Csak néhány szóban... – 2020/1

Az idén lényegesen kevesebb blogbejegyzést írtam, mint eddig bármikor. Nem azért mert kevesebbet olvastam, mert nem, hanem egyszerűen ritkán volt kedvem bármit is írni. A munkám több volt, és mire hazaértem szellemileg annyira lerongyolt a nap, hogy inkább feldobtam magam egy jó (vagy nem) könyvvel. Ha jobban utánagondolok, akkor ebben az időszakban meglehetősen sok könyvet faltam fel – tiltakozom az ellen, hogy bárki is könyvmolynak nevezzen miatta –, s most néhányukról mesélnék. Csak röviden, pár mondatban. Nem annyira a tartalmukról vagy mondanivalójukról, hanem inkább azokról az érzésekről, amiket bennem keltettek. Majd valamikor folytatása is következik.

Anne Glenconner – Az udvarhölgy

Egy nem mindennapi élet a korona árnyékában

Margit ​hercegnő udvarhölgyének nem mindennapi életébe nyerhetünk bepillantást, aki nyoszolyólány volt a királynő koronázási szertartásán. Anne Glenconner könyve felfedi a The Crown című Netflix-sorozat hátterét, valamint beszél a saját élete fordulatos eseményeiről és tragédiáiról, amelyekben mindvégig bátran helyt állt, és a generációjára jellemző kitartással vészelte át a nehézségeket.

   Anne Glenconner gyerekkora óta közel áll a királyi családhoz. Leicester ötödik grófjának elsőszülött gyermeke volt, de „nagy csalódás”-t okozott a családnak, mert lányként nem lehetett örökös. Holkham Hallban, Anglia egyik legnagyobb birtokának kastélyában nőtt fel, ami Sandringhammel határos, így sokszor játszottak együtt Erzsébet és Margit hercegnővel.

Udvarhölgyként és a koronázási szertartás egyik nyoszolyólányaként, Lady Glenconner a királyi ház történetének hiteles szemtanúja, ugyanakkor a túlélője és képviselője egy olyan generációnak, amelyben az arisztokrata nők örökség nélkül maradnak, mégis komoly társadalmi elvárások nehezednek rájuk.

   Anne Glenconner a karizmatikus, de rendkívül csapodár Colin Tennant, Lord Glenconner, felesége lett. Colin Tennant megvásárolta Mustique szigetét, és Anne Glenconnerrel együtt egy paradicsomot hozott létre gazdagok és hírességek számára. Egyik első vendégük volt Mick Jagger és David Bowie, de a szigetet Margit hercegnő is megszerette, és a kedvenc nyaralóhelye lett.

   Anne Glenconner üdítő szellemességgel, őszinteséggel és bátorsággal számol be az aranykalitkában töltött élete eseményeiről, az életre szóló barátságáról Margit hercegnővel, és arról, hogy az utóbbi években végre ő is élvezheti a jól megérdemelt szabadságot, ami mindenkit megillet.

Gabo, 2020

Eredeti cím: Lady in Waiting, 2019

Nem értettem, hogy miért kellene a magyar olvasóknak ismerni Anne Glenconner életrajzát? Értem én, hogy szerte a világon vannak olyan emberek, akik rajonganak a brit királyi családért, mert az olyannak tűnhet mint egy tündérmese, de amíg a könyv a kezembe nem került, azt sem tudtam, hogy a királynő húgának udvarhölgyei voltak, és az életben nem hallottam Anne Glenconnerről.

Mivel maradtam a könyv olvasása után? – mert becsülettel végigolvastam ezt az öntömjénezést. Sokkal nem. Az egyetlen értékes információ az Mustique szigetéhez kapcsolódik, amit a hölgy meglehetősen excentrikus férje álmodott meg, és a semmiből luxusparadicsomot hozott létre. A többi a saját fényezése és semmittevéssel, parádézással töltött életének leírása volt. Sajnálatos, hogy két fiát is elvesztette, szinte a harmadikat is. De talán ha kicsit jobban odafigyel rájuk és kevesebbet foglalkozik magával és származásával járó előjogaival, akkor a dolgok talán másként álltak volna.

