Kim Holden - Bright Side

Brigth Side 1

Titkok. Mindenkinek van egy. 

Némelyik nagyobb, mint a másik. 

És amikor a titkokra fény derül… 

Némelyik meggyógyít… 

Míg más elpusztít.

Kate Sedgwick élete minden, csak nem átlagos. Megrázó veszteségeken és tragédiákon ment keresztül, mégis sikerült megőriznie az optimizmusát, és továbbra is mindenben a szépet keresi (elvégre megvan az oka, miért szólítja Bright Side-nak a legjobb barátja, Gus). Kate erős akaratú, vicces, okos és rendkívül tehetséges zenész. Aki soha nem hitt a szerelemben. Ezért, amikor elhagyja San Diegót, hogy egy kisvárosi főiskolán folytassa tanulmányait Minnesotában, egyáltalán nem számít arra, hogy beleszeret Keller Banksbe. Mindkettejükben fellángolnak az érzelmek.

Mindketten harcolnak ellene. 

Mindketten titkolnak valamit. 

És amikor a titkokra fény derül… 

Némelyik meggyógyít… 

Míg más elpusztít.

WOW, 2016

Eredeti mű: Kim Holden – Bright Side

Ez egy ifjúsági könyv. Felnőtteknek szóló ifjúsági könyv. Tudom ez egy meglehetősen zavaros megfogalmazás, de egyike azoknak a könyveknek amiket édemes elolvasni minden korosztálynak, mert marad valamivel belőle a történeten túl. És kell néhány nap amíg megfogalmazódik az ember lányában mindaz amit ezzel a könyvvel kapcsolatban érez.

Első látásra olyannak tünt mint bármelyik ifjúsági regény: rohadtul magabiztos leányzó – aki még zenész is mellette – elkezdi főiskolai tanulmányait, messze otthonról, összejön egy fickóval, ahogy ez már lenni szokott az ilyen történetekben. Sőt! Vannak a könyvnek motívumai amikkel már más írók könyveiben is találkoztam, gondoltam, ez egy innen-onnan összekoppintott és ügyesen összerakott könyv lesz… belehalok, ha megint egy sablon amcsi tini-regény.

… és aztán lassan, fokozatosan kiderül, hogy otthon az nincs. És hogy család sincs… az egyetlen  amit jelenleg ismer, az volt zenésztársai és hozzátartozóik. Egyelten vérrokona, anyai nagynénje éretlen és bulémiával küszködik, apja pedig… nos hát vannak emberek akik nem tudnak szembenézni a ténnyel, hogy van egy Down-kóros gyermekük és már sok évvel korábban messze futott – messze alatt más kontinens értendő. Nem a főszereplő magabiztos leányzó, Kate Segwick a Down-kóros, hanem nővére… aki már csak a múlté, akárcsak anyja, aki beleroppant a felelősségbe és önkezüleg vetett véget életének.

Ezzel a múlttal-jelennel indul neki a főiskolának Kate Segwick… és ez még mindig nem minden, még mindig nem elég, mert ha valakit egyszer elkapott a balsors, akkor azt nem ereszti...

Annyi mondanivalója van ennek a könyvnek… az igaz barátságról, a ragaszkodásról, a másságról, a főiskolai szerelemről, gyermekvállalásról… és az elmúlásról.

Kate Segwick, Bright Side – ahogy legjobb barátja és zenésztársa Gus nevezi, a “Napos oldal”, az élet napos oldala, a töretlen optimizmus és az, hogy mindig mindenben/mindenkiben lát valami jót.

Ez a könyv lehet maradandó élmény, vagy egy monumentális giccs, csupán nézőpont kérdése. Tudod, a bizonyos ízlések és pofonok…  Én ma a maradandó élményre szavaztam és ha olvasni fogod, akkor szerezz be papírzsepit… nagy csomaggal.

Ez nem közvetlenül ide tartozik, illetve ide is és minden más könyvre is érvényes: a borító. Többször, több helyen, több forrásból olvastam már: szép a borító, ronda, az eredeti jobb, imádom… és a jelzők folytatódhatnak. Emberek! A borító érdekel benneteket vagy a könyv tartalma? Ennek a könyvnek egyszerű borítója van, ami közöl minden információt amire szükségem van: a szerző nevét, a könyv címét és a kiadót… és van egy halvány célzás egy hangszerre. Kell ennél több?

 Folytatása is van, mely Kate legjobb barátjáról, Gus Hawthorne-ról szól majd, és arról szól a fáma, hogy a kiadó tervezi a kiadását. Így legyen!

