Christina Lauren - Gyönyörű játékos

Gyönyörű rohadék 3

Egy bombázó könyvmoly. Egy javíthatatlan nőcsábász. És egy botrányos kémiaóra, ami nem iskolába való.

Mikor Hanna Bergstromot megfeddi az életvitele fölött őrködő bátyja, amiért a társasági életet hanyagolva kizárólag az egyetemi tanulmányainak él, Hanna elhatározza, hogy végrehajtja a ráosztott feladatot: eljár szórakozni, barátokat szerez, és belevág a pasizásba is. És ki tudná jobban megtanítani őt a csábítás trükkjeire, mint a bátyja legjobb barátja, a szívtipró Will Sumner, aki amellett, hogy jól menő kockázatitőke-befektető, megrögzött playboy is?

Will számára a kockázat életforma, de a Hanna-projekttel kapcsolatban mégis meglehetősen szkeptikus míg egy vad éjszakán az ártatlanul csábító tanítványa ágyba csalja őt és megtanítja a nőkkel kapcsolatban egy-két olyan dologra, amit sohasem fog elfelejteni. Most, hogy Hanna is felfedezte nőiességének erejét, Willen van a sor, hogy bebizonyítsa: ő az a férfi, akit Hanna mindig is keresett.

Csak felnőtt olvasóknak!

Lilith Könyvek, 2016

Eredeti mű: Christina Lauren – Beautiful Player, 2013

A szerzőpáros újabb magyar nyelven megjelent regénye, meglehetősen hosszasan vártunk rá. Azért szerzőpáros, mert a Christina Lauren név két írót takar: Christina Hobbs és Lauren Billings, így, együtt írva sikeresek.

A kivételes dolgok kivételes embereknek valók. – ez a Nietzsche idézet néhányszor elhangzik a könyvben, mint egy mottó, vagy akár életfilozófia. Ki-ki eldölti, hogy egyetért-e vele vagy sem. Én nem. Mindenkivel történhetnek kivételes dolgok. De ha abból indulunk ki, hogy a maga módján mindenki kivételes, akkor Nietzsche-nek határozottan igaza volt.

Nos, hosszas várakozás, megjelenik-nem jelenik találgatás után itt a Gyönyörű játékos, a Gyönyörű rohadék sorozat harmadik része.

Hogy milyen? Pont olyan, amilyenre vársz, ha elolvastad az első két részt – meg egyes részeinek itt-ott fellelhető rajongói fordításait. Erotikus és annyi.

Maga a cselekmény egyszerű: a playboy, aki egyidőben két nővel is szexre alapuló viszonyt folytat, sok év után ismét találkozik barátja húgával és összejönnek. Előbb csak azért, hogy Hanna kimozduljon a saját világából és ismerkedjen, barátkozzon, később már egymás iránti érzéseik is beleszólnak. Kis kavar, kis lelkizés és ott a happy end!

A történet egyes szám első személyben íródott. Egyes fejezeteket Will mesél el, másokat Hanna szemén keresztül látjuk. Túl sokat nincs mit mondani a történetről, a szereplőkről mondanék néhány szót.

Hogy Hanna könyvmoly lenne, ezt erősen kétségbe vonom, ő egy zseni, aki el van foglalva a saját világával, mint a zsenik általában. Ezt mutatják bizarrul hangzó, zavarba ejtő kérdései, a tény, hogy fogalma nincs mikor mit kell vagy illik mondania, hisz a társasági kapcsolatokban nulla. És mindig is rajongott Will Sumnerért, annak ellenére, hogy tisztában volt a pasi viselt dolgaival.

Will, mint mondtam, egyszerre két nővel is szexel, rendesen beosztott program szerint (kedden egyik, szombaton a másik), majd Hanna felé irányul figyelme előbb szivességből, aztán közbe szólnak az érzelmek, és ettől rendesen beijed. S barátai sem igazán segítenek neki, hiszen drága jó szokás szerint mindenki jobban tudja mit kell tennie, mit érez és beleszólnak, tanácsot adnak, együtt éreznek és kavarnak...

