Abigail Barnette - Első alkalom

Ian, Penny

UGYANAZ A TÖRTÉNET A NŐ ÉS A FÉRFI SZEMSZÖGÉBŐL:

ÍGY LÁTJA A NŐ: 

Egy csúnya szakítással a háta mögött Penny Parker csak főnöknője unszolására hajlandó elmenni egy vakrandira. Vonakodásának egyik oka, hogy a férfi lényegesen idősebb nála. Ám kiderül, hogy Ian Pratchett ugyanúgy képzeli a jövőt, mint ő: családot akar alapítani, stabilitásra és igaz szerelemre vágyik. Minden jel arra utal, hogy Ian a nagy Ő, de álmodozhat-e közös életről két ember, akiket – korukat tekintve – évtizedek választanak el egymástól?

ÍGY LÁTJA A FÉRFI: 

A frissen elvált, romantikusan pesszimista Ian nem is érti, miért épp Pennyvel akarja összehozni közös ismerősük. A lány kérlelhetetlenül optimista, hihetetlenül babonás és szexuálisan tapasztalatlan – vagyis mindaz, ami ő nem. De az első pillanattól fogva szikrázik köztük a levegő, és a férfi előtt felsejlik a folytatás lehetősége. Lehet, hogy álmait egy olyan nő váltja valóra, akiről nem is gondolta volna?

I.P.C., 2016

Eredeti mű: Abigail Barnette – First Time, 2015

Bármelyikkel kezdheted a két rész közül, a történet ugyanaz, a párbeszédek ugyanazok, a különbség a két könyv között minimális és ezeknek a jeleneteknek nincs is igazán jelentőségük a cselekmény szempontjából. A plusz jelenetek vagy munkával kapcsolatosak, ami ugye a két szereplő esetében különbözik (Ian építész, Penny meg egy divatmagazinnál papírtologató), vagy a szereplők épp a kettejük kapcsolatát beszélik meg egy harmadik személlyel.

Szánalmas, hogy egyesek mit meg nem tesznek a pénzért. Vette a könyvet, hozzácsapott néhány jelenetet valamelyik szereplővel, olyant amiben a másik nem volt jelen (munka, vagy beszélgetés a barátokkal, családtagokkal), és eladta kétszer ugyanazt. Fél kezed elég megszámolni hány ilyen jelenet van.

Nem igazán szoktam cikizni a könyvek borítójával, de hol lehet egy ilyen 53 éves pasit rendelni, mint amilyen a magyar kiadás borítóján szerepel, mert egyből két példányt is beszereznék. 

Fiatal nő, idősebb férfi a kombináció... és nem a piszkos anyagiak miatt, hanem csak. Véleményem szerint ott egy kemény Elektra-komplexus is közrejátszott, hiszen a leányzó kapcsolata az apjával, a szüleivel formális, és erősen tart a nemlétező fele. S hogy Ian miért megy bele? Kell ezt még mondani? 53 éves, kapuzárási pánik, azt teszi amit minden tehetős korabeli férfi: felszed egy fiatal lányt, hogy mellette fiatalnak érezhesse magát, családot alapítson, gyereke legyen. Ó, ez persze így nincs leírva a könyvben, de nem kell nagy filozófia kitalálni. Ian ugyan nem tudja, hogy a barátai által szervezett  vakrandin egy 22 éves lánnyal találkozik, de ha nem tetszett volna neki a  helyzet, akkor a siralmas randi egyetlen alakalom marad.

Penny természetesen egy szőke, nagymellű csinibaba. Miért nem mintázta saját magáról a szerző a főszereplőt? Miért nem lehet egyszer egy normális vagy túlsúlyos nő, és nem a nagybögyű anorexiás szőke?

Ha nem lenne a történetben néhány erotikus jelenet, és Ian nem lenne 31 évvel idősebb, akkor az egész egy nagyon infantilis ifjúsági történet lehetne, mert a hisztis díva az ott van a helyén. Emellett  tele van bizarr epizódokkal, s ezeken el lehet gondolkozni, a szerző értékrendjén is... csak néhány ilyen, ami most hirtelen eszembe jut:

– A főhősnő szűz, mert eddig még nem találta meg az igazit, akinek odaadja magát... de „kézimunkában” nagyon-nagyon jó. Ezt többször is kihangsúlyozza – páldául mindjárt a második randin Ian tudomására hozza, a parkban, egy pikniken.

