Monica McCarty – A Haramia

 

A Felföld retteget fiai 8

   Kedvelitek a dögös, ellenállhatatlan és rettenthetetlen skót harcosokat? Mi igen! Ezért Monica McCarty A Felföld rettegett fiai sorozatának nyolcadik részével, A Haramiával indulunk új turnéra, mely a General Press Kiadó gondozásában került a boltokba. 

   Természetesen a nyereményjáték sem marad el! 

   Bruce elit katonái közül Robert „Haramia" Boyd a legfélelmetesebb. Igazi hazafi, akinek puszta keze halálos fegyver, és mindennél jobban gyűlöli az angolokat. Ám a bosszú keserédessé válik, amikor egy rajtaütés során véletlenül foglyul ejti legfőbb ellensége húgát, és a férfinak meg kell küzdenie a szenvedéllyel – egy olyan csatában, ahol semmiképp sem akar veszíteni. 

   Lady Rosalin Clifford alig ismeri fel a lázadó rabot, akit évekkel korábban megmentett a kivégzéstől. Az igazság iránt mélyen elkötelezett lányt éveken át gyötörte a lelkiismerete, amiért cserben hagyva a bátyját, segített megszökni a veszélyes férfinak. Az árulása most újra kísérteni kezdi, ám nem tud ellenállni a megkínzott harcosnak és a szenvedélynek. De vajon egy igazi angol rózsa szerelme elég ahhoz, hogy felszabadítsa Skócia legrettegettebb harcosát a bosszú terhe alól, mielőtt túl késő lenne? 

   General Press, 2020
   Eredeti cím: The Raider, 2014
   Megrendelhető

   Nyolcadik részéhez érkezett Monica McCarty Felföld rettegett fiai sorozata, s ha sorozatokról van szó, különösen ilyen sok részesekről, akkor kevés kivétellel egy idő után elveszítem érdeklődésem, mert a cselekmény elül, már semmi izgalom nincs benne, és bizonyos, a sorozatra jellemző klisék jelennek meg. Szerencsére ez nem fordul elő McCarty esetében, bár nem mondom, hogy ismeretségünk teljesen felhőtlen volt. Már többször is elmondtam, hogy számomra a sorozat második kötete volt az erőpróba, mert háromszor is neki kellett futnom, míg sikerült végigolvasni, s utólag nem is értettem, hogy a korábbi alkalmakkor mi nem tetszett benne. 

   Bár ez egy sorozat része, bármikor be lehet kapcsolódni, anélkül, hogy bárkinek is hiányérzete lenne, vagy ne értené miről is van szó. S ezt semi nem illusztrálja jobban, mint az első részben megjelent előhang: minden történet egy-egy rettenthetetlen skót harcosról szól, Robert the Bruce titkos seregének tagjáról, s az egész együtt része annak a történetnek, amely elmeséli, hogy mi is történt Skóciában a 14. század elején.

   “Az Úr ezerháromszázötödik esztendejében. Kilencévnyi véres háború után Skócia végleg angol kezekbe került. 1. Edward, a keresztény világ leggátlástalanabb és leghatalmasabb embere ül a trónon, William Wallace, Skócia kiváló szabadságharcosa pedig angol börtönben sínylődik. Látszólag minden elveszett, a felkelés hangjait elnyomta nagy hatalmú Edward, „a skótok kalapácsa”. 

   Skócia legsötétebb órájában azonban a szabadság fáklyája még egyszer lángra lobban. Amikor már szinte minden remény elveszett, Robert the Bruce, Carrick earlje és Annandale lordja bejelenti igényét a trónra. 

   Tervét nem egyedül viszi véghez. 

   Már-már a feledés homályába veszve, szinte teljesen elfeledve él a legenda egy elit harcosokból álló, titkos csapatról, akiket maga Bruce válogatott össze a Skót-felföld és a Belső-Hebridák legsötétebb zugaiból, hogy létrehozza a világ addigi legveszedelmesebb harci alakulatát. 

   Egy olyan korban, amikor élet és halál mezsgyéje szinte csak árnyéknak tetszik, Bruce felföldi harcosai addig meg sem állnak, amíg ki nem vívták a skótok szabadságát. 

   Ezek a történetek azokról a férfiakról szólnak, akik a szabadság hívására válaszolva egy széthulló nemzetet kovácsoltak eggyé.” 

  Ahogy haladunk előre a sorozattal, a történetekben egyre nagyobb teret kap a romantika, ami egyáltalán nem rossz, legalábbis szerintem, mert én kedvelem a romantikus történeteket, még akkor is, ha némi kardforgatás is jár hozzá… vagy különösen akkor, ebben a történetben pedig csodálatos egyensúlyban volt a romantika és az “akció” adta izgalom. 

   A történet két főhősével mindjárt a Prológusban megismerkedhettem. Igazándiből a férfi főhőssel már találkoztak azok, akik a sorozat valamennyi részét olvasták, hiszen Robert Boyd már feltűnt itt-ott epizódikusan. Most éppen sokadmagával Kildrummy várában raboskodik. 

   Az új szereplő a női főhős, Lady Rosalin Clifford, Clifford báró húga, aki a történet kezdetén ellenállhatatlannak tartja a skót harcosokat, akik bátyja várában raboskodnak, különösen Robert Boyd dobogtatja meg szívét. S mivel az ifjú hölgynek nem sok fogalma van a való világ dolgairól, különösen arról, hogy miről szól a hadifogoly státusz, partizánakcióba kezd, és lopva ételt visz a raboknak. Ennek az akciónak maga Robert Boyd issza meg a levét, ezt pedig Lady Rosalin erősen fejlett igazságérzete nem tűrheti, ezért segít megszökni neki. 