Kylie Scott - Play - Futam

Stage Dive 2

Csak arról volt szó, hogy úgy tesz, mintha egy rocksztár barátnője lenne. Arról nem, hogy bele is szeret…

Mal Ericson, a világhírű Stage Dive rockbanda dobosa villámgyorsan rendbe akarja tenni az életét – egy rövid időre legalábbis. Úgy gondolja, a látszathoz az is éppen elég lesz, ha egy igazi jókislánnyal kezd mutatkozni. Nem úgy tervezte, hogy ez az átmeneti helyzet állandóvá válik, és nem sejthette, hogy éppen így találja meg az igazit.

Anne Rollins álmában sem gondolta volna, hogy megismerkedik majd a rock egyik istenével, akinek a posztereivel tinédzserkorában ki volt plakátolva a szobája – és különösen nem ilyen körülmények között. Anne ugyanis anyagilag nem áll valami jól. Illetve nagyon nem. Ugyanakkor érzi, hogy ha pénzért cserébe úgy tesz, mintha a vad partiarc dobos csaja lenne, annak semmiképpen nem lehet jó vége. És teljesen mindegy, hogy mennyire szexis pasi Mal. Vagy mégsem?

Könyvmolyképző Kiadó, 2016

Eredeti mű: Kylie Scott – Play, St. Martin’s Griffin, 2014

Ugye emlékszel még a Stage Dive zenekarra? És Evelyn és David (a zenekar szólógitárosa) történetére az első részből? Igen, az, amikor erősen alkoholos állapotban Vegasban összeházasodnak és egy egész köteten keresztül folyik a mizéria, elválnak, nem válnak, ügyvédek és egy egész zenekar kavarása, satöbbi. No, ez annak a könyvnek a folytatása, most Malcolm Ericson van a főszerepben, a rockbanda dobosa, de a történetben ismét megjelenik az első rész valamennyi szereplője is.

Ez nekem nagyon, nagyon nem jött be. Az első rész sem lett kedvenc de ez egyike a leginfantilisabb könyveknek amit valaha is olvastam. Egy 27 éves férfi és egy 23 éves nő úgy viselkedik mint két tizenéves a nyolcadik általánosból, s ha nem lenne benne néhány erotikus jelenet, meg egy, a lány vaginájának címzett monológ a pasi részéről – igen, jól olvastad! –, akkor erősen ifjúsági lenne ez az egész.

Kezdjünk egy klissével: a szereplők egy épp lelki válságban levő kőgazdag rockzenész és a problémás gyermekkorú szegény lány, menő párosítás. Egy hét alatt – mert ekkora időtartamot ölel fel a könyv –,  a két főhős megismerkedik, a megismerkedést követő napon falból összeköltöznek, a megjátszott kapcsolat természetesen gyorsan szenvedélyes szexszel bővül, az egy hét elteltével a pasi feleségül kéri, szakítanak, majd ismét összejönnek. Ez még fikciónak is durva!

A történetet egyes szám első személyben a női főhős, Anne Rollins meséli el, aki évek óta plátói rajongással viseltetik a zenekar dobosa, Mal(colm) iránt és valamivel földhözragadtabb érzéseket táplál főnöke, a lepedővírtuóz Reece iránt – aki természetesen magasról tesz rá, amíg bele nem kerül a képbe a híres rocker… Egy újabb klissé: köpök rád, amíg senkinek sem kellesz, aztán ha konkurencia is van a láthatáron, akkor jöhet egy kis verekedés, mert milyen menő a tesztoszteront így fitogtatni.

És még nem beszéltem a főhős nagy, érzelmi válságáról, ami úgy vagy 20 fejezeten keresztül tart, ahhoz, hogy kiderüljön, hogy az dolog hátterében anyja végső stádiumban levő méhnyakrákja áll. Újabb fekete pont a szerzőnek: a tudomány mai állása szerint egy héttel a halál előtt egy rákos beteg nem látogat koncerteket és nem viháncol vendéglőkben.

Azt sem tudom megérteni, hogy két futó ismerősből hogyan lesz “öribari” úgy egyik pillanatról a másikra, csupán azért mert egyikük a szólógitáros felesége (Evelyn, az első részből), a másik pedig a dobossal kavar. És ezzel elérkeztünk a kettős mércéhez is: amikor Anne húga, Lizzy is megjelenik a színen és a basszusgitáros érdeklődni kezd iránta az olyan mintha vörös posztót lobogtattak volna Anne-nek. Szóval ő lóghat egy rockzenésszel, de a húgának meg se forduljon a fejében.