– Penny rajtakapja Iant, amikor a nővérével az udvaron cigarettáznak. Ledöbben, kiborul. Az ugye nem gond, hogy Ian nagy kedvelője a szvinger és csoportos szexnek és ezt rendesen művelte még a volt felelségével is, de cigizni!!!!

– Ian, akiről ugye tudjuk, hogy 53 éves van már némi tapasztalata a szerelem és szex terén, szerelmi ügyben tanácsot kér az unokaöccsétől, aki viszont 26 éves és katolikus pap. Jó, mi?

– A vakrandit kettőjük között Sophie, Penny főnöke hozza létre, aki maga is egy idősebb férfi felesége, de ő viszont nem 22 éves, hanem kicsit felnőttebb. Nos, kiderül, hogy Sophie is megjárta Ian ágyát néhány szvinger-akció keretén belül. És ezt Penny és Sophie megbeszélik egy ebéd alkalmával. Ekkor úgy elképzeltem magam, amint bekopogok a főnököm irodájában és megbeszélem vele az ő, az én, valamint a partnereink szexuális preferenciáit.

A szerző blogger, több könyvet is írt már, olyanokat is amit a blogján tett közzé fejezetenként. Nálam ez a "duett" bukta volt és egyhamar nem áll szándékomban bármi mást olvasni amin Abigail Barnette neve szerepel, sem egészben, sem részletekben, sehogy... de hát ízlések és pofonok. S hogy valami jót is mondjak... hát Iannak kifogástalan a zenei ízlése

Sophie Jackson - Egy csepp remény

Egy font hús 2

Max O’Hare képtelen elengedni a múltat. Legjobb barátja nélkül nem élte volna túl a gyönyörű szőkeség, Lizzie tragikus elvesztését, és rég a drogosok poklát járná. Kap még egy esélyt a sorstól Az elvonón ugyan végigmegy a gyógyulás tizenkét lépcsőjén, de indulatos marad, és nem enged közel magához senkit. 

Grace Brooks lelkébe égett a seb, amit az a férfi ejtett, aki felesküdött, hogy tisztelni és védelmezni fogja. A lány messzire menekül, és titkait mélyen magába zárja. Az egyikük érezni akar, a másik elrejtőzik az érzések elől. Melyikük lesz elég erős, hogy a szerelem erejével átüsse a falat? 

Sophie Jackson trilógiája a tiltott szerelem édességéről és veszélyéről az interneten lett szenzációs siker. Jodi Ellen Malpas, Jamie McGuire, Katy Evans és Smanatha Young rajongóinak kötelező

Libri, 2016

Eredeti mű: Sophie Jackson – An Ounce of  Hope, Gallery Books, 2016

Az én olvasatomban ez meg sem közelíti az első részt. 460 oldal lelki nyomor és nem hiszem, hogy nekem erre most épp szükségem lett volna.

Az első részből már ismerjük Max O’Hare-t, hiszen az Egy font hús főszereplője, Carter, helyette megy börtönbe, azért, hogy Max várandós felesége mellett lehessen. Ez a könyv az ő gyógyulásának és újrakezdésének története. S nemcsak az ő újrakezdése, hanem Grace-é is, aki maga is lelki és fizikai traumából épül fel, hiszen volt férje drogok és kényszerképzetek hatására súlyosan bántalmazza.

Ez a két sérült ember összetalálkozik és megtetszenek egymásnak, annak ellenére, hogy nem kellene semmilyen kapcsolatba bonyolódnia egyiküknek sem. Max egyenesen az drogelvonóról jön a kisvárosba, hogy megtalálja önmagát és a továbblépést, Grace pedig itt próbálja a semmiből felépíteni új életét, miután kiszabadult brutálisan bántalmazó férjével való kapcsolatból. Ami összeköti őket az a hely és  művészet, hisz Max fest, Grace pedig fotóz, és ez mindkettőjük számára a terápia része.

És körülbelül ennyiről is szól az egész. Max most nem kokainnal van belőve, hanem antidepresszánsokkal az elvonási tünetek következményeit kerülendő, Grace pedig ismét megtanul bízni a férfiakban.

