Curtis Sittenfeld – Vicces romantikus

   Curtis Sittenfeld romcomja nem árul zsákbamacskát, azt kapod amit a cím ígér: Vicces-romantikus regényt. A sziporkázóan szellemes kötetet a 21. század kiadó jelentette meg magyarul. Tartsatok a bloggereinkkel, hogy megismerkedjetek a regénnyel és ha velünk játszatok és szerencsétek van akkor tietek lehet a nyereményjáték végén a Kiadó által felajánlott regény is

   Sally ​Milz jeleneteket ír Az Éjjeli Baglyok című szombat esti tévéműsor számára. Párszor már összetörték a szívét, egy ideje nem keresi a szerelmet – időnként kavar valakivel, sikeres a munkájában, a mostohaapjával szoros kapcsolatot ápol. Ez így együtt elég.

   Sally barátja és munkatársa, Danny Horst randizni kezd egy glamúros színésznővel, ezáltal bekerül a nem túl hízelgő klubba, amelyet tehetséges, de átlagos kinézetű, sőt kicsit béna pasik alkotnak, akik jártak már kivételesen gyönyörű és magasan kvalifikált nővel. Sallyt ez bosszantja, úgyhogy megírja A Danny Horst szabály című jelenetet, ami ebből a jelenségből csinál viccet – jelezve, milyen valószínűtlen, hogy fordított viszonylatban létrejöjjön ez a felállás: ahol a férfi glamúros és a nő átlagos.

   Itt jön a képbe Noah Brewster, a sármos popsztár, akiről köztudott, hogy modellekkel szokott randizni. Ezen a héten fellép a műsorban, ráadásul ő lesz a műsorvezető is. Sally egészen odavan a férfitól, és egyből megtalálják a közös hangot – több jeleneten is együtt dolgoznak. Sally eltűnődik, hogy ezek itt nem szikrák-e kettejük között. Dehát ez nem romkom, ez a valóság. Márpedig a valóságban egy ilyen pasi soha nem randizna egy magafajta nővel, nem igaz?

21. Század, 2024

Eredeti cím: Romantic Comedy, 2023

Megrendelhető 

   Őszintén bevallom, hogy ennek a könyvnek a címe fogott meg először: Vicces romantikus. Mindig vevő vagyok egy jó nevetésre, a fülszöveg is csábító volt, akkor meg miért ne?

   Először is nem értettem, hogyan lett az eredeti címből a magyar változat, mikor simán elment volna a Romantikus komédia fordítás is, hiszen ezt jelenti az angol változat. A következő, amit nem értettem az volt, hogy mitől lenne ez a történet vicces? Mert nem volt az. Ez egy szerelmi történet két felnőtt ember között, akiknek múltjuk van, ami befolyásolja döntéseiket, tele vannak bizonytalansággal frusztrációval, szóval mint a való életben, és ez mindenképpen értékelendő.

   A történet hősnője (Sally Milz) álommelóját végzi: egy késő esti televíziós műsorba ír vicces jeleneteket. Bár kétségbevonható, hogy ez lenne az álommeló, hiszen lelke mélyén ő forgatókönyveket szeretne írni Hollywoodnak.

   A történet első harmadában tulajdonképpen erről az álommunkáról van szó, hiszen megismerhettem a tévés közösséget, a műsorkészítés kulisszáit, Sally munkatársait, a kisebb-nagyobb belső intrikákat, amik természetes velejárói a nagy egókat összehozó közösségeknek. És azt is be kell vallanom, hogy én nem rajongok az ilyen műsorokért, amilyennek Sally dolgozik. Tudjátok, az a fajta műsor, ahol közönség is van, és valaki mindig beint, hogy mikor kell nevetni, akár van kedve hozzá az embernek, akár nincs. S valahogy a műsor poénjai sem jöttek be nekem – bár, mint már jeleztem, nekem előítéleteim vannak az ilyen műsorokkal kapcsolatban, s többször is elhangzott a könyv szereplői részéről, hogy ezek a poénok sokkal viccesebbek tévében előadva, mint leírva.

