J. L. Armentrout - Légy mellettem

Várok rád 2.

A ​​New York Times bestseller listáján 1. helyre jutó Várok rád írójának könyve.

Vajon Teresának és Jase-nek megadatik a lehetőség, hogy egymáséi legyenek, vagy az élet közbeszól?

Teresa Hamilton hihetetlenül kemény éven van túl: halálosan beleszeretett a bátyja legjobb barátjába, aki viszont az első, csodálatos, bódító, életmegváltó csók óta egy árva szót sem szólt hozzá; sikerült véget vetnie egy rettenetesen rossz kapcsolatnak; most pedig olyan sérüléssel küzd, ami talán a táncosi karrierje végét jelenti. Ideje hát, hogy elővegye a B-tervet – főiskolára megy. Reméli, hogy itt majd sikerül meggyőznie Jase-t, hogy ami köztük van, őszinte szerelem.

Jase Winstead súlyos titkot hordoz magában, amiről soha, senkinek nem beszélne – különösen nem a legjobb barátja lenyűgözően szép húgának. Még életében senki nem csókolta meg olyan szenvedélyesen, mint Teresa, de nem hagyhatja, hogy ez a kötelezettségei útjába álljon. A legkevésbé arra van most ideje, hogy tartós kapcsolatba bonyolódjon, de közben képtelen kiverni a fejéből a lányt.

Minél többször sodorja őket egymás mellé a sors, annál kevésbé tagadhatják egymás iránt érzett érzelmeiket. Azonban már készülődik a tragédia. Miközben a kampusz próbál magához térni egy váratlan szörnyűség okozta sokkból, a szerelmeseknek el kell dönteniük, hogy minden kockázatot vállalva együtt maradnak, és megérteni, milyen árat kell fizetniük, ha mégsem…

Könyvmolyképző, 2016

Eredeti mű: J. Lynn – Be With Me, 2014

Mindig elfelejtem miért nem olvasom az írónő könyeit – bármilyen néven, rövidítésekkel, vagy anélkül jelennének meg. Csak akkor jut eszembe, hogy én ezt a stílust nem szeretem, amikor már kézbevettem... s ehhez hozzájárul az is, hogy a fülszöveg a legnagyobb csali. S hogy miért nem szeretem? Mert nem szoktak a petefészkeim felrobbanni egy meztelen férfi felsőtest láttán és „csaj-tökök”-et sem szoktam növeszteni mint Teresa Hamilton, a könyv főhősnője.

Nem szeretem, mert amerikai ifjúságról szól – new adult, young adult, a bánat tudja milyen címkét ragasztottak rá. Nem szeretem, mert  szlengben van írva – bár az eredeti angol szöveget nem láttam, a hideg ráz a koli-tól meg a szupi-tól, a Pepsi-től és a kólától. Az ember lánya elvárná, hogy annak, aki főiskolára kerül, azért egy fokkal választékosabb legyen a szókincse, mert azért az nem valamelyik lepukkant szegénynegyed vagy a harlemi gettó, nem beszélve arról, hogy a szleng senkiből nem csinál menőbb személyt.  

Nem szeretem mert egyes szám első személyben van írva...s mondanám olvassák a tizenévesek, ha nem lenne durva és a durvaság nem menne egészen a gyilkosságig – mert ugye van a történetben egy agresszív, irányításmániás disznó is... vagy épp nem mesélné el a hősnő milyen remek dolog orálisan kielégíteni a barátját, miközben az épp a főúton vezeti a kocsit, hogy ez annak is eszébe jusson és megpróbálja, akinek esetleg még meg sem fordult a fejében, mert veszélyes.

Ha rajongsz az írónő könyveiért és most kapod ezt kézbe, akkor kezd egyenesen a végén. Ott van az a szösszenet amiben megtudhatod hogyan és mikor csattant el az a bizonyos első csók amin az egész könyvben rágódnak – mellesleg nem nagy szám.

