2018. október 24., szerda

Sally Thorne - Gyűlölök és szeretek

A Könyvmolyképző Kiadó őszi megjelenéseivel érkezik Sally Throne Gyűlölök és szeretek című könyve. A történetben két ellenséges kiadó összeolvadása miatt egy irodában dolgozó páros különös játékokkal teli mindennapjait ismerhetjük meg. Lucy és Josh a két ellentétes oldalon állnak, más értékeket képviselnek, és természetesen szívből gyűlölik egymást. Vagy mégsem? Nos, ha követitek a turnét, talán ez is kiderül, de annyit előre mindenképp leszögezhetünk, hogy a gyűlöletet bizony nem sok választja el a szerelemtől. Tartsatok velünk!



Nemezis (fn)
a) Ellenfél, rivális, akit képtelenség legyőzni
b) Valakinek a veszte
c) Joshua Templeman

Lucy Hutton és Joshua Templeman ki nem állhatják egymást. Nem csupán ellenszenvesek egymásnak. Nem épp hogy csak megtűrik egymást. Hanem gyűlölik a másikat. Az sem okoz nekik problémát, hogy ki is mutassák az érzéseiket egy sor rituális, passzív-agresszív játékon keresztül az irodában, ahol egy kiadó társigazgatóinak asszisztenseiként egymással szemben ülve dolgoznak. Lucy nem érti Joshua karót nyelt, ideges, aggályoskodó hozzáállását a munkához. Joshua pedig egyértelműen nem tudja hova tenni Lucy hóbortos ruháit, különcségét és túlzott derűlátását.
Most ugyanazért az előléptetésért versenyeznek, és elszánt küzdelmüket immár semmi sem fékezheti meg. Lucy nem hajlandó meghátrálni, annak ellenére sem, hogy legújabb játékuknak álmai munkája lehet az ára…
Ám pont amikor a köztük lévő feszültség a tetőpontjához közeledik, Lucy rájön, hogy talán nem is utálja a férfit. És talán a férfi sem utálja őt.
Vagy lehet, hogy ez is csak egy újabb játék?
Ismerd meg izgalmas szabályait!


Könyvmolyképző Kiadó, 2018
Eredeti cím: The Hating Game 2016
Megrendelhető               Beleolvasó:




“A szerelem és a gyűlölet ugyanannak a játéknak a része, és ebben a játékban muszáj nyernünk. Hogy miért? A szívünk és az egónk miatt.”