Ó, és félreértés ne essék… Lizzie, Max korábbi partnere nem hal meg. Ő egyszerűen csak meglép, amikor közös gyemekük halva születik. Mindketten másképp dolgozzák fel a gyermek elvesztését: Max alkoholba és drogokba fojtja bánatát, Lizzie magábafordul és egy idő után szó nélkül eltűnik a képből, hogy majd a történet vége fele ismét megjelenjen a feloldozás reményében.

Mi a jó benne? Hogy nincs kőgazdag, unatkozó milliomos, sem zseniális szegény lány, kötözős szex sem. A szereplők valósak és jól megformáltak. Gondjaik, bajaik akárki másé is lehetnek. Erotika annyi van benne amennyi kell, nem vitte túlzásba a szerző, nyelvezete néhol vulgáris, de mindenképpen szókimondó. A helyi seriffhelyettest – például – csak a legritkább esetben emlegeti a nevén Max. Általában gúnynevet akaszt rá, összetett szó, aminek első tagja kötelező módon a “Segg…”. Pedig szegény fickó a légynek sem ártott, egyetlen bűne van: neki is tetszik Garace, de nem nyomul, nem kötözködik.

Epizódikusan megjelennek az első részből is ismert szereplők, akik természetesen támogatják Max-et a gyógyulás folyamatában és finom utalások formájában felvezetődik a sorozat harmadik része is, ami majd Riley története lesz. Ugye Riley-t is ismerjük, hiszen együtt dolgozik Max-szal a műhelyben, sőt ő viszi az üzletet, míg Max az elvonón van. Mikor jelenik meg magyar nyelven, nem tudom, de a könyv végén bele lehet kukkantani az első fejezetébe. Várhatóan Egy lépés feléd lesz a címe

Tehát ebben a részben ízelítőt kapunk abból, hogy milyen a gyógyulás folyamata többnyire a drogfüggők esetében, de akár a családon belüli erőszakot is mondhattam volna, és akkor sem tévedek. Nekem ebből elég lett volna egy kiegészítő novella is… de hát ízlések és pofonok.

A sorozat részei:

1. Egy font hús

Libri, 2016

A Pound of Flesh

1.5 Love and Always - novella

2.5 Fate and Forever - novella

3. A Measure of love

Milly Johnson - Borúra derű

Emlékezetes nyaralásnak indult. 

De szerepelt a tervek között alkalmi románc is?

May, Lara és Clare a legjobb barátnők, akik elkeseredetten vágynak egy kis kikapcsolódásra. A közelmúltban mindhárman nehéz időszakon mentek keresztül, és igazán nagy szükségük van a levegőváltozásra. Tíz napra foglalnak szállást egy luxusszállóban, ám amikor megérkeznek, rádöbbennek, hogy egészen máshol kötöttek ki, mint gondolták. Rossz faluba tévedtek… 

Ren Dullemben semmi sem az, aminek látszik. A bájos macskakő és a képeslapra illő házikók közt rejtélyes titok lappang, melyet a falusiak hosszú évek óta őriznek. Miért olyan barátságtalan és gyanakvó mindenki? Miért viselkedik olyan gorombán a nyaralóház tulajdonosa? És miért él olyan kevés nő a faluban?

A különös légkör ellenére a három barátnő úgy dönt, hogy kihozza a helyzetből a lehető legtöbbet. De valóban ilyen pihenésre volt szükségük? Vagy ez a furcsa kis falu és a sok titok életre szóló döntésekre kényszeríti őket?

Pioneer Books, 2016

Eredeti mű: Milly Johnson – It’s Raining Men, Simon & Schuster, New York, 2013

Első könyvem a szerzőtől… rosszul mondom, az első amit végig  is olvastam.

Adva van három barátnő – hogy is lehetne másképp, nem kettő, nem négy vagy öt, hanem pont három. Három olyan “barátnő” aki ugyanannál a cégnél dolgozik, de nem is igazán találkoznak, néhány közösen és kutyafuttában elfogyasztott ebéd kivételével. Tehát mindegyik nyugodtan megteheti, hogy a másik kettőt beetesse magánéltét illetően: minden csodás, minden nagyszerű és a boldogság felhőtlen. Csakhogy ez nem így van, és a könyv első, nyaralás előtti részében megismerjük azt a “felhőtlen bodogságot” amiben a három nőnek része van és amit mindegyik gondosan titkol a másik kettő elől. Mivel a nyaralás időpontjának közeledése egyenesen arányos a magánéleti gondok növekedésével, a nyaralásnak már mindhárom nő szingliként indul neki… bár ezt a tényt hosszan titkolják még egymás elől.

