2019. december 29., vasárnap

Penelope Bloom – Megnyalnám


   Bekapnám 2



A Maxim Könyvkiadónál jelent meg Penelope Bloom Objects of Attraction sorozatának első két darabja a Passion válogatás keretein belül. Vajon hogyan vélekedik a Blogturné Klub három bloggere a Bekapnám és a Megnyalnám regényekről? Kövesd a blogturné állomásait és a játékunk megfejtéséért cserébe esélyes lehetsz megnyerni ennek a két provokáló regénynek egyik példányát.




   William:

   Hogy ​hogyan találkoztam vele?
   Hát, egy úriember sosem kérkedik.
   De szerencsére én nem vagyok az.
   Először is fizettem a cseresznyéjéért (a pitéjéért, de nem ez a lényeg).
   Aztán megfosztottam a virágaitól.
   És utána? Ott hagytam a névjegyemet, majd kisétáltam, mintha az enyém lenne a hely.
   Ja, mondhatni, hogy erős indítás volt.

   Hailey:

   Hogyan találkoztam Williammel?
   Besétált a pékségbe, vett egy cseresznyés pitét, ellopott egy virágokkal teli vázát – még mindig nem tudom, mire kellhetett neki –, majd végül ott hagyta a névjegykártyáját.
   Mielőtt elmondom, mit csináltam a névjegykártyával, valamit tisztázzunk: William rosszabbkor be sem léphetett volna az életembe.
   A pékségem a csőd szélén állt.
   A bizarr exem nem akart békén hagyni.
   Ó, és amúgy egy 25 éves szűz voltam – igen, a tény, amit a barátaim minden adandó alkalommal az arcomba vágtak.
   Ha a szüzesség-problémámat Williammel oldottam volna meg, az olyan lett volna, mint egy kalapáccsal lecsapni egy legyet. Brutális túlzás, bár a legjobb fajta.
   De William őrülten dögös volt, ami hülye tettekre készteti a nőket. Olyan szexi volt, hogy még az én fejem is tele lett mindenféle őrültséggel. Például azzal, hogy egy légy még örülne is, ha William és a tökéletes kocka hasa csapná le. Így már legalább ketten lettünk volna így ezzel.

   Szóval felhívtam.

   Talán jobban át kellett volna gondolnom. Talán épp bele sétátok egy katasztrófába, és csak várom, hogy megtörténjen.
   Tudtam, hogy bajban vagyok, amint meghallottam a szexi, mély hangját a vonalban, ahogyan azt mondta: „Még mindig őrülten kívánom a cseresznyédet. Kiszállítást vállalsz?”