   A két főhős következő találkozása hat évvel később történik, és akkor a dolgok leosztása megfordul: Lady Rosalin a fogoly és Robert Boyd a fogvatartó. Ugyanis Robert Boyd, a Haramia, Robert the Bruce behajtója. Neki az a feladata, hogy anyagiakat szedjen össze a bújkáló skót királynak, amiből az továbbra is finanszírozhatja az angolok ellen folytatott hadjáratát. Lady Rosalin nem egyedül kerül fogságba, hanem unokaöccsével együtt, aki Clifford báró örököse, ez pedig vaskos váltságdíjat jelent. S elrablásuk nem volt szándékos, hanem ahogy az lenni szokott, Lady Rosalin rosszkor volt rossz helyen. 

   Innen nem nehéz kitalálni, hogyan fog végződni a történet, csakhogy a boldog végkifejletig hosszú utat kell bejárni. S akkor még ott van az is, hogy egy ilyen rettenthetetlen skót harcos nem állhat össze egy angol kisasszonnyal. Különösen egy olyannal nem, akinek a bátyja a skótok egyik legádázabb ellensége. S az angol kisasszony sem egy ájuldozós virágszál, hanem egy nagyon is belevaló hölgyemény, aki nem riad vissza semmitől. Kedveltem Rosalin Cliffordot a merészségéért, azért mert személye nem volt túlidealizálva. A hölgynek igenis bűntudata van, mert annak idején segített megszökni Boydnak, ami megkérdőjelezi bátyja iránti hűségét, ugyanakkor szerelmes. Az sem könnyíti meg a dolgát, hogy bátyja és szerelme nemcsak a barikád két különböző oldalán állnak, hanem egy fura játékot játszanak, aminek az a neve, hogy melyikük tud jobban betartani a másiknak. 

   Izgalmas, pörgős történet volt szerethető karakterekkel, szerelemmel és némi erotikával fűszerezve – pont annyival, amennyi kell. Az egyetlen negatívum az, hogy a következő részre legalább a következő évig várni kell. 

   Én nagyon kedveltem a történetet, ami zsáner és a sorozat kedvelőinek kötelező olvasmány. De, ugye, ízlések és pofonok… 

Kapcsolódó bejegyzések:

Az Újonc

A Vadász

   Monica McCarty sorozata Robert Bruce titkos elit alakulatának tagjairól szól. Minden rettenthetetlen harcosnak van egy “gúnyneve” is, melyet egymás között használnak és amely az illető különleges képességeit tükrözi. A ti feladatotok az, hogy a név alapján beazonosítsátok ezt a gúnynevet és beírjátok a Rafflecopter megfelelő dobozába. 

   Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz. 

   Tehát, ha Robert Boyd a Haramia, akkor kicsoda 

Lachlan MacRuairi? 

a Rafflecopter giveaway

09.15 - Kelly és Lupi olvas 

09.17 - Betonka szerint a világ… 
09.19 - Dreamworld 
Blogturné Klub

Rachael Anderson – Lord Drayson bukása

   

   Tanglewood 1

A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Rachael Anderson Lord Drayson bukása c. regénye, mely a Tanglewood sorozat első kötete. Ennek örömére a Blogturné Klub négy bloggere bemutatja Colin Cavendish és Lucy Beresford elbűvölő történetét, melyben úrból szolga válik, miközben a tervezett bosszú szédületesen új irányt vesz.

Tartsatok velünk, kövessétek a turné állomásait, és vigyétek haza a kiadó által felajánlott regény egy példányát!

Amikor Colin Cavendish, Drayson újdonsült grófja tájékoztatja Lucy Beresfordot, hogy az édesanyjával együtt el kell hagyniuk a házat, amit az elmúlt két évben az otthonuknak tekintettek, Lucy rettentően felháborodik. Nincs se pénzük, se rokonaik, nincs senki, akihez segítségért fordulhatnának, és nincs hova menniük. Hogy meri a gróf minden lelkiismeretfurdalás nélkül felrúgni az apja Beresfordéknak tett ígéretét?

A végzet Lucy kezére játszik, amikor egy lovasbaleset után eszméletlen állapotban talál a grófra az út közepén. Amikor a férfi magához tér és nem emlékszik rá, hogy ki is ő valójában, Lucy megragadja az alkalmat, hogy leckét adjon alázatosságból a grófnak: elhiteti vele, hogy ő csupán egy egyszerű szolga, méghozzá Lucy szolgálatában.

És ezzel kezdetét veszi az elbűvölő mese egy nagyképű lordról és egy lobbanékony fiatal lányról, akik úgy belekavarodnak az események hálójába, hogy az is kérdésessé válik, kikeverednek-e belőle valaha.

Könyvmolyképző, 2020

Erdeti cím: The Fall of Lord Drayson, 2016

Megrendelhető              Beleolvasó   

   Új szerző mutatkozik be a Könyvmolyképző Kiadónál. Rachael Anderson romantikus műfajban alkot, és már számos kortárs és klasszikus romantikus könyve jelent meg angol nyelven. Magyarul egy klaszikus romantikus történetet hozott el nekünk a Kiadó, mely az Arany pöttyös kategóriában jelenik meg – miben másban? – és egy trilógia indítókötete. Igazándiból jobban örültem volna, ha például hamarabb Sarah MacLean A szerencsejáték szabályai című sorozatának következő könyve jelenik meg, de olvasói érdeklődésre a Molyon a Kiadó azt válaszolta, hogy az is érkezik, bár nem valószínű, hogy az idén.

