2018. június 26., kedd

Rachel Gibson – Az én pasim





Hokisok 6.












Ami Vegasban történik, az nem mindig marad ott, ahogy azt Rachel Gibson a New York Times bestsellerszerzője csodaszépen demonstrálja ebben a szellemes, szexi románcban. 
Az én pasim… egy sikeres esküvőszervezőről szól, akinek élete a feje tetejére áll, miután a férfi, akihez egykor, egy gyorsan lezavart Las Vegas-i szertartás keretében, meggondolatlanul hozzáment, váratlanul újra berobban az életébe. A regény tömör gyönyör: a szellem, a szív és az érzékiség bámulatos harmóniája jellemzi, amely az írónő védjegyének tekinthető.


Athenaeum, 2018
Eredeti cím: Any Man of Mine, 2011




Kedvelem Rachel Gibson írásait, a Hokisok sorozatot is, annak ellenére, hogy magáról a sportról csupán annyit tudok, hogy jegen játszák és háromajtós szekrény méretű fickók egy korongot passzolgatnak egy fura kis kapu fele. És hogy a mérkőzés, ahol nem volt legalább egy kemény verekedés, az nem is történt meg. De ezt már a szerző könyveiből tudom.
Ez a sorozat hatodik része, tehát hozzávetőlegesen tudtam mire lehet várni tőle, mert már felismerhető egy bizonyos minta, amit a szerző követ: a nagy, marcona jégkorong-játékos – aki mellesleg civilben olyan mint egy félisten és millió női rajongója van – tele van ilyen-olyan frusztrációkkal, melyeket a főhősnő hatására pikk-pakk megold vagy túlteszi magát rajtuk és boldogan élnek míg meg nem haltak. És közben elmerülhetünk a jégkorong kicsit sem finom és nőiesnek nem mondható világban.
Most ez egy nagyon kicsit más, mert az aktuális főhősnek, Sam LeClaire-nek, maga a hősnő a frusztrációja. Ugyanis volt egyszer egy Las Vegas-i hétvége, mely nemcsak egy alkoholgőzős házasságban és gyors válásban végződött, hanem a követekezményét Connernek hívják és óvodás. A hokisztár pedig sikeresen kerülte úgy gyermekét, mint volt feleségét, egészen addig, míg az előző részekből már ismert klubtulajdonos Faith Duffy és Ty Savage, volt csapatkapitány esküvőjén szó szerint bele nem botlik. Ugyanis Autumn Haven, az ex, rendezvényszervező, és mit tesz a fikció ördöge, pont ennek az esküvőnek a lebonyolításával bízták meg.
Azt hittem majd lesz egy pörgős-vicces szerelmi történet az újratalálkozásból, de csalódnom kellett. A szerző humoros fogalmazási stílusa egy idő után egyszerűen eltűnt és elmerültünk a visszaemlékezésekbe, a nyavalygásokba, az eltúlzott lelki mizériába és abba, hogyan szólal meg a nagy hokis lelkiismerete és válik zajos partiarcból példamutató apává… meg szeret bele gyermeke anyjába. Sajnos mindez egy kissé erőltetettre, nyálasra és csöpögősre sikeredett.
Sam és Autumn kettőse nem volt nyerő páros. Sam tipikus playboy volt, aki úgy hirtelenjében megvilágosodik és felfedezi magában a szunnyadó felelősségtudatot és apai szeretetet, Autumn pedig a túlzottan pozitív, gáncs nélküli hősnő. A legjobb kettejük kissé koravén gyeremeke, Conner. Ő rendesen feldobta a hangulatot a maga módján. A legvalóságosabb szereplő pedig Vince, Autumn bátyja volt, aki rendes nagytesó módján vigyázott húgára és unokaöccsére. Csakhogy az ő karakteréhez is gyorsan kellett kapcsolni egy klisét: Vince a hadsereg speciális osztagától szerelt le. Ez lényegében teljesen felesleges volt, mert a testvéri szeretet és óvás nem foglalkozásfüggő, hanem vagy van, vagy nincs. Csakhogy milyen jól mutat a cselekmény során, mikor két keményfiú, két igazi alfahím egymásnak feszül burkolt, vagy éppenséggel nyílt fenyegetőzéssel.
Továbbra sem tudok kibékülni a szerző márkaimádatával, bár most mintha egy hangyányit kevesebb lenne belőle. De továbbra sem értem, hogy miért kellene nekem tudnom, hogy milyen márkájú sört iszik a főhős (Becks), milyen óra van a kezén (Tag Heuer), vagy épp melyik napszemüvegét tette fel (Ray Ban). És igazándiból a porcelánok (Wedgewood) és pezsgők (Moët & Chandon) márkája sem érdekel, ahogy az sem, hogy milyen tervezők ruháit tudta a hősnő az általa látogatott vintage boltokban aprópénzért megvásárolni.
Bármennyire kedvelem Rachel Gibson írásait, az én olvasatomban ez a rész a sorozat gyenge láncszeme, tehát az egyszerolvasós-felejtős kategóriába helyezkedik el. De még mindig nincs vége, mert már létezik egy hetedik rész is – egyelőre csak angol nyelven (The Art of Running in Heels) –, és ki tudja mit hoz még a jövő, mert a Chinooks csapatnak van még facér játékosa bőven (s ha nincs akkor majd átigazolnak). Tehát van még alkalom a szépítésre.




