Susan Mallery - Született vadóc

A csodálatos Titan-lányok 3

Semmi kétség, Stockholm-szindrómában szenvedek, gondolja Izzy, amikor rájön, hogy őrülten vonzódik Nickhez, aki a nővérei megbízásából majdhogynem elrabolta otthonról, és beleegyezése nélkül a farmjára cipelte. A legkisebb Titan lánynak a testvérei szerint itt kellene kihevernie a robbanás okozta sokkot – a robbanásét, mely kis híján megvakította őt! Egy műtét tökéletesen visszaadhatná a látását, ugyanakkor a beavatkozás magában rejti annak a kockázatát is, hogy teljesen és végérvényesen megvakul. És Izzy, aki eddig nem félt semmitől, most visszaretten az operációtól -meg attól, hogy belevágjon élete legnagyobb kalandjába: odaajándékozza a szívét egy férfinak, akinek csak a hangját, az illatát és az érintését ismeri…

Harlequin, 2016

Eredeti mű: Susan Mallery – Straight From the Hip, HQN Books, 2009

– Hülyének lenni állampolgári jog! – mondja a vigyorogva sheriff a sorozat harmadik könyvében, és milyen igaza van!

Ez a rész Izzy, a harmadik Titan-lány története, mint ahogy az várható volt és ismét elmondom: aki még nem olvasta az előző részeket, az ne ebbe fogjon bele, hanem az elsővel kezdje. A történetek ugyan nem függővégesek, de annyi utalás van az előző részek cselekményeire, hogy ajánlott  az elején kezdeni.

Azt ugye már tudjuk az előző részből (Született úrinő), hogy Izzy balesetet szenvedett. Felrobbant a fúrótorony, ahol dolgozott és a baleset következtében szinte vak. Látását visszanyerhetné egy műtét segítségével, de mint minden műtétnél, itt is megvan a rizikó: ha valami rosszul sül el, Izzy örök életére megvakul.

Nos, ez a történet arról szól, hogy ki és mi veszi rá Izzyt arra, hogy belevágjon a műtétbe – és én ezt nem fogom elmesélni, majd elolvasod, ha akarod.

Viszont mondanék néhány szót arról, hogy bár többet megtudtam Garthról és körülbelül megértettem mi tettei mozgatórugója, még mindig nem értem, miért kell az ártatlan lányokat bántania a közös apjuk bűnei miatt. Saját bevallása szerint azért, mert ezzel is ütni tud egyet Jed Titan-on, de hát ez nem igazán állja meg a helyét, mert mindenki tudja milyen keveset jelentenek a Titan-pátriárchának a lányai. Garth egyébként is puhul, hiszen ő intézi el, hogy Izzy Nick farmjára kerüljön amíg rendbe jön saját magával és kész a továbblépésre. Temészetesen ezt senki nem tudja, és azt sem, hogy az illető Nick, az ő egyetlen és legjobb barátja, akit nem szégyell megtéveszteni az ügy érdekében.

Azt is megtudjuk, hogy az Izzyt ért baleset nem volt véletlen, hanem a robbanás szándékos volt, de Gathnak semmi köze hozzá. S nem jött be az az elképzelésem sem, hogy Garth és pokolra való apukája együtt dolgoznak a Titan-lányok ellen, mert Garth visszautasítja a szövetséget, mikor Jed Titan megkeresi. Garth egyébbként Izzy javaslatát is visszautasítja, hogy valamennyien alkossanak közös frontot Jed ellen.

