Vi Keeland – A vetélytárs

   Bennett Fox egy pokolian vacak hétfő reggelen sétált be az életembe.
   Késésben voltam a munkahelyemről. Épp aznap, amikor egy váratlan fúzió miatt versenyeznem kellett a pozíciómért.

Mialatt a holmimat cipeltem át az új irodámba, megbírságolt a parkolóőr.

   Sorban ragasztgatta az autókra a büntető cetliket – kivéve arra az Audira, ami előttem parkolt, és ami pontosan olyan volt, mint az enyém.

   Mérgemben átragasztottam a saját bírságomat arra az autóra, amelyik megúszta a büntetést, hátha a tulajdonos kifizeti és észre sem veszi a trükkömet. Csakhogy, miközben rátettem a cédulát, véletlenül eltörtem az ablaktörlőjét…

   Egy nehéz nap szörnyű kezdete…

   Azt hittem, minden jóra fordul, amikor megláttam egy csodás férfit a liftben… Úgy pillantottunk egymásra, ahogy a filmekben szoktak: a tested felvillanyozódik, tűzijáték robban, és a levegő megtelik köztetek elektromossággal.

   A forró pillantásától egészen elpirultam.

   Talán mégsem annyira szörnyű ez a nap…

   Ezt gondoltam, egészen addig, míg be nem sétáltam az új főnököm irodájába, és meg nem pillantottam a vetélytársamat.

   A nagyszerű fickó volt az. Az, akivel a liftben találkoztam. Akkor jöttem rá, hogy perzselő pillantását nem a kölcsönös vonzalom okozta, hanem a tény, hogy látta, amint megrongáltam az autóját.

   És most alig várta, hogy elpusztítsa a riválisát.

   Nagyon keskeny a határ a szerelem és a gyűlölet között – és nem kellene átlépnünk.

   Nem kellene, de átlopakodni rajta mégis annyira jó mulatság.

   Vi Keeland New York Times bestsellerszerző legújabb, perzselően szenvedélyes regénye elvarázsolja az olvasókat.

Álomgyár, 2020

Eredeti cím: We Shouldn't, 2019

   "Lehet, hogy van egy határvonal a szerelem és a gyűlölet között… de olyan szórakoztató ezen a vonalon egyensúlyozni!"

   Egy ideje már nyilvánvaló, hogy az Álomgyár Kiadó ritkán tud meglepni kiadványaival, s nem sok könyvükről mondhatom el, hogy azta! ezt érdemes volt elolvasni. Nem vagyunk egyformák, vannak olyan olvasók, akiknek éppen ez az erotikus-romantikus stílus jön be, amire a kiadó az utóbbi években a hangsúlyt helyezte. Nincs semmi baj az erotikával, amennyiben nem azért van jelen egy írásban, hogy eladja azt, olyan minél több, annál jobb módon.
  Vi Keeland azon kevés Álomgyárnál megjelenő (bár nemcsak) szerzők közé tartozik, akiknek írásait szívesen olvasom, de nem mindig rajongok érte. Ezért sem rajongtam, mert már annyiszor lenyúzták a bőrt az eltúlzott lelki nyavalyákkal küzdő mutatós férfiak témáról, meg a mások gyerekét bűntudatból látogatókról is, a munkahelyi afférról, ahol a vetélytársakból szerelemesek lesznek, hogy lassan semmi újat nem lehet kiadni ebben a témában.

   A vetélytárs egy munkahelyi affér története, s nem nehéz kitalálni hogyan végződik, annak ellenére, hogy a való életben ezek a munkahelyi kapcsolatok az esetek túlnyomó részében teljesen máshogy végződnek, de – mint tudjuk – óriási igény van az idealizált happy endre, a rózsaszín ködre, lehetőleg kemény lepedőszaggatással jól megspékelve.
   A történet E/1-ben íródott, váltott szemszögben, s a történéseket természetesen a főhősök mesélik el: Bennett és Annalise, valamint abszolút felesleges naplórészleteket olvashattam Bennett gyermekkori barátnője (kizárólag baráti kapcsolat volt közöttük) naplójából, akinek halála miatt a férfinak bűntudata van, különösen miután kiderült, hogy Sophie többet érzett iránta egyszerű barátságnál. S akkor még ott van Lucas, Sophie gyermeke egy korábbi kapcsolatból, akit a nagymama nevel, és akit Bennett bűntudattól hajtva látogat. Ehhez hasonlót már több könyvben is lelőttek, kisebb-nagyobb változtatásokkal.

   Nos, Bennett és Annalise találkozása a munkával függ össze. Mindketten egy-egy reklámcégnél dolgoznak azonos pozícióban, a két cég összeolvadása után csak egyiküknek van hely kreatív igazgatóként, a másiknak el kell költöznie Texasba, hogy a cég ottani irodájában töltse be ugyanazt a funkciót. Hogy kettejük közül melyik lesz az, azt verseny dönti el. Mindketten ugyanannak a három ügyfélnek mutatnak be egy-egy reklámtervet és az ügyfelek választanak. Kettő a háromól alapon a győztes marad, a vesztes megy. Csakhogy közbeszólnak az érzelmek is, bár eleinte mindkét szereplő csak és kizárólag a nyerésre játszik, egy esetleges affér kettejük között szóba sem jöhet.

   A történet mellett szól, hogy a kliségyűjtemény mellett volt humora, voltak szellemes párbeszédei, vicces szituációi, melyek feldobták és próbálták ellensúlyozni a sok véletlen egybeesést, a főszereplők fikizai tökéletességét és lelki nyomoraikat. Mert miért csak Bennettnek lennének sötét foltok az életében, mikor lehet fokozni a dolgokat Annalise esetében is egy sikkes kis közlekedési fóbiával, vagy éppenséggel egy szemét expasival. S a lány autóbalesete már a giccs határát súrolta, annyira közhelyes volt.
  A fodítás sem volt a topon, de ez nem újdonság a kiadó esetében, csak nem értem, hogy akkor hol voltak a szerkesztők. S többször is elmondtam, hogy nem érdekelnek a könyvek csomagolásai, de talán fejlődni kellene, s leszokni az ölelkező párocskáról s az igénytelen megoldásokról.
  Nem mondom, hogy rossz volt, mert nem volt az, de olyan sem, hogy akkor feltegyem az újraolvasandó könyveim listájára. Vannak ennél rosszabb könyvek is, ez pedig szépen besorjázott a most divatos sablonkönyvek közé. Tehát nekem ez egyszerolvasós, de ízlések és pofonok

A szerző nevéhez kapcsolódó bejegyzések:

A beosztott

Nagyképű öltönyös (Penelope Warddal közösen)

Egomániás

Kendall Ryan – Az éjszaka ura

   Ez ​volt életem legkínosabb éjszakája. Pedig én nem „olyan” lány vagyok. Mondom, hogy nem. Talán egy kicsit.

