Lindsey Kelk - Aki mer az nyer

Eleged van a saját életedből? Próbálj ki egy másikat! Sophie Kinsella rajongóknak kötelező olvasmány. A regény főhőse, Tess Brookes a kötelességtudat mintapéldánya. Évek óta szorgalmasan dolgozik a reklámügynökségen, és ezerrel húzza az igát.
Amikor eljön a várva várt és megérdemelt előléptetés ideje, Tesst nem nevezik ki kreatív igazgatónak. Sőt, megszűntetik a munkakörét, és elbocsátják a reklámügynökségtől.

A történtek után Tess őrült elhatározásra jut. Véletlenül felveszi lakótársa telefonját, és elfogadja a Vanessának szóló felkérést. Úgy dönt, ha a becsületesség eddig nem vezetett eredményre, akkor kipróbálja, milyen Vanessának lenni. Hogy kicsoda Vanessa? Egy önző és lusta nőszemély, aki ennek ellenére mindig tele van jól fizető fotós megbízásokkal.
Így alakul, hogy Tess profi fotósnak kiadva magát elutazik Hawaii-ra. Végül is régebben készített néhány jó amatőr képet.

Tessre rengeteg slamasztika és Nick személyében egy észbontóan szexi, megrögzött nőcsábász újságíró vár a gyönyörű szigeten. Csak győzzön bárkiből és bármiből kikecmeregni!

Kulinária, 2014

Eredeti mű: Lindsey Kelk – About a Girl, HarperCollins, 2013

Aloha! – stílszerűen, mert a cselekmény egy része Hawaii egyik napsütötte szigetén játszódik

Még tavaly olvastam ezt a könyvet, de most annak az apropóján írok róla, hogy felröppent a hír, mi szerint a Harlequin Kiadó júliusban Lindsey Kelk könyvet jelentet meg, az Always The Bridesmaid-et – magyar címe mi lesz még nem lehet tudni, de a kiadó nagyon kreatív ilyen szempontból, tehát elképzelhető, hogy nyomokban sem fog hasonlítani az eredetire.

Természetesen ez is egy sorozat első része (A Girl - Egy lány sorozat), a további részek magyar fordításának megjelenéséről nem szól a fáma. Amit – a hírek szerint – a Harlequin tervez mejelentetni nem tartozik a sorozathoz.

Könnyű olvasmány, “chick lit” műfaj, kicsit hosszú, de mindenképpen szórakoztató és humoros. Nem mondanám, hogy vannak benne váratlan fordulatok vagy világmegváltó történések.

Tess Brookes meglehetősen önző, én-központú és önbizalomhiányos fiatal nő. Mindenki segített neki ezt az önbizalomhiányt mesterfokra fejleszteni, kivétel a két legjobb barátja: Amy és Charlie. Charlie, akibe tíz éve reménytelenül szerelmes és Amy, aki tényleg olyan, mint amilyen legjobb barátnőt valaki kívánhat magának – a többi hasonló könyvvel ellentétben, ahol a legjobb barátnő tulajdonképpen felér egy ellenséggel az örökös kavarással és kéretlen tanácsadással. A történet amibe Tess elkeseredésében? bosszúból? alkoholmámorban? pillanatnyi őrületből? belekeveri magát kicsit túlzott és elrugaszkodott a valóságtól, de hát ilyen is kell. Van benne hisztis modell, lökött művész, finnyás meleg pasi, verni való lakótárs és teljesítmény-orientált család (bármilyen teljesítményről is lenne szó). Nekem a kedvenc szereplőm akkor is Amy marad.

Nem kell rajta sokat agyalni, olvasható, megnevettet és annak ellenére is el lehet olvasni, hogy talán sosem jelenik meg magyarul a folytatása.

A sorozat további, magyarul még meg nem jelent részei:

2. What a Girl Wants

3. A Girl's Best Friend

Aranymálnás szürke árnyalatok

Oscar lesz ma este... mindenki drukkol a Saul fiának, ugye? De Aranymálna volt tegnap este...

Aki még véletlenül nem tudná, az Aranymálna Díj (Golden Raspberry Award vagy a „Razzie”) a filmes szakma anti-Oscarja és célja a legrosszabb amerikai filmprodukciókat kínpadra feszíteni több kategóriában is. Nagy nevek is kapnak belőle bőven, olyan egy Oscar, egy Málna stílusban... a nyertesek általában nem is szokták átvenni a díjat, néhány remek humorú színész kivételével, mint például Sandra Bullock vagy Halle Berry.

