Jill Mansell - Nem zörög a haraszt

Tilly Cole belevaló, szókimondó lány, és egyáltalán nem szokása halogatni a döntéseket. Amikor elhagyja őt a barátja, Tilly elutazik pár napra vigasztalódni Roxboroughba a legjobb barátnőjéhez. Aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve ott marad a kisvárosban. Hiszen a vidéki élet nyugalmas, egyszerű és őszinte. Tehát az ideális megoldás Tilly számára. Vagy mégsem? 

Hamar kiderül, Roxborough nem egy átlagos kisváros. Jóval inkább a pletykák és a rivalizálás melegágya. Ennek pedig a legfőbb oka a szexis agglegény, Jack Lucas. A pasi totál ellenállhatatlan: okos, kedves, figyelmes és bezsongatóan jóképű. Nem csoda, ha a nők megvesznek érte. 

Jack egy idő után szemet vet Tillyre. Ám vigyázat, mert a férfiról mindenki azt rebesgeti, megrögzött nőfaló, és amint ágyba vitte aktuális hódítását, máris továbblép.
Tillynek esze ágában sincs új trófeának lenni Jack gyűjteményében. De jól dönt-e, ha a pletykákra hallgat? Vagy pont ebben az esetben kihagyja élete nagy szerelmét?

Jill Mansell az egyik legnépszerűbb angol írónő. Regényeit életszerű helyzetek, csavaros történetek és humoros csattanók teszik letehetetlenné. Műveit eddig több mint 5 millió példányban adták el, stílusát a kritikusok Marian Keyes, Sophie Kinsella és Nora Roberts könyveihez hasonlítják. Magyarul megjelent kötetei: Szerepcsere, Az első az utolsó?, Újrakezdés, Szólóban, Miranda nagy tévedése, Vegyespáros, Keresd a párod!, Titkok közt.

Kulinária, 2015

Eredeti mű: Jill Mansell – Rumour Has It, 2009

A történetet három évvel ezelőtt olvastam, ugyanis 2011-ben megjelent egy Reader’s Digest antológiában. Amikor tavaly egy ismerősöm meglepett vele, nevét imába foglaltam, hisz imádom Jill Mansell írásait, nekem ő a chick lit kitálynő, tehát elfogult vagyok és nem is kicsit.

Nos, amikor rájöttünk, hogy ez azonos azzal amit a Reader’s Digest Azt beszélik címen futtatott, fintorogtunk egy jó nagyot, hisz mindketten tudtuk már miről szól. Én félretettem egészen tegnapelőtt estig, bár tisztába voltam, hogy ami az antológiában jelent meg egy rövidített változat.

Vihorásztam rajta. Nem egy díjnyertes iromány, de teljesen biztosan ellazít, és ha nem is fogsz kacarászni, de biztosan megmosolyogtat. Roxborough, ahol a történet játszódik, létezik, csak nem Angliában, hanem Írországban, Coloradoban és Pennsylvaniában, Jamaikán... lehet választani melyiket szeretnéd meglátogatni.

Ha a kezedbe kerül, ne hagyd ki, akkor sem, ha a rövidített változatát már olvastad. Garantáltan feldobja a napod, de hát ízlések és pofonok... s ahogy mondtam, Jill Mansell írásaival szemben elfogult vagyok. Nem emlékszem, hogy az antológiás válozatban ennyi finom angol humor lett volna. Vagy volt??

Egy kis kedvcsináló a 31. fejezetből:

– Nehogy még egyszer eláztass! – emelte fel a kezét Tilly védekezőn.

– Nem teszem. Mellesleg elnézést az arcod miatt.

– Miért? Mi a baj az arcommal?

– Hát… egy kicsit… tudod, milyen lett – vont vállat Lou bocsánatkérőn.

Atyavilág! Miután Tilly megnézte magát a visszapillantó tükörben, már egyáltalán nem érezte magát istennőnek.

– Nem én akartam – mentegetőzött Lou. – Csak éppen kéznél volt az a vödör a kerti csap alatt. Azt meg nem vettem észre, hogy sár és motorolaj van az alján.

Jill Mansell - Nem zörög a haraszt, Kulinária, 2015

Lucy Dillon - Elveszett kutyák, magányos szívek

Rachel, a londoni üzletasszony örökölt egy házat vidéken és hozzá egy kutyamenhelyet, pedig nem az a kimondott állatbarát, saját bevallása szerint sem. Aztán, miközben megpróbál új gazdát találni a menhely lakóinak, rájön, hogy talán a vidéki élet mégsem áll annyira távol tőle, mint gondolta. 

