Jojo Moyes - Mielőtt megismertelek

 Louisa Clark elégedett az életével: szereti a csendes kisvárost, ahol születése óta, immár huszonhat éve él, a munkáját a városka egyik kávézójában. Szereti a családját, a mindig hangos, zsúfolt házat, ahol apjával, anyjával, az Alzheimer-kóros nagyapával, a család eszének tartott nővérével és annak ötéves kisfiával él. És talán még Patricket is, a barátját, akivel már hét éve vannak együtt. Egy napon azonban Lou szépen berendezett kis világában minden a feje tetejére áll: a kávézó váratlanul bezár, és Lou, hogy anyagilag továbbra is támogathassa a családját, egy harmincöt éves férfi gondozója lesz, aki – miután egy motorbalesetben teljesen lebénult – depressziósan és mogorván egy kerekes székben tölti napjait… 

Will Traynor gyűlöli az életét: hogy is ne gyűlölné, amikor egyetlen nap alatt mindent elveszített? A menő állása Londonban, az álomszép barátnője, a barátai, az egzotikus nyaralások – mindez már a múlté. A jelen pedig nem is lehetne rosszabb: nem elég, hogy önállóságától és méltóságától megfosztva vissza kellett térnie a szülővárosába, ebbe az álmos és unalmas városkába, a szülei birtokára, most még egy új gondozót is felvettek mellé, anélkül hogy kikérték volna a véleményét. Az új lány elviselhetetlenül cserfes, idegesítően optimista és borzalmasan felszínes… 

Lou-nál és Willnél különbözőbb két embert keresve se találhatnánk. Vajon képesek lesznek-e elviselni egymást, és – pusztán a másik kedvéért – újraértékelni mindazt, amit eddig gondoltak a világról?

Cartaphilus, 2012

Eredeti mű: Jojo Moyes – Me Before You, 2012

Ismét aktuális beszélni róla, mivel hamarosan megjelenik a mozikban a könyv alapján készült film. A hivatalos előzetes már több csatornán is látható.

Egyike a legjobb könyveknek amit valaha olvastam. Egy időben azt hírlett, hogy a rajongók addig nyaggatták az írónőt, amíg beadta a derekát és megírja a folytatást. Nos a hír igaz: 2015 szeptemberében megjelent a folytatás After You címmel, tudomásom szerint egyelőre nincs magyar fordítás – ha valaki másként tudja, húzza meg a fülem.

Annyira korrekt a fülszöveg, hogy felesleges a cselekményt osztani-szorozni. Csak elrontanám az olvasás-élményét annak, aki ezután fog majd bele. Hogy mennyire támaszkodik valós történetre, meg nem tudnám mondani, de akár egy az egyben igaz lehetne minden, ami ebben a könyvben szerepel.

A szereplők nagyon jól formáltak. Aki nem csak néhány napra ugrott át Angliába túristáskodni, hanem hosszabb időt ott töltött az tanúsíthatja, hogy Louisa tipikus angol lány, pontosan olyannak írta le a szerző mint amilyen a többség: nem túl sok iskola, zavaros családi körülmények, folyamatos anyagi gondok. Louisa örökös második a brilliáns elmének tartott nővére mögött. De fejlődőképes és tele van szeretettel, jóindulattal… ez sajnos nem jellemző a többségre. Nem akarja feladni, mindent megtesz Willért és az utolsó pillanatig reménykedik abban, hogy mégiscsak létezik a csoda és Will talpra áll, vagy legalább javul az állapota.

A legjobb dolog ami Will-lel történhetett az adott helyzetben, az Lou volt. Bár nem mindig úgy sült el, mint ahogy tervezte, Lou elviselhetőbbé, mondhatni elvezhetővé tette Will utolsó hónapjait. Will pedig egy új élet reményét csillantja meg Lou előtt, adok-kapok helyzet, amiből mindketten jól jönnek ki.

