Catherine Anderson – Szederhold

Mystic Creek 3

A General Press Kiadó gondozásában, csodás borítóval jelent meg Catherine Anderson legfrissebb regénye, a Szederhold. A Blogturné Klub három bloggere eredt a szerző új romantikusának nyomába. Tartsatok velünk, s a turné végén megnyerhetitek a könyv egy példányát!

A sikeres rodeóügynök, Ben Sterling sok év után belefáradt a szakmájával együtt járó állandó utazgatásba. A vándoréletet feladva, a farmjára költözik, gazdálkodásba kezd, és a testvérei nyugodt mindennapjait megirigyelve már a családalapításon gondolkodik. A jóképű cowboy kedvére válogathatna a város szépségei közül, érdeklődését azonban kizárólag a helyi kávézó új tulajdonosa kelti fel. Az egyetlen személy, akinek a rokonszenvét úgy tűnik, nem könnyű elnyernie.

Sissy Sue Bentley keményen megdolgozott azért, hogy önállóan boldoguljon az életben. Büszke a kis kávéházára, független és határozott nő, akinek sem az üzleti, sem a magánéletében nincs szüksége férfi segítségére. A gyermekkor nehéz évei után kamaszkori próbálkozásai is tovább erősítették keserű tapasztalatát, miszerint "az erősebb nem" képviselői csak bajt hoznak az életébe. Véleménye egészen Ben érkezéséig megingathatatlannak látszik. De vajon felülírhatja egyetlen pozitív találkozás a korábbi évek fájdalmas emlékeit?

Catherine Andersonnak a romantikus kisvárosban, Mystic Creekben játszódó regényéből megtudhatjuk, mi mindenre képes egy talpig férfi, ha igazán szeret.

General Press, 2018

Eredeti mű: Catherine Anderson – Mulberry Moon

Megrendelhető

“– Hát az jó, mert szederhold van.

Sissy egészen átlagosnak látta a holdat.

– Az meg mi?

– A szeptemberi telihold. Régi indián név.

– Furcsa. Ha jól tudom, a szeder júniusban érik.

– Igen, de az indiánok megerjesztették, és bort készítettek belőle, amihez aztán szeptemberig nem nyúltak hozzá. Az erjesztéshez szükséges időt úgy állapították meg, hogy kivárták a szeptemberi teliholdat.” *

Nem mondanám, hogy a szerző nagy rajongója vagyok, hiszen nem igazán olvastam a műveit, annak ellenére, hogy egy nagyon termékeny íróról beszélünk, és a General Press Kiadó évek óta rendszeresen jelenteti meg az írásait. Valamiért mindig mellőztem a könyveit, és csupán tavalyelőtt kezdtünk ismerkedni, amikoris a Kendrick-Coulter-Harrigan sorozatát egy szuszra el is olvastam és utána következett a Mystic Creek, melynek harmadik része ez a történet.

Természetesen ez is egy szerelmi történet, mely az idilli Mystic Creekben játszódik, ahol a tél mindig kemény és mindig korán s váratlanul érkezik, bármennyire is készülnének rá a lakók. Azért hangsúlyozom ezt ki, mert a télnek, és főleg a jégnek fontos szerepe van a történetben, rengeteg megmosolyogtató helyzetet hozva létre. De akik képben vannak a sorozattal, azok számára nem újdonság ez, bár eddig nem volt semmi vicces a hóban, hidegben s jégben.

A történet központjában Sissy Bentley áll (és nyolcvan csirkéje), aki nehéz gyermekkor után egyedül próbálkozik boldogulni a világban. Alkoholista apjától és tehetetlen, szinte közömbös anyjától menekülve kerül a kis  településre, ahol mennyei mannaként jön a váratlan örökség. Sosem ismert nagynénje ugyanis ráhagyja a Katlant, a városka házias jellegű kifőzdéjét. Ebbe a kifőzdébe jár időnként étkezni a történet férfi főhőse, Ben Sterling, akinek tetszik a lány, csakhogy Sissy kicsit sem pontozza közeledési kísérleteit. Kettejük története akkor kezdődik el, amikor a lány csirkéi úgy gondolják, hogy tesznek egy városnéző túrát.