Mi volt az ami zavart...? Ugye mondtam, hogy Hanna a tipikus zseni, aki a laborban, érzi a legjobban magát, a kutatásaival, mert az a saját közege. Akkor amikor a család kérésére és legyünk őszinték, nyomására kibújik a csigaházból, és Will összeismerteti barátaival, akkor a visszahúzódó Hanna elsőre megtalálja a hangot úgy a nőkkel, mint a férfiakkal és rövid időn belül gyökeresen változtat gardróbja tartalmán, szokásain... ez nem igazán működik így a valóságban. Egyik pillanatról a másikra nem lesz senkiből sem divatos bombázó, sem sziporkázó társalgó, vagy partiarc, ha előzőleg kizárólag egy laboratóriumban és a tudomány világában érezte jól magát.

A sorozat meglehetősen hosszú, vannak további részek, kiegészító novellák, rövidebbek, hosszabbak, akár kisregénynek is bevállnának. Hogy lesz-e több is magyar nyelven és mikor, nem tudom. Annyira nem tetszett, hogy utánajárjak. Igazándiból az első rész volt a jobb, valószínűleg pontosan azért mert az első volt és más mint amit addig olvastunk. De hát ízlések és pofonok...

„– Az én elméletem szerint visszatérőben vannak az ősemberek. Mindenki olyan pasikról akar olvasni, akik megkötözik a nőket, erőszakosak velük, és féltékenyek, ha ne adj isten, a nők valami szexi dolgot viselnek a hálószobán kívül. A nők feltehetően szeretik ezt, nem igaz?” (Christina Lauren – Gyönyörű játékos, Lilith Könyvek, 2016) – mondja Hanna a könyv egy bizonyos pontján. És milyen igaza van!

 Magyarul is elérhető/olvasható részek:

1 Gyönyörű rohadék

Lilith Könyvek, 2013

Beautiful Bastard, 2013

2 Gyönyörű idegen

Lilith Könyvek, 2013

Beautiful Stranger, 2013

A sorozat további, angol nyelvű részei:

1.5 Beautiful Bitch, 2013

2.5 Beautiful Bombshell, 2013

3.5 Beautiful Beginning, 2013

3.6 Beautiful Beloved, 2015

4 Beautiful Secret, 2015

4.5 Beautiful Boss, 2016

5 Beautiful, 2016

Boldog karácsonyt!....

 ... és ne feledjétek: a világ legjobb dolgai ingyér' vannak, károsak az egészségre, erkölcstelenek és hízlalnak!!

... s üzent a macskátok is...

S szóljon a dal, amiről azt hittem, egy Purcell-korál feldolgozása, pedig eredetileg egy hagyományos ukrán karácsonyi dal. 

Mondjuk a magunkét... Ashley Carrigannal

Négy év, tizennégy könyv, s mellé még néhány kiadatlan kézirat. Nem olvastam Ashley valamennyi könyvét, sőt, ha őszinte akarok lenni, csak két címet pipálhatok ki, mert a fantasy nem az én asztalom, ő viszont imádja... írni és olvasni is.

Ismeretségünk – ha annak lehet nevezni –, akkor kezdődött, amikor egyik könyvéről írtam a blogban, és egy ideje, időnként szoktunk “beszélgetni”… úgy mindenről ami eszünkbe jut.

Az ő tudtával és beleegyezésével kerül a nagyérdemű elé ez a beszélgetés… nem interjú, attól ez olyan messze áll, mint Makó Jeruzsálemtől. S hogy miért…? Csupán annyit mondhatok, hogy nekem személyes érdekem, minden további magyarázat etikátlan, vagy akár sértő is lehet mások számára. Semmiképpen nem reklámból – nem is hinném, hogy Ashley Carrigannek szüksége lenne az én reklámozásomra. És ingyen könyvet sem szoktam tőle kapni. Tisztázzuk indulásból.