   Sally nem volt szerethető figura, legalább is eleinte nekem erős ellenérzéseim voltak iránta. Értettem én, hogy nehéz gyermekkora volt, mert apját nélkülöznie kellett, viszont az apafigurát pótolta nevelőapja, akivel még anyja halála után is szenzációs a kapcsolata. Sallynek nincsenek kapcsolatai, csak dugópajtijai vannak, akiknek folyamatosan hazudik munkájáról és általában mindenről. Amúgy meg bosszúálló is a maga módján, mert ha valaki keresztbe tesz neki, azt valamelyik általa írt jelenetben kegyetlenül kifigurázza. A legújabb fájdalma pedig az, hogy a férfi munkatársai közül többen is felcsíptek a műsorban meghívottként szereplő női hírességek közül egyet-egyet (legutóbb közvetlen munkatársa tette meg), viszont a nőknek soha nem sikerült egyetlen celebet sem felszedniük. Ez volt a nyilvánvaló felvezetés arra, hogy ő viszont fel fog csípni valakit.

   És itt jön be a képbe Noah Brewster, a popsztár, aki nemcsak vendég lesz a műsorban, hanem egyben műsorvezető is. Értékelendő az, hogy itt szó sincs instant szerelemről. A fickó kedves, nincsenek sztár allűrjei, nem szégyell segítséget kérni, s bár pattog közöttük néhány szikra, végül mégsem történik semmi. Egészen addig, míg be nem üt a covid járvány (milyen jó, hogy volt, ki lehet használni, lehet írni róla orrvérzésig, bár én legszívesebben örökre kitörölném a memóriámból), lezárnak mindent, a műsor is szünetel, Sally pedig váratlanul e-mailt kap Noahtól. Ez tulajdonképpen fura kapcsolatuk kezdete, és teljesen más dimenzióba helyezte a cselekményt, mert a sűrű e-mailváltások során egyre jobban kitárulkoznak, egyre személyesebb dolgokat osztanak meg egymással, ez pedig lehetőség volt arra, hogy jobban megismerhessem őket. Ez volt a történet második harmada, hogy a fennmaradó részben a tényleges fizikális kapcsolatuk kerüljön majd előtérbe. Noah valójában az a fickó, akibe bármikor bele lehet szeretni, még akkor is, ha nem lenne éppen híres popsztár. Úgy tökéletes, ahogy van, minden jó tulajdonságával és hibájával együtt. Csakhogy Sallynek egyszer le kell győznie saját démonait, azt is, hogy egy kapcsolat Noahval nem csupa cukor és méz, hiszen egy hírességről van szó.

   Szerelmi törtnénetként nagyon rendben volt, a beígért humor nekem viszont hiányzott, ha más megtalálja, annak csak gratulálni tudok. De ízlések és pofonok....

   A regényben szereplő Éjjeli Baglyok egyértelműen a nagysikerű Saturday Night Live műsor megfelelője, amely rengeteg komikust adott a filmvászonnak. Közülük néhányról találtok képeket a bloggereknél és a Rafflecopter megfelelő sorába a nevüket kérjük beírni.

   Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

05.25 Olvasónapló
05.26 Betonka szerint a világ
05.27 Szembetűnő
05.28 Pandalány olvas
05.29 Olvasónapló (extra)
05.30 Utószó
05.31 Zakkant Olvas

Paige Toon – Csak a szerelem fájhat így

   Amikor Wren rájön, hogy a vőlegénye másba szerelmes, úgy érzi, a meghasadt szíve sosem forr össze többé.

   Wren azt reméli, hogy az apja és a mostohaanyja indianai farmján töltött nyár majd segít neki felejteni. A szentjánosbogarak derengő fényében, a horizontig nyúló kukoricaföldeken Anders, a jóképű telekszomszéd keresztezi az útját, a váratlan találkozással pedig mindkettejük élete ismét a feje tetejére áll.

