Hóvégi Klasszikus: Mikszáth Kálmán - Szent Péter esernyője

Gyermekkorom kedvenc olvasmánya, még azelőtt fedeztem fel magamnak, mielőtt iskolai kötelezővé nem vált. Ha később kerül kezembe a könyv, akkor teljesen biztosan mellőzöm, mert ugye előítéleteink vannak azzal kapcsolatban, amit kötelezően akarnak a torkunkon lenyomni.

Film is készült belőle, nem is egy változat, gondolom mindenki látta már valamelyiket, csak nekem sikerült eddig elkerülnöm, bár legalább egyszer illene megnézni, ha nem egyébért, a parádés szereposztásért. Színpadi változatai is ismertek.

Szórakoztató és nagyon szerethető kisregény. 19. századi történet szerelemről, pénzről, legendák keletkezéséről. Igen, legenda keletkezéséről, hiszen már a cím is egy biblikus alakot említ.

A történet mindjárt a helyi monda keletkezésével kezdődik: a glogovai pap árva kishúga, Veronka az udvaron szundikál egy kosárban, mikor nagyidő kerekedik és mire a plébános észbekap, valaki már egy hatalmas esernyőt borított a kosár fölé a kisdedet megvédendő. S életre kell a szóbeszéd, mindenki mást látott, vagy vélt látni, de mindenképpen egy bibliai alakot magyaráztak bele a fura történésbe, ami – a helyi pletykagépezet szerint – maga az isteni csoda.

S közben Besztercebányán a tehetős Gregorics Pál összeszűrte a levet házvezetőnőjével és kapcsolatuk gyümölcse egy kisfiú lett, a későbbi Wibra György ügyvéd. De mivel a gyermeket hivatalosan sosem ismerte el, vagyonát el kellett dugnia a törvényes örökösök elől, hogy majd a gyermek lehessen a haszonélvező. Csakhogy ember tervez… a rokonok pedig mindent felforgatnak a vagyonért. Szószerint mindent.

Sok évvel később Veronka és Wibra György útja keresztezi egymást. Előbb a véletlen játszik közre, aztán az érdek, de a két fiatal együtt folytatja az utazást és meg is kedveli egymást. De ott van az a csúnya érdek, ami konfliktushelyzetet teremt, mert kell egy ilyen is a boldog végkifejlet előtt. 

Többször is olvastam már, bár ami azt illeti elég régen vettem elő utoljára, de a következő punnyadós délutánomra biztosan megvan az olvasnivaló. Igen, egyetlen délután el lehet olvasni, és minden bizonnyal mást is szórakoztatni fog, nem csak engem, mert a mesén túl humora is van. Klasszikus romantikus történetek kedvelőinek ajánlott olvasmány, amit kár lene kihagyni. De természetesen az ízlések meg a pofonok…

