2016. január 22., péntek

Nyájszellem....

Többször, több helyen hallottam/olvastam a kérdést, hogy mit szóltok X könyvhöz? Olvastátok-e, mert a ... (és itt jön a lepkék rendjébe tartozó ruharágó megnevezése, amit valamennyien ismerünk, de nem fogom leírni) oldalán nagyon lehúzták vagy épp istenítették, ennyi csillagot kapott, vagy annyi százalékos a tetszetési indexe.
Nem vagyok sem irodalmár, sem fizetett könyvkritikus, amit egy könyvről gondolok azt kizárólag a saját józan „paraszti” eszem mondatja miután elolvastam... nincs viszhang a menő blogger véleménye miatt vagy fényezés a kiadó ingyenpéldányáért. Viszont az emberi viselkedés-formákról van néhány dolog a tarsolyomban...
Elgondolkoztál-e valaha azon, hogy akik ott – vagy bárhol, bármilyen fórumon – értékelnek, csillagoznak ugyanolyan emberek mint te vagy, csak ők felvállalják azt amit gondolnak, vagy gondoltatnak velük? Eszedbe jutott-e valaha, hogy azok a vélemények moderálva vannak és csak egy bizonyos körnek tetszetősek jelennek meg? Olyan emberek véleménye fontos a számodra, akik a könyborító milyenségével és a fordító hibáival többet foglalkoznak értékelésükben, mint a könyv tartalmával?
Gondolkoztál-e azon, hogy mennyire vállalod fel magad és a véleményed? Ha nem, akkor itt a csodás alkalom a kezdésre.
Végre kézbe kapod az áhított könyvet (teljesen mindegy honnan), ömlött a reklámja a csapból is, imádod a fülszövegét, maximális a tetszetési indexe és annyi csillagot kapott ilyen-olyan oldalakon és blogokon, hogy a Tejútrendszer amatőr kezdő mellette... és mindezek után neked az egész egy nagy csalódás. Kiver a hideg veríték, reszketni kezd a kezed és magadba fordulsz azt gondolva, biztos veled van baj, mert mindenki más eufórikus állapotban van az olvasmány miatti elragadtatásától. Történik ez, mert néhány ember véleménye különbözik a tiedtől. Belemész idétlen kihívásokba – olvass száz könyvet, százötven könyvet, öt krimit, három gyermekmesét, két ötszáz oldalasnál vastagabb könyvet, tíz olyant amit utáltál... teszed ezt, mert mások is ezt csinálják, mert mész a nyájjal.
Olvass!!!
Azért olvass, mert szereted, mert az elméd épülésére szolgál, mert szórakoztat.
Hagyd a divatos kifestőket a gyermekednek – neki arra jó, hogy a színérzékét és a kéz finom mozdulatait fejlessze. Helyette olvass! Bármit, ami NEKED tetszik, amit nem mások nyomnak le a torkodon. Ha gyermekmesét, krimit, nyálas lányregényt olvasol, akkor azért tedd mert ahhoz volt kedved, nem azért mert épp egy infantilis kihívás kötelező részét teljesíted. Azért olvasd el, mert neked tetszik, attól függetlenül, hogy mások hogyan értékelik. S ha elolvastad merd elmondani mit gondolsz róla, mert valamennyien egyediek és megismételhetetlenek vagyunk, tehát a véleményünk is az.

Olvass!!!