Jill Mansell - Nem zörög a haraszt

Tilly Cole belevaló, szókimondó lány, és egyáltalán nem szokása halogatni a döntéseket. Amikor elhagyja őt a barátja, Tilly elutazik pár napra vigasztalódni Roxboroughba a legjobb barátnőjéhez. Aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve ott marad a kisvárosban. Hiszen a vidéki élet nyugalmas, egyszerű és őszinte. Tehát az ideális megoldás Tilly számára. Vagy mégsem? 

Hamar kiderül, Roxborough nem egy átlagos kisváros. Jóval inkább a pletykák és a rivalizálás melegágya. Ennek pedig a legfőbb oka a szexis agglegény, Jack Lucas. A pasi totál ellenállhatatlan: okos, kedves, figyelmes és bezsongatóan jóképű. Nem csoda, ha a nők megvesznek érte. 

Jack egy idő után szemet vet Tillyre. Ám vigyázat, mert a férfiról mindenki azt rebesgeti, megrögzött nőfaló, és amint ágyba vitte aktuális hódítását, máris továbblép.
Tillynek esze ágában sincs új trófeának lenni Jack gyűjteményében. De jól dönt-e, ha a pletykákra hallgat? Vagy pont ebben az esetben kihagyja élete nagy szerelmét?

Jill Mansell az egyik legnépszerűbb angol írónő. Regényeit életszerű helyzetek, csavaros történetek és humoros csattanók teszik letehetetlenné. Műveit eddig több mint 5 millió példányban adták el, stílusát a kritikusok Marian Keyes, Sophie Kinsella és Nora Roberts könyveihez hasonlítják. Magyarul megjelent kötetei: Szerepcsere, Az első az utolsó?, Újrakezdés, Szólóban, Miranda nagy tévedése, Vegyespáros, Keresd a párod!, Titkok közt.

Kulinária, 2015

Eredeti mű: Jill Mansell – Rumour Has It, 2009

A történetet három évvel ezelőtt olvastam, ugyanis 2011-ben megjelent egy Reader’s Digest antológiában. Amikor tavaly egy ismerősöm meglepett vele, nevét imába foglaltam, hisz imádom Jill Mansell írásait, nekem ő a chick lit kitálynő, tehát elfogult vagyok és nem is kicsit.

Nos, amikor rájöttünk, hogy ez azonos azzal amit a Reader’s Digest Azt beszélik címen futtatott, fintorogtunk egy jó nagyot, hisz mindketten tudtuk már miről szól. Én félretettem egészen tegnapelőtt estig, bár tisztába voltam, hogy ami az antológiában jelent meg egy rövidített változat.

Vihorásztam rajta. Nem egy díjnyertes iromány, de teljesen biztosan ellazít, és ha nem is fogsz kacarászni, de biztosan megmosolyogtat. Roxborough, ahol a történet játszódik, létezik, csak nem Angliában, hanem Írországban, Coloradoban és Pennsylvaniában, Jamaikán... lehet választani melyiket szeretnéd meglátogatni.

Ha a kezedbe kerül, ne hagyd ki, akkor sem, ha a rövidített változatát már olvastad. Garantáltan feldobja a napod, de hát ízlések és pofonok... s ahogy mondtam, Jill Mansell írásaival szemben elfogult vagyok. Nem emlékszem, hogy az antológiás válozatban ennyi finom angol humor lett volna. Vagy volt??

Egy kis kedvcsináló a 31. fejezetből:

– Nehogy még egyszer eláztass! – emelte fel a kezét Tilly védekezőn.

– Nem teszem. Mellesleg elnézést az arcod miatt.

– Miért? Mi a baj az arcommal?

– Hát… egy kicsit… tudod, milyen lett – vont vállat Lou bocsánatkérőn.

Atyavilág! Miután Tilly megnézte magát a visszapillantó tükörben, már egyáltalán nem érezte magát istennőnek.

– Nem én akartam – mentegetőzött Lou. – Csak éppen kéznél volt az a vödör a kerti csap alatt. Azt meg nem vettem észre, hogy sár és motorolaj van az alján.

Jill Mansell - Nem zörög a haraszt, Kulinária, 2015