A sorozat magyar nyelven eléhető részei:



1. Jégbe zárt szívek, 2010
Simply Irresistible

2. Jane vékony jégen táncol, 2011
See Jane Score

3. Valentin-nap és egyéb őrültségek, 2015
The Trouble with Valentine's Day

True Love and Other Disasters

5. Csak a baj, 2017
Nothing But Trouble



A blogturné valamennyi állomásán egy-egy, a 2017-2018-as amerikai jégkorong szezonban aktív játékos teljes nevét kell kitalálnotok a csapat neve és mezszáma alapján.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


New York Islanders #91 









06.26 Betonka szerint a világ...
06.30 CBooks

2018. június 24., vasárnap

Brenda Joyce – A harcos és a rózsa


Felföldi rózsák 1


Nem lepődik meg Lady Juliana MacDougall, hogy egy héttel első találkozásuk után viszontlátja a klánja ősellenségének színeit viselő harcost. Előző alkalommal annyira izzott körülöttük a levegő, hogy a lány biztosra vette, útjaik még keresztezik egymást. A férfi csapatával meg is támadja a várát, foglyul ejti, magával viszi Islay szigetére, hogy míg a váltságdíjra várnak, meghódítsa. Alasdair Og túszaként Juliana hamar megtanulja, hogy a felföldi legalább annyira kivételes szerető, mint amennyire kivételes harcos. De hogyan szerethetné Alasdairt, akinek számtalan MacDougall vére tapad a kezéhez?


