaj macska ötlete nem is olyan futurisztikus, hisz számos videót lehet az interneten látni, amint a bolhazsákok begyűjtenek számukra tetszetős dolgokat. A különbség az, hogy ez a macska azért teszi, hogy mások életét jobbá tegye. S azt is tudja minden macskatartó, hogy nem ő idomítja a macskáját, hanem a macska a gazdit, követelőzőek, rakoncátlanok, és bizony bosszúállóak is tudnak lenni. Sőt! Szeretgetni is csak akkor lehet őket, mikor úri kedvük úgy diktálja. Aki macskát tart, annak egy igazi egyéniséggel van dolga.

A könyv főhőse magától értetődően MacGyver (a későbbiekben Mac), a cirmos, ő húzza a szálakat, keveri a dolgokat – természtesen jóhiszeműen, bár akciói nem mindig sülnek el úgy, ahogy tervezi, de ezért igazán nem lehet hibáztatni. S nyilván emberszbású szereplői is vannak a történetnek, mindjárt egy egész lakóparknyi. Mert ebbe a fura lakóparkba költözik MacGyver és gazdája, Jamie. S azért fura ez a lakópark, mert pontosan olyan, mint a neve: Meseudvar, a házak mintha egy-egy meséből származnának, de hát ez Los Angeles, ahol a különcködés olyan természetes, mint a levegővétel.

Ebben a fura lakóparkban laknak Defranciscóék, Jamie közvetlen szomszédai, akik mindenkit kávéval traktálnak és versenyre kelnek Helennel, a másik szomszéddal, a keritősdiben, ami kedvenc elfoglaltságuk. Itt él a kiöregdett színész, aki valamikor egy detektívsorozat főhőse volt, s ettől feljogosítva érzi magát, hogy nyomozásba kezdjen, mikor MacGyver elkezdi áldásos tevékenységét. Vagy Gina, a filmes díszletberendező, aki már szeptember közepén karácsonyi díszbe öltözteti házát, csak mert odavan az ünnepért. Vagy a rém elfoglalt és túlhajszolt szüleik által elhanyagolt és magányos gyermekek, és sokan mások. Eredeti figurák, ilyen-olyan gondokkal, szerethetőek, vagy éppenséggel idegsítőek, de van egy közös vonásuk: törődnek egymással, ami azt jelenti, hogy szeretik beleütni orrukat mások dolgába. S természetesen itt lakik David is, az özvegy cukrász-pék, akit barátja nagyon szívesen visszadobna a randipiacra, s akit Mac kinéz jól idomított gazdijának, mert minkettőjükből süt a magány orrfacsaró szaga.

A páros szerethető. Mindkettjüknek megvan a maga baja, az árnyék a múltból, ami miatt most egyedül élnek. David elvesztette imádott feleségét, s minden ritkán előforduló randija kudarcba torkollik, mert volt feleségéről kezd beszélni, vagy hozzá hasonlítja randipartnerét. Jamie viszont kicsit elveszett figura. Harmincnégy évesen már jónéhány kapcsolaton túl van, olyan férfiakkal, akik valamilyen formában kihasználták, majd közbeszólt anyja betegsége is. S tulajonképpen nem is tudja, hogy mit akar az élettől. Ezért határoz úgy anyja halála után, hogy felmond munkahelyén és örökségéből egy évig a Meseudvarban él. Ez az ő éve lesz, hogy kitalálja mit kezdjen az életével. Csakhogy macskájának más tervei vannak, s csalhatatlan szimatával terelgeti egymás felé azokat az embereket, akikről úgy gondolja, hogy szükségük van egymásra.

Engem mindig szórakoztat, ha egy talpraesett háziállat túljár a gazája eszén, MacGyver pedig mesteri fokon űzi ezt, miközben össze-vissza lopkod a Meseudvar házaiból, és egymás fele terelgeti Jamiet és Davidet. Ami nem is olyan könnyű, mert egyrészt a párnak nincs meg az a kifinomult szaglása, mint a macskának, másrészt Davidnek kutyája is van... a Tökfej, ahogy Mac emlegeti, és aki természetesen nyomába sem érhet a fürge macskának. Semmilyen szempontból, mert azért mégiscsak egy kutya, tehát Mac értékrendjében valahol a tápláléklánc alján helyezkedik el..

Kicsit fura volt, hogy Mac annyi mindent át tudott hurcolni egyik házból a másikba, mert azért voltak olyan tárgyak is, melyekhez egy macska túl kevés és túl kicsi – például egy napló –, s ezt a macskatartók pontosan tudják is, de kicsire nem adunk. A macska nagyon találékony volt és egyszerűen imádnivaló.

