L. J. Shen – A jövő zenéje

   Néha találkozol olyan emberekkel, akik nem tartoznak sehova. Ezért beengeded őket a saját kis világodba. 

   Egyéjszakás kaland külföldön, amelyet a bosszú táplált. 

   Az erőteljes kémia, amelyet egyikünk sem tudott letagadni. 

   Egy szalvétára írt megállapodás, miszerint ha valaha újra találkozunk, többé nem engedjük el egymást. 

   Nyolc évvel és ezer mérfölddel később, itt van New Yorkban. 

   És Amerikában minden zeneszerető lény megszállott rajongója. 

   A megfoghatatlan ír költő, akinek zenei producerek hevernek a lába előtt. 

   A hóvihar az én tökéletesen nyugodt kis hógömbömben. 

   Van munkám, amit szeretek. 

   Egy pasim, akit imádok. 

   Egy lakás, egy lakótárs, egy élet. 

   Megváltoztam. Ő is megváltozott. 

   De megtartotta a szalvétát. 

   A kérdés, hogy betartsam-e a neki tett ígéretemet. 

   Álomgyár, 2020 

   Erederi cím: In the Unlikely Event, 2019 

   Az utóbbi időben a kiadó kevés kiadványát olvasom, mert nem vagyunk egy hullámhosszon. Nekem valahogy már nem mennek a tömény lelki mizériával telített csatakosan erotikus történetek, melyek elárasztották a könyvpiacot. 

   A szerző nevével tavaly nyáron találkoztam először, amikor egy másik kiadó piacra dobta az első magyar nyelvre fordított könyvét, a Sparrow-t. Ezt követte idén az Álomgyár gondozásában megjelent A csóktolvaj, amit csak azért vettem kézbe, mert a Sparrow élvezhető volt. Nos, A csóktolvaj annyira semmitmondó volt, hogy még arra sem emlékeztem, hogy olvastam, nemhogy blogbejegyzést is írtam róla. Pedig megtettem. A Sparrow-ra emlékezve vettem kézbe ezt az újabb Shen történetet – ha minden igaz, hamarosan egy még újabb is követi –, s nem tudnám elmondani, hogy megbántam-e vagy sem, mert három nappal a befejezése után sem tudom elmondani, hogy ez mi volt: dráma, börleszk, bizarr szerelmi történet? Lehet, hogy egy kicsit mind a három? Elképzelhető, ha a könyv végén lévő köszönetnyilvánításokkal kezdem az olvasást (amit kevés kivétellel el sem olvasok), akkor talán kevesebbszer ingázom a kínos röhögés és az értetlen pislogás között. 

   “Elhatároztam, hogy idén megengedem magamnak azt a luxust, hogy egy teljesen őrült, rám abszolút nem jellemző stílusú regényt írjak. És tessék, tényleg minden őrültséget összeírtam. Egy tehén, egy szalvéta és egy csokoládé szemszögéből. 

   #NoRegrets. #SemmitNemBántamMeg 

   Ez a könyv karácsonyi romantikus vígjátéknak indult, de valami egészen más lett belőle.” 

   Az már biztos, hogy ez a történet nem volt karácsonyi vígjáték, mert semmi köze nem volt sem a karácsonyhoz, sem a vígjátékhoz. És az is igaz, hogy teljesen szokatlan volt, mondhatni őrült. 

   Szerelmi történet. Fiú és lány összetalálkozik, őrült nagy a kémia, mindössze egy napot töltenek együtt, de ígéretet tesznek egymásnak, hogy ha valami véletlen folytán ismét összetalálkoznának, akkor összeházasodnak. Akkor is, ha épp egy másik házasságban vannak, akkor is, ha valaki másnak fájdalmat okoznának ezzel. Nem keresik egymást, nem tartják a kapcsolatot. Ez az a bizonyos szalvétára írt szerződés, ami egy kocsmában kötődik meg. 

   A fiú – nevezzük Malachy-nak, vagy Malnak – Írországban él egy kis faluban Dublinoz közel, utcazenész és dalokat ír. A lány – Aurora Belle (igen, mint a Disney-hercegnők, kéretik nem röhögni!), vagy Rory – fotós, az Egyesült Államokban lakik anyjával és egyetemre készül. Írországba sosem ismert apja sírját meglátogatni érkezett – a rokonság nem fogadta tárt karokkal –, és vissza is megy. 

   Sok évvel később viszont megtörténik a lehetetlen: Rory és Mal összetalálkozik, mi több, együtt is kell dolgozniuk. Rory egy lemezkiadó fotósa, Mal pedig kemény összegért dalokat ír a cég sztárjának, egy excentrikus és kiszámíthatatlan énekesnek, ezért valamennyiüknek vissza kell térniük Írországba. S úgy néz ki Mal nős, Rory pedig stabil kapcslatban él egy tehetős pénzügyi szakemberrel. 

   Ez egy E/1 és váltott szemszögben megírt történet, két idősíkban: múltban és jelenben, melyek váltakoznak a cselekmény során. Eddig semmi különös, ilyen szerkezetű regényekkel tele a könyvpiac. Csakhogy elég gyakran, egy-egy rövid szösszenet idejére megszólalnak a történet többi szereplői is – szó szerint mindegyik: az anya, a barátnő, a lány pasija, egy katolikus pap, aki a nagyapa, de mégsem, a dekadens rocksztár, stb. Ebben sincs semmi hajmeresztő, mert már találkoztam ilyen történettel is, csak nagyon ritkán. Azzal viszont soha, hogy egy szalvéta, egy tehén, egy csokoládé vagy egy halott apa, nővér gondolatait olvassam. 

   A jövő zenéje az a történet, amelyben a főhősnő kivételével mindenki hazudik, vagy eltitkol valamit a másik elöl, és ténylegesen végig kell olvasni az egészet, míg minden helyre kerül, minden kérdésre meglesz a válasz, bár nem nagy filozófia kitalálni, hogy hogyan is fog végződni. 