“Kot-kot-kot. Amikor hátrafordult, kikerekedett a szeme a döbbenettől. Az utcán egy fehér tyúk haladt kelet felé. Persze nem ez volt az első furcsaság, amit Ben Mystic Creekben látott. Egyszer egy borz csatlakozott a függetlenség napi felvonuláshoz, és valahányszor fenyegetően megemelte a farkát, kiürült mögötte a járda. Nemrégiben pedig egy fekete medve csámborgott végig az East Mainen, majd valahogy átnyomakodta magát a Jake, a pék lengőajtaján, és felfalta az összes péksüteményt, miközben a tulajdonos a hűtő mögött rettegve várta, hogy megérkezzenek a rendőrök.” *

S ha már a szereplőről esik szó, akkor el kell mondanom, hogy bizonyos sablonosság fedezhető fel a sorozat részeiben. Eddig minden esetben egy rendezett családi háttérből származó férfi (ugye, a Sterling családról beszélünk) sietett a zavaros körülményekkel küszködő női főhős segítségére. De így van ez jól, szeretjük a hősöket – főleg ha mutatósak is –, és ha minden egyszerű és nagyszerű lenne, akkor a történet is lapos maradna. Sissy viszont... nem is tudom. Kedves, szerethető, szív szakad meg olyan dolgokon ment keresztül, de néha olyan infantilis – hogy nem mondjam azt, hogy bugyuta.

Abszolút kiszámítható, hogy a végére a két főszereplő egymásba szeret és megkondulnak majd az esküvői harangok, csakhogy amíg oda eljutunk a történet tartogat még néhány meglepetést, és nem mindig a kellemes fajtából. Például feltűnnek Sissy szülei. Külön-külön. És az akit mindig is apjának ismert, és akinek agresszívitása és alkoholizmusa tönkretette gyermekkorát, ismét bepróbálkozik.

Lényegében az is elmondható, hogy van egy fajta egyensúly a targédiák és a humor között, hiszen a nehéz sors és kellemetlen történések mellett rengeteg humoros helyzettel is rendelkezik a történet.

“…– Ööö, Sissy, mondanom kell valamit. Öt tyúkod hamarosan fura hangokat fog majd kiadni. De ne aggódj miatta! Ez teljesen normális jelenség, mivel kakasok.” *

Ez egy nagyon állatcentrikus történet, hiszen Sissy nyolcvan csirkéje mellett (az egyik kakasát Margitnak hívják – és ez azért sokat elmond arról, hogy Sissy mennyire van otthon a baromfi-témában) fontos szerephez jut még Ben ausztrál juhászkutyája, Füge, egy kleptomániás bozótpatkány és egy leharcolt kiscica, amit az elaltatástól mentenek meg – mellesleg ezen is jót lehet derülni.

Kedvelhető, vérbeli kisvárosi történet, amit első sorban a szerző rajongóinak ajánlok és mindenki másnak, aki vevő egy keser-édes, pörgős, romantikus történetre. De természetesen ízlések és pofonok…

* Catherine Anderson – Szederhold, General Press, 2018

A Mystic Creek sorozat magyar nyelven megkelent részei a General Press Kiadó gondozásában:

1. Szélbe írt sorok, 2016

Silver Thaw, 2015

2. Rügyfakadás, 2017

New Leaf, 2016

További részek, egyelőre csak angol nyelven:

4. Spring Forward, 2018

5. Strawberry Hill - várhatóan 2018-ban

A könyvben fontos szerep jut a kutyáknak, így a kötethez tartozó nyereményjátékunkban is ők kerülnek fókuszba. Minden állomáson találtok egy-egy jelenetfotót, ami olyan könyvadaptációból származik, melyben a kutya kiemelkedő szereplő. A feladatotok, hogy kitaláljátok, melyik filmről van szó. De a csavar most következik: nem a film címére, hanem a film alapjául szolgáló könyv szerzőjére vagyunk kíváncsiak, az ő nevét írjátok a Rafflecopter megfelelő sorába. Játékra fel!