Az este A szürke ötven árnyalata aratott. Tíz kategóriából hatban jelölték és öt díjat el is vitt. Statisztikailag nem rossz, ugye? Elmondható, hogy az év legrosszabb produkciója, egyetlen más jelölt sem vitt ennyi díjat. Nem csodálkozom. Miután megnéztem, egy másik fórumon el is mondtam a véleményem róla és nem értettem min tudott a fél mozi viháncolni... Aztán rájöttem: az a fele a mozinak viháncolt, amelyik nem olvasta a könyvet – nem mintha az olyan hiper-szuper lenne, de egynek elmegy és a filmhez képest mindenképpen jobb. S hogy szerintem miért jobb a könyv? Azért mert miközben valamit olvasunk – bármi legyen is az –, van egy elképzelésünk, elvárásunk arról, hogy milyen az a szereplő, hogyan fog viselkedni, grimaszolni az adott helyzetben. Ezt pedig a filmtől nem kaptam meg. Jamie Dornanból a durci sugárzott, nem a karizma, és Dakota Johnson néha sokkal idősebbnek nézett ki koránál és az általa alakított Anastasia Steele 21 événél. Ha nem lenne anyuci-apuci kicsi lánya valószínűleg a filmvászon közelébe sem kerülne. Az, hogy én nem kaptam vissza semmit abból amit magamban elképzeltem nem jelent semmit, de a mellékelt ábra szerint a szakma nagyjai sem kapták meg azt amit a filmtől vártak.

Így néz ki A szürke ötven árnyalata az Arany Málna Díj Alapítvány kuratóriumi tagságának szavazatai alapján:

1. A legrosszabb film: A szürke ötven árnyalata (Fifty Shades of Grey) – meglett, megosztva A fantasztikus négyessel.

2. A legrosszabb színész: Jamie Dornan, Christian Grey szerepéért – meglett, megelőzte például Johnny Deppet, gondolom Johnny Depp ezért nem fog neheztelni rá. Sem Adam Sandler vagy akár Channing Tatum sem.

3.  A legrosszabb színésznő: Dakota Johnson, Anastasia Steele szerepéért a szürkéből – ez is meglett. Most JLo, Gwyneth Paltrow és Katherine Heigl vizesre sírja a párnáját, amiért nem ők...

4. Legrosszabb páros/összeállítás: Jamie Dornan és Dakota Johnson – ott van!, lekörözték Johnny Deppet és ragasztott bajszát a Mortdecaiból.

5. Legrosszabb rendező: Sam Taylor Johnson – no, ezt elvitte Josh Trank a Fantasztikus négyesért (Fantastic Four), gondolom Sam Taylor Johnson pezsgőt bontott örömében és további részeket rendez majd a szürke bármelyik árnyalatából

6. Legrosszabb forgatókönyv: Kelly Marcel a Szürke ötven árnyalatáért – összejött ez is.

Van egy jó hírem is... Oscar jelölése is van. Nem viccelek. A legjobb eredeti dal kategóriában jelölték The Weeknd Earned It című dalát. Erről azt mondják, hogy Joe Cocker You Can Leave Your Hat On-ja óta a legjobb sztriptíz-zene. Lehet szépíteni.... a futottak még kategóriában...

Daniela Sacerdoti - Vigyázz rám

Glen Avich 1

Eilidh Lawson élete válságban van. A többéves sikertelen, meddőség elleni kezelések, egy hűtlen férj és egy nyomasztóan rátelepedő család a tűrőképessége határára sodorja. Összeomlik, és elmenekül az egyetlen helyre, amelyről úgy gondolja, hogy ott vigaszt lelhet – gyermekkora helyszínére, a Felföldre. Miközben összetört élete darabjait próbálja ismét egymás mellé illeszteni, találkozik gyerekkori barátjával, Jamie McAnenával, aki egyedül neveli a kislányát, Maisie‑t. Miután Maisie anyja Londonba ment, hogy karriert csináljon, és Jamie édesanyja, Elizabeth jobblétre szenderült, Jamie belenyugodott, hogy kéttagú család lesznek. 

De néha nem olyan egyszerű a dolog, mint amilyennek látszik. A sors különös útjai minden vonakodásuk ellenére újra meg újra összehozzák Eilidh-t és Jamie‑t. Mert amikor minden elveszni látszik, a segítség a legváratlanabb helyekről jöhet.

