Alessandra Torre - Hollywoodi mocsok

Új Alessandra Torre regény jelenik meg a Könyvmolyképző Kiadónál. Romantika, szenvedély és egy csipetnyi izgalmat csempész a szabadidőnkbe Cole és Summer románca.

Cole Masten. Hollywood Tökéletes Férjéből Hollywood Legszexibb Szingli Pasija lett, miután szupersztár felesége elhagyta. Most minden partiban benne van, és mindenkit megfektet, akit tud. Los Angeles, vigyázz: új rosszfiú van a városban!

Summer Jenkins. Ez én vagyok. Kisvárosi lány, aki a Georgia állambeli Quincyben ragadt. A csirkés kajáim mennyeiek, a pókerasztalnál ki tudok forgatni egy felnőtt férfit a vagyonából, és az érettségi évében közfelkiáltással választottak meg a Legbarátságosabbnak.

Más világban éltünk. Nem is lett volna szabad találkoznunk. Csakhogy Cole Masten elolvasott egy könyvet az én kis városomról. Hat hónappal később pedig leszállt a magángépével a poros kis repterünkön, és magával hozta Hollywoodot.

Azonnal tudtam, hogy ez bajt jelent. A városnak - és nekem is.

Néha az ellentéteknek nagyon nem kellene vonzania egymást.

Egy nem mindennapi szerelem története.

Kövesd, ha a lelked egy kis kényeztetésre vágyik!

Könyvmolyképző Kiadó, 2018

Eredeti cím: Hollywood Dirt, 2015

Megrendelhető            Beleolvasó

Alessandra Torre nevével több mint két évvel ezelőtt találkoztam először. Akkor olvastam a korábban megjelent Black Lies – Sötét hazugságok című könyvét, ami mai napig az egyik kedvenc olvasmányom, mert egyike a legtökéletesebben felépített történeteknek. Ha még nem olvastad, nagyon ajánlom, hogy tedd meg. Nem fogod megbánni. Amikor felröppent a hír, hogy a Könyvmolyképző Kiadó újabb könyvet jelentet meg a szerzőtől, kétség nem fért hozzá, hogy én azt akarom.

Kezdjünk mindjárt az író üzenetével:

“Quincy egy létező város, ahogy a hetvenhat Coca-Cola milliomos is létezik. Florida (nem Georgia) északi részén terül el, de ezt az apró részletet leszámítva igyekeztem hűen bemutatni. Egy helyi bankár, név szerint Pat Munroe több mint hetven helyi lakost meggyőzött arról, hogy a pénzüket Coca Cola-részvényekbe fektessék; még kölcsönt is biztosított a jegyzéshez. A papírok eredeti ára 19 dollár volt, ma egyenként több mint tízmilliót érnek. Amit a Coke-hűségről írtam, igaz. Ha Quincyben Pepsit rendelsz, lehet, hogy ajtót mutatnak neked...“*

Tehát a könyv egy igaz történetből indul ki, minden más fikció. A Quincy-ben történtekről valaki írt egy könyvet, azt pedig a történetünk főhőse elolvasta és annyira megtetszett neki, hogy azon perc filmet szeretett volna készíteni belőle, természetesen a saját főszereplésével. S tenné ezt Quincy-ben, hiszen hitelesebb helyszínt el sem lehet képzelni.

“Isten hozott Quincyben!

Lakosság: 7800 fő.

A háztartások átlagos jövedelme: Sosem áruljuk el.

Titkok száma: Rengeteg. “*

A csendes kisváros fenekestől felfordul, mikor a filmesek megszállják. Mindenki része akar lenni a produkciónak a maga módján, de amennyiben lehet minél kevesebbet elárulva arról, hogy tulajdonképpen mi is az igazság Quincy milliomosairól, kik lennének ők, mert a közösségben nem látni senkit, aki kirívóan gazdag lenne és kérkedne is vagyonával.

Ide érkezik meg a hollywoodi szívtipró, Cole Masten, aki a közelmúltban elkövette azt a meggondolatlanságot, hogy előzetes bejelentés nélkül érkezett haza és feleségét in flagranti kapta egy másik férfivel. Mondhatni a filmmel kompenzálja válása cirkuszát és magánélete válságát.