A Könyvmolyképző Kiadó elhozta nekünk az ausztrál Sally Thorne első és eddig egyetlen regényét, s szerény véleményem szerint ezt nagyon jól tette. Általában nem szokott az ilyesmi érdekelni, de most, a történet ismeretében valahogy nem vagyok kibékülve a cím fordításával, hiszen a két főhős végig ilyen-olyan nevű játékokat játszik egymással – jobban mondva egymás idegrendszerével. Tehát szívesebben vettem volna valamilyen, az eredeihez közelállóbb címet. És ami azt illeti a csomagolástól sem vagyok elájulva, de ezek jelentéktelen részletkérdések, hiszen a tartalom a fontos, nem a borító.
Sally Thorne története a könyvkiadás világába viszi el olvasóit, de ez teljesen mellékes, bármilyen más profilú cég is lehetett volna. A könyvkiadó csupán az a helyszín, ahol a két főhős a gazdasági válságnak és a könyvkiadás krízisének köszönhetően találkozik, ugyanis két kiadó egyesül, hogy a piacon maradhasson, két főhősünk pedig a két társigazgató jobbkeze. S hogy hol történik mindez? Angol nyelvterületen a világ bármely pontján megtörténhet, hiszen a szerző nem nevezi meg a helyet.
Tehát Lucy Hutton és Joshua Templeman osztozik az irodán és két különbözőbb embert nehezen lehet elképzelni. Lucy (Lucinda) aprócska, kedves, empatikus. Igyekszik jó kapcsolatot kialakítani munkatársaival és szereti azt hinni magától, hogy ő egy igenis kedvelhető személy. Vidékről származik, ahol szülei epertermesztéssel foglalkoznak, és elég gyakran honvágya van. Kicsit bohém, kicsit infantilis, mindig ugyanazt a Lángszóró nevű rúzst használja és huszonnyolc éves lététre figyelemre méltó és állandóan bővülő Hupikék Törpikék gyűjteménye van.
Ezzel szemben Joshua Templeman rideg, távolságtartó, egy fajta titkozatosság lengi körül és természetesen sok centivel magasodik Lucy fölé. Mindig tökéletes a megjelenése és már-már kényszeres pontossággal szervezi az életét. A legjobb példa erre az ingei váltakozása, hiszen pontosan lehet tudni melyik nap milyen színű inget fog viselni drága öltönyéhez. Családi háttere is más, mint a Lucyé, hiszen egy orvosdinasztiából származik s ő maga is kacérkodott az orvosi pálya gondolatával, hiszen az egyetemet kényes gyomra miatt hagyta ott az első év után.
Lucy Hutton és Joshua Templeman gyűlöli egymást és mindent megtesznek azért, hogy a másikat kellemetlen helyzetbe hozzák, sértegessék, fenyegessék, keresztbe tegyenek neki vagy akár gúnynevekkel illessék. Joshua, például, folyamatosan Minimuffinnak nevezi Lucyt, ami egyrészt célzás aprócska termetére, másrészt az eperfarmra, ahol felnőtt, csupán egy idő után elhagyta az “epres” előtagot a gúnynév elől. Kettejük ellenséges viszonya nem titok a cégben, hiszen mindketten többször kaptak figyelmeztetést a személyzeti osztálytól, és igazándiból mindenki azt lesi mikor és miért esnek megint egymás torkának. Ez pedig napi rendszerességgel előfordul.
Mindketten nagyon pontosak és hatékonyak a munkájukban, annak ellenére, hogy munkaidejük egy részét egymás bosszantása és az általuk kitalált gyerekes játékok töltik ki. A cégvezetés pedig meghírdeti az operatív igazgatói poziciót, melyre főnökeik támogatásával mindketten pályáznak, az indulatok pedig elszabadulnak… és irodán kívül is bonyolódni látszanak a dolgok.
A történetet Lucy meséli el egyes szám első személyben, tehát teljesen szubjektíven, az ő szemszögéből ismerjük meg úgy Joshua Templemant, mint a történéseket is. Senki világát nem fogja megrengetni ez az olvasmány, de érdemes belevágni, mert szórakoztatató, vicces jelenetekkel van tele és remek kikapcsolódást nyújt egészen a valószínűsíthető boldog végkifejletig. Olyan igazi chick-lit történet, melyet a szerző stílusa nagyon olvasmányossá tesz, és amelyből valamikor film is készül, bár azt egyelőre nem lehet tudni, hogy mikor fog ez bekövetkezni.
Kedveltem, sőt, nagyon is, mert semmihez nem hasonlított az eddig olvasott könyvek közül, nem halmozódtak benne a klisék és a közhelyes megoldások, bár, ami azt illeti, a vége kicsit habos-babosra sikeredett. A szereplők pedig minden cívódásuk ellenére, vagy éppen ezért, nagyon szerethetőek voltak. Tehát kiváncsan várom a szerző következő könyvét, mely angol nyelvű megjelenése 2019-ben várható
Mindenkinek ajánlom, akinek épp egy könnyű, szórakoztató történetre van szüksége, mert az a fajta könyv, amit a vége után szívesen továbbolvasnál... de természetesen ízlések és pofonok…






A könyv főszereplői egy könyvkiadóban dolgoznak, így a játék során is hasonló vizekre evezünk. Minden állomáson egy olyan könyv fülszövegrészletét találjátok, amelynek valamelyik szereplője szintén kiadóban dolgozik. A dolgotok mindössze annyi, hogy beírjátok a rafflecopter doboz megfelelő sorába a könyv szerzőjét és címét.
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.


Szerelem Balin, romantika Rióban, szex egy kolostorban, randik, szakítások-békülések, egy válás, a barátság ereje, kis és nagy szerelmek, és az örök kérdés: hol az igazi boldogság?