Maxim, 2019
Eredeti cím: Her Cherry, 2018



Kicsit bajban vagyok, mert egy ilyen terjedelmes fülszöveg/kedvcsináló után nehéz bármit is írni erről a történetről úgy, hogy az ember lánya ne spoilerezze szét – nem mintha nem szoktam volna megtenni.
A Megnyalnám a szerző Objects of Attraction sorozatának második része, melyben folytatódik (és véget is ér, mert a további részek nem róluk szólnak) a Chambers-ikrek története, s most William, az ikerpár másik tagja játszodja a főszerepet.
Amikor a sorozat első könyvéről írtam bejegyzést (His Banana – Bekapnám), már említettem, hogy annak ellenére, hogy a két ifjú Chambers-titán egypetéjű iker, a személyiségük, a munkamoráljuk, a módszereik teljesen mások. Beleértve a pszichés nyavalyájukat is. Míg Bruce kényszerbeteg és görcsösen ragaszkodik a precízitáshoz, a rendszerességhez, a kontrollhoz, addig William sokkal lezserebb figura már megjelenésében is, hogy vicces kis kleptomániájáról már ne is beszéljünk. Miután egyszer már megégette magát egy aranyásó hölgyeménnyel, William most arra játszik, hogy megbízhatatlan és célcsap lepedőművész imidzsét tökélyre fejlessze. Nem lehet haragudni rá, annyira cukin csinálja az egészet.
A bohém Williamnak ugyanolyan pengeéles esze van, mint ikertestvérének, bár az üzletben ő az aki a kockázatos megoldásokat kedveli. És ő az érzékenyebb, mert a léha életművész maszkja alatt egy nagyonis érzékeny és néha bizonytalan férfi található, akit élősködő szülei mindig meg tudnak vágni egy-egy újabb adag pénzzel. Bruce már immun szüleik próbálkozásaira, ezért minden Williamon csapódik le.
Míg az első részben csak epizódikusan jelentek meg a Chambers-szülők (természetesen akkor is pénzt követeltek újabb őrületeikhez), ebben a könyvben nagyobb szerephez jutnak, mert a szinte állandó pénzpumpolás mellett Williamra akarják kényszeríteni saját választottjukat - ez az epizód nekem kicsit meredek volt, mert nem a középkorban élünk és a pénz William kezében van, tehát még azzal sem zsarolhatták volna.
William és Hailey, a női főhős találkozása véletlenszerű volt. William betévedt a lány által vezetett pékségbe, kifizette a cseresznyés pitét és meglovasított egy csokor virágot. Vázástól. Csak úgy viccből, mert Williamnak soha nincs szüksége azokra a dolgokra, amiket másoktól megfúj, és nem is mindig titokban teszi. Ő ezt azért csinálja mert szórakoztatja, vagy mert bosszantani akar vele valakit. Ezek nem értékes tárgyak, de megbecsült darabjai titkos tófeagyűjteményének.
S akkor a véletlen összehozza Haileyvel, akinek egyetlen élő rokona az öregek otthonában élő nagymama (eszméletlen figura az öreg hölgy!) és akinek gondjai vannak a pékségével. Anyagiak, természetesen, de nemcsak. A lány huszonöt éves, szűz, és egy kitató ex zaklatja csupán azért, mert nem sikerült ágyba vinnie amíg együtt jártak.
Nem nehéz kitalálni, hogy merre tart ez a történet és hogyan alakul William és Hailey kapcsolata, bár a Chambers-szülők mindent megtettek annak érdekében, hogy ők ketten soha ne legyenek egy pár. S mivel William már ráfázott egy olyan nővel, aki csak a pénzét akarta, szinte sikerül is nekik.
Epizódikusan megjelennek az előző rész főhősei is, Bruce és Natasha, de nem nem kapnak akkora szerepet ebben a történetben, hogy kötelezően ismerni kelljen az előző rész cselekményét ahhoz, hogy teljes legyen a kép.
Hogy milyen volt a történet? Igazándiból az egyneknek elmegy kategóriába sorolható, mert túl nagy meglepetésekkel nem szolgált. Viszont a humora szenzációs és ez sokat számít. Sokkal lazább, viccesebb, mint az első rész, mert itt nem kell számolni Bruce kényszerességével. Itt a bohém William viszi a pálmát, kész röhely a kleptomániája és az is, ahogyan viszonyul hozzá. Hailey viszont egy teljesen átlagos női karakter, a szegény lány, akinek meg kell küzdenie a mindennapi betevőért, akinek szándékait félreértik, akit igazságtalanul vádolnak meg olyasmivel, ami még eszébe sem jutott. A kémia működött a szereplők között és az erotikus jelenetek sem nyomták el a történetet.
Összességében kedveltem ezt a könyvet – egy fokkal jobban mint az előző részt, mert jókat lehetett rajta vihorászni. Tehát én vevő lennék a sorozat további részeire is. Lehetséges Maxim Kiadó?



Kapcsolódó bejegyzés:





Banánok és cseresznyés piték várják, hogy megszámold őket! Minden bejegyzésben találsz egy rejtett linket, ami egy képhez vezet, melyen meg kell számolnod mennyi banánt illetve pitét látsz. Nincs más dolgod, mint beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába. Sok szerencsét!
A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésükre a megküldött értesítő levélre válaszolni. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz.






12.29 Betonka szerint a világ... - Megnyalnám
01.02 Dreamworld - Bekapnám



2019. december 27., péntek

Penelope Bloom – Bekapnám


Bekapnám 1



A Maxim Könyvkiadónál jelent meg Penelope Bloom Objects of Attraction sorozatának első két darabja a Passion válogatás keretein belül. Vajon hogyan vélekedik a Blogturné Klub három bloggere a Bekapnám és a Megnyalnám regényekről? Kövesd a blogturné állomásait és a játékunk megfejtéséért cserébe esélyes lehetsz megnyerni ennek a két provokáló regénynek egyik példányát.




Az új főnököm szereti a szabályokat. Van egy, amit senki nem mer megszegni… Senki sem érhet a banánjához. Én persze megérintettem.
És nemcsak megfogtam, hanem a számba is vettem. Megrágtam… és még le is nyeltem. Tudom… Rossz, rossz lány vagyok.
Ezután vettem észre őt, és higgyétek el, nem úgy lehet a legjobb első benyomást tenni, ha épp a pasi banánjától fuldokolsz. De ugorjunk vissza az időben! Mielőtt még megfogtam egy billiomos banánját, végre megkaptam az első igazi kiküldetésemet üzleti riporterként. Itt volt a lehetőség, hogy bebizonyítsam, több vagyok, mint egy két lábon járó katasztrófa. Be kellett épülnöm a Galleon Enterpriseshoz, hogy bebizonyítsam a korrupciós gyanút. (Ide jöhet is a James Bond-zene.) Csak annyit kellett tennem, hogy felvetetem magam gyakornoknak Bruce Chamberson mellé. De fel kellett volna készülnöm rá, hogy ez a pasi úgy néz ki, mint akit direkt a női vágyak megtestesítésére faragtak. Vissza a jelenbe, a konferenciaterembe, a banánjával a számban. A banánjával, amin még a neve is rajta volt nagy, fekete betűkkel. Pár perccel miután ezt észrevettem, bejött, és rajtakapott. Pár perccel ezután már fel is vett.
Hát igen… Nekem sem tűnt túl jó jelnek.