"A kor Jókai mellett legnépszerűbb írója, Mikszáth Kálmán (1847-1910) nem sokkal halála előtt, negyvenéves alkotói jubileumára rendezett ünnepségen azt mondta: „Én már körülbelül megírtam, ami énbennem volt. Megírtam azzal a tudattal, hogy azért nem jár nekem semmi különös érdem: hiszen azért, mert az ember az anyját szereti, még sohasem dicsértek meg senkit. Én csak a hazámat szerettem. Az nem igaz, hogy negyven évig dolgoztam. Én csak mulattam negyven évig." És végül így szólt az őt ünneplő közönséghez: „Méltóztassanak hazaoszolni azzal a tudattal, hogy láttak ma végre egy boldog embert." Szavai nem túlzóak. Mikszáthnak többéves irodalmi próbálkozás, egzisztenciateremtés kísérlete, szegénység után a Tót atyafiak és A jó palócok sikere hozta csak meg az elismerést, az anyagi gondok megszűnését. Pályája ettől fogva töretlenül ívelt fölfelé; újból elvette feleségül azt a nőt, akit nyomorúságos helyzete miatt elhagyni kényszerült. Az írás öröme, az olvasók szeretete, a családi élet nyugalma jogán tarthatta magát boldog embernek. S nem patetikus, fedezet nélküli fordulat beszédében hazája iránt érzett szeretetének bevallása. Tiszta lelkiismerettel tette dolgát mint író, mint szerkesztő, mint képviselő, mint családapa. Az embereket szolgálta, tehát a hazáját is szolgálta. Azzal a bölcs derűvel, mely műveit is jellemzi. Tisztánlátás és elnézés - erre épül kedélyes szigorúsága. Mikszáth Kálmán írásaiban a romantika és a realizmus keveredik; korai műveiben, néhány későbbi alkotásában a romantikus meseszövés és alakteremtés a meghatározó, másutt inkább a realisztikus ábrázolásmód erőteljesebb. Ezért vezet át életműve Jókai Mórtól Móricz Zsigmondhoz; munkássága prózairodalmunk csúcsaihoz sorolható: hatásokat összegez és előremutat. A romantikus hatások és stílusjegyek egyik legszebb megnyilvánulása a Szent Péter esernyője (1895). A regény a szerelem diadalát fogalmazza meg a pénzvágy fölött. A két szálon futó történet két világot rajzol: a glogovai papét és a különc Gregorics Pálét. A pap és faluja meggazdagodását annak az esernyőnek köszönheti, melyet a népek Szent Pétertől eredeztetnek. Az író fricskája, hogy a „csodás" esernyő valójában egy bizarrnak tetsző cselekedet miatt nem hétköznapi: a nyelében rejtette el Gregorics Pál minden pénzét. Tette ezt rajongásig szeretett törvénytelen gyermekéért, szó szerint az ő életét óvta a sóvár rokonságtól. A különc halála megakadályozta, hogy az erkölcsileg jogos örökség a fiúra szálljon. Másképp alakul az esernyő és a benne levő pénz sorsa, mint ahogy az apa eltervezte. S a férfivá serdült gyermek, megsejtve az igazságot, az esernyő nyomába ered. A Szent Péter esernyője bája és derűje teszi, hogy az egyik legolvasottabb regénye ez Mikszáthnak. A mű optimizmusa a szerelem csodatevő erejét példázza. Hiszen a szerelem tényleg legyőzött mindent, még a legnehezebbet is: az emberben rejlő önzést. Hadüzenet a könyv a pénz vélt vagy valós mindenhatóságának. " 

Kaiser László

Negyvennyolc kiadást ért meg: az első 1895-ben, az utolsó 2017-ben.

“Levetkőzött, lefeküdt, de nem aludt. Az ő levetkőzése (ne méltóztassanak megijedni) nem lesz leírva részletesen, mert az megbotránkoztató jelenet a művelt emberi fogalmakban. Hogy miért? Hát tudom is én. Csúnya, tehát leírhatatlan. A nő levetkőzésében poézis van; ha jól van írva, a női test finom, bolondító illatát érzi ki a betűkből az olvasó a nyomdafesték helyett, de egy férfi levetkőzése, pfuj, említeni se merészelem. A szoknyához akár ódát, dithirambot szabad írni, de a nadrágnak »kimondhatatlan« a neve is. És miért? Hát isten tudja. És mit bizonyít? Talán azt, hogy a férfi inesztetikusabb teremtmény a nőnél? Alkalmasint csak azt, hogy aki az illőt és illetlent kigondolta, nagy szamár volt.”

Mikszáth Kálmán – Szent Péter esernyője

J. K. Smith - Szerelem hirdetésre

Kori élete fordulóponthoz érkezik. Férje és szülei meghalnak, munkahelyét elveszíti, egyedül marad a világban, és csak legjobb barátnőjére számíthat. Életét eddig családja szabályai szerint élte. A tragédia után minden megváltozik körülötte.
Vajon hogy éli meg a hirtelen jött függetlenséget? 

Megtakarított pénzéből utazni szeretne, a helyszínt csukott szemmel választja ki a földgömbre bökve, de halott férje ezt a tervét is meghiúsítja. 

A lány régi életét maga mögött hagyva fejest ugrik az ismeretlenbe, és munkát vállal egy kanadai farmon. A farm tulajdonosa, a jóképű Christopher Walker, aki egyedül neveli kislányát. Hamar kölcsönös vonzalom alakul ki köztük. 