10.20. Deszy könyvajánlója
10.24. Betonka szerint a világ…
10.28. Kristina blogja
10.30. Könyvvilág


2018. október 22., hétfő

Sylvia Day – Büszkeség és gyönyör

A nagy vagyon veszélyeket is rejt… 
Ahogy Eliza Martin is tudja, az örökösnők élete nem egyszerű. Szerencselovagok kerülgetik, ismerősök hazudnak és hízelegnek neki, valaki pedig egyenesen „furcsa véletleneket” rendez meg, hogy az oltárhoz hajszolja. De Eliza nem hagyja magát, és elhatározza, hogy a végére jár a különös eseményeknek. Már csak egy férfira van szüksége, aki elvegyül a kérők között, és megtalálja a bűnöst. Valakire, akit nem könnyű észrevenni; aki csodás táncpartner, emellett pedig csendes és nyugodt természetű.
…ahogy bizonyos férfiak sem veszélytelenek 
Jasper Bond nyomozó hatalmas termetű, lenyűgözően jóképű és igen veszélyes férfi. Ki hinné, hogy Eliza, a széplélek, vonzónak talál egy ilyen akcióhőst? De Jasper nem tud ellenállni a lány makacsságának és a rejtélyeknek. Ügyfelei elégedettsége mindennél fontosabb a számára, és örömmel bizonyítja, hogy ő az, akire Elizának szüksége van…
Sylvia Day a New York Times és az USA Today bestseller írója, könyvei nemzetközi bestseller listákat is vezettek. Több mint 20 díjnyertes könyve jelent meg, több mint 40 országban. 28 országban vált bestseller íróvá, könyveit több tízmillió példányban adták ki.


Álomgyár, 2018
Eredeti cím: Pride and Pleasure, 2011


Az Álomgyár sorban a negyedik klasszikus romantikus könyvet adja ki Sylvia Day tollából. Őszintén megvallom, amíg az első meg nem jelent, azt sem tudtam, hogy ilyesmit is írt, valahogy leragadtam a Crossfire sorozatnál és hasonszőrű társainál.
Különösebben nem rajongok a szerzőért, de a már említett Crossfire soroza első három könyvét kedveltem, az Átverve/Átölelve duót is, bár abban már volt egy kis átverés is a fülszöveggel. S akkor jöttek a klasszikus romantikusok, amik nem igazán különböznek a szerző kortárs történeteitől, csupán más korban játszódnak, történet kevés, fülledt erotika annál több.
Valamiért az az érzésem, hogy nem véletlen a címválasztás sem, engem legalábbis erősen emékeztet egy sokkal híresebb és toronymagasan jobb “büszkeség”-gel kezdődő könyvcímre. Mint ahogy a férfi főhős neve sem lehet véletlen. Miért éppen Bond? Okés, nem James, hanem Jasper, de mit tesz a véletlen s a fikció ördöge: Mr. Bond a piacon fellelhető legjobb nyomozó.
A történetet olvasva többször is volt egy olyan érzésem, hogy kapcsolódik valamihez, valahol van egy előzménye – és ez alatt nem az előzőleg megjelent Sylvia Day klasszikus romantikusokat értem, mert azokhoz nyilvánvalóan közvetetten köze van és epizódikusan meg is jelennek az előző részekben szereplő urak.
Történet egyszerű: Eliza Martin vagyonos hölgyemény, már a hatodik báli szezonját teperi és esze ágában sincs férjhez menni, mert akkor elveszíti a vagyona feletti ellenőrzést, sőt az egész vagyonát, mert a kor törvényei szerint egy nő vagyona házasságkötéskor automatikusan a férjé lesz. Nem különösen szép, legalábbis ezt gondolja magáról, mert nem felel meg a kor szépségideáljának, de ez nem jelenti azt, hogy a vele járó rengeteg pénz ne szépítené meg a hozományvadászok szemében. S mivel az utóbbi időben egy csomó “véletlen” balesetet szenvedett, Eliza kiasszony úgy gondolja, hogy vakmerő kérői közül valaki rendezi meg ezeket a baleseteket, hogy bebizonyítsa, a lánynak egy férj védelmére van szüksége.
Itt lép be a képbe Jasper Bond hiper-szuper nyomozó, aki kötelességének érzi megoldani a rejtélyt, s miközben nyomoz és Eliza kiasszony udvarlóját játsza, extra szolgáltatásként az érzékek világába is bevezeti megbízóját. És természetesen neki is vannak titkai, meg nehéz gyermekkora, zűrös származása, mert miért is ne lenne.
Lesz boldog végkifejlet, megoldódik a rejtélyes balesetek ügye is – mellesleg ez volt az egyetlen meglepetés a történetben, és boldogan élnek, amíg meg nem haltak.
Az előző Sylvia Day klasszikus romantikusokhoz képest egy fokkal jobb volt, szórakoztatóbb, eredetibb, de ez az én szubjektív véleményem, hiszen mindig mondogatom, hogy ízlések és pofonok. Nem tudom, hogy a szerzőnek van-e még hasonló klasszikus romantikus/erotikus története, nem néztem utána, de ha már úgyis belejött a kiadó a zsánerbe, akkor szívesen elolvasnám Maya Banks skótos történetetit is magyar nyelven. Van belőlük két sorozatra való is, és nem hinném, hogy hiányozna belőlük az érzékiség és a tömény szex.
Nekem ez egyszerolvasós, klasszikus romantikusok és az erotikus írások rajongóinak ajánlom..