Továbbá kérjük ezt tiszteletben tartani:

© Ashley Carrigan

© Betonka

Hát akkor mondjuk a magunkét… Ashley Carrigannal.

– Mesélsz nekem?

– Miről is?

– Bármiről... ami eszedbe jut. Még mindig jobb, ha te mesélsz, mintha én kérdeznék... Például mesélj nekem arról, hogy kicsoda Ashley Carrigan, amikor nem Ashley Carrigan...

– Hiába ez egy álnév, az író páncélja, már nincs olyan, hogy felöltöm/leveszem. Mindig író vagyok, fejben, lélekben. Amikor a civil munkámat végzem, akkor stresszes, kapkodós, idegbajos a tempó – sajnos. Nem ideális. Az nem én vagyok. A nagypofájú, pöccre robbanós, harcias hárpiaszerepet "az élet" rántja elő belőlem. De amint visszaereszkedek a saját terepemre, minden nagyon, de nagyon oké. Tök hétköznapi vagyok, nem túl színes, nem társaságkedvelő, nem feleslegesen fecsegő és nincs szükségem mesterséges ingerekre. Nekem van saját fantáziám, hogy felragyogtasson. Mint egy jól megsodort joint. ☺ Ilyesmire gondolsz?

– Én nem gondolok semmire... te mesélsz nekem, amit akarsz... Ez most nagyon hülyén fog hangzani, de mindig tudtad, hogy írni akarsz?

– Nem hangzik hülyén. Tény, hogy általánosban már javában kitaláltam történeteket és zsibbasztottam vele a többieket. Mindig hosszú fogalmazásokat írtam a suliban és mindig a magyar vizsgákon, nekem kellett plussz papírért kimenni a tanári asztalhoz. ☺ De gyerekkori barát is felemlegette már rólam, hogy ő emlékszik, milyen jó kis sztorikat meséltem neki a sötét szobában, amikor kiscsajok voltunk. És tényleg, rémlik is valami. De a legcukibb dolog, amit az anyukám szokott felidézni. Állítólag lehettem olyan hároméves körüli, amikor arra jött be a szobába, hogy nagyban dumáltam. Megkérdezte, hogy kihez beszélek?(mert nem volt ott senki). Én pedig azt feleltem, hogy hát mesélek a kitalált babáknak. Unatkoztam és feltaláltam magam ilyen kis szórakozással. Szóval, azt hiszem, lógott valami a levegőben, csak nagyon hosszú idő kellett hozzá, hogy a dolog úgy istenigazából kiforrhassa magát. ☺ Mert hiába írogattam én 13 éves koromtól, nem mutogattam senkinek. Ez az én külön bejáratú szórakozásom volt, és titkom is.

– Rendes anyukád van... az enyém csak azt emlegeti, hogy öt éves koromig állandó bérletünk volt a sebészetre és hányszor férceltek össze itt-ott. A családban még volt "nagy mesemondó", vagy te voltál az első?

– Enyém a világ egyik legjobb anyukája és apukája. ♥Én vagyok ilyen "hengerfejes". A többiek aránylag normálisak. Nekem nem lett dicső, okos nagy karrierem, (amivel lehet villogni) mert nem voltam hajlandó olyasmire pazarolni az időmet, ami nem érdekel. Most sem.

– Feltételezem, hogy úgy tekintesz az írásaidra, mint a saját gyermekeidre – mondd, ha nem így van! Nehéz volt megmutatni a világnak őket? Egyáltalán mi, vagy ki vett rá arra, hogy mindazt, ami addig csak a tiéd volt másoknak is megmutasd, és ezen konkrétan a kiadásra gondolok.

Az első kiadott könyv: Halál és Gloria, Publio, 2012

– Pont így van. Önkéntelenül is túl sokat tesz bele az ember saját magából, aztán amikor erre rádöbbensz, akkor már nem is annyira van merszed tök idegeneknek megmutogatni, mert azért ez egyfajta kitárulkozás is. Nagyon sokáig csak alig egy szűk maroknyi ember olvasta az írásaimat. Olyanok, akikben megbíztam, vagy tőlük nem fájt volna annyira, ha nem tetszik nekik. (De tetszett.) Azóta ez sokat változott. Már nem majrézok ilyeneken. Ez persze nem jelenti azt, hogy nincs bennem egy egészséges izgalom, hogyan fogadják az új munkáimat.