Vajon túléli kapcsolatuk a múlt szellemeinek felbukkanását? Van esély újrakezdeni egy tragédiák sokaságával teletűzdelt életet?

J. K. Smith humoros jelenetekben és érzelmekben gazdag könyve ezekre a kérdésekre keresi a választ, és elvezeti az olvasót egy olyan világba, ahol a család és az összefogás a legfontosabb érték.

Álomgyár, 2017

“– Szóval: Laskovics Orsolya. 

– Én is ezt mondtam – nézett ártatlanul Korira a férfi. 

– A túrót – nevetett a lány. – Meg sem közelítetted. Gyerünk, mondd! 

– Lájszkoviksz Orsolija – próbálkozott újra lassan a férfi, s Korinak a végén már potyogtak a könnyei a nevetéstől. 

– Ez olyan, mintha egy tehén kérődzne az egyik mesében – nyögte ki a hasát fogva a lány. 

– Hát, igazán kösz, az én nevem legalább ki lehet mondani – válaszolt tettetett sértettséggel Chris. 

– Bocs, szóval, Laskovics. 

– Laszkoviksz. 

– Las-ko-vics – tagolta Kori, hátha úgy könnyebben megy Chrisnek. 

– Laszkovics. 

– Majdnem. Laskovics. Nem sz, csak s. Laskovics. 

– Laskovics – Chris már nagyon koncentrált. 

– Bingó! – ujjongott Kori. – Most jön az Orsolya. 

– Orszolya. 

– Nem, nem sz, csak s itt is. „Sz” függő vagy, vagy csak „s” fóbiás? Or-so-lya.”* 

Nehéz magyar szerző könyvéről írni. Állandóan benned a frász, hogy netán megsérted ha őszinte vagy és kendőzetlenül közlöd a véleményed. Mert ugye mindenki azt hiszi magáról, hogy most írta meg A Nagy Magyar Regényt és hozzá fogható tehetséget még sosem hordott hátán a golyó. S ha netán valami nemtetszőt ír le az ember lánya, akkor jönnek a dörgedelmes szerzői levelek, vagy sűrű anyázások közepette rádküldi a barátnőjét/családtagjait. Teljesen normális az, hogy mindig és mindennel kapcsolatban van és lesz… ne nevezzük negatív véleménynek, hanem eltérőnek. Mert nem vagyunk egyformák, ahogy az ízlésünk sem az, tehát tiszteljük egymás hülyeségét. S aki nem bírja a kritikát, az meg ne menjen a nyilvánosság elé.

Egy ilyen bevezető után negatív vélemény szokot következni, ugye? Téves, mert J. K. Smith könyve felüdülést jelenetett. Bár nem írta meg A Nagy Magyar Regényt, J. K. Smith szórakoztatott, s ami még ennél is fontosabb: nagyon szépen fogalmaz. Sallangmentesen, felesleges szleng nélkül, olvasmányosan.

Ismerd meg Laskovics Orsolyát (Korit), a történet hősnőjét, a fiatal magyar nőt, aki – mint megannyi sorstársa – rossz emberhez köti az életét. Ugyanis a sármos udvarlóból zsarnok férj lesz, aki alapjaiban rengeti meg a nő önbizalmát, s nemcsak a földbe döngöli, hanem hirtelen halála után derül ki, hogy meg is lopta. Tehát ha Kori utazni szeretne – és szeretne –, akkor valamilyen más megoldást kell találnia, mert pénz az nincs.

Hirdetés útján vállal házvezetőnői állást pont Kanadában, egy, gyermekét egyedül nevelő farmernél. Christopher Walker természetesen dögös és természetesen sok évi özvegység után pont Kori tetszik meg neki, bár más jelentkező is lenne. Körülbelül ennyi dióhéjban a történet, a többi az út, ami a boldog végkifejlethez vezet.