Harmadik vagy negyedik könyv az idén – szinte valamennyi ilyen fiatalokról szóló – amelyben az alíg nagykorú férfi főhősnek már gyereke van egy előző kapcsolatból és bizonyos okok miatt a gyermek vele marad, nem az anyával – itt spéci azért, mert az anya egy balesetben életét veszti. Úgy néz ki ez most egy újabb divat-hullám: nagyon fiatal egyedülálló apa. Nos ezért a fickóért liheg a főhősnő, mint egy tüzelő szuka. Szószerint értendő.

Rengeteg dologról szól ez a könyv, barátságról és szerelemről, iskoláról és erőszakról, és többek között arról is, hogy milyen az, amikor fel kell adnod az álmaid. Mert a főhősnő Teresa Hamilton álmainak annyi, az életben többé nem fog balettezni, teljesen át kell értékelnie az életét, a terveit és ami a gyógyúlási időszak átmeneti pótcselevése lett volna, az most állandósul.

Még sok része van a sorozatnak, szösszenettel és kiegészítő novellával egyetemben, reményeim szerint egyet sem fogok olvasni közülük, mint ahogy az előző két részt sem olvastam. Fogalmam nincs miről szólnak, de nem lehettek függővégesek, ha nem éreztem az előzmények hiányát. Őszintén örülök, hogy ez kölcsön-könyv volt, de hát ízlések és pofonok….

A sorozat előző részei:

 1. Wait for you - Várok rád

Könyvmolyképző, 2015

2. Trust in me - Bízz bennem

Könyvmolyképző, 2015

A sorozat további részei angol nyelven:

2.5 The Proposal (szösszenet)

3. Stay with Me

4. Fall with Me

4.5 Dream of You (novella)

5. Forever with You

6. Fire in You

Julia Quinn - Minden és a hold

Lyndon nővérek 1

Hét évvel ezelőtt a lány összetörte a férfi szívét… 

Amikor Robert Kemble egy labirintus közepén Victoria Lyndonba botlik, nem akar hinni a szemének. Ő az a lány, aki miatt megszakadt a szíve, aki végignézte, ahogy a férfi megszervezi a szökésüket, majd otthagyta őt. Most egy karnyújtásra áll tőle, és bár a férfi alig tud úrrá lenni a dühén, még mindig képtelen ellenállni neki… 

Hét évvel ezelőtt a férfi kis híján tönkretette a lányt… 

Az apja figyelmeztette Victoriát: egy gróf sosem fogja feleségül venni egy lelkész lányát, és igaza is volt. Robert házasságot ajánlott a lánynak, végül mégis Londonba utazott, és magára hagyta őt a meghiúsult szökés szégyenével. Noha nem szereti nevelőnői munkáját, elutasítja Robert ajánlatát, amikor a férfi arra kéri, legyen a szeretője. Még a gróf kedvéért sem lenne képes feláldozni a tisztességét. 

De Robert nem tűri a visszautasítást, és megfogadja, Victoria az övé lesz, kerül, amibe kerül. Vajon képes lesz újra megbízni egymásban a balszerencsés szerelmespár? Édes vagy keserédes lesz-e a második egymásra találás?

Gabo, 2016

Eredeti mű: Julia Quinn – Everything and the Moon, 1997

“A lány előrehajolt – azt remélte, fenyegetően hat.

– Őszintén azt hiszem, hogy ha lenne puskám, agyonlőnélek.

– Úgy tudtam, a vasvilla nagy barátja vagy.

– Bárminek nagy barátja vagyok, amivel kárt lehet tenni benned.”

(Julia Quinn – Minden és a hold, Gabo, 2016)

Ha vizuális típus vagy, akkor néhányszor jót vihorászol a könyv ilyen-olyan részletein, én megtettem. Nem nagy szám, szerintem a valóság-rátája nulla, tehát ez semmmiképpen nem történhetett volna meg a valóságban, főleg a 19. század elején, de mindenképpen szórakoztatott, és jobb volt az idén meg a tavaly magyar nyelven megjelent Julia Quinn könyveknél. De ez az én véleményem… vagy lehet jobb passzban voltam most. Komolyan, senki nem szeretné megfilmesíteni? Jó kis paródia lehetne belőle. Például van egy olyan jelenet, hogy a női ruhaszalonban a grófot a nagynénije a retiküljével kalapálja. No, ezt megnézném, amint az alíg 19. századi illemtudó és "mindent a látszatért" hölgy nyilvános helyen a tatyójával ver egy grófot…