   Tudod, amikor az alaposan becsípett csaj a harmincadik születésnapját ünnepli a két legjobb barátnőjével, akik persze boldog házasok. Minél többet ittam, annál jobban vágytam rá, hogy valami vakmerő dologgal ünnepeljek.

   És vakmerő alatt azt a szexi és vonzó fickót értem, aki öltönyben álldogált a bárpult mellett. Ismered ezt a fajtát: magas, sötét, jóképű és úgy tud nézni. Biztosra vettem, hogy nem egy kasztba tartoztunk, de eleget ittam ahhoz, hogy az ilyesmi már ne érdekeljen. Nem vagyok kövér, azt hiszem, de azért könnyen meg lehet állapítani, hogy szeretem a sült krumplit.

   Végül is elvitt magával, és életem legforróbb szülinapi légyottjában volt részem. Vagyis, addig, amíg hirtelen és váratlanul meg nem álltunk.

   Semmihez sem fogható, amikor a legnagyobb vágtádat félbeszakítja egy vékony kis hang: „Mit csinálsz az apukámmal?”

   Ó, öljetek meg! Legalábbis akkor így gondoltam.

   Aztán kiderült, hogy a fickó, akivel életem legszenvedélyesebb éjszakáját töltöttem, nem más, mint az újdonsült főbérlőm.

   Kendall Ryan, az itthon is hatalmas sikert aratott Szeress és hazudj szerzője egy újabb, édes és romantikus New York Times bestsellerrel kápráztatja el az olvasókat egy ámulatba ejtő, egyedülálló apukáról és az új szomszéd lányról, akibe belezúg.

   Álomgyár, 2019

   Eredeti cím: Mister Tonight, 2018

   Kendal Ryannak már több könyve is megjelent az Álomgyár gondozásában és egyszerűen nem emlékeztem, hogy olvastam-e tőle bármit is, vagy sem. Olvastam, bár túlzás lenne azt mondani, hogy megtettem, hiszen két könyvével is próbálkoztam és egyik sem tetszett, be sem fejeztem őket, tehát blogbejegyzés sem született az élményről.

   Hogy ezek után mégis miért adtam egy újabb esélyt a szerzőnek? Mert annyira nem hagytak bennem nyomot a könyvei, melyekkel előzőleg próbálkoztam, hogy nem is emlékeztem, hogy valaha is kézbe fogtam volna bármit is, amin a neve szerepel.

   Mire vártam a borító láttán? Egy újabb mostanság divatos, csatakosan erotikus történetre egy nagyonis domináns fickóval a főszerepben (figyeld csak meg azt a flegma mosoly-kezdeményt a fickó arcán!), aki a történet háromnegyedét szétkeféli egy Anastasia (szólíts csak Anának) Steele-szerű libácskával, hogy majd a végre jöjjön az egyetemes, boldog végkifejlet, és boldogan élnek, míg meg nem halnak.

   Nos, ebből szinte semmi nem jött be, de nem is mondanám, hogy a könyv olvasása után ellenálhatatlan vágyat éreznék, hogy a szerző minden könyvét beszerezzem és Kendall Ryan-maratont rendezek.

   A történet E/1-ben íródott és főhősei felváltva mesélik el. Bár van némi ismétlés részükről (nem túl sok), de ettől függetlenül ezt egyetlen este is el lehet olvasni, mert terjedelme csak a részletes erotikus jelenetekkel haladja meg azoknak a füzetes regényeknek a terjedelmét, melyet egy, a nevét mostanában sűrűn változtató kiadó jelentet meg havi rendszerességgel és összehasonlíthatatlanul olcsóbban.

   Az éjszaka ura – akiről ugyebár a könyvet is elnevezték – nem egy újabb döggazdag, lehengerlő személyiségű fickó, aki egyetlen mosolyával leolvasztja minden nőről a fehérneműt, hanem egy gyermekét egyedül nevelő, irodában dolgozó fazon, bár, ami azt illeti, meglehetősen mutatós és szexi példány. Mert ugyan ki olvasná el a könyvet, ha nem egy álompasi lenne terítéken. Meg akkor sem, ha a hozzá tartozó kislány nem lenne csupa bűbáj, és akinek a szájába néha olyan szavakat adott a szerző, melyek  inkább egy tíz évvel idősebb gyermekhez illenének. Sosem találkozott még élőben négyévesekkel?

   Ezt a csodálatos emberpéldányt csípi fel egyéjszakás kaland céljából a történet hősnője, aki a kötelezően jelen lévő legjobb barátnők társaságában születésnapilag iszogat egy bárban. Kate – így hívják a történet hősnőjét – nem hisz a szerelemben, a kapcsolatokban, meg úgy egyáltalán semmiben sem, csupán azért, mert sem szülei, sem testvére házassága nem sikerült. Ezért kizárólag egyéjszakás kalandokban utazik, melyekre bőven van alkalma, hiszen pletykarovatot ír, állandóan társasági eseményekre jár. S döbbenettel veszi tudomásul másnap, hogy az új főbérlője maga a kínosan megszakított egyéjszakás kaland főhőse, Hunter. Dícséretes, hogy a történet hősnője nem egy újabb csodaszép nádszálvékony címlapmodell, hanem egy teljesen átlagos harmincas nő, akin még némi túlsúly is van itt-ott.

   Innen a történet már csak arról szól, hogy hogyan változtatja meg Kate véleményét a kapcsolatokról, vágyik saját családra, "törzsre", ahogy többször is kifejti a történet során. És természetesen szexről, sok-sok szexről is szól, bár ami azt illeti, a szerző egészen szépen meglovagolta a gluténérzékenység és a gyermeküket egyedül nevelő szülők témáját is.

   Megletetősen egyhangú, kiszámítható történet volt. Semmi csavar, semmi meglepetés, semmi izgalom, egyszerűen csak lassan csordogált. Hogy humoros lenne? Nem hinném, hogy bárkinek is nevethetnékje támadna, mikor a legvadabb szexuális aktus közepén rányit egy négyéves gyerek. Ez kínos, nem vicces. Azt sem igazán mondanám, hogy csak egy könnyű, romantikus limonádé, mert inkább a giccs és közhelyesség határait feszegeti.