S ezzel el is érkeztünk a könyv második részéhez, magához a nyaraláshoz, ami valami véletlen folytán a luxus-wellness-szálló helyett egy állandóan borús, lerobbant faluba materializálódik, ami még a Google keresőjében sem szerepel, és ahol a szinte teljesen férfiakból álló lakosság ellenségesen viszonyul a betolakodókkal szemben. Mi több, Clare-t többször le is boszorkányozzák, csupán azért, mert szemei különböző színűek: egyik kék, a másik zöld. Ez már azért is érthetetlen, mert a faluban lakik egy idős hölgy, akinek szemei Clare-éhez hasonlóan különböző színűek, őt viszont mindenki szereti és tiszteli,  mi több, a hölgy a macskája is különböző színű szemekkel büszkélkedhet. – Zárójelként megjegyzem, hogy a heterokrómia nem is olyan ritka dolog sem embereknél, sem állatoknál, de ebben az esetben adott a könyvnek egy löket miszticizmust is.

S miközben a három nő magánéleti és nyaralasi gondjaival bajlódunk, képbe kerül egy negyedik is. Joan, a tipikus csaló, másokon élősködő szerencsevadász most épp a helyi idős lordot akarja behálózni, hogy feleségül vetesse magát vele és az egyedülálló lord tetemes vagyonára tegye a kezét. Látszólag a történet két szálnak semmi köze egymáshoz: a három nő nem ismeri Joant, nem kerülnek kapcsolatban az idős lorddal sem, Joan sem ismeri őket, soha nem is találkoznak szemtől szembe. Az egyetlen közös pont Ren Dullem, a falu, ahol valamennyien tartózkodnak a történet idején.

Eddig a könyv és a történet rendben is volt, gondoltam lesz majd egy vihogós sztori arról, hogy Joan lebukik és behúzott farokkal kell menekülnie. Esetleg a leleplezésében közreműködik a három grácia: May, Clare és Lara is, s közben a három nő kalandos nyaralását feldobja a mogorva házigazda is, akitől a lepukkant nyaralót bérlik… Hát fenéket! Itt, az eddig abszolút hihető történet találkozott Hans Christian Andersennel és főleg a nagy mesemondó azon szereplőjével, akinek a szobra Koppenhága partján található – nem írom le kicsodáról-micsodáról van szó, hátha valaki nem olvasta az illető mesét vagy nem járt Koppenhágában (és guglizni sem fog!) és megmarad a mesei elem felfedezése az olvasás idejére.

Ettől a pillanattól az érdeklődésem a könyv iránt erősen csappant, de azért végigolvastam, egészen a nagy, egyetemes happy endig, amikoris a gonosz megbűnhődik, a három grácia tényleg felhőtlenül boldog lesz és Ren Dullem falu fölül eltűnnek a sötét fellegek.

Ha elvonatkoztatok a mesei elemtől, ami enyhén fantasy-t csinált a könyvből, majd egy gyilkossághoz is vezetett, akkor a történet és a könyv akár jó is lenne. A szereplők igazán jól megformáltak, valóságosak, valós gondjaik vannak. Lehet mások pont emiatt a mesei elem miatt fognak lelkesedni érte, nekem az annyira kellett, mint döglött lóra a patkó. Nem tehetek róla, én már csak ilyen földhözragadtabb fajta vagyok.

Mindenképpen szórakoztató olvasmány, könnyed, sokat nem kell várni tőle… meg ízlések és pofonok

Ha már a könyv angol címe It's Raining Men, akkor dobjuk fel a hangulatot az azonos című dallal:

Beth Ciotta - Cupcake Imádók Klubja

Ugye, ha nem vagy a kellő hangulatban az illető könyv lehet bármilyen jó, szívhez szóló vagy lebilincselő, akkor nem jön be neked és fintorogva teszed félre? S aztán valamennyi idő elteltével, ha ismét előveszed, akkor magad sem érted, hogy hol is volt a gond vele. Nos, így jártam én is a Cupcake Imádók Klubjával. Az első részt két évvel ezelőtt elolvastam, nem mondom, hogy rossz volt, de annyira nem tetszett, hogy a folytatásaival is megpróbálkozzam, pedig valamennyi része kézügyben volt már.