A szerző nagyszerűen világít rá arra a felületességre amely más nemzetek kultúrája iránti érdeklődést jelenti. Hogy csak egyetlen példát említsek, Kori barátnőjének Kanada, a farm egy csilivili piros cowboy-csizmára redukálódik, ami ott, a helyszínem több mint nevetséges. Kori sem tud ennél sokkal többet az országról, ahol hosszabb időt készül eltölteni. A pökhendiség (vagy nevezzük nacionalizmusnak?) is jelen van, mellyel Kori a környezete iránt viseltetik. Az egy dolog, hogy megismerteti munkaadóját és lányát a magyar konyha remekeivel, de forma kolonizálja a Walker farmot és nem hajlandó a helyi szokásokat megáévá tenni, ha a háziak nem teszik magukévá a magyar szokásokat is. Minden bizonnyal Kori nem hallotta a szólást, mi szerint Rómában élj úgy, mint a rómaiak.

“– A Mikulással semmi bajom, de ő nálunk december hatodikán csempész csomagot a gyerekek kipucolt csizmájába, 24-én pedig a Jézuska jön. Ráadásul nálunk nem nagy divat a Halloween. Mégis teleraktam a kedvetekért tökökkel meg egy rakás ijesztő hülyeséggel a házat. Hatalmas citromnak öltözve megjelentem a Honey-ház ajtajában egy mini eperrel és egy óriási banánnal az oldalamon, és lelkesen kiabáltam, hogy „Csokit, vagy csalunk!”, aztán visszajöttem és cukorkát adtam a méhecskévé változott Honey-knak. Úgyhogy vagy ötvözzük az ünnepeinket, vagy itt sem vagyok, csillagbogár – mosolygott negédesen a vőlegényére Kori.”*

Első könyves magyar szerző írásáról beszélünk – én legalábbis nem találtam semmilyen más, a szerző neve alatt futó kiadványt… még. Tessék félretenni az előítéleteket és elolvasni, mert ha kedvenc nem is lesz, de mindenképpen szórakoztatni fog. S természetesen az ízlések és a pofonok…

“– Miért rúgtál bokán? – törölgette a szemét a férfi. 

– Csak hogy érezd a törődést. 

– Ja, már értem. Akkor kösz, hogy ilyen erősen törődsz velem.”*

* J. K. Smith – Szerelem hirdetésre, Álomgyár, 2017

Ashley Carrigan - Árnyjátékos

A Könyvmolyképző Kiadó jelenteti meg Ashley Carrigan: Árnyjátékos című regényét az idei könyvhétre. A történet nem véletlenül kapta meg a Rázós könyvek besorolást, jó adag erotikával fűszerezett, izgalmas, kalandos történet vár az olvasókra. Hét állomásos blogturnéra indulunk, ahol elolvashatod a különböző véleményeket a könyvről és egy interjút a szerzővel. Ha velünk játszol,  esélyed lesz megnyerni a három nyereménykönyv egyikét a kiadó felajánlásában.

Gillian, a nagyszerű üzletasszony, férje halála után pengeélen egyensúlyozik az elit társaság úri gengszterei között.

Pihenésképp erotikus kalandba kezd egy jóképű férfi luxusprostituálttal, Nickkel, hogy némi színt vigyen a stresszes mindennapokba. A férfi vonzó, beváltja a hozzá fűzött reményeket, de van egy titka…

Közben felbukkan egy rejtélyes alak, aki a háttérből irányítva az eseményeket sorra meghiúsítja Gillian ígéretes üzletkötéseit. Nem csak meglopja, de az áldozatoktól sem riad vissza, hogy elérje a célját.

Gillian a lengyel gengsztervezérrel belekeveredik egy kínos üzleti fiaskóba, és együtt kell megtalálniuk a titokzatos rosszakarót, ha életben akarnak maradni.

Vajon Nick és az arctalan rivális ugyanaz a személy?

Az Árnyjátékosban senki sem az, akinek látszik, és senki sem játszik nyílt lapokkal.

Kételyek, váratlan szövetség, árulás, hűség és szenvedély… Ez adja a vérbeli romantikus-erotikus regény esszenciáját, hogy kellően bizsergető élményt nyújtson.