   Ez nálam az egyszer olvasós kategóriában fut, igazándiból dögunalom volt, és még meggondolom, hogy valamikor a jövőben olvasok-e a szerzőtől, vagy sem. De hát ízlések és pofonok...

Kathryn Wallace – Vannak tökéletes anyák, csak nekik még nem született gyerekük

Anya. Anya! ANYAAAA! – 40-es szingli anya megosztaná (mindenét!)
„Sam, Ava! Indulás fölfelé! Megmostátok a fogatokat? Fésülködés? Cipő? Gyerünk, gyerünk, gyerünk! Már megint iszonyúan el fogunk késni! Nem, nem láttam Optimusz fővezért, és nem is érdekel, merre lehet. Sam, abbahagynád a testvéred szekálását, és eltennéd végre a felhőkarcoló-modellt, amit a múlt éjjel gondosan összeraktam helyetted, hogy ne kerüljünk bajba a tanárodnál? Nem, nem olyan a szaga, mint a romlott bornak. Na jó, talán egy kicsit. Sam, nincs időm vitázni. Csak emeld meg a feneked és szállj be a kocsiba, oké? Ava! Fogmosás! Fésülködés! Cipő!” 

Gemma éppencsak egyben tartja az életét: egyedülálló anya, mindjárt betölti a 40-et, és a hétéves lánya egy kegyetlenül pontos rajzon a melleit valahol a térde környékén ábrázolja. Amikor Gemma újdonsült szomszédja, Becky azt javasolja, hogy kezdjen el újra randizni, Gemmának komoly önuralomra van szüksége, hogy ne röhögje képen. 

De Becky nagyon meggyőző tud lenni, és Gemma hamarosan ott találja magát zsonglőrködve egy teljes munkaidős állásban, az iskolatársak egyre örültebb igényeket támasztó anyukáinak Facebook-csoportjában és az új randizás világának trükkös etikettjében. 

Ha ez nem lenne elég, Gemmának valahogy kezelnie kell a vonzódását a lánya tanárához, Tomhoz, aki a nagyvárosi életét arra cserélte, hogy egy osztálynyi hétévesnek nyelvtant és matekot tanítson, meg azt, miért nem jó ötlet a másikat büdös pukimajomnak nevezni. 

Ez hosszú évnek ígérkezik, amiben Gemma és Becky egy nagyon fontos leckét kap az élettől: hogy végül is jó szülőnek lenni csupán annyit jelent, mint elég jónak lenni. 

Kathryn Wallace blogját, Facebook-, Instagram- és Twitter-oldalait 200 000 rajongó követi nap mint nap. Első regénye, amelyben minden anya könnyedén magára ismerhet, egy kihagyhatatlan, vidám és kedves történet, és amely a megjelenést követően azonnal az Amazon sikerlistájának élére ugrott, most végre elérkezett a magyar olvasókhoz is.

Álomgyár, 2019

Eredeti cím: Absolutely Smashing It, 2019

“Nem véletlen, hogy a mesék ott végződnek, ahol a királyfi feleségül veszi a királylányt.”

Becsüllettel bevallom, hogy több mint egy hónapig tologattam ezt a könyvet olvasás előtt, mert… nos ennek több oka is van. Első sorban a kiadója, ugyanis jó ideje nem vagyunk egy hullámhosszon. Aztán ott van az a kreatív, fél méteres könyvcím, aminek nyomokban sincs köze az eredetihez, s bár egy alapigazságot tartalmaz, símán takarhatott volna egy újabb olyan irományt, melyben egy sok idővel rendelkező, pihentagyú valaki megmondja, hogyan is kell gyermeket nevelni, s mitől lesz majd az ember lánya tökéletes anya. Mert ugye a gyermekneveléshez és a focihoz mindenki ért. Meg újabban a pszichológiához is.  

A történt természetesen az anyaságról szól, és mindarról, ami ezzel együtt jár. Igazándiból egy kliségyűjtemény, de az élet is klisékből áll, a szerző stílusa, humora letehetetlenné tette. S ha belegondolok, hogy egy blogger első könyve, akkor egyetlen szó jut eszembe róla: szenzációs!

Több anya is képbe kerül, de a történet hősnője Gemma, két apró gyermekét egyedül nevelő dolgozó nő. Férje – közhelyes módon – a titkárnőjével lépett le, hogy kiélvezze az élet nyújtotta lehetőségeket egy világkörüli csavargáson, és családja, mint olyan, teljesen meg is szűnt létezni számára. Tehát Gemmának egyedül kell helyt állnia minden szerepben, és ennek következtében az élete egy állandó, vége nincs rohanás. A dolgok akkor bonyolódnak, mikor a szomszéd házba költözik a kicsit színesebb bőrű Becky és családja, s lányaik nemcsak azonos korúak, hanem osztálytársak is lesznek. Becky a családanya típus. Feladja hivatását és otthon marad gyermeket nevelni, bár nehéz is lenne munkába állnia, hiszen a férje foglalkozása rengeteg költözéssel jár, bár most úgy néz ki, hogy egy időre sikerül gyökeret ereszteni Gemma szomszédságában. Beckynek hiányzik az, hogy valami más is legyen, mint egy makulátlan háztartás háziasszonya. A két nő – akárcsak lányaik – közel kerül egymáshoz, és Becky az, aki ráveszi Gemmát a randizásra. Gemmának pedig ki más tetszik meg, mint lánya új tanárja?

S akkor itt van az iskola világa, ami, ugye, tele van anyukákkal, és ahol fellelhető az összes anyatípus, a sokgyerekes, állandóan nyúzott anyától kezdve a kikent-kifent férjvadászokig, a nagyszájú, fontoskodó szülői közösség vezetőjétől egészen az eseményekkel sodródókig. Ezek olyan karakterek, amelyekkel minden nap találkozhatunk, mert a világ bármelyik táján jelen vannak és mintha egy kaptafára szabták volna őket. Mint ahogy a gyerekeket is a maguk zavarba ejtő kérdéseikkel, melyeket lehetlőleg olyankor tesznek fel, amikor nem kellene, az aranyköpéseikkel, melyektől ég a szülő pofája (Nahát! Honnan szedte ezt a gyerek?)