HarperCollins, 2018
Eredeti cím: The Warrior and the Rose, 2013




“Az eddigiektől eltérően ebben a Széphistóriában egy új, eddig még ki nem adott történetet olvashat, mely egyben egy háromrészes sorozat első, bevezető kötete is.”
Ezzel a reklámszöveggel harangozta be honlapján a kiadó az új Brenda Joyce sorozatot és megörültem, mert egyrészt, ugye, felföldi harcosokról lesz szó, másrészt végre nem porolják le a már egyszer megjelent történeteket, hogy új köntösbe öltöztetve ismét eladják a gyanútlan olvasónak, hanem valami újjal rukkolnak ki.
Nos, a történet meglehetősen rövidke. Az angol nyelvű variánst eredetileg évekkel ezelőtt egy három szerző tollából három történetet tartalmazó kötetben adták ki, valószínűleg ez a magyarázat a terjedelmére. A folytatások majd hosszabbak lesznek, csupán azt nem lehet tudni – legalábbis pillanatnyilag – hogy mikor vehetjük kézbe magyar nyelven is.
Mikor azt mondom, hogy rövid, azt kéretik úgy is érteni, hiszen még a kiadó által forgalmazott szerelmes füzetek terjedelménél is rövidebb, csupán az ára nagyobb. És ez a nyúlfarknyi terjedelem rendesen rá is nyomta jegyét a történetre, mert bármennyire is olvasmányos a szerző stílusa, bármennyire izgalmas (lenne) a történet, a terjedelem nem engedi rendesen kibontakozni sem a történelmi szálat, sem a szerelmi történetet. Gyorsan véget ér minden, olyan jöttem-láttam-győztem módon. A szereplők kedvelhetőek, de túl sokan vannak egy ilyen rövid történethez, és az idő egy része azzal megy el, hogy az ember lánya lapozgat előre-hátra, hogy rájöjjön az épp "akcióban" levő szereplő kihez tartozik és miért van ott ahol.
Akik olvassák Monica McCarty Felföld rettegett fiai sorozatát, azoknak nem idegen a történelmi kor, amibe a szerző a cselekményt helyezi, hiszen most is Robert the Bruce trónkövetelésése miatt folyik a háború, csupán most a másik oldalon állunk, a királypártiak oldalán, nem a trónkövetelőén.
A szerelmi szál is egy klisé, mert két, egymással generációk óta hadban álló klán képviselői szeretnek egymásba: Lady Juliana MacDougall, a Dougall klánból és Alasdair Og, a Donall klánból. És itt nem csak arról van szó, hogy évek óta hadban állnak egymással, hanem a háborúban is két különböző oldalon állnak: MacDougallék királypártiak, MacDonallék a trónkövetelő Robert the Bruce oldalán, s a dolog pikantériája az, hogy arra az árva trónra többen is pályáznak. S ha ez még mindig nem lenne elég indok arra, hogy a két fiatal kerülje egymást, hát közbeszólnak a piszkos anyagiak is: nehogy már a Lady Julianna hozományának számító vár és hozzá tartozó föld az ellenség kezébe kerüljön.
Nem érdemes több szót veszetegetni erre a történetre, nagyon gyorsan el lehet olvasni, maradandó élményt nem nyújt. Nekem csalódást okozott, mert sokkal többre vártam a szerzőtől, de azt nem lehet mondani, hogy rossz. Majd mindenki eldönti magának hogyan viszonyul a történethez, mert ízlések és pofonok…



A sorozat angol nyevű folytatása:


2. A Rose in the Storm

3. A Sword Upon the Rose


2018. június 22., péntek

J. D. Barrett – Receptek újrakezdéshez



A Libri Kiadó új chick lit története Sydneybe kalauzol el minket, ahol a gasztronómia és a vendéglátás világába merülhetünk el… és a meglepetésekébe, mert a történet váratlan fordulatokban is bővelkedik.





Lucy ​Muir elhagyja a férjét, ami súlyos bonyodalmakhoz vezet. 
Mindketten séfek, a város egyik legjobb éttermének a tulajdonosai, így nem tűnik könnyűnek az osztozkodás. Ugyanakkor tény: egy magára kicsit is adó nő nem tűrheti el a végtelenségig, hogy megcsalják, ellopják a receptjeit, és hogy alávaló módon viselkedjenek vele. 
Egy éjszaka, amikor Lucy válaszokat keresve rója autójával Wooloomooloo utcáit, véletlenül rábukkan egy öreg, megüresedett épületre, ami valamikor Sydney legdivatosabb étterme volt: a Fortune. Az egyik pillanatban még az elhagyatott étterembelsőt bámulja a poros ablaküvegen át, a másikban már az újranyitást kezdi tervezgetni. 
Amikor Lucy beindítja a Fortune konyhájának öreg tűzhelyét, felfedez egy ottfelejtett, piros kötésű könyvecskét az egykori, híres-hírhedt tulajdonos, Frankie Summers receptjeivel. Miközben a könnyeit hullatva végigolvassa, milyen hozzávalókból készült a francia hagymaleves, megpróbálja elképzelni, milyen lehetett a Fortune a fénykorában. És ekkor valami különös dolog történik: Lucy mellett, a konyhapulton megjelenik Frankie. Lucy szinte látja, talán meg is tudná érinteni… 
Ez a heves természetű séf, akinek két szenvedélye volt – az ételek és a nők –, talán hozzásegítheti Lucyt ahhoz, hogy kifőzzön magának egy jobb életet. De megvan ehhez a bátorsága?
Meglepő, érdekes fordulatokkal teli, lenyűgöző regény, amely rámutat, hogy minden egyes nap egy újrakezdés.