Gabo, 2015

Eredeti mű: Daniela Sacerdoti – Watch Over Me

A Glen Avich sorozat első része. Ezt természetesen nem tudtam akkor, amikor a könyvet olvastam, mert a kiadó – és a Moly jólértesült tagjai – ezt nem jelezték sehol, semmikor. Ettől függetlenül a könyvet el lehet olvasni –, hogy a folytatásait mikor, vagy egyáltalán, arról fogalmam nincs, a Gabo Kiadó nem osztogatja-fosztogatja idei könyvkiadásainak tervét, tehát mégcsak nem is reménykedhetek abban, hogy olyan remek lesz mint a tavaly. Őszinte leszek: a mai napig nem tudtam hogy sorozat része, amíg el nem döntöttem, hogy erről fogok írni, mert kár, hogy ezt a könyvet kevesen ismerik és nem olvassák. (és mert a repülőn ismét beleolvastam)

Különösebben nincs mit hozzáfűzni a fülszövegben leírtakhoz anélkül, hogy elrontanám az olvasás élményét, talán annyit, hogy Jamie McAnen tehetséges iparművész, fémmel dolgozik. Meg talán azt, hogy mivel kis közösség, mindenki ismer mindenkit és folyik a (többnyire rosszindulatú) pletyó, mint csapból a víz.

Nagyon valóságos, élethű történet, bárkivel megtörtéhetne. Ami viszont zavart, az az ”égi segítség” volt. Értem én, hogy skót Felföld, misztérium, koboldok, meg tündérek, de a halott anya szellemét én kihagytam volna belőle, bármennyire is besegített a sorsnak. Nekem ez nagyon pluszban volt, nélküle is teljes lett volna ez a történet. És ami balzsam volt lelkemnek, az Eilidh elhatározása, hogy felejthetetlen karácsonyt szervez felföldi szeretteinek és ehhez a ronda férj számláját rámolja ki.

Nem egy pörgős cselekményű könyv, de erotika-mentes, elgondolkoztató olvasmány. Határozottan felnőtteknek ajánlott, az ifjúság – kellő élettapasztalat nélkül – még nem fogja megérteni miért is nagyszerű ez a könyv.

Ha a kezetekbe kerül ki ne hagyjátok!

A sorozat további részei:

2. Take Me Home

3. Set Me Free

4. Don’t Be Afraid

Gil McNeil - A dívák nem kötnek

Jo Mackenzie kénytelen új életet kezdeni. Miután fiatalon megözvegyül, két kisfiával és megcsappant bankszámlájával otthagyja Londont, hogy átvegye nagymamája vidéki fonalboltját. Zuhogó esőben érkeznek Broadgate Baybe, amely az a fajta kenti tengerparti kisváros, ahol régóta megállt az élet, és a poros, régi bolt tele van ódivatú áruval. A narancslekvár színű moher, a helyi kúriába beköltöző ünnepelt színésznő és egy rendhagyó terápiás csoport segít túlélni a mindennapokat, de az élet már csak olyan, mint a kötés: a sima után jön a fordított…

Kisvárosi intrikák, hírességek, románc és egy kétgyerekes anya küzdelme a fennmaradásért és boldogságért Gil McNeil szórakoztató és szívmelengető regényében.

Alexandra, 2010

Eredeti mű: Gil McNeil – Divas Don’t Knit

Úgy néz ki, hogy az elmúlt napokban ez a „chick lit” műfaj a menő nálam, bár érthető, előtte volt néhány másabb, keményebb olvasmány is sorban egymás után, ezt lazításnak fogom fel.

Tetszett a címe és úgy fogtam bele ebbe a könyvbe, hogy nem olvastam fülszöveget és halvány fogalmam nem volt arról, hogy ez tulajdonképpen egy sorozat első része és a további részeket azóta sem adták ki magyar nyelven. Szóval, ha kiváncsi vagyok mi történt tovább kénytelen leszek előszedni angol tudásom és elolvasni. Ettől függetlenül el lehet olvasni a könyvet, mert akár vége is lehetne itt a történetnek.

Megjegyzem a fülszöveg túlzásokba bocsátkozik sokmindennel kapcsolatban, mert azért nem igazán vannak kisvárosi intrikák – a szokásos kisvárosi pletyó, de különösebben senki nem fúr senkit; a bolt sem poros és tele ódivatú árúval – olyan mint ami egy pedáns, idős nő tulajdona, akinek egyetlen alkalmazottja egy idősödő nő, és az minden újítást megkérdőjelez és ellenez; a főhősnőnek sem kell élet-halál harcot vívnia a fennmaradásért – vidékre költözik, mert majdnem elhagyott friss özvegy és férje halála után nem sok maradt és valahol, valamiből újra kell építenie az életét..

Jo Mackenzie feláldozza ígéretes televíziós produceri karierjét a gyermeknevelés oltárán, látszólag minden rendbe, míg egy nap a hiper-szuper külföldi tudósító férj be nem jelenti, hogy ennyi volt, mert ő már egy ideje együtt él valaki mással (is) és azzal a nővel szeretné folytatni az életét. Elhatározása nagyon rövid ideig és az első balesetig tart – innen a majdnem elhagyott friss özvegy státusz –, Jo-nak meg fel kell számolnia mindent Londonban és vidékre kell költöznie gyermekeivel, hogy ki tudjon fizetni minden olyan jelzálogot és tartozást, aminek többségéről fogalma sem volt... és életet visz nemcsak a fonalboltba, hanem a közösségbe is.