És itt él Summer Jenkins. Az a lány aki egy kicsit mindig kilógott a sorból, mert nem volt született helyi, hanem anyjával együtt csak betelepülők. És aki arra gyűjt, hogy egy nap messze maga mögött hagyhassa a csendes városkát, ami neki sosem volt igazi otthona és a jövője sem.

Ez a két ember különös körülmények között találkozik és a többit nem nehéz kitalálni, de a szerző gondoskodott, hogy ne legyen unalmas az út a boldog végkifejletig. Kicsit fura volt, hogy Summer egyből nagyon fontos szerepet kapott a filmben, de hát a történet fikció, jó volt az úgy, még akkor is, ha én ezt túlzásnak tartom.

A cselekmény során betekintést nyerhetünk a filmgyártás világába is, amire – legyünk őszinték – sokan kiváncsiak vagyunk. Talán nem véletlen, hogy a történetet filmre is vitték 2017-ben és a PassionFlix előfizetői számára elérhető. A bejegyzésben megjelenő fotók ebből az alkotásból származnak.

Semmiképpen nem szabad semmi olyasmire várni, mint a Sötét hazugságokban. Ez a történet alapjaiban is más, és ez így van jól. De legalább annyira jó, mint a szerző előző könyve. A történet izgalmas, szórakoztató, néhol még nevetni is lehet rajta, a szereplői pedig kivétel nélkül jól megformáltak és szerethetőek. Az a fajta csodálatos szerelmi történet, melyből szívesen olvastam volna többet is.

Mondanom sem kell, hogy nagyon kedveltem és ajánlom mindenkinek, aki egy lebilincselő szerelmi történetet szeretne olvasni, amelyben annyi érzelem van, amennyi kell, és ahol az erotika pontosan annyira van jelen, amennyire a cselekmény megkívánja. Meg az ízlések és a pofonok...

* Alessandra Torre – Hollywoodi mocsok, Könyvmolyképző Kiadó, 2018

Ha már a filmkészítésről is szó esik a könyvben, akkor legyen ez a játékunk témája is. Mi a filmkészítés menete?

A filmgyártást 4 fő részre osztják, nektek pedig nem lesz más dolgotok, mint a turné állomásain megtalálni ezeket a részeket és a helyes választ beírni a Rafflecopter megfelelő mezőibe.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway

06.10 Olvasónapló

06.12 Betonka szerint a világ…

06.14 Cbooks

06.16 Kristinablogja

Cate Woods – Bárcsak ismernélek

Percy ​James átlagos harmincas lány, aki eddigi életét parkolópályán töltötte. Várt az álommunkára, a vékonyabb bokára és a nullánál kicsivel több romantikára. Derült égből villámcsapásként éri, amikor megkeresi az elegáns EROS TECH, a világ legmodernebb társkereső szolgáltatása. Az EROS TECH a Föld összes országában megfigyeli az emberek mobilhasználati szokásait, és az adatok csúcs technológiás elemzése után felkutatja ügyfelei számára az igazi lelki társat. Láss csodát, Percy James telitalálatként jön ki egy dúsgazdag kliens részére. De van egy kis probléma: Percy épp együtt él egy hapsival.

Az Amazon 2017-ben az egyik legjobb első könyves szerzőnek választotta Cate Woods írónőt. Fergeteges humorú regénye minden reklám nélkül egyre feljebb kúszott a listán, és végül hatalmas siker lett. Sophie Kinsella, Milly Johnson és Helen Fielding utódjaként emlegetik, de azzal a különbséggel, hogy náluk Cate Woods könyve jóval modernebb.

Lettero, 2018

Eredeti cím: Just Haven’t Met You Yet, 2016

Nem is tudom mit lehetne erről a könyvről írni úgy, hogy ne csupán a negatívumokat soroljam fel. Annyira rossz nem volt, hogy abbahagyjam, de jó se. Ez a szerző első könyve, csak remélni tudom, hogy a következők jobbak lesznek (ha lesznek).

