Cynthia Ellingsen - Hab a tortán

Három nő, három generáció, három döntéshelyzet. A problémák közös forrása pedig – természetesen a férfiak. JUNE, a cserfes nagyi a helyi madzsongklubban köszörüli nyelvét a barátnői kör tagjain, és néhai férje halála óta hallani sem akar férfiemberről. A rendezett életet élő KRISTINE sóvárogva gondol a férjével eltöltött fiatal évekre, akivel éppen egy életközepi válság kellős közepén vannak.

A tornacipős CHLOE nagy tudatossággal tervezi jövendő pszichológus karrierjét, amiben nincs helye esküvőnek – még csak az kéne…! A három grácia együtt botladozik egy rokonuk szabadtéri esküvőjére a Michigan-tó homokdűnéi között, és a véletlen úgy hozza, hogy az elhajított menyasszonyi csokor egyszerre landol mindhármuk kezében. Azonban a férfiakkal baj van… June szomszédjának szép lugasa beárnyékolja a nő életét, Kristine férjének lelkét komoly titok nyomja, Chloe jóképű pszichológiatanára pedig csődöt mond saját gyereke nevelését illetően.

Hogy mi sülhet ki mindebből? Ezt meséli el Cynthia Ellingsen humoros bestsellere, amelyben nincs hiány szakításból, esküvőből, szerelemből és váratlan fordulatokból.

Erawan, 2014

Eredeti mű: Cynthia Ellingsen – Marriage Matters

Karácsony környékén olvastam, de most ismét a szemem elé került a könyv. Keser-édes regény egy család három nőtagjáról – akik ráadásul három kölönböző generációhoz tartoznak –, szerelmeikről, életfelfogásukról és sok-sok esküvő körüli hisztériáról.

June, a nagymama, aki bizarr viselkedésében néha a huszonéves unokáján is túltesz, önző, rég megözvegyült nő. Mindent és mindenkit az ellenőrzése alatt akar tartani, egy kicsit sznob is, minden jópofasága ellenére igazi sárkány, akinek nem szabad kereszetezni az útját és érdekeit.

Kristine, a lánya, válságban levő házasságát próbálja megmenteni a maga módján. Nem különösebben színes egyéniség, egyetlen határozott fellépése anyjával szemben az volt amikor a maga választotta férfivel házasosott össze.

Chloe, az unoka, örökké rohan, a nap 24 óráját 25-re nyújtaná, de ha lehetne akkor inkább 26-ra és még az sem lenne elég. Élete fontos pillanatait éli: záróvizsga az egyetemen, karrierindítás és örlődik gyermekkori legjobb barátja,  Ben és a friss szerelem, Geoff iránti érzelmei között.

Tradicionális amerikai családról szól (a cselekmény Chicagóban játszódik), arról, hogy bármi áron meg kell tartani ezt a modellt, valamint, hogy szép és jó, ha egy nőnek van karriere, de a helye akkoris egy férfi oldalán van, lehetőleg gyerekkel kapaszkodva a szoknyájában.

Szó se róla, szórakoztatott, néha a hangos vihorászásig is, de nem mondanám, hogy kedvenc lett, azt sem, hogy újra fogom olvasni. Nem voltak benne nagy durranások, a cselekmény kiszámítható volt, bár a papírforma néha váratott magára. Határozottan idegesített a nagymama, aki mellett lánya és unokája mamlasz bábnak tűnt. Túlzottnak tartom a menyasszonyi csokorból származó rázsák szimbolisztikáját és ahogy minden lehetséges alkalommal emlékeztet arra, hogy honnan származnak azok a virágok és mit jelképeznek. – ha elolvasod, tudni fogod milyen rózsákról beszélek.

Egynek elment… de hát ízések és pofonok! Ha könnyű szórakozásra vágysz, ez a te könyved.

Erről a dalról többször is szó esik a könyvben... Louis Armstrong - I Ain't Got Nobody, érdemes meghallgatni.

Liz Tuccillo - Hogyan legyünk szinglik

Julie egy New York-i könyvkiadóban végzi unalmas munkáját, a hétvégéi sem túl szórakoztatóak, és egy rémesen sikerült pasizós buli után úgy határoz, itt az idő tisztába tenni a magánéletét. Mivel kap egy szuper lehetőséget, végigutazza a világot, és megnézi, hogyan élnek máshol a párkereső nők, hogy élményeiből könyvet írjon. Négy szingli barátnője otthon asszisztál a projekthez, és istápolják egymást a világutazó Julie helyett is.