Tipikus Julia Quinn könyv, s nem is a jobbik fajtából, tehát a szórakoztatáson kívül ne várj semmi mást tőle. Valamikor elkezdtem nem szeretni az írónő könyveit, bár a Bridgertonokat, a Smythe-Smith kvartetet vagy akár a Bevelstoke trilógiát még lelkesen olvastam. Ha ebben nem lenne néhány olyan jelenet, ami megmosolyogtatott ahogy magam elé képzeltem, akkor bizony ez is a süllyesztőben végezné Mr. Cavendish és a korona szolgálatában állók mellett.

A történet rém egyszerű: a márki fia (aki gróf) és a pap nagyobbik lánya (ezt azért kell kihangsúlyozni, mert van neki egy kisebbik lánya is, akiről majd a sorozat második könyve szól), szóval Robert és Victoria összetalálkozik, egymásba szeret, az apáik ellenzik a kapcsolatot, a pár szétmegy. Hét évvel később ismét találkoznak - ezúttal nem egy tó partján, hanem egy labirintusban, amiből Victoria nem tud kijönni -, némi huza-vona után összeházasodnak s boldogan élnek míg meg nem halnak. Ennyi a könyv cselekménye. Ez három mondat volt, a könyv 370 oldalas és az a bizonyos huza-vona tölti ki, ami az újratalálkozás és a házasság között történik.

Victoria mindenre nemet mond, legyen az házassági vagy más jellegű ajánlat, a gróf meg rendesen futkos utána és próbálja meggyőzni, hogy de igazán legyen már olyan kedves és fogadja el házassági ajánlatát. De Victoria nem és nem úgy háromnegyed könyvön keresztül, mert ő egy öntudatos fiatal nő, aki végre a saját ura lehet. Értsd inkább varrónő, mintsem grófnő. De hát nem tud ellenállni a gróf csábításának, s a többit nem nehéz kitalálni. Victoria egy makacs liba, nem kedveltem egy kicsit sem, azt a kacsintgató teliholdat sem ponotoztam a könyv végén és végképp nem értettem mi szándéka volt a szerzőnek a könyv elején írt bevezetővel, amiben elmondja, hogy nem hisz a “szerelem első látásra”-ban, aztán meg ír egy pontosan arról szóló történetet. Ez egy kicsit olyan volt, mint amikor a háziorvosod kihangsúlyozza, hogy nem hisz a hagyományos orvoslásban és a következő percben elküld akupunktúrára és herba teát itat veled.

Epizodikusan találkozunk a kisebbik Lyndon lánnyal is, Ellie-vel, aki zsenge kora ellenére pontosan tudja, hogy mire való a pénz és megfelelő honorárium ellenébe gardedámi szerepét olvasásra cseréli, majd a történet végére olyan pénzügyi zsenivé nővi ki magát, hogy a Wall Street farkasa leckéket vehetne tőle… lehet az ő története jobban bejön majd nekem. Mikor jelenik meg magyar nyelven, fogalmam sincs, az idénre tervezte a kiadó.

De hát ízlések és pofonok…

  

“A gróf közelebb lépett hozzá, és egy árnyalattal fenyegetőbbé vált a hangja.

 – Victoria…

 A gróf még közelebb is lépett volna, de nyolc nő egyszerre döfte át megvető pillantásával. Még ő sem volt eléggé férfi ahhoz, hogy ellenálljon nekik. Széttárt karral suttogta:

 – Ennyi tyúkot!

 Victoria elüldögélt újdonsült csodálói körében, és gusztustalanul derűs képet vágott.

 Robert mély levegőt vett, és ujjával a levegőbe bökött.

 – Még nincs vége, Victoria. Beszélni fogok veled.

 Egy újabb, nem egészen érthető megjegyzést követően – kakasokról és tyúkokról mondhatott valamit – kivonult az üzletből.”

(Julia Quinn – Minden és a hold, Gabo, 2016)

A követekező rész, Ellie Lyndon és Charles Wycombe, Billington grófjának története, 

egyelőre angol nyelven: 

Brighter than the Sun

Tara Sue Me - A domináns

Alávetett sorozat 2

Nathaniel West sosem veszíti el az irányítást. 

A West Industries playboy igazgatójaként nappal a tanácsteremben irányít, éjszaka pedig a hálószobában, mint szigorú domináns, kemény szabályokkal. Soha nem fogad el tapasztalatlan alávetettet, ám amikor Abigail King jelentkezése kerül az íróasztalára, megszegi a saját kikötéseit, és próbába teszi a lányt. 

Abby ártatlansággal vegyített hajlandósága mámorító, és Nathaniel hamarosan úgy dönt, hogy nyakörvével a tulajdonába veszi, akivel, azt tesz, amit csak akar. Amíg a lány követi a parancsait és teljesen aláveti magát neki, senki nem sérül meg. Nathaniel azonban kezd beleszeretni Abbybe, és ekkor döbben rá, hogy a bizalom kétoldalú. Olyan titkai vannak, amelyek ledönthetik a kapcsolatuk alapjait…

Művelt Nép, 2016

Eredeti mű: Tara Sue Me – The Dominant, New American Library, New York, 2013

Ez nem lesz szép, előre szólok, hogy idejében leléphess.

Kezdeném azzal, hogy ez nem egy trilógia része. Az alávetett sorozatcím alatt már kilenc könyv és két kiegészítő novella jelent meg a szerzőtől, ki tudja, lehet még több is lesz. Meg lehet nézni a Goodreads-en és a szerző honlapján. Ezek közül néhányban visszatér a már ismert páros: Abigail és Nathaniel. Lehet, a kiadó csak az első három könyvet tervezi magyar nyelven kiadni és innen a “trilógia” meghatározás. Ennek nem jártam utána, csak feltételezem, de bőven elég is annyi belőle, sőt!

Magasról teszek rá, hogy a tizenéves libák, meg a szexualitásukat könyvek lapjain kiélő frusztrált háziasszonyok mennyire imádják, én nem állok be a sorba. Ha az első részt (Az alávetett) jelenetenként darabokra lehetett szedni, és mindegyik jelenet után odaírni, hogy ezt most épp melyik könyvből vagy filmből koppintotta, a második rész ugyanaz másképp: nem Abigail (szólíts csak Abby-nek) meséli el, hanem Nathaniel.

Miért kell ugyanazt a történetet még egyszer elmesélni? Nem szeretem az egyes szám első személyben leírt történeteket, azt meg végképp nem, amikor ugyanaz az író másodszor is megpróbálja eladni ugyanazt, ez esetben a férfi szemszögéből. Azért már igazán fel kellene fogni, hogy ahogy egy férfi nem tudja mi van egy nő fejében, úgy egy nő sem tud a férfi fejével gondolkozni, soha nem is fogja tudni épp mi van a gondolatai,  tettei mögött. A nő azt írja le, amit szeretne a férfitől hallani az adott helyzetben, vagy ahogyan ő, mint nő, szeretné, hogy az illető férfi viselkedjen, reagáljon akkor és ott. A következő mi lesz? Elmeséli a kutya szempontjából is?

E. L. James és az ötven módon elcseszett szürke óta divatba jött, hogy olyan szexuális viselkedést szellőztessenek meg, ami eltér attól, amit a statisztikai átlag magáról vall. Mert ez olyan izgi és misztikus a misszionárius pózhoz és a hétvégi szexhez képest. Ami rendben is van, csak Tiffany Reisz kivételével fogalmuk sincs miről írnak. Ezt elmondtam az első résznél is, elmondom most is: a leghalványabb fogalma nincs mi a BDSM, csak ír valami hasonlóról, hogy a trendnek megfeleljen és el tudja adni a könyvet.

Mit tudok többet az első részhez képest? Azt, hogy Nathaniel egy sérült lelkű milliomos akinek épp egy új szexuális játékszerre volt szüksége és mit tesz a véletlen pont az a nő jelentkezik, akiért ő zsenge ifjúkora óta liheg, de nem közeledhetett hozzá, mert ő annak idején már egy dom volt. Ez, így, többször is elhangzik a könyvben, Nathaniel pedig esetleg álmában domináns, mert a valóságban fájdalmasan messze áll tőle. S nemcsak ő, hanem Paul, a mentora is, akivel a krízishelyzetekben konzultál.

