Lulu Taylor - Titokzatos szerencse

Két lány, két sors, egy a végzetük.

Daisy Dangerfield egy dúsgazdag család szemefénye. Édesapjának nemzetközi szállodalánca van, és a lány megszokta a felső tízezer fényűzését, az elegáns bálokat, a csillogó gyémántokat, a luxusautókat.

Chanelle Hughes csak a nélkülözést ismeri. Lerobbant, külvárosi nyomortanyán született, és alkoholista anyja sosem törődött vele. Még gyerekként elhatározta, bármit megtesz, hogy kitörjön a szegénységből.

A két lány élete hirtelen fordulatot vesz. A gazdag Dangerfield családban kiderül egy titok, és Daisyt kitagadják. Ettől kezdve csak az a cél vezérli, hogy bebizonyítsa, önállóan is képes elérni az apjához hasonló sikereket. Közben a szegénységben született Chanelle táncosnői karrierje magasan szárnyal, és bejut a gazdagok körébe. Amikor Daisy és Chanelle útjai keresztezik egymást, rájönnek, jóval több a közös vonás bennük, mint gondolták volna.

Lulu Taylor angol írónő Oxfordban tanult irodalmat. Könyveiben fordulatosan és profin keveri a romantikát, a szerelmet, a szexet, az intrikát és a pénz világát olyan témákat, amelyek egy igazán szórakoztató regényhez kellenek.

Kulinária, 2015

Eredeti mű: Lulu Taylor - Outrageous Fortune

Az első könyvem az írónőtől, magyarul ez az első és egyetlen könyve ezidáig, de angolul sem olvastam más semmit tőle.

A frász tört ki, annyira akartam ezt a könyvet, és vertem magam kátrányba az örömtől, mikor meglett. Fölöslegesen, mert annyira azért nem jó, mint ahogy én azt a fülszöveg olvasásakor elképzeltem. Ne értsd félre, nem rossz, el lehet olvasni, csak én többre, másra vártam, a fülszöveg pedig durván ködösít: például "Chanelle táncosnői karrierje magasan szárnyal"... így igaz, a rúdtáncban egy sztriptízbárban.

Felesleges beszélni arról, hogy mit szerettem volna, elmondanám mit kaptam: egy túlságosan részletező könyvet. Ha nem vész el ennyire a részletekben, nem lett volna szinte 400 oldalas a könyv és még nem beszéltem a méretéről… még egy kicsi és üti az A4-et. S nemcsak a részletekben vesztem el, hanem néhány annyira felesleges történésben is – például a szibériai kiruccanás, hogy csak egyet említsek. Az írónő stílusa sem kenegette a lelki világom, mert néha már az infantilitás és giccs határait súrolta. De csak néha, mert azért vannak jó megvillanásai is, de nem én lennék, ha nem mondanám el, hogy bizony helyenként unalmas volt.

Ejtenék néhány szót a történetről is, ami hol két szálon fut, hol egybefolynak a dolgok és annyi véletlen egybeesés és kavarás van, hogy 3 könyvre is elegendő lenne. Például London egyik puccos magánklínikáján pont apuka születésnapján méltóztatik világra jönni Daisy (anyja Lady, apja kőgazdag), míg a szegény negyedben, egy lerobbant állami kórházban ugyanakkor születik meg Chanelle (anyja alkoholista, apja ismeretlen). Ez a történet szempontjábol fontos, mert többször is összefutnak egymással pont a születésnapjaikon, anélkül, hogy ismernék egymást. Az írónő le sem tagadhatja, hogy angol irodalmat tanult Oxforban, hisz a könyvben több klasszikus motívum modern átültetése megtalálható, a Dickens-i nyomor-ábrázolástól G. B. Shaw Pygmalionjáig és Shakespeare álruhát öltő főhőseiig.

A szereplők ábrázolásától sem ájultam el: csak két féle létezik: jó és rossz. Olyan mintha csak a feketét és a fehéret ismerné és tudatosan figyelmen kívül hagyja, hogy a kettő között milliónyi árnyalat van, valamint, hogy a negatív szereplő sem velejéig romlott mert neki is vannak/lehetnek pozitív tulajdonságai és ez érvényes a jókra is.