Viszont továbbra is vannak dolgok amiket nem értek. Például azt, hogy Izzy miért lóg ki a sorból. S ez alatt értem azt, hogy még a saját anyja is megfeledkezett a létezéséről, hiszen kilenc évig nem változtatta meg a végrendeletét, egyetlen örököse Skye volt, mintha Izzy nem is létezne. Azon, hogy Jed Titan úgy viselkedik ahogy, és ha nem tudja fel- és kihasználni, akkor olyan mintha nem is létezne az illető személy, azon nem csodálkozom. De a kijelentésen, hogy Izzy alapból ki volt zárva az örökségből igen. Azt sem tudjuk meg, hogy ki áll a fúrótorony felrobbantása mögött, csak annyi derül ki, hogy nem Garth, bár mindenki őt gyanúsítja

Nem nagy filozófia kitalálni, hogy Izzy és Nick egymásbaszeret, hogy Izzy műtétje sikerül, hogy ott a nagy happy end… ami viszont a meglepetés erejével hatott, az a módszer amit Izzy kitalált Garth ellen: szeretetbe akarja fullasztani. Ez érdekes lesz…

Jed Titan továbbra is az a mocsadék - ha nincs ilyen szó, akkor most kitaláltam - akit az előző részekben megismertünk, de ha jobban utánagondolok, akkor tulajdonképpen szivességet tesz a lányainak, mert azok megállnak a saját lábukon és nincs szükségük a tőle származó pézre és az örökségre.

A három rész közül számomra ez volt a gyengébb. Kicsit el volt túlozva a Nick farmján töltött idő. Rendben van, az volt a célja, hogy rávegye Izzyt a műtétre és elgondolkoztassa, mit is akar kezdeni az életével miután visszanyerte a látását, de szerintem az ott vontatott volt. Nem értettem Aaron, a farm vezetőjének a szerepét sem a történetben, mert azon túl, hogy kinevezte saját magát Izzy legjobb barátjának, csak a politikai korrektséget szolgálta a jelenléte a történetben: Aaron ugyanis meleg és ha már az első részben (Született játékos) megvolt a nemzeti kisebbség (Cruz Rodriguez,  Lexi Titan szerelme latin származású), akkor legyen képviselve szexuális kisebbség is. De hát ízlések és pofonok…

Még hátra van a negyedik rész, ami Garth, a törvénytelen Titan-fiú és Dana, a sheriff-helyettes története lesz, és amire bizony sokat kell várni, mert a hírek szerint a kiadó csak 2017 márciusában tervezi megjelentetni magyar nyelven, Születet nyomozó címmel.

 A sorozat részei:

1. Született játékos

Harlequin, 2016

Under Her Skin

2. Született úrinő

Harlequin, 2016

Lip Service

A negyedik rész, egyelőre angolul: 

Hot on Her Heels

Catherine Bybee - Feleség szerdára

Hétköznapi feleségek 1

Blake ​​Harrisonnak, a gazdag, híres és nem utolsósorban sármos férfinak, hogy megszerezze apja örökségét, még közelgő születésnapja előtt feleséget kell találnia. A férfi egy társközvetítő cég ügynökéhez, Sam Elliothoz fordul, ő azonban nem az az üzletember, akire számított. Sam Elliot ugyanis egy magabiztos, független és rendkívül erős nő, aki nem mellesleg gyönyörű. Samantha természetesen véletlenül sem szerepel a felkínált feleségjelöltek listáján… egészen addig, amíg Blake fel nem ajánl neki tízmillió dollárt, ha egy évre a felesége lesz. 

Az ajánlat elfogadásával Samantha anyagi helyzete egy csapásra rendeződne, soha többé nem okozna neki gondot tartósan beteg testvére kórházi ápolását finanszírozni. Mindössze annyit kell tennie, hogy eljátssza a feleség szerepét anélkül, hogy közel kerülnének egymáshoz. Ám Blake lehengerlő személyisége és forró csókjai mellett nehéz ellenállni. A házassági szerződés mindenre kitér, egyvalamit azonban nem vett számításba: mi lesz, ha egymásba szeretnek?

Studium Plusz, 2016

Eredeti mű: Catherine Bybee – Wife by Wednesday, Montlake Romance, 2013

A Weekday Brides sorozat első része, hogy a további részeket szándékában áll-e a kiadónak megjelentetni, fogalmam sincs, nem jártam utána. Majd észrevesszük. A sorozat hét részes (forrás a Goodreads és az írónő honlapja), a hét minden napjára jut egy menyasszony – a Moly mai állása szerint csak öt könyv van: csütörtök és vasárnap szünnap feleség ügyben.