Libri, 2018
Eredeti cím: The Little Café of Second Chances



Nem titok, hogy én nagyon szeretem a gasztro-regényeket. Lehet azért, mert főzni csak épp annyira tudok, hogy ne haljunk éhen, és a konyhában a legjobb formám akkor hozom, mikor pizzáért telefonálok. Símán elképzelhető, hogy hiányos kulináris tudásom gasztro-regényekkel kompenzálom.
Már a fülszövegből tudni lehet, hogy Lucy Muir hátat fordít szintén séf férjének, aki nem épp a húségéről híres… és a jóindulatáról sem, mint ez a későbbiekben kiderült. Nemcsak közös lakásukból költözik vissza anyjához, hanem a vendéglőt is otthagyja, ahol eddig együtt dolgoztak. Lényegében mindennek hátat fordít, amiről eddig az élete szólt és szinte üres kézzel indul neki, hogy új életet építsen magának.
Lucyról tudni kell, hogy apját sosem ismerte, ő a hippi korszak és a szabad szerelem szülöttje, anyja ma is ennek az életformának hódol a maga módján.
Tehát Lucy gondol egy merészet és kibérel egy lepukkant épületet, ahol valamikor a Fortune vendéglő, Frankie Summers híres-hírhedt séf vendéglője működött, azé a séfé, aki a hivatalos verzió szerint önkezüleg vetett véget életének, mert züllött életvitelt folytatott, mert anyagi gondjai voltak, mert felesége elhagyta és magukkat vitte közös gyermeküket is. Szóval pletyka az van bőven. 
Egy nap, míg a leendő vendéglőt rendezgeti, Lucynak megjelenik Frankie Summers szelleme. Lucy azon kevesek közé tartozik, aki nemcsak látja őt, hanem kommunkiálni is tud vele. Frankie pedig nemcsak új trükköket tanít neki a konyhában, hanem azt is elmeséli, hogy tőle nagyon távol állt az öngyilkosság gondolata. A történetet is ők ketten, azaz Lucy és Frankie meséli el E/1-ben, bár ami azt illeti Frankie inkább visszaemlékszik a maga aranykorára.
Nos eddig a történet teljesen rendben volt, még az sem zavat, hogy itt már átment a fantasy birodalmába, hiszen milyen jópofa dolog a volt tulaj szellemével együtt dolgozni.
Aki azt hiszi, hogy a dolgok úgy mentek, mint a karikacsapás és Lucy egy-kettő megnyitotta vendéglőjét, ami hatalmas siker lesz és hírnevével letöröli a föld felszínéről volt férje vendéglőjét, az nagy tévedésben van. Ugyanis nem számol Leith, a volt férj rosszindulatával, aki mindent megtesz, hogy Lucy vendéglője még nyitás előtt nagy bukás legyen. Lucynak azzal is szembesülnie kell, hogy volt munkatársnőjét is félreismerte és távol áll attól, hogy a barátnője legyen. De attól a történetben még van egy legjobb barátnő is, mert miért is ne lenne? S ha lúd, akkor legyen kövér, megjelenik a színen Frankie jóképű, felnőtt fia is, aki gasztrokritikus – mi más lenne? Ez csupán néhány dolog, amivel Lucynak hirtelenjében szembe kell néznie, van ott még több is, úgy a magánéleti fronton, mint a szakmain.
Kedvelhető, könnyű történet, ami a távoli Ausztráliába viszi el olvasóit és számos receptet is megoszt velünk. A vállalkozó kedvűek kipróbálhatják magukat, engem az ilyesmi meghalad. A szereplők szerethetők, de semmi extra, a volt férj kellően antipatikus, mert ilyennek kell lennie, és minden szálat sikeresen elvarr a szerző. Ez ténylegesen egy újrakezdés története.
Viszont a végével sehogy sem vagyok kibékülve. Ne értsetek félre, nagyon szép és romatikus a befejezés, tehát ott a happy end, csak nekem nagyon erőltetett és hihetetlen. Értem én, hogy ez egy olyan csavar, amire senki nem vár, mert a szerző teljesen más irányba terelgeti az olvasót, és valószínűleg úgy gondolta, hogy ez a meghökentő befejezés feldobja majd a történetet, de nálam épp az ellentkezőjét érte el. Könnyebben elfogadtam volna a lapos, kiszámítható befejezést.
Magát a történetet kedveltem, mert szórakoztató volt a maga nemében, csupán a cselekmény érzelmi szálával nem vagyok kibékülve és ez bizony levon az értékéből… de természetesen ízlések és pofonok...