Fogalmam nincs mi üthetett belém, mostanában kedvelem a gasztronómiai jellegű írásokat, bár a legjobb formán a konyhában akkor hozom, amikor telefonon megrendelem a pizzát. Tehát még azt sem mondhatom, hogy konyhatündérségből fakad ez a lelkesedés. Az elmúlt hónapban előszedtem a sorozat részeit és két más jellegű  könyv közé becsúsztattam egyet-egyet ebből is.

Azt azért nem mondanám, hogy ez egy gasztro-sorozat. A hölgyek (és a vállalkozó kedvű urak) cupcake-et sütögetnek nemes célból, de lényegében a sorozat egy kisváros és főleg a Monroe család tagjainak története… és természetesen a Cupcake Imádók Klubjáé.

A klubot a második világháború idején alapították a Sugar Creek-i hölgyek, hogy a háborúban harcoló amerikai katonákat süteményeikkel támogassák, megédesítve számukra ezzel a kicsit sem könnyű helyzetet. A klub azóta is működött és itt van az egyetlen dolog, ami engem irritált a történetben: azt valamennyien tudjuk, hogy az amerikai lakosság a nacionalizmust és a felsőbbrendűségi érzést az anyatejjel szívja magába és minden kis dologból nemzeti ünnepet tudnak csinálni, de nem értettem, hogy minek kellett akkora feneket keríteni az itt-ott harcoló amerikai katonáknak? Ez már nem a II. Világháború, a katonai pálya  választás eredménye, senkit nem köteleznek, hogy a seregbe álljon és vásárra vigye a bőrét... például, mit tudom én… Afganisztánba… Miért kell nemzeti hőst csinálni belőlük? Ilyen alapon a sarki fodrász is nemzeti hős lehet, mert ő is a választott hivatását gyakorolja. No, de mint mondom, ez csak engem zavart, lehet másoknak pont ez lesz a befutó: milyen szép, hogy törődnek a katonákkal. A klub természetesen, más ügyeket is támogat, csak ez a katonás ügy valahogy nekem nagyon nem jött be.

A Cupcake Imádók Klubja négy részből áll, de a részek külön-külön is megállják a helyüket. Ennek ellenére azt mondom, ha most kaptál kedvet az olvasáshoz, akkor kezd az elején és vedd sorba a részeket. Szórakoztató, könnyű olvasmány jóval és rosszal egyaránt. A történet hihető, a szereplők valóságosak és szerethetőek és ugyanolyan gondjaik, bajaik vannak mint bárki másnak. Nekem személy szerint Daisy Mornoe, a család excentrikus matriarchája volt a kedvencem, egy non-konformista, bevállalós, kalandvágyó hölgy.

A sorozat végére, a negyedik részben, kicsit sok esküvő lett abban a családban. Egy nagy, egyetemes happy end, mintha a szerző megunta volna a történetet és további részek helyett itt lezárta Sugar Creek, a Cupcake Imádók Klubja és  a Monroe család történetét. Attól a sorozat még élvezhető marad, s ha könnyed szórakozásra vágysz akkor ez a te könyved... de hát ízlések, meg pofonok.

A ​​Cupcake-imádók Klubjában rengeteg érzelemmel és érzékiséggel fűszerezett, igazi romantikus csemegéhez juthatsz. Lépj hát be bátran! Heti összejöveteleiken isteni sütemények készülnek, melyek tésztája a vidámság, krémje a szerelem, a hab pedig a szenvedély rajta. 

Sugar Creek olyan kisváros, ahol mindannyian szívesen élnénk, hiszen a vérbő nagy családok minden vidámsága és szomorúsága, a titkok és szerelmek szövevényes szálai alakítják lakóinak életét. Köztük a Monroe családét, ahol a szereplők szeretnek, vétkeznek, okulnak a múltból és közösen formálják jövőjüket.

1. A szerelem bolondja

Chloe Madison másra sem vágyik sikeres cukrász diplomája megszerzésének napján, mint hogy együtt ünnepeljen azzal a férfival, akit szeret, és akit egy csodálatos csokoládé tortával akar elkápráztatni. Az igazi cukrászremek ugyan nagy sikert arat, Chloe-t mégis élete legnagyobb csalódása éri. A férfi ugyanis, miután nagy élvezettel lenyalta a tortáról a csupa csoki mázat, kész tények elé állítja a lányt: új életet kezd Párizsban, egy másik nő oldalán. 