Brenda Joyce – Szerelem és árulás

(Kémek kéme 1)

Cornwall, 1793. A fiatal, nemesi származású Julianne lelkes híve a párizsi forradalomnak. Amikor Greystone Hallban felbukkan egy sebesült francia, a lány tétovázás nélkül befogadja és elrejti. Nem sokáig tud ellenállni a jóképű férfi sármjának, akinek zöld szemében a forradalom tüzét látja lobogni. Ám kiderül, hogy romantikus „hőse” valójában egy szökésben lévő arisztokrata, ráadásul kém. Julianne Londonba utazik, hogy elfelejtse a férfit, de komoly veszélybe kerül…

Vinton, 2020

Eredeti cim: Seduction, 2012

Nem titok, hogy kedvelem a klasszikus romantikus történteket, de ezt nem kedveltem. Egy kicsit sem. Nem szeretem azokat a történeteket, amikor egy-egy hős vagy hősnő egészen a radikalizmusig megy elveivel, és semmilyen más véleményt nem hajlandó sem meghallgatni, sem elfogadni. Azt meg különösképpen nem kedvelem, amikor a hősnő divatból hangoztat ilyen-olyan eszméket, mert tulajdonképpen nem gondolta át, hogy az mivel is járna, és milyen következményei lennének a családjára nézve.

Felénél abbahagytam, mert untam és idegesített a hősnő. Nem hiszem, hogy érdekelt leszek a sorozat folytatásaiban.

Catherine Anderson – Epervidék

(Mistic Crek 5 )

Az ​újrakezdés egy régi szerelemmel a legnehezebb…

   Vickie Brownnak a vérében van a vendéglátás. Amikor meglátja, hogy Slade Wilder szakácsot keres, egyből jelentkezik az állásra. A döntését azonban sokkal inkább befolyásolja a hirdetés feladója, mint maga a feladat. Vickie egykor jegyben járt a marhatenyésztővel, a férfi azonban közvetlenül az esküvőjük előtt darabokra törte a szívét. Sosem kereste többet Vickie-t, és a közös gyermekükkel sem foglalkozott. Vickie azért tér vissza az Epervidékre, hogy minden sérelméért elszámoltassa a férfit, aki azonban egészen máshogy emlékezik a történetükre.

   Slade Wilder, a környék egyik legnagyobb gazdaságának a tulajdonosa egyedül él, és minden vágya, hogy élete munkáját a halála után is biztos kézben tudhassa. Egykori szerelme szó nélkül tűnt el az életéből, és amikor újra találkoznak, kénytelen szembenézni azzal, hogy a sok év távolság ellenére az érzései mit sem változtak a nő iránt. Egyszer azonban már megjárta, így nem kockáztathatja, hogy Vickie újra köddé válik.

   Catherine Anderson regényeinek ismerős romantikus kisvárosa, Mystic Crek díszletei között ezúttal két ember újra egymásra találásáért izgulhatunk. Vajon képesek lesznek túllépni a múlt sérelmein, megbocsátani a hibákat, hogy új esélyt kapjanak az élettől?

General Press, 2020

Eredeti cím: Strawberry Hill, 2018

Egyre jobban meg vagyok győződve, hogy Catherine Anderson nem nekem írja a könyveit. Gondolom sokan rajonganak érte, és könyveinek piaca van, másképp nem kerülne évi egy-két új cím a boltokba. Több könyvét is olvastam, s be kell vallanom, hogy a korábbi írásai sokkal jobban tetszettek, ezért próbálkozom újra és újra, de úgy néz ki hiába, és lassan el kell engednem.

Catherine Bybee – Vasárnapra elcsábítva

(Hétköznapi feleségek 6)

Maggie Rosenthal munkája során házasságokat szervez, a magánéletben azonban egy független, két lábbal a földön járó nő, akit még egy jóképű, napbarnított bőrű, elegáns öltönyt viselő férfi sem tud egykönnyen elcsábítani. Maggie azért érkezik Sapore di Amoréra, a gyönyörű nyaralószigetre, hogy ügyfelei számára felmérje mint lehetséges helyszínt, nem pedig azért, hogy a sziget tulajdonosával flörtöljön. Azonban a férfi vonzerejének nehéz ellenállni – még az a nő is a hatása alá kerül, aki kategorikusan elutasítja a szerelmet.

Valentino Masini sikeres, lélegzetelállítóan sármos üzletember, aki minden idejét a munkájának szenteli. Álmában sem gondolja, hogy egyszer mindennél jobban fog vágyni a nőre, aki egy nap megjelenik a szigetén és hurrikánként felforgatja az egész életét. Ám mikor már épp elhatározza, hogy maradásra bírja Maggie-t, valaki értésükre adja, hogy a nő jobban teszi, ha eltűnik a szigetről… örökre.