Natalie és Johnny hosszú ideje szeretnének gyereket, de hiába, és a kudarcra lassan rámegy a házasságuk. Vajon azzal, hogy befogadják Bertie-t, a csintalan basset houndot, aki előszeretettel fosztogatja a hűtőszekrényt és dúlja fel a házat, sikerül megmenteni a kapcsolatukat? 

Zoe volt férje egy labrador kölyköt ajándékoz két fiúknak, azaz Zoe-nak, akire a kutya gondozása marad. Zoe úgy érzi, ez már sok, ereje végén jár. Ám ekkor megismerkedik Billel, a jóképű orvossal, aki számára az ideális társ talán mégsem az, akit elképzelt magának. 

Ahogy az új kutyatulajdonosok útja keresztezi egymást, és sorsuk összefonódik, mindannyian ­sokat tanulnak a hűségről, az újrakezdésről és a feltétel nélküli szeretetről. 

„Imádtam ezt a könyvet! Szívet melengető, valóságos és szórakoztató.” – Katie Fforde

Ulpius-ház, 2013

Eredeti mű: Lucy Dillon – Lost Dogs and Lonely Hearts, 2009

Egy újabb könyv, amit olvasás előtt hosszasan tologattam és magam sem tudom miért. Ha szereted az olyan történeteket, amelyek nem kimondottan egy párról, hanem egy közösség életéről szólnak és rajongsz a kutyákért, akkor olvasd el. Jó hír, hogy nincs benne újabb, sérült lelkű dögös milliomos és zseniális, világszépe szegény lány, hanem igazi, kivárosi hús-vér emberekről szól, bármelyikünk ott lehetne a szereplők között.

Imádni éppenséggel nem imádtam, nem egy pörgős cselekményű könyv, de olvasható, elgondolkoztató és semmiképpen nem fog felzaklatni semmilyen módon. Ez a könyv emberi kapcsolatokról szól, és arról, hogy bárhol élnénk is, bizonyos dolgokra oly egyformán reagálunk.

A fülszöveg három női nevet említ: Rachel, Natalie és Zoe, igaz róluk és az életükről több szó esik, kapcsolatban is állnak egymással, hisz minden az állatmenhely körül forog, de ezen túl megismerhetsz másokat is, a tipikus angol kisvárost (inkább falunak nevezném), ahol mindenki ismer mindenkit és természetesen mindenki mindent tud a másikról, sőt feljogosítva érzi magát a véleménynyílvánításra és a beleszólásra.

Mindhárom nő a maga módján sérült, nem is valami erős egyéniségek, akik képesek lennének kiállni magukért és a maguk igazáért. Zoe-val, például, a volt férje minden esetben sikeresen feltörli a földet, mert a konfliktusokból ő jön ki vesztesen, a gyerekek szemében a férfi az isten, az anyjuk pedig a gonosz aki megtilt mindent.

Vagy Natalie.  Miért van az, ha egy párnak nem lehet gyereke, akkor természetes módon elsőként a nőt hibáztatják? Képzelj el egy ilyen kettős mércét: a férj a teszteredmények előtt jön egy ilyen szöveggel, hogy bármi is lenne az eredmény, azt nem kell túldramatizálni, attól semmmi sem változik és pont ugyanannyira fogja szeretni Zoe-t mint annak előtte. De amikor kiderül, hogy nem Zoe, hanem ő a hunyó, akkor teljesen magába fordul, depresszió kerülgeti és eljött a világvége, mert ő, a teremtés koronája, teljesen haszontalan teremtmény, hiszen még gyermeket sem képes nemzeni. Neki szabad túldramatizálni, ugye?

Rachel… hát ő egy teljesen más kategória. Többször megráztam volna, hogy ébredjen fel az önsajálatból és terelődjön már a gondolkodása egy pozitívabb síkba. S hogy ennyire negativista és határozatlan, abban az anyjának oroszlánrésze van. Az a nő egy szörnyeteg, kezdve onnan, hogy különbséget tesz a két gyermeke között, és Rachelt kevésbé szereti, mert hasonlít a nővérére, akivel szemben neki mindig is kisebbségi komplexusa volt.