   Wren ekkor még nem sejti, hogy a férfi fájdalmas titkot rejteget, amely átugorhatatlannak látszó akadályt gördít a boldogságuk elé. Ha továbbáll, darabokra törik a szíve… De az igazság ismeretében mégis hogyan maradhatna?

General Press, 2024

Eredeti cím: Only Love Can Hurt Like This, 2023

Megrendelhető 

   Nem tudom ki hogyan áll hozzá, de én úgy gondolom, hogy az utóbbi időben megjelenő szórakoztató irodalmi alkotások nagy részében vagy mások szexuális életét kukkoljuk, mert tele vannak a pornográfia határát súroló erotikus jelenetekkel, vagy mások lelki mizériáiban dagonyázunk. És boldogok vagyunk, mert de jó, hogy nekünk nem kell ezzel szembenéznünk a magunk világában.

   Mindent elolvastam, ami Paige Toontól magyar nyelven megjelent – és talán vagy kettőt angolul is –, mert kedvelem az írásait. Általában könnyed, vidám hangulatú történeteket tár az olvasói elé, melyek szórakoztatnak, annak ellenére, hogy itt-ott fellelhetőek minimális konfliktusok, bonyodalmak is. Ez volt egészen eddig, mert a Csak a szerelem fájhat így eltér a szokott recepttől, és a világ összes lelki mizériáját felvonultatja.

   Kezdjük a hősnővel, aki alapból rosszul indít: kertész apja elhagyja a családot egy egyetemi professzor asszonyért, Wren (így hívják a hősnőt) angol anyja pedig felpakolja gyermekét és visszatér az Egyesült Királyságba. Így Wren apjával való kapcsolata minimális és kínos, különösen, hogy a mostohaanyja sem igazán fogadja el, és hamarosan egy féltestvérrel kell osztoznia apja figyelmén. De Wren mégis hozzájuk menekül Indianába, mikor vőlegénye másba szeret bele és őt lapátra teszi. Ez a szakítás meglepően kevés drámával jár, én igazándiból több sírást és magábafordulást vártam, de a szerző nem fókuszált erre a vonalra, hanem inkább az amerikai tartózkodást bontotta ki jobban.

   Wren apja s mostohaanyja elhagyták már az egyetemi kampuszt, most egy barackfarmot működtetnek, húga pedig egy csodálatosan türelmes fickó felesége. Erre a farmra érkezik az építész Wren, és fájdalmas volt látni azt a kínlódást, ahogy családtagjaival közeledni próbálnak egymáshoz, ahogy Wren megpróbál családtag lenni, elfoglaltságot találni magának, beilleszkedni.

   Nos, ha szerelemről van szó a címben, akkor ahhoz természetesen egy partner is kell, és nem, ez a partner nem a volt vőlegény lesz, hanem a szomszéd farmon élő svéd származású család két fia közül az egyik lép be a képbe. Igazándiból egy ideig nem is nagyon tudtam eldönteni, hogy a két férfi közül melyik lesz a befutó – Jonas vagy Anders –, hiszen mindketten rendkívül vonzóak, és fura viselkedésük ellenére is mindketten barátságosak Wrennel a maguk módján. Jonas a családi farmon dolgozik, naponta megküzd apjával, aki minden újítást ellenez, és volt szerelme, egy családos nő után vágyakozik. Őszintén, nem értettem mit evett azon a nőn, mert én a kutyámat sem bíztam volna rá. Jonas mérnök egy autóversenyzéssel foglalkozó csapatnál, és nem tud túllépni felesége elveszítésén. Namármost, valakit elveszíteni nagyon tág fogalom, s hagyom, hogy mindenki maga fedezze fel, pontosan mit is jelent ez ebben a történetben, én biztos nem vártam erre a megoldásra. Annyit azért elárulok, hogy Anders lenne a befutó, ha a dolgok egyszerűek lennének.

   Ez egy hatalmas érzelmi töltéssel felruházott történet, olyan volt mintha Colleen Hoovert olvastam volna. Ez lehet bók, vagy nem, annak függvényében, hogy ki hogyan viszonyul Hoover írásaihoz. Én annak drukkoltam, hogy Toon a végkifejlettel is törjön ki a sémából, és ne legyen boldog végkifejlet, legalább is ne a megszokott módon, de ez nem kívánságműsor.