A svájci Dignitas klínika, ahol Will saját kérésére földi pályafutását szándékszik bevégezni, nagyonis valós hely és szigorú szabályok szerint segítenek nagyon beteg embereknek megszabadulni földi kínjaiktól. Nem célom reklámot csinálni az intézménynek, csak jeleztem, hogy ez a hely nem kitaláció. Természetesen hosszan lehetne azon vitatkozni, hogy ki volt az önzőbb: Will, amiért úgy döntött, hogy nem akar tovább másokra utaltan kínlódni, vagy az anya, aki minden erejével azon van, hogy lebeszélje a döntő lépésről. Vagy akár arról is beszélhetnénk, hogy mennyire etikus egy ilyen intézmény létezése, kinek van joga dönteni élet és halál kérdésében – sem a hely, sem az idő nem alkalmas erre, de érdemes rajta elgondolkozni.

Nem vagyok egy bőgős fajta, de ezt a könyvet megkönnyeztem. És pontosan azért mert ennyire szerettem a könyvet, a filmet nem fogom megnézni. Majd elmesélitek, hogy milyen volt.

Az önámítás irodalma

  Ismerd meg önmagad... Segíts magadon... Hogyan életem túl... Hogyan élj együtt a rákkal, a fogyatékos családtagoddal, a betegségeddel, a terhesség elvesztésével, családtagod, barátod halálával, a szakítással.... és ezt szépen és hosszan sorolhatnám még mi mindennel kell együtt- és/vagy túlélned és mindegyik helyzetre van 5-6 nagyon okos – és többnyire közhelyeket puffogtató – könyv. Ez a minimum.

A sajnálatos az, hogy ezen könyvek egy részét olyan emberek írják, akiknek semmilyen szakképesítésük nincs az adott helyzet kezelésére.

Mary (Yvette, Frida, Ildikó, Natasha) post-partum depresszióban szenved, olvas ezt-azt, megbeszéli az unatkozó barátnőivel,  alkalmaz néhány dolgot az olvasottakból amivel megszünteti az állapotot (többnyire jóféle Xanaxszal), majd könyvet ír „Tíz tuti tipp, hogy kilábalj a szülés utáni depresszióból” címmel. A könyvéből bestseller lesz, lefordítják ötven nyelvre és Mary(Yvette, Frida, Ildikó, Natasha)nek saját műsora lesz valamelyik tévecsatornán, miután keményen megkozmetikázták az önéletrajzát. Mert lehet Mary (Yvette, Frida, Ildikó, Natasha) félanalfabéta, aki tizenévesen egy alkoholmámor miatt felejtett el védekezni és semmi több egy unatkozó háziasszonynál. Természetesen a könyvét azért írta, hogy tapasztalatait megosztva másokon is segítsen. Ha ennyire dühöng benne a keresztényi segítőkészség, akkor miért nem osztotta meg ismereteit ingyér? Közösségi oldalakon... például. Mary (Yvette, Frida, Ildikó, Natasha) tarol és legkisebb gondja is nagyobb annál, hogy érdekelje neked bejött-e a módszere vagy sem.

A másik sajnálatos tény az, hogy ezeket a könyveket, filmeket – mert filmek is vannak bőviben – nagyon sokan készpénznek veszik. S nemcsak azokat, hanem a női magazinok tesztjeit, az épp aktuális pszeudo-celeb ömlengéseit arról, hogyan ismerte meg önmagát és ez mennyire segített neki, hogy azzá legyen aki. Neked nem fog segíteni. Soha nem fogod magad teljes egészében megismerni, mert hajlamos vagy alul- vagy túlértékelni magad, helyzettől és személyiségedtől függően. Ilyen az emberi természet. Továbbá az a kép amit saját magadról kialakítottál, az „én-képed”, sosem fog egyezni azzal ahogy mások látnak téged, személytől és helyzettől függően. A celeb eladja a könyvét, tarol vele, neked meg fogalmad sincs róla, hogy csak a  szépet szellőztette meg magáról, mennyire jó a reklámmenedzsere és hány órányi profi terápia áll az „önismeret” mögött.

S ha már említettem, lássunk egy filmet is.

Biztosan láttál bár egy kis részt a „Hazudj ha tudsz”-ból, elég népszerű sorozat szerte a világon – eredeti címe Lie To Me, több televíziótársaság futtatja még most is, ismétlik a végtelenségig. Maga a sorozat Paul Ekman a viselkedéssel és testbeszéddel kapcsolatos tudományos kutatásaira és annak eredményeire alapoz egy jó nagy adag filmgyári porhintéssel megfejelve. Tömegközlekedési eszközön utazva a hátam mögött két nő beszélget arról, hogy az előző esti rész után vallatóra fogta a párját és annak alapján amit a filmből elsajátított azt figyelte a férje testbeszédéből, hogy hazudik-e vagy sem. Jesszusom! Negyven perc filmnézés után szakértőnek képzelni magad nem semmi! Paul Ekman egyike a világ legjobb viselkedéselemzőinek és egy életen át ezt tanulmányozta. Azért állították le a sorozat további forgatását, mert már sokszorosan több volt a porhintés és szemfényvesztés mint a valóság és többé nem volt hajlandó a nevét adni hozzá.

Az, hogy miben hiszel, a te dolgod, de mielőtt készpénznek vennél olyan irományokat amik az életedet hajlamosak rendezni és befolyásolni jó lenne utánnanézni kitől is származnak ezek az írások, mert lehet, hogy tudományos értékük a Harry Potter könyvekével egyenlő és a beígért csoda kizárólag az alkotójuk anyagi helyzetére vonatkozik.

Kylie Scott - Taktus (Stage Dive 1)

Az ébredést Las Vegasban nem éppen így képzelte.

Evelyn Thomas úgy tervezte, hogy hatalmas bulival ünnepeli a 21. születésnapját Las Vegasban. Őrült nagy bulival. De a legvadabb álmaiban sem jutott volna eszébe, hogy másnap reggel a fürdőszoba padlóján ébred, élete legdurvább másnaposságával, mellette egy kimondhatatlanul vonzó, félmeztelen, tetovált férfi, és az ujján gyűrű, amelyben akkora gyémánt van, hogy King Kong is elismerően csettintene. Bár emlékezne rá, hogyan jutott el ide!

Könyvmolyképző, 2015

Eredeti mű: Kylie Scott - Lick

A fülszöveg ez esetben is rendesen átvert. Értem én, hogy a könyvet el kell adni valahogy, de...

Fura helyzet, csak úgy felébredsz valaki mellett, pont Vegasban, és hopp házasok vagytok, gondoltam, lesz belőle egy jó kis mosolygós-nevetős könnyed olvasmány, még akkor is, ha a fickó alapból keményfiú, mert ugyebár zenész – és nem a filharmonikusoknál.

Sajnos az ébredés utáni események már nem nyerték el a tetszésem. A történet átment a tipikus amerikai ifjúsági regények sémájába: mondvacsinált problémák, eltúlzott és fölösleges lelkizések, sütött a lelki nyomor, a meg nem értettség és a világfájdalom. A könyv besorolása new adult - bármit is jelentsen az.

Miért kell egy véletlen házasságból akkora, gigantikus problémát csinálni? Szépen csendben elválnak és annyi… de akkor nem lett volna annyi oldal egymás kerülgetése, félremagyarázás és sértődés.

Evelyn és David – a könyv főszereplői – két különböző világból származnak: a lány a puccos felső középosztálybeli családból – neurotikus anya, szakmai sikerekben dúskáló apa, rebellis fiútestvér –, a fiú az ellentéte – szétszakadt család, zűrös szülök, tömény baj. Beüt az alkohol, összeházasodnak és miközben próbálják eldönteni mit is akarnak egymástól és az élettől, megoldják David piciny kis gondját: az ihlethiányt. David újra tud komponálni, ami újabb sikereket jelent a zenkarnak. Komolyan, senkinek nem csengett vissza ez a motívum egy másik könyvből? Például Olivia Cunning – Pengető ujjak-ból?