Minden emberi gond és nyomor mellett azért van humor a könyvben és ezt közvetve, vagy közvetlenül a kutyák szolgáltatják, közöttük is Bertie (ha rossz fát tesz a tűzre, akkor Bertram) viszi a prímet. A nagy melák állatorvos sem szégyell a szomszédba menni egy jó kis fricskáért. Majd, ha egy könnyebb idegösszeroppanást szeretnék magamnak, akkor föltétlenül beszerzek egy ilyen jópofa basset houndot, aki leeszi a homályt is az ablakról és akkor nyomja a panaszos “arrróóóóó” üvöltést, amikor igazán semmi szükség rá. 

Nem meséltem el mindent, a fülszöveg sem, tehát van ott még történés bőven. Természetesen happy end a vége, de nem az az előre kiszámított, habos-babos vég, amiben mindenkinek minden vágya teljesül. Inkább olyan kompromisszumos happy end.

Nem mondanám, hogy kedvencem lett, nem is egy letehetetlen valami, de mindenképpen jó, olvasható és belefér egy-két nyugodt estébe. Olyan “egynek elment” kategória, de hát ízlések és pofonok... Ó, és Longhamptonba se készülj kutyanézőbe, mert ilyen nevű település nincs Anglia térképén.

A magyar költészet napja

    Április 11, József Attila születésnapja és 1964 óta a magyar költészet napja is. Nem rajongok különösebben a versekért, de e jeles nap alkalmából megosztanám veletek a kedvencem:

József Attila: Kopogtatás nélkül

Ha megszeretlek,

kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,

de gondold jól meg.

Szalmazsákomra fektetlek,

porral sóhajt a zizegő szalma.

A kancsóba friss vizet hozok be néked,

cipődet, mielőtt elmégy, letörlöm,

itt nem zavar bennünket senki,

görnyedvén ruhánkat nyugodtan foltozhatod.

Nagy csönd a csönd, néked is szólok,

ha fáradt vagy, egyetlen székemre leültetlek,

melegben levethetsz nyakkendőt, gallért,

ha éhes vagy, tiszta papírt kapsz tányérul,

amikor akad más is.

Hanem, akkor hagyj nékem is,

én is örökké éhes vagyok.

Ha megszeretlek,

kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,

de gondold jól meg,

bántana, ha azután sokáig elkerülnél.

Madeline Hunter - A csendestárs

Fairbourne kvartett 1

Ki hallott már olyat, hogy nő vezessen egy tekintélyes londoni aukciósházat? Pedig Emma Fairbourne-nak éppen ez a szándéka, miután egy tragikus balesetben elveszíti az apját. Természetesen nem bolond, hogy nyíltan így tegyen, és ezzel elijessze a gazdag gyűjtőket. Így hát a barátnőjével együtt kieszel egy tervet: felbérel egy jóképű és elbűvölő fiatalembert, hogy a nyilvánosság előtt képviselje az aukciósházat. 

Az elképzelését siker is koronázná, ha nem avatkozna közbe Darius, Southwaite arrogáns grófja, az aukciósház résztulajdonosa, a csendestárs. A grófnak egyáltalán nem áll szándékában tovább működtetni a vállalkozást, és nyilvánvalóan azt sem engedheti, hogy a bájos Miss Fairbourne irányítsa azt. Nincs más lehetőség, az üzletet el kell adni. 

Ám a makacs Emma egyetlen nőhöz sem hasonlít, akivel a gróf eddig találkozott, és nem hajlandó elfogadni a döntését. Darius ezért új fronton indít támadást. Hiszen más módon is elérheti, hogy a hölgy megadja magát, és az sokkal kellemesebb lenne mindkettejük számára…

Madeline Hunter legújabb regényében két elszánt akarat feszül egymásnak, hogy aztán az egymás iránt érzett vágy, az egyre mélyülő érzelmek és a múlt titkainak útvesztőjében megleljék az egymáshoz vezető utat.

General Press, 2015

Eredeti mű: Madeline Hunter - The Surrender of Miss Fairbourne, 2012

Aki olvasta Madeline Hunter Virágritkaságok sorozatát már ismeri az írónő stílusát és vagy szereti, vagy nem. Újabb sorozat, stílus marad: közrendű lány és nemesúr románca, kis intrika és remek felvezetése azoknak a történéseknek és szereplőknek, amire a következő három részben várhatunk.