Tíz évig aztán nem látta senki a közben elkészült könyveimet. Csak szaporodtak a kéziratok a szekrényben. Néha én elolvastam belőlük valamit.

Mi vett rá? Azt hiszem, gyűlt bennem a vágy, hogy más is olvassa. Aztán volt egy ismerős, aki felvetette a blog lehetőségét. Hogy miért nem teszem fel a könyveket blogra, ahol a "nép" olvashatja? Mi bajom eshet? Addigra már készen volt legalább úgy öt regényem. Szerettem volna visszajelzést kapni, miután akkoriban már a kiadókhoz is küldözgettem a kéziratokat, teljesen hiába. Így kerültek fel a vámpíros Morwen sorozat első kötetei blogra, ahol online olvashatóak voltak. Nagyon izgalmas időszak volt. Szerettem. Jöttek a visszajelzések, a pozitív vélemények és sok olyan ismerőst, barátot abból az időből kaptam pont a blogon keresztül, akik ma is mellettem vannak. Biztattak a kiadásra. De ugyebár a kiadóktól még egy nemleges válasz sem jött, illetve olyan helyről jött kedvező ajánlat, amelyik mára megszűnt. Felszívtam magam és akkor megkaptam a Publio linkjét. 2012-ben pedig bepróbálkoztam a self publishing keretein belül az első regényemmel a nyilvánosság előtt.

– Tegyünk félre udvariasságot, álszerénységet, meg minden ilyen embertévesztő katyvaszt. Ha a tükörbe nézel egy sikeres nő néz vissza onnan?

– Még nem. Ahhoz még sokat kell dolgoznom és többet elérnem.

– A te értékrendszered szerint mikor leszel sikeres? Vagy elégedett magaddal?

– Akkor leszek elégedett, amikor a saját elképzeléseim szerint alakíthatom a mindennapjaimat és nem mások szabályait kell követnem. Értsd: a saját magam által fontosnak tartott munkával el tudom magam tartani és az időm jelentősebb részét arra fordíthatom. Az már a sikert is jelentené. A sikernek valamilyen jelentős, lehetőleg pozitív változást kell hoznia. Még nem tartunk itt. Azonban piszok keményen elhatároztam, hogy teperek érte.

– Ezt értsem úgy, hogy az írás lépne elő főfoglalkozássá egy ideális világban?

– Az szuper lenne! Igen! ☺ Pattog a zománc... Hát nem minden önjelölt írónak ez a titkos vágya? Képes lennék rá. Ötletben/ihletben nincs hiány.

– Tudom, hogy nem illik ilyent kérdezni, de melyik könyved áll hozzád a legközelebb? Ami igazán a szíved csücske...

– De illik, miért ne? Tudtam, hogy egyszer eljön ez a kérdés és nagyon nem fogom tudni rávágni, melyik is. Az egyik ezért kötődik hozzám jobban, a másik azért. Talán mindig, amelyiket éppen írom. De ez így túl sablonos. Morwent nagyon közelinek érzem, de ez nem is csoda, hiszen nyolc kötet és sok-sok év erősen összeolvasztott vele és a társaságával. Rengeteg mindenen mentünk keresztül együtt és csúcs szuper volt. Vele lélegeztem, rezdültem, még a hülye hibái is az enyémek voltak. A sorozat befejezése után is, ha új könyvön dolgoztam, azon kaptam magam, hogy Morwenként gondolkozok, az ő figurája reagálja le az új sztoriban az eseményeket. Igazi jó kis meghasonulás. Nagy kedvencem az Igézők, de van olyan is, ami még nem jelent meg, a Bittersweet. Azt pedig már most érzem, hogy a soron következő könyvemet is nagyon szeretni fogom. Annyi viszont biztos, hogy nem az a kedvencem, ami a legnagyobb úgymond sikert hozta.

– A Két lépésre a mennyországtól.... mi bajod van vele? Persze, azon túl, hogy nem fantasy, tehát alapból nem lehet a szíved csücske....

– Kicsit túl érzelgős lett, túl nyálas - nekem. Nem is tudom, hogyan történhetett. Szabályosan kirobbant belőlem, ahogy a sárkány pofájából a tűzgolyó. Három hónap alatt pakkra megírtam. Elhiheted, nálam jobban senkit sem lepett meg, hogy mennyire jó lett a fogadtatása. Persze, kapott hideget-meleget, de ez így van rendjén. A való életben Sayidot szétcsaptam volna, de a karakterével jól lehetett dolgozni.

– Rohadtul unalmas lenne, ha mindenki szeretné a könyveid, nem gondolod? Így legalább érzed, hogy élsz. Én a buta emberektől pöccenek be. Te mitől?

– Az aljasságtól

– Tág fogalom. Kifejtenéd?

– Ha valaki szánt(hátsó)szándékkal, alattomosan árt a másiknak. Az ilyeneknek mindig meg kellene kapniuk cserébe, ami nekik jár.

– Akkor most még egyszer megkérdezem kicsoda Ashely Carrigan... hogy issza a kávéját? Mit csinál mikor nem dolgozik és nem is ír? – ne mondd, hogy alszol, mert visítok!!!

Ó, igen! Ezt Ashley Carrigan rajzolta...

– 22 éve sehogy sem issza a kávét. Sajnos nem alszik. Pedig szeretne. Ha éppen nem ír, akkor megpróbálja kilazítani az agyát némi pazar, úri semmittevéssel, mint a filmnézés, online barangolás, esetleg olvasás és fejből kibámulással. Semmi extra. Régebben sokat rajzoltam és nyomtam éjszakákon át a Tomb Raidert, de erre már nincs időm.

– Mit szoktál olvasni?

– Anne Rice, őt bármikor, akárhányszor. Nekem Ani néni a királynő. Szeretem a misztikus regényeket, a klasszikus romantikusokat, kiváló történelmi regényeket. Sokat olvastam az ókori Egyiptomról szakkönyveket és regényeket is. Ha igazán ki akarok kapcsolódni, akkor Rejtő. Régebben sok sci-fit is faltam és komoly gyűjteményem van Vavyan Fable könyveiből. Kortárs írók könyveire nagyon kevés időm jut, pedig hosszú a lista, akiktől mindenképpen szeretnék olvasni. Különösen azoktól a magyar szerzőktől, akiket ismerek is.

– Legféltettebb titkod?

– Hehe! Ügyes próbálkozás! Az az is marad.

– Az ember próbálkozik... Szerintem most már elmondhatjuk azt, hogy az olvasók tudják, hogy Ashley Carrigan magyar író. Azt is bátran kijelenthetjük, hogy nem igazán keringenek információk arról, hogy kicsoda vagy a magánéletben. Mit mondanál magadról, ha egyetlen mondatnyi lehetőséged volna rá?

Bekukkantás az Ígézők 2 kéziratába

– Mert a magánélet nem tartozik a közönségre. ☺  De ha a tervek jól valósulnak meg, akkor hamarosan kicsit többet mutathatok meg magamból. Igen, remélem, hogy lassan szétszivárog, hogy magyar szerzőt takar a név. Realista vagyok, az összes többit kiélhetem a könyveimben. Ehhez a ponthoz eszembe jutott egy nagyon kedves eset, amikor valaki megjegyezte az olvasói véleményében, hogy jó a fordítás. ☺

– Nem is volt az marhaság. Olvastam könyvet, ami megbírt volna egy fordítást magyarról magyarra. Tudom, hogy még nem beszélhetünk a tervekről... illetve konkrétan nem mondhatunk ki bizonyos dolgokat, de mi lesz a következő könyv és mikorra várható?