   Nincs kedvenc szereplőm, mert senki sem szimpatikus ebben a történetben – talán az őrült rocksztár, de ő inkább vicces a maga módján. A hősnő sem kedvenc, mert annak ellenére, hogy gáncs nélkülinek és a körülmények meg a többiek áldozatának igyekszik őt bemutatni a szerző, egy ostoba fecsegő, aki élete minden intimitását megosztja barátnőjével.

   Szokatlan, polgárpukkasztó, őrült volt. És nagyon érzéki, bár nem mondanám, hogy ez a történet csak és kizárólag erotikáról szólt. Az első gondolatom az volt, hogy úristen, nagyon beteg ez az egész. Ahogy haladtam előre az olvasással átgondoltam az álláspontomat: ez csak annyira beteg, amennyire az élet maga. Ezt a történetet biztosan nem fogom elfelejteni, de ízlések és pofonok... 

A szerző nevéhez kapcsolódó bejegyzések: 

Sparrow 

A csóktolvaj

Penelope Bloom – Felfalnám

   Bekapnám 3 

   Emily minden vágya teljesül, amikor felveszik álmai művészeti iskolájába Párizsba, ám egy nap betoppan az életébe a középsulis szerelme, Ryan és megbízza egy munkával. A férfi igazi ünnepimádóként minél nagyobb halloweeni bulit szeretne csinálni, és habár nem ismeri fel a nőben egykori osztálytársát, a dekorcuccok elkészítésére mégis őt szemeli ki. Tartsatok bloggereinkkel, hogy megtudjátok, mit gondolnak a Passion válogatás újabb humoros, romantikus regényéről! Ne feledjétek, a turné végén a Maxim kiadó jóvoltából meg is nyerhetitek a könyv egy példányát! 

   Egy ​dögös, új főnök szexi testtel és isteni muffinokkal. 

   Aki ráadásul a középsulis szerelmem. 

   És nem emlékszik rám. 

   Ugyan mi gond lehet? 

   Persze azon kívül, hogy őt látva alig bírom a bugyimban tartani a saját muffinomat, pedig pár hónap múlva fel kell pattannom egy repülőre, hogy Párizsba utazzak egy művészeti suliba, ahol végre valóra válhatnak az álmaim, amikre igazán, hosszú-hosszú évek óta vágyom. Nem hagyhatom, hogy egy pasi keresztbe tegyen ennek. Szerencsére csak egy gyors munkát kaptam tőle, pár dekorcuccot kell csinálnom egy nagy halloweenbulira. Szóval Emily, te szexmániás, nem szabad megtörnöd, még akkor sem, amikor a pasi édesebbnek néz ki, mint a péksütemények, amiket süt. És még akkor sem, ha utánad ő a legnagyobb rajongója az őszi-téli ünnepi időszaknak. Vagy ha ugyanúgy imádja a horrorfilmmaratonokat. Vagy ha elolvadsz már csak a mosolyától is. Szóval bármilyen álomszép is a szeme, tökéletes a teste, tudom, hogy fel kell szállnom arra a gépre, és ki kell vernem a fejemből a gyönyörű gyerekeinket, akikkel a fehér kerítéses házunkban éltünk volna. Ugye? 

   Maxim, 2020 

   Eredeti cím: His Treat, 2018 

   Megrendelhető

   “Szegény vagyok, és szeretek képeket festeni. Ezen kívül sok bizonytalansággal, kétkedéssel és érzelmi fájdalommal küzdők. Mindez elég ahhoz, hogy művész legyek, nem?”

   Harmadik részéhez érkezett magyar nyelven Penelope Bloom Bekapnám (angol eredetiben: Objects of Attraction) sorozata, és minden bizonnyal folytatása is következik, mert az idén jelent meg a széria hatodik része, magyar nyelven pedig hamarosan a negyedik könyvnek (His Package – Megkapnám) is örülhetnek a sorozat rajongói. 

  A történet a Maxim Kiadó Passion válogatás sorozatában jelent meg, akárcsak a korábbi részek, s nem nagy filozófia kiatalálni, hogy ez bizony egy romantikus-erotikus történet lesz. Így indulásból még azt is el kell mondanom, hogy bár egy sorozat harmadik része, önálló történetként is megállja a helyét, tehát azok is nyugodtan kézbevehetik, akik nem ismerik az előző két könyv cselekményét. Igen, epizódikusan előfordulnak a korábbi részek szereplői is ebben a történetben is – sőt! egyeseknek nagyon is sok szerepe lesz a pár egymásratalálásában –, de ezt olyan nagyszerűen oldotta meg a szerző, hogy nem lesz hiányérzete azoknak, akik most kapcsolodnának be ebbe a sikamlós sorozatba. Mellesleg a történet nem annyira sikamlós mint ahogyan azt a címe sejteti. 

   A két főhős ismeretsége hosszú időre nyúlik vissza. Az középiskola utolsó évében partnerek voltak háztartástan órán. Akkoriban Ryan a menők társaságához tartozott, és az iskola legszexibb és leghisztisebb lányával randizott, Emily pedig... nos ő Emily. Művészlélek, mindene a festés és legnagyobb álma-vágya, hogy valamikor festészetből éljen meg. Mondanom sem kell, hogy Emily és Ryan nem voltak barátok az iskolában, de azóta már sok-sok év eltelt, szem elől tévesztették egymást és mindketten felnőttek. 