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó, megjelenés: 2017.06.08

272 oldal, kartonált 
    ISBN: 9789634571162

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy Ashley Carrigan valamennyi könyvét olvastam. Ő egyike a nagyon termékeny magyar szerzőknek. Ahogy a decemberben közzétett beszélgetésünkből is kiderül (ha nem olvastad, pótolhatod ITT), tizennégy regénye jelent meg, ez az a bizonyos tizenötödik, amiről akkor nem beszélhettünk, mert az információ nem volt nyilvános. Tehát egy rutinos íróról beszélünk, nem egy elsőkönyves kezdőről. 
   S nemcsak termékeny, hanem változatos műfajokban írja a könyveit, a romantikustól a misztikusig és paranormálisig. Igazándiból az egy csepp misztériummal vegyített fantasy áll hozzá a legközelebb, tőlem meg a legtávolabb, ezért van az, hogy az Árnyjátékos csupán a harmadik könyv, amit a szerzőtől olvastam, a Két lépésre a mennyországtól és a Farkasok között után.

Miért kellene neked Ashley Carrigan új könyvét (és nemcsak) elolvasnod? Azért mert felnőtt nőkről ír felnőtt nőknek. Ne értsd félre, írásai nem a pornográfia határait súrolóan szólnak felnőtteknek, hanem magában a cselekményben, a szereplők megformálásában, mondanivalójukban. Végre itt egy szerző, aki felismerte: van élet a new adult-young adulton túl is, a felnőtt nők is olvasnak, sőt nekik van igazán kéznél a könyvvásárlást biztosító anyagi fedezet. Ez gyakrabban eszükbe kellene jutnia a kiadóknak is.

Tehát az Árnyjátékosban nincs közhelyes alig-nagykorú vagy kamasz  libácska, és nincsenek a hatásvadászat kedvéért eltúlzott testi-lelki nyavalyák. Nincs mondvacsinált konfliktus, zenész partner, sportoló sem, a szerző mellőz minden divatos klisét. Ez a történet a zűrös alvilágról szól, a szervezett bűnözésről, ahol egyetlen tévedés akár végzetes is lehet. Itt vér folyik és nem is kevés.

És egy nőről szól, aki a szerelem rózsaszín ködéből magához térve egy kétes üzleteket bonyolító férfi feleségeként csodálkozik rá a világra, aki azt hiszi, hogy az igazság mindig győz és a gonosz elnyeri méltó büntetését, és akinek nagyon hamar fel kell nőnie az előtte álló feladathoz: egy bűnöző felesége, s nem sokkal később az özvegye, nehéz hagyatékkal, ugyanis tovább kell vinnie a férje által beindított vállalkozást, kiszállás nincs a taposómalomból. Ennek a nőnek látszólag helyes döntései egytől egyig hibásaknak bizonyulnak, annyira, hogy mások az életükkel fizetnek érte. Mert a szálakat valaki más mozgatja a háttérből… az árnyjátékos.

   Ashley amúgy is híres a rendhagyó női karaktereiről, azok számára kik olvassák az írásait nem lesz meglepetés ez a hősnő sem. A szépséges és megtévesztően törékenynek tűnő Gilliant kemény fából faragták, nem az a finom lelkű és kényeskedő gazdag díva. De ennek ellenére nem szerettem őt. Számomra túlságosan is tökéletes volt. Olyan irritálóan pozitív hős, aki morálisan mindenki felett áll, annak ellenére, hogy egy bűnszervezet tagja. S bármennyire is bizarrnak tűnik, kedvenc karakterem nem ő volt, sem Dennis, a testőre, de még a selyemfiú szerepében tetszelgő dögös Nick sem, hanem Jaromír Glogowski, a lengyel gengsztervezér, akibe annyi emberség és jóindulat szorult, hogy már-már el kellene gondolkozni a szenté avatásán. 