Ez a történet senki világát megrengetni nem fogja, de nyugisan be lehet kuckózni vele és jókat lehet vigyorogni. Természetesen lesz bolog végkifejlet, hiszen ezért dolgozik Mac, s aki megszerette a kis zsiványt, az máris elkezdhet reménykedni, hogy majd jön a folytatás is, mert MacGyver nem adja fel ilyen könnyen, s amíg egy magányos ember van a környéken, addig neki dolga van. Macskásoknak – de nem csak – kötelező olvasmány! Én jól szórakoztam.

A bejegyzésben lévő fotókon (egy kivételével) barátaim, ismerőseim házikedvencei szerepelnek. Köszönet Katalinnak, Ashleynek, Zsuzskának és édesanyjának, Zsuzsanna asszonynak, hogy megoszthattam.

MacGyver egy igazán cuki, cirmos cica, de van egy kellemetlen szokása: szeret lopkodni. Tudja, hogy a gazdája magányos, ezért mindent megtesz - vagyis mindent összelopkod -, hogy segítsen Jamie-nek összebarátkozni a kedves szomszéd pasival. 

Minden bejegyzésben találtok elrejtve egy képet, amin egy olyan tárgy szerepel, amit a macska tulajdonított el másoktól. Nincs más dolgotok, mint  a Rafflecopter megfelelő sorába beírni, hogy mi van az elrejtett képen. 

Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

a Rafflecopter giveaway

08.21.: Betonka szerint a világ...

08.23.: Csak olvass!

08.25.: Könyvvilág

08.27.: Fanni's Library

08.29.: A Szofisztikált Macska

Könyvmolyképző mustra 2020 – hamarosan megjelenik

Újabb büdzsé elleni merénylettel készül a Könyvmolyképző Kiadó, mert ezek a könyvek hamarosan a boltokban lesznek. Hamarosan alatt értendő augusztus-szeptember, s elképzelhető, hogy a friss megjelenések sorozata folytatódni fog. Járvány ide vagy oda, egy ideje minden hónapban meglepnek minket olvasnivalóval, nem is kevéssel, ezért nem is igazán értem azokat, akiknek mindig más kellene. Megéri bizonyos időközönként ellátogatni a Kiadó webshopjába, mert kínálat az van, és minden bizonnyal megakad a szem egy-két olyan kiadványon, amit föltétlenül olvasni kell.

R. S. Grey – Nem is olyan rendes srác

Ég veled, Ian, öreg haver! Hellóóó, Mr. Nem is olyan Rendes Srác.

– Úristen! Hát ő meg kicsoda? – Gyakran kapom meg ezt a kérdést.

– Ja, hogy ő? – válaszolom. – Ő csak Ian.

   „Csak Ian.” A „Csak Ian” az évszázad legbénább jellemzése. Csak a Mona Lisa. Csak a Taj Mahal. Csak Ian, az unalmas kockahasával és a sablon gödröcskés mosolyával, mi?

Csak Ian… csak a legjobb barátom.

Elképesztően közel állunk egymáshoz, olyan mélyre jutva a barátzóna állapotába, hogy a munkahelyünkön mindenki azt gondolja, egy párt alkotunk – egészen addig, amíg egy nap ki nem pattan a hír a tanáriban, hogy Ian egyedülálló. Szabad préda.

Az újdonsült népszerűségében lubickolnia kellene, de mindkettőnk legnagyobb meglepetésére, az egyetlen figyelem, amire látszólag vágyik, az enyém. A korábban ártatlan éjszakai csevegéseinkből korhatáros telefonhívások lesznek. A játékos évődésünk egy új, kockázatos élt kap. Azt gondolom, hogy csak cukkol, de amikor az osztályteremben felültet az asztalra, a kezeit pedig becsúsztatja a szoknyám alá, nem marad tér a bizonytalanságnak.

Kicsit félek attól, hogy a dolgok rosszul alakulnak, és elveszítem a legjobb barátomat, szóval, a legjobb lesz, ha kihátrálok és nem viszonzom ezt az eget rengető csókot.

De, kit is akarok áltatni ezzel?

Itt a nem egyszerűen kizárt!

Az év egyik legszórakoztatóbb romantikus története.

18 éves kortól ajánljuk!

Kategória: Rubin pöttyös

Eredeti cím: Not So Nice Guy

Beleolvasó   

Mia Sheridan – Megtalálni Edent

(A szerelem csillagjegyében 6)

Miből merítesz erőt?

Mit tehetsz, ha vége annak a világnak, amit ismertél, és a szeretteidet elsodorta az özönvíz? Ha az új világban, amibe belecsöppentél, pont olyan magányos vagy? Hol találod meg a reményt, ha összetört a szíved, és bizonytalan a jövőd?

A Megtalálni Edent az erőről, a felfedezésről, a megbocsátásról és a halhatatlan szerelemről szól. Arról, hogy a sorsnak engedelmeskedve követni kell a békéhez vezető utat.