   Ryan a Buborékos Péket vezeti, azt a vállalkozást, amit Haileytől vett át, miután az a tévésszakács karriert választotta és férjhez ment William Chambersonhoz – mindez a sorozat előző részében történik (Her Cherry – Megnyalnám). Imádja az ünnepeket, közös lakásban lakik Steve-vel, volt iskolatársával és az amerikai foci feltörekvő reménységével, s mivel az évek során minden párkapcsolata kudarca torkollott, egy ideje már önkéntes cölibátusban él barátai nagy mulatságára. Ő a lányok legjobb barátja, s ha véletlenül az érzelmek is közbeszólnának, akkor Ryan messze menekül.

   Emily viszont egy lépésre áll nagy álma beteljesülésétől: néhány hónap múlva Párizsba utazik festőkurzusra, és ez a legfontosabb dolog az életében. Addig is alkalmi munkákból tartja fenn magát, többek között festő-foglalkozást tart abban az idősek otthonában, ahol a Nagyi él. Akik olvasták az előző könyvet, azok már tudják, hogy az idős hölgy Hailey nagymamája, teljesen rá van kattanva a szexualitásra, és nem veti meg a gyerekes csínyeket. 

   Ryan és Emily az idősotthonban találkozik össze. Ryannak egy művészre van szüksége a Galleonnal közösen szervezett halloween-partihoz, William pedig Emilyt ajánlja. Nem teljesen önzetlenül, mivel viszonozni akarja a segítséget, amit Ryan Hailey meghódításában nyújtott, és össze akarja boronálni őket. Az időzítés rossz, hiszen Emily Párizsba készül, de William nem ismeri a NEM szó jelentését, ha valamit a fejébe vesz. „Segítségnyújtása”, melyben a nőket nagy kanállal fogyasztó Steve is besegít, rengeteg mulatságos jelenetet eredményez, mert William nagy képzelőerővel rendelkezik. 

   Kedvenc karakter? Valamiért mindenki szerethető ebben a történetben, de az én kedvencem Lilith, Emily barátnője és egyben William Chamberson asszisztense. Szarkasztikus, negativista, kárörvendő, flegma, antiszociális és eszméletlenül jó szövege van. Vele majd a sorozat következő könyvében ismerkedünk meg jobban, de ebben a történetben is meglehetősen feldobta a hangulatot.. 

   Szórakoztató, megmosolyogtató történet volt sok-sok érzelemmel és némi erotikával. A főhősök szerethetőek voltak, a mellékszereplők is, mert ebben a történetben nem igazán van negatív hős – bár William Chamberson erősen feszegeti a határokat. Kicsit zavart a szexcentrikusság, ami a történet valamennyi szereplőjére jellemző, nemre és korra való különbség nélkül, de ez egy romantikus-erotikus kategóriába sorolt történet (bár több a sikamlós szöveg, mint maga az akció) nem szólhat világmegváltó eszmékről. 

   Természetesen ez is E/1-ben, váltott szemszögben írt történet, akárcsak a korábbi részek. Kivéve a végét, mert az bonyolult, elvégre ismét benne van William keze. Nekem tetszett, úgy ahogy volt. Jókat vigyorogtam, és még az sem zavart, hogy előre borítékolható a végkifejlet. 

Kapcsolódó bejegyzések 

1. Bekapnám 

2. Megnyalnám 

   Mivel történetünk egyik főszereplője, Ryan imádja a különféle ünnepeket, úgy gondoltuk, hogy minden állomáson mutatunk egy édességes képet, ami alapján ki kell találnotok mely ünnepre gondoltunk! 

   Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz. 

 https://i.imgur.com/sqX3Ocl.jpg

a Rafflecopter giveaway

 

[Blogturné Klub]
16 - Betonka szerint a világ...
18 - Kelly és Lupi olvas
20 - Dreamworld
22 - Hagyjatok! Olvasok!

L. J. Shen – A csóktolvaj

Egy csók, két férfi és én.

Azt mondják, az első csókot ki kell érdemelni. Az enyémet egy álarcosbálban lopta el egy ördögi személy, a chicagói éj leple alatt.

Azt mondják, az esküvői fogadalom szent és sérthetetlen. Én már azelőtt megszegtem, hogy kifelé menet átléptem volna a templom küszöbét.

Azt mondják, a szívedet csak egy férfinak adhatod oda. Az enyémet kettészakította két rivális, akik az utolsó percig harcolnak érte.

Elígérkeztem Angelo Bandininek, aki Chicago egyik legbefolyásosabb családjának örököse. Majd Wolfe Keaton szenátor arra kényszerített, hogy megszegjem Angelónak tett ígéretem. Apám titkainak ismerőjeként a kezében tartja a sorsomat, így nem volt más választásom, mint feleségül menni hozzá.

Azt mondják, hogy minden igaz szerelmi történet boldog véget ér.

Én, Francesca Rossi, azon vettem észre magam, hogy újraírom a saját történetemet, egészen az utolsó fejezetig.

Egy csók.

Két férfi.

Három élet, teljesen összefonódva.

És nekem el kell döntenem, hogy a két férfi közül melyik az igazi.

Álomgyár, 2020

Eredeti cím: The Kiss Thief, 2019

L. J. Shen nevével pontosan egy évvel ezelőtt találkoztam először, amikor a Könyvmolyképző Kiadó piacra dobta a szerző első magyar nyelven megjelenő könyvét, a Sparrow-t. Abban az időszakban több szervezett bűnözésről szóló könyv is boltokba került, dúskálhattunk a maffiás történetekben, s bár nem szeretem az erőszak semmilyen formáját (kivéve mikor egy-egy hősbe/hősnőbe kellene némi józan eszet verni hólapáttal, esetleg a nagyi öntöttvas palacsintasütőjével), egészen jól el tudtam merülni egy olyan világ történéseibe, melyet csak a filmekből vagy a könyvek lapjaiból ismertem.