A barátnők hétköznapi, negyven év körüli nők – a lombikbébiprogrammal kacérkodó Ruby, az éppen önmegtartóztató életre esküdő Serena, a tökéletes pasit kereső Alice és a kétgyerekes Georgia, akit otthagyott a férje – viccesen-komolyan próbálják visszaterelni életüket a „rendes" kerékvágásba. 

Szerelem Balin, romantika Rióban, szex egy kolostorban, randik, szakítások-békülések, egy válás, a barátság ereje, kis és nagy szerelmek, és az örök kérdés: hol az igazi boldogság?

Erawan, 2016

Eredeti mű: Liz Tuccillo – How to Be Single, 2008

Ez nekem nagyon nem jött be, de hát ízlések és pofonok...

Első sorban azért nem, mert nagyon a Szex és New York-ra hajazott, de még egy napon sem szabad említeni azzal, nemhogy egy mondatban. Ezt nem azért mondom, mert a cselekmény fele New Yorkban játszódik – az a fele ami nem épp Julie utazásáról szól.

A Hogyan legyünk szinglik nem arról szól, hogy hogyan tegyük lapátra az idegesítő aktuális pasinkat és arról sem, hogy mit kezdhetünk magunkkal és a szingliségünkkel, hanem öt kétségbeesett nő rohanása egy-egy farok után, teljesen mindegy milyen pasi van a folytatásában, csak legyen. Cím és fülszöveg alapján teljesen másra vártam, jobbra.
    Öt barátnő, öt állandó alakulásban levő történet. A középpontban Julie áll, akit a kiadója finanszíroz, hogy könyvet írjon arról, hogy a különböző országokban élő emberek – többnyire nők – hogyan élik meg az egyedülálló státuszt. Ezért körbeutazza a Földet, s ha épp nem valamelyik barátnője csatlakozik hozzá, akkor a Párizsban felszedett nős szeretője. S ha épp nincs vele a pasija akkor miért ne próbálna ki másokat is. Például Rióban: ha Georgia barátnője 500 dolláros órabérért kibérelt egy férfiprostituáltat magának, akkor ő sem maradhat le, lehúz egy menetet az egyik klub biztonsági őrével, tiszta ingyér. Kicsit sem lelkesített az, ahogyan minden egyes helyszínen, mindekitől aki hajlandó volt szóba állni vele ugyanazokat a dolgokat kérdezte – az egésznek antropológiai kutatás-szaga volt és kicsit sem szórakoztatott.

A könyv szerkezete sem igazán jött be. Nem fejezetekre, hanem számozott szabályokra van osztva (11 van belőlük), minden szabály felér egy-egy közhelyes életvezetési jótanáccsal. Még mindig rendben lenne, ha egy szabályon belül nem lenne az állandó ugrálás a helyszínek és történetek között: hol Amerikában vagyunk valamelyik barátnő történetében, hol Julie épp aktuális helyszínén (Párizs, Róma, Rió, Sydney, Bali, Kína, és így tovább) és ez többször ismétlődik egy részen belül is. Ha nem figyelsz fogalmad nincs épp hol vagy, kinek a történetében és miért.

Azért néhány dologgal maradtam belőle, igazolandó amit már amúgy is mindenki tud:

– soha semmit nem szabad biztosra és örökérvényűnek venni

– az amerikai nők megsértődnek, ha a szemükbe mondják, hogy nincs büszkeségük
    – a cölibátust fogadó ilyen-olyan spirituális szekta-vézér tulajdonképpen egy szex-guru

– a swinger-klub a sátán munkája, de nős férfi szeretőjének lenni rendben van.

– idős nő-fiatal pasi kombináció ugyanannyira rendben van mint az öreg pasi-fiatal nő kombó, ha a kapcsolat koros tagja megleletősen vagyonos.
    – keleti kultúrákban a házasság még mindig biznisz és a házasulóknak kevés beleszólásuk van.

Film is készült belőle – már vetítik a mozikban, meg lehet nézni –, főszerepben a friss Aranymálna díjas Dakota Johnsonnal. Nem ment neki egy korához közel álló nő megformálása, hogy lesz a 40 körülivel? Bár lehet a filmben fiatalt csinálnak belőle, ahogy az öt barátnőből is csak négy maradt a filmvászonra.