Szabályszerűen itt is van egy legjobb barátnő, aki mindent jobban tud, mindenbe beleszól és belekavar, és aki – mit tesz a véletlen! – pont ennek a bandának a nagy rajongója. Vártam, hogy mikor fog kettejük közé állni, de végülis nem ő tette meg, hanem David ex-barátnője próbálkozott.

Tulajdonképpen nem is értettem miért nem váltak el vagy miért nem tették semmissé a házasságukat. David megalázta minden lehető módon, ráküldött egy egyész ügyvéd-kontingenst, akik a lányt szabályosan a földbe döngölték, Evelyn pedig megmondta, hogy semmilyen anyagi juttatás/kárpótlás nem kell, csak hagyják békén.

Van benne szex, drog és rock’n’roll, nyelvezete helyenként obszcén – de hát fiúbandáról van szó –, és biztosított a boldog végkifejlet.

Egynek elment, nem ígérem, hogy a sorozat következő részeit is el fogom olvasni… de hát ízlések és pofonok.

Emma Sayle - A maszk mögött

A zártkörű Killing Kittens erotikus klub alapítójának igaz története

Egy hírhedt klub, ahol a titkos partik vadabbak, mint A szürke ötven árnyalata… 

Egy hely, ahol az elegáns álarcok mögé rejtőzve szabadon engedheted legtitkosabb vágyaidat… 

Orgiák, ahol a nők irányítanak…

Emma Sayle átlagos lány: szerető otthonban nevelkedett, boldog gyermekkora volt, és állandó barátja van. Saját vállalkozását irányítja: partikat szervez. Ám Emmának van egy mocskos kis titka: ezek a partik nem szokványos összejövetelek. Dekadensek, hedonisták, és titkos helyszíneken kerülnek megrendezésre; ezek a partik a vágy és bujaság világába invitálnak, és a nők öröme áll a középpontjukban. Ezeken a partikon bármi megtörténhet.

Míg maga Emma szigorúan távol marad az események sűrűjétől, izgatottan látja, hogy minden egyes éjszaka vadabb, extravagánsabb és népszerűbb, mint az előző. Az már biztos, hogy jóhírét kockáztatnia kifizetődött. Ám minden változni kezd – és a következmények katasztrofálisak is lehetnek. Emma ugyanis megtudja, hogy a barátja megcsalja egy klubtaggal. Az élete kezd darabokra hullani… A szenvedély és gátlástalan bujaság örvényében van-e még remény, hogy egy napon rátalál az igazira?

Emma Sayle, a jó családból való úri lány, aki Katalin hercegnével járt egy iskolába, ebben a könyvében őszintén vall arról, hogyan hozta létre Nagy Britannia egyik legnépszerűbb erotikus klubját.

Art Nuveau, 2015

Eredeti mű: Emma Sayle, Suzanne Kerins – Behind the Mask, HarperCollins, 2014

Nagyon vegyes érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban. Nem azért amit képvisel, hanem azért mert ez egy öntömjénező, magafényező, képmutató önéletrajzi írás – ha egyáltalán  önéletrajznak lehet nevezni. A könyv több mint felét a részletesen leírt ilyen-olyan szexpartik töltik meg, ha nem lennének, az egész történet beleférne egy Harlequin-füzet méretű könyvbe.

Emma Sayle felfedezte a szex-ipar hiányzó szegmensét és azt pótolja. – brávó neki. A Killing Kittens nem kitaláció, létező vállalkozás, be lehet guglizni – én megtettem.

Az elején, amíg tényleg magáról beszél, hogy kicsoda, hogyan lett az aki és főleg miért,  még arra gondoltam, no, ez egy szimpatikus, jó humorú írás lesz. Utána a szexpartik leírása közötti szüneteket a saját szerelmi élete kitárásával tölti és dagonyázik az önsajnálatban, amiért sorozatosan minden pasija kihasználta és elhagyta. Nem vall túl nagy intelligenciára, ha azt képzeli, hogy valaha is el lehet vonatkoztatni attól, hogy ő milyen vállalkozást működtet, különösen, hogy ezt nyíltan felvállalta. Állítása szerint ő csak rendezi ezeket az orgiákat, de sosem aktív résztvevője, s hogy ezt nem igazán hiszik el neki, pech! Ilyen az emberi természet, tele van előítélettel és álszeméremmel.