Shen előző könyve is a szervezett bűnözésről szól, ahogyan ez a mostani is. Bár a Sparrow nem volt tökéletes, és annak idején, el is mondtam mit hiányoltam, mégis kedveltem. Más volt, friss, izgalmas, és nem a szervezett bűnözésre fókuszált, hanem a szereplők magánéletére, a közeg, ahol a cselekmény játszódott csupán a körítés volt, ami a plusz izgalmat hozta a történetbe. Most ez egy kicsit másképp van, mert ugyan ez egy dark romance akar lenni, a történet sokkal több erőszakot tartalmaz mint Shen korábbi könyve. Hogy kellett-e? Minden bizonnyal, hiszen az erőszak és az erotika adja el újabban a könyveket (sajnos). S még abban is hasonlít a korábbi könyvéhez, hogy ezt a történetet is E/1-ben, váltott szemszögben írta meg, tehát a szereplők mesélnek, úgy, ahogyan ők látják a történteket. Ez sem újdonság, mostanság az számít annak, ha nem így íródik valami.

Hosszan lehetne folytatni, hogy mi mindenben hasonlít a két történet – mármint a Könyvmolyképzőnél tavaly megjelent Sparrow, s az idei Álomgyáras A csóktolvaj –, ez pedig nem igazán pozitívum. Mintha kisebb-nagyobb változtatásokkal ugyanazt a történetet mesélte volna el, s azt is megmondom miért.

Ugye, ez is szervezett bűnözésről szól, spéci az Egyesült Államokban élő olasz közösséghez köthető, melyet – mint tudjuk – előszeretettel mutatnak be, mint a bűnözés bölcsője, az már csak hab a tortán, hogy mindez Chicagóban játszódik. Ugye mindenki tudja: gengszterek, maffia, családi kapcsolatok, korrupt zsarúk és még korruptabb politikusok. Míg a Sparrowban a maffia egyik csicskása kényszerítette lányát a vezérhez, ebben az esetben maga a helyi vezér kényszeríti lányát egy szenátorhoz, csupán azért, mert az túl sokat tud róla és zsarolja.

S ezzel el is érkeztünk a főhőshöz, a dögös, fess és fiatal szenátor karakteréhez, aminek annyi köze volt a valósághoz, mint a tehénnek a baletthez. Értem én, hogy ez a történet fikció, de akkor is olyan formában kellene eladnia, hogy elhiggyem, igen, ez megtörténhetett. Wolfe Keaton szenátor karaktere pedig minden volt, csak hiteles nem. Egy olyan társadalomban, ahol a sajtó, a titkos szolgálatok, a politikai ellenfelek még azt is kiderítik, hogy az illető közszereplő hány kortyban nyelte le a reggeli kávéját és milyen színű az alsógatyája, ne mondja senki, hogy Wolfe Keaton fiatalon símán szenátor lesz az ő múltjával – mert a fickó csupán 30 éves. A politikában azért kicsit több év kell a helyezkedéshez, kapcsolatokhoz, meg meg kell várni, amíg kihalnak a többiek. S azt sem veszem be, hogy mindenkit a zsebében tart, hogy ne derüljön ki milyen életmódot folytat, mikor nem épp a nagy nyilvánosság előtt parádézik a fedhetetlen politikus szerepében, különösen, hogy egy újságírónővel kavar. A történet epilógusáról nem is érdemes beszélni, mert az már a science fiction határait feszegeti.

Ehhez a fickóhoz jön a női főhös, az erőszakos és hataloméhes bűnszervezeti vezér egyetlen lánya, a csupán 19 éves Francesca, akinek egyetlen célja lehet az életben: férjhezmenni ahhoz, akit az apja választ neki, és ennek a házasságnak természetesen a szervezet érdekeit kellene szolgálnia. Francesca nem buta lány, csupán megalkuvó és nem tud mit kezdeni magával azon a világon kívül, amit egész életében ismert. Őt a hagyományos értékek szerint nevelték, és meg kell felelnie apja elképzeléseinek és elvárásainak. Az, hogy ő kibe szerelmes, vagy mit szeretne az életével kezdeni, nem játszik az egyenletben. De azért nem lett kedvencem ő sem a daccból elkövetett hazudozásai miatt, amivel a saját életét bonyolította. Míg a szerző előző könyvének hősnője a gasztronómiáért élt-halt, Francesca a kertészkedésben leli örömét, de fura módon, mikor esélyt kap a továbbtanulásra, a jogi pályát választja. Csak, mert a bevallott motivációja sántít.

A történetben egészen fontos helyet töltenek be a mellékszereplők – ebben is hasonlít a Sparrowra –, akik tovább fokozzák a főhősök amúgy is bonyolult életét. Például Francesca apja, akin a szenátor régi sérelmeit akarja leverni, a házvezetőnő (ismét!), a főhős volt szeretője (ismét!) vagy akár Francesca szerelme.

Bár tömve volt erőszakkal, erotikával és izgalmasnak szánt epizódokkal, összességében akkor is egy vitathatóan összefércelt, közhelyes történet volt bosszúról, és egy olyan szerelemről, ami elől mindenkinek menekülnie kellene. Ez nem lesz újraolvasós, az már biztos. De ízlések és pofonok...

A szerző nevéhez kapcsolódó bejegyzés:

Sparrow 

Vi Keeland – Fiatal szerető

   Amikor először találkoztam Ford Donovannal, fogalmam sem volt, hogy ki ő…, néhány szembeötlő dolgot leszámítva.

   Tudtam róla, hogy túl fiatal hozzám, isteni a teste, sikeres és okos. De menjünk vissza a történet legelejére.
   A legjobb barátnőm kijelentette, hogy újra randiznom kellene, és a tudtom nélkül létrehozta a profilomat az egyik népszerű társkereső oldalon.
   Huszonegy és huszonhét éves kor között jelölte be a potenciális partnerek életkorát. Továbbá megjegyzésként odaírta, hogy az Orál Király és hasonló becenévvel rendelkezők azonnal a lista tetejére kerülnek.

