Tönkrement házassága után Mesmira Hampton, az angol írónő, a Közel-Keletről haza költözik sebeit nyalogatni, önmagát megtalálni és írói karrierjét feléleszteni. Volt férje túlságosan is mély sebeket ejtett ahhoz, hogy az új élethez egy esetleges szerelem is szóba jöhessen. A magányos öngyógyulásában azonban megzavarja a jóképű orvos, Jason Wescott, aki nemcsak új főnöke, hanem a főbérlője is egyben. A férfi mindent bevet, hogy Mesmira közelébe férkőzhessen, a nő pedig azért, hogy távol tartsa őt magától.
Elragadó, szenvedéllyel és érzelmekkel átszőtt játszma kezdődik kettejük között. A férfi feledtetni akarja a volt férj okozta fájdalmakat, de akadnak a környezetükben olyan személyek, akik nem nézik ezt jó szemmel. A múlt pedig túl erős marokkal kapaszkodik Mesmirába, hogy visszaédesgesse a régi boldogságba.
El lehet-e felejteni egy világrengető szerelmet? Begyógyulhatnak a sebek, hogy egy új szerelem virágozhasson fel a régi romjain?
A Két lépésre a mennyországtól folytatása.
NewLine, 2022
Igazándiból nem is lenne szabad erről a történetről írnom, két okból is. Első sorban azért, mert ezt a történetet minden részletében nagyon jól ismerem még az ötletelés fázisából, másodszor pedig azért, mert évek óta haveri viszonyt ápolok a szerzővel, ezt pedig soha nem tagadtam.
Nos, sok évvel ezelőtt, egy Ashley Carrigan írói álnevet használó hölgy írt egy történetet, melyet magánkiadásban jelentetett meg, s láss csodát! A Két lépésre a mennyországtól nyolc évvel a megjelenése után is kedvelt és ismert, most pedig itt a Sebzett vad, amely tovább szövi Mesmira történetét. Az első rész akkor jelent meg, amikor még nyoma sem volt egy másik írónő hasonló kontextusban játszódó vége-nincs sorozatának, tehát senkinek még csak eszébe se jusson a koppintás ötlete.
Annak ellenére, hogy valaminek a folytatása, ez a könyv élvezhető, érthető úgy is, hogy olvasója nem ismeri a történet előzményeit, hiszen a szerző elég magyarázatot fűz a történetbe, többnyire visszaemlékezések formájában, hogy ez megvalósulhasson.
Nem minden szerelmi történet végződik sírig tartó boldogsággal. Sayidnak, a sejknek és Mesmirának, az angol írónőnek esélye sem volt erre. Ez gyakran előfordul a való világban is, amikor két nagyon különböző kultúrából származó ember egymáshoz köti életét, s mikor elmúlik a rózsaszín köd, és jönnek a szürke hétköznapok, a napi gondok, akkor a helyzet már nem annyira rózsás.
Ez a történet akkor kezdődik, amikor Mesmira elhagyta férjét, kimondták a válást, ő pedig hazafutott Angliába sebeit nyalogatni és elbújni a világ szeme elöl. Hogy mi történt a házastársak között, azt a hősnő visszaemlékezéseiből lehet megtudni. Egy biztos, ez egy új életről szól, akkor, amikor még a régit nem igazán lehet elengedni, különösen érzelmi szempotból, mert itt azért keveredik a düh, a sértettség és a nyilvánvalóan még létező gyengéd érzelmek. S ebben a zavaros érzelmi állapotban jelenik meg a színen az új férfi, aki bizonyos szempontból hasonlít az exre. Nem külsőleg, hanem mintha Sayid személyiségének egy finomítottabb verziója lenne, s akit Mesmira minden erejével hessegetni próbál, hiszen alapjaiban rendült meg bizalma az ellentkező nemben. S az sem elhanyagolandó, hogy Jason Wescott a főnöke.
Lehet vitatkozni azon, hogy Sayid, az ex, szemét volt-e akkor, amikor megszegte Mesmirának tett ígéretét, vagy sem. Akárhonnan nézzük, ő egy sejk, neki kötelezettségei vannak, elvárásoknak kell megfelelnie, és egy olyan ember, akinek erős a kötelességtudata, egy ilyen helyzetben hajlamos a szerelmet feláldozni. Nem mentegetni akarom, távol álljon tőlem az ilyesmi. Ha én írom ezt a könyvet, akkor Sayid összeszed valamilyen gyógyíthatatlan egzotikus nyavalyát, és elveszti a bal heréjét – minimum.
Ritkán szoktam cikizni egy könyv borítójával, mert a tartalom a fontos, nem a csomagolás. Most mégis megteszem. Levenném-e ezt a könyvet a polcról, ha csak a borítóját látom? Nem. Stílusában semmi nem utal arra, hogy ez valaminek a folytatása lenne, nyomokban sem hasonlít az első rész csomagolásához, ami ugye a folytonosságot szugerálná a vizualítás uralta elmémnek.
Az is vitatható, hogy ki a „sebzett vad” ebben a történetben, mert ez a jelző ugyanúgy érvényes lehet Mesmirára, mint Sayidra, aki bár fizikálisan csak a történet végén jelenik meg, de szinte állandóan ott van Mesmira visszaemlékezéseiben és meghatározza cselekedeteinek nagy részét. Sayid lényegében ugyanannyira ott van ebben a történetben, mint az új pasi.
Rengeteg érzelem van ebben a történetben, s kitűnő példa arra, hogy nem minden tündérmese végződik happy end-del, de mindig van egy második esély talán máshol, másvalakivel. Mindig tudtam, hogy Sayid és Mesmira történetének nem ott van vége, ahol a Két lépésben a mennyországtól abbahagyta.