A történet hősnője saját vendéglőt nyit, ezért játékunkkal mi is vendéglőbe megyünk. A turné minden állomásán a nemzetközi konyha egy-egy ismert remekének fotóját láthatjátok, a feladat pedig az, hogy az illető fogás nevét a Rafflecopter megfelelő dobozába írjátok

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.






06.22 - Betonka szerint a világ…
06.24 - KönyvParfé
06.26 - Olvasónapló
06.28 - Könyvvilág
06.30 - Szembetűnő

2018. június 20., szerda

Elizabeth Hoyt – Szívembe zárva


Maiden Lane 8

A Romantikus Regények sorozat kétszázadik kötetét jelentette meg a General Press Kiadó. A Blogturné Klub hét bloggerét követve megtudhatjátok ők mit gondolnak Elizabeth Hoyt Maiden Lane sorozata újabb részéről, mely a Szívembe zárva címmel került a boltokba, és játszhattok a könyv egy példányáért.




A ​csinos és életvidám Lady Phoebe Batten minden vágya, hogy egy herceg húgaként a pozíciójához illő társasági életet élhessen. Ez azonban nem kivitelezhető egykönnyen, lévén a fiatal nő szinte teljesen vak, és a bátyja utasítására mindenhová elkíséri egy felfegyverzett testőr – a meglehetősen idegesítő, ámde felettébb vonzó Trevillion kapitány. 
James Trevillion azután szerelt le a királyi dragonyosoktól, hogy megsérült a lába. A sántasága ellenére mégis ördögien ügyesen lő és lovagol, egyszóval nem lenne szabad nehézséget okoznia számára, hogy megvédelmezze az őrjítő Lady Phoebet. A csábító nő azonban egyre gyakrabban tereli el a figyelmét a feladatáról; így amikor Lady Phoebe emberrablók célpontjává válik, a kapitány merész lépésre szánja el magát, hogy megvédelmezze a szívének egyre kedvesebb hölgyet…
Elizabeth Hoyt a Maiden Lane-sorozat nyolcadik részében egy ártatlan, fiatal nő és egy megkeseredett katona történetét meséli el, akik hosszú utat járnak be, mire rájönnek: együtt teljesebb életet élhetnek, mint külön-külön.