Nagyon kedvelem a klasszikus romantikus történeteket, tehát kétség nem fért hozzá, hogy ezt a könyvet olvasni akarom, s rögtön le is csaptam a lehetőségre, amikor a blogturné ötlete felmerült.

A könyv első harmadában kicsit összezavart a tény, hogy mindaz, amit addig olvastam kísértetiesen hasonlított Teresa Medeiros Felejthetetlen csók című könyvére. Az új tulajdonos kisuppolná a tulajdonába került házból a lakókat, leesik a lóról, a történet hősnője találja meg, a hős emlékezetkiesésben szenved – értsd: azt sem tudja ki ő maga –, s ezt kihasználva a hősnő a maga javára próbálja fordítani a dolgokat, majd mikor az illető úr memóriája visszatér előbb sértődötten hazahúz, majd visszatér a tett helyszínére (rokonaival együtt), mert a távollét ideje alatt rájön, hogy nem tud a hősnő nélkül élni. Nagyjából ez történik mindkét könyvben, csupán a körítés más, a szereplők mások, és Beresfordék sorsa Lord Drayson nélkül is rendeződni látszik majd.

   A történet hősnője Lucy Beresford – igazándiból Lucille, de teljes nevén csak akkor szólítják, ha nagy bajban van. S Lucy kisasszonnyal ez bizony sokszor előfordult már, mert annak ellenére, hogy egy lelkész egyetlen gyermeke, símán felvette a versenyt a falu fiúgyermekeivel vásottságban és csínyben. Tanglewood birtok egyik kis házában él özvegy édesanyjával és egyetlen szolgálójukkal Georgie-val, Lord Drayson, a birtok tulajdonosának jóvoltából. Nos Tanglewood nem a grófi család kedvenc tartózkodási helye, évek óta senki közülük nem is járt még a környéken sem, ezért Lucy és édesanyja békésen éldegél a kis házban édesanyja szerény jövedelméből, amit az asszony ruhajavítással, Lucy pedig rózsái árulásával egészít ki. Mert Lucy Beresford imád kertészkedni. Ő az a nagyon pozitív hősnő, akit utálni kellene a tökéletessége miatt, mert akárhonnan nézem, ő egy tökéletes karakter: szerény, dolgos, nem hordja fenn az orrát, mindenkivel kedves és segítőkész. Csakhogy van Lucynak egy másik oldala is, az a vásottság és csínyre való hajlam, amit gyermekkora óta nem tudott kinőni, csupán elkendőzte szülei kedvéért. És ez teszi őt szerethetővé.

   Ezt az idilli életformát zavarja meg Colin Cavendish, az új Lord Drayson érkezése. Akinek fogalma sincs elhunyt apja és a lelkész özvegye közötti egyezségről (nem is érdekli), nincs szüksége a kissé leharcolt birtokra, s mivel nem tartozik a hitbizományhoz, rövid úton meg akar szabadulni tőle. S mivel Mrs Beresford hosszabb rokonlátogatáson tartózkodik, Lucy az, akivel a fiatal gróf közli, hogy záros határidőn belül más lakhely után kell nézniük, mert a birtok eladásra kerül, az új tulajdonos pedig nem valószínű, hogy megengedné nekik, hogy továbbra is ott lakjanak.

Lord Drayson egy kicsit olyan volt mint Mr. Darcy kevély és arrogáns korszakában, ezért amikor a lovasbaleset megtörténik, és a gróf úgy tér magához Lucyék házában, hogy fogalma sincs kicsoda ő, honnan jön és mit keres ott, akkor Lucy gondol egy merészet és símán beeteti, hogy az alkalmazottjuk és lakhatásért látja el a ház körüli feladatokat, ami a későbbiekben számos mulatságos jelenetet eredményez, ugyanakkor közel hozza egymáshoz a történet két főhősét is. Nem, nem annyira közel, hogy lepedőszaggatás is szóba kerüljön. Ez egy teljesen erotikamentes történet, bár azért egy-két csók (vagy több) elcsattan. A grófnak ugyan fenntartásai vannak azzal szemben, amit Lucy állít, hiszen modora, beszéstílusa nem egy egyszerű szolgáé, meg a kezei sem egy munkásemberéi, de mivel a fejében ijjesztően fúj a szél, kénytelen elfogadni azt, amit a lány mond, legalábbis ideig-óráig.

   A két főhősön kívül a történetnek számos szerethető mellékszereplője van, és teljességgel hiányzik a negatív hős – ugyan Lord Drayson eleinte mindent megtett, hogy ennek megfeleljen –, bár nem is tudom hol lett volna a helye ebben a történetben. A most megismert mellékszereplők közül ketten is megkapják a maguk történetét a sorozat folytatásaiban, viszont Georgie, Beresfordék szolgálólánya nem, ami nagy kár, mert szerintem ő egy nagyon színes karakter és szívesen olvastam volna sorsa további alakulásáról.

Pörgős és nagyon szórakoztató történet volt, melyet a zsáner kedvelőinek mindenképpen el kell olvasniuk. A szerző nagyszerűen ábrázolta a kor szokásait, a vidéki Angliát, és a stílusa annyira könnyed és olvasmányos, hogy símán ott éreztem magam Tanglewoodban. Ez egy nagyon szépen megírt történet. Én kiváncsian várom a folytatásokat – lehetőleg minél hamarabb –, de ízlések és pofonok...

Játékunk során nagyképű urakat, hercegeket keresünk. Minden állomáson találtok egy idézetet, nektek pedig nincs más dolgotok, mint kitalálni, kitől származik, és a nevét beírni a Rafflecopter megfelelő sorába.