Olyan mint egy Harlequin füzetben megjelent romantikus történet: könnyű szórakozást ígér… csak kétszer olyan hosszú és négyszer olyan drága. A történet sem túl bonyolult, hasonlóval már találkoztunk klasszikus romantikusként, de akár jelenben játszódó történet formájában is.

Adva van az angol herceg, akinek öröksége kézbekaparintása érdekében szüksége van egy darab feleségre, egy adott időtartamra. Amennyiben a házasság nem jön össze a 36. születésnapjáig, a vagyon nagy része a ronda unokatestvérre száll, az ügyvédi irodára aki a családot képviseli és a maradék ilyen-olyan alapítványokra. A hercegi anyuka és húg csak minimális életjáradékban részesül. – tisztára mint egy 19. századi klasszikus romantikus regényben. Csakhogy a herceg nem várta ölbetett kézzel az örökséget, hanem önerőből is kőgazdag vállalkozóvá nőtte ki magát, tehát még szüksége sem lenne az örökségre, de hát hogyan is fossza meg a hercegi anyát és húgot a szokott életszínvonaltól, inkább keres egy feleséget. Az persze eszébe sem jutott volna, hogy mindenki menjen a szeme világába a végrendelet kikötéseivel együtt, majd ő finanszírozza az anyját és húgát, ha már olyan középkorian megalázó lenne a család nőtagjainak dolgozni a megélhetésükért. Hát akkor jöjjön a meghatározott időre szóló házasság, s mivel két szeretője közül egyiket sem találja alkalmasnak, szakemberhez fordul

Itt lép be a képbe a főhősnő, Sam (mint Samantha), aki – mit tesz a véletlen ördöge! – pont egy meghatározott időtartamra szóló érdekházasságokra szakosodott házasságközvetítő irodát működtet a saját nappalijából (vagy vendégszobájából??). S mivel a herceg jó sok pénzt ajánl az egy éves házaságért és Samnek egy vagyonba kerül a saját húga intézeti ápolása, belemegy az alkúba, amikor a férfi neki tesz házassági/üzleti ajánlatot. Túl sok időt nem is kellene együtt tölteniük, hiszen a nő az Egyesült Államokban él, a férfinak meg szerte a világon vállalkozásai vannak, Angliában, a hercegi kastélyban is csak kevés időt tölt.

S ha a dolgok nem lennének már eléggé bonyolultak, hát valaki mindenáron be akarja bizonyítani, hogy a házasságuk fal. Ez lehet bárki… a pénzsóvár unokatestvér, aki ugye egy vagyontól esett el, az ügyvédi iroda, akinek szintén érdeke lenne megállapítani, hogy a házasság nem valós, vagy akár a herceg valamelyik szeretője, aki maga is pályázott volna a feleség státuszra.

Tovább nem mesélek – mert természetesen itt még nincs vége a bonyodalmaknak, hanem továbbiak jönnek –, ha kiváncsi vagy a történetre elolvasod.

Én nem voltam elragadtatva tőle, az ilyen modern tündérmesék valahogy már nem mennek. Számomra ez olyan volt, mintha egy Julia Quinn történetet összegyúrt volna egy Jennifer Probst sztorival és nem biztos, hogy megvolt hozzá a pontos receptje, hogy miből mennyit és hogyan… de hát ízlések és pofonok.

 A sorozat következő részei, egyelőre csak angol nyelven:

2. Married by Monday

3. Fiancé by Friday

4. Single by Saturday

5. Taken by Tuesday

6. Seduced by Sunday

7. Treasured by Thursday

Abigail Barnette - Első alkalom

Ian, Penny

UGYANAZ A TÖRTÉNET A NŐ ÉS A FÉRFI SZEMSZÖGÉBŐL:

ÍGY LÁTJA A NŐ: 

Egy csúnya szakítással a háta mögött Penny Parker csak főnöknője unszolására hajlandó elmenni egy vakrandira. Vonakodásának egyik oka, hogy a férfi lényegesen idősebb nála. Ám kiderül, hogy Ian Pratchett ugyanúgy képzeli a jövőt, mint ő: családot akar alapítani, stabilitásra és igaz szerelemre vágyik. Minden jel arra utal, hogy Ian a nagy Ő, de álmodozhat-e közös életről két ember, akiket – korukat tekintve – évtizedek választanak el egymástól?