Akkor most elmondom én mit értettem az egészből: Nathaniel (aki még véletlenül sem Nate, mert ugye beceneveket nem használunk) gyermekként átélte szülei halálát. Bizony, ott volt a kocsiban, amikor a baleset történt és ő volt az egyetlen túlélő. Namármost Nathaniel, azt hiszi, ha ő ellenőrzése alatt tartja a dolgokat, akkor nem fordulhat elő még egyszer, hogy elveszít számára valami/valaki fontosat, s ezért kötődni sem akar senkihez. És ezért azt hiszi magáról, hogy akkor ő egy domináns… csak mert van játszószobája és néhány szexuális segédeszköze, amit alkalmanként használ, … s mert nyakörvet biggyeszt az épp aktuális szeretőjére. Csakhogy az ellenőrzés-mánia és a hétvégi szerepjáték nem azonos a BDSM-vel. – Hozzávetőlegesen ennyi, amit az Abby által elmesélt történethez képest pluszban kaptam. Ó, és természetesen a sok jóindulatú barátot és rokont, aki mindig jobban tudja mit kell a másiknak tennie és osztja az észt, ha kell, ha nem.

Ismét kaptunk egy csodálatos fordítást. Nem szoktam cikizni a mások munkájával, mert én sem szeretem, ha az enyémmel dilettánsok poénkodnak, de talán jobban oda kellene figyelni, mert van néhány dolog ami már durván feltűnő:

francia tószt – french toast, azaz francia pirítós, aminek ilyen-olyan változatait mi bundáskenyér néven ismerjük.

hot tub – pezsgőfürdő

őszintétlen – ilyen szó a magyar nyelvben nincs, aki nem hiszi nézze meg a szótárt. Nem érdekel melyik önjelölt celeb használja még a tévében, akkor sincs.

Ennyi.

 A sorozat első része:

Az alávetett

Művelt Nép, 2016

The Submissive

Még az idén várható a harmadik rész is magyar nyelven:

Az edzés - The Training

További részek angol nyelven:

3.5 The Chalet (novella)

4 Seduced by Fire

5 The Enticement

6 The Collar

7. The Exhibitionist

8 The Master

9 The Exposure

9.5 The Claiming (novella)

Marie Force - Végzetes viszony

Végzetes 1

Washington D. C. Fővárosi Rendőrkapitányságának oszlopos tagja Sam Holland nyomozó őrmester. Komoly győzelemre van szüksége, hogy megmentse a karrierjét – és az önbizalmát – egy katasztrófába torkolló nyomozás után. A tökéletes lehetőség akkor következik be, amikor megtalálják John O’Connor szenátort brutálisan megcsonkított holttestét, és Samet bízzák meg az eset felderítésével. Samnek együtt kell működnie Nick Cappuanóval, aki O’Connor barátja és kabinetfőnöke volt… és akivel, évekkel korábban Sam emlékezetes egyéjszakás kalandba bonyolódott. A szexuális vonzerő még mindig működik közöttük, szinte izzik a levegő, és Samnek küzdenie kell, hogy az ügyre tudjon figyelni. A koronatanúval együtt hálni alapvető hiba, amit nem engedhet meg magának – különösen, amikor egyre több szaftos titokra derül fény a szenátorral és családjával kapcsolatban, ráadásul egyre több az áldozat…

Művelt Nép, 2016

Eredeti mű – Marie Force – Fatal Affair, Carina Press, 2010, 2011

Második könyvem a szerzőtől és tiszta szerencse, hogy ennek semmi köze a Szerelemre teremtve címűhöz és a Gansett-szigeti McCarthy család története-sorozathoz sem. Ez egy teljesen más dolog, mintha nem is ugyanaz a személy írta volna, mert a különbség fényévben mérhető.

A Végzetes sorozat első része – a bevezető 0.5 rész, egy novella,  nem jelent meg magyarul. A sorozatnak pillanatnyilag a tíz része van angol nyelven, de útban van a tizenegyedik is (Fatal Threat), melynek megjelenése 2017-re várható.