 Kapcsolódó bejegyzések:






2018. október 20., szombat

Michelle Marly – Coco Chanel és a szerelem illata

Legendák övezik a 20. század egyik legjelentősebb tervezőjének életútját, melyeket hol maga, hol pedig a közbeszéd teremtett meg körülötte. Michelle Marly vállalkozott arra, hogy Coco Chanel  Chanel No 5 parfümjének megálmodásának eredjen nyomába, melyet egy lebilincselő életrajzi regény formájában örökített meg. A Kossuth Kiadó jóvoltából már magyar nyelven is olvasható regénnyel a Blogturné Klub négy bloggere kalauzol Titeket körbe a történetben. Ne feledjétek, az érdekességek és vélemények mellett, a turné végén a kötet egy-egy példányát is kisorsoljuk.




1919. Párizs. 
Coco Chanel, a párizsi divat nagyasszonya szép szakmai sikereket ért már el, mikor a magánélete szörnyű válságba jut. Szerelme autóbalesetben életét veszti, s a boldogtalan nő képtelen a gyásszal megbirkózni. Támogató barátnője segítségével idővel új életcélt talál, amikor a szeretett férfival közös ötletüket, egy Chanel-parfüm megalkotását veszi tervbe. A nagy csoda, a Chanel No 5 megálmodása az első lépés egy olyan úton, amelynek a vége a szerelem illatának felfedezése. A gyötrelmes útra a saját múltjának árnyaival is küzdő Coco szerető lelki társat kap a sorstól, a karizmatikus Dmitrij Romanov herceget.


Kossuth, 2018
Eredeti cím: Mademoiselle Coco und der Duft der Liebe, 2018




“Nem állítom, hogy regényem az egyedüli igazságot tartalmazza, a történet azonban – reményeim szerint – a lehető legközelebb áll a valósághoz. Mindazonáltal dramaturgiai okokból arra kényszerültem, hogy a cselekmény keretein belül bizonyos eseményeket lerövidítve vagy időben kissé eltolva jelenítsek meg. Könyvem ugyanis regény, nem pedig szakkönyv, és nem is kíván az lenni. Ezért arra kérem kedves olvasóimat, legyenek megértők velem, ha valahol esetleg hibára bukkannak benne.”
(Michelle Marly: Coco Chanel és a szerelem illata, Kossuth, 2018)