   Ez nem egy olyan vidám történet, mint amilyenre az ember lánya várna a borító alapján, csak annyit mondhatok, hogy aki kedveli CoHo történeteit, annak ez is tetszeni fog.

Lynn Messina – Gyalázatos megtévesztés

   Beatrice Hyde-Clare kisasszony esetei 2

Beatrice Hyde Clare kisasszony ismét nyomozni kezd, mikor szó szerint a lábai elé hullik a lehetőség és a holttest. Lynn Messina szórakoztató és izgalmas történetét a Pioneer Books hozta el a magyar olvasóknak, és ha velünk tartotok blogturnénkon, lehetőségetek lesz megnyerni a Kiadó által felajánlott könyv egy példányát.

   Beatrice ​Hyde-Clare kisasszonynak esze ágában sincs nyomozásba fogni, amikor előtte esik össze holtan egy earl a London Daily Gazette ajtajában. Igaz ugyan, hogy már sikeresen megoldott egy gyilkossági ügyet, de egyrészt a nyomozás nem úri kisasszonyhoz méltó foglalatosság, másrészt dolgozzanak meg végre a pénzükért a mihaszna újságírók is. Ráadásul megvan a maga gondja, miután egy ártatlan füllentéséből családja egy egész szerelmi történetet fabrikált. Nem, semmiképpen sem keveredik bele ebbe a nevetséges ügybe.

   Csakhogy a szerencsétlen uraság hátából kiálló tőr nyugtalanítóan ismerősnek tűnik. Bea így nemsokára már a British Museumban kutat, miközben kezdenie kell valamit nyugtalankodó családjával és a kotnyeles Kesgrave herceggel. A bosszantóan arrogáns és jóképű férfi ugyanis illetlen figyelmet tanúsít a gyilkosság iránt – vagy inkább egy félénk vénkisasszony lenne az érdeklődése tárgya?

   A Beatrice Hyde-Clare kisasszony esetei sorozat második része tökéletes elegye a fergeteges humorral vegyített klasszikus kriminek és a régi vágású romantikának.

Pioneer Books, 2024

Eredeti cím: A Scandalous Deception, 2018

Megrendelhető

   Bevallom, Lynn Messina sorozatának első részét (Arcátlan kiváncsiság) fenntartásokkal fogadtam, ezért nem is jelentkeztem annak idején a blogturnéra. Viszont olvasás után el kellett ismernem, hogy a történet meglehetősen szórakoztató, a hősnő nagyon eredeti a maga hebrencs módján, és mintha vonzaná a bajt. Kesgrave hercege pedig méltó partnere kalandjaiban, annak ellenére, hogy különbözőbbek már nem is lehetnének, hiszen Beatrice egy vénkisasszonynak számító penészvirág, olyan szegény rokon féle, a herceg pedig… nos ő a herceg. Az egyetlen közös pontjuk a kiváncsiság és a fura helyzetekhez való vonzódás. És minő véletlen: a fura helyzetek az ő esetükben egyenlőek a gyilkossággal, ami rögtön nyomozásra készteti mindkettőjüket. Előbb külön-külön, de együtt sokkal könnyebb és izgalasabb.

   Bár ez egy sorozat második része, a történet akkor is élvezhető, ha valaki nem ismeri az előzményeket – bár úgy gondolom, hogy kár lenne kihagyni az első könyvet, amikor mindkét főszereplő színre lép, mert könnyebb megérteni kicsodák és mi viszi őket előre.

   A Gyalázatos megtévesztés időben hat hónappal az előző történet vége után folytatja Beatrice és a herceg nyomozósdiját. A rendkívüli képzelőerővel megáldott Beatrice – és ez az élénk  fantázia viszi őt mindig bajba – épp egy kegyes hazugság szálait próbálja elvarrni, mikor a holttest szó szerint a lába elé hullik. És egy ilyen ziccert nem lehet kihagyni, annak ellenére, hogy befogadó családja szigorúan megtiltotta neki az ilyen jellegű magánakciókat (tulajdonképpen szinte mident megtiltottak neki), s szó szerint a világ szeme elől elzárva tartották, nehogy meggondolatlan viselkedésével foltot ejtsen a család megítéltetésén. 

