... és most
komolyan is gondolom (U.i. 1)
Kedves Isaiah!
Nyolc hónappal
ezelőtt csak egy harcba készülő katona voltál, én meg egy pincérnő, aki ingyen
palacsintát csórt neked, és remélte, nem veszed észre, hogy túl sokáig időzik
rajtad a tekintete.
De észrevetted.
Egy
sorsfordító hetet töltöttünk együtt, mielőtt elmentél. A nyolcadik napon
elbúcsúztunk, az utolsó pillanatban adtuk meg egymásnak a címünket.
Az összes
leveledet megőriztem, szavaid hamarosan a vallásommá váltak.
Egy hónapja
viszont szóba sem állsz velem, nem írtál, aztán tegnap este volt képed
besétálni az éttermembe, és úgy viselkedni, mintha soha nem láttál volna.
Ha arra
gondolok, hogy… majdnem imádtalak, téged és azt a csodálatosan bonyolult
lelkedet.
Majdnem.
Bármi legyen
is az – remélem, jó okod van rá.
Maritza a
pincérnő
Ui: Rohadj
meg… és most komolyan is gondolom
Művelt Nép,
2018
Eredeti mű:
P.S. I Hate You, 2018
Vallomással
tartozom: soha nem gondoltam volna magamról, hogy van bennem egy adag mazochizmusra
való hajlam. Köszönöm szépen a kiadónak, hogy végre részesülhettem ebben a
katarktikus önismereti felfedezésben, mert csakis a rajtam elhatalamasodó mazochizmus
vehetett rá, hogy ezt a kiadványt végig elolvassam. Kiadványt és nem könyvet,
mert könyvnek nevezni ezt a szemetet sértés lenne az igazi könyvekre. Nincs nekem lelkiismereti gondom félredobni egy olyan irományt, ami nem tetszik, és talán ezzel is azt kellett volna tennem, de egyszerűen nem akartam elhinni, hogy végig olyan lesz, amilyen.
Kezdeném az
egyetlen jó dologgal, a fülszöveggel. Tökéletes csali, hogy kedvet csináljon és
megvétesse veled a könyvet, csakhogy egy picike baj van vele: ha elolvastad a
fülszöveget, elolvastad az egész könyvet. Mindaz, ami a cselekményben történik
a fülszöveg kibővített magyarázata. Értsd: elmeséli a történetet á-tól z-ig, a
két főhős megismerkedésétől kezdődően, a kierőszakolt randikon keresztül
egészen a közhelyes konfliktushelyzetig és boldog végkifejletig… Okés, a boldog
végkifejletet nem írja a fülszöveg, de az az esetek 99 százalékában
borítékolható az olvasók elvárásai miatt: “Olyan szar az élet, legalább a könyvben
kapjam meg a boldogságot”. Az ilyen elvárások miatt élnek több mint jól a
terapeuták.
Nos, maga az
alapötlet jó lett volna, ha a mellé kerekített történet nem annyira vontatott
és sablonos. Mi több, még erotikusnak sem igazán lehet mondani, mert fél kezem
is sok megszámolni hány lepedőszaggató jelenet van benne. Ezért nem is értem
mit keres ott a borítón az a félmeztelen bájgúnár, persze azon kívül, hogy a
nézésével kellemes az ember lányának a szemét öblögetni. S mivel megtartották
az eredeti borítót, ezt nem lehet a kiadóra lőcsölni, de mást annál inkább.
Kezdeném
azzal, hogy jó lenne tudni hogy hívták a hősnőt: Maricza? Maritza? Marica? Vagy
esetleg Marka? Merthogy valamennyi formában leírt neven egy és ugyanaz a
személy fut: a pincérnő, aki 24 évesen még nem tudja mit akar az életben
elérni. S ha már a hősnőről beszélünk, akkor azt is elmondanám, hogy meglehetősen antipatikus nőszemély. Saját bevallása szerint nem akar semmit a pasitól, de tapad
mint a kullancs, kierőszakolja az együttlógást, a levelezgetést… szóval olyan
valaki, akit nem szívesen látnék a barátaim között.
Azt már eddig
is tudtam a kiadóról, hogy nagyon sajátságosan értelmezi a könyvkiadást, hiszen
előrendelésre kilistáz olyan könyveket is (nem is keveset), melyek sosem fognak
megjelenni. Azt is tudtam, hogy a fordítók bérén spórol, mert ugye olvashattunk
már olyan fordítói megoldásokat is, hogy az ember lánya hirtelenjében nem tudta
eldönteni, hogy sírjon, nevessen, vagy falba vágja a fejét. De úgy néz ki, már
a korrektor bérét is megspórolják, hiszen ez a kiadvány hemzsegett a
helyesírási hibáktól, félreütésektől, és az ezek generálta értelmetlen
szavaktól. Egy olvasó a Molyon osztotta meg, hogy kétszáznál több ilyen hibát
számolt – gratulálok a kitartásához.
Teljesen másra vártam a fülszöveg ismeretében, például arra, hogy az egész megismerkedés, együttlógás csupán egy bevezető és a történet majd azután fog következni. Ha eltekintek a hibáktól, akkor is csak egy közhelyes és olcsó megoldásokat felsorakoztató, unalmas történet marad, ami lehetett volna jó is, ha a szerző kicsit több kreativítással rendelkezik és kevesebb klisét használ.
Persze vannak,
lesznek olyanok, akiknek nem számít mennyi hibával adták ki a könyvet – lehet észre
sem veszik –, de ez akkor is szégyen és felháborító. És olyan vicces is, mert
ugye a Művelt Nép kiadónál bukta a Nomen
est omen latin mondás.
Mazochistáknak
és ígényteleneknek ajánlom, de természetesen ízlések és pofonok… Ja, és foly. köv.,
mert majd jön az unokatesó története is… valamikor… egyszer… talán…