A szex és erőszak mindent elad, ezt jól tudjuk. Ebben a könyvben nagyon szerencsésen keveredik a kettő és amit kapunk, az egy izgalmas történet, ami érinti a politika szféráját is.

Washington D.C.: John O’Connor szenátort egy fontos szavazás előtt kabinettfőnöke, Nick Cappuano,  vérbefagyva találja. A gyilkosság elkövetésének módja üzenet, elkövethette egy irigy családtag, politikai ellenfél vagy akár egy volt szerető is. Ugyanis a sármos szenátor egyáltalán nem vetette meg a szebbik nemet, csupán az elköteleződéssel volt gondja.

Ehhez a gyilkossághoz rendelik ki Sam (mint Samantha) Holland nyomozót, és ez adja majd a történet romantikus-erotikus vonalát, hiszen Sam Hollandnak és Nick Cappuanonak a múltban volt egy kalandja – erről szól a 0.5-ös One Night With You című novella... S a két főhős ismét összemelegedik, bár több szempontból sem ez nem a legokosabb dolog amit tehetnek, de hát továbbra is vonzódnak egymáshoz.

Az első gyilkosságot több is követi, valamennyi áldozat valamilyen formában kapcsolatban állt a szenátorral és mindegyik gyilkosság ugyanazt a rituálét követi. Ahogy a nyomozás és a történet halad, úgy derül ki egyre több mocskos titok a szenátorról, családjáról és a környezetéről, nő a gyanúsítottak és az áldozatok száma. Miközben versenyt futnak az idővel – mert ugye nem lehet tudni ki lesz a következő áldozat és a tettes mikor fog újra gyilkolni – további bonyodalomként közbeszól a nyomozónő múltja is. Ezt a mozzanatot kihagytam volna a történetből, de ez egy személyes vélemény.

Nem tudom ki hogy van vagy lesz vele, valahányszor a Nick Cappuano nevet olvastam a történetben, nekem a szicíliai maffia keresztapa-típusú figurája jelent meg a szemem előtt – milyen jól működött a sztereotípia –, pedig a főhős kissé zavaros származású, de talpig becsületes, törvénytisztelő állampolgár aki előtt fényes politikai karier áll.

Nem vagyok egy krimi-rajongó, de ez határozottan jó volt és szándékomban áll a további részeket is elolvasni. Ha minden igaz, a következőre nem is kell olyan sokat várni, megjelenését novemberre tervezi a kiadó és előreláthatóan Végzetes igazság lesz a címe.

A sorozat egyelőre csak angol nyelvű részei:

0.5. One Night with You

3. Fatal Consequences

4. Fatal Destiny

5. Fatal Flaw

6. Fatal Deception

7. Fatal Mistake

8. Fatal Scandal

9. Fatal Frenzy

10 Fatal Identity

Hóvégi klasszikus: Jane Austen - Büszkeség és balítélet

Van olyan klasszikus romantikus irodalom kedvelő, aki ezt még nem olvasta?

Annyi mindent lehetne mondani erről a könyvről, a szerzőről is, de minek, hiszen elég egy gyors kis Gugli és információk milliója folyik… jó is, rossz is. Ez irodalom, nagybetűvel, és nemcsak azért mert szerepel az 1001-es listán.

Elfogult vagyok ezzel a könyvvel szemben. Ez volt az első klasszikus romantikus regény, amit valaha is olvastam, lehettem olyan 10 éves… – olyan ez mint az első szerelem, sosem felejted. Azóta többszöt is elolvastam… túlzás nélkül mondhatom, hogy vannak részek amiket szószerint idézni tudok. Bár azóta az írónő több könyvét is elolvastam  - mindössze hat könyvet írt - ez maradt a kedvenc.

S mert népszerűsége ennyi éven keresztül töretlen volt, lett belőle modern átírat is – valamelyik Harlequin kiadványban olvastam, Miss Elizabeth Bennet motorral járt és bőrszerkóban, s lett belőle fantasy is: Seth Grahame-Smith: Büszkeség és balítélet meg a zombik – no ezt nem olvastam el, sőt még a filmre sem voltam kiváncsi.