A Calder útja folytatása és a történet befejezése.

Ne habozz, tedd meg az első lépést!

18 éves kortól ajánljuk!

Kategória: Rubin pöttyös

Eredeti cím: Finding Eden

Beleolvasó   

Suzy Cox – Halott Lányok Nyomozóiroda

(Holt lányok nyomozóirodája 1)

VILLÁMKÉRDÉS:

Te mit tennél, ha csak akkor léphetnél tovább a halálban, ha sikerül lefülelned a saját gyilkosodat?

   Lehet, hogy ha nem alszom át az ébresztőmet, nem lököm fel a folyosón Kristent (a gimi legnagyobb ribijét), nem teszem tönkre egy pocsolyába trappolva anya vadiúj, Diane von Fürstenberg hasítottbőr csizmáját (amit a megkérdezése nélkül vettem kölcsön), akkor nem lettem volna aznap rosszkor rossz helyen, és nem löktek volna a metró elé.

   De így volt, és megtörtént. Miután magamhoz tértem, egy csapat lány közölte velem, hogy halott vagyok, és mivel gyanús körülmények között hunytam el, nem kerülök egyből a Túlvilágra.

   De legalább nem vagyok egyedül, itt vannak velem a Halott Lányok Nyomozóiroda tagjai: Nancy, Lorna és Tess, no meg Edison, ez a helyes, de kissé mogorva halott srác. És mint kiderült, az egyetlen kiutam ebből a felemás állapotból, ha rájövök, ki ölt meg, különben az idők végezetéig játszhatom a nyomozósdit.

   Ki kívánhatta a halálomat, amikor életemben szinte láthatatlan voltam? Mi van, ha valaki olyan, akiről sosem gondolnám?

   A Snapchat-sorozat regényalapja. A 13 okom volt rajongói imádni fogják. Vesd bele magad a történetbe!

   13 éves kortól ajánljuk!

Kategória: Vörös pöttyös

Eredeti cím: The Dead Girls Detective Agency

Beleolvasó   

Kiersten White – Lada Dracul – egy sötét lélek

(A hódító legendája 1)

Milyen lett volna Drakula, ha nőnek születik?

Egy hercegnőtől senki nem vár kíméletlenséget, Lada Dracul mégis ezt nyújtja. A lányt szelíd természetű öccsével együtt elszakították szülőföldjétől, Havasalföldtől, apjuk elhagyta őket, így a török szultán udvarában nevelkedve megtanulja, hogy a túlélés záloga a kíméletlenség. Öccsével, Raduval együtt játékszerek csupán egy gonosz játszmában, és egy láthatatlan kard függ egy hajszálon a fejük felett. Származásuk különlegessé teszi őket, de emiatt célpontul is szolgálnak.

Lada gyűlöli a törököket, és várja a napot, amikor bosszút állhat rajtuk – amint visszatérhet Havasalföldre és megszerezheti a trónt, ami megilleti. Radu csak egy biztonságos helyre vágyik. Amikor találkoznak Mehmeddel, a szultán dacos és magányos fiával, Radu úgy érzi, személyében hű barátra talált, Lada pedig benne látja azt a fiút, aki érdemes az ő szenvedélyes érzelmeire.

De Mehmed annak a birodalomnak a trónörököse, ami ellen Lada harcot esküdött, és amit Radu már az otthonának tekint. Vajon mi lesz így a sorsuk?

Vajon mennyit bír ki a szerelem és a hűség fonala? Fedezd fel!

14 éves kortól ajánljuk!

Kategória: Vörös pöttyös

Eredeti cím: And I Darken

Beleolvasó   

Beth O'Leary – Otthoncsere

Beth O’Leary neve ismerősen csenghet, hiszen neki köszönhetjük a híres Az ágybérlő című kötetet. A General Press kiadó jóvoltából idén újabb könyv jelent meg az írónőtől, mely nem más, mint az Otthoncsere. Tartsatok bloggereinkkel, hiszen egy nyereménypéldány csak rátok vár ebből az érzelmes, humoros történetből!

Leena ​túl fiatal ahhoz, hogy egy helyben toporogjon.

Eileen túl idős ahhoz, hogy mindent újrakezdjen.