Susan Mallery - Született játékos

A csodálatos Titan lányok 1

Jed Titan három lányának nem sok szeretetben volt része gyerekkorában. Most, felnőtt nőként is harcba kell szállniuk a családi vagyonért – no meg az apjuk elismeréséért. Mindent vagy semmit! – ez Jed jelszava, amelynek értelmében a legrátermettebb testvér kapja meg a teljes örökséget. Lexi jó eséllyel indul a versenyben, de ha három héten belül nem tudja visszafizetni a kétmillió dolláros kölcsönt, amelyet egy titokzatos befektetőtől kapott, hogy a szépségszalonját kibővíthesse, akkor búcsút mondhat mindennek, ami eddig fontos volt számára. Már épp elsiratná az álmait, amikor Cruz Rodriguez – aki az első férfi volt az életében, és aki az elmúlt tíz évben gazdag üzletemberré küzdötte fel magát – váratlanul mentőövet dob neki. De vajon ki az a névtelenségbe burkolózó férfi, aki el akarja venni Lexi üzletét, és aki borsot tör minden családtag orra alá? És ki lehet az a különös nő a közeli állatkereskedésben, aki rejtélyes képességei révén pontosan tudja, mi fog történni Lexivel?

Harlequin, 2016

Eredeti mű: Susan Mallery – Under Her Skin, 2009

Ó jajj! Indulhat a drukk, hogy megjelennek-e a sorozat további részei vagy sem? Mert természetesen ez is egy sorozat első része: magyar neve A csodálatos Titan lányok, az angol eredeti: The Lone Star Sisters.

A Texas államban játszódó történet szép, nyugis olvasmány, nem szükségeltetik nagy intellektuális erőfeszítés hozzá – Texas, de nincsenek benne cowboyok, nem terelnek marhát és még olajról sincs szó benne. Túl sokat nem szeretnék a fülszöveg mellé mondani, mert akkor már nem is kellene elolvasnod a könyvet. Annyit azért megsúgok, hogy a névtelenségbe burkolózó férfinek neve lesz és nem csupán Lexi-t pecézte ki magának, hanem az egész családot, de azt nem fogjuk megtudni mi motiválja a bosszúhadjáratot – elvégre van még három rész, hogy erre fény derüljön. Lexi különben nem Alexandra, hanem Lexington, de nem szereti, ha teljes nevén szólítják.

És van benne egy roppant jópofa vörös macskakölyök. Újabban szinte minden könyvben van valamilyen házikedvenc, vettétek észre?

Lexi története mellett megismerjük a Titan család többi tagját is, és ha egy picit is odafigyelsz, akkor kitalálhatod kiről és miről fognak szólni a további részek.

Igazi "nőcis" Susan Mallery könyv egy csipetnyi erotikával és rengeteg érzelemmel. Ha kezedbe kerül ki ne hagyd mert szórakoztatni fog.

A sorozat további részei (egyelőre angolul):

2. Lip Service

3. Straight From The Hip

4. Hot On Her Heels



Kis kedvcsináló, mosolyfakasztó:

" Dana ekkor Lexi és Skye bokszzsákjára bökött.

 – Hát jó. Akkor képzeljétek azt, hogy a rohadék ráhajtott a kocsijával a vadonatúj Manolótokra! Most jobb?

 Lexi tényleg elképzelte, ahogy a védtelen, összetört cipő a garázs előtt hever, miközben a tettes, egy nagyképű, elviselhetetlenül arrogáns, Cruzhoz csöppet sem hasonlító fickó hahotázva elporzik a kocsijával. Olyan szép ívű rúgást vitt be a bokszzsáknak, mint még soha, és aztán még egy jobbos-balos kombinációval is megtoldotta a támadást.

Dana csípőre tette a kezét.

– Oké, nyertél. Mostantól fogva cipőkkel foglak motiválni titeket." 

(Susan Mallery: Született játékos, Harlequin Magyarország, 2016)

Ezt sem fogjuk olvasni...

Több, kisebb-nagyobb kiadó adta be a kulcsot, vagy olvadt bele nagyobb csoportokba – például az Ulpius és újabban a Victoria –, minek következtében sok többrészes könyv folytatása lett elérhetetlen a magyar olvasótábor számára. Pontosan nem tudnám megmondani hány százaléka a buzgó olvasóknak tudná ezt angol nyelven pótolni, de nem hinném, hogy a szám nagy lenne. S nem csak a kiadók szüntek meg, hanem egyszerűen nem jelentetik meg könyvek további részeit, ha az előző rész nem volt nyereséges. Meg ráfogják a kalózpéldányokra... Zárójelben megjegyzem, egy magyar író ismerősöm könyveinek ára olyan 2500-3200 Btl (Bár több lenne) körül mozog, amiből az ő írói zsebébe 300-600 közötti Btl kerül (mondja ő) minden eladott példány után, akkor is, ha van könyve, ami csak elektronikus formában jelent meg, tehát nincs papír, nyomdaköltség, ilyen-olyan extra adó és finomság ami jogosan vagy jogtalanul felverné az árat és a kiadó költségét.