   Nem lett volna szabad aktiválnia a profilomat…

   A lényeg, hogy így találkoztam Forddal. Elkezdtünk üzeneteket írogatni egymásnak. Megnevettetett, de ennek ellenére is zavart a kora, úgyhogy részemről csak barátságról lehetett szó.

   Miután hetekig győzködött, végül ráálltam, hogy egyetlenegyszer találkozzunk. Húsz évvel ezelőtt randiztam utoljára a középiskolai szerelmemmel. Tudtam, hogy nem lehet ebből semmi tartós, de kíváncsi voltam rá.

   Remegő lábbal léptem be az étterembe. Ford a bárpultnál ült. Amikor megfordult, elállt a lélegzetem. A szexi mosolyától majdnem lecsúszott a bugyim.

   De annyira ismerősnek tűnt…

   Ahogy közelebb értem, rájöttem, miért. A szomszéd nyaraló tulajdonosának a fia volt.

   A szomszéd fiú.

   Évek óta nem láttam, és ő időközben felnőtt férfi lett.

   Kimentem az étteremből és hagytam a fenébe ezt az őrültséget.

   Majd beköszöntött a nyár, és ki kezdett el ismét lejárni a családi nyaralóba?
   Vi Keeland #1 New York Times és USA Today bestsellerszerző legújabb regénye újszerű élményt ad ugyan, de most sem kell nélkülöznünk a szenvedélyt, a humoros, vérforraló csipkelődést és a romantikus érzelmeket sem.

   Álomgyár, 2020

   Eredeti cím: All Grown Up, 2019

   Vi Keeland már nem számít újoncnak a magyar olvasók körében, hiszen számos könyve jelent már meg. Írásai magyar nyelvű megjelenését két kiadó is gondozza, a Könyvmolyképző és az Álomgyár, s a kettő közötti különbség meglehetősen nagy. Ezen nem csak a csomagolás értendő, hanem a fordítás minősége is, de ezen most nem fogok elidőzni, mert semmi értelme.
   Nem mondanám, hogy nagy rajongója lennék a szerzőnek, de többnyire szívesen olvasom írásait, mert a mostanság elvárt romantika-erotika kombó mellett történet is van, méghozzá egészen hihető, ellentétben azokkal a szerzőkkel, ahol a hangsúly a csatakos erotikán van, olyan minél több, annál jobb alapon.
   Nem nagy filozófia kitalálni miről szól ez a történet, hiszen már a kreatív cím is sokat elmond: a fiatal szeretőről. Van ilyen témájú történet, nem is egy, tehát nem lenne nagy durranás, csakhogy az inkább megszokott idősebb férfi-fiatal nő kombináció helyett most egy fordított helyzettel találtam magam szemben, azaz a páros hölgytagja volt az idősebb, egészen pontosan tizenkét évvel.
   A való életben sem ritka az ilyen nagy korkülönbség a partnerek között, bár az esetek túlnyomó többségében tehetős idős urak cserélik le feleségeiket egy fiatalabb évjáratra, lehetőleg a saját lányuknál is fiatalabbra, mert azt hiszik, hogy ez jár nekik és ettől ők maguk is fiatalabbak lesznek egy dekoratív fiatal nő mellett. A fordított eset ritkább és hajlamosak vagyunk ítélkezni, hogy miért is lehetséges ez, mert ilyenek vagyunk mi, tele előítéletekkel.

   S pontosan ezek az előítéletek köszönnek vissza a könyv lapjain is, amikor Valentina a nála tizenkét évvel fiatalabb Forddal kezd randizni. Fordnak nincs gondja azzal, hogy egy idősebb nő társaságában lássák, Valentina viszont nem tudja magát túltenni a "mit fognak szólni az emberek" klisén.
   De mielőtt Ford és Valentina összejön, és megkezdődne az, ami tulajdonképpen egy egynyári kalandnak indul, a szerző bemutatja mindkét szereplőt. Kicsodák, honnan indultak és hovátartanak, milyen az életük.
   Valentina elvált asszony. Korán terhes maradt iskolai szerelmétől, s gyermekét tizenéves fejjel szülte. Bár egy ideje már vége a házasságának, még mindig nem tért vissza a randizáshoz, bármennyire is sürgeti barátnője. Még csak ott tart, hogy újra akarja kezdeni az életét, nyelvtanári képzést szeretne szerezni, s majd meglátja mi lesz
   Nos, igen, a barátnő, akinek minden történetben kötelező módon jelen kell lennie, és aki rendszerint ki is veri nálam a biztosítékot azzal, hogy kéretlenül beleavatkozik mások életébe, csupán azért, mert ő úgy gondolja, hogy ezt kell tennie. S a barátnő most sem tért el a megszokott sablontól, hiszen magánszorgalomból regisztrálja Valentinát egy társkereső oldalra. Nálam ez lett volna a barátság vége, de Valentina természetesen megbocsát barátnőjének. Erről a barátnőről még azt is tudni kell, hogy ő viszont egy nála sokkal idősebb férfi partnere.

   Ez a társkereső oldal hozza össze a nőt a huszonöt éves Forddal. S mit tesz a fikció ördöge? Valentina és Ford már időtlen idők óta ismerik egymást, hiszen mindkét családnak Hamptonsban van nyaralója, s egymás tőszömszédai. Ford pedig annak a Donovan házaspárnak a fia, akiknek házasságát, kapcsolatát Valentina mindig is csodálta, s legyünk őszinték: irigyelte is, hiszen az ő hazassága soha nem volt ahhoz hasonlítható. 
   S hogy mit keresett a társkereső oldalon Ford? Nem társat, hiszen nőkben sosem volt hiánya. A kiváncsiság vitte oddal, mivel ingatlanfejlesztő cége, mit korán elhunyt szüleitől örökölt, pont azon az oldalon hírdetett. Vicces, ugye? Nekem eszembe nem jutna társkereső oldalon ingatlant hírdetni, bár kaptam már ajánlatot, hogy a blogon például pólókat reklámozzak.

   Tehát Ford és Valentina összejön a neten, majd a hosszas üzenetváltások után sor kerülne a személyes találkozásra is, amikor is Valentina rájön, hogy Ford a szomszéd fiú és bár szimpatikus neki, jól meg is értették egymást, míg csupán a neten üzengettek, a nő számára nem opció egy kapcsolat egy nála ennyivel fiatalabb férfivel. Őt magát is egy fiatalabb nőre cserélték le, benne van a félsz, hogy a tehetős és mutatós Ford nagyon gyorsan valamilyen fiatal csinibaba után fog nézni, hiszen jelentkezőkből nincs hiány.
   Hogy ebből mégis hogyan lesz happy end, abban a hamptonsi nyaralásnak nagy szerepe lesz, bár nem mondanám, hogy egyértelmű hogyan is fog alakulni a kapcsolat. Zárójelként megjegyzem, hogy mindig volt bennem egy jó adag irigység az olyan könyves hősök iránt, akik megengedhették maguknak, hogy nyaranta 2-3 hónapot vakációzzanak.

   A történethez még hozzátartozik egy idős nő, akivel Ford egy alkoholizálás miatti félretárcsázás alkalmával ismerkedik meg. A nő egy idősotthon lakója és jövőbelátó álmai vannak Forddal kapcsolatban. No, lehet, hogy ez másoknak cuki és vicces lesz, akár megható is, nekem ez olyan felesleges volt, mint döglött lovon a patkó.
   Összességében egy kellemes, olvasható történet volt, némi giccsel és erotikával. Nem jelenteném ki határozottan, hogy újraolvasós, de egyszer mindenképpen el lehet olvasni, mert az idősebb nő-fiatalabb férfi kapcsolat azért még mindig kényes téma, és azért, hogy Ford és Valentina kapcsolata működhessen, szembe kell menniük a társadalmi előítéletekkel. Azt is nagyon szépen szemlélteti, hogy egy házasságban nem minden úgy van, ahogyan azt a felek a külvilágnak mutatják. 
   Ez egy újabb E/1-ben és váltott szemszögből megírt történet, és továbbra sem rajongok ezért a megoldásért. De nem vagyunk egyformák, meg ízlések és pofonok...

A szerző nevéhez kapcsolódó bejegyzések:

A beosztott

Nagyképű öltönyös (Penelope Warddal közösen)

Egomániás

A vetélytárs

A. L. Jackson – Csókolj meg

   Szívdöglesztők 1 - Rex

   Rex Gunner.
   A megkeseredett, jóképű férfi Gingham Lakes legnagyobb tervezővállalatának a tulajdonosa. Számtalanszor megégette már magát, de a végső csapást a felesége mérte rá, amikor elhagyta őt és közös gyermeküket. Azóta a kislánya az egyetlen, aki beférkőzhet a szívébe.

   Rynna Dayne.
   A gyönyörű, de sebezhető lány tizenhét éves korában elmenekült Gingham Lakesből. Akkor megesküdött, hogy sohasem fog visszatérni. A nagymamája azonban meghalt, és ráhagyta a kis kifőzdét, amelyet egykor annyira szeretett, így mégis hazaköltözött.

   Amikor Rex először találkozik újdonsült szomszédjával, azonnal tudja, hogy bajban van.
A lány káprázatos, édes és minden, amiben képtelen megbízni. Egyetlen csók mégis eksztázisba sodorja őket, múltjuk azonban közéjük áll. Csapdába esve a hazugságok, az árulás és a hűtlenség hálójában, Rexnek döntenie kell. Elbújik a gondosan felépített falai mögé, vagy tesz egy próbát?

   A. L. Jackson New York Times és USA Today bestsellerszerző legújabb sorozatának, a Szívdöglesztőknek első kötete egy szexi és magával ragadó történet a fájdalomról, a bizalomról és a mindent elsöprő szerelemről.

   Álomgyár, 2020

   Eredeti cím: Show Me the Way – Fight for Me 1, 2017

   Első könyvem a szerzőtől, mármint olyan első, amit végig is olvastam, mert volt egy gyenge próbálkozás a korábban megjelent sorozata egyik részével, mely iránt nagyon gyorsan el is vesztettem az érdeklődésem.
   Többször is elmondtam/leírtam már, hogy nem rajongok a kiadó termékei iránt, mivel előszeretettel azt az erotikus-romantikus zsánert promoválja, mellyel amúgy is tele a könyvpiac, és amibe én személy szerint már nagyon beleuntam. De úgy néz ki, hogy erre még mindig nagyon nagy az olvasói ígény, a könyvkiadás pedig pénzről szól, az kerül boltokba amire kereslet van. S ugye mostanság kevés könyv jelenik meg – legyen már vége ennek a tetves járványnak! – az ember lánya azt olvas, ami a kezébe kerül, nem nagyon van miből válogatni.
   A könyv csomagolása továbbra is a kiadótól megszokott sablonos ölelkező pár, ha valaki mégsem tudná, milyen zsánerű könyveket adnak ki előszeretettel, a borítóról rögtön kattanjon be, hogy ez bizony romantikus-erotikus lesz. Még nem unják ezeket a párocskákat? Bár a címet egy piros hatszögbe nyomták oda, de ettől függetlenül az alap csak egy ölelkező párocska marad, aminél még az eredeti kiadás félmeztelen pasija is jobb.

   Azt sem igazán értem, ha egy könyvnek, sorozatnak van egy símán fordítható és értelmes eredeti neve-címe, akkor miért kell azt a fordításnál megváltoztatni. A sorozat eredeti címe Harcolj értem lenne magyar fordításban és nem Szívdöglesztők, bármennyire is dögösek a férfi főszereplői, mint ahogy jelen kötet címe is Mutasd az utat és nem Csókolj meg.
   Maga az alaptörténet, a magja az egésznek meglepően jó lett volna. És azért csak lett volna, mert sajnálatos módon, a feszültség fokozása érdekében a szerző túlzásba vitte a lelki nyomort, a frusztrációkat. Ezek nélkül is volt elég izgalom a történetben, tehát ez nem vált a javára, hanem az én olvasatomban éppenséggel az ellentkező hatást érte el: szabályosan rühelltem azt a tömény lelki mizériát melybe a szerző mindkét főszereplőjét belekényszerítette. S mivel a történet E/1-ben és váltott szemszögben íródott, ez alkalmat adott arra, hogy úgy a női, mint a férfi főhős részletesen kifejthesse sérült lelkének minden apró, vagy nagyobb bánatát.

   Történet egyszerű. Rynna (Corinne Dayne) tizenkét távoltöltött év után tér vissza szülővároskájába, ahonnan tizenhét évesen a bulying miatt menekült. Akkoriban ő egy túlsúlyos, frusztrált lány volt, aki mindent megtett és eltűrt azért, hogy a többiek befogadják. Mostanra a rút kiskacsából természetesen egy hattyú lett, aki eltávozott nagyanyja pitézőjét készül újraindítani. S mindjárt beköltözése napján meg is ismerkedik a meglehetősen mogorva és barátságtalan szomszéddal, Rex Gunnerrel, a helyi vállalkozóval, aki egyedül neveli tűzről pattant kislányát. A minidíva különös ismertetőjele az, hogy a feje egy szénaboglyához hasonlít és állandó jelleggel egy rózsaszín tütü van rajta, mint elmaradhatatlan kiegészítője bárminek, amit aznap viselne. Stílusérzéke egészen egyedi és mókás.
  Gondolom nem kell elmondanom, hogy a friss szomszédok között azonnal sisteregni kezd a levegő, aminek Rex egy ideig sikeresen ellen is áll, hiszen van neki baja elég. Különben sem tenne semmi olyant, ami lányával való kapcsolatát veszélyeztetné. De Rynna rendesen nyomul, mert vannak olyan nők, akik a visszautasítást kihívásnak veszik... vagy személyes sértésnek. Rynna kihívásra szavazott és – bár lényegében nem tette túl magát kamaszkora frusztrációin –, keresi a találkozást a férfivel.

   A történet természetesen jól végződik, mert erre van igény, de amíg eljut oda az olvasó, addig a szerző elpufogtat néhány közhelyet. A cuki kislány – mellesleg ő a kedvencem az egész történetben – mellé jön egy kiskutya is, Rexnek két barátja van, mindkettő olyan zűrös, amilyen ő maga. S mit ad a fikció ördöge, Rynna is pontosan két barátnőt szerez be úgy frissiben. S ez a két barátnő verte ki nálam a biztosítékot, mikor a bemutatkozásuk után öt perccel kitárgyalták egymás szexuális életét, vagy annak hiányát, egy olyan nővel, akivel akkor ismerkedtek meg. Azért sem igazán rajongok, amikor boldog és boldogtalan rágja egy szereplő fülét, hogy igazán ideje lenne már randizni valakivel. Mert Rexszel pontosan ezt teszik. S akkor, habnak a tortán, ismét bekopogtat a múlt összes szereplőjével.

   S ha már szexuális életről esik szó, hát erotika is van bőven a történetben, tehát akik kedvelik ennek írott formáját, azok nem fognak csalódni, mint ahogy azok sem, akik szeretik, ha a történet szereplői dagonyáznak a lelki fájdalomban, ami természetesen zűrös, hányatott múltjukból fakad. Viszont pontoztam azt, hogy csak fokozatosan, kis mértékben adagolva derült ki, hogy a két főhős miért olyan, amilyen. Rövid múltbeli utazások adnak választ ezekre a kérdésekre. Viszont azt hiányoltam, hogy szinte semmit nem tudni arról, hogy mivel töltötte Rynna azt a tizenkét évet, amíg távol volt otthonától.
   Kedveltem az alaptörténetet, a kivitelezését ki nem állhatom, sajnálom, hogy hatásvadász megoldásokkal közhelyessé tette azt, ami akár jó is lehetett volna. De nem vagyunk egyformák... Még meggondolom a folytatásokat.

Jodi Ellen Malpas – Ki ez a férfi

   Ez a férfi 4

   Jesse „Lord” Wardnak aranyélete van. Mi több, egyszerűen tökéletes. Nagyszerű formában van, még ma is megbabonáz bárkit és egyetlen pillantással őrült vágyat ébreszt a feleségében, Avában. Kézben tart mindent. Pontosan úgy, ahogy szereti.

   De ez az eszményi világ darabokra hullik, amikor Ava egy szörnyű baleset következtében életveszélyes fejsérüléssel kórházba kerül. Jesse kétségbeesett és dühös. Úgy érzi, a léte forog kockán. Az asszony szerelme nélkül az ő életének sincs értelme. Amikor Ava magához tér, Jesse ingatag életében kezd helyreállni a rend. De az őt fenyegető lidércnyomásnak itt még nincs vége. Még csak most kezdődik: Ava emlékezetéből ugyanis eltűnt az utolsó tizenhat év. Vagyis az, amit Jesse-vel töltött. A közös életük. Idegenként tekint a férjére.

   Jesse-nek most mindent el kell követnie, hogy felkutassa Ava emlékeit, és segítsen a feleségének, hogy újra őrülten, szenvedélyesen beleszeressen…

   Művelt Nép, 2020

   Eredeti cím: With This Man, 2018

   Lehúztunk egy újabb rend bőrt Jesse Wardról. Mert miért is ne, ha lehet. Kéretik nem félreérteni, imádom Jesse Wardot, mint férfit, és bármikor hazahoznám egy kis átnevelésre, és a szerző Ez a férfi sorozata (eredetileg trilógiája) toronymagasan élvezhetőbb mint az agyonreklámozott ötven módon elcseszett szürke valamennyi árnyalatával egyetemben. De, ugye, ez is ízlés kérdése, mert nem vagyunk egyformák.