Nincs a világon ember – legalábbis nő – aki valamilyen formában ne hallott volna Coco Chanelről, hiszen könyvek, filmek, dokumentumfilmek szólnak a divat nagyasszonyáról. Bevallom, eddig egyetlen életrajzi jellegű írást sem olvastam Chanelről, nem kedvelem a műfajt, filmet viszont láttam többet is. Kedvencem a 2008-as Coco Chanel című tévéfilm, melyben Shirley McLaine alakítja az idős Chanelt.
Ugye nem kell elmonanom ki volt Coco Chanel és milyen szerepe volt a modern nő és a divat kialakulásában? A Chanel név nemcsak egy márka, hanem egy fogalom is. Rengeteg dolgot lehetne róla és nonkonformizmusáról mondani. Például ő már akkor is dohányzott, amikor még nem volt divatos megtenni - egyébként élete végéig láncdohányos volt -, hogy ő volt az első, aki nem törődött a szokásokkal és lovagláshoz férfi bricsesznadrágot húzott, aki megszüntette a 20. század elején trendi monumentális kalap-költeményeket és egy új, sokkal egyszerűbb és letisztultabb vonalat hozott divatba. Ez az új, egyszerűbb vonal az általa tervezett ruhákra is ugyanúgy érvényes volt, és a felsorolást hosszan folytatni lehetne, viszont két olyan dolgot alkotott, amivel beírta magát a divat történelmébe (és nemcsak): a kis fekete ruhát, aminek kötelezően ott kell lennie minden nő szekrényében, és a Chanel № 5 parfümöt.
Mint említettem, nem szeretem az életrajzi könyveket, mert általában száraz, adatokra és tényekre alapozó írások, és annak függvényében, hogy éppen ki írja őket és főleg kinek a megrendelésére, itt-ott még meg is szépítik a valóságot. Chanellel szemben viszont elfogult vagyok, tehát kétség nem fért hozzá, hogy ezt a könyvet akarom, hiszen nem igazán voltak ismereteim arról, hogy hogyan is született meg a parfüm ötlete. Persze, tudom, hogy mostanság szinte kötelező, hogy egy-egy divatház a saját neve alatt futó parfümkollekciót is piacra dobjon – hogy a celebekről már ne is beszéljünk –, de nem gondoltam, hogy ez már a múlt század húszas éveire is jellemző volt.
Ez a könyv a Chanel № 5 története, és nemcsak, hiszen szorosan kapcsolódik névadója egy életszakaszához. Azért csupán névadója, mert a parfümöt természetesen nem Coco Chanel alkotta, ő csupán kiválasztotta a neki megfelelő variánst a parfümőr által bemutatott minták közül. Az ötös számút, ami számára egyben jelzésértékű is volt, hiszen különös kapcsolata volt az ötös számmal és számára ez azt jelentette, hogy helyes irányba indult el. Megérzései helytállóak voltak, hiszen az általa megálmodott parfüm nemsokára századik születésnapját ünnepli majd.
Chanel számára a parfüm örök emlékeztető viharos szerelmére Boy Capellel. Úgy az illat összeállítása mint a csomagolás hosszú munka eredménye és természetesen jelentőséggel bír Chanel számára, tehát nem véletlen, hogy a dizájn mai napig változatlan maradt.
A történet ott kezdődik, amikor a hősnő tragikus balesetben elveszíti szerelmét, a Boy-ként ismert Arthur Capelt, akitől tulajdonképpen a parfüm ötlete is származik. Megismerhettem egy olyan nőt, aki a külvilág számára erős és határozott, de tulajdonképpen a karrierjén és anyagi jólétén kívül semmije sem volt. Családtagjait sorra elvesztette, szerelmei önzők voltak és soha nem kezelték egyenrangú partnerként, csupán saját céljaikra használták fel, többnyire anyagi lehetőségei miatt, hiszen ekkor Coco Chanel már tehetős és ismert divattervező volt. Megismertem azt a nőt, akinek a stílusáért a felső tízezer rajongott, de annyira azért nem, hogy őt is maguk közzé tartozónak érezzék, akit a bohém művészvilág csupán az anyagiak miatt tartott odatartozónak, azt a nőt, aki tulajdonképpen csak egy dolgot akart az élettől: hogy szeressen és viszontszeressék. Ezt viszont soha nem kapta meg, annak ellenére, hogy számos híres szeretője is volt: Arthur Capel diplomata, Igor Sztravinszkij, Pablo Picasso vagy Dmitrij Romanov nagyherceg. 
Nagyon kedveltem a történetet. Annak ellenére, hogy egy életrajzi jellegű írás, mely bizonyos korlátokat szab az írói szabadságnak, mégiscsak egy regény és a szerző stílusa élvezhetővé, izgamassá tette. Bár a szerző saját bevallása szerint a történet csak a parfüm körül forog és a múlt század húszas éveitől követi Coco Chanel életét, visszaemlékezésekből, szereplők közötti beszélgetésekből teljes képet kapunk arról, hogy kicsoda is Coco Chanel, honnan indult és hogyan lett belőle az aki.
Korhatár nélkül olvasható és mindenkinek ajánlom, mert szerzációs olvasmány – ez  nem egy habos-babos romatikus-erotikus mese, tehát aki olyasmire vágyik, az bele se fogjon... de természetesen ízlések és pofonok.
Személyes megjegyzés: a Chanel № 19 parfümöt  jobban kedvelem ötös számú elődjénél..

“A nőnek, aki nem visel parfümöt, nincs jövője”
Coco Chanel






Az életrajzi regényben számos 20. századi ikonnal, művésszel és ismert személyiséggel megismerkedhetünk, akik valamiféle kapcsolatba kerültek Coco Chanellel, akik közül játékunkhoz kiválasztottunk négyet. Az állomásokon találtok egy-egy rövid életrajzi leírást. A feladatotok, hogy kitaláljátok, kiről van szó, és a nevét beírjátok a Rafflecopter megfelelő sorába.

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.




Spanyol képzőművész (1881-1973), író, a párizsi iskola kiemelkedő képviselője, a 20. századi avantgárd egyik legjelentősebb festője. Nem tudott élni szerelem nélkül. Az igazi, a mindent elsöprő, legnagyobb szerelme, a festészet volt.