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

“– Nincs megtévesztőbb, mint a látszólagos szerénység – mondta (...). – Gyakran ingadozó véleményt takar, néha pedig nem egyéb, mint rejtett dicsekvés.”

a Rafflecopter giveaway

Blogturné Klub

08/24 Betonka szerint a világ…

08/26 Deszy könyvajánlója

08/28 Dreamworld - extra

08/30 Dreamworld

09/01 Hagyjatok! Olvasok!

Johanna Lindsey – A szívvel ne dacolj!

Shefford lovagjai 1

Reina kész fellázadni a sorsa ellen. Sir Ranulf lovag, az aranyló óriás, foglyul ejtette, hogy elvigye a mindenki által megvetett Lord Rothwellhez, aki frigyre kényszerítené. Ám Reina sosem fogadná el e köteléket, ezért elrablójának ajánlja fel a kezét: hatalmas úrrá teszi… amennyiben a férfi hajlandó feleségül venni.

Ám a bátor lovag érdekházasságnál többre vágyik ezzel a büszke, makacs hölggyel, aki bár megvetéssel bánik vele, mégis feltüzeli a vérét. Azt akarja, hogy Lady Reina szabad akaratából legyen a felesége – ha nem, Ranulf magáévá teszi.

A mindkettejükben izzó szenvedélyt azonban nem sokáig tagadhatják – még akkor sem, ha komoly veszély fenyegeti őket, ha a szívükre hallgatnak, és vállalják e végzetes, felkavaró szerelmet.

Gabo, 2020

Eredeti cím: Defy Not the Heart, 1989

Megrendelhető  

2019 októberében egy jobb helyre távozott a sokak által kedvelt klasszikus (vagy történelmi – kinek melyik elnevezés tetszik jobban) írások szerzője, Johanna Lindsey. Nem mondanám, hogy ebből az alkalomból – in memoriam – jelentetné meg a Gabo Kiadó a szerző Shefford lovagjai duológiájának első részét, hiszen az évek során Lindsey több könyve, sorozata is megjelent a kiadó gondozásában, elég csak a Malory család sorozatra, a Sherring Cross vagy Locke család trilógiákra gondolni, vagy a szerző vikingekről vagy amerikai telepesekről szóló könyveire, s akkor még nem beszéltem az önálló történetekről.

Nem állíthatom határozottan, hogy a szerző rajongója lennék. Többnyire kedvelem írásait, vannak könyvei, melyekért kifejezetten rajongok, de vannak olyanok is, melyeket nem szerettem, ez akár egy sorozaton belül is előforult, de mindig egészséges kiváncsisággal fordulok egy-egy újabb Johanna Lindsey könyv fele.

A szívvel ne dacolj! című könyvét a szerző több mint harminc évvel ezelőtt írta, s bár egy két részből álló sorozatról van szó, az angol nyelvű folytatásra több mint tíz évet kellett várni – remélehetőleg nekünk azért a magyar nyelvű megjelenésre nem. Azt is el kell mondanom, hogy ez egy lezárt történet, mindenki megelégedésére ott a boldog végkifejlet, és a folytatás egy teljesen más párosról fog szólni, bár a kor, amiben játszódik ugyanaz, mint A szívvel ne dacolj! esetében. Tehát ez a történet azok számára is élvezhető, akik ódzkodnak belefogni egy sorozat olvasásába, míg az összes rész boltokba nem kerül.

Lindsey könyve a 12. század végi Angliába visz vissza, a lovagok korába, egy olyan időszakba, amikor egy nemesi család lánygyermeke csereáru volt egy szövetség, a vagyon megszerzésére. Az érzelmek és az életkor nem számított, kamaszlányokat kényszerítettek nagypapa korú férfiakkal kötendő házasságra, s ha egyezkedéssel nem lehetett, akkor a menyasszonyrablástól sem riadtak vissza.

A történet hősnője ilyen szempontból szerencsésnek mondható, mert bár kialkudott vőlegénye életét vesztette a keresztes hadjáratok egyik csatájában, a szintén távol levő apja engedélyt ad lányának, hogy maga válasszon vőlegényt, de szerencsétlenül életét veszti, még mielőtt lánya döntene. Reina már két éve egyedül igazgatja a család birtokait mikor a tragédia bekövetkezik, s a hír nagyon gyorsan terjed. S mivel Reinával nagy vagyon is jár, többen is megkörnyékezik. Egyesek udvarlással, mások erőszakkal, vagy akár csatával, mert van olyan is aki, aki megtámadja a várat.

Egy ilyen támadás visszaverésében segít a hősnőnek Ranulf lovag, akiről jó lenne azt mondani, hogy épp arra járt, de nem. Ő zsoldos és azért fizetik, hogy Reinát „vőlegényéhez” vigye. Ahhoz a vőlegényhez, akiről Reina még soha nem hallott, és aki már öt felelséget elfogyasztott, korát tekintve fél lábbal már a gödörben van, de arra van esze, hogy tekintélyes vagyonát a Reináéval gyarapítsa házasság által.

A főhősről tudni kell, hogy ő pontosan olyan, mint a szőke herceg fehér lovon. Azzal a különbséggel, hogy akkora, mint egy háromajtós szekrény, rettenthetetlen lovag híre messze megelőzi, és olyan bunkó mint hat pár rendőrcsizma. Ez pedig az úri nevelés hiányának tudható be, mert bár egy lord törvénytelen gyermeke és lovagnak nevelték, az úri viselkedés elsajátítása valahogy kimaradt az életéből. Egyetlen vágya van: annyi pénzt összegyűjteni, hogy saját birtokot vehessen, amit már ki is nézett magának, és egyetlen lépés választja el a megvásárlásától. A Reina leszállításával kapott pénzzel pedig elérhető közelségbe kerül a birtokvásárlás.