Talán itt az ideje, hogy helyet cseréljenek…

Amikor a maximalista Leena Cottont két hónap kényszerszabadságra küldik, miután tönkretesz egy fontos prezentációt a munkahelyén, a lány a nagyanyjához menekül. Eileen nem olyan rég újra egyedülálló lett, ráadásul hamarosan betölti a nyolcvanat. Szeretne egy második esélyt kapni az élettől, hogy megtalálja a szerelmet, ám az aprócska yorkshire-i faluban nem sok szóba jöhető agglegény akad. Amikor Leena értesül a nagymamája helyzetéről, felajánlja neki, hogy költözzön Londonba, a lakásába. Amíg Eileen a szerelmet keresi a nagyvárosban, addig a lány vigyáz a vidéki házára. Gyorsan kiderül azonban, hogy a másik cipőjébe lépni sokkal nehezebb, mint amire számítottak. Leena hamar rájön, hogy távkapcsolatban élni nem is annyira romantikus, mint remélte, ráadásul ott van még az a bosszantóan tökéletes – és zavarba ejtően jóképű – tanár is, aki mindenben igyekszik lepipálni őt. Eközben Londonban Eileen beleveti magát az online párkeresés bugyraiba, pedig a tökéletes társ talán közelebb van hozzá, mint gondolná.

General Press, 2020

Eredeti cím: The Switch,

Megrendelhető   

Első találkozásom Beth O’Leary nevével 2019-ben történt, amikor is első reegénye, Az ágybérlő, magyar nyelven is megjelent. Jött, látott és győzött, mert bár ahhoz a könnyedebb műfajhoz tartozik – chick lit – melyre sokan elhúzzák az orrukat, O’Leary regénye zseniális volt és nagyon eredeti, minden szempontból. Tehát kétség nem fért hozzá, hogy a következő könyvét is akarom.

Ez az otthoncsere sokaknak ismerősnek tűnhet a Holiday című film miatt (tudod, Cameron Diaz és az ő fél tévéképernyőt betöltő szája), melyet karácsony környékén már unalomig lehetett ilyen-olyan tévécsatornákon látni, csakhogy a hasonlóság a film és a könyv között az otthoncserével be is végződik. Ez egy merőben más történet, és semmiben sem hasonlít a filmhez – szerencsére.

A történetnek két hősnője van, a Cotton hölgyek: Eileen és Leeena, nagymama és unoka. Ők lesznek azok, akik a körülmények hatására otthont cserélnek. És a két hősnővel együtt két különböző közösséget is kapunk: azt amiben eretileg Leena élt Lononban, valamint Eileen vidéki világát. Tehát ez ismét egy sokszereplős, nagyon színes történet.

Mik azok a körülmények, melyek hatására a két Cotton hölgy úgy dönt, hogy otthont, közösséget és életmóot cserél? Ez bonyolult, mert több tényező is összejátszik, sok a közös pont, de mindegyikük motivációja más. Eileen már szinte nyolcvan éves és férje nem sokkal korábbal hagyta el egy fitalabb nő miatt. Leena pedig nem tudja feldolgozni testvére korai halálát, a munkába menekül, és addig hajtja magát, míg a fáradtságtól már egyszerűen képtelen koncentrálni és elszúr egy bemutatót, ami miatt a cég szinte elveszít egy ügyfelet. És akkor még ott van anyjával való konfliktusa is, hiszen nem tudja megbocsájtani neki, hogy feladta és nem keresett újabb, alternatív kezelési módokat, amelyek esetleg megmenthették, vagy meghosszabbították volna testvéree életét.

Leenát két hónapos kényszerszabadságra küldik munkahelyéről, és kinek másnak panszolhatná el ezt, mint nagymamájának. Ekkor születik meg az otthoncsere ötlete. Leena leköltözik az idilli kis angol faluba és átveszi nagyanyja szerepkörét a helyi fesztivál megszervezésében és a közösségi munkában, Eileen pedig Londonba megy bepasizni és beköltözik Leeena társasházi lakásába, ahol két lakótárs is vár rá.

Leenát még megértettem. Fiatal, energikus, bár a vidéki élet némileg idegen számára és ezért eleinte bizonytalan abban amit csinál. Eileen viszont kicsit fura volt. Ennek a londoni bepasizásnak kicsit társfüggőség szaga volt, meg talán olyan „no, megmutatom, hogy a férjem elhagyott, de én is bármikor találok magamnak valakit a helyére”. S teszi ezt úgy, hogy a nyilvánvaló megoldás ott van az orra előtt, csak ő ezt nem akarja meglátni. Inkább Londonba megy, internetes társkeresőkre regisztrál, amire szinte ráfázik.

Mi zavart ebben a történetben? A két Cotton hölgy szervezői zsenialítása. Mintha az adott közösségkben mindenki más hülye lett volna, s rájuk vártak, meg az otthoncserére, hogy megoldójanak gondjaik, sínre tevődjenek a dolgok. Értem én, hogy ha egy közösségbe új szereplő érkezik, az hatással van a közösség dinamikájára, ahogy az új közösségnek is hatása van az egyénre, de ezt itt, ebben az esetben kissé eltúlzottnak találtam.