10. 20. - Betonka szerint a világ…
10. 22. - Szembetűnő
10. 26. - KönyvParfé



2018. október 17., szerda

Winter Renshaw – U.i.: Rohadj meg


... és most komolyan is gondolom (U.i. 1)

Kedves Isaiah!
Nyolc hónappal ezelőtt csak egy harcba készülő katona voltál, én meg egy pincérnő, aki ingyen palacsintát csórt neked, és remélte, nem veszed észre, hogy túl sokáig időzik rajtad a tekintete.
De észrevetted.
Egy sorsfordító hetet töltöttünk együtt, mielőtt elmentél. A nyolcadik napon elbúcsúztunk, az utolsó pillanatban adtuk meg egymásnak a címünket.
Az összes leveledet megőriztem, szavaid hamarosan a vallásommá váltak.
Egy hónapja viszont szóba sem állsz velem, nem írtál, aztán tegnap este volt képed besétálni az éttermembe, és úgy viselkedni, mintha soha nem láttál volna.
Ha arra gondolok, hogy… majdnem imádtalak, téged és azt a csodálatosan bonyolult lelkedet.
Majdnem.
Bármi legyen is az – remélem, jó okod van rá.
Maritza a pincérnő
Ui: Rohadj meg… és most komolyan is gondolom


Művelt Nép, 2018
Eredeti mű: P.S. I Hate You, 2018



Vallomással tartozom: soha nem gondoltam volna magamról, hogy van bennem egy adag mazochizmusra való hajlam. Köszönöm szépen a kiadónak, hogy végre részesülhettem ebben a katarktikus önismereti felfedezésben, mert csakis a rajtam elhatalamasodó mazochizmus vehetett rá, hogy ezt a kiadványt végig elolvassam. Kiadványt és nem könyvet, mert könyvnek nevezni ezt a szemetet sértés lenne az igazi könyvekre. Nincs nekem lelkiismereti gondom félredobni egy olyan irományt, ami nem tetszik, és talán ezzel is azt kellett volna tennem, de egyszerűen nem akartam elhinni, hogy végig olyan lesz, amilyen.
Kezdeném az egyetlen jó dologgal, a fülszöveggel. Tökéletes csali, hogy kedvet csináljon és megvétesse veled a könyvet, csakhogy egy picike baj van vele: ha elolvastad a fülszöveget, elolvastad az egész könyvet. Mindaz, ami a cselekményben történik a fülszöveg kibővített magyarázata. Értsd: elmeséli a történetet á-tól z-ig, a két főhős megismerkedésétől kezdődően, a kierőszakolt randikon keresztül egészen a közhelyes konfliktushelyzetig és boldog végkifejletig… Okés, a boldog végkifejletet nem írja a fülszöveg, de az az esetek 99 százalékában borítékolható az olvasók elvárásai miatt: “Olyan szar az élet, legalább a könyvben kapjam meg a boldogságot”. Az ilyen elvárások miatt élnek több mint jól a terapeuták.
Nos, maga az alapötlet jó lett volna, ha a mellé kerekített történet nem annyira vontatott és sablonos. Mi több, még erotikusnak sem igazán lehet mondani, mert fél kezem is sok megszámolni hány lepedőszaggató jelenet van benne. Ezért nem is értem mit keres ott a borítón az a félmeztelen bájgúnár, persze azon kívül, hogy a nézésével kellemes az ember lányának a szemét öblögetni. S mivel megtartották az eredeti borítót, ezt nem lehet a kiadóra lőcsölni, de mást annál inkább.
Kezdeném azzal, hogy jó lenne tudni hogy hívták a hősnőt: Maricza? Maritza? Marica? Vagy esetleg Marka? Merthogy valamennyi formában leírt neven egy és ugyanaz a személy fut: a pincérnő, aki 24 évesen még nem tudja mit akar az életben elérni. S ha már a hősnőről beszélünk, akkor azt is elmondanám, hogy meglehetősen antipatikus nőszemély. Saját bevallása szerint nem akar semmit a pasitól, de tapad mint a kullancs, kierőszakolja az együttlógást, a levelezgetést… szóval olyan valaki, akit nem szívesen látnék a barátaim között.
Azt már eddig is tudtam a kiadóról, hogy nagyon sajátságosan értelmezi a könyvkiadást, hiszen előrendelésre kilistáz olyan könyveket is (nem is keveset), melyek sosem fognak megjelenni. Azt is tudtam, hogy a fordítók bérén spórol, mert ugye olvashattunk már olyan fordítói megoldásokat is, hogy az ember lánya hirtelenjében nem tudta eldönteni, hogy sírjon, nevessen, vagy falba vágja a fejét. De úgy néz ki, már a korrektor bérét is megspórolják, hiszen ez a kiadvány hemzsegett a helyesírási hibáktól, félreütésektől, és az ezek generálta értelmetlen szavaktól. Egy olvasó a Molyon osztotta meg, hogy kétszáznál több ilyen hibát számolt – gratulálok a kitartásához.
Teljesen másra vártam a fülszöveg ismeretében, például arra, hogy az egész megismerkedés, együttlógás csupán egy bevezető és a történet majd azután fog következni. Ha eltekintek a hibáktól, akkor is csak egy közhelyes és olcsó megoldásokat felsorakoztató,  unalmas történet marad, ami lehetett volna jó is, ha a szerző kicsit több kreativítással rendelkezik és kevesebb klisét használ.
Persze vannak, lesznek olyanok, akiknek nem számít mennyi hibával adták ki a könyvet – lehet észre sem veszik –, de ez akkor is szégyen és felháborító. És olyan vicces is, mert ugye a Művelt Nép kiadónál bukta a Nomen est omen latin mondás.
Mazochistáknak és ígényteleneknek ajánlom, de természetesen ízlések és pofonok… Ja, és foly. köv., mert majd jön az unokatesó története is… valamikor… egyszer… talán…