Mindenkinek arról szól ez a könyv amiről épp akarja, ahogy értelmezi. Lehet családregény, szerelmes történet, habos-babos lányregény, chick lit, szociális különbségeket bemutató stílusleírás, bármi…. Én úgy látom, hogy a lányok részletes, kalandos és hihetetlen élettörténete mellet a pénzől szól. Pénzről, hatalomról, szociális státusz utáni futásról és arról, hogy mire képesek az emberek mindezékért. De mindenképpen túl sok részlet, történés van egyetlen könyvbe beszuszakolva, ahol a végén a gonosz elnyeri méltó büntetését és a jók boldogan élnek egymással, míg meg nem halnak… akár egy tündérmesében.

Mindentől függetlenül egynek elmegy, sőt! nyári olvasmánynak kitűnő – különben egy nyári olvasmányokat ajánló cikkben olvastam róla előszőr. Korhatár nélkül olvasható, szinte teljesen erotika-mentes könyv.

Joanna Trollope - Lányok és férfiak

Jamest rettenetesen felzaklatja, hogy autójával véletlenül elüt egy idős hölgyet. Barátnője, Kate számára azonban az eset kapcsán felmerül egy kérdés: mit keres ő James mellett, aki huszonöt évvel idősebb nála, aki elfelejti magával vinni a szemüvegét, és elüt egy bicikliző idős nőt? James legjobb barátja, Hugh élete is válságba került, látszólag tökéletes és nála jóval fiatalabb felesége, Julia mellett. Hugh egykoron Nagy-Britannia legismertebb híradósa volt, de csillaga már hanyatlóban van – Juliáé viszont emelkedik: elindul jól jövedelmező tévés karrierje.

Négy ember – két meglett férfi és két fiatal nő, akik a lányaik lehetnének – küszködik az elégedetlenséggel, miközben két párkapcsolat kerül a szakadék szélére. Melléjük csapódik még egy Miss Bachelor nevű, függetlenségét hevesen védelmező vénkisasszony, és a kibontakozó események mindannyiuk életét örökre megváltoztatják.

Új kapcsolatok szövődnek, régi kételyek kerülnek felszínre, családok és sorsok zilálódnak össze.

Kossuth Kiadó, 2016

Eredeti mű: Joanna Trollope – The Men And The Girls, Black Swan, 1995

Az írónő több könyvét olvastam már, a Szeretőből feleség-ről írtam is blogbejegyzést. Változatlanul szeretem az írásait, mert nem rugaszkodik el a valóságtól és igenis hétköznapi, aktuális témákról ír.

Nem túlzottan népszerű a hangját hallató olvasótáboron belül, hiszen nincsenek dögös milliomosai, sem sérült lelkű dívái és nem folyik írásaiban az erotika – “nem csatakos”, hogy egy haverinát idézzek.☺… és amerikai tini-témájú disztópikus limonádét sem ír. Ez a hölgy minden bizonnyal nyomot hagy az irodalomban, abban a bizonyos nagybetűsben. De hát ízlések és pofonok…

A Lányok és férfiak című könyvében a házastársak, partnerek közötti korkülönbségről ír egy olyan történetben, melynek férfi főszereplői olyan nőkkel élnek együtt, akik símán a lányaik lehetnének. A középkori válságról, az öregedésről ír, arról a pillanatról amikor a korkülönbség miatt a kapcsolatban lévő felek egyikének kétségei támadnak és nem tudja mit is keres ő abban a konfigurációban. Ne hidd, hogy minden esetben a fiatal nőknek támadnak kétségeik, és fiatal nőkön nem olyan csibéket kell érteni akiknek a hátsóján még ott a tojáshéj, hiszen Kate-nek tizenéves gyermeke van. Kate… aki folyamatosan rossz döntéseket hoz és a maga módján önző, aki kicsit elveszett a világban és nem érti meg, hogy a tény, hogy egy fedél alatt él a lányával, az nem jelenti azt, hogy otthont teremtett a számára.

Az Oxford és környékén játszódó történetben két pár válságát ismerjük meg: James és Kate valamint Hugh és Julia történetét. Egyik párnak sikerül megoldania a konfliktust, a másik végérvényesen szakít. Hogy kinek sikerül és kinek nem… majd elolvasod és megtudod.

Mindezek mellet olyan kényes témákat is érint a könyv mint az euthanázia – a csodabogár Miss Bachelor nagy támogatója –, vagy a családon belüli bántalmazás.

Nálam ez a “jó könyv” kategóriában fut, nem tizenéveseknek való, mert kellő élettapasztalat hiányában nem fogják érteni miről szól és tetszeni sem fog nekik. Az is jó benne, hogy nincsenek folytatásai, kiegészítő novellái, tehát történet vége, pont.