   Igazi rázós történet, szerelemmel, árulással, megtévesztéssel és sok-sok agresszívitással. Meg némi erotikával. Pontosan annyival, amennyit a történet magával hoz, anélkül, hogy éreznéd, azért van ott ez a szexjelenet, mert ez a menő mostanság, vagy hogy eladja a könyvet. 
   A könyv nyelvezete szókimondó, de mégsem triviális és ez érvényes a cselekményére is: mellőz minden nemű vulgaritást. Piros pont, hogy a történetet nem egyes szám első személyben meséli el valamelyik főhős, tehát nincsenek ilyen-olyan szempontok, ismétlések - nekem az a halálom, mikor kétszer kell elolvasni ugyanazt, más-más szereplő által elmesélve, de ugyanazon író által fabrikálva. Ettől, szerencsére, megkímélt a szerző.

Hogy kiszámítható-e? Attól függ, mennyire figyelmesen olvasol. Ha nagyon, akkor néhány dolog előre megjósolható, de ennek ellenére a történet bőven tartogat meglepetéseket és váratlan fordulatokat.
   Kedvelem a szerző stílusát, kedveltem a történetet, kedveltem a megoldásokat, igazándiból már a könyv fülszövegével megvett. Felnőttekről és felnőtteknek szóló izgamas, pörgős olvasmány. Nem habos-babos romantika, annak ellenére, hogy a történetnek romantikus szála is van, és nem is csatakosan erotikus, olyan "több szex, mint történet" módon. Mindenki fog benne találni valamit, amiért kedvelni fogja... de természetesen az ízlések és a  pofonok...

   S ne feledd, Ashley Carrigan ma, június 10-én dedikálja az Árnyjátékost a Vörösmarty téren: 17 órától a 81-es standnál, 18-tól pedig a 15-ös standnál találod meg.

 Itt megrendelheted                             Beleolvasó

Játék:

Ashley Carrigan könyveinek borítóiból válogattunk a játékhoz. Egy-egy részlet alapján kell kiderítenetek a könyvek címét, és beírnotok a rafflecopter doboz megfelelő sorába.  Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:

06.06 Kelly és Lupi olvas

06.08 Lizzyke olvasókuckója

06.10 Betonka szerint a világ

06.12 Insane Life

06.14 Sorok között

06.16 Deszy könyvajánlója

06.18 Dreamworld

Borsa Brown - Az arab lánya 2

Az Arab 3

Gamal, a szaúdi királyi család tagja, megkapja élete legnagyobb feladatát: fel kell nevelnie magyar szerelmétől született gyermekét, Annát nem is akárhol: saját hazájában, Szaúd-Arábiában. A család nem nézi jó szemmel a házasságon kívüli kislány érkezését. De ha ez nem lenne elég, a sors még egy megoldhatatlannak tűnő kihívást küld Gamalnak

Vajon képes egy apa egyenlőséget tenni gyermekei között, amikor azt a vallási tradíciók szerint nem is volna szabad? Lehet boldog egy ilyen zord világban egy ártatlan kislány, akinek már születésekor megpecsételődik a sorsa? Mire képes az apai szív? Mire képes egy mostoha?

A hatalmas sikert aratott Az Arab című regényben megismertük egy szívbemarkoló szerelem történetét. Az Arab szeretője a magyar nő szemével mutatja be ugyanezt az érzelmi hullámvasutat. Az Arab lányában a kettejük szerelme gyümölcsének élete bontakozik ki, miközben Gamal lelke is új életre kel.

Álomgyár, 2017

Nos, az vitatható, hogy ez épp hányadik része a sorozatnak. Szerintem negyedik, hiszen Az arab lánya 1 nem egy apró szösszenet volt, sem egy kiegészítő novella, hanem sokszáz oldal. És igazándiból az arab lányáról sem szólt, hanem inkább Gamalról és családjáról a Csilla utáni időkben. 

Ez a könyv tényleg Annáról, Gamal és a megboldogult Csilla lányáról szól, bár annak amit a fülszöveg ír semmi köze ahhoz, amiről a könyv szól, úgy, ahogy az első rész tartalmához sem volt semmi köze. Egyébként a Molyos fülszöveg azonos Az Arab lánya mindkét részéhez.