– Egy olyan könyvről van szó, ami eredetileg romantikus/erotikus műfajnak indult, de menet közben hangsúlyosan átszőtték az akciódús események. Így kicsit többet ad majd. Remélhetőleg tavasszal. *Fingers crossed*

– Köszönöm szépen a beszélgetést... akkor most igyunk, az legalább meglátszik rajtunk. Pálinkát?

– Ó, igen! Mindenképpen. Egi! Én köszönöm szépen!

– Volt még valami, amit elmondtál volna és én nem kérdeztem meg?

– Fontosnak tartom megemlíteni, hogy a magyar szerzők felé nyitottabb és elfogadóbb hozzáállás sokat segítene. Hiszen csodálatos magyar íróink voltak, vannak és lesznek. Most már sokadszorra futok bele olyan kijelentésekbe, hogy "magyar írótól amúgy sem olvasok semmit". Miért is?

– Jó, jó… akkor most már ihatunk?

Kristen Proby - Tarts velem!

Velem Seattle-ben 1

Amikor Natalie Conner békés reggeli sétájára indult, hogy fényképeket készítsen a parton, nem számított rá, hogy összetűzésbe keveredik egy szexi idegennel. És különben is, miből gondolja, hogy a lány őt akarja lefényképezni? Ki ez a férfi? Egy dolog azonban biztos: rendkívül vonzó és hihetetlenül romantikus – Natalie sebzett lelkének pedig most épp erre van szüksége. 

Luke Williams csupán egy kis magányra vágyik, így a feléje szegezett újabb fényképezőgép látványától azonnal a lencse mögötti szépségnek esik. Amikor rájön, hogy a lánynak fogalma sincs róla, ki is ő, felébred benne a kíváncsiság, és a lány vonzereje a hatalmába keríti. Natalie pimaszsága az újdonság varázsával hat rá, ráadásul a lány teste szexre termett, és Luke nem tud betelni vele. Ám arra még nem áll készen, hogy elmondja neki, ki is ő valójában. 

Natalie egyenes természet, aki nehezen viseli a hazugságokat és a titkokat. Mi lesz ennek az új kapcsolatnak a sorsa, amikor rájön, mit is rejteget Luke?

Könyvmolyképző, 2016

Eredeti mű: Kristen Proby – Come Away With Me, Kristen Proby Publishing, 2012

Ez egyike azon könyveknek, amiket nagyon vártam. Úgy sok időn keresztül, hiszen az Ulpius-ház beharangozta még jóval a megszűnése előtt, és aztán nem lett belőle semmi. S mikor a Könyvmolyképző Kiadó megjelenési listáján megláttam nagyon lelkesen vártam a megjelenését.

Mint már annyiszor, most is teljesen mást kaptam, mint amire a fülszöveg olvasása és a sok reklám után következtettem. Lényegében az én hibám, mert túlt sokat vártam tőle, de egyike volt az év csalódásainak. Ez egy olyan szerelmi történet, amilyent tucatszám olvashatsz egy másik kiadó rövidebb és lényegesen olcsóbb szerelmes füzeteiben havi rendszerességgel, nem kell kibőjtölni míg két kiadó is fűt-fát ígér a megjelenéssel kapcsolatban. Sem a tartalom, sem a történet minősége, sem a szereplők megformálásában nem emlekedik egy Romana vagy Júlia füzetben megjelentetett romantikus történet fölé. Az egyetlen amiben azoktól különbözik, az a terjedelme és ezt a terjedelmet sok, részletesen leírt erotikus jelenettel éri el. Szinte az első fejezetektől kezdődően ugyanannyi hangsúly van az erotikán (ha nem több), mint magán a cselekményen, ami, mint mondtam nem nagy szám.

