Többször, több
helyen hallottam/olvastam a kérdést, hogy mit szóltok X könyvhöz? Olvastátok-e,
mert a ... (és itt jön a lepkék rendjébe tartozó ruharágó megnevezése, amit
valamennyien ismerünk, de nem fogom leírni) oldalán nagyon lehúzták vagy épp
istenítették, ennyi csillagot kapott, vagy annyi százalékos a tetszetési
indexe.
Nem vagyok sem
irodalmár, sem fizetett könyvkritikus, amit egy könyvről gondolok azt kizárólag
a saját józan „paraszti” eszem mondatja miután elolvastam... nincs viszhang a
menő blogger véleménye miatt vagy fényezés a kiadó ingyenpéldányáért. Viszont az
emberi viselkedés-formákról van néhány dolog a tarsolyomban...
Elgondolkoztál-e
valaha azon, hogy akik ott – vagy bárhol, bármilyen fórumon – értékelnek,
csillagoznak ugyanolyan emberek mint te vagy, csak ők felvállalják azt amit
gondolnak, vagy gondoltatnak velük? Eszedbe jutott-e valaha, hogy azok a
vélemények moderálva vannak és csak egy bizonyos körnek tetszetősek jelennek
meg? Olyan emberek véleménye fontos a számodra, akik a könyborító milyenségével
és a fordító hibáival többet foglalkoznak értékelésükben, mint a könyv tartalmával?
Gondolkoztál-e
azon, hogy mennyire vállalod fel magad és a véleményed? Ha nem, akkor itt a
csodás alkalom a kezdésre.
Végre kézbe kapod
az áhított könyvet (teljesen mindegy honnan), ömlött a reklámja a csapból is,
imádod a fülszövegét, maximális a tetszetési indexe és annyi csillagot kapott
ilyen-olyan oldalakon és blogokon, hogy a Tejútrendszer amatőr kezdő
mellette... és mindezek után neked az egész egy nagy csalódás. Kiver a hideg
veríték, reszketni kezd a kezed és magadba fordulsz azt gondolva, biztos veled
van baj, mert mindenki más eufórikus állapotban van az olvasmány miatti
elragadtatásától. Történik ez, mert néhány ember véleménye különbözik a
tiedtől. Belemész idétlen kihívásokba – olvass száz könyvet, százötven könyvet,
öt krimit, három gyermekmesét, két ötszáz oldalasnál vastagabb könyvet, tíz
olyant amit utáltál... teszed ezt, mert mások is ezt csinálják, mert mész a
nyájjal.
Olvass!!!
Azért olvass,
mert szereted, mert az elméd épülésére szolgál, mert szórakoztat.
Hagyd a divatos
kifestőket a gyermekednek – neki arra jó, hogy a színérzékét és a kéz finom
mozdulatait fejlessze. Helyette olvass! Bármit, ami NEKED tetszik, amit nem mások
nyomnak le a torkodon. Ha gyermekmesét, krimit, nyálas lányregényt olvasol,
akkor azért tedd mert ahhoz volt kedved, nem azért mert épp egy infantilis
kihívás kötelező részét teljesíted. Azért olvasd el, mert neked tetszik, attól
függetlenül, hogy mások hogyan értékelik. S ha elolvastad merd elmondani mit
gondolsz róla, mert valamennyien egyediek és megismételhetetlenek vagyunk,
tehát a véleményünk is az.
Olvass!!!