Ma kezdődik a karnevál Velencében...

Nyájszellem....

Többször, több helyen hallottam/olvastam a kérdést, hogy mit szóltok X könyvhöz? Olvastátok-e, mert a ... (és itt jön a lepkék rendjébe tartozó ruharágó megnevezése, amit valamennyien ismerünk, de nem fogom leírni) oldalán nagyon lehúzták vagy épp istenítették, ennyi csillagot kapott, vagy annyi százalékos a tetszetési indexe.

Nem vagyok sem irodalmár, sem fizetett könyvkritikus, amit egy könyvről gondolok azt kizárólag a saját józan „paraszti” eszem mondatja miután elolvastam... nincs viszhang a menő blogger véleménye miatt vagy fényezés a kiadó ingyenpéldányáért. Viszont az emberi viselkedés-formákról van néhány dolog a tarsolyomban...

Elgondolkoztál-e valaha azon, hogy akik ott – vagy bárhol, bármilyen fórumon – értékelnek, csillagoznak ugyanolyan emberek mint te vagy, csak ők felvállalják azt amit gondolnak, vagy gondoltatnak velük? Eszedbe jutott-e valaha, hogy azok a vélemények moderálva vannak és csak egy bizonyos körnek tetszetősek jelennek meg? Olyan emberek véleménye fontos a számodra, akik a könyborító milyenségével és a fordító hibáival többet foglalkoznak értékelésükben, mint a könyv tartalmával?

Gondolkoztál-e azon, hogy mennyire vállalod fel magad és a véleményed? Ha nem, akkor itt a csodás alkalom a kezdésre.

Végre kézbe kapod az áhított könyvet (teljesen mindegy honnan), ömlött a reklámja a csapból is, imádod a fülszövegét, maximális a tetszetési indexe és annyi csillagot kapott ilyen-olyan oldalakon és blogokon, hogy a Tejútrendszer amatőr kezdő mellette... és mindezek után neked az egész egy nagy csalódás. Kiver a hideg veríték, reszketni kezd a kezed és magadba fordulsz azt gondolva, biztos veled van baj, mert mindenki más eufórikus állapotban van az olvasmány miatti elragadtatásától. Történik ez, mert néhány ember véleménye különbözik a tiedtől. Belemész idétlen kihívásokba – olvass száz könyvet, százötven könyvet, öt krimit, három gyermekmesét, két ötszáz oldalasnál vastagabb könyvet, tíz olyant amit utáltál... teszed ezt, mert mások is ezt csinálják, mert mész a nyájjal.

Olvass!!!

Azért olvass, mert szereted, mert az elméd épülésére szolgál, mert szórakoztat.

Hagyd a divatos kifestőket a gyermekednek – neki arra jó, hogy a színérzékét és a kéz finom mozdulatait fejlessze. Helyette olvass! Bármit, ami NEKED tetszik, amit nem mások nyomnak le a torkodon. Ha gyermekmesét, krimit, nyálas lányregényt olvasol, akkor azért tedd mert ahhoz volt kedved, nem azért mert épp egy infantilis kihívás kötelező részét teljesíted. Azért olvasd el, mert neked tetszik, attól függetlenül, hogy mások hogyan értékelik. S ha elolvastad merd elmondani mit gondolsz róla, mert valamennyien egyediek és megismételhetetlenek vagyunk, tehát a véleményünk is az.

Olvass!!! 

W. W. Hallway - A bíbor lakosztály

   A lelkes és tehetséges újságírólány, Joanna Chandler egy bulvárlapban ír szerelmi jó tanácsokról és szexpraktikákról, miközben a címlapra jutásról ábrándozik. Amikor váratlan lehetőséget kap arra, hogy az első oldalon tudósíthasson egy botrányszagú előadásról, bomba sztorira számít. A nagy durranás azonban elmarad, reményeit romba dönti hűtlen partnere, életébe pedig berobban egy lenyűgözően vonzó, szellemes, ám bosszantó ismeretlen. Ryan Hill.

   A nem hétköznapi szexuális szokásokat kutató kultúrantropológus a nőkről vallott nézeteivel alaposan magára haragítja a lányt, aki ráadásul az állását is majdnem elveszíti miatta. Mégis vele kell oknyomozó riportra szövetkeznie, hogy aztán kalandozásaik során a férfi furábbnál furább erotikus klubokba csábítsa. Yana egyre mélyebbre merül a szenvedély birodalmába, feltárul előtte Ryan komor múltja, és súlyos titkok közelébe jut. Köztük a legveszélyesebb: mit rejt valójában a bíbor lakosztály?