Maxim, 2019
Eredeti cím: His Banana, 2018



Sorozatot indít a Maxim Kiadó Passion válogatás kategóriája. Penelope Bloom hat részből álló Objects of Attraction sorozatának első két része már a boltokban van és már megjelenés előtt nagy port kavart. Mondanám nagy vihart a semmiért.
Ami azt illeti nekem is vannak fenntartásaim a fordítással kapcsolatban. Például a sorozat címe miért nem lehetett az eredeti angol magyar megfelelője? Például A vonzalom tárgya – bár angolul többes számban van. Ha a kiadó megjelenteti a sorozat minden részét, akkor hatszor fogjuk bekapni? S azért ez a Bekapnám sem az igazi, de engem különösebben nem zavar az erotikára utaló felhang.
Mindig azt vallottam – és nem áll szándékomban ezen változtatni –, hogy véleményszabadság van, bárki bármiről szabadon elmondhatja gondolatait. De! Mert van egy de is. Csak és kizárólag akkor szólaljon meg, ha tudja miről beszél. Nem igazán szoktak érdekelni a közösségi oldalon elfajuló viták, de ami ennek a könyvnek a megjelését megelőzte, az hányingerkeltő volt és minősíthetetlen személyeskedéssé és általánosítássá degenerálódott. Olyanok véleményezték az egész könyvet, akik láttak egy borítót – ami mellesleg azonos az eredetivel, nehogy már ezen is fennakadjon valaki –, és olvastak egy rövid beharangozót. És rögtön az erotikus szemét kategóriába sorolták. Hát drágáim, akkor ti nem tudjátok, hogy mi az erotikus szemét. Igazándiból ebben a történetben még erotika is csak mutatóban volt, pontosan annyi, amennyit a cselekmény megkívánt. Hogy voltak benne sikamlós és kétértelmű megjegyzések? Kezeket fel, aki sosem mondott, vagy hallott ilyesmit a flört, vagy akár a vicc kedvéért.
Ez a történet tulajdonképpen egy kedves, vicces chick lit, némi erotikával fűszerezve. Szórakoztatásra szánták és ennek tökéletesen meg is felel. S mivel újabban nagyon menő lett az ikrek témája a szórakoztató irodalomban, miért indítanánk a sorozatot ikrekkel? Például Bruce és William Chambersonnal? Mindketten megjelennek a történetben, viszont a hangsúly most Bruce-on van, ugyanis ez az ő története.
A Chamberson ikrek többszörös milliomosok – természetesen dollárban –, s becsületükre legyen mondva, saját maguk dolgoztak meg a pénzért, ki-ki a maga módján. Mert, bár Chambersonék egypetéjű ikrek, a személyiségük, a munkamoráljuk, a módszereik távolabb nem is állhatnának egymástól. S mivel ez a Bruce története, őt ismerhettem meg elsőként.
Nem tudom miért, de nekem a főhősről Christina Lauren Gyönnyörű rohadék című könyve jutott eszembe. Magam sem értem miért, mert nem igazán található hasonlóság a két történet között. Talán azért, mert mindkét történet főhőse rohadék. Mert Bruce Chamberson az, bár mentségére legyen mondva, nem tehet róla, hiszen obszesszív-kompulzív zavarban szenved. Magyarán kényszerbeteg. Az élete minden pillanata be van osztva, óramű pontossággal működik, s ha bármi-bárki bezavar ebbe a rendszerbe, annak szigorú megtorlással kell szembenéznie.
Ez történik Natashával, a fiatal újságírőnővel is, akinek be kell épülnie a cégbe, lehetőleg minél közelebb a csúcsvezetéshez, hogy főnöke utasítására minél több szennyet ásson elő a cégről és Bruce Chambersonról. A rettegett cégvezér az állásinterjúra jelentkező Natashát a cégi konyhában találja, amint saját tulajdonú banánját tolja befele. Mármint a Bruce tökéletes banánját. Kéretik mellőzni a pajzán gondolatokat, egyelőre csak és kizárólag arról a bizonyos sárga színű gyümölcsről van szó, amit valamennyien ismerünk és fogyasztunk (már aki szereti), mert a déli banánevés Bruce Chamberson szigorú napirendjének egyik fénypontja, tehát meglehetősen nehezményezi, amikor banánja eltűnik egy ismeretlen nő szájában. Büntetésből alkalmazza is asszisztensnek, tehát Natasha pont ott van, ahol lenni szeretett volna és innen indul kettejük rázós-zajos története.
Természetesen van a történetben némi erotika is, amikor eljön az ideje, de igazándiból a helyzeti humor viszi az egészet előre. Mert Natasha, nem az ügyességéről híres, esetlenül csetlik-botlik az új közegben, főnöke pedig halálra szekálja. S mivel Natashának jól felvágták a nyelvét, ő sem marad adósa a visszavágással.
Nem vagyunk egyformák és kinek a pap, kinek a paplan, de minden kiszámíthatósága ellenére nekem ez a történet tetszett. Vicces volt, szórakoztatott, megnevettetett, ott volt a kötelező happy end is. Nyilvánvaló, hogy vevő voltam a folytatásra is. Tehát folyt. köv. William Chamberson és a megnyalandó cseresznyék történetével.