Ugye itt van Percy James, a hősnőnk, akit születésekor Perseus Andromeda Jamesnek anyakönveztek, és aki kielégítő kapcsolatban él Adammal, a tökéletes pasival: nyugis, jó állása van, nem is néz ki rosszul, és ami a legfontosabb Percy szülei (főleg anyja) is kedvelik, a barátnőkről már ne is beszéljünk. Mert barátnők is vannak, abból a fajtából, amelyik mindig jobban tudja mi kell a másiknak. A hölgyek saját gondjaikat nem tudják megoldani, de határozott véleményük van arról, hogy mi a jó Percynek és ezt közlik is vele.

S akkor derült égből villámcsapásként jön a megkeresés, hogy ő valakinek a lelki társa. Valaki másnak. Mert a software kiszámolta azokból az adatokból, amiket ő a közösségi oldalakon osztott meg. Hát így osztogasson az ember lánya információkat magáról!

Percy maga sem biztos abban, hogy mit akar tenni. Harmincan felül van, ezt inkább fiatal nőnek nevezném, mint lánynak, kapcsolata Adammal nem brilliáns, de jó, és épp összeköltözni készülnek, amiért minden ismerős lelkesedik, csupán ő nincs meggyőződve, hogy ez neki jó lesz. Ezért tesz egy próbát a “lelki társsal”, ez pedig nemvárt események sorozatát indítja el. Meg a hazugságokét, hiszen Percy keményen mellébeszél, hogy magát jobb színben feltüntesse, ez pedig szokás szerint bonyodalmakhoz vezet.

Ez egy érzelmileg teljesen instabil fiatal nő tévelygéseinek története a párkeresés útján, aminek szórakoztatnia kellett volna, csakhogy nem tette meg. Túl sok volt benne a nyavalygás a semmiért. Nem találtam viccesnek, hanem inkább abszurdnak és túlzsúfoltnak, mert a cselekmény millió apró kis történést tartalmaz a vezérszál mellett, és nem mindegyiknek látom az értelmét az egészben. Ami pedig furcsa, a sok apró történés és pörgés ellenére – mert azt nem lehet állítani, hogy nem egy pörgős cselekményű írás –, unalmas volt. Ezen még a mindenre kiterjedő, habos-babos boldog végkifejlet sem segített.

Szereplőitől sem ájultam el. Percy maga a csődtömeg, barátnői mindenbe beleszólnak, anyja sznob és valósággal bele van betegedve, hogy lánya még nincs férjnél, ezért teljes gőzzel terelgeti az oltár fele Adammal. Az egyetlen szimpatikus és nagyon eredeti szereplő a nagymama. Őt bármikor örökbefogadnám.

Az biztos, hogy könnyű olvasmány és nem okoz lelki viharokat. Az egyetlen dolog amin elgondolkoztam, az természetesen az, hogy ha engem keresne meg az illető társkereső vállalkozás, akkor mit tennék? És nem is nehéz erre válaszolni: természetesen elmennék az első randira, másképp beledöglenék a kiváncsiságba.

Amúgy a könyv egyszer olvasós-felejtős… meg ízlések és pofonok…

Vi Keeland - A beosztott

Amikor az első alkalommal összefutottam Chase-szel, nem tettem rá túl jó benyomást. 

Egy étterem mosdója előtt kuporogtam a folyosón, és épp a barátnőmnek hagytam üzenetet, hogy mielőbb hívjon vissza valami ürüggyel, mert le akartam lépni a pocsékul sikerült randimról. 

Chase hallott minden szót, szajhának nevezett, majd kéretlenül ellátott néhány tanáccsal pasi- és randiügyben. Megmondtam ennek a magas és szívdöglesztően jóképű alaknak, hogy foglalkozzon a saját átkozott ügyeivel, majd visszamentem a dögunalmas partneremhez. 

Később – elhaladván az asztalunk mellett – Chase kajánul vigyorgott, én pedig a pimaszul szexi, kemény fenekét bámultam, miközben odament a lányhoz, akivel együtt vacsorázott. 

Képtelen voltam megállni, hogy néha lopva ne pillantsak rá erre a beképzelt és lekezelő modorú alakra, aki a terem túlsó végében ült a barátnőjével. Természetesen többször rajtakapott, hogy nézem, és mindannyiszor rám kacsintott. 