Anyák napjára

Kiss Jenő: Anyád szemében

Anyád szemében 

ott a nap,

sugarai rád hullanak,

hogy nőj te szépen.

Anyád szemében

ott a hold,

beteg, ha voltál, rádhajolt

lázas éjben.

Anyád szemében

ott a víz,

a könny, ha útad félrevisz

jaj! baj ne érjen...

Anyád szemében 

ott a tűz,

Ha csüggednél, szívedbe tűz,

lobogjon, égjen!

Abbi Glines - A sorsom

A végzetem sorozat 2

Pagan Moore számára semmi sem egyszerű. Lelkeket lát, és a pasija, Dank maga a Halál. Miután szerelmét megmentette attól, hogy az örökkévalóságig a Pokolban ragadjon, azt hitte, a dolgok visszatérnek a normális kerékvágásba. De tévedett.

A női szívek megdobbantója, az iskolai hátvéd, Leif Montgomery eltűnt. Amíg a város beleőrül az aggodalomba, Pagan más okokból lesz idegroncs. Úgy tűnik, hogy Leif nem egy átlagos tinédzser, még csak nem is ember. Neki nincsen lelke. 

Dank már a kezdetektől tudta Leif titkát, de nem kezdett el aggódni egyetlen lelketlen teremtmény miatt. Azonban most tudatosul benne, hogy mekkora hibát követett el.
Pagan lelkét már születésekor megjelölték, kielégítve ezzel egy olyan sötét erőt, amit a Halál meg sem közelít. Dank tudja, Pagan lelkének megmentése nem lesz könnyű, de a lány az övé, azt pedig már bebizonyították, hogy akár meg is tagadja a Mennyet azért, hogy vele maradhasson. Így, ha most a Pokol akar belőle egy darabot, nem jelenthet problémát…

Maxim, 2016

Eredeti mű: Abbi Glines – Predestined, 2012

Egy olyan sorozat második része, aminek az első könyvét nem olvastam. A folytatásait sem fogom. Ebbe is kizárólag azért fogtam bele, mert két, általam nagyra becsült hölgy lélegzet-visszafojtva várta a megjelenését - a könyvet különben egyiküktől kaptam kölcsön olvasás céljából… de hát ízlések és pofonok

Ez nagyon nem az én világom. Felesleges elmondani, hogy ifjúsági és fantasy, akik ismerik Abbi Glines könyveit ezt pontosan tudják… ezek szerint mindenki, csak én nem.

Kedves kis történet arról, hogy anno a leányzó megbetegedett és életének megmentése érdekében az anyukája odaígéri lelkét a vudu-király fiának – illetve ő nem is emlékszik, hogy megtette volna, neki csak a gyermeke gyógyulása volt fontos. Csakhogy a kislányból nagylány lesz és nem a vudu-király fiába lesz szerelmes, hanem a Halálba, és innen a bonyodalom.

Annyit azért elmondanék, ha én tudom, hogy egyetlen magzatom épp a Halállal randizgat, akkor tuti nem palacsintát sütögetek vele békésen a konyhámban (mármint a Halállal együtt), hanem minimum sikítófrászt kapok és gyorsan rászokom az antidepresszánsokra. De hát ez természetesen fikció, ez nem történik meg… s ha mégis, akkor annak a párhúzamos dimenziónak nem szeretnék része lenni.

A történetet néhány óra alatt el lehet olvasni, ne tévesszen meg a könyv vastagsága (szinte 300 oldal) – jó nagy lapszélek és jó szellős sorközök… teljen a papír és óvjuk a természetet.

A sorozat első része: A végzetem, 
és angol eredetije: Existence

További részek, egyelőre angol nyelven:

2.5 Leif - novella

3 Ceasless

Emily Griffin - Láthatatlan kötelék

A harminchat éves Marian élete látszólag maga a tökély, és erről nemcsak a környezetét, de magát is sikerült meggyőznie. Egy sikeres tévésorozat producereként áloméletet él New Yorkban, gazdag és befolyásos vőlegénye mellett. Azonban egy este elegáns lakásának küszöbén ott áll egy kamaszlány: Kirby. Azért jött, hogy megismerje az édesanyját. Marian tökéletesnek látszó világa fenekestül felfordul. Szembesülnie kell a tizennyolc éve eltemetett titokkal, szembe kell néznie azzal, amit el akart felejteni.