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.

a Rafflecopter giveaway

05.04. - Betonka szerint a világ…

05.06. - Szembetűnő

05.08. - Angelika blogja

Carole Matthews - Csokoládéimádók diétája

A Csokoládéimádók Klubja 2

A ​csoki fogy, csak mi nem – Joanne Harris ízei és Marian Keyes humora A Csokoládéimádók Klubjának négy női tagja sürgős összejövetelt tart, és persze rengeteg csoki kerül terítékre. Lucy Lombard bízott benne, hogy jóképű főnökével, Aidennel már semmi nem választja el őket, de egy nap az álompasit egy másik nővel találja az ágyban… Autumn új barátja még nem találkozott a lány szüleivel, és talán ez a szerencséje… Nadia férje megesküdött, hogy leszokik az internetes szerencsejátékról, de a bizalmatlan asszony nyomozni kezd utána… Chantal romokban heverő házassága felett pedig váratlanul kisüt a nap… Szinte biztos, hogy a lányoknak rengeteg csokoládéra lesz szüksége!

Carole Matthews regényei szinte minden földrészen fergeteges sikert aratnak, páratlan humora több millió olvasót szerzett szívhez szóló történeteinek, számos művéből film készül.

Ulpius-ház, 2008

A Csokiimádók diétája címmel, Cartaphilus, 2017

Eredeti mű: Carole Matthews – The Chocolate Lovers’ Diet, 2007

“Amikor az élet kemény, a kemény csajok csokit esznek.”*

Ezzel a mottóval, ajánlással indul A Csokoládéimádók Klubja sorozat második része, vagy Csokiimádók klubja, mert ugye először az Ulpius-ház jelentette meg 2008-ban és a következő részeit már nem akaródzott nekik, mert közben megszűntek. Tavaly a Cartaphilus csendesen meglepetést szerzett a szerző rajongóinak, amikor Csokoládéimádókat Csokiimádókkat helyettesítette a címben és ismét kiadta a már megjelent két részt, s hozzácsapta a harmadikat is. Csak reménykedni tudok, hogy idén elhozza a rajongóknak a negyediket is, mert igen, van negyedik rész is.

Be kell vallanom, nem tudtam, hogy ketőnél több része lenne, amikor előszőr találkoztam a Csokoládéimádókkal nem írtam blogot, azt sem tudom létezett-e akkoriban olyasmi, hogy blog.

Az első részt évekkel ezelőtt olvastam és gyorsan bele is fogtam a folytatásába is, amit mindjárt az elején félre is tettem. Többször is. Valahogy nem jött be, pedig szeretek könnyed, nőcis könyveket olvasni. Az este erőt vettem magamon és átrágtam magam rajta. Azóta terveztem ezt, mióta tavaly megjelent a harmadik része. Tudni kell róla, hogy önálló történetként is megállja a helyét, de annyi utalás történik az első részben történtekre, hogy még én is kapkodtam a fejem… azért mégiscsak sok évvel ezelőtt olvastam az első részt.

A történet négy nőről szól, akikben abszolút semmi közös nincs a csokiimádatukon kívül. Lényegében ez hozza össze őket a Csokoládémennyország nevű boltban és innen indul a barátságuk, ami idővel véd és dacszövetségggé alakul.

Lucy maga meséli el a rá vonatkozó történéseket. Ő az állandó helyettesítő, munkaviszonyánál csak a szerelmi élete zűrösebb és ebben a második részben még jobban bonyolódik. Nadia szerencsejáték-függő férjével bajlódik és lényegében  egyedül gondoskodik fiáról. Autumn tehetős családból származik, ezért megengedheti magának, hogy aprópénzért dolgozzon egy fiataloknak létrehozott drogrehablitációs központban. Az amerikai származású Chantal pedig terhes, csak jó lenne tudni kitől, mert férjétől különváltan él, és akik olvasták az első részt, azok már tudják, hogy bizony nem vetette meg a testi örömöket. A róluk szóló részek E/3-ban íródtak.

“A csokoládé köztudottan gyógyítja a másnaposságot – csakúgy, mint a közönséges náthát, a menstruáció előtti feszültséget, az orrvérzést és talán még a szemölcsöt is. Valójában az egyedüli nyavalyák, amiken nem segít, sajnálatos módon a pattanás és az elhízás. Amúgy pedig a banán is dugig van fehérjével, ami ugyebár egészséges – szóval tulajdonképpen gyógyszert fogyasztok.” *

Az első részre tett utalások segítettek nagyban feleleveníteni annak a cselekményét és nem tudtam elképzelni hová lehetne ezt még fokozni.