Gemma életében még jobban fokozódik a bonyodalom, mikor szeretett munkahelye is veszélybe kerül (főnöke egy imádnivaló, nagyon eredeti figura!), s a tévelygő családapa is hazavonszolja magát, hogy újra elfoglalja helyét a családban. Pont akkor, amikor úgy néz ki, hogy Gemma és Tom, lánya tanárja között a dolgok kezdenek egyenesbe jönni. Gemmának pedig dönteni kell, hogy visszafogadja gyermekei megbízhatatlan apját csak azért, hogy ismét teljes legyen a család, vagy egy új kapcsolatot épít egy másik férfival.

Ez a könyv volt az év legkellemesebb csalódása. Pörgött, vicces volt, a komoly dolgoknak is egy-egy humoros fordulattal vette el az élét – mert azért komoly dolgokról is szó esik benne –, abszolút szórakoztató volt. Teljesen őszintén mondom, hogy többször is csorgott a könnyem a nevetéstől.

Ajánlom azoknak a nőknek, akiknek gyermekük van, mert sok helyzetben magukra és/vagy gyermekeikre ismernek. Azoknak a nőknek is, akiknek ezután lesz gyermekük, hogy képben legyenek mindazzal, ami rájuk vár. És természetesen azoknak a nőknek is, akik soha nem akartak anyák lenni, hogy lássák mit úsztak/úsznak meg. Zseniális volt.

Meghan March – Vad kísértés

Kísértés 1

„Kötelező ​olvasmány.” – Medium.com

„Bámulatos és bámulatba ejtő. Alig várom a következő részt!” – J. Sterling

„March megalkotta az édes, a szexi és a pimasz tökéletes elegyét.” – Erin Noelle, USA Today bestsellerszerző

Ki gondolta volna, hogy a dolgok még sötétebbé és még mocskosabbá válhatnak New Orleansban? Meghan March, a New York Times bestsellerszerzője bemutatja a férfit, akivel sosem akartál találkozni.

Azt teszek, amit csak akarok, azzal, akivel csak kedvem tartja. Nem követek egyetlen szabályt sem – még a sajátjaimat sem. 

Tudtam, hogy nem kellene megérintenem, de ez sem állított meg.
És másodszorra sem állított meg. Sőt, harmadik alkalmat is akartam.
Az életstílusom megfelel egy olyan vad embernek, amilyen én vagyok, de nem egy olyan nőnek, mint ő. 

Mégis Temperance Ransom lett a legújabb szenvedélyem, és közel sem tartok ott, hogy képes legyek őt elengedni. 

Meg fogom őt szerezni, még ha ez azzal jár is, hogy magammal rántom a sötétségbe.
És csak remélni tudom, hogy egyikünk sem fog belepusztulni.

Meghan March a nagy sikerű Vágy-trilógiája és a Mr. Mount-sorozat után egy vadonatúj, botrányosan szexi sorozattal érkezik. A Vad kísértés a Kísértés-trilógia első kötete.

Álomgyár, 2019

Eredeti cím: Savage Prince, 2018

Nem különösebben rajongok Meghan March írásaiért és ezt már többször is elmondtam. Egy kívétellel egyetlen sorozatát sem olvastam végig, a Mr. Mount bűnös élete valahogy betalált, legalábbis az első könyv (Téged akarlak), aztán ellaposodott és tucattörténetté vált az egész.

Hogy miért vettem kézbe mégis ezt az újabb Meghan March könyvet? Mert egy ismerősöm (ő mellesleg a szerző rajongója) azt mondta, hogy a Mount-sorozat semmi ehhez képest. Ez sokkal izgalmasabb, jobb, stb, s mondta ezt, amikor még szó sem volt arról, hogy a Kísértés trilógia megjelenne magyar nyelven. Egy újabb példa arra, hogy mennyire szubjektív az, hogy ki miért rajong, mit tart jónak, szupernek és letehetetlennek. Mert nekem ez a történet valahol a béka hátsója alatt volt.

Kezdeném azzal, ami rögtön az cím és kolofon után következett a könyvben:

“Ki gondolta volna, hogy New Orleans ilyen veszélyes? Meghan March, a New York Times egyik legsikeresebb írónője bemutatja nekünk a város rettegett zsarnokát, akit mindenki nagy ívben elkerül.

A Vad kísértés a trilógia első kötete. Ugyanabban a világban játszódik, mint a Mr. Mount bűnös élete-sorozat, de önmagában is élvezhető a történet, nem szükséges hozzá a másik trilógia ismerete.”

Nos, ez egy kicsit vicces, mert a Mount-trilógia azt éreztette velem, hogy New Orleans rettegett zsarnoka maga Mr. Mount, és a fű sem nő a városban, ha azt ő úgy akarja. Most akkor egy újabb fazon bitorolja ezt a címet, míg Mr. Mount köszöni szépen, még mindig jól van, a biznisz megy és ő élvezi a házasság örömeit? S akkor most New Orleans egy egyetemes, világméretű fertő, ahol csak bűnözés létezik és kuplerájok? Ja, és a szeszfőzde, de az Mount fennhatósága alá tartozik amúgy is.

Azt is írja, hogy ugyanabban a világban játszódik, mint a Mount-trilógia – hol máshol, ha már New Orleanst a bűn bölcsőjévé degradálta? –, de élvezhető a másik trilógia ismerete nélkül is. Ebben abszolút igaza van, mert az első könyv olvasása után úgy érzem, hogy nem is kell a másik trilógiát elolvasni, hiszen megírta még egyszer ugyanazt, csak kicsit másképp és másokkal a főszerepben. S azt is megmondom miért gondolom így.

Ugye, a hősnő, Temperance Ransom, már az előző trilógiában jelen volt mellékszereplőként. Ő Keira Kilgore talpraesett asszisztense és ezen kívül nem sokat tudunk meg róla akkor. Most viszont kiderül, hogy honnan származik (New Orleans gettójából), hogy művészi álmokat dédelget (hulladékfémből csinál installációkat), és hogy nehéz gyermekkorához képest (meg kell a szívnek szakadni!) mekkora útat járt be.

A Mount trilógiában Keira Kilgore kap egy üzenetet, lényegében egy meghívót egy dekadens partira, ahol egy ismeretlennel dug, mert azt nem lehet szexnek nevezni. Ugyanez történik Temperance Ransommal is: kap egy cetlit az íróasztalán, elmegy a kijelölt helyre és egy teljesen ismeretlennel… mondanám, hogy gyűri a lepedőt, de ez nem lenne helyes, mert az íróasztalra hajolva történik meg a kopuláció, miután a szomszédos szobában domináns-alávetett játékokat űző párt kukkolta – mert az üzenet titokzatos írója egy szexklubba hívta randira Temperance-t, ahol a nő felfedezi vonzódását a BDSM és az alávetett szerep iránt. (Ne már!) S akárcsak az előző sorozatban, az ismeretlen pasi most is levadássza a kiszemelt nőt, ez esetben Temperance-t, itt is minden ismerős óvja a lányt, hogy belebonyolódjon, azaz továbbra is látogassa a szexklubot, (ugye midenki tudja, hogy falra hányt borsó minden intelem?), hogy a történet egy nagy durranással szakadjon meg. Ami a kettő között van, az csak töltelék, szex és cselekmény-próbálkozás, aminek Temperance és családjának múltjához van köze. Hosszan lehetne folytatni, hogy a két történet miben és mennyire hasonlít egymáshoz, de akkor ennek a bejegyzésnek sosem lenne vége.

Azt sem mondhatom el, hogy ez a sorozat egy trilógia lenne. Ez inkább egyetlen történet szépen feldarabolva három nyúlfarknyi részre, és ez már a terjedelméből is látszik, ugyanis alíg haladja meg egy olyan füzetes szerelmes regény terjedelmét – nagylelkű leszek, legyen másfél – annak függvényében, hogy ki hogy olvassa, nyomtatott formában, vagy e-könyvben és úgy formázza magának, ahogy neki jólesik.

Én e-könyvben olvastam. Nem recenziós példány, 2999 Ft.-ért árulták a vásárlás napján (nem reklámozom hol, de közismert oldal és kizárólag e-könyveket árul), és még megörültem, mikor a tabletemre feltöltve megláttam a terjedelmét. Az öröm viszont nagyon korai volt, mert a történet rövid volt és a továbbiakat a kiadó reklámja töltötte be. Kezdődött egy úgynevezett beleolvasóval Anne L. Green Arctalan csábító című könyvéből, ami tulajdonképpen a borító volt, az ajánlás, a köszönetnyilvánítás és egy nyúlfarknyi fejezet, majd folytatódott huszonnyolc oldal képes reklámmal. Előbb a kiadó magát reklámozta majd a háziszerzőit, némelyeket többször is, s mire a végére értem a lapozgatásnak tisztába voltam a teljes árukínálattal, kül- és belföldi szerzők egyaránt. Nem volt nyomdaköltség, nem vágtak ki egyetlen fát sem ezért a könyvért, akkor mi a búbánatos franc került durván háromezer forintba? Azért fizetünk, hogy megnézhessük a kiadó  és termékei reklámját? Kösz, meglettem volna nélküle is!

Visszatérve a történetre (melyik történet???), ez egy újabb BDSM próbálkozás volt, ami kicsit keserű szájízzel hagyott, mert ugye mindenki fel van háborodva, ha egy férfi megüt egy nőt. Akkor az a férfi egy barbár szadista és lehetőleg ki kell herélni, felnégyelni és ujjal mutogatni rá, mint a társadalom szégyenére. Ugyanakkor ha egy nő kéri azt, hogy a férfi bántalmazza, az teljesen rendben van, mert közös megegyezéssél történik, s ha könyv is születik a történetről, akkor azért lelkesedni illik és imádni kell. Jó lenne eldönteni, hogy tulajdonképpen hogy is állunk ezzel.

Ez volt az utolsó Meghan March könyvem… meg ízlések és pofonok, mert aki deviáns erotikáról szeret olvasni, annak ez nagy kedvenc lesz.

 A szerző nevéhez kapcsolódó bejegyzések:

Vágy és hatalom

Vigyél magaddal

Téged akarlak

Rád vágyom

Tiéd vagyok

Emma Chase – Felséged szolgálatában

Uralkodj magadon 3

Logan St. James egy parázslóan szexi szörnyeteg. De néha eléggé mélabús – de Ellie Hammond hajlandó ezt figyelmen kívül hagyni. Mert láttátok őt? 

Pokolian szexi. 

És Ellie szertelensége elég mindkettejük számára. 

Ellie évek óta bele van zúgva az erős és nagyszerű királyi testőrbe – akiről a lány úgy gondolja, még csak észre sem vette őt, legalábbis nem igazán. 

Logan számára Ellie csak a munkája része volt – a királyi család tagja, akit a fogadalma szerint megvéd. De az egyetemről 22 évesen kikerülő lány elhatározza, hogy félreteszi erotikus ábrándozásait mindenféle testőri motozásokról meg szex közbeni csevegésekről, hogy rátaláljon a boldogan élt, amíg nem halt érzésre. 

Wessco királynője arra buzdítja Ellie-t, hogy lépjen a testvére nyomdokaiba és ő is állapodjon meg. Mondjuk, egy herceg oldalán. Vagy egy márkién. Esetleg egy vikomt még jó lehet. 

De a tündérmesébe illő végkifejlet keresése közben Ellie megtanulja, hogy a legédesebb szerelmet a legnehezebb elengedni. 

***

Logan St. James a pályák rossz oldalán nőtt fel, egy olyan családban, ami a törvény rossz oldalán áll. De mára már el tudja takarni a tetoválásait és a sebhelyeit egy tiszteletre méltó egyenruhával. Jóképű, hűséges, bátor, ügyes kezű… és más testrészeit is elég jól tudja használni. 

Bármelyik nő büszkén vállalná őt. 

De ő csak egyetlen nőre vágyik. 

Éveken keresztül figyelt rá, védelmezte, fogta a haját, amikor háborgott a gyomra, megtanította, hogyan húzzon be valakinek vagy miként ismerjen fel egy hazudozót. 

Még mindig róla álmodozik. Érte feláldozná akár az életét is. 

De a csodaszép Ellie Hammond nem az ő súlycsoportja. 

Mindenki ismeri a testőrök szabályait: Soha ne kalandozzon el a figyelmed! Soha ne téveszd szem elől! És soha ne ess szerelembe!

Álomgyár, 2019

Eredeti cím: Royally Endowed, 2017

Harmadik része egy olyan sorozatnak, melynek első két kötete olyan, amilyen. Az első rész a brit királyi családot vette mintául – igazándiból egy az egyben lemásolta a történetüket, kicsit megkavarta és egy fiktív törpekirályságba helyezte a cselekményt –, a második kísértetiesen hasonlított Kiera Cass Párválasztó történeteire disztópia nélkül. S akkor jött ez a harmadik, amiről szeretném azt mondani, hogy sehonnan sem koppintott semmit, de nem tehetem.

Kezdeném azzal, hogy bár egy sorozat része, kis jóindulattal önálló történetként is olvasható – egyébként is annyi ismétlés, utalás van benne, hogy senkinek nem lesz hiányérzete, ha nem olvasta az előző két könyvet, annak ellenére, hogy minden szereplőjük ebben a történetben is előfordul, csak most nem ők vannak a reflektorfényben, hanem az első részben mellékszerepet kapó Ellie és egyik testőre – azért egyik, mert négy is van neki.

Beszéljünk kicsit Loganról, a testőrről, aki kamaszként szökik meg problémás családjától és katonai pályára lép, majd a királyi testőrség tagja lesz, mert ő olyan hiper-szuper képességekkel rendelkezik. S ez rögtön el is visz a borítóhoz, ami az esetek többségében nem szokott érdekelni, hiszen csak csomagolás. A történet főhőse akárhogy számolom, valahol a húszas évei végén, harmincasok elején járhat – bár ez nem annyira biztos, mert a szerző annyit ugráltatatott oda-vissza időben, hogy egy adott ponton már nem tudtam követni hol is állunk időben és korban. No, ha ez a Logan nevezetű szuperpasi – mert természetesen szuperpasi, hogyan is lehetne másképp –, max. a harmincas évei elején jár, akkor mit keres a borítón az a fazon, ami első ránézésre is a duplája? Szó se róla, mutatós, elegáns meg miegymás, de az érett korosztályhoz tartozik.

Emlékeztek, hogy mikor Vilmos és Katalin esküvője volt, egy ideig nagyon felkapta a sajtó Katalin húgát, Pippát és hipp-hopp celeb lett belőle? Nos, pontosan ez történik ebben a történetben is, mert miután Olivia a herceghez köti életét (aki lemond a trónról miatta), a középiskola befejezése előtt álló kishúg (Ellie) is pont ilyen közfigyelemnek örvend New Yorkban, ezért a királyi ház testőröket rendel mellé, egyszerre négyet is, akik szerves részei lesznek a családnak, hiszen szinte velük élnek. Igazándiból Olivia mellett inkább a testőrök képezik Ellie családját, hiszen apja továbbra is alkoholködben éli napjait, és ők azok, akik élete minden fontos vagy kevésbé fontos eseményein jelen vannak. Így találkozik Ellie Logannal és bele is szeret. A férfi tisztában van a kamaszlány vonzalmával, ez az érzés egy idő után kölcsönössé válik, de számára a munka az első. S ez így megy éveken át.

Nem tudom ez kit mire emlékeztet, de engem a Több mint testőr című filmre, bár nem nagy filozófia erre asszociálni, mikor társai Logant többször is Kevin Costnernek nevezik ugratásként. Szóval, akinek nem jött volna be elsőre, hogy honnan is koppintotta az ötletet, annak a szerző szájba rágja. Logan és három társa Ellie-t védi évekig New Yorkban, majd Wesscoban is. És ez azért fura, mert például sem Ellie apját, sem bátyját nem védi senki. Fikció ide meg oda, de legalább legyen következetes!

Érdekes volt látni hogyan változik meg a rebellis Ellie. Ő ugye szőke hajába rikitó tincseket fest és az öltözködése is sajátos, egyetemi diplomát akar szerezni és tervei vannak a jövőre nézve. Akkor amikor a terhes Olivia Wasscoba költözik, akkor a friss diplomás Ellie félreteszi terveit és lelkesen vele megy. Már nem zavarja a királyi kastély, a szigorú protokoll és a viselkedési szabályok. Mi több, nagyon is jól érzi magát ebben a környezetben.

Kedvencem a történetből továbbra is a Kanos Kecske nevezetű kocsma, ahová a helyi elít inni és karaokézni jár, s Leonora királynő, aki teljesen olyan mint II. Erzsébet. S így a harmadik részre már illene azt is tudni, hogy az angol crown prince kifejezés magyar megfelelője koronaherceg (a cím trónörököst illeti meg), semmiképpen megkoronázott herceg.

   Ez Ellie és Logan története a megismerkedéstől a boldog végkifejletig, mely több éven át tart – mármint az út a megismerkedéstől a happy endig. Pontosan megmondani nem tudom, hogy ez időben mit is jelent, mert már jeleztem, hogy a szerző idegesítően sokat ugráltat ide-oda. Ó! És természetesen váltott szemszögben mesélve.

Azt írták erről a történetről, hogy vicces és szexy. Hát szex az volt benne, bár több volt az epekedés és az utalás rá, mint maga az akció. Viccesnek meg végképp nem mondanám, de ami azt illeti, volt benne néhány humoros beköpés, és bevallom, hogy ezek vettek rá, hogy végigolvassam ezt a dögunalmas, közhelyektől hemzsegő történetet.  Tipikus modern tündérmese volt, mindenki megelégedésére boldog végkifejlettel. És még van a sorozatból egy rész…

Nekem ez felejtős, egyszer el lehet olvasni, ha éppen nincs jobb, de nem vagyunk egyformák, meg ízlések és pofonok…

Kapcsolódó bejegyzések

Egy ágyban a herceggel  

Nyári ajánló 2019

Vi Keeland – Egomániás

Akkor találkoztam Drew Jaggerrel, amikor éppen betört a Park Avenue-i irodámba. Még azelőtt tárcsáztam a 911-et, hogy kipróbáltam volna rajta a vadiúj, szuper menő Krav Maga tudásomat. Gyorsan leállított, miközben jót kuncogott a nevetséges támadási kísérletemen. 

Naná hogy az illetéktelen behatolónak arrogánsnak kellett lennie. Aztán kiderült, hogy nem is volt annyira illetéktelen.

Drew éppenséggel az irodám jogos tulajdonosa volt. Épp szabadságon volt, amíg a saját flancos irodáját újították fel. Amit egy csaló adott nekem bérbe úgy, hogy az valójában nem is volt bérelhető. A fickó tízezer dollárral megrövidített.

Másnap, a rendőrségen töltött hosszú órák után Drew-nak megesett rajtam a szíve, és tett egy olyan ajánlatot, amit nem utasíthattam vissza. Cserébe, hogy felveszem a telefonjait, amíg a titkárnője szabadságon van, ott maradhatok az irodában, amíg nem találok magamnak másik helyet. Minden bizonnyal hálásnak kellett volna lennem, és befognom a számat, amikor meghallottam, milyen tanácsokat ad az ügyfeleinek. Nem bírtam megállni, hogy elrejtsem a véleményem. De nem számítottam arra, hogyan reagál a testem minden egyes vitánkra. Pláne hogy úgy tűnt, mi csak vitatkozni tudunk.

Mi ketten épp egymás ellentétei voltunk. Drew egy keserű, haragos, a párkapcsolatokat bámulatosan pusztító fickó, miközben az én munkám meg az, hogy segítsek az embereknek megmenteni a házasságukat. Az egyetlen közös dolog köztünk, az az iroda, amin osztoztunk. És a vonzalom, amit napról napra egyre kevésbe tudtunk tagadni.

Álomgyár, 2019

Eredeti cím: Egomaniac, 2016

Vi Keelandnak öt könyve jelent meg magyar nyelven, bár ebből kettő közös munka Penelope Warddal (Nagyképű öltönyös, Szívtipró pilóta). Ez a negyedik könyv amit a szerző tollából olvastam, az Órákon át kívánlak címűt passzoltam, mert már a hatásvadász címe is taszított, melynek érintőleges köze sem volt az eredeti angolhoz.

Négy könyv után határozottan állíthatom, hogy jobban kedvelem azokat a történeteket, amiket kizárólag ő jegyez, és sajátos stílusa nem keveredik Ward sablonos nyegleségével. Még az sem zavar, hogy írásaiban a váltott szemszöget kedveli és a főhősök maguk mesélik el a történetet E/1-ben.

Az Egomániás nem egy szimpla erotikus-romantikus, sablonos nyáltenger, hanem igenis van egy meglehetősen izgalmas és csavarokkal teli történet is mellé. Bár nyilvánvaló, hogy a szerző nincs tisztában egyes fogalmakkal, mint ahogy a párterápiával sem, ezt csupán azok veszik észre, akik komolyabban foglalkoznak pszichológiával.

Egománia – jelentése beteges önimádat, nem tévesztendő össze az egocentrizmussal vagy a nárcizmussal, bár mindkettőhöz némileg köze van. A történetben sajnálatos módon egyetlen szereplőt sem találtam, akire ez érvényes lett volna, a főhősökre semmiképpen nem jellemző, tehát nem igazán értettem meg honnan is jött ez a cím – ez nem egy újabb kreatív magyar fordítás, az eredeti angol is ugyanezt jelenti.

Már az eleje egy vicces konfliktushelyzettel indul, ugyanis egy csaló kihasználja a hősnő, Emerie Rose naivitását és bérbe adja neki Drew Jagger válóperes ügyvéd felújítás alatt levő irodáját. A két főhős akkor találkozik, amikor a jogos tulajdonos újév előestéjén hazatér nyaralásából és az épületben, ahol irodája és magánlakása is van, ott találja az éppen otthonosan berendezkedő párteraputát. Már a felállás is mosolyra ad okot, hiszen a nő mindent megtesz mások házasságának megmentéséért, a férfi pedig azért teper, hogy kliensei minél jobban jöjjenek ki a válással járó macerából. Drew Jagger kizárólag férfiakat képvisel, és ennek is megvan a magyarázata: saját házassága és válása annyira mély nyomot hagyott benne, hogy a negatív élmény hatására kizárólag férfiaknak segít megszabadulni hűtlen, anyagi javakra és luxuséletre utazó házastársaiktól. Mondanom sem kell, hogy Drew Jagger nem egy olcsó ügyvéd. Őszintén szólva, ez a történet nem egy óda a női nemhez, de ne legyünk álszentek, mindenkinek van legalább egy olyan nőismerőse, aki nem épp tisztességesen játszik/játszott a párkapcsolatban.

Emerie Rose iskolapéldája annak, hogy a pszichológusi diploma nem jelent felmentést az emberi hülyeség alól. Az ál-ingatlanos símán átvágja, s bár párterápiával foglalkozik, tehát elméletileg ismernie kellene az emberi viselkedés formáit és annak motivációját, a saját nemlétező kapcsolatában mégis alapvető hibákat követ el. Emerie Rose ugyanis egy férfi után fut – nem, nem a főhős lakik szíve csücskében, hanem volt egyetemi tanácsadója. A férfi miatt költözik New Yorkba, mi több, a férfivel szomszédos lakásba – már ha annak lehet nevezni azt a lyukat, ahová begyömöszöli magát és ingóságait –, s bár nyilvánvaló Drew Jagger iránti szexuális vonzódása, ő mégis rögeszmésen ragaszkodik egy megkérdőjelezhető érzéshez a másik férfi iránt, aki természetesen fütyül rá, és más nőkkel randizik.

A főhősök kapcsolata lassal alakul. Előbb munkakapcsolatban állnak, hiszen Emerie-nek nincs irodája, Drew-nak meg titkárnője, aki az életét és munkáját megszervezné. S míg kölcsönösen segítenek egymáson, ez remek alkalom arra is, hogy jobban megismerjék egymást és egy idő után engedjenek a kettőjük közötti szexuális feszültség sürgetésének.

A dolgok még bonyolultabbá válnak, mikor Emerie imádatának tárgya rádöbben, hogy a nő már mással randizik és hirtelen érdeklődni kezd iránta mert hiányolja a nő feltétlen rajongását. S ezzel egyidőben Drew volt felesége is megjelenik a színen újabb észszeűtlen követeléseivel és a közös szülői felügyelet megvonásának fenyegetésével.

Nem volt egy könnyű, habos-babos szerelmi történet, az már biztos. Annyi könyv létezik az emberi kapcsolatok csodálatos voltáról, hogy Dunát lehet rekeszteni velük. Ez most a másik oldalt mutatja be, a bonyolultabbat, a valósághoz közelebb állót, az alantas húzásokat. S van egy nagyon fontos mondanivalója: a szülői szeretet nem genetikafüggő, legalábbis nem kellene annak lennie.

Bár a szerző több helyen is hatásvadász túlzásokhoz folyamodott, kedveltem a történetet, és várom a kiadó által már beharangozott Vi Keeland könyvek megjelenését. De természetesen ízlések és pofonok…

Kapcsolódó bejegyzések:

 A beosztott

Nagyképű öltönyös 

Karina Halle – Egy lépéssel közelebb

McGregor testvérek történetei 2

A lány azt hiszi, a fickó csak egy öntelt szépfiú. 