Studium Plusz, 2020

Eredeti cím: Seduced by Sunday, 2015

A sorozat első része tetszett, aztán egyre kevésbé, mert bár a történet továbbra is a házasságközvetítő céghez kapcsolódik (nyomokban), a cselekmény már sablonossá vált és sajnos egyre hihetetlenebbnek. És a szerelmi történethez tartozó kötelező „akció” rész is egyre vadabb. Ebben a részben a titokzatos, magánéletét és paradicsomi szigetét védő milliomos EGY HÉT!!! alatt lesz őrülten szerelmes a hősnőbe, annyira őrülten, hogy kész összekötni vele az életét. Annyira nyálas volt!

A sorozatból még egy rész van hátra – ki tudja mikor fog megjelenni -, de nem hinném, hogy érdekelt leszek benne.

Jennifer Worth – Hívják a bábát

East End-i igaz történet az 1950-es évekből

(Hívják a bábát 1)

East ​End-i igaz történet az 1950-es évekből.

A londoni kikötőnegyed, a Docklands élete meglehetősen kemény volt az 1950-es években.

   Jennifer Worth, amikor huszonkét éves korában körzeti bába lett, egyik napról a másikra a Cable Stret bordélyai, a bombatölcsérekben metilalkoholt ivók világában találta magát. A gyerekek nyomorúságos körülmények közt jöttek erre a nyomorúságos világra, gyakran még folyó víz sem volt a lakásokban.

   Jennifer Worth könyvéből megismerhetjük a hatalmas londoni kikötő romantikus szépségét, a poloskától hemzsegő bérházakat, a betegségtől való rettegést csakúgy, mint a közösség összetartását, és a több mint tízgyermekes asszonyok hihetetlen tűrőképességét. A humort sem nélkülöző, hol fölkavaró, hol megható írás egy azóta eltűnt világot kelt életre.

   A BBC One 2012 januárjában kezdte vetíteni a könyvből készült televíziós sorozatot.

Gabo, 2013

Eredeti cím: Call the Midwife, 2002

Ez nagyon jó volt, és nagyon sajnálom, hogy a kiadó soha nem folytatta a sorozatot. Annyira valós volt, annyira nagyszerűen fogalmazott, hogy laikusok számára is érthetővé tette a múlt század közepi bába fogalmát. És különösen azt, hogy lehet faksznik nélkül is szülni. Olvasmányos volt, szórakoztató és nagyon elgondolkoztató. Betekintést nyújtott az 1950-es évek Londona szegénynegyedének életébe magánélti epizódokkal téve színesbbé a történetet. S az sem hanyagolandó, hogy a szerző elsőkézből ismeri mindezt, mert bár a neveket, helyszíneket megváltoztatta, ez azért mégiscsak egy igaz történt, hiszen Jennifer Worth maga is bába volt.

Julie Caplin – Egy krémes Párizsban

(Egy csésze kávé... 3)

Párizs egyik eldugott csücskében egy kedves kis cukrászda csak arra vár, hogy felfedezzék. Könnyen elképzelhető, hogy bájos sarokasztalainál némi romantika is terítékre kerül…

Nina négy idősebb fivére mindig egészen pontosan tudja, hogy a család legkisebbikének, egyedüli lányként, mikor, mit kell tennie, és ezt szívesen a tudomására is hozzák. Így, amikor lehetőséget kap arra, hogy Párizsba utazzon, és segítőként részt vegyen egy cukrásztanfolyam

lebonyolításában, nem tudja elég gyorsan összecsomagolni a bőröndjét. A dolog egyetlen bökkenője, hogy a nagyratörő, ugyanakkor rendkívül vonzó séffel, Sebastian Finley-vel kell együtt dolgoznia, aki nem más, mint az egyik fivér, Nick gyerekkori barátja, egyben az a férfi, aki iránt időtlen idők óta romantikus érzelmeket táplál. Ilyen körülmények között nem csoda, ha Ninának nem csak az ínycsiklandozó krémeseknek és makaronoknak kell ellenállnia, hanem egy egészen másfajta csábításnak is…

Libri, 2020

Eredeti cím: The Little Paris Patisserie, 2018

Kedves, de felejthető chick lit történet. Szeretem Párizst, a gasztroregényeket is (mert az én tudományom csak annyira elég, hogy ne haljunk éhen), még a szerelmi szállal sem volt semmi gond. A baj ott kezdődött, amikor a lelkes amatőr cukrászok magánszorgalomból kipofozni kezdik a cukrásztanfolyamuk helyszínéül szolgáló lepukkant cukrászdát, annak ellenére, hogy mindenki tudja, hogy a tanfolyam végeztével a tulaj szétbombázza és bisztrót csinál belőle. Ez már nagyon nyálas és nagyon hihetetlen volt.