Art Nuveau, 2015

   Második könyv amit a szerzőtől olvastam. Az elsőt sem igazán értettem, ezzel sem vagyok másként, bár történet egyszerű és minden szakasza, történése előre borítékolható.

   Joanna Chandler karrierjét építgető újságírólány. Frusztrálja, hogy állandóan összehasonlítják apjával, a híres publicistával, és állandó konfliktusban van volt egyetemi társával, aki ugyanannál a lapnál az “ütős” oldalakat szerkeszti, míg neki a mindenki által levetett női oldalak jutnak.

   A történet kezdetének napján pont ez a ronda munkatárs mondja vissza Ryan Hill szexuális szokásokra szakosodott kultúrantropológus előadásáról való tudósítást, csak azért mert tudja, Joanna (a könyvben többnyire Yana) aznap estére várja vissza munkaügyben hetekig távollévő barátját és meglepetéssel készül arra számítva, hogy a férfi végre feleségül kéri.

   Yana elmegy Ryan Hill előadására – rájön, hogy ezzel a férfivel futott össze fehérneművásárlás közben (fölösleges intermezzo, mint mondtam ez is kiszámítható volt). Nem tud odafigyelni arra, ami a teremben történik – nem is üli végig, mert esze az esti randin jár, ami rosszul végződik: leánykérés helyett szakítás. A történtek hatása alatt ír egy dörgedelmes cikket az antropológus előadásáról, ami negatív viszhangra talál úgy a médiában, mint az antropológus rajongói és követői körében.

   Innen kezdve a történet átmegy a BDSM viselkedés-forma ismertetésébe, a használt eszközök és módszerek szemléltetésébe, miközben fokozatosan derülnek ki apró kis titkok az antropológus kicsit sem egyszerű múltjából.

   Természetesen van több mellékszereplő is, akik ilyen-olyan formában megjelennek bizonyos történések alkalmával. Kiemelném a Becca (Yana barátnője, mesekönyv-illusztrátor) és Mike (Ryan barátja, neurológus) párost. Ők jópofák és nagyon szerethetőek.

   Minden jó, ha vége jó-alapon összecsapott a vége, véleményem szerint. A gonoszok elnyerik a  büntetésüket, a jók a jutalmukat: Yana leleplez egy közalkalmazottak által elkövetett csalást, belőle oknyomozó riporter lesz és ellenlábasát helyezik az ő helyére a női oldalakhoz, s mit tesz a sors: Yana volt pasija is bele van keveredve a botrányba és állását veszti. Mindenki boldog és elégedett… kivéve a titokzatos BDSM-klub tulajdonost – de az, szerintem, egy másik történet lesz.

   És hogy mi a “bíbor lakosztály”? Gyűjtőnév, azokra a valós vagy kitalált történetekre, szexuális fantáziákra, melyeket Ryan Hill kultúrantropológussal osztanak meg az általa is  kedvelt BDSM követői.

   Visszafogottan erotikus, nagy durranásoktól és vulgaritástól mentes olvasmány.

Monica McCarty - A Felföld retteget fiai sorozat

William Wallace, a rettenthetetlen skót szabadságharcos halott. Skócia az angolok igáját nyögi. Klánok ragadnak kardot klánok ellen. A remény lángja azonban még nem hunyt ki. A skót Robert the Bruce úgy dönt, a Felföld és a Hebridák legendás harcosaiból titokban megkísérli a valaha volt legkiválóbb csapatot megszervezni, hogy egyesült erejüket felhasználva szerezze meg a trónt, és ezzel ismét kivívja Skócia függetlenségét… 

1. A Harcos

2. A Sólyom

3. Az Őrszem

4. A Vipera

A General Press kiadó új borítóval lepi meg a Romantikus Regények sorozat olvasóit. Január végén Monica McCarty történelmi ihletésű sorozatának negyedik része jelenik meg.

A sorozat Robert de Bruce (skót trónkövetelő) támogatására és az angol uralom megszüntetésére létrejött titkos csapatról szól - kötetenként egyikőjükről. A kötetek címe az épp soron levő harcos ragadványneve, melyet különleges tulajdonágainak köszönhet. 

Jelen pillanatban angolul 12 része van, ha a kiadó évente egyet jelentet meg magyarul, a következő nyolc év januárjára meg van oldva az előjegyezhető könyv

Bevallom nem olvastam el. Illetve az első kötetet és a második felét kétszer is. Mindig jött egy másik könyv amit már rég vártam és ezt félretettem. Pedig jó a sorozat. A történelmi eseményeken túl tele van rettenthetetlen skót harcosokkal - akik mellesleg olyan dögös pasik, hogy olyanokat még nem hordott hátán a föld. Valószínűleg az is közrejátszott a továbbolvasás halogatásában, hogy tudom, a következő kötetre egy évet várni kell, addig csak halványan fogok emlékezni miről is volt eddig szó és ismét elő kell venni valamennyi eddig megjelent kötetet - vagy elolvasni angolul.

A történelmi romantika kedvelői szeretni fogják ezt a sorozatot.

J. R. Ward - A bourbon királyai (A bourbon királyai 1)

A Bradford-dinasztia generációk óta uralkodik a bourbon fővárosában. Vagyonuk tiszteletet és kiváltságos helyzetet biztosít számukra, és életük a kasztrendszer szigorúan lefektetett szabályai szerint zajlik gőgösen terpeszkedő udvarházukban, Easterlyben. Az emeleten él a család, tetteiket a látszat alapján hatalmas vagyonuk és kitűnő ízlésük vezérli. A földszinten pedig a személyzet fáradhatatlanul azon dolgozik, hogy fenntartsa a kifogástalan Bradford-illúziót. Ez a két szint sosem keveredhet… 

Ám Lizzie King, Easterly főkertésze, megszegi ezt a szabályt, és ezzel kis híján tönkreteszi az életét. Kezdettől tudja, hogy nem lehet jó vége, mégis beleszeret Tulane-be, a bourbondinasztia fekete bárányába. Fájdalmas szakításuk is csak azt bizonyítja a számára, hogy nem véletlenül tiltakozott az érzései ellen. 

Amikor két év távollét után Tulane hazatér, magával hozza a múlt árnyait, és senki sem vonhatja ki magát a következmények alól: sem Tulane gyönyörű és kegyetlen felesége; sem legidősebb bátyja, akinek a keserűsége és embergyűlölete szinte határtalan; sem a Bradford család feje, akinek az erkölcs semmit sem jelent, és múltjában szörnyű titkok rejtőznek. Ahogy az üzleti és érzelmi feszültségek egyre fokozódnak a családon belül, Easterly lakóinak élete visszafordíthatatlanul megváltozik. Az eseményeket csak a legravaszabbak élhetik túl.

Art Nuveau, 2015

Eredeti mű: J. R. Ward - The Bourbon Kings

Szerettem. Nagyon. 

Nem mesélek a tartalmáról, mert akkor még holnap is erről locsognék-fecsegnék. Érdemes elolvasni. Ezer arca van a könyvnek, nagy események és ezer apró dolog, aminek mind-mind jelentősége van. Egy adott pillanatban azon gondolkodtam, hogy na még mi az ami nem történt meg, mi jöhet még, mennyi szemétség lehet még a tökéletes család álcája mögé dugva . Mocskos titkok, mocskos történések és a képmutatás, rosszindulat, átverés magasiskolája.

Beszélgettünk a hölgyekkel, van akinek tetszett, van akinek nem - sőt! olyan is volt aki egyenesen a Dallashoz hasonlította. Ízlések és pofonok... 

Annyit még elmondhatok, hogy a gyilkos személyére vonatkozó fogadás-listán a gyógyszeres mámorban vegetáló Mrs Bradford négy szavazattal előzi meg a színesbőrű házvezetőt - legalábbis így, az első rész végén ez a hölgyek véleménye.

Folytatása mikor jelenik meg magyarul nem tudom, reménykedjünk, hogy még az idén, bár az angol eredeti megjelenésének dátuma is egyre tolódik: már júliusnál tartunk. Szerintem a következő rész is remek lesz: olvastam az ismertetőt a Goodreads-en: hazajön Maxwell is, lehet tovább keverni azt a bizonyos büdöset...