   Bea semmiben sem élvezi a család támogatását, sőt, ha lehet, akkor még keresztbe is tesznek neki, csodabogárnak tartják, akit inkább szégyellni kell, s ha lehetne soha ki nem engednék szobájából. Igen ez egy 19. században játszódó történet, amikor a nők nem igazán számítottak. Az elithez tartozóak kirakatbabák voltak és fő elfoglaltságuk az volt, hogy szépek legyenek, jól menjenek férjhez és megajándékozzák férjüket a következő örökössel. Beatrice pedig ennél sokkal több: esze van és használja is.

   A nyilvánvaló nyomozáson túl a történet különös hangsúlyt fektet a nők helyzetére abban a korban, amikor a cselekmény játszódik. Nem tudom ezt szebben mondani: egyszerűen hülyéknek tartották őket, s ennek kitűnő szemléltetése az a jelenet, amikor Beatrice a British Museumban szeretne régi dokumentumokat tanulmányozni, és egyszerűen visszautasítják, csupán azért, mert nő. Viszont, amikor a herceg mellécsapódik, akkor azonnal és sűrű hajlongások közepette futnak a keresett dokumentumokkal. Azért mert herceg, és mert férfi. Ennek a diszkriminációnak számtalan példája fellelhető a történetben, s sajnálatos módon Bea befogadó családja sem mentes tőle (a lányt szülei halála után nagybátyja és nagynénje fogadta be), mint ahogyan az egész elit társaság sem. Ez pedig gyakran nevetséges szituációkat eredményez. Egy biztos: nem szerettem volna nő lenni abban a korban, amikor a férfiak nagy hangon harsogták felsőbbrendűségüket, ezzel bizonyítva ostobaságukat.

   Ez egy nagyon szórakoztató – és néhol elgondolkodtató – történet volt, egy könnyed krimi (lehet egyáltalán ilyesmit mondani egy krimiről?), amit nyugodt lélekkel tudok ajánlani a történelmi romantikusok kedvelőinek is. Kedveltem és érdeklődéssel várom a harmadik részt is (Becstelen árulás), melynek megjelenésére már nem is kell olyan sokat várni. És nem, a herceg és Beatrice nem jöttek össze... még.

   Nyomozókat keresünk! A turné minden állomásán egy-egy rövid leírást találtok egy olyan ismert karakterről, akit a könyvek lapjairól vagy filmekből ismerünk. A ti feladatotok az, hogy a karakter nevét beírjátok a Rafflecopter megfelelő dobozába

   Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz..

Szivarozó, balonkabátos úriember, gyakran emlegeti a feleségét, akit viszont soha nem láttunk. És a filmben Peter Falknak mindig van még egy kérdése

a Rafflecopter giveaway

05.04 - Betonka szerint a világ…

05.06 - Olvasónapló

05.08 - Dreamworld

05.10 - Szembetűnő

Kat Ailes – Gondterhes nyomozók

   Egy könnyed, de izgalmas krimivel mutatkozik be a magyar olvasóknak Kat Ailes a General Press Kiadó jóvoltából.

   Tiéd lehet a Kiadó által felajánlott nyereménykönyv, ha követed turnénkat, és részt veszel nyereményjátékunkban.

   Izgalmas, ​üde és észvesztően humoros elsőkrimis bemutatkozás egy csapat detektívvé avanzsáló kismamáról.