Amikor ez a szívdöglesztő fazon és a hasonlóképpen szexi barátnője hirtelen ott termett az asztalunknál, megrémültem, hogy ez a jóvágású idegen be akar árulni a pasimnak. 

Ehelyett azonban úgy tett, mintha régóta ismernénk egymást, majd leült az asztalunkhoz a párjával, és mindenféle kiagyalt és rám nézve módfelett kínos történettel szórakoztatta a társaságot a nem létező közös gyermekkorunkról.
A fickó – aki mellett addig halálra untam magam – furcsa módon izgalomba jött a tolakodó ismeretlen sztorizásától. 

Amikor az este véget ért, elváltunk egymástól, én pedig sokkal többet gondoltam erre a vonzó idegenre, mint azt valaha is be merném vallani. Még annak ellenére sem voltam képes kiűzni a fejemből, hogy tudtam, sosem látom újra.
Úgy értem, mi az esélye annak, hogy csupa véletlenségből ismét belefutok valakibe egy nyolcmilliós nagyvárosban? 

A véletlen mégis úgy hozta, hogy egy hónap múlva ez a szexi pasi lett az új főnököm…

Álomgyár, 2018

Eredeti cím: Bossman, 2016

Eredetileg nem állt szándékomban elolvasni ezt a történetet, több okból sem. Nem részletezném miért, csupán egy dolgot említenék: azt hittem egy újabb tartalom nélküli csatakosan erotikus iromány lesz, olyan “dugjunk agyba-főbe” típusú, mert ez adja el a könyvet. A borító sem cáfolja meg ezt a feltételezést, mert kábé így néznek ki a Chippendale-fiúk: talpig egy szál csokornyakkendőben. Kicsit fintorogtam, amikor haverinám lelkesen ajánlgatta olvasásra a maga példányát, de nem utasítottam vissza, egyrészt azért, hogy ne sértsem meg haverinát és lelkesedését, másrészt, ha nem tetszik, ugyis abbahagyom s annyi.

Nem mondanám, hogy zseniális volt, de mindenképpen több, mint amire vártam. Első sorban azért, mert az erotika mellett volt cselekménye – olyan, amilyen, de volt, jobb mint sok hasonszőrű (lelki traumás dögös, gazdag pasi + szuperlány) társai.

Standard felállásban ott a tehetős, dögös pasi, aki valamikor a múltban elvesztette nagy szerelmét, ez természetesen nyomot hagyott benne, főleg, hogy a lány gyilkosát sosem találták meg. De ettől Chase, a főhős – mert róla van szó – idővel tovább lép, mert ugye az élet megy tovább. Hatalmas fantáziával megáldott személy, aki pillanatok alatt talál ki történeteket és a világ legártatlanabb képével eteti be velük ismerőseit, vagy akár idegeneket is. Kimondom: szemrebbenés nélkül hazudik, de nem rossz, ártó szándékkal teszi, hanem szórakozásból és pontosan ezért Chase minden hibájával együtt szerethető.

Ehhez a csodaférfihez jön hozzá a női főhős, Reese, aki már nem annyira szimpatikus, mert egyik pillanatról a másikra hagyja ott munkahelyeit, mert neki most éppen úgy esik jól, aztán majd meglátjuk mi lesz. És azért sem kedveltem, mert kényszeres randizó. Mindegy, hogy kivel-mivel, neki randiznia kell, és párkapcsolatban kell élnie, mert már rég szingli, mert mindenki más ezt teszi, és még hosszan lehetne folytatni a “mert”-ek sorát. De van egy dícséretes tulajdonsága: főnökkel, munkatárssal nem bonyolódik semmilyen fajta kapcsolatba a munkaviszonyon kívül.

Ez a két személy véletlenül összetalálkozik és a fikció ördöge lehetővé teszi, hogy Reese új munkahelye a Chase tulajdonában levő cég lehessen. S bár többszörösen is nagyon hartározottan elhangzik mindkét fél részéről, hogy munkahelyi afférnak nincs helye, agymosottnak kell lenni, hogy ki ne találd, ebből bizony az lesz. S hogy a történet mégse legyen olyan egyszerű, a múltnak is ismét bele kell szólnia, nehogy egyenes és bonyodalommentes út vezessen a valószínűsíthető boldog végkifejlethez.