Lehetett.

Ez egy nagyon pörgős, nagyon eseménydús és nagyön könnyed történet volt, bár ami azt illeti a kicsit több figyelmet kapott Lucy Lombardot nem igazán tudtam megkedvelni a határozottlansága és időnkénti hülyesége miatt, amit kellő önironiával maga is elismer.

“– Hölgyem, szeretne rendelni? 

– Igen – felelem remegő hangon – kaphatnék egy új agyat? A jelenlegi mintha nem működne megfelelően.” *

A négy bartánő most sem szűkölködik kalandokban, bonyodalmakban –  ha nincs, akkor csinálnak –, s természetesen csokoládéban sem, bár amennyi csokit ebben a könyvben megesznek, attól már komoly mérgezést lehetne kapni, s a plusz kilókról még nem is beszéltem.

Nekem lezártnak tűnik a történet, mert minden gubancot megoldottak, mindenki megtalálta a számítását és boldog, tehát gőzöm sincs hová fogja ezt a szerző a következő két részben fokozni, mi minden történhet még ezzel a négy nővel – persze azon kívül, hogy részenként és fejenként elfogyasztanak egy tonna csokit.

Habkönnyű történet, azoknak ajánlom, akik már belefáradtak a komoly témákba és valami langyos agymosásra vágynak, mert ez senki világát megrengetni nem fogja, annak ellenére, hogy próbálkozik komoly témákat is megpendíteni, mint a drog- és szerencsejáték-függőség vagy a hűtlenség. A legjobb benne a sok csokoládé volt... de természetesen ízlések és pofonok…

* Carole Matthews – Csokoládéimádók diétája, Ulpius-ház, 2008

A sorozat részei:

1. A Csokoládéimádók  Klubja

Ulpius-ház, 2008

Csokiimádók klubja

Cartaphilus, 2017

The Chocolate Lovers' Club, 2007

3. A Csokiimádók karácsonya

Cartaphilus, 2017

The Chocolate Lovers' Christmas, 2015

4. The Chocolate Lovers' Wedding, 2016 - egyelőre csak angol nyelven elérhető

Hóvégi klasszikus: George Orwell – Állatfarm

Tündérmese

Orwell ​1943/44-ben írott műve – amelynek a szerző a Tündérmese alcímet adta – ténylegesen a sztálini korszak szatírája, a Lenin halálától a szovjet-német megnemtámadási egyezményig terjedő időszakban, de természetesen minden elnyomó, totalitárius rendszerre ráillik. Egy angol farm – Mr. Jones Major-ja – a színhely, ahol az állatok a disznók vezetésével megdöntik az Ember uralmát, és a maguk igazgatta Állatfarm-on élik először szabadnak, derűsnek látszó, majd egyre jobban elkomoruló életüket. Az 1984 írójának már ebben a művében is nagy szerepet játszik a történelmi dokumentumok meghamisításának motívuma. Visszamenőlegesen megváltoznak, majd feledésbe merülnek az állatok hajdani ideológusának, az Őrnagynak eszméi, a Napóleon nevű nagy kan ragadja magához a hatalmat, és – természetesen mindig a megfelelő ideológiai magyarázattal – egyre zordabb diktatúrát kényszerít állattársaira. A kezdeti jelszó pedig – Minden állat egyenlő – érdekesen módosul…

A könyvet Ralph Steadman egyedülálló rajzai illusztrálják.

“Minden állat egyenlő, de egyes állatok egyenlőbbek a többinél”

Nincs ember a világon, aki ne hallotta volna a fenti mottót, mely Orwell méltán híres regényéből származik. Ez továbbra is érvényes és minden időben érvényes lesz, bár ami azt illeti mostanra kissé módosult megfogalmazásában: Mindenki egyenlő, de vannak egyenlőbbek.

A történet megírása után tizenöt évvel tett szert népszerűségre, a háború után sok helyen betiltották, mert bevallottan a sztálini Szovjetúnió allegóriája és minden szereplőnek valós személy megfelelője is van, a mellékszereplők pedig egy-egy valós embertípust képviselnek: a talpnyalókat, az elítet, a manipulált tömeget, az átvert munkásosztályt, stb.