Jó ötletnek tűnik, hogy felejteni barátnőjéhez utazzon az Isten háta mögötti kis városba, Sugar Creekbe, a kanadai határ mellé, ráadásként a Monroe-család legidősebb hölgy tagjának legyen a társalkodónője és szakácsa. De hogyan alkosson ételkölteményeket egy szerelmi bánatban szenvedő lány, hogyan kezelje a kissé hóbortos, de imádnivaló munkaadóját, hogyan illeszkedjen be a kisvárosi életbe a pezsgő Manhattani pörgés után? Mi is az a Cupcake-imádók Klubja, ahová barátnője mindenáron be akarja szervezni? És ki a titokzatos Devlin Monroe, a Monroe-klán legszexisebb és legsármosabb férfitagja, akivel már az első találkozáskor felizzik köztük a mindent elsöprő szenvedély?

Beth Ciotta regénye őszinte, humoros, szexi és imádnivaló.

… és ez csak első része a 4 kötetes, édes csemegének!

Illia, 2013

Eredeti mű: Beth Ciotta – Fool for Love, 2012

2. Bajban a szerelemmel

Rocky ​​Monroe balszerencséje legendás. Amikor egy rövid látogatást kell tennie New York-ba, hogy a készülő Cupcake Imádók Klubjának könyvéről tárgyaljon a kiadóval, annak a férfinak a karjában találja magát, akit a világon legkevésbé szeretne látni … Mit tegyen, ha történetesen ő az a férfi, akiről gyerekkora óta álmodozik? A magánnyomozó Jayce Bello mindig is Rocky legnagyobb tévedései közé tartozott, és a lány nem akarja elkövetni még egyszer ugyanazt a hatalmas hibát … egészen addig, amíg újra nem érzi azt a perzselő csókot, amit csak a férfi tud adni neki.

Amikor 10 évvel ezelőtt Jayce elhagyta Sugar Creeket, ez volt a legtöbb, amit tehetett, hiszen Rocky akkor még a férfi legjobb barátjának fiatal kishúga volt … most viszont felnőtt, vonzó nővé vált. 

Mi az a titok, amit évek óta magában tart Rocky? Mit szól a bátyja, Devlin, ha kiderül, miért ment el anno Jayce Bello a városból? Vajon újra egymásra találhat a két szerelmes?
A Cupcake Imádók klubjának következő története ismét tele van érzéki romantikával, szerelemmel és szenvedéllyel, sok humorral és életszeretettel.

Illia, 2014

Eredeti mű: Beth Ciotta – The Trouble with Love, 2013

3. Szerelemtornádó

A ​​szerelem édes, mint a méz…

Raegan Deveraux számára a Vermont állambeli Sugar Creekben élni, és tagja lenni a Cupcake Imádók Klubjának olyan volt, mintha egy álom vált volna valóra. Hangulatos kisváros, ahol a családi hagyományok és a barátság mindenek felett áll. Még soha életében nem volt ilyenben része, főleg a népszerűségért mindent feláldozó, valamikori díva anyja mellett. Raegen azt tervezte, hogy egy évig az ismeretlenség jótékony homályában él majd, míg megkaphatja az örökségét, és talán ezzel együtt a függetlenségét is. Számítását viszont azonnal keresztülhúzza egy csók, és a csókot adó férfi, a sármos étteremtulajdonos, Luke Monroe.

Amíg meg nem bolondítjuk egy kis fűszerrel…

Luke Monroe sármja legendás, bár monogámnak semmiképp nem nevezhető. Ám ez addig volt csak így, amíg fel nem figyelt Raegenre, akinek aztán hirtelen szőrén-szálán nyoma veszett. Egy kis baráti segítséggel Luke kinyomozza a lány hollétét, és egyben rájön a lány döbbenetes titkára, és arra, hogy Raegen hazudott neki, és a bolondját járatta Sugar Creek minden lakójával. Luke nem tudja, képes lesz-e átlépni a hazugságokon, és megbocsátani a lánynak. Viszont képtelen kiverni a fejéből a gyönyörű és sebzett Raegent. Amikor Rae visszatér Sugar Creekbe, hogy segítsen megmenteni a Cupcake Imádók Klubját egy közelgú botránytól, Luke érzi, ez lehet az utolsó esélye az igazság kiderítésére, és egyben a lány meghódítására. Ezúttal talán örökre…