Természetesen nem úszta meg a folytatások-mániát sem. Joan Aiken tollából jelent meg a folytatás Lady Catherine nyakéke (Lady Catherine’s Necklace) címmel. A szerző egyébként több Jane Austen mű folytatását is megírta, magyar nyelven is megjelentek, egyet sem olvastam, nem is áll szándékomban. Rebecca Ann Collins egy egész sorozatot írt folytatásokból Pemberley-krónikák gyűjtőcímmel. A hat részes sorozat a Büszkeség és balítélet néhány szereplőjénk lehetségséges története. Magyar nyelven is megjelent, meg lehet keresni (1. Pemberley-krónikák, 2. Pemberley asszonyai, 3. Visszatérés Netherfield Parkba, 4. A longbourni hölgyek, 5. Mr. Darcy lánya, 6. Caroline kuzin). Ezekből sem olvastam egyet sem, mert nem szeretem a más szerző tollából származó folytatásokat.

Beszéljünk a filmekről is, mert természetesen film is készült belőle, nem is egy: tévéfilm, játékfilm, mini-sorozat, modern verzió, musical… minden amit elképzelni tudsz. Sőt olyan is amit nem. Például az indiai variánst, amiben Mr. Darcy az esküvőjére egy elefánt hátán érkezik, a történet csak nyomokban emlékeztetett az eredetire és hol farmerben, hol száriban ropták a táncot. Éljen Bollywood! A modern amerikai változat Mr. Darcy-jának könyvkiadója van és puccos hétvégi vityilója a semmi közepén. A koreai drámát már nem néztem meg, nem tudom milyen lehet a Bennett család ferde szemmel, esetleg már nem is úgy hívják őket… De számomra a legvonzóbbak még mindig a klasszikus vonalat megtartó filmalkotások, a legjobb Mr. Darcy akkor is Colin Firth marad a 1995-ös BBC-minisorozatból és a legjobb Elisabeth Bennet Keira Knightley a 2005-ös tévéfilmből, amiben Donald Sutherlandra osztották  Mr. Bennet szerepét – szenzációs alakítás!… nem hiszem, hogy bár valamelyiket ezek közül ne láttad volna… Ez egy olyan csont, amit még mindig lehet rágni…

Miről is szól a Büszkeség és balítélet... Mindenkinek másról szólhat, mert annyi minden történik benne. Első sorban egy meglehetősen jó kor-kép a 17. század vége-18. század elejéről. Hitelesebb már nem is lehet, hiszen a szerző ebben az időszakban élt, tehát első kézből kapjuk a kor számára fontos morális értékrendet, amire feltehetően hatással volt a tény, hogy Austen kisasszony egy papnak a lánya volt. S e mellett ott a romantikus szál, két szerelmi történetet is kapunk, újabb ambiciózus anyával ismerekedünk meg, mert legyünk őszinték, Mrs Bennet enyhén szólva butácska és egyetlen célja öt lánya minél hamarabbi és előnyösebb kiházasítása. S innen származik az a sokat használt idézet is: 

Általánosan elismert igazság, hogy a legényembernek, ha vagyonos, okvetlenül kell feleség.

Ugye ismerős?

Csodálatos lények lehettek a régi angol papkisasszonyok – egy kis faluban elásva, vénlányságra és tüdőbajra kárhoztatva hervadhatatlan regényeket tudtak írni az emberi természetről és szenvedélyekről. Jane Austen is vidéki papleány volt, mint a Brontë nővérek. Hat teljes regény maradt utána és néhány töredék. Ennek a viszonylag kis életműnek legismertebb és sok kritikus szerint a legjelentősebb darabja a Büszkeség és balítélet. Mint Austen többi regényét, ezt is feszes szerkezete, klasszikus stílusa, szellemes dialógusai, pompás pszichológiája és nem utolsósorban írónőjének csillogó okossága teszik ma is élvezetes olvasmánnyá.

Eredeti mű: Jane Austen – Pride and Prejudice, 1813

Magyar kiadás számszerint 29, az utolsó a Könyvmolyképző Kiadó, 2016-ban.