A történetet valószínűleg mindenki ismer, vagy ha nem, akkor hallott róla, hiszen az 1984 mellett ez Orwell legismertebb műve, mely kifigurázza a baloldali demokráciáknak nevezett diktatúrákat.

A cselekmény egy angliai framon játszódik, ahol az állatok megdöntik az ember uralmát és maguk veszik át a hatalmat és a farm irányítását. A politikai elítet a disznók képezik és, ahogy minden politikai elítben, itt is vannak ellenségeskedések és ellenlábasok, személyes ambíciók.

A történet fergeteges szatíra és kiválló iskolapéldája annak, ahogyan egyik diktatúra felcseréli a másikat, és ahogyan az ideológiák, eszmék változnak az érdekek függvényében.

"HÉTPARANCSOLAT

1. Aki két lábon jár, az ellenség. 

2. Aki négy lábon jár, vagy szárnyai vannak, az barát. 

3. Állat nem visel ruhát. 

4. Állat nem alszik ágyban. 

5. Állat nem iszik alkoholt. 

6. Állat nem öl meg más állatot. 

7. Minden állat egyenlő."

A könyv az 1001-es listán szerepel, 1954-ben animációs film készült belőle – ezt huszon-harminc évvel ezelőtt gyermekként láttam, és természetesen semmit nem értettem belőle, de évekkel később annál többet. 1999-ben tévéfilm is lett belőle... s legalább egyszer mindenkinek el kellene olvasnia, bár – ahogy mondani szoktam – ízlések és pofonok

Eredeti mű: George Orwell – Animal Farm, 1945

Magyar nyelven először 1989-ben jelent meg az Európa Kiadó gondozásában és azóta még huszonkétszer, leutóbb 2017-ben. Állati gazdaság címmel is megjelent 1985-ben az AB Független/Framo kiadásában. 

Sarah Addison Allen – A varázslat tava

    
Gyönyörű, felejthetetlen történet régi és új szerelmekről, az eltéphetetlen kötelékek erejéről… 

Eby Pim képeslapon látta először a Lost Lake-et. Egy régi fotó, rajta néhány vastag betűvel szedett szó, ám Eby úgy érezte, mintha a jövőjébe pillantana bele.
Mindez fél emberöltővel ezelőtt történt. Férje, George, már rég eltávozott. A fárasztó rokonok is elmentek. Semmi sem maradt, csak néhány tóparti kabin, ami sikeresen ellenállt a georgiai hőségnek és párának, továbbá a kallódók maroknyi csapata, akik – kimondatlan álmaiktól és vágyaiktól vezérelve – évről évre hűségesen ellátogatnak a Lost Lake-hez. 

Ez nem csekélység, Eby ennek ellenére kijelenti, az idei lesz az utolsó nyár, amit a tónál tölt, aztán eladja a területet egy építési vállalkozónak. Amíg az utolsó szalmaszálat jelentő családtag be nem kopogtat hozzá. 

Kate Pheris tizenkét évesen az utolsó legszebb vakációját töltötte a Lost Lake-nél; még azelőtt, hogy megismerte volna a magányt, a fájdalmat, a veszteséget. Azóta ezek az érzelmek uralják az életét, de azért – talpraesett lányának, Devinnek, és saját céltudatosságának köszönhetően – a remény sem halt ki a szívéből. Talán a Lost Lake-nél Devin kiélvezheti gyerekkorának utolsó hónapjait… és Kate is újra felfedezheti azt a valamit, ami annak idején olyan hirtelen siklott ki az ujjai közül. 

Az emberek egymás után zarándokolnak el a tóhoz, hátha ott megtalálják azt, amit már oly régóta keresnek: szeretetet, megnyugvást, reményt az újrakezdésre, békét, egy rejtély megoldását, a felejtés lehetőségét. De vajon még időben érkeznek? 

A különleges hangulatú, varázslatos regény Sarah Addison Allen egyik legkiválóbb írása az ember titkos vágyairól és a hétköznapi csodákról, amik a legvalószínűtlenebb helyeken lepnek meg minket. 

Könyvmolyképző, 2017

Eredeti mű: Sarah Addison Allen – Lost Lake, 2014

“– A múltadat nem tudod megváltoztatni, de a jövődet igen. Ez a könyvekre is igaz. Ha nem tetszik a befejezés, költesz egy másikat.”

Mindent elolvastam, ami magyar nyelven Sarah Addison Allen tollából származik, s kacérkodom az angol nyelvű könyveivel is, de el kell mondanom, hogy legalább három éve nem jelentetett meg új könyvet és pillanatnyilag csak két olyan írása van, amit még nem ismernek magyar rajongói.

Nagyon kedvelem a szerző könyveit, bár valamennyi közül talán ez tetszik a legkevésbé. Nincs semmi baj a történettel, nagyon élveztem a kalandozást múltban és jelenben, szerethetőek a szereplői is. Viszont nem tetszik az a csipetnyi fantasy (vagy mágikus realizmus – kinek hogy tetszik), ami a szerző könyveire jellemző. Akik olvassák Sarah Addison Allen könyveit, azok tudják miről beszélek. Én nem rajogok a fantasy-ért, sőt, amennyiben lehet kerülöm is, de a szerző eddigi könyveiben nagyszerűen oldotta meg ezt az írásaira annyira jellemző természetfelettit. Szépen kiegészítette a történetet, adott neki egy csipetnyi misztériumot.

Ebben a történetben számomra túlzásba ment az, ami azt a csipet misztériumot volt hivatott szolgálni, mert el tudok fogadni egy csodatevő almafát vagy egy-két szellemet a házban, viszont a fiút, aki krokodillá változik, csak azért, mert annyira szereti a krokodilokat, már nem igazán.

Túl sokat nem szeretnék mondani a könyvről, hiszen egy nagyon terjedelmes fülszöveget kaptunk a kiadótól. Azt viszont mindenképpen el kell mondanom, hogy igenis megéri elolvasni a történetet, mert egyszere tud szórakoztató és megható lenni. Egyidőben szól szeretetről, családról, szerelemről, egész élettörténetekről, múltról, jelenről, jövőről…

Lost Lake egy tóparti üdülőtelep, és minden szereplő – legyen bármilyen jelentéktelen szerepe a történetben – a helyhez kötődik, testileg-lelkileg. Azt is el merném mondani, hogy a történet főhőse maga az üdülőtelep és a személyek csupán mellékszereplők a maguk történeteikkel. Természetesen minden szereplőt alkalmunk lesz megismerni, honnan jönnek, hová tartanak és közben az üdölőtelep történetét is megismerjük, s azt is, hogy a szereplők közül ki miért ragaszkodik a helyhez.

Továbbra is kedvelem a szerzőt és könyveit, remélem visszatér az alkotókedve és további történetekkel örvendeztet meg minket. De addig is reménykedjünk, hogy a kiadó más könyveit is elhozza a magyar nyelven olvasó rajongóknak. És természetesen ízlések és pofonok…

Kapcsolodó bejegyzések

A csodálatos Waverley-kert 

Könyvmolyképző, 2010

Sugar Queen – Édes élet

Könyvmolkézpő, 2012

Joanna Trollope – A pap felesége

Anna ​Bouvarie a helyi pap feleségeként húsz éven keresztül szolgálta Istent és az egyházközséget – számos különféle módon. Süteményt sütött, kihordta az egyházi lapokat, szorgalmasan mosta és vasalta férje karingeit, miközben magát és gyermekeit csakis a használt holmik vásárán talált viseltes ruhákba öltöztette. Ám amikor férje sikertelenül pályázik a főesperesi tisztségre, és a férfi csalódásában keserű magányba gubózik, kislányát pedig immár elviselhetetlenül zaklatják a helyi iskolában, Anna végül fellázad. Munkát vállal a helyi élelmiszerüzletben, ahol a pénzkereset mellett visszanyeri saját önértékelését is – szembeszállva az egyházközség döbbent rosszallásával és férje jéghideg dühével. S felkelti három nagyon is különböző férfi szenvedélyes érdeklődését, akik mind fontos szerepet játszanak Anna életének kivirulásában… 

Kossuth, 2013

Eredeti mű: Joanna Trollope – The Rector’s Wife, 1991

“egy idő után az embernek elege van abból, hogy állandóan türelmesnek kell lennie.”