A teljesség ígénye nélkül, néhány könyv és sorozat, amit emberi számítás szerint NEM fogunk magyarul elolvasni a közeljövőben, lehet sosem.

Kezdjük mindjárt egy hideg zuhannyal: Tiffany Reisz – Eredendő bűnösök sorozat. Tavaly nagy örömünkre két rész is megjelent belőle, idén nincs tervben, legalábbis egyelőre. Ismerősöm megkereste ez ügyben a kiadót és a válasz az volt, hogy nem nyereséges a sorozat, az első félévben ne is számítsunk rá, később... talán... Szerintem erre ráhúzhatjuk a vizet, elúszott.

Victoria Kiadó jelentette meg Nicole Jordan Édenkert sorozatát. Két rész megjelent (Örzőangyal és A csábítás művésze), a többi három nem. Celeste Bradley Álruhások klubja soroztából szintén két rész jelent meg (Az álruhás, A szélhámos), a következő három rész nem. Fokozzuk: nagyon sokan szeretik Susan Elizabeth Phillips könyveit, no azoknak is annyi, mert a kiadó ellen csődeljárás folyik.

Eloisa James Tündérmesék sorozata: évi egy kötet a General Presstől a Romantikus Regények sorozatban. A harmadik után nem úgy néz ki, hogy az idén lesz negyedik és ötödik is. Mondjuk ezt nem bánom, szeretem én a történelmi romantikát, de ez azért túl infantilis volt – annyiszor megfogadtam, hogy nem fogom elolvasni és mégis megtettem.

Felsorolás következik, mert ha így folytatom nyolc kötetes mű lesz arról, hogy mit nem fogunk olvasni magyarul.

M. C. Beaton Hat nővér sorozat. Vége lett az Ulpiusnak, vele halt a sorozat is mindjárt az első rész után (A szende Minerva), további nővéreket nem hiszem, hogy megismerünk.

K. Bromberg – Szükség – trilógia, aminek másik két része nem jelent meg, pedig ezt határozottan szerettem és elolvastam volna.

K. A. Linde – Nincs kötelezettség – trilógia, ezért nem dobtam magam, de mások lehet, hogy szeretnék a folytatását is.

Lora Leigh – Buja fiúk sorozatának további részei – négy jelent meg eddig

Alice Clayton – Faldöngető, ennek is több része van, magyarul csak egy jelent meg.

Christina Lauren – Gyönyörű sorozat, kettő jelent meg (Gyönyörű rohadék, Gyönyörű idegen), a harmadik talán idén, de ez nem leellenörzött infó és már nem emlékszem kitől hallottam.

Katie Ashley – Runway Train sorozat – sok része van, egy jelent meg – A szív zenéje

Olivia Cunning – Pengető ujjak – ennek is több része van, magyarul csak egy jelent meg.

Georgia Cates – A fájdalom szépsége, A megadás szépsége és jött volna A szerelem szépsége... csak sosem ért el hozzánk - ha valakihez mégis, akkor adja kölcsön a könyvet nekem is. Bár én ezt a sorozatot az első kötet után abbahagytam volna, mert úgy lett volna gyönyörű.

Raine Miller – Blackstone affér – Meztelenül és All in, a további részek nem jelentek meg, nem hallottam, hogy tervben lennének valamelyik kiadónál.

Lisa Kleypas könyvei. Abbamaradt a Hathaway sorozat három kötet után. A Gabo jelezte már tavaly, hogy lesz az írónőtől könyv... csak azt nem hogy mikor és mi.

Julie Kenner – Vágy trilógia duett maradt (Kínzó vágy és Őrült vágy), talán az idén meglesz a harmadik, de ez is kósza, le nem ellenőrzött infó.

R. K. Lilley – Felpörgetve ebből is csak egy rész jelent meg, tavalyi év végén hallotam, hogy terveznék a folytatást is kiadni, de azóta sem többet.

Carly Phillips – Forró zóna sorozat – két rész jelent meg (Forró szerelem, Forró szívek), másik kettő nem.

Susan Andersen  trilógia a Harlequinnél. Az első után (Jane és a nagyestélyi) abbamaradt.

Beth Ciotta Cupcake sorozat – négy rész jelent meg belőle és ki tudja még hány lenne azóta.

S még rengeteg van... csak az elmúlt napokban írtam 3-4 olyan könyvről is amik sorozatokhoz tartoznak és nem jelentek meg további részek magyarul. 