A György-korabeli Angliában mit vártak el egy úri kiasasszonytól? Hogy szép legyen, lehetőleg kellemesen buta és egyetlen életcélja a férjhezmenetel és tökéletesség látszatának megőrzése legyen. Olyan alantas dolog, hogy munka szóba sem jöhettet, még akkor sem, ha az illető kiasszony nem nemesi származású, hanem egyszerűen csak gazdag, jónevű családból származik. Emma Fairbourne pedig pontosan ennek akar fittyet hányni: vezetni akarja a nyakába szakadt aukciósházat, elzárkózik az eladása elől és mindent bevet a cél érdekében: megtéveszt, hazudik, átver. Jog szerint az aukciósház nem őt illeti meg, hanem fiútestvérét, és ő az egyetlen aki hisz abban, hogy testvére életben van valahol és valamikor elő is fog kerülni, hogy átvegye az örökségét. Southwaite grófja, aki a csendestárs az aukciósházban (és egy arrogáns disznó!) ezt teljesen másképp gondolja. És nemcsak ő, hanem mások is, akik különböző cseleket vetnek be az aukciósház feletti irányítás megszerzésére.

A történet rendesen belekeveredik a kor eseményeibe: Anglia és Franciaország között feszült a viszony, virágzik a csempészet és az alvilág erősebb mint bármikor.

Többet vártam a könyvtől, pögősebbet, szikrázóbbat, hisz két makacs ember feszül egymásnak, de azért el lehet olvasni, meg a szokásos ízlések és pofonok… lehet pont azt fogod szeretni benne, hogy nem minden második oldalon hal meg valaki, nem minden sarokban található egy-két szerető vagy kurtizán, és nem kell egyik puccos bálból a másikba szaladni.

Mint jeleztem, ez egy kvartett első könyve, ami a kiadó Romantikus Regények sorozatában jelent meg. Reménykedjünk, hogy a következő három is megjelenik majd magyarul, mert azért annyira nem tetszett, hogy angolul nekivágjak az olvasásának.

A sorozat további részei:

2. The Conquest of Lady Cassandra

3. The Counterfeit Mistress

4. The Accidental Ducess

Jennifer Ashley - A tökéletes nevelőnő

Mackenzie fivérek 7 

A Skót Gőzhengerként emlegetett ügyvéd, Sinclair McBride – aki hét éve özvegy – a tárgyalóteremben a legvadabb bűnözőkkel is elbánik, ám saját két gyerekét képtelen féken tartani. Caitriona és Andrew hetente kerget őrületbe egy-egy nevelőnőt, akik általában sírva hagyják el a McBride-házat. Csak egy nő akad a városban, akit képtelenek kikészíteni.

Roberta „Bertie" Frasier belépője Sinclair életébe igencsak sajátos: ellopja a férfi óráját, aztán csókot lop tőle. Útjaik elválnak, de Bertie – egy East End-i bandita lánya – nem tudja kiverni a fejéből a jóképű skót úriembert, s végül úgy alakul, hogy egy veszedelmes helyzetből kimenti Sinclair gyerekeit, majd hazakíséri őket. Amikor a férfi látja, hogy a két ördögfióka mennyire hallgat Bertie-re, felkéri nevelőnőnek, nem is sejtve, hogy a kis zsebtolvaj mennyi leckét ad majd neki is – szerelemből.

Kossuth, 2016

Eredeti mű: Jennifer Ashley – Rules for a Proper Governess, Berkeley, New York, 2014

Nagyon vártam ezt a könyvet, hisz az egyik szívem csücskében trónoló sorozat része. Ha őszinte akarok lenni akkor Hart Mackenzie a kedvenc hercegem és jobban szeretem mint Mr Darcy-t. Ami nálunk Mackenzie fivérek név alatt fut, az eredetiben Highland Pleasures, azaz Felföldi örömök… hogy ne mondjam élvezetek.

Nem csalódtam, volt benne kellő mennyiségű akció és izgalom, csavar, erotika és Mackenzie-féle összeröffenés… Csak nagy durranás nem volt és mintha valami megoldatlan maradt volna a végén, de lehet én siklottam el felette hajnali négykor… van ez így. Ja, idejében szólok: a nevelőnő nem Mary Poppins, még nyomokban sem hasonlít rá, semmilyen szempontból.

A fülszöveg épp eleget mond a könyv tartalmáról, hogy felkeltse az érdeklődést, többet nem kell róla beszélni, mert ez egy népszerű sorozat és aki olvasni szándékszik meglincsel a további részletek kiszivárogtatása miatt. Aki pedig eddig nem olvasta, nem szerette, ezután sem fogja. Ha netán valaki most kapna kedvet hozzá, akkor ajánlatos sorban venni a részeket. De azért mondanék néhány dolgot ami közvetve (vagy közvetlenül) ide tartozik.