2018. október 15., hétfő

Sarah Title – Kísérleti randevú


Szerelmes könyvtárosok 1

Sarah Title a Kísérleti randevú című könyvével debütál a General Press Kiadónál. A szerelmes könyvtárosok sorozat első részéből kiderül, hogy miképpen bírkózik meg főszereplőnk, Melissa Bernard a róla készült mém szenzációjával. A nő sok mindenre számít, de arra biztos nem, hogy talán még a szerelmet is megtalálja ennek köszönhetően. Ha kíváncsiak vagytok Sarah Title romantikus és szórakoztató történetére, akkor figyeljétek a turné négy állomását, és játsszatok a könyvért.




Hogyan ​lehet valakiből mém? Melissa „Bernie” Bernard példájából kiindulva: bárkiből és bármikor. Amikor egy lánykérésről készült videó hirtelen hatalmas népszerűségre tesz szert az interneten, nem a menyasszony és a vőlegény az, aki felkelti az internetezők érdeklődését. Hanem Bernie – ahogy elhúzza a száját. A mémhadjárat ezzel kezdetét is veszi. A lány a legszívesebben elbujdosna, ekkor azonban felbukkan egy jóképű riporter, és ajánlatot tesz neki…
Colin Rodriguez szorult helyzetében, amikor is az állása a tét, eltökéli, hogy bebizonyítja: ő a romantika legnagyobb szakértője San Franciscóban, és rögtön elő is áll az ötletével. Randipartnereket talál a randiképtelen nőnek. Egészen pontosan az immár híres, ám a szerelemmel szemben bizalmatlan könyvtárosnak. Amikor Bernie végül kötélnek áll, kiderül: a férfinak nem is a cikksorozat megírása jelenti majd a legnagyobb problémát. Egyik katasztrofális randi ugyanis másikat éri. Colin azonban mindenre kész, hogy megtalálja a Bernie-hez illő férfit – még akkor is, ha ezt a szerepet neki kell betöltenie.


General Press, 2018
Eredeti cím: The Undateable, 2017




“– A magas sarkú cipő az új fűző … Összepréseli a nők csontjait, csak azért, hogy a testükkel elismerő férfitekinteteket vonhassanak magukra.”