A főhősnek van még egy kellemetlen tulajdonsága: ki nem állhatja az úrhölgyeket, ez pedig a múlban szerzett kellemetlen tapasztalataiban gyökerezik. Viszont vicces módon macskát tart, akit Lady Ellának nevez, és aki imádattal csüng gazdáján, sőt még lovaglás közben is a vállára telepedik, ha úri kedve úgy diktálja. Lady Ella fontos és nagyon mulatságos szereplője ennek a történetnek

Reina és Ranulf házassága nem az égben köttetett, hanem okos húzás Reina részéről, akinek kis külső segítséggel sikerül meggyőznie a lovagot, hogy ne szállítsa le a követelőző, de ismeretlen álvőlegénynek, hanem inkább vegye feleségül, ő pedig tálcán szolgáltatja mindazt, amire a férfi vágyott: birtokot, vagyont, elismerést. Ha valaki azt hiszi, hogy ezzel vége a történetnek, akkor nagy tévedésben van, hiszen a java még csak ezután következik.

Milyen lehet két, egymás számára szinte teljesen idegen ember házassága? Nagyon hangos. Olyan, mint amikor egy kis pukkancs találkozik a behemót bunkóval, minketten makacsak és önfejűek, s mindegyik próbálja a másikra erőszakolni akaratát. Egyikük furfanggal, a másikuk erőfitogtatással. Ez megy is, meg nem is, hiszen mindketten nagyon fiatalok s kevés élettapasztalatuk van, különösen a párkapcsolatok terén. S a házasságukban egy másik dolog is sántít: az ifjú férj nem brillíroz a hálószobában. Nem mintha Reina saját tapasztalatból tudná ezt lemérni, viszont elég locsogást hallott már a gyönyörről, amiben ő nem részesül.

Milyen volt a történet? Pörgős, vicces és nagyon szórakoztató. Voltak családi titkok, félreértések, lovagi harcok a várért és a várúrnő kegyeiért – de főleg a vagyonáért –, vicces helyzetek és természetesen erotika. Nem explicít, legalábbis nem annyira, mint némely kortárs műben, de kellően elmerülhet az olvasó a házatársi gyönyörök milyenségében, sőt még egy, a saját neméhez vonzódó szolga vágyakozásaiban is.

Kedveltem a történetet. Az is igaz, hogy ritkán szoktam ilyen régi időkben játszódó romantikusokat olvasni, mostanában ritkán is jelennek meg ilyen kiadványok. Ez egy szokatlan történet, ami nagyon eltér a sablontól: megismerkedés, szerelem némi gubancokkal, s majd szólnak az esküvői harangok. Itt a történet az esküvővel kezdődik, s minden más csak utána jön, mert miért is ne?

Kinek ajánlom? A szerző és a klasszikus romantikus történetek rajongóinak, ők minden bizonnyal kedvelni fogják ezt a fergeteges történetet. De természetesen ízlések és pofonok...

A szerző nevéhez kapcsolódó bejegyzések

Ha magadba bolondítasz

Gyönyörű vihar

Szívedben a válasz

Elizabeth Hoyt – A bűn hercege

 Maiden Lane 10

"Mindenkinek, akivel előfordult, hogy reménytelenül beleszeretett... a rosszfiúba."

   Mi hajlamosak vagyunk kicsit beleszeretni a rosszfiúkba, tehát ezzel a szerzői ajánlással indítjuk útjára Elizabeth Hoyt A bűn hercege című könyvének blogturnéját, és ismét elmerülünk a Maiden Lane sorozat és a 18. századi London dekadens világában.

   Tartsatok velünk és ne felejtsetek el játszani nyereményjátékunkon!

   EGY BŰNÖS FÉRFI
   Halálosan jóképű. Hiú. Lelkiismeretlen. Valentine Napier, Montgomery hercege mindent megtesz azért, hogy az irányítása alatt tartsa az embereket, és ennek érdekében még a zsarolástól sem riad vissza. A száműzetésből hazatérve egyetlen cél vezérli: bosszút akar állni azokon, akik ártottak neki. Ám a tervét keresztülhúzhatja az, amit az otthonában talál.

   EGY BECSÜLETES NŐ

   A házasságon kívül született házvezetőnő, Bridget Crumb ravasz, okos és mindenekfelett hűséges. Amikor Montgomery hercege megzsarolja az arisztokrata származású anyját, Bridget a főúr szolgálatába áll, hogy felkutassa a terhelő bizonyítékot – ám valami sokkal veszélyesebbre bukkan.

   EGY TITOK, AMELY MINDKETTEJÜKET TÖNKRETEHETI
   Montgomery hercegét teljesen elvarázsolja a megtévesztően pedáns – és meglepően szellemes – kémnő. Bridget pedig hiába próbálkozik, nem tud ellenállni a herceg sármjának. Az akaratok viadala közben azonban rá kell jönniük, hogy mindketten titkokat őriznek, és egyikük sem olyan becstelen, és nem is olyan ártatlan, mint amilyennek tűnik…

   General Press, 2020

   Eredeti cím: Duke of Sin, 2016

   Megrendelhető

   Elfogult vagyok ha Elizabeth Hoyt könyveiről van szó. Első sorban azért, mert kedvelem a klasszikus (történelmi) romantikusokat, kedvelem a szerző stílusát és nagy rajongója vagyok a Maiden Lane sorozatnak. A bűn hercege a sorozat tizedik része, s nagy sajnálatomra – gondolom ezzel nem vagyok egyedül – már csak két rész maradt a sorozatból. De a jó hír az, hogy azóta a szerző egy új sorozaton dolgozik, melynek első része már meg is jelent angol nyelven, a második az idénre várható, és remélem valamikor mi is olvasni fogjuk (minél hamarabb, annál jobb).