Összességében egy szórakoztató, kevelhető történet volt, bár nekem nem tetszett annyira, mint a szerző első könyve, Az ágybérlő. A szórakoztatáson kívül természetesen van komoly mondanivalója is, hiszen felhívja a figyelmet az internetes ismerkedés veszélyeire, és azt is eléggé jól szemlélteti, hogy egy szeretett családtag elvesztése – bármilyen formában – milyen konfliktusokat szülhet.

Jill Mansell, Milly Johnson rajongói ezt a történetet is kevelni fogják, mert azért nem marad el a boldog végkifejlet. és a szerelem sem hiányozhat... de ízlések és pofonok.

A szerző nevéhez kapcsolódó bejegyzés:

Az ágybérlő

Mostani játékunkban összeszedtünk pár információt az írónővel kapcsolatban. Minden bloggerünknél találhattok egy-egy állítást, nektek pedig nincs más dolgotok, mint eldönteni, hogy az adott állítás igaz, vagy hamis. A válaszotokat ne felejtsétek el beírni a Rafflecopter megfelelő sorába!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Következő regénye 2023-ban jelenik meg külföldön. 

a Rafflecopter giveaway

08. 07. - Olvasónapló

08. 10. - Csak olvass!

08. 13. - Betonka szerint a világ...

08. 16. - A Szofisztikált Macska

08. 19. - Fanni’s Library

08. 22. - Hagyjatok! Olvasok!

Csak néhány szóban... – 2020/1

Az idén lényegesen kevesebb blogbejegyzést írtam, mint eddig bármikor. Nem azért mert kevesebbet olvastam, mert nem, hanem egyszerűen ritkán volt kedvem bármit is írni. A munkám több volt, és mire hazaértem szellemileg annyira lerongyolt a nap, hogy inkább feldobtam magam egy jó (vagy nem) könyvvel. Ha jobban utánagondolok, akkor ebben az időszakban meglehetősen sok könyvet faltam fel – tiltakozom az ellen, hogy bárki is könyvmolynak nevezzen miatta –, s most néhányukról mesélnék. Csak röviden, pár mondatban. Nem annyira a tartalmukról vagy mondanivalójukról, hanem inkább azokról az érzésekről, amiket bennem keltettek. Majd valamikor folytatása is következik.

Anne Glenconner – Az udvarhölgy

Egy nem mindennapi élet a korona árnyékában

Margit ​hercegnő udvarhölgyének nem mindennapi életébe nyerhetünk bepillantást, aki nyoszolyólány volt a királynő koronázási szertartásán. Anne Glenconner könyve felfedi a The Crown című Netflix-sorozat hátterét, valamint beszél a saját élete fordulatos eseményeiről és tragédiáiról, amelyekben mindvégig bátran helyt állt, és a generációjára jellemző kitartással vészelte át a nehézségeket.

   Anne Glenconner gyerekkora óta közel áll a királyi családhoz. Leicester ötödik grófjának elsőszülött gyermeke volt, de „nagy csalódás”-t okozott a családnak, mert lányként nem lehetett örökös. Holkham Hallban, Anglia egyik legnagyobb birtokának kastélyában nőtt fel, ami Sandringhammel határos, így sokszor játszottak együtt Erzsébet és Margit hercegnővel.

Udvarhölgyként és a koronázási szertartás egyik nyoszolyólányaként, Lady Glenconner a királyi ház történetének hiteles szemtanúja, ugyanakkor a túlélője és képviselője egy olyan generációnak, amelyben az arisztokrata nők örökség nélkül maradnak, mégis komoly társadalmi elvárások nehezednek rájuk.

   Anne Glenconner a karizmatikus, de rendkívül csapodár Colin Tennant, Lord Glenconner, felesége lett. Colin Tennant megvásárolta Mustique szigetét, és Anne Glenconnerrel együtt egy paradicsomot hozott létre gazdagok és hírességek számára. Egyik első vendégük volt Mick Jagger és David Bowie, de a szigetet Margit hercegnő is megszerette, és a kedvenc nyaralóhelye lett.

   Anne Glenconner üdítő szellemességgel, őszinteséggel és bátorsággal számol be az aranykalitkában töltött élete eseményeiről, az életre szóló barátságáról Margit hercegnővel, és arról, hogy az utóbbi években végre ő is élvezheti a jól megérdemelt szabadságot, ami mindenkit megillet.

Gabo, 2020

Eredeti cím: Lady in Waiting, 2019

Nem értettem, hogy miért kellene a magyar olvasóknak ismerni Anne Glenconner életrajzát? Értem én, hogy szerte a világon vannak olyan emberek, akik rajonganak a brit királyi családért, mert az olyannak tűnhet mint egy tündérmese, de amíg a könyv a kezembe nem került, azt sem tudtam, hogy a királynő húgának udvarhölgyei voltak, és az életben nem hallottam Anne Glenconnerről.

Mivel maradtam a könyv olvasása után? – mert becsülettel végigolvastam ezt az öntömjénezést. Sokkal nem. Az egyetlen értékes információ az Mustique szigetéhez kapcsolódik, amit a hölgy meglehetősen excentrikus férje álmodott meg, és a semmiből luxusparadicsomot hozott létre. A többi a saját fényezése és semmittevéssel, parádézással töltött életének leírása volt. Sajnálatos, hogy két fiát is elvesztette, szinte a harmadikat is. De talán ha kicsit jobban odafigyel rájuk és kevesebbet foglalkozik magával és származásával járó előjogaival, akkor a dolgok talán másként álltak volna.

Brenda Joyce – Szerelem és árulás

(Kémek kéme 1)

Cornwall, 1793. A fiatal, nemesi származású Julianne lelkes híve a párizsi forradalomnak. Amikor Greystone Hallban felbukkan egy sebesült francia, a lány tétovázás nélkül befogadja és elrejti. Nem sokáig tud ellenállni a jóképű férfi sármjának, akinek zöld szemében a forradalom tüzét látja lobogni. Ám kiderül, hogy romantikus „hőse” valójában egy szökésben lévő arisztokrata, ráadásul kém. Julianne Londonba utazik, hogy elfelejtse a férfit, de komoly veszélybe kerül…

Vinton, 2020

Eredeti cim: Seduction, 2012

Nem titok, hogy kedvelem a klasszikus romantikus történteket, de ezt nem kedveltem. Egy kicsit sem. Nem szeretem azokat a történeteket, amikor egy-egy hős vagy hősnő egészen a radikalizmusig megy elveivel, és semmilyen más véleményt nem hajlandó sem meghallgatni, sem elfogadni. Azt meg különösképpen nem kedvelem, amikor a hősnő divatból hangoztat ilyen-olyan eszméket, mert tulajdonképpen nem gondolta át, hogy az mivel is járna, és milyen következményei lennének a családjára nézve.

Felénél abbahagytam, mert untam és idegesített a hősnő. Nem hiszem, hogy érdekelt leszek a sorozat folytatásaiban.

Catherine Anderson – Epervidék

(Mistic Crek 5 )

Az ​újrakezdés egy régi szerelemmel a legnehezebb…

   Vickie Brownnak a vérében van a vendéglátás. Amikor meglátja, hogy Slade Wilder szakácsot keres, egyből jelentkezik az állásra. A döntését azonban sokkal inkább befolyásolja a hirdetés feladója, mint maga a feladat. Vickie egykor jegyben járt a marhatenyésztővel, a férfi azonban közvetlenül az esküvőjük előtt darabokra törte a szívét. Sosem kereste többet Vickie-t, és a közös gyermekükkel sem foglalkozott. Vickie azért tér vissza az Epervidékre, hogy minden sérelméért elszámoltassa a férfit, aki azonban egészen máshogy emlékezik a történetükre.

   Slade Wilder, a környék egyik legnagyobb gazdaságának a tulajdonosa egyedül él, és minden vágya, hogy élete munkáját a halála után is biztos kézben tudhassa. Egykori szerelme szó nélkül tűnt el az életéből, és amikor újra találkoznak, kénytelen szembenézni azzal, hogy a sok év távolság ellenére az érzései mit sem változtak a nő iránt. Egyszer azonban már megjárta, így nem kockáztathatja, hogy Vickie újra köddé válik.

   Catherine Anderson regényeinek ismerős romantikus kisvárosa, Mystic Crek díszletei között ezúttal két ember újra egymásra találásáért izgulhatunk. Vajon képesek lesznek túllépni a múlt sérelmein, megbocsátani a hibákat, hogy új esélyt kapjanak az élettől?

General Press, 2020

Eredeti cím: Strawberry Hill, 2018

Egyre jobban meg vagyok győződve, hogy Catherine Anderson nem nekem írja a könyveit. Gondolom sokan rajonganak érte, és könyveinek piaca van, másképp nem kerülne évi egy-két új cím a boltokba. Több könyvét is olvastam, s be kell vallanom, hogy a korábbi írásai sokkal jobban tetszettek, ezért próbálkozom újra és újra, de úgy néz ki hiába, és lassan el kell engednem.

Catherine Bybee – Vasárnapra elcsábítva

(Hétköznapi feleségek 6)

Maggie Rosenthal munkája során házasságokat szervez, a magánéletben azonban egy független, két lábbal a földön járó nő, akit még egy jóképű, napbarnított bőrű, elegáns öltönyt viselő férfi sem tud egykönnyen elcsábítani. Maggie azért érkezik Sapore di Amoréra, a gyönyörű nyaralószigetre, hogy ügyfelei számára felmérje mint lehetséges helyszínt, nem pedig azért, hogy a sziget tulajdonosával flörtöljön. Azonban a férfi vonzerejének nehéz ellenállni – még az a nő is a hatása alá kerül, aki kategorikusan elutasítja a szerelmet.

Valentino Masini sikeres, lélegzetelállítóan sármos üzletember, aki minden idejét a munkájának szenteli. Álmában sem gondolja, hogy egyszer mindennél jobban fog vágyni a nőre, aki egy nap megjelenik a szigetén és hurrikánként felforgatja az egész életét. Ám mikor már épp elhatározza, hogy maradásra bírja Maggie-t, valaki értésükre adja, hogy a nő jobban teszi, ha eltűnik a szigetről… örökre.

Studium Plusz, 2020

Eredeti cím: Seduced by Sunday, 2015

A sorozat első része tetszett, aztán egyre kevésbé, mert bár a történet továbbra is a házasságközvetítő céghez kapcsolódik (nyomokban), a cselekmény már sablonossá vált és sajnos egyre hihetetlenebbnek. És a szerelmi történethez tartozó kötelező „akció” rész is egyre vadabb. Ebben a részben a titokzatos, magánéletét és paradicsomi szigetét védő milliomos EGY HÉT!!! alatt lesz őrülten szerelmes a hősnőbe, annyira őrülten, hogy kész összekötni vele az életét. Annyira nyálas volt!

A sorozatból még egy rész van hátra – ki tudja mikor fog megjelenni -, de nem hinném, hogy érdekelt leszek benne.

Jennifer Worth – Hívják a bábát

East End-i igaz történet az 1950-es évekből

(Hívják a bábát 1)

East ​End-i igaz történet az 1950-es évekből.

A londoni kikötőnegyed, a Docklands élete meglehetősen kemény volt az 1950-es években.

   Jennifer Worth, amikor huszonkét éves korában körzeti bába lett, egyik napról a másikra a Cable Stret bordélyai, a bombatölcsérekben metilalkoholt ivók világában találta magát. A gyerekek nyomorúságos körülmények közt jöttek erre a nyomorúságos világra, gyakran még folyó víz sem volt a lakásokban.

   Jennifer Worth könyvéből megismerhetjük a hatalmas londoni kikötő romantikus szépségét, a poloskától hemzsegő bérházakat, a betegségtől való rettegést csakúgy, mint a közösség összetartását, és a több mint tízgyermekes asszonyok hihetetlen tűrőképességét. A humort sem nélkülöző, hol fölkavaró, hol megható írás egy azóta eltűnt világot kelt életre.

   A BBC One 2012 januárjában kezdte vetíteni a könyvből készült televíziós sorozatot.

Gabo, 2013

Eredeti cím: Call the Midwife, 2002

Ez nagyon jó volt, és nagyon sajnálom, hogy a kiadó soha nem folytatta a sorozatot. Annyira valós volt, annyira nagyszerűen fogalmazott, hogy laikusok számára is érthetővé tette a múlt század közepi bába fogalmát. És különösen azt, hogy lehet faksznik nélkül is szülni. Olvasmányos volt, szórakoztató és nagyon elgondolkoztató. Betekintést nyújtott az 1950-es évek Londona szegénynegyedének életébe magánélti epizódokkal téve színesbbé a történetet. S az sem hanyagolandó, hogy a szerző elsőkézből ismeri mindezt, mert bár a neveket, helyszíneket megváltoztatta, ez azért mégiscsak egy igaz történt, hiszen Jennifer Worth maga is bába volt.

Julie Caplin – Egy krémes Párizsban

(Egy csésze kávé... 3)

Párizs egyik eldugott csücskében egy kedves kis cukrászda csak arra vár, hogy felfedezzék. Könnyen elképzelhető, hogy bájos sarokasztalainál némi romantika is terítékre kerül…

Nina négy idősebb fivére mindig egészen pontosan tudja, hogy a család legkisebbikének, egyedüli lányként, mikor, mit kell tennie, és ezt szívesen a tudomására is hozzák. Így, amikor lehetőséget kap arra, hogy Párizsba utazzon, és segítőként részt vegyen egy cukrásztanfolyam

lebonyolításában, nem tudja elég gyorsan összecsomagolni a bőröndjét. A dolog egyetlen bökkenője, hogy a nagyratörő, ugyanakkor rendkívül vonzó séffel, Sebastian Finley-vel kell együtt dolgoznia, aki nem más, mint az egyik fivér, Nick gyerekkori barátja, egyben az a férfi, aki iránt időtlen idők óta romantikus érzelmeket táplál. Ilyen körülmények között nem csoda, ha Ninának nem csak az ínycsiklandozó krémeseknek és makaronoknak kell ellenállnia, hanem egy egészen másfajta csábításnak is…

