April Scott-Monday - Kényszeress

"A szerző ajánlata 1 adag szórakozáshoz (kizárólag felnőttek számára):

Előétel: 

Ropogós erotika 

Frissen facsart humor 

Forró szerelem (nem felmelegítve)

Főfogás: 

Némi utazás 

Hatalmas szenvedély 

Hosszúra nyújtott vágyakozás 

Nagyadag csalódás, könnycseppekkel dinsztelve 

Késhegynyi krimi

Desszert: 

Csipetnyi teljes kiőrlésű ármány 

Jókora meglepetés

Felhasznált fűszerek: 

Perverzió 

Trágárság

Szervírozva 415 oldalon.

Tálalási javaslat: 

A fogásokat alapos kézmosás után helyezzük tűzzománc tálkákba, majd lehetőleg egy Tiffany lámpa fényénél falatozzuk el.

Fogyasztható a nap bármely szakában, tetszőleges mennyiségben, nemtől függetlenül."

Kalliopé, 2016

Az ajánlott menű nem ízlésem szerinti – bár a fülszöveg nagyon kreatív. Nem azért mert folyik szinte minden oldalon a szex, hisz a borítón is írja, hogy erotikus könyv. Azért sem, mert úgy gondolom, ez ismét egy angolszász néven író magyar műve (skót áprilisi hétfőn jutott eszébe a téma?), mindenki olyan neven ír amilyenen akar.

Olyan, mintha több személy írta volna és nem igazán hangolódnak össze a stílusok. Néha kirobbanó a humor és megmosolyogtatnak a beköpések, máskor folyik a szex… hol vulgárisabban, hol szemérmesebben leírva (néha csak azért, mert ezt a párt még nem olvastuk szexelni), és ismét máshol elveszünk olyan technikai részletekben ami senkit nem érdekel, amikor lazításként olvas egy könyvet. Például hogyan kell burkolólapot feltenni a fürdő falára, vagy ennyi lábszor annyi láb az hány yard és mennyi burkolókő és melyik repülőjárat percre pontosan hánykor indul honnan hová, hányszor és hol kell átszállni a célig... és még van belőle bőviben. Beszélhetünk a technikai részletek és precizitás kényszerességéről is? Mert ugye a főhősnő betegesen fél mindentől, amihez más is hozzáért, nehogy már valami kis baci megmozgassa az immunrendszerét és rendesen hozza is a klasszikus formáját az OCD-nek…

Erről jut eszembe: hány éves a főhősnő? Mert ha összeadom a 38 férfit akivel viszonya volt, a tényt, hogy 19 évesen vesztette el a szüzességét egy olyan pasival, akivel évekig tartó szexuális viszonya volt, ehhez még hozzájön a vőlegény (5 év?? 7 év??) valamint a szakítás utáni évek, amikoris a művészi karrierjét építgette, akkor az eredményre még gondolni sem merek, annak ellenére hogy ez utolsó pasiig mindenkit folyamatosan csalt.

A vége nyitott (vagy függővéges, ki hogyan szereti mondani)… tehát folytatása tervbe van véve. De hát ízlések és pofonok... 

Isten óvja a könyvkölcsönzőt!!! (A God Save the Queen után szabadon)

Sophie Jackson - Egy font hús

Egy font hús 1.

Wes Carter vérbeli nehézfiú. Az Arthur Kill Büntetés-Végrehajtási Intézet fegyenceként három éve ül kokainbirtoklásért. Tartozott valakinek, és a tartozása fejében vállalta a büntetést. Látszólag kemény, mint a beton, és hideg, mint a vas, ami elválasztja a külvilágtól. Gyönyörű, veszélyes, titokzatos és okos. Carter 16 éve (pontosabban 5844 napja) vár arra a lányra, akit a sors hozzá vezetett, és akinek a haja illatos, mint a barack. Csak ő mentheti meg a pokoltól… 

Kat Lane még csak kilencéves volt, amikor egy banda agyonverte az apját egy esős éjszakán Bronxban. A védtelen kislányt egy nála nem sokkal idősebb srác mentette ki. Kat sosem tudta meg, ki volt az a kapucnis idegen, akinek a karjaiban átvészelte a szörnyű éjszakát. 

Kat magánórákat ad Wesnek, de a múlt mély sebei nem tűnnek el nyomtalanul, és az állatias szenvedély sem gyógyíthatja be őket… hacsak a szerelem nem segít.
Sophie Jackson trilógiája – a tiltott szerelem édességéről és veszélyéről – az interneten lett szenzációs siker. Jodi Ellen Malpas, Jamie McGuire, Katy Evans és Samantha Young rajongóinak kötelező.

Ő volt minden, amire szüksége lehetett. 

Titok, harc és szenvedély. 

16 évig várt rá. 

Ő az, Barack.

Libri, 2016

Erdeti mű: Sophie Jackson – A Pound of Flesh, 2015

Már a magyar nyelvű megjelenés előtt azt beszélték, nagy durranás lesz. Megjelenés után jött róla hideg és meleg egyaránt, annak függvényében, hogy épp kivel beszéltél róla. Tudod, azok a bizonyos ízlések és pofonok, amit állandóan emlegetek…

Óriási durranás nem volt, de nekem bejött, annak ellenére, hogy néhol kissé vontatott és úgy körülbelül egyharmadát az ismétlődő lelkizéseknek kihagytam volna.

Nincs benne dögös, lelki sérült milliomos és zseniális szegény lány, hanem van rosszfiú (nem ragozom, kicsoda micsoda és mik derülnek ki róla, mert akkor minek elolvasni a könyvet?) és van benne lelkileg sérült gazdag lány – tehát alapállásban felcserélődtek a szerepek. És természetesen ott a sok-sok olyan dolog, motívum, amit már ismerünk más könyvekből is, de itt mintha nem lenne annyira bántóan sablonos: szemét rokonok, tündéri nagymama, sznob, hisztériás anya, aki képtelen a múltat elengedni és elfogadni, hogy a lánya felnőtt. Az a nő aki 16 évig nem tudja magát túltenni első férje halálán, az cseréljen pszichiátert – de hát ez is csak porhintés, mert évek óta kapcsolatban él az elhalálozott férj legjobb barátjával és akkor rángatja elő a múlt eseményeit amikor az érdekei úgy kívánják. Természetesen a történethez tartozik a világ legszemetebb “legjobb barátnő”-je is, aki semmilyen könyvből nem hiányozhat.

Egy bizonyos pontig kiszámítható a történet, de ne számíts egy habos-babos szerelmi mesére, mert nem az. Ez valami más, de nem tudnám neked elmondani, hogy micsoda is.

Magától értetődően ez is trilógia - egyelőre. A trilógia, mint tudjuk, újabban egy nagyon tág fogalom lett és több mint három kötetből is állhat - a piac igénye szerint. El nem tudom képzelni mi jöhet még, ha nem az, hogy valamelyik szemét rokon “visszaüt”. Az angol ismertetők szerint a második rész Kat és Wes közös életéről szól majd, az összeszokásról, a harmadik pedig Wes legjobb barátja, a drogfüggő Max története lesz. 

2 órával később: PONTOSÍTÁS

Írt egyik ismerősőm - akinek ez úton is köszönöm szépen -, hogy nézzem meg a Goodreads-en a sorozathoz kapcsolódó infót, mert a részek kicsit másképp vannak mint ahogy a  Molyon írja. Tehát, jól éreztem, több részes... és a következő rész ami megjelenik az az An ounce of hope, ami Max története

A trilógia további részei egyelőre angol nyelven, bár azt beszélik, hogy a második részre nem kell már olyan sokat várni és a fordító, Lukács Andrea (aki az első résszel is remek munkát végzett) már gőzerővel dolgozik rajta - na ugye, hogy nem szívom állandóan a fordítók vérét?

1,5. Love and Always - novella 

2. An Ounce of Hope

2,5. Fate and Forever - novella

3. A Measure of Love

Tara Sue Me - Az alávetett

Alávetett sorozat 1

Abby King a titkos fantáziájának él.

New York a West Industries jóképű és briliáns igazgatójaként ismeri Nathaniel Westet, de Abby többet is tud róla: a férfi egy gyakorlott, szexi domináns, aki új alávetettet keres magának. Abby, aki szeretné egyszerű könyvtárosi életét feldobni, és belevetni magát a gyönyörök világát, felajánlja magát Nathanielnek, hogy teljesítse be legtitkosabb vágyait. 

A Mesterrel töltött egyetlen hétvége után Abby már tudja, hogy még többet akar, és ezért hajlandó alávetni magát Nathaniel feltételeinek. De a gyönyör ellenére, amit a vállalkozó szellemű Abby kap, a szabályok mögé rejtőző Nathaniel mindvégig hideg és távolságtartó marad. 

Ahogy Abby egyre mélyebben bonyolódik bele a hatalom és szenvedély szívfájdító világába, attól fél, hogy Nathaniel szíve sohasem lesz elérhető számára – a sajátját pedig aligha tudja megmenteni…

Művelt Nép, 2016

Eredeti mű: Tara Sue Me – The Submissive

Ettől a könyvtől azt mondod majd: Minek az ötven micsodája? (Southers Fiction Review) – ezzel az idézetel kezdeném, előszeretettel használja a kiadó és még vagy 50 blogger. Nos, szó sincs róla, sokkal nagyobb a füst mint a láng.

Nem ájultam el tőle, itt-ott visszaköszönt néhány más, hasonló könyvből “kölcsönvett” motívum, akár Az ötven árnyalat trilógiából is – mellesleg megjegyzem, hogy ez a "jobb mint… " című reklám csúnya dolog.

Fogalma nincs miről ír… semmivel sincs több információja a domináns-szubmisszív kapcsolatról és viselkedésmódról, mint E. L. Jamesnek, tehát hagyjuk a mellveregető fényezést. Olyan, hogy hétvégi domináns nincs... vagy domináns, vagy hétvégi szerepjátékos. Ráadásul, egy ígéretes történetet a végén elbaltáz egy nyálas, béna magyarázkodással a pasi részéről, aminek, szerintem, semmi keresnivalója nem volt ebben a történetben. Lesznek majd olyanok, akik pont ettől a romantikusnak tűnő magyarázattól lesznek oda… nekem az olyan felesleges volt, mint döglött lovon a patkó.

...és ismét a lelkileg sérült dögös milliomos valamint a szegény lány esete… úgy néz ki, nagyon nagy ez a csont, még mindig lehet rágni. Ez egy akkora koppintás: Nathaniel (nem Nate, szó sincs becenévről!!! - ahogy Christian Grey sem Chris, soha) árva, látta szüleit meghalni autóbalesetben. Nem örökbe fogadják, hanem a nagynéni neveli fel... de ott van a "szürkénél" a motívum. A hölgy pedig Abigail, Abby, mindenki szólítsa Abbynek, könyvtárban dolgozik mert angol irodalmat végzett - ez mihez hasonlít? Csak Ana-hoz? Rendben Ana nem könyvtárban dolgozik, hanem kiadóban. De a többi? Nathaniel csodálatosan zongorázik - ki jut eszetekbe erről?... és csak úgy dobálózik a lírai idézetekkel - rendben, Lauren Rowe A Klub című könyvében a dögös milliomos Plátonból idéz... Nathaniel pont annyira aggódó és törődő mint az Ez a férfi trilógia Jesse Ward-ja, mikor Abby-nak balesete van.

A fordítástól sem ájultam el. Nathaniel-nek többször is vastag haja volt. Bezony, ahogy mondom – meg is néztem volna azt a vastag hajat, ami azt illeti. Ami angolul “thick hair” annak a magyar megfelelője dús haj. Vagy az első fejezet utolsó mondata a könyvben: "– Minden meg van bocsátva!" Az angol eredeti “You are excused”, ami udvarias felszólítás a távozásra és én “Elmehetsz”-nek fordítottam volna. De hát én nem vagyok fordító, csak tudok angolul. Miért spórolnak a kiadók a lektorok fizetésén?? A lektor észrevette volna, hogy ez az utolsó sor úgy kilóg onnan mint egy farok....

Ami kiverte a biztosítékot, az a Moly címkéje volt “szexuális perverzió”. Ha nem tudod mi az, akkor olvass utána, guglizd be, de ne írd le. Egyrészt semmi ilyesmiről szó nincs a könyvben, másrészt a domináns-alávetett viselkedésforma nem kizárólag a szexualitásra vonatkozik, hanem személyiséghez kapcsolódik, nincs számontartva mint szexuális deviancia sem és nem azonos a szado-mazochizmussal, sem a kötözéssel. A "szexuális perverzió" kifejezés pedig nem használatos évek óta.

Az “egynek elmegy” kategóriába soroltam. Jön majd a folytatása, A domináns, ugyanaz még egyszer, csak most a fickó szemszögéből elmesélve. Sőt egy harmadik rész is van, az a közös életükről szól majd és felváltva mesélik el – egy ismerősöm már olvasta mindhármat, tőle hallottam.

Tudod, ízlések és pofonok...

Második része, A domináns, június elején várható magyar nyelven

3. The Training, mikor lesz magyarul, arról még nem szól a fáma.

Jamie McGuire - Véletlen szerelem

Véletlen sorozat 1

Jamie McGuire egy letehetetlen YA regénnyel tér vissza, melynek főszereplője Erin Easter, a három végzős Erin nevű kishölgy egyike, akik a vidéki Blackwell Középiskolába járnak, és nem csupán nevükön, de születésnapjukon is osztoznak. Eastert felelőtlen, egyedülálló édesanyja nevelte fel, és plátói szerelmet táplál Weston Gates iránt. A két másik Erin, Erin „Alder" Alderman és Erin „Sonny" Masterson a közösség kedvencei: a város két leggazdagabb családjának sarjai, legjobb barátnők, szurkolólányok, és minden megvan nekik, ami Erinnek nincs. Ezt mások is tudják, és nem hagyják feledésbe merülni. Alder is már a nyolcadik osztály óta kinézte magának Westont, Easter szívének vágyát.

Weston egy közkedvelt sztáratléta, két kiemelkedő ügyvéd gyermeke. Nap mint nap küzd az elvárásokkal, amiknek meg kell felelnie, ha fel akar érni családja nevéhez, titokban pedig együtt érez Easterrel, hiszen ő is úgy érzi, máshova tartozik; egy másik életben. Ahogyan elkezd kiszökni esténként, hogy Easterrel lehessen, úgy nő meg bátorsága, ellenáll az elvárásoknak és beismeri érzéseit… Ezt mind a saját, mind Easter jövőjéért teszi.

Maxim, 2015

Eredeti mű: Jamie McGuire – Happenestence, 2014

Megjelenés után olvastam – túlzás, mert egy ideig olvastam, aztán lapozás jött – és annyira nem hagyott bennem nyomot, hogy tegnap ismét a kezembe vettem, azzal a felkiáltással, hogy ni, ezt kihagytam. Le is tettem azon perc, amikor bekattant miről szól.

Ez egy ifjúsági könyv, nagyon ifjúsági amerikai irodalom. A végzősők mizériája, ahogy a menő pompon-lányok kipecéznek maguknak egy áldozatot és a elérik azt is, hogy az illető megbánja, hogy megszületett. Tizenkettő egy tucat, folyik az ilyen témájú könyv és hollywoodi film mindenhol. Ne képzeld, hogy ez a jelenség csak Amerikára jellemző, pontosan ugyanúgy szemétkednek egymással a tinik mindenhol a világon, nincs értelme tagadni.

Rövid kis történet, olyan, amit mások “feles” részként jeleznek. Van egy olyan érzésem, hogy megírhatta volna egyben az egészet és nem kellett volna trológiát csinálni belőle, de hát akkor, hol a bevétel?

Maga a téma nem lenne rossz, hisz három azonos keresztnevű lány születik ugyanazon a szülészeten, ugyanazon a napon – mekkora ennek a valószínűsége, ha nem egy milliós nagyságú városról beszélünk? Kettőt közülük összecserélnek, az egyik összecserélt gyerek élve marad, a másik kettő meghal egy balesetben kevéssel tizennyolcadik születésnapjuk után… hogy ki az élve maradt Erin nem mondom meg, olvasd el a történetet, ha tudni akarod.

Van két további része angolul. Hogy meg fog-e jelenni magyarul is, nem tudom, nem is érdekel. Nem áll szándékomban elolvasni, mert nekem ebből bőven elég volt.

Így hívják őket: Happenestence 2 és 3

Jill Mansell - Nem zörög a haraszt

Tilly Cole belevaló, szókimondó lány, és egyáltalán nem szokása halogatni a döntéseket. Amikor elhagyja őt a barátja, Tilly elutazik pár napra vigasztalódni Roxboroughba a legjobb barátnőjéhez. Aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve ott marad a kisvárosban. Hiszen a vidéki élet nyugalmas, egyszerű és őszinte. Tehát az ideális megoldás Tilly számára. Vagy mégsem? 

Hamar kiderül, Roxborough nem egy átlagos kisváros. Jóval inkább a pletykák és a rivalizálás melegágya. Ennek pedig a legfőbb oka a szexis agglegény, Jack Lucas. A pasi totál ellenállhatatlan: okos, kedves, figyelmes és bezsongatóan jóképű. Nem csoda, ha a nők megvesznek érte. 

Jack egy idő után szemet vet Tillyre. Ám vigyázat, mert a férfiról mindenki azt rebesgeti, megrögzött nőfaló, és amint ágyba vitte aktuális hódítását, máris továbblép.
Tillynek esze ágában sincs új trófeának lenni Jack gyűjteményében. De jól dönt-e, ha a pletykákra hallgat? Vagy pont ebben az esetben kihagyja élete nagy szerelmét?

Jill Mansell az egyik legnépszerűbb angol írónő. Regényeit életszerű helyzetek, csavaros történetek és humoros csattanók teszik letehetetlenné. Műveit eddig több mint 5 millió példányban adták el, stílusát a kritikusok Marian Keyes, Sophie Kinsella és Nora Roberts könyveihez hasonlítják. Magyarul megjelent kötetei: Szerepcsere, Az első az utolsó?, Újrakezdés, Szólóban, Miranda nagy tévedése, Vegyespáros, Keresd a párod!, Titkok közt.

Kulinária, 2015

Eredeti mű: Jill Mansell – Rumour Has It, 2009

A történetet három évvel ezelőtt olvastam, ugyanis 2011-ben megjelent egy Reader’s Digest antológiában. Amikor tavaly egy ismerősöm meglepett vele, nevét imába foglaltam, hisz imádom Jill Mansell írásait, nekem ő a chick lit kitálynő, tehát elfogult vagyok és nem is kicsit.

Nos, amikor rájöttünk, hogy ez azonos azzal amit a Reader’s Digest Azt beszélik címen futtatott, fintorogtunk egy jó nagyot, hisz mindketten tudtuk már miről szól. Én félretettem egészen tegnapelőtt estig, bár tisztába voltam, hogy ami az antológiában jelent meg egy rövidített változat.

Vihorásztam rajta. Nem egy díjnyertes iromány, de teljesen biztosan ellazít, és ha nem is fogsz kacarászni, de biztosan megmosolyogtat. Roxborough, ahol a történet játszódik, létezik, csak nem Angliában, hanem Írországban, Coloradoban és Pennsylvaniában, Jamaikán... lehet választani melyiket szeretnéd meglátogatni.

Ha a kezedbe kerül, ne hagyd ki, akkor sem, ha a rövidített változatát már olvastad. Garantáltan feldobja a napod, de hát ízlések és pofonok... s ahogy mondtam, Jill Mansell írásaival szemben elfogult vagyok. Nem emlékszem, hogy az antológiás válozatban ennyi finom angol humor lett volna. Vagy volt??

Egy kis kedvcsináló a 31. fejezetből:

– Nehogy még egyszer eláztass! – emelte fel a kezét Tilly védekezőn.

– Nem teszem. Mellesleg elnézést az arcod miatt.

– Miért? Mi a baj az arcommal?

– Hát… egy kicsit… tudod, milyen lett – vont vállat Lou bocsánatkérőn.

Atyavilág! Miután Tilly megnézte magát a visszapillantó tükörben, már egyáltalán nem érezte magát istennőnek.

– Nem én akartam – mentegetőzött Lou. – Csak éppen kéznél volt az a vödör a kerti csap alatt. Azt meg nem vettem észre, hogy sár és motorolaj van az alján.

Jill Mansell - Nem zörög a haraszt, Kulinária, 2015