   Jó ideje kiváncsi vagyok erre a történetre (is), mert mindkét főszereplője meglehetősen érdekes figura. És nem is ismeretlenek, hiszen mindketten legelőször a sorozat ötödik részében jelennek meg először: Bridget Crumb a St. John háztartás talpraesett házvezetőnőjeként, Montgomery hercege pedig az excentrikus arisztokrata, aki Asa Makepiece-nek ajánlja fel anyagi segítségét, amikor a Harte Vigadója porig ég. S valamilyen formában azóta is jelen voltak a népes Maiden Lane szereplők családjában. Aki figyelemmel kíséri a sorozat történéseit, az pontosan tudja, hogyan: Bridget Crumb diszkréten, szinte észrevétlenül, Montgomery hercege viszont annál nagyobb felhajtással, minek következtében joggal mondhatta magának London a legelvetemültebb gazembere címet. Bár már az előző részben egy háztartásban tartózkodnak, hiszen Bridget már a herceg házvezetőnője, nyilvánvaló volt, hogy kettejük nagy összecsapása erre a tizedik részre maradt. És nem kellett csalódnom, mert amit ezek ketten letekertek, az nem szikrázott, hanem egy egész tüzijátékkal felért.

   Montgomery hercege elméletileg száműzetésben van. Gyakorlatilag saját tervezésű házának – a Hermész-ház – titkos szobájában bújkál, mert:

"... csak azért egyezett bele, hogy száműzzék Angliából, mert az a nyomorult Wakefield – egy nagyképű államférfi, aki túlságosan is fontosnak képzeli magát –, azzal fenyegetőzött, hogy különben vádat emeltet Val ellen emberrablásért. Csak mert egyetlenegyszer elrabolta a húgát. Vagy kétszer. Talán háromszor. Hát számít ez? Végül is nem esett bántódása..."

   Most pedig elő kell bújnia rejtekhelyéről, hiszen hírt kap arról, hogy féltestvére Asa Makepiece-szel készül házasságot kötni, neki pedig azt meg kell akadályoznia. Ahhoz, hogy szabadon járhasson-kelhessen rehabilitálnia kell nevét, amit csakis a tőle megszokott módon tesz meg: zsarolással. S ez esetben nagyon magas helyre céloz, ami lehetővé teszi egy új szereplő megjelenését is, természetesen egy újabb herceg kerül képbe mellékszereplőként, annyira jól, hogy a sorozat zárókötete majd az ő története lesz. Azt hiszem az egész Egyesült Királyságban nincs annyi herceg, mint amennyi ebben a sorozatban volt.

   Hoyt főhőseiről nagy általánosságban elmondható, hogy nem szép emberek. Sem a férfiak, sem a nők nem a fizikai szépségükkel tűnnek ki, hanem a személyiségükkel. Ritka az, amikor valamelyik szereplője kimondottan szépség. Most szakít ezzel a szokással, és Montgomery hercege a legdögösebb fickó, akit valaha is hátán hordott a föld, mintha a velejéig romlott természetét az angyalian szép külsővel akarná kompenzálni a szerző. És Valentine Napier, Montgomery hercege szeret meztelenkedni, amivel meglehetősen irritálja komoly és kötelességtudó házvezetőnőjét. 
   S nemcsak ezzel bosszantja a szerinte prűd házvezetőnőt, hanem azzal is, ami neki a lételeme, azaz mások zsarolásával. Ami még bosszantóbb az, hogy ennek ellenére Bridget Crumb fizikailag vonzódik a romlott fickóhoz, ami kellemetlenül érinti és némileg akadályozza is küldetésében. Mert Bridget Crumb nem véletlenül van a hercegi rezidencián, neki kell titokban visszalopnia azokat a tárgyakat, leveleket, melyekkel Montgomery az arisztokrácia egyes tagjait zsarolja. Ez pedig veszélyes vállalkozás, különösen, hogy neki magának is titkolnivalója van, mégpedig a származása. Bridget Crumb számazása egy újabb ékes példája volt annak, hogy abban a korban mennyire nem érdekelte az arisztokrata szülőket törvénytelen gyermekeik sorsa.

   Azt hiszem már többször is jeleztem, hogy nekem mennyire hiányzik a St. Giles-i kísértet, amely a sorozat első részeiben olyan volt mint hab a tortán. Jó volt mindegyik történet, de a kísértet személye plusz izgalmat hozott, ami hiányzott, mióta az utolsó kísértet, Wakefield hercege szögre akasztotta a harlequin jelmezt. Ezt pótolja most a szerző a Káosz Urai nevű titkos társasággal, mely a kísértet tökéletes ellentéte. Míg a kísértet az igazságért, a szegények jólétéért harcolt, a Káosz Urai egy arisztokratákból verbúválódott csapat, mely összejövetelein a szexuális perverzióknak hódol, és sokszor még a gyilkosságtól sem riadnak vissza torz rituáléik során. Ez a titkos társaság már az előző könyvben is feltűnt Eve Dimwoody, a herceg féltestvérének elbeszéléseiben, most viszont jobban megismerhettem azt, hogy kik ők és milyen szórakozásoknak hódolnak. Tagjaik valamennyien a delfin jelét tetováltatták magukra, s természetesen Montgomery hercegének is van egy ilyen jele a becses hátsófelén, bár a beavatási szertartáson soha nem esett túl. Most viszont a társaság még több hatalommal kecsegteti, őt pedig a hatalom élteti. S bármilyen szemét alak, lehetetlen nem szeretni.