ÍGY LÁTJA A FÉRFI: 

A frissen elvált, romantikusan pesszimista Ian nem is érti, miért épp Pennyvel akarja összehozni közös ismerősük. A lány kérlelhetetlenül optimista, hihetetlenül babonás és szexuálisan tapasztalatlan – vagyis mindaz, ami ő nem. De az első pillanattól fogva szikrázik köztük a levegő, és a férfi előtt felsejlik a folytatás lehetősége. Lehet, hogy álmait egy olyan nő váltja valóra, akiről nem is gondolta volna?

I.P.C., 2016

Eredeti mű: Abigail Barnette – First Time, 2015

Bármelyikkel kezdheted a két rész közül, a történet ugyanaz, a párbeszédek ugyanazok, a különbség a két könyv között minimális és ezeknek a jeleneteknek nincs is igazán jelentőségük a cselekmény szempontjából. A plusz jelenetek vagy munkával kapcsolatosak, ami ugye a két szereplő esetében különbözik (Ian építész, Penny meg egy divatmagazinnál papírtologató), vagy a szereplők épp a kettejük kapcsolatát beszélik meg egy harmadik személlyel.

Szánalmas, hogy egyesek mit meg nem tesznek a pénzért. Vette a könyvet, hozzácsapott néhány jelenetet valamelyik szereplővel, olyant amiben a másik nem volt jelen (munka, vagy beszélgetés a barátokkal, családtagokkal), és eladta kétszer ugyanazt. Fél kezed elég megszámolni hány ilyen jelenet van.

Nem igazán szoktam cikizni a könyvek borítójával, de hol lehet egy ilyen 53 éves pasit rendelni, mint amilyen a magyar kiadás borítóján szerepel, mert egyből két példányt is beszereznék. 

Fiatal nő, idősebb férfi a kombináció... és nem a piszkos anyagiak miatt, hanem csak. Véleményem szerint ott egy kemény Elektra-komplexus is közrejátszott, hiszen a leányzó kapcsolata az apjával, a szüleivel formális, és erősen tart a nemlétező fele. S hogy Ian miért megy bele? Kell ezt még mondani? 53 éves, kapuzárási pánik, azt teszi amit minden tehetős korabeli férfi: felszed egy fiatal lányt, hogy mellette fiatalnak érezhesse magát, családot alapítson, gyereke legyen. Ó, ez persze így nincs leírva a könyvben, de nem kell nagy filozófia kitalálni. Ian ugyan nem tudja, hogy a barátai által szervezett  vakrandin egy 22 éves lánnyal találkozik, de ha nem tetszett volna neki a  helyzet, akkor a siralmas randi egyetlen alakalom marad.

Penny természetesen egy szőke, nagymellű csinibaba. Miért nem mintázta saját magáról a szerző a főszereplőt? Miért nem lehet egyszer egy normális vagy túlsúlyos nő, és nem a nagybögyű anorexiás szőke?

Ha nem lenne a történetben néhány erotikus jelenet, és Ian nem lenne 31 évvel idősebb, akkor az egész egy nagyon infantilis ifjúsági történet lehetne, mert a hisztis díva az ott van a helyén. Emellett  tele van bizarr epizódokkal, s ezeken el lehet gondolkozni, a szerző értékrendjén is... csak néhány ilyen, ami most hirtelen eszembe jut:

– A főhősnő szűz, mert eddig még nem találta meg az igazit, akinek odaadja magát... de „kézimunkában” nagyon-nagyon jó. Ezt többször is kihangsúlyozza – páldául mindjárt a második randin Ian tudomására hozza, a parkban, egy pikniken.

– Penny rajtakapja Iant, amikor a nővérével az udvaron cigarettáznak. Ledöbben, kiborul. Az ugye nem gond, hogy Ian nagy kedvelője a szvinger és csoportos szexnek és ezt rendesen művelte még a volt felelségével is, de cigizni!!!!