Természetesen erotika is van bőven a történetben. Aki csupán ezért olvasná, nyugodtan kézbeveheti, nem fog csalódni, mert minden lehető és lehetetlen helyen szexelni fognak és a szerző nem fukarkodik az aktusok leírásával.

Mindig furának tartom, amikor a könnyű műfaj szerzői meg akarják mutatni, hogy azért szorult beléjük szociális érzékenység és a komoly témák sem idegenek tőlük, ezért ezeket közérdekű témákat is belefűzik a történetbe valamilyen módon. Ez esetben a hajléktalanok kérdése a  nyerő, és ezt a témát járjuk körül egyrészt azért, mert Chase volt menyasszonya is nagy szociális érzékenységről tett tanúságot saját családi háttere miatt, másrészt, mert újra és újra előkerül a téma Chase visszaemlékezéseiben.

A történet E/1-ben íródott és főhősei mesélik el, tehát úgy Reese, mint Chase szemszögét is megismerhetjük, de szerencsére a két szemszög nem ismétli, hanem kiegészíti egymást, főként azért is, mert a Chase szemszögéből megismert részek inkább visszaemlékezések. 

A történet mellett szól az is, hogy nincs előzménye-folytatása. Ennyi volt, nem kell várni, hogy valamikor jöjjön a folytatás (vagy nem – mert ez is benne van a pakliban). 

Összességében egy könnyen olvasható, pörgős történet volt, amihez a nyilvánvaló erotikán kívül cselekmény is társul. Senki világát megrengetni nem fogja, de egy-két estére nyugis szórakozás lehet a műfaj kedvelőinek. Meg az ízlések és pofonok…

Tara Sivec – Nyűgök és nyalánkságok

Csokoládéimádók 3

A Könyvmolyképző Kiadó gondozásában jelenik meg a Csokoládéimádók sorozat harmadik, befejező része, Nyűgök és nyalánkságok címmel. A Blogturné Klub öt bloggere jár utána, hogyan találja meg a “flúgos kiutat egy francos helyzetből” Drew és Jenny, a sorozat harmadik párosa, és a játékon résztvevők közül három szerencsés magáénak mondhatja majd a könyv egy-egy példányát.

„Örökkön-örökké”-bonbon! 

Drew-t és Jennyt éveken át irigyelték a barátaik zabolátlan szexuális életük miatt… illetve, dehogyis! Leginkább hányni tudtak volna miattuk. 

Két gyerek mellett, túlhajszolt életük során most először, Drew és Jenny nem találja a közös hangot a hálószobában. Drew semmitől sem riad vissza, hogy egykor szenvedélyes feleségét újra becserkéssze, Jenny pedig bármit megtenne, hogy végre átaludhassa az éjszakát. 

Carter és Claire, Jim és Liz minduntalan (és hasztalanul) a tanácsaikkal bombázzák a sorsával elégedetlen párt, mert szeretnék, ha rendbe jönne a régebben boldog Drew és Jenny élete. 

Vajon a Csokoládéimádók harmadik, befejező részében megtalálják a kiveszni látszó tüzet a házasságukból, vagy a helyzetük még annál is kényesebb, mint amikor Jenny mézzel öntötte le Drew-t, aki egy fára ragasztotta 

Kövesd a történetüket és dobd fel a napod!

Könyvmolyképző, 2018

Eredeti mű: Tara Sivec – Troubles and Treats, 2012

Megrendelhető       Beleolvasó

Kicsit kínos helyzetben vagyok, mert meglehetősen zavarosak az érzéseim ezzel a könyvvel kapcsolatban. Egyszerűen nem tudom hová tenni.

Ugye ez a Csokoládéimádók sorozat harmadik, elméletileg befejező része. Tartozik a sorozathoz még egy kiegészítő novella is, amit nem hinném, hogy magyar nyelven bárki is meg fog jelentetni, mert egy csupán 17 oldalas szösszenés.