   Természetesen mindkét főhős múltjával megismerkedhettem. Bridget Crumb származását elég könnyen kitalálja mindenki, aki a sorozat valamennyi részét figyelmesen elolvasta. Elég csak levennie azt az átkozott főkötőt. Valentine Napier múltja viszont bonyolultabb, s egy nagyon boldogtalan gyermekkorral kezdődik, bár ez csupán magyarázat és nem mentség a későbbi minősíthetetlen viselkedésére. S aki azt hiszi, hogy Valentine Napier egyetlen titka az, hogy első osztályú zsaroló, az nagy tévedésben van.

   Eszméletlenül pörgős történet volt millió titokkal, sok-sok történéssel és izgalommal. S szeretném azt mondani, hogy a végére és a Bridget iránt érzett szerelem hatására a herceg megjavult. De nem mondhatom. Montgomery hercege azzal vonul be a sorozat történelmébe, hogy legkedvesebb szórakozása az, hogy kinek hogyan tud jobban betartani. Lehetőleg kedvesnek tűnő mosollyal az arcán.
   Mint mindig, a cselekménnyel párhúzamosan most is kaptam egy mesét, melyet akárcsak eddig, részletenként a fejezetek előtt olvashattam el. Gondolom nem véletlenül esett a választás A szívtelen király című mesére, mert a hercegből mintha hiányozna minden pozitív tulajdonság.
   Minden sorát imádtam. S mikor azt hittem, hogy ezt már semmivel nem lehet fokozni, a szerző meglepett egy olyan epilógussal, ami hatalmas mosolyt csal az arcomra valahányszor eszembe jut. A zsáner rajongóinak kötelező olvasmány... de ízlések és pofonok.

   "Rengeteg gyerek tartózkodik a kertjében, gondolta Val rosszalóan. Csak azért jött ki, mert a házában rengeteg felnőtt tartózkodott, akiknek a jó része valamikor aktívan megpróbálta megölni. Eve lakodalmának reggelét ülték a Hermész-házban, és Bridget megtiltotta, hogy bárkit megmérgezzen. Még Wakefieldet sem volt szabad.
   Pedig Val úgy gondolta, Wakefieldre igazán kaphatna felmentést."

A szerző nevéhez kapcsolódó bejegyzések:

6. A sötétség hercege

7. Egy ágyban a szörnyeteggel

8. Szívembe zárva

9. Édes csábító

   Játékunk természetesen a Maiden Lane sorozathoz kapcsolódik, és arra vagyunk kíváncsiak, hogy mennyire ismeritek a sorozatot és szereplőit.

   A turné minden állomásán egy-egy szereplő nevét rejtettük el. A ti feladatotok az, hogy megtaláljátok ezt a nevet, a Rafflecopter megfelelő dobozába pedig annak a könyvnek a címét írjátok be, melynek a főszereplője volt.

   Figyelem! A beírt válaszokon már nem tudunk módosítani. A kiadó csak magyarországi címre postáz. A nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

05.15 - Betonka szerint a világ…

05.17 - Könyvvilág

05.19 - Angelika blogja

05.21 - Olvasónapló

05.23 - Dreamworld

Mary Jo Putney – Váratlan szerelem

   A jó útra tértek testvérisége 4

   Napóleon ​Elba szigeti száműzetését követően az egykori brit hírszerzőtiszt, Simon Duval abban a reményben tér vissza Angliába, hogy új értelmet talál az életének. Csakhamar a másod-unokatestvére özvegye, Suzanne Duval nyomára akad. A nehéz körülmények között, varrónőként dolgozó Suzanne elmúlt pár éve legalább annyira kalandos volt, mint Simoné. Miközben mindketten úgy vélik, már túl vannak a szerelmen, újbóli találkozásuk arra készteti a férfit, hogy baráti házasságot ajánljon a rokonának, és Suzanne ezt el is fogadja.
   Nem kereste, nem vágyott a valódi házasságra, de amikor Suzanne az új férjével Simon fogadott testvérének keresésére indul, a meghittség és a gyengédség mindkettejük lelkét meggyógyítja – és erős, nem várt szenvedélyt gyújt bennük. A franciaországi hírek azonban fenyegetik az ifjú pár boldogságát. Napóleon elmenekült Elbáról, és Wellington herceg személyesen kéri Simont, hogy segítsen elkerülni egy újabb pusztító háborút. Ezúttal azonban a férfi nem egyedül vállalja a kockázatot.
   A jó útra tértek testvérisége legújabb kötetében egy vészterhes korban két sokat próbált ember egymásra találásáért izgulhatunk.

   General Press, 2020

   Eredeti cím: Once a Spy, 2019

   Többször is elmondtam már, hogy mennyire kedvelem a régi időkben játszódó romantikus történeteket, igaz szerzője válogatja, tehát nyilvánvaló volt, hogy ezt a könyvet is akarom. Bár újabban nem fordulok feltétlen rajongással a szerző írásai felé, kiváncsi voltam, hogy mit lehet kihozni egy olyan történetből, mely a napoleoni háborúk idején kezdődik, és az egyes részek férfi főszereplőit egy közös esemény köti össze: kivégzésük előtti éjszakán együtt szöknek meg a francia fogságból. Valamilyen formában valamennyien a brit korona szolgálatában állnak, s akik figyelemmel kísérik a sorozatot és a szereplők sorsának alakulását, azok már tudják hogy hármójuk élete hogyan alakult. Most egy újabb epizóddal folytatódik A jó útra tértek testvérisége, melynek főszereplője a félig francia, félig angol Simon Duval ezredes, aki az angolok kémhálózatának oszlopos tagja a háború idején.