   Alice és a párja, Joe számára az álmos kis falu, Penton ideális helynek tűnik arra, hogy ide költözve maguk mögött hagyják a londoni nyüzsgést, és felkészüljenek az első gyermekük érkezésére. A férfi talán így megismerkedhet végre a kétkezi munkával, Alice pedig a lekvárfőzés gyönyöreivel. Ám a vidéki idill képe hamar darabokra hullik, amikor a kis boltban, ahol a szülésfelkészítő tanfolyam zajlik, holttestet találnak, az ügyben pedig ők maguk is gyanúsítottakká válnak…

   Alice és a kismamatársai hamar a kezükbe veszik az ügy felgöngyölítését, a nyomozásban pedig segítségükre van a lány minden lében kanál kutyája, Helen is. Az elszánt, ám jóslófájásokkal küzdő detektívjelöltek rájönnek, a látszólag unalmas falu múltja sokkal több titkot és izgalmat tartogat, mint azt elsőre gondolták volna. Az események felgyorsulnak, amint felfedeznek egy erdő mélyén élő hippi kommunát, és felszínre kerül egy sok évvel ezelőtt történt, rejtélyes haláleset is. De vajon képesek lesznek kibogozni a szálakat, és tisztára mosni a nevüket, mielőtt kezdetét veszi életük következő nagy kalandja?

General Press, 2024

Eredeti cím: The Expectant Detectives, 2023

Megrendelhető 

   Új szerző mutatkozik be a magyar olvasóknak a General Press Kiadó jóvoltából, és a könyv olvasása után remélem nem ez lesz az utolsó írás, amit tőle olvastam, mert Kat Ailes története szórakoztató volt, annak ellenére, hogy én nem rajongok a krimikért. Igaz ez inkább egy olyan langyi fajtája volt a kriminek (a chick lit és a krimi szerelemgyereke), de ettől függetlenül volt holttest – nem is egy – voltak titkok, izgalom, nyomozás bőven. És humor is, ami nagyban hozzájárult ahhoz, hogy élvezhető legyen a történet.

   A történet főhősei, Alice és Joe a londoni tömeget maguk mögött hagyva Pentonba, egy álmos, nyugis kisfaluba költöznek. Alice nyolc hónapos terhes, a szülés a sarok mögött várakozik, a házat pedig az interneten bérelték hosszú távra. Nos, tudjuk milyenek az interneten rendelt dolgok (aki még nem fázott rá, annak csak gratulálni tudok a szerencséjéhez), tehát a ház már indulásból nem olyan, mint amilyennek várták. Púpnak a hátukra, velük költözik a kutyájuk is, Helen. Nem egy zsebkutya, hanem egy kifejlett agár, és nem is az okosabb fajtából. El kell mondanom, hogy a központi szereplők ugyan Alice és Joe, viszont a történet vitathatatlan sztárja Helen, aki nélkül ez a történet nem lett volna olyan, amilyen. Mert Helen egyenlő a négy lábon száguldó katasztrófával, s a nincs baj, akkor csinál. Nem csoda, hogy a történetben gyakran felhangzik a „ne hozd Helent” mondat Alice újdonsült barátai részéről.

   Új hely, ahol senkit nem ismernek, tehát természetes, hogy Alice első ismerősei és később barátai a szülésfelkészítő kismamacsoportból származnak. S már az első ilyen találkozó sem zajlik a terveknek megfelelően, mert az az egyik kismamánál beindul a szülés (ha valaki még nem szült, ettől biztos nem fog kedvet kapni hozzá) és eközben az alattuk levő bolt tulajdonosát meggyilkolják. Tehát már meg is van az első halott, és mindenki, aki a bolt feletti teremben részt vett a szüléssé avanzsált előkészítőn, gyanusítottá válik. A nők pedig összefognak és nyomozni kezdenek annak érdekében, hogy minél hamarabb megtalálják a gyilkost, ezzel pedig ők maguk kikerüljenek a gyanusítottak listájáról.

   A szereplők érdekesek és nagyszerűen megformáltak. S ezen nem kizárólag Alice-t és Joe-t értem, hiszen a történetnek fontos (és nagyon színes) részei a kismamaklub tagjai: egy leszbikus pár, egy egyedulálló anyának készülő radikális környezetvédő, és a puccos pár. Mellettük még fontos szerepet kapnak a közeli hippi kommuna lakói, egy populista helyi politikus, és ahogy a nők haladnak a nyomozással egyre több ember és még több titok kerül képbe, és megtörténik a második gyilkosság is, a nyomozás pedig tovább bonyolódik.