– Ian, akiről ugye tudjuk, hogy 53 éves van már némi tapasztalata a szerelem és szex terén, szerelmi ügyben tanácsot kér az unokaöccsétől, aki viszont 26 éves és katolikus pap. Jó, mi?

– A vakrandit kettőjük között Sophie, Penny főnöke hozza létre, aki maga is egy idősebb férfi felesége, de ő viszont nem 22 éves, hanem kicsit felnőttebb. Nos, kiderül, hogy Sophie is megjárta Ian ágyát néhány szvinger-akció keretén belül. És ezt Penny és Sophie megbeszélik egy ebéd alkalmával. Ekkor úgy elképzeltem magam, amint bekopogok a főnököm irodájában és megbeszélem vele az ő, az én, valamint a partnereink szexuális preferenciáit.

A szerző blogger, több könyvet is írt már, olyanokat is amit a blogján tett közzé fejezetenként. Nálam ez a "duett" bukta volt és egyhamar nem áll szándékomban bármi mást olvasni amin Abigail Barnette neve szerepel, sem egészben, sem részletekben, sehogy... de hát ízlések és pofonok. S hogy valami jót is mondjak... hát Iannak kifogástalan a zenei ízlése

Sophie Jackson - Egy csepp remény

Egy font hús 2

Max O’Hare képtelen elengedni a múltat. Legjobb barátja nélkül nem élte volna túl a gyönyörű szőkeség, Lizzie tragikus elvesztését, és rég a drogosok poklát járná. Kap még egy esélyt a sorstól Az elvonón ugyan végigmegy a gyógyulás tizenkét lépcsőjén, de indulatos marad, és nem enged közel magához senkit. 

Grace Brooks lelkébe égett a seb, amit az a férfi ejtett, aki felesküdött, hogy tisztelni és védelmezni fogja. A lány messzire menekül, és titkait mélyen magába zárja. Az egyikük érezni akar, a másik elrejtőzik az érzések elől. Melyikük lesz elég erős, hogy a szerelem erejével átüsse a falat? 

Sophie Jackson trilógiája a tiltott szerelem édességéről és veszélyéről az interneten lett szenzációs siker. Jodi Ellen Malpas, Jamie McGuire, Katy Evans és Smanatha Young rajongóinak kötelező

Libri, 2016

Eredeti mű: Sophie Jackson – An Ounce of  Hope, Gallery Books, 2016

Az én olvasatomban ez meg sem közelíti az első részt. 460 oldal lelki nyomor és nem hiszem, hogy nekem erre most épp szükségem lett volna.

Az első részből már ismerjük Max O’Hare-t, hiszen az Egy font hús főszereplője, Carter, helyette megy börtönbe, azért, hogy Max várandós felesége mellett lehessen. Ez a könyv az ő gyógyulásának és újrakezdésének története. S nemcsak az ő újrakezdése, hanem Grace-é is, aki maga is lelki és fizikai traumából épül fel, hiszen volt férje drogok és kényszerképzetek hatására súlyosan bántalmazza.

Ez a két sérült ember összetalálkozik és megtetszenek egymásnak, annak ellenére, hogy nem kellene semmilyen kapcsolatba bonyolódnia egyiküknek sem. Max egyenesen az drogelvonóról jön a kisvárosba, hogy megtalálja önmagát és a továbblépést, Grace pedig itt próbálja a semmiből felépíteni új életét, miután kiszabadult brutálisan bántalmazó férjével való kapcsolatból. Ami összeköti őket az a hely és  művészet, hisz Max fest, Grace pedig fotóz, és ez mindkettőjük számára a terápia része.

És körülbelül ennyiről is szól az egész. Max most nem kokainnal van belőve, hanem antidepresszánsokkal az elvonási tünetek következményeit kerülendő, Grace pedig ismét megtanul bízni a férfiakban.