A könyv dúskál a szlengben és a vulgáris beszédben, és nem hinném, hogy a magyar nyelvben van olyan szó hogy “basszer” (biztos, begugliztam!) – ez a basszusgitárost hivatott helyettesíteni. Ja, és a "backstage" magyar megfelelője a kulisszák vagy színpad mögött lenne.

Nem jutottam hozzá egy eredeti, angol nyelvű változathoz, hogy megnézhessem a főhős hogyan is szólítja tulajdonképpen a barátnőjét, Anne-t. Mert ez a magyar változatos “tökfej”-ezés nagyon gáz, és legyünk őszinték, elsőnek nem a leányzó répavörös haja jutna eszünkbe róla, hanem az értelmi fogyaték.

Hosszan lehetne folytatni, hogy mi mindenért adnék még fekete pontot, de hát ízlések és pofonok… Az ifjúság imádni fogja ezt a könyvet és csak szuperlatívuszokban fog beszélni róla. Én nem tudom ezt megtenni, sajnálom…

A sorozat további részei

 1. Lick - Taktus

Könyvmolyképző kiadó, 2015

  Angolul

3. Lead

(Jimmy története)

4. Deep

(Ben története)

Kylie Scott - Taktus (Stage Dive 1)

Az ébredést Las Vegasban nem éppen így képzelte.

Evelyn Thomas úgy tervezte, hogy hatalmas bulival ünnepeli a 21. születésnapját Las Vegasban. Őrült nagy bulival. De a legvadabb álmaiban sem jutott volna eszébe, hogy másnap reggel a fürdőszoba padlóján ébred, élete legdurvább másnaposságával, mellette egy kimondhatatlanul vonzó, félmeztelen, tetovált férfi, és az ujján gyűrű, amelyben akkora gyémánt van, hogy King Kong is elismerően csettintene. Bár emlékezne rá, hogyan jutott el ide!

Könyvmolyképző, 2015

Eredeti mű: Kylie Scott - Lick

A fülszöveg ez esetben is rendesen átvert. Értem én, hogy a könyvet el kell adni valahogy, de...

Fura helyzet, csak úgy felébredsz valaki mellett, pont Vegasban, és hopp házasok vagytok, gondoltam, lesz belőle egy jó kis mosolygós-nevetős könnyed olvasmány, még akkor is, ha a fickó alapból keményfiú, mert ugyebár zenész – és nem a filharmonikusoknál.

Sajnos az ébredés utáni események már nem nyerték el a tetszésem. A történet átment a tipikus amerikai ifjúsági regények sémájába: mondvacsinált problémák, eltúlzott és fölösleges lelkizések, sütött a lelki nyomor, a meg nem értettség és a világfájdalom. A könyv besorolása new adult - bármit is jelentsen az.

Miért kell egy véletlen házasságból akkora, gigantikus problémát csinálni? Szépen csendben elválnak és annyi… de akkor nem lett volna annyi oldal egymás kerülgetése, félremagyarázás és sértődés.

Evelyn és David – a könyv főszereplői – két különböző világból származnak: a lány a puccos felső középosztálybeli családból – neurotikus anya, szakmai sikerekben dúskáló apa, rebellis fiútestvér –, a fiú az ellentéte – szétszakadt család, zűrös szülök, tömény baj. Beüt az alkohol, összeházasodnak és miközben próbálják eldönteni mit is akarnak egymástól és az élettől, megoldják David piciny kis gondját: az ihlethiányt. David újra tud komponálni, ami újabb sikereket jelent a zenkarnak. Komolyan, senkinek nem csengett vissza ez a motívum egy másik könyvből? Például Olivia Cunning – Pengető ujjak-ból?

Szabályszerűen itt is van egy legjobb barátnő, aki mindent jobban tud, mindenbe beleszól és belekavar, és aki – mit tesz a véletlen! – pont ennek a bandának a nagy rajongója. Vártam, hogy mikor fog kettejük közé állni, de végülis nem ő tette meg, hanem David ex-barátnője próbálkozott.

Tulajdonképpen nem is értettem miért nem váltak el vagy miért nem tették semmissé a házasságukat. David megalázta minden lehető módon, ráküldött egy egyész ügyvéd-kontingenst, akik a lányt szabályosan a földbe döngölték, Evelyn pedig megmondta, hogy semmilyen anyagi juttatás/kárpótlás nem kell, csak hagyják békén.

Van benne szex, drog és rock’n’roll, nyelvezete helyenként obszcén – de hát fiúbandáról van szó –, és biztosított a boldog végkifejlet.

Egynek elment, nem ígérem, hogy a sorozat következő részeit is el fogom olvasni… de hát ízlések és pofonok.