General Press, 2018
Eredeti cím: Dearest Rogue



Felesleges elmondani mennyire vártam, hogy ez a könyv megjelenjen. Mindenki így van ezzel, aki ismeri a szerző írásait, különösen a Maiden Lane sorozatot. Kicsit haragszom is, hogy évente csupán egy rész jelenik meg belőle magyar nyelven, mert ennek a sorozatnak minden sora imádható, és annak ellenére, hogy ez egy 18. században játszódó történetek sora, a szerző hihetetlenül ötvözi a romantikát, az “akciót” és az erotikát. De ezt a szerző rajongóinak nem is kell mondanom.
Ugye ez egy sorozat nyolcadik része. Kis jóindulattal önállóan is olvasható a történet, de rengeteg szereplője van, olyanok, akikkel már az előző részekben is találkozni lehetett, utalások történnek korábbi történésekre, és nagy kár lenne kihagyni az előzményeket.
A szerzőre jellemzően most is egyszerre két történetet kap az olvasó. Az egyik A fókatündér meséje, melyből minden fejezet előtt egy kis részletet oszt meg a szerző, hogy majd a másik történettel együtt jussunk a végére. A másik történet pedig James Trevillion kapitány és Lady Phoebe Batten szerelmének története.
Akik ismerik a sorozatot, azok képben vannak a főhősök személyével, akik most ismerkednének vele, azoknak mondanék néhány szót róluk.
Lady Phoebe, Wakefield herceg húga, sajnálatos módon látása nem a legjobb és egyre romlik. Tisztába van vele, hogy egy nap teljesen megvakul, ez bánatára most be is fog következni. Mivel ezzel nemcsak ő, hanem családja is képben van, a meglehetősen zsarnoki természetű bátyja a széltől is óvja, tehát az ifjú hölgy életéből kimarad mindaz, amit a kor arisztokrata fiatal hölgyei elművelnek: bálok, udvarlók, flörtölés. Lady Phoebe pedig mindebben részesülni szeretne, de csak a mindennapi rutin engedélyezett számára.
Őt kísérgeti – szószerint testőre – James Trevillion, a királyi gárda leszerelt kapitánya, akit a sorozat rajongói annak a baleknak ismernek, akinek sohasem sikerül elfognia a St. Giles-i kísértetet, bár a végén már nem is igazán akarta.
Lady Phoebe egyhangú élete hirtelen felpezsdül, amikor elrablására többször is kísérletet tesznek, Trevillion kapitány pedig gondol egy merészet, kimenekíti Londonból, s meg sem áll vele családja Cornwallban levő birtokáig. Ez kitűnő alkalom volt arra, hogy jobban megismerjem kicsoda is a kapitány, honnan származik és főleg azt, hogy családja milyen titkokat takargat – mert magától értetődően ő sem származik egy egyszerű, unalmas családból.
A cselekmény többször is London nyomornegyedébe, vagy arra a szigetre visz, ahol  az épülőfélben levő Harte Vígadója van, és ismét találkozunk Montgomery hercegével is, aki ugyebár az újraépülő műintézmény legnagyobb befektetője. S vele együtt egy új szereplő is színre lép: Eve Dinwoody kisasszony, aki most csupán egy titokzatos mellékszerepő, de van egy olyan érzésem, hogy a későbbiekben majd saját története is lesz.
Mit mondjak még? Imádtam! Pörgött, tele volt váratlan fordulatokkal és annak ellenére, hogy nyilvánvaló volt hogyan fog végződni, egyszer sem éreztem azt, hogy mindaz ami történt, csak azért volt, hogy legyen mivel megtölteni a papírt, amíg a két főhős egymásratalál és boldogan él, míg meg nem hal.
Lady Phoebe és Trevillion kapitány kettőse fergeteges volt. Eddig is kedveltem őket, bár nem sok vizet zavartak az előző történetekben, most imádnivalóak a verbális pengeváltásaik, a suta próbálkozásaik, a bimbozó szerelmük. Plusz izgalmat hozott a történetbe, hogy jó ideig még sejteni sem lehetett ki az, aki kitartóan Phoebe biztonságára tör és főleg miért.
Egyetlen hiányérzetem van a történettel kapcsolatban, és az a St. Giles-i kísértet hiánya. Az a karakter (bárki is lenne a maszk mögött) nekem nagy szerelmem, és most nagyon belepasszolt volna ebbe az emberrablásos történetbe, de nem kaphatunk meg mindent. Talán majd egy következő történetben…
Le a kalappal Ms. Hoyt előtt, elérte, hogy ismét legyen egy olvasással töltött éjszakám, mert ezt egyszerűen nem lehetett letenni… meg ízlések és pofonok...