Miközben Marian lassan megismeri a lányát, Kirbyt, ráeszmél, hogy élete egyáltalán nincs sínen: hogy változtatnia kell, azt kell tennie, amit a szíve diktál. Eközben Kirby, aki bár a fejébe vette, hogy felkutatja vér szerinti szüleit, megtapasztal egy, az övétől eltérő, teljesen más, izgalmas világot, és rájön, hol az igazi otthona. Lélekmelegítő, ámde izgalmas fordulatokkal teli történet arról, mi az igaz szerelem, mit jelent a hovatartozás és a láthatatlan kötelék.

Tericum, 2014

Eredeti mű: Emily Griffin – Where We Belong, St. Martin’s, London, 2012

Első könyvem az írónőtől… rosszul mondom: az első amit végig is olvastam, mert néhány hónapja próbálkoztam a Zűr van babám! cíművel is, de még az első fejezet vége előtt abba is hagytam. Majd, egyszer mikor sok időm és hangulatom lesz, újra megpróbálkozom vele.

Most persze valami szépet és okosat kellene írnom, de passz! Tegnapelőtt éjjel fejeztem be, de azóta sincs fogalmam, hogy mit gondoljak erről a könyvről. Azt, hogy egy közhelyekkel teli nyálas történet, amiből tizenkettő egy tucat? Vagy, hogy egy kényes témát feszegető, egyedi megoldásokat felvonultató remekmű? Mert, ugye, mindkét meghatározás mellett és ellen is szólnak érvek… Majd elolvasod – ha el – és eldöntöd te magadnak, hogy mit gondolj róla, mert ízlések és pofonok...

Két történetet ismerünk meg: Marianét és Kirby-ét, ezek párhúzamosan futnak és időnként összefonódnak, mert ugye, Marian és Kirby anya és lánya. Eddig minden tiszta, csakhogy anya és lánya nem ismeri egymást, hiszen a 18 éves Marian terhes marad rosszfiú barátjától és nagy titokban örökbe adja az újszülöttet, mert nem fér bele a saját eljövendő életéről kialakított képbe – s ha őszinte akarok lenni a gyermeke apja sem fér bele a képbe. Vagyonos, ismert, karrierista nő lesz belőle megfelelő kapcsolatokkal, megfelelő baráttal. Tizennyolc év múltán, pedig lánya becsenget hozzá: helló anyu, jöttem, hogy megismerjelek.

Kirby pont ugyanolyan, mint minden más tizenéves, úgy is viselkedik, bár van benne egy megfelelési, bizonyítási kényszer. Tudja, hogy örökbe van fogadva és soha nem foglalkoztatta a vér szerinti szüleinek személye (mondja az írónő), amíg egy iskolai foglalkozáson egy osztálytárs fel nem piszkálja… és amíg meg nem hallja nevelőszüleinek beszélgetését, miszerint azért viselkedik úgy ahogy, mert ki tudja kik a szülei és mit hoz magával onnan… No, nálam ez az emberi hülyeség kiverte a biztosítékot. Magaddal hozod a szemed színét, a hajad színét, anatómiai és fiziológiai felépítésed, a genetikailag öröklődő domináns és recesszív mutációkat és ezer más dolgot, de a személyiségedet, ami meghatározza a viselkedést nem. Arra csak hajlamot hozol és az leszel, akivé a környezeted hatására formálódsz. De lépjünk túl ezen a zárójelen, a leányzó felkerekedett, hogy felkutassa vér szerinti szüleit, meg is találja őket és akkor ott van a bizarr helyzet amikor van két családja, az egyik végre magának szeretné, a másik pedig állandóan attól fél, hogy elveszítik a vér szerinti család javára.

A végkifejlet az iskolai záróünnepély… vér szerinti család, fogadott család együtt ünnepel. Lehet másoknak ez könnyeket csal a szemébe, hogy milyen nagyszerű megoldás, nekem a történet itt elment burleszkbe.

Vannak mellékszálak is, rokonok, ismerősök hogyan viszonyulnak a történtekhez, de ez nem befolyásolja a cselekményt, csak képet mutat a társadalom előítéletességéről és arról a természetes tényről, hogy mindig, mindenki jobban tudja mit kell, vagy kellett volna tenni az adott helyzetben.

Természetesen több van a könyvben, mint amit én ide lefirkantottam, de ha elmesélem az egészet, akkor a legkisebb késztetést sem érzed majd az olvasásra, mert minek… Olyan akciós történet, kettő az egyben: ifjúsági is, meg felnőtteknek való is. Nem hinném, hogy a közeli jövőben az írónő egy másik könyvével is megpróbálkozom.