Meghan March – Bűn és élvezet

(Bűn 1)

A szenvedélynek nem parancsolhatsz!

Egy Riscoff és egy Gable soha nem lehet együtt boldog. Családjaink viszálykodása már-már legenda.

Tíz évvel ezelőtt Whitney Gable teljesen letaglózott a hosszú lábával és az álomszép kék szemével. Akkor nem tudtam a nevét, és nem is érdekelt. Csak azt tudtam, hogy kell nekem ez a nő. És ahogy egy, a származásához méltó Riscofftól elvárható, megszereztem, amit akartam. Úgy lángoltunk együtt, akár egy máglya, amíg hozzá nem ment egy másik fickóhoz.

   Gyűlöl engem. Van is miért, hisz felszólaltam az esküvőjén, hogy ellenzem a házasságát. Most otthon van, de már nincs gyűrű az ujján. Azt mondják, egy Riscoff és egy Gable soha nem lehet boldog együtt. De én még nem végeztem Whitney Gable-lel.

   Meghan March, a New York Times, a Wall Stret Journal és a USA Today bestsellerszerzője ismét felszítja a szenvedély tüzét. A Bűn-sorozat első része, amely a tiltott szerelemről és a napvilágra kerülő titkokról mesél, egy családi viszály bugyraiba kíséri az olvasót.

Álomgyár, 2020

Eredeti cím: Richer Than Sin, 2018

Korábban már mondtam, hogy el kell engednem Meghan March írásait, mert nyilvánvalóan nem vagyunk egy hullámhosszon, de mégsem tettem meg, mert az ember lánya mindig a csodára vár. A csoda most sem jött, de ez a történet akár jó is lehetett volna, mert a téma ígéretes volt, bár nem eredeti, mivel egy modern Rómeó és Júlia variációról van szó, generációkon át tartó családi viszállyal. Még az is elment volna, hogy váltott szemszögben íródott, és a két főhős mesélt a maga szemszögéből. Azt is lenyeltem volna, hogy szinte állandóan ugrált két idősík, múlt és jelen között. Ami mellett nem tudok szó nélkül elmenni, az a vulgáris nyelvezet, az állandó ribancozás, és az abszolút szexcentrikusság. És az sem igazán lelkesítő, hogy a szerző ismét több, nyúlfarknyi részre vágta a történetet.

Ruth Kelly – Szőlőskert Provence-ban

   Ava egyre erősebben érzi: EL INNEN, mindegy hová. Muszáj váltania.

Az állása vakvágány, férje, Mark lelécelt, és egy tonna adósságot hagyott maga után. Természetesen nem közölte, mikor jön vissza.

   Ava hírt kap: elhunyt a nagypapája, és döbbenetes módon Avára hagyta egész szőlöskertjét, a Chateau Saint Clairt.

Reggelire gőzölgő, friss kávé és croissant – a helybeli pincér, Jacques pedig kérés nélkül hozza a pohár vörösbort –, Ava kezdi otthon érezni magát. De őrültség lenne otthagyni mindent, a házasságát, és szerencsét próbálni gyerekkora helyszínén, amit kiskorában mindig is úgy imádott. Ugye őrültség lenne?! Ugye tényleg az lenne?!

XXI Század, 2020

Eredeti cím: The Little Vineyard in Provence, 2019

A történet jó lenne, ha nem a világ legellenszenvesebb, legbugyutább hősnőjével társulna.  Ava még a korát sem használhatja mentségnek, mert nem egy tapasztalatlan fiatal csitri, hanem egy meglett nő, akinek már egyetemista korú lánya van. Az sem segít, hogy a történetben van néhány követlezetlenség, és ismét ott az érzékeny téma: fiatal férfi és iősebb nő kapcsolata – idősebb nőn nem a nagymamát kell érteni, hanem a férfinál néhány évvel idősebb nőt, például egy generációnyival idősebbet.

Kicsit vontatott, kicsit idealizált és néhol bizony unalmas. A szép csomagolás és a tetszetős fülszöveg számomra kész átverés volt.