   Ez egy nagyszerű történet volt, bár az én ízlésemnek kicsit túl sok volt az ezotéria (mindenki abban hisz, amiben akar, én a tudományban hiszek), és kicsit eröltetett volt a környezetvédelemre való burkolt felhívás. De ettől függetlenül ez egy abszolút hihető sztori volt, rengeteg vidéki bájjal és jó sok humorral megfűszerezve. Részemről vevő vagyok majd a folytatásokra is, mert ez természetesen egy sorozat indítókötete, a második rész angol nyelvű megjelenése pedig idén várható.

   Olvassátok, mert jól fogtok szórakozni!

   Szeretitek a kutyákat? Mert mi nagyon, és a történet hősnője is, hiszen egy Helen nevű, kicsit lökött agara van. Turnénk minden állomásán egy kutya fotóját találjátok, a feladatotok az, hogy felismerjétek a fajtát, és a választ írjátok be a Rafflecopter megfelelő dobozába.

   Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

a Rafflecopter giveaway

04.24 - Betonka szerint a világ

04.26 - Kelly és Lupi olvas

04.28 - Olvasónapló

Jenny Jackson – Ananász utca

   New ​York a szabadság, a vonzó lehetőségek, a sokszínű kavalkád városa. De biztos, hogy itt minden olyan, amilyennek látszik? Jenny Jackson első regényében a jómódú, kiváló kapcsolatokkal rendelkező brooklyni Stockton családot veszi górcső alá, miközben három női sorsba pillanthatunk bele.

   Darley a legifjabb generáció legidősebb tagja. A szívére hallgatott, feladta az állását, az örökségét, hogy minden idejét a gyermekeinek szentelhesse, ám ez talán túl sokat követel tőle. Sasha középosztálybeli nő Új-Angliából, aki beházasodott a Brooklyn Heightsban élő famíliába, férje rokonai emiatt élősködőnek tartják. Georgiana, a legfiatalabb lány fejest ugrott egy tiltott kapcsolatba, így hamarosan döntenie kell, milyen ember akar lenni valójában.

   Az Ananász utca elgondolkodtató, ugyanakkor üdítően szellemes regény a New York-i elit csábítóan könnyed életéről. A szereplők szerethetőek, de esendőek, igazán nem nehéz azonosulni velük. Felvetődik olvasás közben a kérdés, hogy mindig minden körülmények között ismerjük-e a saját családtagjainkat. Mennyire határoz meg bennünket a vagyon? Milyen őrültségeket válthat ki belőlünk az első, mindent elsöprő szerelem?

   A szerző nagy sikerű első regénye szórakoztató, bohém történet, amely nem csupán kikapcsol, de sokszor elgondolkodtat az emberi természet mélységeiről, és választ ad rengeteg kérdésünkre.

Central Könyvek, 2024

Eredeti cím: Pineapple Street, 2023

Megrendelhető 

   Isten hozott New Yorkba és a sznobériába, mert Jenny Jackson magyar nyelven is olvasható bemutatkozó regénye pontosan oda viszi el olvasóját.

   Kedvelem a chick litet, mint zsánert, mert többnyire hihető történeteket olvashatok, s számomra fontos, hogy elhiggyem, az, amit a szerző leírt megtörténik/megtörténhet a valóságban. Jenny Jackson kitűnően teljesítette ezt az elvárásomat, mert igenis vannak olyan emberek – sajnos az ismeretségi körömben is, bár nem olyan szinten, mint a regény szereplői – akik a szociális státusz, az anyagi javak megszállottjai, és ezek megléte vagy hiánya szerint ítélik meg embertársaikat.