Illia, 2014

Eredeti mű: Beth Ciotta – Anything But Love, 2013

4. Párban a szerelemmel

Mikor ​​Harper Day berobban a Vermont állambeli Sugar Creekbe, teljesen váratlanul éri a kisváros álmos közösségét. A kábító szépségű hírességek publicistája egyenesen Los Angelesből érkezett, arra számítva, hogy esetenként csak pár nap vakációt tölt majd Sugar Creekben. Azonban a kisváros hangulatos atmoszférája eltéríti ettől a szándékától. Viszontagságos múlttal a háta mögött, és bizonytalansággal a jövőjét illetően, Harper enyhülést talál abban, hogy elvállalja a Cupcake-imádók Klubjának média képviseletét. Bárcsak újra egyenesbe hozhatná az életét, és pontot tehetne újdonsült vonzalma végére is, amelyet az egyik klubtag iránt érez… 

Sam McCloud is azonnali, ellenállhatatlan vonzalmat érez Harper iránt, ami csak tovább komplikálja a dolgokat. Még nem teljesen túltéve magát imádott felesége elvesztésén, Sam inkább a gyermekei nevelésébe veti bele magát, mert úgy érzi, nem lesz képes közel kerülni érzelmileg egy másik asszonyhoz. Ám amikor Harper egy kényes bonyodalomba keveredik, Sam a segítségére siet, így egyre több időt kénytelenek egymás társaságában tölteni. A férfi képtelen legyőzni és takargatni Harper iránti vonzalmát. Igaz, hogy Harper egészen más világot képvisel, és a múlt démonjaival küszködik, Sam mégis eltökélten elhatározza, ezúttal nem fogja elveszíteni a nőt, akit igaz szerelemmel szeret…

Illia, 2014

Eredeti mű: Beth Ciotta – In the Mood for Love, 2014

Julie Klassen - A portréfestő lánya

Stephen ​​Overtree százados épp egy meredek sziklaösvényen kaptat felfelé a festői szépségű devoni partvidéken. Megbízhatatlan bátyját, Wesley-t keresi, hogy rábírja, térjen végre haza, és legidősebb gyermekként igazgassa a családi birtokot. Helyette azonban csak egy lányt talál a sziklaszirten állva, aki furcsán ismerősnek tűnik számára…
A különös szépségű, ám naiv Sophie Dupont-t tehetetlen dühe vezette a meredély szélére. Nem elég, hogy megbízott egy férfiban, aki aztán összetörte a szívét, de faképnél is hagyta őt – ráadásul várandósan. Kétségbeejtő helyzetéből Stephen Overtree kínál neki kiutat, aki, miután rájön, hogy Sophie a fivére gyermekét hordja a szíve alatt, felajánlja a lánynak, hogy feleségül veszi. Sophie, hogy elkerülje a botrányt, igent mond az ajánlatra. Vajon megbánja hirtelen elhatározását, amikor újra felbukkan Wesley, és a bocsánatáért esedezik? Vajon a gyermeke apja és a férje iránt érzett egyre növekvő vonzalom között őrlődve rálelhet a boldogságra?

Julie Klassen magával ragadó történetében egy kilátástalan helyzetből menekülő fiatal nő és egy szigorú katona egymáshoz vezető útjáról olvashatnak a történelmi romantika rajongói.

                          

General Press, 2016

Eredeti mű: Julie Klassen – The Painter’s Daughter, Bethany House, 2015

Sorban az ötödik könyv a szerzőtől magyarul, valamennyit a General Press adta ki a kiadó Romantikus Regények sorozatában: Álruhás szerelem (2014) A házitanító lánya (2014) Lány a kapusházban (2015) A táncmester (2015) és most A portréfestő lánya. Az első kettő az “egynek elmegy” és a “kedveltem” között ingadozik, a harmadik (Lány a kapusházban) kimondottan idegesített a számtalan véletlen egybeeséssel, ami számomra teljesen hihetetlené tette a történetet – bármennyire fikció is egy könyv, A táncmester-rel már meg sem próbálkoztam, feladtam a fülszöveg olvasása után.