                                            Kedvenc idézet:

“Néha komolyan könnyebb lenne az élet, ha az ember egyszerűen fejbe csaphatná az urakat!”



A sorozat magyar nyelven elérhető részei:

1. Bűnös szándék, 2013

2. Csillapíthatatlan vágy, 2013

3. Botrányos vágyak, 2014

4. Az álarcos csókja, 2014

5. Az éjszaka ura, 2015






A történet hősnője vak. Játékunk minden állomásán egy-egy  olyan regényhős nevét keressük, aki élete egy szakaszában, vagy akár az egészben szintén ezzel kell/kellett élnie. A ti dolgotok csupán annyi lesz, hogy a helyes megfejtést a Rafflecopter megfelelő dobozába beírjátok.

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.


Christina Dodd: Gyertya az ablakban





06.20 - Betonka szerint a világ…
06.22 - Olvasónapló
06.24 - Dreamworld
06.26 - Könyvvilág
06.27 - Insane Life
06.28 - Kristina Blogja 


2018. június 17., vasárnap

T. M. Frazier – King

King 1

Újabb történettel gazdagodott a Könyvmolyképző Kiadó Rázós könyvek sorozata. T. M. Farzier King sorozatának azonos című első része meghökkentő, izgalmas, lebilincselő. A Blogturné Klub négy bloggerét követve megtudhatjátok mit gondolnak ők erről a történetről, a nyereményjáték helyes megfejtői között pedig a könyv egy példányát sorsoljuk ki.



Nincs hol laknia. Nincs mit ennie. Nincs kihez fordulnia. Doe nem emlékszik a múltjára. 
A hírhedt nehézfiú most szabadult a börtönből. King az az alak, akivel jobb nem szembekerülni, mert vérrel, fájdalommal, szexszel, vagy ezek kombinációjával fizet meg az ember. King jövője azon múlik, hogyan tudja egyensúlyozni az életét. 
Doe történetét homály fedi. 
Amikor sorsuk összefonódik, rá kell döbbenniük, hogy a folytatáshoz meg kell tanulniuk elengedni addigi életüket. 
Romantika és erotika, krimivel fűszerezve – a tökéletes elegy az olvasói szívek megdobogtatásához.