   Kicsit bajban vagyok ezzel a regénnyel, mert ez egy karakterközpontú történet, én pedig mély meggyőződéssel gyűlöltem azt a három nőt (egyeseket jobban, másokat kevésbé), akikről az Ananász utca tulajdonképpen szól. Lehet kedvelni ezek után egy történetet? Nos, lehet. Sőt, nagyon is.

   A cselekmény központjában a gazdag Stocktonék Ananász utcai háza áll. Családi örökség, olyan mint egy mauzóleum, a család felmenőnek állított kegyhely. Nyomasztó, fullasztó és barátságtalan. Itt él a Stockton család fia és felesége, Sasha, egy talpraesett, okos fiatal nő, akinek egyetlen hibája van: a Stocktonok körein kívülről érkezett, tehát indulásból nem elég jó. Sashának és férjének körülbelül nulla intimitása van a házban, hiszen annak ellenére, hogy a Stockton szülők egy sokkal modernebb házat választottak otthonuknak, állandóan visszajárnak, semmit nem engednek változtatni a házon és annak berendezésén, s teszik ezt olyan stílusban, mintha ők tennének szívességet a fiataloknak. S akkor ott van az a tény is, hogy Stocktonék fia – aki természetesen a családi ingatlanbirodalomban dolgozik, mint eljövendő örökös – mintha elfelejtette volna elvágni a köldökzsinórját, mert anyuci egyet szól, ő meg kettőt pattan. Az okos, talpraesett Sasha, aki egy viszonylag normális középosztály-beli családból jön, görcsösen igyekszik megfeleni a Stockton család elvárásainak, ebben pedig nem talál partnerre férjében.

   A családnak két lánya is van: Darla és Georgiana, akik legalább annyira sznobok és előkelősködők, mint szüleik, különösen anyjuk.

   Darla feladta munkáját, hogy két gyermekét nevelje. És nem csak a munkáját adta fel, hanem az örökölt vagyont is biztonságba helyezte, mivel ázsiai származású férjével nem íratott alá házassági szerződést. Férje egy zseni, vagyonokat keres, egészen addig, amíg... Darla igazságtalannak tartja, hogy gyermektelen fivére lakik a családi kégliben, mikor nekik, két gyermekkel, nagyobb szükségük lenne rá.

   Georgiana, a család harmadik gyermeke kissé elveszett. Visszahúzódó, bizonytalan. Egy jótékonysági alapítványnál dolgozik éhbérért, de neki nincs is szüksége fizetésre, hiszen dúsgazdag. Nincsenek kapcsolatai – igazándiból barátai sem –, egészen addig, míg bele nem szeret egy munkatársába, aki természetesen nős, de ez nem akadályozza meg kettejük viharos kapcsolatát. S hogy mennyire bizarr ez az alapítvány, ahol Georgiana „dolgozik”, mi sem illusztrálja jobban, mint az, hogy például Pakisztánba több millió dollár értékben intim betétet küldtek. Renden, jó, ha az embernek van intim betétje, de nem létfontosságú, különösen, ha addig azt sem tudta, hogy az ilyesmi létezik.

   Darla és Georgiana nem különösebben rajong egymásért, annak ellenére, hogy testvérek. Viszont nagyon erős közös frontot alkotnak Sashával szemben, akit csak „aranyásó”-nak neveznek egymás között.

   Ennek a diszfunkcionális családnak a történetét hozza el Jenny Jackson, ízelőtőt adva a szépek és gazdagok világából, egy olyan zárt és torz világból, ahol az emberi értékek nem számítanak, csak a pénz és a származás.

   Szeretném az mondani, hogy a történet végére mindenki csodával felérő jellemfejlődésen ment keresztül, de ezt nem tehetem. Bár történnek némi változások a család dinamikájában, ez nem az a happy end, amit az ember lánya remél. És ettől olyan valóságos ez a történet.

   Ez egy nagyon jól megírt, szórakoztató történet, amely görbe tükröt állít az elítnek, s a végén csak az jut az ember eszébe, hogy szegény gazdagok... Nagyon kedveltem, remélem a szerző megörvendeztett néhány új történettel a jövőben, mert szívesen olvasnék mást is tőle.