   Jó volt ismét kedvenc rosszfiúmról olvasni, de nem volt az igazi. Igen, tudom, nagyon sokan imádják ezt a sorozatot, magam is nagy kedvelője vagyok, de talán nem kellene a szerzőnek engedni az olvasói nyomásának, hogy még, tovább, többet akarnak belőle. Természetesen megértem a szerzőt is, ennek van piaca, ezt nyomjuk, mert ebből jön a pénz. Mert azért senki nem az olvasó két szép szeméért ír, hanem anyagi viszonzást is vár érte.

   Mi bajom volt ezzel a történettel? Sok. Nagyon sok. Elsősorban az, hogy ismét hosszas halogatások után jelent meg, de ez nem újdonság, megszoktuk a kiadótól, s elmosolyodom azok optimizmusán, akik még hisznek az ígéretekben és előrendelnek náluk. Nem térek ki most a fordításra, a szerkesztés hiányára sem, csupán néhány dolgot említek meg, ami kizárólag a tartalomhoz kapcsolódik.

   A történet és a konfliktushelyzet – Ava autóbalesete – kitűnő alkalom volt arra, hogy hosszas visszaemlékezésekbe fogjanak, az előző részek szinte minden fontos eseményét megemlítsék, újra átéljék valamilyen formában. S történik mindez évekkel az előző részek után, mert a cselekmény idején Jesse Ward éppen ötven éves, az ikrek kiskamaszok.

   Milyen Jesse Ward ötven évesen? Jól tartja magát, az már biztos, viszont megsuhintja az életközép válság szele. Fél az öregedéstől, attól, hogy felesége több mint tíz évvel fiatalabb mint ő, hogy gyerekei nőnek és sokasodnak a gondok. S azt is el kell mondanom, hogy továbbra is olyan amilyennek az első könyvben ismertem meg: mint egy elkényeztetett hisztis kisfiú, aki valamilyen véletlen folytán megállt a fejlődésben. Helló! Legalább tíz év telt el az előző rész cselekményétől, jellemfejlődésről, természetes változásról nem hallott a szerző? S kapcsolata Avával is pont ugyanolyan, mint ahogyan ismerjük: bárhol, bármikor szex, szex és szex. Túlságosan posszeszív, túlságosan ellenőrzése alatt akar tartani mindent és mindenkit, tehát az a Jesse, akit már olyan jól ismer mindenki, aki olvassa/olvasta az előzményeket. Megmaradt a "három, kettő egy, nulla bébi" stílus és továbbra is ipari mennyiségű mogyoróvajat eszik. Időben minden kapcsolat dinamikája változik, a Jesse-é és Aváé nem, két gyermek ellenére sem.

   Nem lövöm le a poént azzal, hogy elmondom Ava autobalesetet szenved, minek következménye a retrográd amnézia. Azaz semmire nem emlékszik abból a 16 évből, amit Jesse-vel töltött – Jesse-re sem –, nem emlékszik a gyermekeire, közös barátaikra, a munkájára sem. Mert Jesse és Ava közösen vezetik a bizniszüket, egy egészségközpontot. A fejében Ava huszonéves. És sajnos úgy is viselkedik. Ritkán találkoztam ennyire antipatikus hősnővel, őt csak barátnője, Kate tudta túlszárnyalni, aki még adta is alá a lovat, s provokálta, hogy minél többet ellentmondjon annak, amit Jesse kért tőle.

   Zavart az is, hogy kötelező módon jelen kellett lennie legalább egy olyan nőnek, aki Jesse-re hajt, és egy másik hülye bigének is, aki az életére tör. Ezt is eljátszottuk már éppen elégszer. S ha ez sem lett volna elég, fokozásképpen még Sarah-t is visszarángatta a történetbe, mert miért is ne.

   Bár ez egy sorozat része – elméletileg zárókötete, gyakorlatilag ki tudja? –, nyugodtan olvasható az előző részek ismerete nélkül is, mert amennyi visszaemlékezés, töténésekről való mesélés van benne, senkinek nem lesz hiányérzete. Persze akkor az igazi, ha elejétől ismerjük a történetet, de akik csupán ezt a könyvet olvassák, megkímélik magukat a visszaemlékezésektől, és attól, hogy bizonyos élethelyzetek megismétlődnek más szereplőkkel, de nagyon hasonló kontextusban.

   Miben különbözik az előző részektől? Első sorban abban, hogy bár ez is E/1-ben íródott, ezt a történetet Jesse szemszögéből ismerhettem meg. Legalább is nagy részét, mert azért a hisztis Ava is megkapja a maga néhány fejezetét, ahol ő maga mesélhet, többnyire aktuális érzéseiről. Ééééééééés nem volt benne a Converse-imádat!

   Bár nem rajongtam érte és egyszer olvasós marad, nem bántam meg, hogy időt szántam rá, különösen most, amikor a munkahely és az otthon között zajlik az életem. Minden bizonnyal sokan imádni fogják, különösen a benne található, tetemes mennyiségű erotikus jelenetekért, nekem ez már olyan volt, mint a hattyúdal. De nem vagyunk egyformák...

A szerző nevéhez kapcsolódó bejegyzések:

Egy éjszaka ígérete (Egy éjszaka 1)

Egy éjszaka megtagadva (Egy éjszaka 2)

Egy éjszaka leplezetlenül (Egy éjszaka 3)

A védelmező

Ez vagyok (Ez a férfi 3.5)

A tiltott