   Fogalmam sincs végül is hány részes lesz ez a sorozat, az ötödik rész angol nyelvű megjelenése az idén várható és Lucas Mandeville-ről fog szólni – róla többször is szó lesz ebben a történetben is –, de rajta kívül is van még olyan tagja A jó útra tértek tesvériségének, akinek a történetét még nem ismertük meg semmilyen nyelven.

   Egy eléggé sokat elmesélő fülszöveg után nem igazán tudom mit lehetne erről a történetről mondani, úgy, hogy az ember lánya ne spoilerezze szét az egészet, de megpróbálom.

   Nos, a főhősről már elmondtam, hogy karrierje csúcsán ezredes volt és az angoloknak kémkedett a napoleoni háborúk idején – jelen történet 1815-ben játszódik. Akárcsak társai, akikkel együtt szökött meg a kivégzés elől, ő is visszavonul az aktív szolgálattól, hogy odahaza átvegye örökségét és üzleti ügyeinek irányítását. És hírét veszi, hogy – mint annyi más szökött francia arisztokrata – másodunokatestvére özvegye is Londonban tartózkodik. Ezért meglepő ajánlattal keresi fel az özvegyet, akit évekkel korábban látott utoljára, közvetlenül esküvője előtt, és akivel annak idején összebarátkozott, mivel a fiatal ara korban közelebb áll hozzá, mint eljövendő férjéhez.

   Susanne Duval szinte gyerekfejjel ment hozzá Jean-Louis Duvalhoz, Chambron grófjához, egy élvhajhász fickóhoz, aki számára a lány tetemes hozománya sokkal vonzóbb volt, mint maga Suzanne. A nő London szegénynegyedében tengeti életét és varrásból él meg szűkösen. Saját honfitársai is kirekesztik, mert éveken keresztül egy török háremben volt fogoly és csak nemrég sikerült onnan megszöknie véletlen szerencse folytán, szintén a jó útra tértek segítségével. Erről már hallottunk a sorozat előző részében is. Ezek a menekült francia honfitársak megvetik a nőt, amiért egy háremben tartották fogva, és azt mindenki tudja, hogy miről is szól a hárem. A férfiak egy része pedig azt hiszi, hogy ezek után Suzanne szabad préda szexuális vágyaik kiélésére, ami arra készteti a nőt, hogy néhány próbálkozás után megszakítson minden kapcsolatot a francia menekültekkel.

   Tehát Simon Duval meglepő ajánlatot tesz az özvegynek: házasodjanak össze. A férfit nyomasztja a magány, a nő nyomorog és kölcsönösen segíthetnének egymásnak és egymáson egy kizárólag barátságon alapuló házasságban, mely nélkülözne minden nemű testiséget. A nő iszonyodik mindentől, ami egy férfi és egy nő között történhetne, s ezért a török háremben átéltek felelősek.

   Ugye mindenki sejti, hogy ez a baráti házasság meglehetősen gyorsan valami többé fog alakulni? Suzannenak azért több időbe telik, míg meg tud bízni a férfiben, aki határtalan türelemmel rendelkezik és fokozatosan érteti meg a nővel, hogy a testiség nem feltétlenül rossz.

   Akárcsak a sorozat többi része, ez is kalandregény, tehát a történések nem kizárólag Duvalék házaséletére, vagy annak milyenségére korlátozódik. Ebből a szempontból több dolog is összejátszik. Egyrészt Suzanne visszatérne Franciaországba, hogy megnézze mi lett régi otthonából – az is elképzelhető, hogy pont Simon az aktuális Chambron gróf –, másrészt hírt kapnak arról, hogy Simon anyai unokatestvére, akivel együtt nevelkedtek és akit mindenki halottnak hisz, Brüsszelben tűnt fel szerzetesi csuhában. És mit tesz a fikció ördöge, Simont pont ekkor kérik fel, hogy ismét a kontinensre utazzon és felmérje mi várható az Elba szigetére száműzött Napoleontól. Ez az utazás minden szzempontból tele lesz meglepetésekkel és váratlan csavarokkal. Annyival, hogy ez az én ízlésemnek már túlzás volt, s akkor még nem is említettem az "eltűnt" unokatestvért, Lucast, aki kézrátétellel gyógyít. S ha lúd, akkor legyen kövér! Napoleon megszökik Elbáról, hogy ismét átvegye a hatalmat és újabb offenzívát indítson Európa ellen, míg bele nem fut Wellington admirálisba Waterloo-nál.

   Egy kivétellel az előző részek szereplői is feltűnnek epizodikusan a történet egy-egy pontján, tehát továbra is tudni fogjuk kinek hogyan alakult a sorsa. S bár egy sorozat része, akár önálló történetként is megállja a helyét, mert van kellő mennyiségű utalás és magyarázat az előzményekre ahhoz, hogy ne legyen hiányérzete azoknak, akik ezzek a történettel kezdenék az ismerkedést A jó útra tértek testvériségével.

   Kedveltem is, meg nem is ezt a történetet. Szó se róla, izgalmas volt, pörgött, volt benne izgalom, romantika és természetesen némi erotika is, de valahogy túl sok volt. Értem én, hogy ez fikció, de azért hihetővé kellene tenni, a történet során pedig volt néhány olyan epizód, amivel a szerző kissé túllőtt a célon. Ettől függetlenül kiváncsi vagyok a sorozat további részeire is, és a szokásos ízlések és pofonok...

A szerző nevéhez kapcsolódó bejegyzések:

Fekete özvegy (Elveszett lordok 7)

Az amazon és a katona (A jó útra tértek testvérisége 1)

A lázadó özvegy (A jó útra tértek testvérisége 2)

Menekülés a háremből (A jó útra tértek testvérisége 3)