Banánok és cseresznyés piték várják, hogy megszámold őket! Minden bejegyzésben találsz egy rejtett linket, ami egy képhez vezet, melyen meg kell számolnod mennyi banánt illetve pitét látsz. Nincs más dolgod, mint beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába. Sok szerencsét!
A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésükre a megküldött értesítő levélre válaszolni. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz.



12.27 Betonka szerint a világ... - Bekapnám
01.02 Dreamworld - Bekapnám
01.04 Dreamworld - Megnyalnám

2019. december 24., kedd

Sabrina York – Susana és a skót



Hannah és a felföldi 2





   Andrew ​Lochlannach messze földön híres hódításairól – a csatatéren és azon túl is. Amikor a barátja fogadást köt vele, hogy ki csókol meg előbb száz nőt, ő bizony nem vesztegeti az idejét, és meg sem áll kilencvenkilencig. Ám épp ellenállhatatlan vonzereje okozza a vesztét: egy jól sikerült csóklopással ugyanis kivívja bátyja haragját, aki Ciaran Reay-be száműzi őt marhatolvajokat kergetni. Ennek ellenére Andrew nem bánja tettét, hiszen itt, a világ végén a sors összehozza a legvadítóbb nővel, akivel valaha találkozott…
   Lángoló vörös hajával és lobbanékony természetével Susana Dounreay nem az a naiv lány, aki csak úgy odaadja magát egy férfinak, akkor sem, ha történetesen az a férfi olyan jóképű, mint Andrew. Még ha hagyta is egy gyenge pillanatában, hogy megcsókolja a velejéig romlott skót, Susana visszautasítja, hogy csupán egy újabb, jelentéktelen hódítás legyen a férfi számára. Andrew-ra nehéz feladat vár: be kell bizonyítania a tüzes szépségnek, hogy nem játszadozik vele, és semmi esetre sem mond le róla…