A szerző nem tartozik a kedvenceim közé. Stílusa erősen Jane Austenre emlékeztet, ami akár bóknak is számíthatna, ha itt nem lenne erőltetett a stílus ami Jane Austen sajátja és az ő tollából olyan természetesnek hat. S hogy erre az is rájöjjön aki esetleg nem ismeri Jane Austen műveit, a könyv végén lévő jegyzetben a szerző rá is tesz egy-két lapáttal, azzal, hogy mit kölcsönzött az írónő műveiből.  – egyébként a könyv két szereplője is Jane Austen Értelem és érzelem-jét olvassa, s bár nem tesz említést róla, nekem Mrs. Overtree személye erősen Lady Catherine de Burgh-ra emlékeztetett a Büszkeség és balítéletből.

Klasszikus romantikus történet a 19. század eleji Angliából, s mivel, mint mondtam, a stílus abszolút Jane Austen-i, a történet teljes mértékben erotikamentes, annak ellenére, hogy a főszereplő Sophie házasságon kívül gyermeket vár a felelőtlen festőtől. S hogy legyen benne még egy adag mesei elem is, Sophie anyáról árva, apja egy három gyermekes özvegyasszonyt vesz feleségül és Sophie, mint egy 19. századi Hamupipőke, segít a háztartásban, a gyereknevelésben, apja munkájában – hiszen ő maga is fest és nem is rosszul, míg mostohája kizárólag lekicsinylően nyilatkozik róla. És egy kicsit ott van a Szépség és a Szörnyeteg is, hisz a százados számos csata nyomát viseli arcán, testén – történetünk idején dúl a napoleoni háború –, bár a szerző, saját bevallása szerint, a szereplőt Charlotte Brontë Jane Eyre Mr. Rochesteréről mintázta. A személyiségét mindenképpen.

Nem tudom maga az írónő mennyire vallásos, de a könyv szereplői nagyonis azok. Az amúgy sem pörgős cselekményben szinte állandóan jelen van a hit és Isten fohászok, hosszú meditációk formájában, s az egyházközség dolgait rendezi az Overtree család, nem a faluét. A cselekményben említett testvértelepülések - Lynton és Lynmouth - nagyonis valós helyek, az impozáns Overtree Hall nem létezik és a szerző több helyről is inspirálódott míg a könyv részévé tette, többek között Chastleton House-ból is. Ez is a könyv végén levő szerzői jegyzetből derül ki.

Miről szól ez a könyv Sophie Dupont és Stephen Overtree egymásratalálásán kívül? Testvéri rivalizálásról Wesley, a festő és Stephen, a katona között. Az elsőszülött Wesley, aki azt hiszi neki minden jár, mindent büntetlenül megtehet, aki élvezi anyja majom-szeretetét, kényeztetését és féltékeny kisöccsére, mert az több figyelmet kap és egy megkeseredett, magába és Istenhez forduló katona, aki mindig azt teszi ami helyes és amit elvárnak tőle. Az idő csak elmélyíti a köztük levő ellentéteket, hiszen Wesley egyre felelőtlenebb, saját személyén kívül nem igazán érdekli más és nem érdekli milyen katasztrófákat hagy maga után és az sem, hogy épp kinek teszi tönkre az életét. Stephen, mint rendes fiú és kötelességtudó testvér, takarítja el a Wesley "szemetét". Nagyon mereven megformált szereplők: az egyikük úgy van beállítva, mint egy velejéig romlott, felelőtlen személy, a másik pedig a tökéletes ellentéte, mint a rossz és a jó. Nincs meg az egyensúly, hogy rendben, ez a szereplő a rosszfiú a történetben, de vannak jó tulajdonságai is és a jó sem száz százalékosan  jó, mert emberből van és mint olyan vannak hibái is, nemcsak erényei.

S emellett még annyi minden van a történetben… háború, társadalmi kor-kép, család és rosszindulatú rokonok, titkos folyósók és frivol szolgálólányok, reménytelen szerelmek és mindennapi hősök, s ha elolvastad a könyvet akkor megérted miért is van itt ez a vörös macsek – azon túl, hogy szeretem a vörös macskákat, a tarka macskákat és a mindenféle macskákat.

Nem lett kedvenc, de nem sajnálom az időt amit az olvasására szántam. Lassan csordogáló, érzelemdús történet. Hangulat kell hozzá, szerintem a klasszikus romantika rajongói kedvelni fogják... de hát ízlések és pofonok...