Ó szent könyvkiadás! Mi lenne, ha szépen sorban minden részét kiadnák egy sorozatnak, ha már egyszer belefogtak? Ki és mi alapján dönti el, hogy mit kell kihagyni és mit nem? A sorozatból eddig kimaradt két “feles” rész: 4.5 A Mackenzie Family Christmas – The Perfect Gift és a 6.5 Scandal and the Ducess – ez utóbbiban szintén egy McBride fivérről van szó és leírt történésekre többször is céloznak A tökéletes nevelőnőben. De csak céloznak, mert konkrétan nem tudjuk meg mi történt ott, el kell olvasni majd angolul. Persze, nagyon örülünk, hogy a kiadó folytatja a sorozat magyar nyelvű megjelentetését, hisz annyi mindent hagytak már abba ilyen-olyan okokból, de...

Ugye mindenki emlékszik a 6. rész, Mackenzie férfias játékai miről szólt? Daniel Mackenzieről, aki mint felnőtt férfi és minden masinéria imádója megtalálja párját. Nos, a hetedik részben – azaz A tökéletes nevelőnőben – Daniel Mackenzie visszafiatalodik 19-20 évesre, tehát a hetedik rész történései időben a hatodik előtt vannak, de ez semmi ahhoz képest, hogy a 8. rész minden más előtt van, mert a szinte minden részben emlegetett első Mackenzie-ről, Malcolmról és bé nejéről, Mary-ról szól. Továbbá az idén megjelenik még két része a sorozatnak – természetesen angol nyelven – és a leghalványabb gőzöm sincs, hogy kik azok a Mackenzie-k, akikről szólni fog, pedig eddig minden magyarul megjelent részt olvastam… ezek szerint el kell olvasnom valamennyi angolt is, hogy képben legyek.

Fura módon most a könyv (itt-ott hibás) elektronikus változata jelent meg hamarabb, a nyomtatott variáns megjelenését elhalasztották (nem néztem utána, ha azóta megjelent-e vagy sem). Általában egyszerre szoktak piacra kerülni, vagy az e-könyvre várni kell napokat, heteket. Hogy a szöveg fordítása mennyire jó és mennyire követi az angol eredetit, fogalmam sincs, nem olvastam az angol változatot, de azért bemásolok egy-egy mondatot innen-onnan, ki-ki döntse el maga:

"A fejében mintha Bertie hangját hallotta volna. Bolond vénember, mondaná, amikor Sinclair elmeséli neki a sztorit." (9. fejezet)

"Még azokban a srácokban és lányokban is több élet volt, akiket vertek a szüleik, és éheztek – ilyenek közt nőtt föl Bertie." (15. fejezet)

"Ez a nő érdeklődéssel, és a Sinclair által oly jól ismert élvezettel fogja hallgatni Patrick sztorijait – a bátyja odalesz a gyönyörűségtől." (19. fejezet)

"– Az én Jamie fiam belevaló srác – mondta Ian büszkén. – És a két lányomra is nagyon büszke vagyok." (22. fejezet)

"Például a történelem legyen érdekes sztorik láncolata, ne csak bemagolandó évszámok sora. "(23. fejezet)

"– Hallottam már Devlinről – mondta, amikor Bertie befejezte a sztorit. – Az apádnak igaza van, veszélyes alak." (25. fejezet)

Jennifer Ashley - A tökéletes nevelőnő, Kossuth Kiadó, 2016

A fordítónak nem szólt senki, hogy egy viktoriánus időkben játszódó regényről van szó? Srácok meg sztorik? Komolyan? Nem is egyszer, tehát nem véletlen... és ez csak a két olyan példa ami kiveri a szemed különösebb bogarászás nélkül.

Megmutatnám Kilmorgan kastély fotóját, de nem lehet… Kilmorgan létezik, csak nem Skóciában, hanem Írországban és egy kis falu, aminek nincs kastély a környékén (Gugli a barátom).

A sorozat magyarul megjelent részei:

1. Lord Mackenzie tébolya

2. Lady Izabella botrányos házassága

3. Lord Cameron bűnei

4. Hart hitvese

5. Szabadító szerelem

5.5 A vad Mackenzie

6. Mackenzie férfias játékai

További részek angolul:

4.5 A Mackenzie Family Christmas - The Perfect Gift

6.5 Scandal and the Ducess

8. The Stolen Mackenzie Bride

8.5 A Mackenzie Clan Gathering

Várható folytatások angolul:

9. Alec Mackenzie’s Art of Seduction - június 2016

10. The Devlish Lord Will - november 2016