   Studium Plusz, 2019
   Eredeti cím: Susana and the Scot, 2015




   Három évet kellett várnunk míg a Studium Plusz Kiadó végre megjelentette a Hannah és a felföldi (eredetiben: Untamed Highlanders) sorozat második részét is ékes magyar nyelven.
   Amikor az első rész megjelent, a sorozat csupán három részből állt. Ennyien vannak a Dounreay nővérek. Azóta még két résszel bővült, s remélem még nyugdíjas korom előtt elolvashatom a folytatásokat is magyar nyelven, bár – tekintve a megjelenés sűrűségét – erre nem sok esélyem van. A harmadik rész természetesen Lana és Caithness hercegének története, a negyedik Hamish és egy hercegi unokahúgé, az ötödik pedig a hajadonná serdült Isobelé, de én el tudnék képzelni egy hatodik könyvet is, ami az első részben megismert árva Fionáról szólna. 
   Bevallom, újra kellett olvasnom az sorozat első könyvét mielőtt ennek nekifogtam volna, mert azon kívül, hogy skótos és kedveltem, nagyon kevés dologra emlékeztem a cselekményből. Ami nem is csoda, tekintve, hogy ennyi idő eltelt már a megjelenéstől és azóra hány könyvet olvastam el.
   Nos, a történet a második Dounreay lányról, Susanaról szól, és mondanám azt is, hogy az első résztől függetlenül olvasható, de ez nem teljesen lenne igaz. Vannak utalások az előző részben történtekre, de én úgy gondolom, hogy kell ismerni mindazt, ami az első könyvben történt, ahhoz, hogy teljes legyen a kép. Arról nem is beszélve, hogy az első rész valamennyi szereplője is megjelenik a történet egy-egy pontján.
   Szórakoztató, izgalmas történetet kaptam, melynek főszereplői az első könyv főshőseinek testvérei: Susana és Andrew, és jelentős szerepet kap Isobel, Susana lánya is, aki elméletileg a nő első házasságából származik, gyakorlatilag majd kiderül a történetből, hogy mi a dörgés Isobel körül.
   Mindkét főhős már az előző részben is szerepelt. Susana egy harcias amazon, aki szinte állandóan egy íjjal a vállán közlekedik és azzal rettenti el kitartóbb kérőit, lánya egy vásott angyal. Andrew pedig látszólag egy gátlástalan szoknyavadász, aki állandó versengésben van barátjával, Hamish-sal – most éppen azért, hogy ki csókol meg hamarabb száz leányzót. 
   Ennek a két embernek össze kellene fognia Ciaran Reay, a Dounreay-ok családi fészkének védelmében, csakhogy Susana nem hajlandó kiadni kezéből a gyeplőt, s nem csak azért, mert akaratos, konok és vad, hanem, mert Andrew-nak és neki múltja van, a férfi pedig nem látszik felismerni benne élete nagy szerelmét. Andrew védelmére szólva, azóta nem kevés idő telt el. és annak idején Susana Mairi neven szédítette a férfit.
   Igen, szórakoztatott és izgalmas volt a történet, viszont tele volt nekem nem tetsző dolgokkal. A korhűség messze nem volt tökéletes, hiszen egy 19. századi történetet úgy ír le, mintha kétszáz évvel korábban történne. Azért nem voltak annyira primitívek a skótok, ahogyan ezt a szerző beállítja, s akik olvassák az Outlander sorozatot (ami időben korábban történik), azok ezt nagyon jól tudják, hiszen Gabaldon rendesen elvégzi a házi feladatot, ami a kutatást illeti, ami Yorkról nem mondható el.
   A másik dolog, ami módfelett szavart, az a gyermek Isobel volt. A cselekmény idején, a leányzó mindössze öt éves és egy valódi ördögfióka. Amivel nincs is baj, nagyon kedvelem a vásott kölyköket (ha a máséi), viszont mindaz, amit Isobellel elműveltetett a szerző, az még egy tíz-tízenkét éves fiúnak is becsületére vállna.
   A főhősök között természetesen működik a kémia, tehát a történet néhány nagyon forró jelenetben is bővelkedik – örülhetnek az explicít erotika kedvelői –, s ezzel nincs is semmi baj. Azzal viszont igen, hogy ízlésemnek túl sokat volt dícsérve az a férfi nemiszerv, s az erotikus jelenetek többsége az "óda Andrew farkáról" című leírással mentek el.
   No, de mindentől függetlenül egy kellemes történet volt, pörgött, izgalmas volt.. és természetesen teljességében kiszámítható. De ez nem is baj, megbocsájtható, mert bizony sikerült megnevettetnie többször is, bár erősen kétlem, hogy ez lett volna a szerzői szándék. 
   Akarom a folytatásokat, s ha lehetséges, ne kelljen ismét éveket várni egy következő kötetre.



Kapcsolódó bejegyzés:






2019. december 19., csütörtök

Jennifer Ashley – A bizalom ára

   Shiftertown 1   Liam és Kim



Jennifer Ashley számos romantikus regénysorozatával lett a New York Times és az USA Today kritikái alapján bestseller szerző. A magyar olvasók előtt már ismert a skót Mackenzie család történelmi románcfolyama. A most magyarul is útjára induló fantasy-könyveiben alakváltók és emberek sajátos kapcsolatát ábrázolja vérbő, erotikus stílusban.



   Jennifer ​Ashley számos romantikus regénysorozatával lett a New York Times és az USA Today kritikái alapján bestseller szerző. A magyar olvasók előtt már ismert a skót Mackenzie család történelmi románcfolyama. A most magyarul is útjára induló fantasy-könyveiben alakváltók és emberek sajátos kapcsolatát ábrázolja vérbő, erotikus stílusban.
   Az Egyesült Államokban húsz éve egyezség született a hatóságok és az addig szabadon, a vadon törvényei szerint élő alakváltók – nagymacskafélék, farkasfélék és egyéb, állati és emberi alakban is létezni tudó lények – között: az alakváltók letelepednek bizonyos kijelölt városrészekben (Shiftertown), és a vadállati, gyilkos ösztöneiket megfékező mágikus nyakörvet hordanak, ennek fejében hozzájutnak bizonyos civilizációs lehetőségekhez (régebbi típusú mobiltelefon, ősöreg televízió, divatjamúlt gépjárművek, bizonyos fokú iskolai oktatás stb.). Lényegében gettóba vonultak a faj (pontosabban az alakváltó nemzetség) fennmaradása érdekében. A klán vezetői között azonban nem mindenki törekszik a békés egymás mellett élésre, ami egyre nyilvánvalóbb konfliktusok forrása az emberi társadalom és az alakváltók közössége között. Ráadásul kiderül, hogy nem is minden alakváltó visel nyakörvet…
   A sorozat első regényében a nagymacskafélék klánjába tartozó, írországi ősökkel rendelkező Liam Morrissey-t ismerjük meg – ő a „kedves” alakváltó, aki higgadtságával és kulturáltságával hidat teremt az emberek világa felé. Csakhogy egyik falkatársa az emberek közül való barátnője meggyilkolásának koholt vádjával börtönbe kerül. Az illető védőügyvédje az ön- és céltudatos, fiatal, de érzelmileg meglehetősen kiéhezett Kim Fraser. Noha az észérvek amellett szólnak, hogy ember és alakváltó között a bizalom nem vezet jóra, az ügyvédnő és az alfahím egymásra van utalva. Miközben együtt kell megküzdeniük a korrupt klánvezérrel és az elvakult hatóságokkal, kezelniük kellene a mindkettőjükben elemi erővel feltörő vonzalmat a másik iránt.


   Kossuth, 2019
   Eredeti cím: Pride Mates, 2010




   Nem titok, hogy ritkán szoktam fantasyt olvasni. Évi egy-két könyv, s ebből az egyik teljesen biztosan a Fekete Tőr Testvériség soron következő kötete, tehát nem én vagyok a legmegfelelőbb arra, hogy elmondjam megállja-e ez a könyv a helyét a zsánerben, s hol helyezkedik el a virtuális rangsorolásban.
   Természetesen olvastam már alakváltókról is, nem csupán vámpírokról – lásd Gail Carriger Napernyő protektorátusa, ahol szinte minden teremtmény fellelhető a fantasy világából –, tehát nem mondanám, hogy teljesen tudatlanul indultam neki ennek a történetnek.
   Az sem titok, hogy nem vagyok a zsáner elvakult rajongója. Van néhány sorozat, ami tetszik és azokat lelkesen olvasgatom, ritkán kísérletezem újjal a műfajban, most viszont a szerző neve volt a húzóerő, ami végül rávett arra, hogy gondolkodás nélkül igent mondjak erre a könyvre.
   Jennifer Ashley neve hallatán első sorban a klasszikus romantikus történetek jutnak mindenki eszébe, hiszen a Kossuth Kiadó előbb a Mackenzie sorozatával ismertetett meg minket – sajnos kilenc könyv után abbamaradt magyar nyelvű kiadásuk és nem látok esélyt a folytatásra –, idén pedig egy újabb izgalmas sorozat (Mrs. Holloway nyomoz) indítókötetét is olvashatta  a nagyérdemű Gyilkosság a cselédfertályban címmel, melynek jövőre érkezik a folytatása – ha minden igaz. Tehát engem teljesen meglepett ez az új sorozat, bár tudtam a szerzőről, hogy fantasyt is ír. Valamiért arra vártam, hogy a kiadó egy újabb Mackenzie történettel lep meg, lévén, hogy be sem fejezték a sorozatot, vagy korábban megjelenik egy újabb Mrs. Holloway nyomoz-rész, de semmiképpen nem számítottam egy új sorozatra, fantasyra pedig végképp nem.
   A Shiftertown sorozat pillanatnyilag tizenegy részből áll, jövőre jelenik meg a tizenkettedik könyv, s emellet még számos kiegészítő novellával-kisregénnyel bővelkedik angol nyelven – egészen pontosan tizenkettővel. Úgy sejtem, hogy ezeket a kiegészítő szösszeneteket nem lesz alkalmunk magyar nyelven olvasni.
   A történet helyszíne az Egyesült Államokban van, egy Shiftertown nevű városkában, ahol egy meglehetősen nagy alakváltó kolónia él elválasztva az emberektől. Ezt úgy kell elképzelni, mint a nagy indián rezervátumokat. Ott kell élniük, nem részesülhetnek a modern technika és technológia legújabb vívmányaiból, munkát is csak jól meghatározott helyeken vállalhatnak és természetesen nem csúcspozicíóban, valamint egy mikrochippel ellátott nyakörvet kell viselniük, mely megakadályozza állati ösztönük vad oldalának felszínre kerülését. De nem minden alakváltó lépett a törvényes útra és visel nyakörvet. Ők a legveszélyesebbek, úgy az emberekre, mint a klán nyakörves tagjaira, és nem haboznak bajt okozni valahányszor alkalmuk van rá.
   Azt is kell tudni erről a kolóniáról, hogy több faj is együtt él, nagymacskafélék, farkasfélék, még medvével is találkoztaam az olvasás során, szóval elég vegyes a felhozatal, bár ez a történet inkább a nagymacskákra fókuszál, hiszen a történet hőse, Liam Morrissey ide tartozik, és elég ronda lehet, amikor nagymacskává változik, mert leírás alapján több macskafélékhez tartozó faj keveréke. És még azt is kell tudni, hogy itt is érvényesül a falkákra jellemző hierarchia: van vezér, van alfahím és a fizikai erő dönti el, hogy kinek mi a poziciója ebben a hierarchiában.
   S hogy kerül a történetbe Kim Fraser, az ember-nő? Nagyon egyszerűen. A hölgy lelkiismeretes ügyvéd, akinek egy alakváltó védelmét osztották le. A pernek formalításnak kellene lennie: az alakváltó megölte ember-barátnőjét, téma lezárva, az alakváltót halálra ítélik. Csakhogy Kim Fraser nagyon is céltudatos és becsületes, tehát a maximálisat akarja nyújtani védencének, ezért egy, a számára ismeretlen területre merészkedik be: az alakváltók földjére, ahol összehozza a sors Liam Morrissey-jel.
   Nem nehéz kitaláni, hogy innen hogyan alakulnak a dolgok, bár nekem kicsit túl gyorsan jött a pár egymásratalálása. Nincs abban semmi baj, ha a kémia első pillanattól működik, az sem zavar, ha a kámiától a szereplők gyorsan eljutnak a lepedőszaggatásig is, de itt olyan gyorsan pörögtek a dolgok, hogy csak kapkodtam a fejem. A történet Liam és Kim kettősére fókuszál, ezért is szerepel nevük alcímként. És az a sok "szivi"-zés egy idő után irritált.
   Nekem tetszett, bár már jeleztem, hogy nem én vagyok a legalkalmasabb megítélni azt, hogy mint alakváltókról szóló történet mennyire állja meg a helyét a hasonlóak között. Szórakoztatott, egy olyan világba vitt el, amit nem ismertem, s majd a folytatások eldöntik, hogy merre billen majd a mérleg nyelve. Néhány estére (annak függvényében, hogy kinek mennyi ideje van, vagy milyen gyorsan olvas) mindenképpen kellemes időtöltést biztosít, de természetesen ízlések és pofonok.





A szerző nevéhez kapcsolódó bejegyzések:








   Mostani blogturnénk mindhárom állomásán egy-egy nagymacska alakváltó regény szereplő keresztnevét kell kitalálni rövid leírások alapján.
   Figyelem! A megfejtéseket nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.







Anita Blake vérleopárd szerelme, akinek novellája Laurell K. Hamilton híres sorozatának 13. része
















12.17. - Angelika blogja
12.19. - Könyvvilág
12.21. - Betonka szerint a világ...

2019. december 15., vasárnap

J. R. Ward – A Kiválasztott


Fekete Tőr Testvériség 15



   A ​Fekete Tőr Testvériség nagyszabású győzelmet aratott az Alantasok Társasága fölött, ám az életmódjukat továbbra is veszély fenyegeti. Egy ősi ellenség érkezik Caldwellbe, és ahogy egyre több titokra derül fény, hirtelen már semmi sem az, aminek látszik… A testvériség mindennapjai most is ugyanolyan zavarosak, mint korábban.
   A meggyötört lelkű Xcor, a testvériség rivális bandájának tagja a testvérek fogságába esik, és mivel fenyegetést látnak benne, brutális kihallgatás és gyötrelmes kínhalál vár rá. A férfit egész életében kegyetlenség és erőszak vette körül, így egy igazi harcoshoz méltóan elfogadja végzetét. Egyetlen dolog miatt érez megbánást csupán: hogy elveszíti a csodálatos nőt, aki igazán soha nem volt az övé.
   Layla, a Kiválasztott az egyetlen, aki tudja, kicsoda Xcor valójában. De ha felfedné a férfi sötét múltját és elárulná, milyen örökség birtokosa, azzal veszélybe sodorna mindent, még gyermekei életét is. A szerelem és a hűség között őrlődve Layla egyre biztosabb abban, hogy szembe kell szegülnie családjával, hogy megmenthesse az egyetlen férfit, akit valaha képes lenne szeretni. De ha a testvériség lehetőséget is ad Xcornak, hogy bebizonyítsa igazát, kettejük szerelmének át kell hidalnia a világaik közötti ellentéteket – máskülönben újabb háborúkat és tragédiákat szabadítanak a földre.

   A Kiválasztott az utóbbi évtized legnagyobb romantikus bestsellere, a FEKETE TŐR TESTVÉRISÉG sorozat tizenötödik része.


   Alexandra, 2019
   Eredeti cím: The Chosen, 2017




   Újabb izgalmas rész jelent meg magyar nyelven a Fekete Tőr Testvériség sorozatból, szám szerint a tizenötödik és a címe még a fülszöveg olvasása előtt komoly tippet ad arra, hogy most kiről lesz szó a történetben. Természetesen Layláról, hiszen ő az a Kiválasztott, aki az utóbbi részekben meglehetősen sokat szerepelt.
   Elég rég érett ez a történet, hiszen néhány résszel korábban indult Layla, a Kiválasztott története, melyben több hímnemű vámpír is szerepet játszik. Tehát épp ideje volt, hogy végre Layla is megkapja a saját könyvét, bár azt nem mondanám, hogy ez csak és kizárólag róla szól. Ward most is az egész Testvériségről mesél, csupán Layla az, akinek most már végre tisztázni kellene a dolgait, és ez meg is történik.
   Ugye, miután Phury lett a Nemző és egyetlen felet választott magának, a Kiválasztottak élete gyökeresen megváltozott. Oda mennek, ahová akarnak, szabadon lejöhetnek a Szentélyből a Földre, Layla pedig termékenységi időszakában Qhuinn-re veti magát, aminek természetes következménye a gyermekáldás, mégpedig ikrek. Nem árulok el titkot, ezt mindenki tudja, aki figyelemmel kíséri a vámpír-saga cselekményét, mint ahogy azt is, hogy Layla és Qhuinn nem egy pár, soha nem is lesznek, hiszen Qhuinn – aki végtelen szexuális étvággyal rendelkezik és mindkét nem felé kacsintgat – kapcsolatban él Blay-jel. És azt is mindenki tudja, hogy Layla titokban Xcorral találkozgat, az Óhazából Caldwellbe utazott Banditák Bandájának vezetőjével, aki egy reggel úgy ébredt, hogy milyen jó lenne megölni Wrath-t és elfoglani a trónját. Xcorral bratyizni egyenlő a felségárulással, de Layla erős érzelmeket táplál a meglehetősen ruzsnya vámpír iránt – Xcor nyúlszájjal született, ezért saját fajtársai is páriaként kezelték.
   Ez a történet arra is jó volt, hogy minden részletében megismerhessem Xcor múltját, s lám-lám! Az ördög nem is olyan fekete, mint amilyennek lefestik. Egyébként nekem mindig szimpatikus volt Xcor a maga bárdolatlan stílusával. Nincs mit tenni, szeretem, szeretjük a rosszfiúkat, Xcor pedig olyan jófiúsan rosszfiú.
   Layla pedig gondol egy merészet, és vallomást tesz Xcorral való plátói kapcsolatáról, óriási kavarodást idézve elő ezzel a Testvériségben. Különösen Qhuinn borul ki és annyira elragadtatja magát, hogy bizony jókora vihart kavar a Paradicsomban. Mármint a saját Paradicsomában, melyet Blay-jel, Laylával és közös gyermekeikkel oszt meg.
   A történet egy-egy pontján szinte minden ismert szereplő feltűnik legalább egyszer, tehát ismét teljes képet kaptunk arról, hogyan is zajlik a Testvériség és tagjainak élete. És természetesen a Banditák Bandája is szerepet kap, hiszen vezérük egyik fontos karaktere ennek a történetnek, mint ahogyan Throe is, Xcor korábbi helyettese, aki kivált a bantiditák közül és saját szakállára kavarja a dolgokat.
   Mindenkori kedvenc karakterem Lassiter, a bukott angyal. Ő sajnálatos módon keveset szerepelt ebben a részben, de annál hatékonyabban. Stílust váltott és most a nyolcvanas éveket majmolja, meglehetősen színesen. És van egy titka. Egy nagyon nagy titka, amiről csak Layla szerzett tudomást egy véletlen folytán. S akkor elgondolkoztam, hogy valójában ki is ennek a résznek a főszereplője?
   A befejezés első olvasatra nagyon romantikusra, habos-babosra sikeredett. Megjósolni sem tudtam volna, hogy úgy végződik majd ez a történet ahogy. De egy kicsit utánagondolva abszolút nyilvánvaló, hogy másképp nem is végződhetett, tekintve, hogy ki koreografálta az egészet.
   Zseniális volt. Egyszerűen letehetetlen. Izgalmas, pörgős és egy egész érzelmi hullámvasútat váltott ki: megnevettetett és könnyeket csalt a szemembe – nem szégyen bevallani, van ott egy jelenet, amihez vasbetonból kell lenni az elérzékenyülést elkerülendő. Ízlések és pofonok, de nekem ez most nagyon jól esett.





A szerző nevéhez kapcsolódó bejegyzések:


A vadállat (Fekete Tőr Testvériség 14)

Perzselő vágy (Lánglovagok 1)

A bourbon királyai (A bourbon királyai 1)

Az angyalok jussa (A bourbon királyai 2)

Egy felejthetetlen hölgy (Egy felejthetetlen hölgy 1)