Ó, és félreértés ne essék… Lizzie, Max korábbi partnere nem hal meg. Ő egyszerűen csak meglép, amikor közös gyemekük halva születik. Mindketten másképp dolgozzák fel a gyermek elvesztését: Max alkoholba és drogokba fojtja bánatát, Lizzie magábafordul és egy idő után szó nélkül eltűnik a képből, hogy majd a történet vége fele ismét megjelenjen a feloldozás reményében.

Mi a jó benne? Hogy nincs kőgazdag, unatkozó milliomos, sem zseniális szegény lány, kötözős szex sem. A szereplők valósak és jól megformáltak. Gondjaik, bajaik akárki másé is lehetnek. Erotika annyi van benne amennyi kell, nem vitte túlzásba a szerző, nyelvezete néhol vulgáris, de mindenképpen szókimondó. A helyi seriffhelyettest – például – csak a legritkább esetben emlegeti a nevén Max. Általában gúnynevet akaszt rá, összetett szó, aminek első tagja kötelező módon a “Segg…”. Pedig szegény fickó a légynek sem ártott, egyetlen bűne van: neki is tetszik Garace, de nem nyomul, nem kötözködik.

Epizódikusan megjelennek az első részből is ismert szereplők, akik természetesen támogatják Max-et a gyógyulás folyamatában és finom utalások formájában felvezetődik a sorozat harmadik része is, ami majd Riley története lesz. Ugye Riley-t is ismerjük, hiszen együtt dolgozik Max-szal a műhelyben, sőt ő viszi az üzletet, míg Max az elvonón van. Mikor jelenik meg magyar nyelven, nem tudom, de a könyv végén bele lehet kukkantani az első fejezetébe. Várhatóan Egy lépés feléd lesz a címe

Tehát ebben a részben ízelítőt kapunk abból, hogy milyen a gyógyulás folyamata többnyire a drogfüggők esetében, de akár a családon belüli erőszakot is mondhattam volna, és akkor sem tévedek. Nekem ebből elég lett volna egy kiegészítő novella is… de hát ízlések és pofonok.

A sorozat részei:

1. Egy font hús

Libri, 2016

A Pound of Flesh

1.5 Love and Always - novella

2.5 Fate and Forever - novella

3. A Measure of love

Milly Johnson - Borúra derű

Emlékezetes nyaralásnak indult. 

De szerepelt a tervek között alkalmi románc is?

May, Lara és Clare a legjobb barátnők, akik elkeseredetten vágynak egy kis kikapcsolódásra. A közelmúltban mindhárman nehéz időszakon mentek keresztül, és igazán nagy szükségük van a levegőváltozásra. Tíz napra foglalnak szállást egy luxusszállóban, ám amikor megérkeznek, rádöbbennek, hogy egészen máshol kötöttek ki, mint gondolták. Rossz faluba tévedtek… 

Ren Dullemben semmi sem az, aminek látszik. A bájos macskakő és a képeslapra illő házikók közt rejtélyes titok lappang, melyet a falusiak hosszú évek óta őriznek. Miért olyan barátságtalan és gyanakvó mindenki? Miért viselkedik olyan gorombán a nyaralóház tulajdonosa? És miért él olyan kevés nő a faluban?

A különös légkör ellenére a három barátnő úgy dönt, hogy kihozza a helyzetből a lehető legtöbbet. De valóban ilyen pihenésre volt szükségük? Vagy ez a furcsa kis falu és a sok titok életre szóló döntésekre kényszeríti őket?

Pioneer Books, 2016

Eredeti mű: Milly Johnson – It’s Raining Men, Simon & Schuster, New York, 2013

Első könyvem a szerzőtől… rosszul mondom, az első amit végig  is olvastam.