Új szerzővel bővül a General Press Kiadó Romantikus Regények sorozata. Sarah Title Szerelmes könyvtárosok sorzatának indító részével, mutatkozik be a magyar olvasóknak, mely Kísérleti randevú címmel került a boltokba.
A szerzőről tudni kell, hogy az Egyesült Államokban él, Észak-Virginiában és maga is könyvtáros, tehát talán nem véletlen sorozatának témája, hiszen ki ismerné jobban a könyvtárak világát, mint egy könyvtáros?
A Kísérleti randevú több szempontból is újdonság, hiszen ahogy említettem már, a szerző első magyar nyelven megjelent könyve, és az első olyan, aminek a konfliktusforrása a modern technológia termékéhez, a mémekhez kapcsolódik. Én legalábbis eddig nem olvastam semmilyen más könyvet, melyben mémekről is szó lett volna.
A történet hősnője Melissa „Bernie” Bernard, egy egyetemi könyvtár alkalmazottja, aki rendesen hozza a könyvtárosok sztereotípiáját: szürke minden szempontból. Azt vallja, hogy a ruha nem azért van, hogy a férfiak figyelmét felkeltse és legnagyobb gondja az, amikor el kell döntenie, hogy aznap épp melyik turkálóból vásárolt szürke szoknyáját vegye magára. Fodrász, kozmetikus, divatcuccok, magas sarkú cipő? Ugyan már! Az olyan felszínes, és ő különben sem akar senkinek tetszni.
Bernie sajnos rosszkor van rossz helyen és egy falshmob-os leánykérésre adott önkéntelen reakciója miatt nagyon gyorsan internetes híresség lesz, bár a mém, amit róla terjesztenek nem a legelőnyösebben mutatja be. Ha ez még nem lenne elég, kretén főnöke a könyvtár javára akarja fordítani a lány népszerűségét.
Bevallom ez az epizód, nálam kiverte a biztosítékot, mert szép dolog a technológia, a kütyűk és a közösségi oldalak, és milyen vicces dolgokat lehet csinálni, de azért vannak személyi jogok és nem tudom a mém készítője hogyan reagált volna, ha fordított a helyzet. Vagy a könyvtár vezetője akkor is lelkesen nyomta volna a reklámanyagot, ha ő szerepel rajta előnytelen helyzetben? No, de ez magánvélemény, térjünk vissza a történethez és ismerkedjünk meg a történet férfi főhősével is.
Colin Rodriguez egy online stílusmagazin újságírója. Nem azért mert szereti amit csinál, hanem muszájból, ugyanis ki kell költöznie szülei házából, melyben húgával lakik, amennyiben nincs állandó munkahelye. Ő a magazin partiarca és egyetlen senior munkatársa,  kolleganője, Pia nagy bánatára, aki mindent megtesz azért, hogy elorozza tőle ezt a poziciót – egyelőre sikertelenül.
Colin nem kedveli a munkáját, de  blogírást annál inkább és Levelek Mariának nevű blogján párkapcsolati tanácsokat osztogat mindenkinek, aki megkeresi. S teszi ezt, egy idősebb, tapasztalt nő bőrébe bújva. Természetesen beleolvashattam Maria blogjába is, és be kell vallanom, hogy számomra ezek a blogrészletek jobbak voltak, mint maga a történet.
Bernie mémje természetesen a stílusmagazinhoz is eljut, ahol hosszas fújjolás után eldöntik, hogy átalakítják a szürke könyvtárost, mert úgy gondolják mindenki megérdemel egy második esélyt. S mivel Colin félti a munkáját, magára vállalja az egész menedzselését.
Innentől kezdve nem igazán tudtam eldönteni, hogy mihez hasonlít jobban a történet: a Micsoda nő könyvtárosra írt variánsára vagy a rút kiskacsa meséjének kortárs paródiájára, mert természetesen Bernie szürke könyvtárosimázsa mögött ott a bombázó, és eleinte nehezen, de később teljesen belelendülve veszi az átalakítás akadályait és a harminc randit is, melyet harminc menő fickóval szerveznek neki. Valamiért nem éreztem szükségét, hogy annyira részletesen megismerjem mi történt egy-egy randin, mint ahogy a szerző megosztotta velem.
Teljesen kiszámítható történet volt. Igen, lesz boldog végkifejlet, nem nagy filozófia kitalálni, hogy hogyan is fog kinézni. És ez nem is lenne baj, az viszont az, hogy a cselekmény egyetlen picike kis meglepetéssel sem szolgált. Nem voltak csúcsok, sem mélypontok, semmi csavar, semmi botrány.
Kedves, néhol vicces történet, egyszer el lehet olvasni, de túl sokat nem szabad várni tőle. Engem Sarah Title nem győzött meg, és még meggondolom, hogy elolvasom-e a sorozat további részeit, ha magyar nyelven is megjelennek… de természetesen ízlések és pofonok





A könyvtárosunk a róla készült mémnek köszönheti, hogy egy csapásra híressé vált, így most a játék is a mémekről fog szólni. Minden állomáson találni fogtok egy híres mémet, a feladat pedig mindössze annyi lesz, hogy kitaláljátok, ki szerepel rajta, és beírjátok a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.









10.15. Betonka szerint a világ…
10.21. Könyvvilág