Amikor a sorozat első részét (Csábítások és csemegék) olvastam, ki kellett költöznöm a közös hálóból, mert rengett az ágy a vihogásomtól, és jött a felkérés, hogy akkor vagy mást olvasok, vagy kimegyek a nappaliba a szófára. Meglepő volt, szókimondó, vicces, tehát abszolút újdonság. Kimondhatatlanul élveztem. A folytatása (Életek és édességek) már nem szórakoztatott annyira, de egészen rendben volt, amíg Claire, a történet hősnője nem kezdett úgy beszélni a tulajdon vaginájához/ról, mint egy valós személyhez/ről. S tette ezt szülés/császármetszés előtt, közben és után. Bárki, aki bár egyszer szült, pontosan tudja, hogy az ilyen szülőszobai monológok semmiképpen nem a saját vaginához vannak címezve, de ebbe most ne menjünk bele.

S akkor most itt a várva várt harmadik rész, amivel nem igazán tudok mit kezdeni – valószínűleg időközben elvesztettem a humorérzékem (becsületes megtalálójának jutalom!). Igen, továbbra is vannak benne vicces részek, lehet nevetni (például gyermeket altatnak a szexhintában), viszont vannak bőven olyan jelenetek is, amelyek nekem inkább kínosaknak tűntek, mint viccesnek. Továbbá az egész történetet a szexuális frusztráció dominálja. Mikor kié…

Igazságtalanság lett volna ha Drew és Jenny nem kapja meg a maga történetét. Akik képben vannak a sorozat előző két részével, már ismerik őket és tudják, hogy náluk minden a legnagyobb rendben van. Volt. Eddig. Mert a második részhez képest a történet most sok évet ugrik – hetet, ha jól emlékszem – és a páros kapcsolata válságban van, hiszen mások által annyira irigyelt szexuális étvágyuk és összhangjuk már a múlté. Második gyerekük születése után a páros nem találja meg az utat egymáshoz. Emiatt pedig mindketten frusztráltak a maguk módján, ez pedig magával hozza a már említett vicces vagy kínos jeleneteket.

Dióhéjban erről szól ez a történet, megspékelve a boldog időkre való visszaemlékezéssekel, a főhősök saját és egymás nemi szervéhez intézett monológjaival, s a szerző teszi ezt a tőle már megszokott szókimondással és trivialitással. Nincs köntörfalazás, nincs megjátszás, itt bizony nevén nevezik a dolgokat.

Igazándiból azt nem értettem, hogy akkor ezzel a szerző parodizálni akarta egy kétgyermekes pár házasságának és szexuális életének szülés utáni válságát? Mert ha igen, akkor kicsit túllött a célon a sok ripacskodással és ezen még az sem segít, hogy a végére természetesen rendbe jönnek a dolgok és megkapjuk az áhított boldog végkifejletet.

Nem mondom, hogy rossz volt a történet, mert ez így nem igaz. Igenis voltak vicces részei, lehetett nevetni és szórakoztató, ha az ember lánya nem veszi túl komolyan. El kell olvasni, már csak azért is, mert így lesz teljes a sorozat és a Csokoládéimádók története. De nekem akkor is az első rész a kedvenc… meg az ízlések és pofonok…

A sorozat részei:

1. Csábítások és csemegék,  2014

2. Életek és édességek, 2015

3. Hearts and Llamas - novella

Drew és Jenny házassága nehéz időszakon megy keresztül, de nem ők az elsők, akikkel ez megtörténik. Játékunkban olyan párosokat nevezünk meg, akiknek kapcsolatuk, házasságuk szintén zűrös, vagy válságban volt, a ti feladatotok pedig az, hogy a rafflecopter megfelelő dobozába beírjátok a könyv címét és szerzőjének nevét, melyben ezek a párosok szerepeltek.

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.

Lady Isabella és Lord Roland "Mac" Mackenzie

a Rafflecopter giveaway

06. 03 - Könyvvilág

06. 05 - Betonka szerint a világ…

06. 07 - Bibliotheca Fummie

06. 09 - Dreamworld

06. 11 - Kristina Blogja

Cecelia Ahern – Lantmadár

Cecelia Ahern június 7.-én Budapesten, a 89. Ünnepi Könyvhéten! Könyvbemutató 17 órától a Vörösmarty téri Nagyszínpadon, dedikálás 18 órától a Dedikálószigeten.