Gazdag férfi-gazdag lány a felállás, bár ez nem nyilvánvaló rögtön az első perctől, legalábbis ami a lányt illeti. A férfi főszereplőről már az elején sejteni lehet, hogy valamilyen híresség, hiszen kiborul, mikor azt hiszi őt fotózzák… Ez, ugye, bárkit elgondolkoztatott volna, hogy na vajon miért hisztizik ez a fickó, s mikor már a nevét is tudja akkor esetleg rá is lehetett volna keresni. De főhősnőnk nem teszi meg, mert minek. S annak ellenére, hogy valamikor a múltban szexuális bűncselekmény áldozata volt és nehezen bízik meg a férfiakban, szinte azonnal viszonyt kezd a férfivel, mert ugye ott a lángoló vágy, a perfekt kémia, satöbbi… Azt azért át kellene gondolni, hogy egy nő, akit barátja megerőszakolt, elmegy-e a második találkozáskor (nem randi! ne tévesszük össze!) egy idegen férfi lakására akiről a neve kivételével semmit nem tud?

Tele-tele van közhelyekkel, közönséges megoldásokkal, kezdve a kötelező módon jelen levő legjobb barátnőtől (akinek családja pótolja a főhősnőnk elvesztett sajátját) a közhelyes rózsatengerekig, múltbeli történések bekavarásától a már-már beteges féltékenységig mindkét fél részéről. Közhelyes egy egész udvarház kibérlése egyetlen vacsoráért, a limuzinnal való utazgatás, az ajándék trópusi nyaralás, valamint az is, hogy mi hű de marhanagy celebek vagyunk, de tegyünk úgy mintha nem lennénk azok, és tetszelegjünk az egyszerű halandó szerepében. Semmi nincs ami pluszt hozna, egyetlen eredeti megoldás sem található a történetben.

Gondolom a szerző álma-vágya egy piros Louboutin cipő, mert főszereplője valamennyi ruhája-cipője közül ezt emlegeti a legtöbbet, s a főhősnő Natalie Conner is ezt viseli valahányszor alkalma van rá. Ahogy Luke Williams is csak rózsákban tud gondolkozni, valahányszor virág jut az eszébe.

Nagyon amerikai, nagyon Hollywood-szagú történet, s ezt nem azért mondom, mert a férfi főszereplő színészből lett producer, hanem mert olyan, amilyenből tizenkettő egy tucat.

Még sok rész van belőle – könyvek és kiegészítő novellák –, hogy mikor jelennek meg magyar nyelven, vagy megjelennek-e egyáltalán fogalmam nincs, nem is járok utána, mert lelkesedésem a sorozat iránt erősen megcsappant.

A habos-babos romantika és sok erotika keveredik a történetben. E két műfaj rajongói valószínűleg kedvelni fogják a történetet, számomra meglehetősen primitív volt… de hát ízlések és pofonok.

A sorozat további, angol nyelvű részei:

1.5 Under the Mistletoe With Me - kisregény

2 Fight With Me

3 Play With Me

4 Rock With Me

5 Safe With Me

6. Tied With Me

7 Breathe With Me

8. Forever With Me

8.5 Easy With You - novella

Kristen Ashley - A nyomozó

Álomférfi 3

A szerelem a szomszédban van… 

A kedves, félénk Mara Hanover szerelmes a szomszédjába. Négy éve titokban ácsingózik álmai pasija után, de tudja, hogy a jóképű Mitch Lawson nyomozó nem az ő fajtájához való. A származása miatt egy ilyen férfi nem akarhat tőle semmit. De amikor a fürdőszobai csap elromlik, és nem lehet elzárni, Mitch siet a segítségére. 

Mitch már régóta figyeli a szomszédnőjét, és kapva kap az alkalmon, hogy segítsen neki. A plátói kapcsolatukat azonnal átfűti a szenvedély. Aztán Mara aggasztó telefonhívást kap az unokatestvére gyerekeitől, és úgy érzi, visszahúzza őt az az élet, amit mindenáron megpróbált maga mögött hagyni. Vajon a szexi nyomozó meg tudja győzni Marát, hogy engedje el a múltját, és építsék együtt a közös jövőjüket?