Könyvmolyképző, 2018
Eredeti mű: T. M. Frazier – King, 2015



King az azonos nevű sorozat első része. Több rész is megjelent már a történetből, bár az All the Rage című a sorozathoz van sorolva, de a Goodreadsen semmi nem jelzi hányadik lenne a sorban, tehát a részek száma vitatható, az viszont biztos, hogy hamarosan új kötettel bővül. Angol nyelven, természetesen, mert magyarul per pillanat csupán az első rész érhető el.
Huh, nem is tudom hol kezdjem. Talán azzal, hogy ez nem egy finom, rózsaszín lelkű hölgyeknek való történét, mert bár szerelemről is szó esik benne, ez úgy kiakasztja az olvasót, ahogy elő van írva. Igen, ez valójában egy rázós történet, nem csak úgy oda van írva, mert valahová be kellett sorolni.
Szívesen mondanám azt, hogy ez a fülszövegben említett King és Doe szerelmének története, vagy King és Preppy barátságáé, de ez így nem lenne igaz. Ez több annál, hiszen egy egész, törvényen kívül álló világot ismerünk meg, szereplőikkel együtt: motorosok bandája, drogdílerek, prostituáltak, vagy olyanok, akikről nem is feltételezné az ember lánya, hogy bármilyen törvénytelen dologhoz közük lenne.
King börtönből szabadul. Egy olyan dologért ült, amit nem tett meg, büntetésének semmi köze ahhoz, amiből megél. Ő egyébként tetoválóművész, de nem ez jelenti számára a pénzkereseti forrást. Kicsit ellentmondásos személyiség, hiszen nyilvánvalóan a törvény rosszabik oldalán áll, de ettől függetlenül rendes fickó, aki tisztába van a valós értékekkel, fontos számára a család és a barátok, és mindenek előtt becsületes, az adott szavának súlya van.
És ott van Doe, akinek amnéziája van, nem tudja honnan jött, mi történt vele, csupán azt tudja – ezt is attól a prostituálttól, aki hajlandó segíteni rajta –, hogy hajléktalanságán és nyomorán akkor tud változtatni, ha valamelyik motoros mellé csapódik kitartott nőnek.
A két főhős a King tiszteletére szervezett bulin találkozik össze meglehetősen bizarr körülmények között, és innen kezdődik kettejük története, ami sajnos nem végződik happy enddel a kötet végén, mivel a történet sem fejeződik be. Igen, ez egyike azoknak a méltatlan módon függővéges könyveknek, aminek a folytatását nem győzzük kivárni.
A történet E/1-ben íródott, és úgy King, mint Doe szemszögéből is megismerjük a történetet, s nagyon örültem, hogy ezek a váltott szemszögek nem ismétlik, hanem kiegészítik egymást. Doe előző életéről keveset tudunk meg, hiszen ő amnéziás, csupán a King által felfedezett dolgok utalnak arra, honnan jött és kicsoda ő. Viszont King múltjával tisztába lesz mindenki, mert időben ugrálunk jelen és múlt között. A visszaemlékezések során nemcsak Kinggel ismerkedhetünk meg, hanem Preppyvel is, hiszen kettejük furán induló barátsága nagyon régre nyúlik vissza.
Azt viszont nem kedveltem, hogy az egyik fontos mellékszereplőt elveszítjük a történet során. Nincs nekem bajom azzal, ha a történet nem végződik jól és habos-babosan, viszont ezt a szereplőt kedveltem, sőt nagyon is. Azért sem örülök ennek, mert a későbbiekben a szerző három könyvet is szentel a szereplőnek, amiket nem fogok elolvasni, hiszen tudom már, hogy végződik az  ő története, a poén már le van lőve.
Aki szerette a tavaly ősszel megjelent Kilenc percet, annál ez a történetet is befutó lesz. Nagy fájdalmam az, hogy függővéges és természetesen ott marad abba a történet, ahol a legérdekesebb, ahol egyszerűen pofára ejt és úgy hagy egészen a következő részig, vagy ki tudja meddig.
Nem volt tökéletes, és voltak benne ilyen-olyan dolgok, amelyek zavartak, vagy épp idegesítettek is. Minden vélt vagy valós hiányossága ellenére ez egy nagyon jól felépített történet, jól megformált szereplőkkel, meglepetésekkel és csavarokkal. Kedveltem, és  azoknak ajánlom, akik: szeretik a keményfiúkról szóló sztorikat, nincsenek előítéleteik, nem rettennek meg egy kis erőszaktól, sőt, kicsivel többtől sem, akkor is elolvassák, ha tudják, hogy függővéges… de természetesen ízlések és pofonok…




Keményfiúkról szóló történeteket keresünk!  A rövid leírás alapján ki kell találnotok melyik könyvre gondoltunk és a megfejtést, amelynek  a szerző nevét és a könyv címét kell tartalmaznia, a Rafflecopter megfelelő dobozába kell beírnotok.

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.



"Az egésznek pedig Grizz áll a középpontjában: termetes, sötéten jóképű és ijesztő férfi, aki Ginnyvel valahogy mégis olyan gyengéd, hiszen ő élete egyetlen igaz szerelme.
Így kezdődik az érzelmi megszállottságról és a manipulációról szóló mese, amiben egy környezetéből kiszakított lány kénytelen az egyetlen emberre támaszkodni, akitől figyelmet, szeretetet és gondoskodást kaphat."






06. 17 - Betonka szerint a világ…
06. 21 - Kristina blogja
06. 23 - Sorok között