A fickó úgy gondolja, a lány maga a megtestesült prüdéria. 

De most olyan ajánlatot készül tenni neki, amire biztosan nem fog nemet mondani.
Nicola Price-nak mindene megvolt: remek karrier, tökéletes barát, elképesztő cipőgyűjtemény és egy szuper lakás San Francisco legjobb környékén. De amikor váratlanul teherbe esik, és az a mocsok fiúja otthagyja őt a slamasztikában egyedül, Nicola tökéletes élete egyszeriben felfordul, és úgy is marad. 

Néhány évvel később Nicola már egy ötéves kislány büszke, egyedülálló anyukájaként és egy hatalmas hazugságban él. Alig tudja fenntartani rossz környékbeli lakását, és minden hapsi menekülőre fogja, amint meghallja, hogy egyedül neveli a gyerekét. Küszködik és fél – és sehol sincs az életében, amiről korábban azt hitte, hogy 31 éves korában tartani fog. 

A mentőangyala egy magas, jóképű és gazdag skót férfi személyében jelenik meg: ő Bram McGregor, Nicola jó barátjának, Lindennek a bátyja. Bram tud egyet s mást a büszkeségről, és amikor Nicola körülményei tragikussá válnak, felajánl a nőnek egy apartmant a saját házában. 

Tökéletes egyezségnek tűnik a dolog egészen addig, amíg Nicola nem bánja, hogy Bram közelében éljen, aki a nagylelkűsége ellenére minden adandó alkalommal szembeszáll a nő elképzeléseivel. 

De az életben semmi sincs ingyen, és ahogy Nicola beteszi a lábát Bram házába, rájön, hogy a titokzatos szépfiú többe kerül majd neki, mint gondolta volna. 

Akár a szívét is elveszítheti.

Ezekkel a McGregor testvérekkel csak a baj van. 

Ha tetszett a történet keresd a McGregor testvérek további részeit.

Álomgyár, 2019

Eredeti cím: The Offer, 2015

Karina Halle neve már ismerős a magyar olvasótábor számára, hiszen ez nem az első magyar nyelven is megjelent könyve, és a második sem.

Bevallom nem olvastam minden könyvét – valamennyit ugyanaz a kiadó dobta piacra –, csupán az elsőt, amivel bemutatkozott a magyar közönségnek is (nem kedveltem és bugyuta történetnek tartom) és a McGregor testvérek történetei sorozat első részét – ez már valamivel közelebb állt az élvezhetőséghez, ennek eredménye az, hogy a sorozat második kötetével is bepróbálkoztam.

Őszintén szólva, nem emlékeztem, hogy egyetlen általam olvasott Karina Halle könyvben is ennyit dugtak volna. Ha kivágnám a csatakosan erotikus jeleneteket a könyvből, akkor alíg maradna egy Harlequin-füzetnyi terjedelem és annak tartalmát néhány bővített mondtatban el is lehet mesélni.

Természetesen lesznek olyanok – nem is kevesen –, akiket majd kielégít a számos, minden részletében leírt szexuális aktus, meg mellékesen a történet – mert dícséretes módon az is van –, csakhogy kár a történetért, mert sokkal többet lehetett volna kihozni belőle, ha nem hódol a szexuálisan frusztrált tömegek elvárásainak. Ja, bocs, szórakoztató, mi több: erotikus irodalmat dob piacra, a felkölt gondolatok nem adját el a könyvet, a csatakos szex viszont igen.

Kéretik nem félreérteni: semmi bajom az erotikus irodalommal, a csatakos szex-leírásokkal sem, addig a pillanatig, ameddig nem ez áll a történet központjában, hanem csupán hab a tortán, a plusz, ami érdekesebbé teszi a dolgokat. Ebben a történetben viszont az erotika elnyomta a történetet.

Közhelyesen kezdődik: az előző részből megismert hősök esküvői fogadásán a vőlegény bátyja megkörnyékezi a menyasszony legjobb barátnőjét, aki nemet mond és ennyi.

A történet hősnője ugye egyedülálló anya, akiről eredetileg azt hittem, hogy a terhesség hírére hagyta el gyermeke apja, aztán a későbbiekben kiderült, hogy a fickó azért a gyermek születése után szívódott fel – bár azért ez sem biztos, mert nem igazán következetesek ebben az ügyben. Meg a karrier-dologban sem, hiszen Nicolának sosem volt eget rengető karriere és aktuális állásából is épp lapátra teszik. Egy eléggé lepukkant környéken él ötéves lányával, akiről záros határidőn belül kiderül, hogy diabéteszes.

Ekkor jön a felmentő sereg a főhős személyében, ugyanis Bram McGregor nem csak a lakhatási gondjait oldja meg, hanem új álláshoz is segíti abban a bárban, ahol korábban barátnője dolgozott (lásd a sorozat első része). A többit kitalálni nem nagy művészet: sok szex, némi feszültségkeltés, némi kavarás és időhúzás, valamint boldog végkifejlet.

Viszont néhány dolog határozottan idegesített. Például az, hogy a hősnő hosszas monológokat tart sivár szexuális életéről, ami tulajdonképpen nem is hiányzik neki, de gyakorlatilag úgy viselkedik, mint egy tüzelő szuka, ha Bram McGregor a közelben van.

Az is idegesített, hogy mindenki oltári szemétnek tartotta a főhőst, csak azért mert valamikor régen elkövetett néhány hibát. Meg az is, hogy mindenki a hősnőt óvta tőle. A Jóisten szerelmére! Mindketten felnőtt emberek, semmi szükség arra, hogy a baráti kör és a rokonság beleszóljon abba, ami kettejük között van, vagy lesz. És kiverete a biztosítékot az állandó skótozás. No, s mi van akkor ha a fickó skót származású? Miért kell ezen minden fejezetben ájuldozni?

A sorozatnak további két része is van, s mivel a McGregor testvérek csupán ketten vannak, a továbbiakban az unokatestvérek kerülnek sorra – egyikükkel már ebben a történetben is lehet találkozni. Információim szerint, még az idén boltba kerül mindkét kötet. Hogy el fogom-e olvasni? Nem hinném… de természetesen ízlések és pofonok

A szerző nevéhez kapcsolódó bejegyzések:

Nem lennék nélküled (McGregor testvérek történetei 1)

Túl közel hozzád