Az Athenaeum Kiadó pedig újabb kötettel lepte meg a szerző rajongótáborát. A Lantmadár két,  szinte hihetetlen körülmények között találkozott ember szerelmének története és nemcsak. Kövesd a Blogturné klub három bloggerét e rendhagyó blogturnén, és tiéd lehet a könyv egy példánya.

Laura a nagyvilágtól elzárva él Írország délnyugati részén, a hegyek közt, harmóniában a természettel. Egy nyári napon azonban összetalálkozik az erdőben Solomonnal, és élete egy csapásra megváltozik. A sármos férfi egy dokumentumfilmes forgatócsoport tagja. A háromfős kis csapat éppen következő filmjéhez keres témát, Laura pedig egyből felkelti az érdeklődésüket. A lány ugyanis lenyűgöző képességgel rendelkezik: úgy tudja utánozni a hangokat, mint senki más - senki, csak az ausztrál lantmadár.

Laura egy új élet reményében a stábbal tart Dublinba, ahol nem csupán a nagyváros zajos nyüzsgése robban be a mindennapjaiba egyik pillanatról a másikra, de a 21. század is, a közösségi média, a tévé és a tehetségkutató műsorok pozitívumaival és árnyoldalaival egyaránt.

Cecelia Ahern legújabb regénye elgondolkodtató, szívmelengető szerelmi történet a mindenkiben ott lakozó szabadságvágyról és a világ zaja mögött megbúvó csendről.

Athenaeum, 2018

Eredeti mű: Cecelia Ahern – Lyrebird, 2016

Megrendelhető:

“A világ egyik legcsodálatosabb, legkülönlegesebb és valószínűleg legintelligensebb teremtménye az összehasonlíthatatlan művész, a lantmadár…

A madár hihetetlenül félénk és megfoghatatlan… lenyűgöző intelligenciával rendelkezik. Az, hogy hegyi lény, csak részben magyarázza karakterét.”

Ambrose Pratt: Tanulmány a lantfarkú madárról

Bevallom, ezidáig Cecelia Ahern egyetlen könyvét olvastam. Nem azért mert nem kedvelném a szerzőt, hanem egyszerűen időhiány miatt… és egy kicsit azért is, mert a szerző nem az igazán szokványos romantikus történetekkel rukkol elő, hanem könyveiben a szerelem és romantika mellett mindig létezik komolyabb téma, mondanivaló is. Az ember lányának megfelelő hangulatban kell lennie ahhoz, hogy vevő legyen és értékelje is ezeket a komoly dolgokat is.

A főszereplő személye volt a döntő tényező, ami miatt olvasni akartam ezt a történetet, mert Laura, ahogy a fülszöveg is indulásból elárulja, a világtól elzártan élt. Rögtön megjelent előttem Tarzan, a Dzsungel könyve Mowglija, vagy akár ByeAlex Kedvese, akit, ugye,  farkasok neveltek.

Viccet félretéve, azért akartam ezt a könyvet, mert kiváncsi voltam a szociális készségeket nélkülöző lány útjára egy számára teljességgel idegen világba, egy olyan világba, amelyet csak könyvek lapjairól ismer.

Kicsit nehezen indul el a történet, melyben először is megismerkedünk egy kis forgatócsoporttal: a producer Boval, a leszbikus operatőr Rachellel és a hangtechnikus Solomonnal. Végig fontos szerepük lesz a történetben, hiszen nekik köszönhetően kerül képbe és változik meg a hősnő, Laura sorsa. Ők évek óta együtt dolgoznak, Bo és Solomon egy ideje egy párt is alkot, bár kapcsolatuk nem a legideálisabb, főleg Bo személyes karrier-ambíciói miatt.

A stáb a Cork megyei Gougane Barra településre utazik, ahol az az idős ikerpár él, akiknek meglehetősen magányos életét egy évig figyelemmel kísérték, és amiből nemzetközi díjnyertes dokumentumfilmet sikerült összehozniuk. Most egyikük  temetésére utaznak és a producer Bonak megcsillan egy újabb díjnyertes alkotás lehetősége. A cél miatt pedig nincs tekintettel senkire és semmire.