Adva van három barátnő – hogy is lehetne másképp, nem kettő, nem négy vagy öt, hanem pont három. Három olyan “barátnő” aki ugyanannál a cégnél dolgozik, de nem is igazán találkoznak, néhány közösen és kutyafuttában elfogyasztott ebéd kivételével. Tehát mindegyik nyugodtan megteheti, hogy a másik kettőt beetesse magánéltét illetően: minden csodás, minden nagyszerű és a boldogság felhőtlen. Csakhogy ez nem így van, és a könyv első, nyaralás előtti részében megismerjük azt a “felhőtlen bodogságot” amiben a három nőnek része van és amit mindegyik gondosan titkol a másik kettő elől. Mivel a nyaralás időpontjának közeledése egyenesen arányos a magánéleti gondok növekedésével, a nyaralásnak már mindhárom nő szingliként indul neki… bár ezt a tényt hosszan titkolják még egymás elől.

S ezzel el is érkeztünk a könyv második részéhez, magához a nyaraláshoz, ami valami véletlen folytán a luxus-wellness-szálló helyett egy állandóan borús, lerobbant faluba materializálódik, ami még a Google keresőjében sem szerepel, és ahol a szinte teljesen férfiakból álló lakosság ellenségesen viszonyul a betolakodókkal szemben. Mi több, Clare-t többször le is boszorkányozzák, csupán azért, mert szemei különböző színűek: egyik kék, a másik zöld. Ez már azért is érthetetlen, mert a faluban lakik egy idős hölgy, akinek szemei Clare-éhez hasonlóan különböző színűek, őt viszont mindenki szereti és tiszteli,  mi több, a hölgy a macskája is különböző színű szemekkel büszkélkedhet. – Zárójelként megjegyzem, hogy a heterokrómia nem is olyan ritka dolog sem embereknél, sem állatoknál, de ebben az esetben adott a könyvnek egy löket miszticizmust is.

S miközben a három nő magánéleti és nyaralasi gondjaival bajlódunk, képbe kerül egy negyedik is. Joan, a tipikus csaló, másokon élősködő szerencsevadász most épp a helyi idős lordot akarja behálózni, hogy feleségül vetesse magát vele és az egyedülálló lord tetemes vagyonára tegye a kezét. Látszólag a történet két szálnak semmi köze egymáshoz: a három nő nem ismeri Joant, nem kerülnek kapcsolatban az idős lorddal sem, Joan sem ismeri őket, soha nem is találkoznak szemtől szembe. Az egyetlen közös pont Ren Dullem, a falu, ahol valamennyien tartózkodnak a történet idején.

Eddig a könyv és a történet rendben is volt, gondoltam lesz majd egy vihogós sztori arról, hogy Joan lebukik és behúzott farokkal kell menekülnie. Esetleg a leleplezésében közreműködik a három grácia: May, Clare és Lara is, s közben a három nő kalandos nyaralását feldobja a mogorva házigazda is, akitől a lepukkant nyaralót bérlik… Hát fenéket! Itt, az eddig abszolút hihető történet találkozott Hans Christian Andersennel és főleg a nagy mesemondó azon szereplőjével, akinek a szobra Koppenhága partján található – nem írom le kicsodáról-micsodáról van szó, hátha valaki nem olvasta az illető mesét vagy nem járt Koppenhágában (és guglizni sem fog!) és megmarad a mesei elem felfedezése az olvasás idejére.

Ettől a pillanattól az érdeklődésem a könyv iránt erősen csappant, de azért végigolvastam, egészen a nagy, egyetemes happy endig, amikoris a gonosz megbűnhődik, a három grácia tényleg felhőtlenül boldog lesz és Ren Dullem falu fölül eltűnnek a sötét fellegek.

Ha elvonatkoztatok a mesei elemtől, ami enyhén fantasy-t csinált a könyvből, majd egy gyilkossághoz is vezetett, akkor a történet és a könyv akár jó is lenne. A szereplők igazán jól megformáltak, valóságosak, valós gondjaik vannak. Lehet mások pont emiatt a mesei elem miatt fognak lelkesedni érte, nekem az annyira kellett, mint döglött lóra a patkó. Nem tehetek róla, én már csak ilyen földhözragadtabb fajta vagyok.

Mindenképpen szórakoztató olvasmány, könnyed, sokat nem kell várni tőle… meg ízlések és pofonok

Ha már a könyv angol címe It's Raining Men, akkor dobjuk fel a hangulatot az azonos című dallal: