Kristin Hannah - Szentjánosbogár lányok

Szentjánosbogár lányok 1

Nagy ​​hatású új könyv szeretetről és veszteségről, és a barátság csodájáról…

1974 nyarára Kate Mularkey már belenyugodott, hogy a nyolcadikos évfolyam társadalmában az ő helye a tápláléklánc legalján van. Aztán legnagyobb ámulatára, a szemközti házba beköltözik a „világ legmenőbb csaja”, és vele akar barátkozni. Úgy tűnik, Tully Hartnak megvan mindene: szép, okos, ambiciózus. Látszólag nem is különbözhetnének jobban. Kate-nek reménye sincs, hogy szerető családjával, akik lépten-nyomon szégyent hoznak rá, valaha is a menők közé tartozzon. Tully viszont csupa titok és csillogás, ám belülről titok emészti. Ők ketten megfogadják, hogy barátok lesznek mindörökre, és a nyár végére „TullyésKate”-té, elválaszthatatlan barátnőkké forrnak össze.

Így indul Kristin Hannah nagyszerű új regénye. A több mint három évtizeden átívelő, a Csendes-óceán északnyugati partvidékén játszódó Szentjánosbogár lányok két nő megrendítő, nagy hatású története, és egy olyan barátságé, amely életük meghatározó eleme lesz.

Könyvmolyképző, 2015

Eredeti mű: Kristin Hannah – Firefly Lane, 2009

Esküdj meg, hogy örökre a legjobb barátnők leszünk.     

Ez a könyv egy több mint harminc éves barátság története, jóval és rosszal egyaránt.

Miért „szentjánosbogár lányok”? A válasz egyszerű: a Szentjánosbogár utcában laknak mindketten a barátságuk kezdetén, egymással szemben... Katie és Tully, tizenévesek, olyanok mint a tűz és a víz,  és szükségük van egymásra.

Katie csendes, magába forduló, igazi kisvárosi lány. Inkább olvas, mintsem a nyájjal terelődjön, amit nem is igazán tehetne meg, hisz a szülei meglehetősen féltik és ellenőrzik minden lépését, ez pedig nem teszi népszerűvé társai körében. És akkor jön a sokat próbált Tully és a mellőzött Katieből hirtelen valaki nagyon menő barátnője lesz. Tully szószerint hányódik tehetős nagyanyja és hippy, kemény drogos  anyja között, akiből az anyai ösztön legapróbb szikrája is hiányzik. Talán ez teszi Tullyt olyan határozottá és erőssé, vakmerővé és kalandvágyóvá. A két lány közül ő az erősebb személyiség, ő az aki mindkettőjük helyett dönt, aki nevén nevezi a dolgokat, tudja mit akar és mindent megtesz, hogy el is érje a kitűzött célt. Olyan egyszerű lenne a könnyebbik utat választani és anyja nyomdokaiba lépni, de Tully mégsem teszi meg.

Mindkét lány újságírónak készül – természetesen Tully hatására, aztán jön egy pillanat amikor a két lánynak választania kell. Tully a karriert, sikert és gazdagságot választja. Katie a családot. Férjhezmegy, gyermeket szül, háziasszony lesz sikeres tudósító, később producer férje mellett. Elméletileg mindketten boldogok, hiszen megkapták amire vágytak, de titokban mindkettőnek kellene egy kis szelet a másik életéből: Tullynak a család, hiszen teljesen egyedül van és az egyetlen család amit valaha is ismert az a Katie-é, Katie-nek pedig egy kis szakmai siker kellene, csak egy picike, hogy ne érezze teljesen háziasszonynak és fölöslegesnek magát.

Több mint harminc éves barátság a két nő között, amit Tully többször is elárul önző módon, amikor többnek, szebbnek tartja magát Katie-nél, amikor a saját előlépése érdekében tesz elítélhető dolgokat, amikor természetesnek veszi, hogy megtegye Katie kamasz lányával mindazokat a dolgokat, amiket a szülők eredetileg megtiltottak neki, amikor többször is beleavatkozik a családi életükbe gazdagságát fitogtatva. És Katie mindig megbocsájt, mert ilyen ő. Egészen egy utolsó alkalomig, amikoris Tully túl messze megy...

Csodálatos könyv, ami annyi mindenről szól a két nő barátáságán kívül: kötődésről, családról, karrierről, döntésekről, szerelemről... Nincs happy end és bizony a barátság és a könyv végét megkönnyeztem, bár a legutolsó jelenet túlzás az én olvasatomban és ad egy nyálas jelleget ott, ahol nem kellene. Ettől függetlenül szerettem a könyvet, de hát ízlések és pofonok...

A történet folyatását 2013-ba írta meg a szerző, legalábbis akkor jelent meg angol nyelven a Fly Away. Nem jártam utána, hogy a kiadó megjelenteti-e magyar nyelven vagy sem.

S akkor még nem beszéltem azokról a csodálatos dalokról, melyeket a könyv említ. Olyan dalok amik a 70-80-90-es években voltak listavezetők, amikor a szövegnek mondanivalója volt és dallam is járt hozzá, nem csak a szöveg ritmikus üvöltése.

Hóvégi klasszikus - Émile Zola - Hölgyek öröme

Rougon-Macquart család 11

Világirodalmi klasszikus. Bár egy 20 részes ciklus tizenegyedik része, a könyv önállóan is megállja a helyét. Sőt igazából kapcsolat sincs a sorozat könyvei között, azon túl, hogy a francia császárság idején játszódó társadalmi régények.
   Kiskamaszként adta a kezembe egy idős hölgy – minden bizonnyal ő is valakítől örökölte –, egy meglehetősen megviselt, rongyosra olvasott példány formájában, ha jól emlékszem pengős regények sorozatban kiadott könyv volt. Később olvastam a sorozat több könyvét is, de ez maradt az örök kedvenc és bármikor szivesen ismét a kezembe veszem, mert bármennyire hihetetlen, ez a könyv és a témája, történései ma, 130 évvel a megjelenése után aktuálisabbak mint bármikor.

Micsoda a Hölgyek öröme? Egy áruház Párizs szívében, egy 19. századi Pláza… mert az, a mostani plázák elődje, amit egy nagyon jól helyezkedő eladósegéd hozott létre az emberi gyengeséget kihasználva. S ahogy most vannak plázacicák, akkor is voltak, csak abban az időben másképp nevezték őket: Madame X vagy La baronesse Y, de ugyanazt tették mint a mostaniak: az áruházban végezték el a napi sétájukat, ott találkoztak ismerőseikkel, akik szintén ott végezték napi sétájukat. Kortól, nemtől és szociális státusztól függetlenül ugyanúgy loptak mint ma, a gazdagok ugyanúgy megúszták a lopást mint ma, a nagyáruház ugyanúgy tönkretette a szomszédságában levő kisvállalkozót mint ma, és a főnök szeretőjének mindigis külön státusza volt… akárcsak ma. Az alkalmazottak ugyanolyan rabszolgák voltak, mint a nagyáruházak, plázák, hypermarketek, vagy hívják őket bármilyen néven, mai dolgozói.

Ebbe a világba csöppen bele a vidéki lány, Denise. Nem mintha szeretné, de nincs más választása: vagy az áruházban kezd dolgozni, vagy a nagybátyja és családja dönt a sorsa felöl. Az áruház mellett dönt és ott szembesül azzal a nagyvárosi valósággal, ami ma sincs másképp: klikkesedés, érdek-kapcsolatok, hátbaszúrás, rosszindulatú pletyka. Mi több, szembe kell néznie a tulajdonos szeretőinek rosszindulatával is. Igen, így többes számban, mert ugye, egy ilyen gazdag, magára adó férfinek több szeretője is van. Az egyik egy társasági hölgy, akivel nyilvánosan lehet mutatkozni, ide-oda eljárogatni, a másik pedig az egyik eladólány, aki mindig kéznél van, hiszen az alkalmazottak a házban laknak, akárcsak a tulajdonos, csupán a körülményeik másak.

S mert ez egyike a szerzőre nem igazán jellemző romantikus történeteknek, boldog a végkifejlet, de amíg oda eljutunk bizony van min kapkodni a fejünket.

Szenzációs  társadalmi regény a realizmus minden elemével. Nem szabad kihagyni, annak ellenére, hogy az író más művei szerepelnek az 1001-es listán, mint például a Germinal vagy az Állat az emberben.

2012-ben a BBC Paradise címmel sorozatot készített, melynek alapja a könyv, de a film a cselekményét Párizsból az angliai Newcastle-be helyezi át, és mint a filmek, sorozatok általában, vannak benne dolgok amik nem követik a könyv valóságát. De bárhová is vitték volna a helyszínt, a cselekmény egyetemesen érvényes lett volna. A fotók egyébként a filmsorozatból származnak.

Zola társadalmi és biológiai vizsgálódásainak színhelye ezúttal egy hatalmas párizsi áruház, az Au Bonheur des Dames. Octave Mouret, a csinos és szemfüles dél-franciaországi kereskedősegéd érdekházassága révén előkelő üzlethez jut. A császárság talmi csillogásában, a párizsi újgazdagok eszeveszett pompaszeretetében azonnal meglátja a nagy lehetőséget: hideg módszerességgel elnyeli a kispénzű, „szolid” konkurrenciát, és a végsőkig kizsákmányolt elárusítónők hadával megteremti a divathölgyek tündérálmát, a káprázatos, csillogó „modern” áruházat. Arisztokrata nők, színésznők, könnyűvérű lányok, a párizsi élet ezer meg ezer fénybogara szédül bele az omló csipkék, a meleg fényű selymek, a lenge tüllök lobogásába…

Eredeti mű: Èmile Zola – Au bonheur des Dames, 1883

Több kiadást is megért már magyar nyelven, az utolsót 2007-ben a Könyvmolyképző Kiadó követte el, és továbbra is az eredeti Benedek Marcell-féle fordítást olvassuk

Mary Balogh - Lánykérés

Túlélők klubja 1

A napóleoni háborúk alatt egy angol herceg nyitva hagyja a kastélyát a harcokban megsérült előkelő tisztek előtt. Egy kis csapat egykori katonatiszt évente visszatér ide, pihenni és emlékezni. Egyikük, aki katonai hőstettei miatt kapott főúri rangot, a tengerparton megismer egy balesetet szenvedett hölgyet, egy igazi ladyt, akit pár napig a kastélyban ápolnak. Kezdetben idegenkednek a másik társadalmi köreitől, de vajon meddig tudnak ellenállni egymásnak?

Lady Muir magányosan sétálgat a tengerparton; óvatosan halad az egyenetlen földsávon, borzongva figyeli a tengert, miközben az életéről gondolkodik. Aztán egyszer csak a meredekebb utat választva elindul a falu felé, a csúszós köveken azonban kificamítja a bokáját. Ekkor váratlanul egy férfi tűnik fel az egyik szikla mögül, hogy a segítségét felajánlva Stanbrook hercegének kastélyába vigye.

Lord Trenthamet a barátai bízták meg azzal a feladattal, hogy találjon magának feleséget a tengerparton, egy hölgyet, akit rangja, vagyona és katonai hőstettei lenyűgöznek, és aki rögtön igent mondana a lánykérésre. De hiszen a part teljesen kietlen, rajta kívül csak kósza sirályok fordulnak meg erre! Most mégis itt egy karcsú, szőke asszony, aki a segítségére szorul.

Véletlen lenne, vagy a sors rendelte így, hogy az ízig-vérig lady és a nyers, szókimondó lord találkozzanak? Két - látszólag - gyökeresen eltérő életfelfogás, ízlés kerül egymással szembe, mégis, ahogy az idő telik, a két ember megismeri egymást, megismeri a másik legmélyebb vágyait, titkait, és talán arra is rádöbben, hogy minden különbözőségük dacára az a bizonyos lánykérés valóban megtörténhet.

General Press, 2016

Eredeti mű: Mary Balogh – The Proposal, 2012              

Újabb sorozat a kiadónál, ezúttal Mary Balogh tollából, akitől eddig nem sokat olvashatott a magyar olvasótábor, hiszen (ha jól tudom) mindössze négy könyve jelent meg magyar fordításban. Nagyon remélem, hogy a folytatásokat is olvasni fogjuk, ha lehetne nem évi egy, hanem bár két könyv, hiszen a sorozat épp elég részből áll.

Hogy mi is a Túlélők klubja nem fogom elmondani, mert pontosan leírja a fülszöveg és a könyv prológusa. Nem nehéz kitalálni, hogy hét része lesz a sorozatnak, hiszen heten vannak a klubban: hat férfi és egy nő, valamennyien a napoleoni háborúk áldozatai valamilyen formában. Kéretik nagyon figyelmesen elolvasni, hiszen valamennyi szereplő többször is feltűnik ebben a történetben is és nagy a valószínűsége, hogy valamilyen formában valamennyi részben jelen lesznek.

A Lánykérés Lord Trentham és Gwen, Lady Muir szerelmi története.

Lord Trentham, dúsgazdag kereskedő egyetlen fia, aki a háborús hőstettei miatt kap nemesi rangot – s ezt nem mindenki pontozza. Történetünk kezdetén épp a “klubtársai”-val találkozik a herceg kastélyában, amikor egy séta alkalmával összetalálkozik a születésileg is  főrendi özvegy Lady Muirral, aki egy frissen megözvegyült ismerősét látogatta meg a kastélyhoz közeli faluban. – Zárójelként megjegyzem, hogy az illető özvegy Mrs. Parkinson (és itt most nem egy banyát kell elképzelni, hanem egy harmincas nőt) engem erősen emlékeztetett Jane Austen Büszkeség és balítélet Mrs. Bennet-jére. Egyetlen szó illik rá: pofátlan.

Nos, a Lord és a Lady ki-ki saját gondján merengve sétálgat a tengerparton s környékén, mikor megtörténik az említett találkozás és a bokaficam. Innen az ismeretség és a vonzalom, aminek mindketten a tudatában vannak, de mindent megtesznek, hogy ellenálljanak neki, hiszen különböző társadalmi osztályokból származnak.

Egymásra találásuk nem egyszerű, mert bár vonzódnak egymáshoz, sőt nagyon is!, a Lord tele van kétségekkel, nem érzi magát méltónak egy főúri hölgy kezére és tulajdonképpen jól érzi magát a saját világában, amit sosem tagadott meg. S hogy mégis miért keresi a Lady társaságát… mert egyrészt feleséget keres magának, másrészt 19 éves mostohahúga társaságba való bevezetéséről kell gondoskodnia. S ki tehetné meg ezt a legjobban, mint Lady Muir.

Nincsenek szóvirágok, felesleges széptevés, úrias faksznik és körüludvarlás – sőt udvarlás sincs, amit a Lord többször ki is hangsúlyoz. Lord Threntham nemes egyszerűséggel közli szíve hölgyével a mondanivalóját és azt szó szerint kell érteni. Például, hogy amikor már mindenki hazament a bálból, akkor ők ketten majd kimennek az istáló padlására szerelemeskedni, amennyiben a Lady nem mond nemet. És a Lady természetesen nem mond nemet. Vagy szeretkezés után közli a hölggyel, hogy amint egy kicsit sikerült magához térnie és összeszedte magát akkor feleségül kéri és a Lady igent fog mondani. S a Lady természetesen igent mond.

Valószínűnek tartom, hogy ez a sorozat kapcsolódik valamihez – sőt biztosan, mert utánanéztem –, amit természetesen nem olvastunk. Többszört is konkrét utalások vannak olyan történésekre amikről tudnunk kellene valamilyen előző könyvből – lásd Lily és Neville (a főhősnő, Gwendoline, Lady Muir bátyja) házassága, Lauren (Gwen unokatestvére és bizalamas barátnője) utalásai a saját múltjában történt eseményekre. Kicsit zavaró volt, hogy fogalmam sem volt miről van szó tulajdonképpen.

Szerettem, mert annak ellenére, hogy egy klasszikus romantikus történet, nem a habos-babos fajtából való és a végén nincs mindenre kiterjedő happy end, maradnak nyitott kérdések, amikre valószínűleg a további részekben kapunk választ.

De hát ízlések és pofonok…

A sorozat további részei egyelőre angolul:

2. The Arrangement

3. The Escape

4. Only Enchanting

5 Only a Promise

6. Only a Kiss

7. Only Beloved

Susan Elizabeth Phillips - Latin szerető

Dr. Isabel Favor, „A kellemes élet négy alaptörvénye” című könyv szerzője mindenét arra áldozta, hogy felépítse „Segíts magadon!” filozófiáját. Hetekkel később, hirtelen minden összeomlik. Gátlástalan könyvelője meglép a pénzével, vőlegénye elhagyja egy nála idősebb nő miatt, és csalóként emlegetik az újságok címlapjain. Isabel kénytelen ráébredni, hogy sokak életét képes rendbe hozni, a sajátját azonban annál kevésbé. Csüggedten, elkeseredve útnak indul Olaszország felé, hogy békességet találjon.

Lorenzo Gage emberöléssel keresi a kenyerét… a filmvásznon legalábbis. Mindemelett eszméletlenül jóképű és nagyon tehetséges. Olaszországi vakációján valahogy mégsem elégedett. Mikor meglátja Isabelt, arra gondol, hogy egy menő férfinak eszébe sem jutna csapni a szelet egy ilyen rendezett külsejű nőnek… De ő soha nem szerette megjátszani magát és Isabel nemsokára azon töprenghet, hogy szinte meg sem szabadult az egyik zűrzavartól, máris egy másikba csöppent. Még a toscanai olajfaligetek között megbúvó parasztházban sem talál békességet, mert a környezetében élők nem tartják kívánatosnak a jelenlétét, és presztízsét sem tudja helyrehozni. Ráadásul egy férfi is feltűnik a színen, aki mindenáron meg akarja hódítani. A Latin szerető minden olyan nőnek szól, aki álmodozott már Toscana romantikájáról, vagy egy szilaj, féktelen férfi megszelídítéséről.

Jokerex, 2004

Eredeti mű: Susan Elizabeth Phillips – Breathing Room, 2002

Nem mondhatom, hogy Susan Elizabeth Phillips valamennyi magyarul megjelent művét olvastam, de egyre erősebb az elhatározásom, hogy fokozatosan pótolni fogom ezt a hiányosságot. Nagy valószínűség szerint ezt a könyvet rajtam kívül szinte mindenki olvasta, hisz nem mostanában jelent meg. Jesszusom! Hogy én mennyit vihorásztam ezen!

Szerelmi történet, nincs ebben semmi új. Csakhogy a dolgok nem olyan egyszerűek. Ahogy a fülszöveg is írja, Isabel neves amerikai pszichológus, elhagyja a vőlegénye, a könyvelője meglép a pénzével, ő pedig Olaszországba bújdokol mert a sajtó hiénái kikezdik és még a karrierje is összeomlani látszik. Lorenzo (Ren), Hollywood olasz származású aktuális rosszfiúja pedig épp unatkozik két filmezés között. A két főhős tiszta véletlenül találkozik össze egy utcai vendéglőben, jó nagyokat hazudnak egymásnak, együtt töltenek egy éjszakát és bizony nem sakkozással hanem szenvedélyes szexszel, s ezzel részükről annyi…

Csakhogy a toszkán parasztház ahová Isabel igyekszik a színész tulajdonában levő szőlőbirtokhoz tartozik, ahol ismét egymásba botlanak. És nem sokkal később beállít a színész volt felesége is második házasságából származó négy gyerekével, terhesen az ötödikkel. S aztán a kettes számú férj is jön… meg a filmes munkatársak… és közben a helyiek egy termékenységet jelképező antik szobrot keresnek a birtokon, mert mély meggyőződésük, hogy amíg azt meg nem találják, senki sem fog teherbe esni a faluban… mindez páratlan humorral elmesélve.

Nekem nagyon kellett a nevetés és a könnyed stílus amit a könyvtől kaptam. Ha valami véletlen folytán még nem olvastad és szereted az írónő stílusát, akkor fogj neki, de túl sokat nem kell várni a történettől. Szórakoztat, feldobja a hangulatod és annyi.

… – Ennyi rovarirtó elég lesz, kicsim. Add ide a palackot, mielőtt mindannyian rákosak leszünk.

Steffie vonakodva odaadta, aztán aggódva nézett szét maga körül újabb pókokat keresve. Ren rákiabált a nyolcéves kislányra. – Szeptember van. Nem kellene iskolában lennetek?

– Anya itthon tanít majd bennünket, amíg vissza nem megyünk Connecticutba.

– Anyád alig tud számolni.

– Szorozni tud, csak az osztásban kell segítenünk neki Jeremyvel. – Steffie odament a kanapéhoz, s mielőtt leült volna, felemelte a párnát és alánézett. – Visszakaphatnám a rovarirtót?

(Susan Elizabeth Phillips – Latin szerető, Jokerex, 2004)

Lindsey Kelk - Egy koszorúslány naplója

Fantasztikus nyári bestseller Lindsey Kelk-től. Mindenki szereti a koszorúslányokat – kivéve Maddie-t, akit folyton felkérnek erre a szerepre. Mindenki szereti az esküvőket – kivéve Maddie legjobb barátnőjét, aki éppen válik. És mindenki örül neki, hogy Maddie olyan boldog a színfalak mögött – kivéve Maddie-t. Az egyik legjobb barátnője még csak most készül a házasságra, míg a másiké már véget is ért. Miközben esküvőt szervez, lelki segélyt nyújt, és még az előléptetése is elérhető közelségbe kerül, Maddie elgondolkozik azon, hogy talán más is lehetne belőle, nem csak koszorúslány.

Harlequin, 2016

Eredeti mű: Lindsey Kelk – Always the Bridesmaid, HarperCollins, London, 2015

Gyorsan olvassátok amíg tart a nyár, mert ez a nagyon könnyű, nyári limonádé műfajához tartozik.

Három barátnő és egy esküvő, ennyiről szól. Maddie, a főhősnő egy rendezvényszervező cégnél végez rabszolgamunkát, az életében megforduló pasik sorra átvágják és elhagyják, a közvetlen főnöke pedig szemét. Családtagjai akkor fejezik ki elismerésük a munkája iránt, amikor az érdekük úgy kivánja. Lauren, a menyasszony, gazdag szülők csemetéje, de azért elvárja, hogy Maddie ingyér megszervezze az esküvőjét, méghozzá nem egészen három hónapon belül – mert ugye a legjobb barátnője és ért a dologhoz. Elkényeztetett, hisztis és Szörnyella de Frász ártatlan kisded az anyjához képest. S Sarah, a harmadik, épp válófélben van, a férje bejelentette, hogy a dolog nem működik s a következő percben ki is költözött a közös lakásból. Ebből kifolyólag Sarah szeméből a legváratlanabb helyzetekben is folyik a könny, a torkán meg nagy mennyiségű gin lefele.

Nos, ez a három harmincas nő hisztizi végig a könyvet és néha olyan a viselkedésük, mintha feleannyi idősek lennének. Értem én, hogy sok éve bizalmas barátnők, de ha az egyikük partnerének az a kósza ötlete támad, hogy a nemi szervéről küldjön fotókat, akkor azt miért kell a barátnőknek is mutogatni?

A lényeg az, hogy a végén ott a happy end, valamilyen módon mindenki megtalálja a számítását: Lauren férjhez megy, Maddie-nek új pasija lesz és munkahelyi gondjai is megoldódnak mikor Sarah-val együtt közös vállalkozásba fognak. Ennyi.

Szórakoztató, de nagy dolgot ne várj a könyvtől. Ezt a csontot már annyian és annyiszor lerágták, hogy nem igazán van lehetőség valami újjal, fantasztikussal kirukkolni. Nálam egyszer olvasós marad, de hát ízlések és pofonok…           

"Vintage Rolls-Royce a menyasszonynak, emeletes busz, amely a fogadásra szállítja a vendégeket, Monique Lhuillier, Vera Wang, Jenny Packham, tűzijáték, hattyúk, galambok, szvingegyüttesek, cukorkáspult, csokiszökőkutak, pezsgőszökőkutak, porcukorszökőkutak… a legrosszabb rémálmom legjobb barátnő szalaggal átkötve."

(Lindsey Kelk – Egy koszorúslány naplója, Harlequin, 2016)