Ez nyilvánvalóan nem egy mostanában megjelent könyv, én is tavaly olvastam, de valamiért mindig kerültem, hogy erről írjak a blogban. Az este ismét belenéztem, mert ez egy újraolvasós könyv – mellesleg nálam a szerző valamennyi  eddig olvasott könyve az újraolvasós katergóriába tartozik –, s hát akkor itt az ideje erről a történetről beszélni egy keveset.

Azért szeretem Joanna Trollope könyveit olvasni, mert mindig egy kényes témát választ és azt járja körül a történetben. Annak ellenére, hogy ezek a történetek az élet dolgairól szólnak, az erotikát teljes egészében mellőzik és inkább az alaptémához tartozó élethelyzeteken van a hangsúly. Ebben a történetben sincs ez másképp. S azért is kedvelem a szerzőt és az írásait, mert felnőttekről ír felnőtteknek.

Angliában járunk, időben a 20. század végén, de ez a történet akár napjainkban is érvényes lehetne bárhol a világon... pontosítok, a világ keresztény részén. A történet középpontjában természetesen egy pap felesége van, nem nagy filozófia kitalálni. Akkor lett volna meglepetés, ha a történet nem róla szól.

Ugye mindenkinek saját privát nyomora, hogy hogyan viszonyul a valláshoz és Istenhez, hisz-e a létezésében, jár-e templomba, gyakorolja-e a vallását vagy sem, és senkinek semmi köze hozzá. Az egyetlen kivétel ugyebár a lelkész felesége, mert egy sztereotíp világban élünk, a pap feleségétől elvárják, hogy a férje munkáját segítse, sőt! az legyen a legfontosabb, hogy a gyülekezet apró-cseprő dolgait megoldja, segítsen a rászorulókon, smúzoljon a támogatókkal és mindehhez vágjon jó képet is. Ez nemcsak a könyv lapjain van így, gyakori a valós életben is, különösen kisebb településeken, ahol a papnénak példát kell mutatnia a gyülekezetnek.

Anna Bouvarie rendesen el is játsza ezt a szerepet kemény húsz évig, ám amikor férje nem kapja meg a remélt előléptetést elege lesz. Ő eredetileg fordító volt, szakszövegeket fordított németből(re?), de miután nem maradt fizikai ideje határidőre befejezni a fordításokat, a megbízók lassan elmaradtak. Most pedig nagyon kellene a pénz, hiszen két gyermekük is van, és Annának nagyon elege van az örökös nélkülözésből és spórlásból és természetesen jobbat-többet szeretne nyújtani gyermekeinek is. Munkát vállal a közeli város egyik boltjában és ő nem szégyeli, hogy árufeltöltés lesz a feladata. Férje viszont annál inkább és egy idő után a nő tudta nélkül felkeresi főnökeit és a nevében felmond. Anna egy békés személy, én kiheréltem volna.

Nemcsak az anyagiakkal állnak hadilábon, hanem a családi életük is szétesőben van. Annát két férfi is kísértésbe hozza, férje kizárólag saját magával és sérelmeivel törődik és mindig csak a látszatért él, az érdekli mit fog a gyülekezet (és főleg a tehetős támogatók) szólni ha… És a gyülekezet szól is, mert a pletyka vastagon folyik, olyankor is, amikor Anna vagy a gyerekek teljesen vétlenek. Férjét teljesen letaglózza, hogy nem kapta meg a főesperesi kinevezést, önző módon csak és kizárólag magával és a sérelmeivel törődik. Meg azzal, hogy kifele, a világnak és a gyülekezetnek a tökéletes család képét mutassák, azt a képet, amit a környezet elvár tőlük.

Ez egy felnőtteknek szóló történet, mert mit értene egy alig tizen-huszonéves egy negyvenes, két gyermeket nevelő nő kínjából, egy sértett férfi megfelelési kényszeréből. Én nagyon kedveltem, mert volt mondanivalója, bár nem mondanám, hogy nagyon pörgős lett volna. Ez a lassan csordogáló cselekmény egyébként nagyon jellemző a szerzőre, legalábbis az általam eddig olvasott műveire érvényes.

1994-ben négy részből álló minisorozat is készült a könyv alapján. Még nem láttam, de tervben van, feltételezhetően majd egy következő életben, amikor csak olvasni és filmet nézni fogok.

Ja, és ízlések meg pofonok…

  

Kapcsolódó bejegyzések:

Szeretőből feleség

Lányok és férfiak