Libri, 2020

Eredeti cím: The Little Paris Patisserie, 2018

Kedves, de felejthető chick lit történet. Szeretem Párizst, a gasztroregényeket is (mert az én tudományom csak annyira elég, hogy ne haljunk éhen), még a szerelmi szállal sem volt semmi gond. A baj ott kezdődött, amikor a lelkes amatőr cukrászok magánszorgalomból kipofozni kezdik a cukrásztanfolyamuk helyszínéül szolgáló lepukkant cukrászdát, annak ellenére, hogy mindenki tudja, hogy a tanfolyam végeztével a tulaj szétbombázza és bisztrót csinál belőle. Ez már nagyon nyálas és nagyon hihetetlen volt.

Meghan March – Bűn és élvezet

(Bűn 1)

A szenvedélynek nem parancsolhatsz!

Egy Riscoff és egy Gable soha nem lehet együtt boldog. Családjaink viszálykodása már-már legenda.

Tíz évvel ezelőtt Whitney Gable teljesen letaglózott a hosszú lábával és az álomszép kék szemével. Akkor nem tudtam a nevét, és nem is érdekelt. Csak azt tudtam, hogy kell nekem ez a nő. És ahogy egy, a származásához méltó Riscofftól elvárható, megszereztem, amit akartam. Úgy lángoltunk együtt, akár egy máglya, amíg hozzá nem ment egy másik fickóhoz.

   Gyűlöl engem. Van is miért, hisz felszólaltam az esküvőjén, hogy ellenzem a házasságát. Most otthon van, de már nincs gyűrű az ujján. Azt mondják, egy Riscoff és egy Gable soha nem lehet boldog együtt. De én még nem végeztem Whitney Gable-lel.

   Meghan March, a New York Times, a Wall Stret Journal és a USA Today bestsellerszerzője ismét felszítja a szenvedély tüzét. A Bűn-sorozat első része, amely a tiltott szerelemről és a napvilágra kerülő titkokról mesél, egy családi viszály bugyraiba kíséri az olvasót.

Álomgyár, 2020

Eredeti cím: Richer Than Sin, 2018

Korábban már mondtam, hogy el kell engednem Meghan March írásait, mert nyilvánvalóan nem vagyunk egy hullámhosszon, de mégsem tettem meg, mert az ember lánya mindig a csodára vár. A csoda most sem jött, de ez a történet akár jó is lehetett volna, mert a téma ígéretes volt, bár nem eredeti, mivel egy modern Rómeó és Júlia variációról van szó, generációkon át tartó családi viszállyal. Még az is elment volna, hogy váltott szemszögben íródott, és a két főhős mesélt a maga szemszögéből. Azt is lenyeltem volna, hogy szinte állandóan ugrált két idősík, múlt és jelen között. Ami mellett nem tudok szó nélkül elmenni, az a vulgáris nyelvezet, az állandó ribancozás, és az abszolút szexcentrikusság. És az sem igazán lelkesítő, hogy a szerző ismét több, nyúlfarknyi részre vágta a történetet.

Ruth Kelly – Szőlőskert Provence-ban

   Ava egyre erősebben érzi: EL INNEN, mindegy hová. Muszáj váltania.

Az állása vakvágány, férje, Mark lelécelt, és egy tonna adósságot hagyott maga után. Természetesen nem közölte, mikor jön vissza.

   Ava hírt kap: elhunyt a nagypapája, és döbbenetes módon Avára hagyta egész szőlöskertjét, a Chateau Saint Clairt.

Reggelire gőzölgő, friss kávé és croissant – a helybeli pincér, Jacques pedig kérés nélkül hozza a pohár vörösbort –, Ava kezdi otthon érezni magát. De őrültség lenne otthagyni mindent, a házasságát, és szerencsét próbálni gyerekkora helyszínén, amit kiskorában mindig is úgy imádott. Ugye őrültség lenne?! Ugye tényleg az lenne?!

XXI Század, 2020

Eredeti cím: The Little Vineyard in Provence, 2019

A történet jó lenne, ha nem a világ legellenszenvesebb, legbugyutább hősnőjével társulna.  Ava még a korát sem használhatja mentségnek, mert nem egy tapasztalatlan fiatal csitri, hanem egy meglett nő, akinek már egyetemista korú lánya van. Az sem segít, hogy a történetben van néhány követlezetlenség, és ismét ott az érzékeny téma: fiatal férfi és iősebb nő kapcsolata – idősebb nőn nem a nagymamát kell érteni, hanem a férfinál néhány évvel idősebb nőt, például egy generációnyival idősebbet.

Kicsit vontatott, kicsit idealizált és néhol bizony unalmas. A szép csomagolás és a tetszetős fülszöveg számomra kész átverés volt.