Csakhogy a remélt folytatás teljesen már irányt vesz, amikor a véletlen összehozza őket Laurával, aki egy régi-romos kőházban él egy tisztáson, valahol az erdő mélyén, és aki egy különleges tehetséggel rendelkezik: minden hangot tökéletesen utánozni tud, emberi hangoktól az ajtó nyikorgásig, a telefon billentyűinek pittyegéséig, a madarak füttyétől egy hárfán előadott dalig. Ezért a képességéért nevezik el Laurát az Ausztráliában élő hangutánzó madár után lantmadárnak. Mielőtt mindenki felkapná a fejét és rávágná, hogy ilyen nincs, kéretik visszaemlékezni Michael Winslowra, az unalomig ismételt Rendőrakadémia-filmek színesbőrű sztárjára, aki ugyanilyen hangképzési képességgel rendelkezik. 

Laurát nem úgy kell elképzelni, mint egy vadonban nevelkedett személyt, hiszen ő csak élete utóbbi tíz évét töltötte ott. Ír, olvas, beszél, csupán nagyon félénk, nagyon egyedül van és a világot csupán a könyvek lapjairól ismeri. Laura jogilag nem létezik és létezéséről mindeddig három ember tudott: nagyanyja, anyja és később apja is, most pedig mindhárom ember halott. A producer Bo pedig a nagy lehetőséget látja benne: a világhírnevet, díjakat és anyagi juttatásokat első sorban magának, tehát nyomul és kihasználja, hogy Laura a barátjával, a hangtechnikus Solomonnal első pillanattól kezdve szót ért és megbízik benne. Csakhogy Bo kezéből kicsúszik a dolgok irányítása, mert túl sokat akart.

Nem szeretnék többet mesélni a cselekményről, mert akkor minek elolvasni. Annyit azért még elmondanék, hogy Laura élete gyükeresen megváltozik és nem mindig jó irányba halad, hiszen mindenki akar egy darabot belőle, mindenki akar valamit tőle, de őt senki meg nem kérdezi, hogy ez a változás jó-e neki, hogy ő mit akar igazándiból. Az egyetlen aki igazán törődik vele az Solomon, a hangtechnikus, tehát nem is meglepő, hogy idővel kettejük között barátság lesz, ami később szerelemmé alakul át.

A történet E/3-ban íródott, tehát a szerző mesél, jelen időben és négy részre van osztva Laura történetének függvényében. Minden ilyen részt egy-egy részlet előz meg Ambrose Pratt: Tanulmány a lantfarkú madárról című írásából, jóval bővebben, mint ahogy én itt idéztem belőle.

“Tiszteletben tartja a szomszédai területét, de a sajátját is védi.

Rendelkezik a képességgel, hogy gondolatait egyfajta beszédformával közvetítse.

Monogám, párjához mindig hűséges – látszólag még a társa halála után is (habár ezt még nem sikerült minden kétséget kizáróan bizonyítani).

Különösen szereti a dallamokat, és azokat csodásan, magas fokú művészi képességgel tudja előadni.

Kecsesen táncol, és lépéseit különleges, tündéri zenével kíséri, melyben tánclépéseivel is követett, lüktető szüneteket tart.”

Ambrose Pratt: Tanulmány a lantfarkú madárról

A Lantmadár az a történet, amit vagy kedvel az olvasója, vagy nem, köztes megoldás nincs. Én nagyon kedveltem ezt a titkokról, szabadságról, szerelemről, rossz döntésekről, személyes ambíciókról és még annyi minden másról szóló keser-édes történetet. Mindenképpen figyelemre méltó könyv. Engem annyira lekötött, hogy le sem tudtam tenni, hajnali háromig olvastam.

Első sorban a szerző rajongóinak ajánlom, valamint azoknak is, akik nem riadnak vissza egy-egy komolyabb történet olvasásától. De természetesen ízlések és pofonok…

Játékunkban a szerző könyveire vonatkozó néhány kérdésre kell választ adni és azokat a Rafflecopter megfelelő dobzába beírni. Nem lesz nehéz.

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.

A szerző hány könyve jelent meg eddig magyar nyelven is?.

a Rafflecopter giveaway

06.03 - Betonka szerint a világ…

06.05 - Zakkant olvas

06.07 - Szembetűnő