Gabo, 2016

Eredeti mű: Kristen Ashley – Law Man, 2012

Az Álomférfi sorozat harmadik része…  az első rész férfi főhőse szószerint is álombeli volt, ez a mostani fickó már zavaróan az.

Végy egy önbizalomhiányos nőt – nehéz gyermekkor, cikis rokonság, szánalmas családi háttér –, aki évekig nyálaz a dögös szomszédért. S add hozzá a dögös szomszédot, aki annyira tökéletes keményfiú – mellesleg egyenes gerincű, korrumpálhatatlan zsaru –, hogy már fáj, és emellett annyira érzékeny, jólelkű és segítőkész, hogy elsírod magad gyönyörödben. Igen, a dögös nehézfiúnak annyira, de annyira jólfejlett az érzelmi világa, hogy szabályosan viszketegséget kapsz a tökéletességétől.

A politiai korrektség nevében adunk a történethez egy színesbőrű házaspárt, sőt egy meleg párt is, és akkor minden kisebbség megkapta a maga szerepét, senki nem maradt ki. Ők valamennyien egy nagy és boldog szomszédságot alkotnak.

Történet egyszerű: bekövetkezik az ami kiszámítható volt. Miután évekig kerülgetik egymást, dögös szomszéd és önbizalomhiányos nő nagyon gyorsan összejönnek, a pasi aktívan átveszi az irányítást a nő élete és gondjai felett, miközben sorra felbukkannak az előző részekből már ismert szereplők, s mellettük még újak is… S folyik a koktél, a szemétkedés, a lekizés és önutálat, a bűnüldözés és családi katyvasz… meg némi szex is itt-ott, de mértékkel.

S van a történetben két tündéri gyermek. Ők igazán semmiről sem tehetnek és semmiért nem hibásak, de mindig ők húzzák a rövidebbet. Mintha trófeák lennének, mindenki őket akarja, csak mindenki másért, és többnyire önös érdekből.

Rendben van, hogy Mitch Lawson nyomozó dögös és szexis. Szeretjük a dögös, szexis pasikat, de ő már undorítóan tökéletes. S nemcsak tökéletes, hanem kéretlenül átveszi az irányítást egy olyan dologban, amihez lényegében semmi köze nem volt, senki nem kérte, hogy részese legyen a dolognak és Mara életének, gondjainak… S akkor még nem szóltam a számszerint 107 “bébi”-ről – ennyiszer hangzik el a könyvben, van keresőprogram, aki az elektronikus variánst olvassa le tudja ellenőrizni. De jó lenne ha valaki írna már egy olyan könyvet, ahol a nagy macho nem bébizik folyamatosan, s a címzett libáról nem olvad le ettől a fehérnemű.

Nagyon hosszan elnyújtott történet, helyenként erőltetett, teli jelentéktelen és felesleges részletekkel, melyeknek nem volt jelentőségük a történet szempontjából. Túl sok a véletlen egybeesés is, mert ugye Mara pont abban az ágyakat forgalmazó boltban dolgozik, ahol a tulajdonos rokona csempészárút dugdos és akivel Mara rokona (a gyerekek apja) is kapcsolatban áll. A szerző mindezt megfejeli egy olyan utószóval, amilyent a habos-babos romatikus regények végén szoktunk olvasni: tizen… évvel később a dögös férfi tökéletes családja körében és lányai természetesen az ujjaik köré csavarják.

Engem nem győzött meg, az egynek elmegy kategóriában marad és ezzel még nagylelkű is voltam. A sorozat részei közül továbbra is az első könyv az, ami nálam viszi a pálmát. Remélhetőleg a következő részben Tack majd berobog a motorján és kavar egy kis izgalmat, akciót, mert ez nagyon langyos volt. De hát ízlések és pofonok…

 Az Álomférfi sorozat előző részei:

1. A titokzatos Ő

Gabo, 2015

Mystery Man, 2011

2. A vadember

Gabo, 2015

Wild Man, 2011

A sorozat negyedik része, egyelőre angol nyelven... jövőre hátha magyarul is olvashatjuk:

Motorcycle Man, 2012