Új élet, új környeztet, új barátok...

Nyugis történet, olvastatja magát. Vannak benne humoros helyzetek és elgondolkoztató részek, de ne várj semmi világmegváltóra.

Ja, határozottan utáltam Jo egocentrikus, önző, beképzelt anyját. Remélem örökre Velencében ragad... és a dívák kötnek.

A sorozat részei - az első kivételével nem jelentek meg magyarul: 

1. The Beach Street Knitting Society And Yarn Club, vagy más címen Divas Don’t Knit (A dívák nem kötnek)

2. Needles And Pearls

3. Knit One Pearl One

Trisha Ashley - Csokoládécipők és esküvői harangok

Tansy Pool megörököl egy régimódi kis cipőboltot a világ végén, egy kis faluban, és ezzel megszületik az Üvegcipellő – az ebben az üzletben árult lábbelik meseszerűvé varázsolnak bármilyen esküvőt! A választék hamarosan kibővül koszorúslányruhákkal és különleges csokicipellőkkel is. Tansynek már csak az a vágya, hogy a magánélete is ilyen csodás legyen. Csakhogy a vőlegénye ragaszkodik hozzá, hogy belefogyjon egy harminchatos esküvői ruhába, ráadásul kínos családi titkokra is fény derül. Tansy jobbnak látja hát, ha inkább az üzlet felvirágoztatásán dolgozik. Valaki azonban nem lelkesedik annyira a népszerű Üvegcipellőért… A színész Ivo Hawksley, a bolt melletti ház mogorva lakója is sötét titkot rejteget. A férfi összetört szívét gyógyítgatni érkezett Sticklepondba. Ám kiderül, hogy a múlt szálai Tansyhez kötik, és hamarosan mindketten ráébrednek arra, hogy a közös titok nagyon szoros kötelék lehet két ember között…

Ulpius-ház, 2013

Eredeti mű: Trisha Ashely – Chocolate Shoes and Wedding Blues – HarperCollins, 2012

Ne azt nézd, hogy mindjárt három éve jelent meg. Ha valami nyugisat szeretnél olvasni akkor fogj bele, mert néha ilyen is kell. Nincsenek benne nagy drámák… oké, nincsenek benne óriási drámák, hatalmas durranások, de mégsem kiszámítható minden lépés a könyvben.

Van benne egy kis Jane Austen és több Hamupipőkéből, szinte minden oldalára jut egy idézet valamelyik Shakespeare-műből, de mindenképpen megérte az időt amit rááldoztam. Stílusa könnyed és határozottan olvastatja magát, de minden könnyedség ellenére egészen komoly dolgokról is szó van benne.

A cselekmény Walesben játszódik, egy turisták által látogatott településen, ahol a főhősnő, Tansy Pool megnyitja cipőboltját… illetve nem is megnyitja, mert a cipőbolt generációk óta a család tulajdona, ő csak a kor szellemének megfelelően átalakítja és esküvői cipőket árul.

Nagyon eredetiek a szereplők.  A főhősnő – aki nem csak cipő-árus, hanem gyermekkönyv író is –, különc öltözködésével tűnik ki, néha azért megráztam volna Tansy Pool-t hogy lépjen már túl a “jókislány-áldozati bárány” szerepen és ne mindig azzal törödjőn, hogy az igazság mennyire fog másokat megbántani. Van egy kakasa amire mindenki hangtompítót szerelne (vagy levest főzne belőle) és egy félős-stresszes border colliet is befogad. 
Nemcsak ő különc, hanem szinte mindenki ebben a könyvben. Volt vőlegénye szinte negyven évesen sem tudja elvágni a köldökzsinort és levakarni magáról az anyját, nem bírja a visszautasítást és olyan mint egy kullancs. Saját anyja gyakrabban cseréli a férjeit mint más a kocsiját és mindenki más előbbre áll a listáján, mint a lánya. A falu papja egy volt rock-sztár, a szomszéd színész állandóan Shakespeareből idéz - elvégre neves Shakespeare-színész, a falu előkelőségeinek pedig abszolút természetes, hogy magukra öltsék Erzsébet-kori kosztümjeiket és úgy mutatkozzanak a nyilvánosság előtt. És még nem esett szó a két mostohatestvérről, akiknek a hazugság és a kavarás olyan könnyen jön, mint a levegő vétel.

Egynek mindenképpen elmegy, sőt!

"... mert nincs a világon se jó, se rossz: gondolkodás teszi azzá."

- Shakespeare -

Igen, ezek mind csoki-cipők és bármennyire is jól néznek ki, lelkiismeret-furdalás nélkül tudnám fogyasztani őket.