Hogy a leírt orgiák vadabbak lennének mint A szürke ötven árnyalata erősen kétségbe vonom. Ezek orgiák, és semmi közük nincs az elmített könyvben szereplő szexuális viselkedési formához.

Zavar a kettős mércéje: elítéli a barátnőjét, Miss D.-t amiért arra használja az orgiákat, hogy gazdak pasikat szedjen fel, de azért ő sem különb: minden férfi akivel kapcsolata van dúsgazdag bankár vagy vállalkozó.

Továbbá az is zavar, hogy míg a könyvben szereplők nevét nem írja le – beceneveken futnak identitásuk megőrzése céljából –, addig nyugodtan és többször leírja Kate Middleton-ét. Igen, arról a Kate Middletonról van szó, akinek kinéz a korona. Vele miért tesz kivételt? Mert milyen jól el lehet adni a könyvét, ha szerepel benne egy jócsengésű név?

Emma Sayle létrehozott egy vállalkozást, ahol a nők szexuális igényein van a hangsúly. Ne izgasd magad feleslegesen, nem neked hozta létre, hanem a szépeknek és gazdagoknak… és első sorban a saját zsebének. A könyvet is azért írta....

Újra és újra...

ez volt....

Fecserésztünk a hölgyekkel – könyvekről, milyen megjelenésekre várunk, mivel van tele a hócipőnk, ki mit és főleg hol olvasta...

Ismerős szól, a kiadó újra megjelenteti Borsa Brown Maffia trilógiáját. Nézzük az belinkelt honlapot: szenvedélyesebb, bővített kiadás. Értsem úgy, hogy írt hozzá kötetenként egy-két erotikus jelenetet, lecserélték a borítót és akkor ez most egy új könyv? Az úgy volt jó, ahogy meg volt írva. Pontosan annyi szenvedély és erotika volt benne amennyire szükség volt.

Szó szót hoz, másik ismerős jelzi, hogy az a bizonyos H betűs kiadó, aki olyan romantikus füzeteket ad ki – és néha könyveket is –, újabb Nora Roberts könyvvel rukkol elő és ismét két olyan történet van egy kötetbe szedve, amit ugyanaz a  H betűs kiadó már megjelentetett más-más formában. Ez nem az első eset, hogy elővakarnak már megjelentetett írásokat, párosítják őket kizárólag a kiadó által ismert kritériumok szerint, rácsapnak egy új borítót és újra eladják.

Mennyit akarnak még kipréselni ugyanabból a műből?

ez lesz...

Na persze, rá lehet vágni, hogy más kiadók is elővesznek olyan könyveket, amiket anno már mások megjelentettek. Így igaz. Például a Gabo Kiadó rengeteg olyan könyvet jelentetett meg, amiket sok évvel ezelőtt már a Hajja és Fiai piacra dobtak. Azzal a különbséggel, hogy ezeket a könyveket újra lefordították. Rossz nyelvek szerint azért volt erre szükség, mert annak idején a szerkesztő egy borzasztó prűd ember volt és határozottan kivágott minden erotikára utaló jelenetet.... nem tudom, ha tényleg igaz-e, csak mesélik könyves körökben és jól lehet rajta vigyorogni.

Emlékszem, évekkel ezelőtt Danielle Steele könyvet vásároltam Budapesten egy ismerősnek. Egy év alatt kétszer is. Nem vagyok az írónő rajongója, halvány fogalmam sem volt, hogy mindkét alkalommal ugynazt a történetet vásároltam, csak a kiadó, a könyv címe és a borító színe különbözött: az egyik fehér alapú volt, a másik lila.

Tehát a mai nap bölcsessége: mielőtt könyvet vásárolsz, jól nézd meg amit kiszemeltél, mert lehet otthon már van belőle egy-két példányod másképp „felruházva”.