Mikor belefogtam ezt a bejegyzést írni nem is gondoltam, hogy milyen sok lesz, s hol vannak még a fantasyk, disztópiák, thrillerek és krimik... Ugye, hogy sok könyvre-sorozatra már nem is emlékeztél? 

Mira Sabo - Amíg kinyílik a szemünk

"Ez nem egy rózsaszínű lányregény, ha arra számítottál, helyezd vissza a polcra, és felejtsd el! Ha mégis kinyitottad, akkor már csak egyet tanácsolhatok: vegyél ki szabadságot, kapcsold ki a telefonodat, és maradj egyedül!
Szenvedélyes szikrázás, pimasz őszinteség egy mindent elsöprő kínkötelékben és végül letaszítottság, a valóság létlejtőjén. Fehérgallér és hivalkodás, kozmetikázatlanul. Izgalom, erotika, titkok, luxus. Az alvilág összefonódva az ország rejtélyes, leggazdagabbjaival, mocskos magánéletük, különös szokásaik egy gyönyörű lány életútján át, szexszel ízfokozva.

Olvasol vagy lemaradsz?"

MŰVELT NÉP, 2016

KALLIOPE, 2015

Két borító, két kiadó, ugyanaz a könyv kevesebb mint fél éven belül – ha jól emlékszem. Nos, az írónő tudja a háttérdolgokat és azt, hogy miért kellett – vagy akart – kiadót váltani. Ezt azért érzem szükségesnek elmondani, mert már többször is hallottam a kérdést, hogy akkor ez most ugyanaz vagy a folytatás. Tehát ugyanaz.

Dobhatjátok a követ, az utcaszegélyt, a karácsonyról maradt beiglit, de ez akkor sem akkora durranás, mint ahogy a fülszöveg beharangozza. Az egyetlen igaz dolog belőle, hogy nem egy rózsaszínű lányregény, de hogy vegyek ki szabadságot és kapcsoljam ki a telefonom? Ezért? Na ne vicceljünk! Tizenkettő egy tucat, számtalan ilyen tematikájú írás van, ez annyiban különbözik, hogy magyar szereplőket használ magyar környezetben. Ha azzal akart befutni, hogy majd nagy, mellveregető magyarságunkból fakadóan ájuldozni fogunk a könyvtől, szerintem ez egy kicsit mellément. Én az biztos, hogy nem feküdtem ki tőle. De legalább nem lehet a fordításra és a fordítóra kenni a dolgokat.

A többnyire Magyarországon (Budapesten) játszódó történet kisebb fentartásokkal hihető, akár igaz is lehetne. Piszkosul gazdagék, “én vagyok a világ közepe és ti mind szemetek és alattvalóim vagytok” családjába becsöppen egy liba – másként nem lehet nevezni azt a nőt, aki a sokadik verés után sem tudja, hogy a bosszú hidegen jó és jobban jár, ha sértett önérzetét és nagy száját mélyen elássa, amíg a megtorlást meg tudja valósítani. Nem akar ő oda bekerülni, de nem is nagyon szabadkozik a luxus ellen, amíg azt hiszi ez isteni ajándék. A piszkosul gazdagék és a konjunktúra áldozata és siránkozik sokszáz oldalon keresztül.

A történet szépen keretbe van foglalva, az író találkozik a hölggyel, aki elmeséli neki ezt az egész mizériát, majd a végén jön az ígéret az író részéről, hogy majd, esetleg, alkalomadtán folytatása is lesz a történetnek. No, ez eddig rendben is volna, csakhogy a történetben vannak olyan részek amiről a hölgy (aki mesél és főszereplője a könyvnek) nem tudhat, mert nem volt ott, tehát nem mesélheti el – például a férje svájci legénybúcsúja, s ez csak egy példa volt a sok közül. Akkor, hogy is van ez?

Bár lehet lesznek olyanok, akik ezt a történetet készpénznek veszik, de ez akkor is fikció. Azt sem értettem, hogy a beharangozóban minek kellett olyan nagy feneket keríteni a korrupciónak meg a fehér galléros bűnözésnek. Mondott valami újat valaki számára? Vagy a drogok… bocsi hölgyem, nem csak a gazdagok és a hivalkodók drogoznak és az, hogy valakinek eltér a szexuális preferenciája attól, amit a statisztikai átlag vall magáénak, az az illető magánügye és azért nem kell elítélni, sem szexuális perverziónak címkézni.

Nekem ez a könyv a “futottak még…” kategorába sorolódott, újraolvasni nem tervezem… de hát ízlések és pofonok.