Igazándiból nem állt szándékomban ezt a könyvet elolvasni, mert bármennyire szeretem a szerzőt – a Maffia-trilógiát egyenesen imádom –, annyira nem jön be nekem Az Arab és folytatásai. Rosszul mondom, nem Az Arabbal van bajom, hanem a folytatásaival. Az Arab egy nagyonis valós jelenséget mutat be, olyan polgárpukkasztó, megbotránkoztató, mindenki tudja, hogy létezik, hogy így mennek a dolgok, de mindenki a homokba dugja a fejét és senki nem beszél róla, különösen mostanában…

Szóval, nem volt tervbe véve a könyv, de múlt héten haverina berobogott és lelkesen lobogtatta Az Arab lánya 2 mind az ötszáz oldalát. És megkísértett.

Ezt a történetet a 18. életévét betöltő Anna meséli el, egyes szám első személyben. A történet magával a születésnapi “bulival” kezdődik és onnan bontakozik ki a közeli jövőbe úgy, hogy közben megismerhetjük Anna első 18 évét abban a formában, ahogyan ő emlékszik a történtekre.

Vegyes érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban. Vannak részei amiket szerettem, vannak részek, amiket fölöslegesnek találtam, vagy épp a hatásvadászat miatt, valaminek a kihangsúlyozása miatt nem szerettem. Például Anna internetes afférja az izraeli fiatalemberrel. Pontosan ugyanúgy üvöltött volna Gamal, és ugyanúgy megbünteti, ha egy más fiatalemberrel barátkozik a közösségi oldalon és nem egy zsidóval. A büntetés azért járt, mert a közösségi oldalra regisztrált, a fiatalember vallási hovatartozása csak hab volt a tortán, az a bizonyos fokozzuk a feszültséget.

Értettem, hogy Anna világa megreng, mikor 14 évesen apja elmondja neki, hogy az addigi élete hazugság volt és anyja tulajdonképpen egy magyar nő. Azt is megértem, hogy miután évekig elutasított minden további információt származásáról, most, a felnőttkor küszöbén és kialkudott házassága előtt, hirtelen fontos lett neki többet megtudnia szülőanyjáról és magyar gyökereiről. De nem tudom elfogadni azt a nyálas és szerintem fölösleges intermezzót Emesével és az átültetett szívvel. Az egy izomdarab, a test motorja. Minden mást belemagyarázni, bármi mással felruházni és mély meggyőződéssel hinni benne már pszichopátiás, főleg ha ez a hit már rögeszmébe csap át.

Nemcsak Annával, gondolataival ismerkedünk meg, hanem nagyobb betekintést kapunk Gamal szűkebb és tágabb családjába is, a mindennapokba, abba, ahogyan a fiatal szaúdi lányok gondolkoznak a világ dolgairól és néha bizony dacolnak a hagyományokkal és megszegik a szigorú szabályokat… és persze a szabályszegés következményet sem titkolja el a szerző.

Ahogy a sorozat előző részeiben is, most is részletes leírást kapunk a cselekmények helyszíneiről, ez különösen a szaudi helyszínekre vonatkozik. Nekem erre nem volt ígényem, bár ez  a részletesség a mérhetetlen gazdagság és pompa szemléltetését szolgálta. S természetesen ez a rész is helyileg két színen játszódik: Szaud Arábiában és Magyarországon, mert Anna apja és vele egyidős testvére, Khalid társaságában Magyarországra látogat gyökereit keresendő – és ami azt illeti ez a mellveregető magyarság is kezd zavarni.

Teljesen erotika-mentes, ellentmondásos érzéseket keltő történet. Teljesen erotika-mentes egészen az utolsó fejezetekig, mert akkor viszont, kedves közönségünk, helyszíni közvetítést adunk Anna és Billal al-Szudairi herceg (a család uralkodói ágához tartozó rokon) nászéjszakájáról a tükrös szobából. S ezen az eseményen, szerencsére,  csak a friss házasok vesznek részt.

Októberben várható a történet folytatása, Az Arab fia címmel, ez gondolom Khalidról szól majd, aki, van nekem egy olyan sanda gyanúm, hogy titokban saját húgába, Annába szerelmes. Ha most ronda akarok lenni, akkor azt mondanám, hogy az arabnak van felesége is – az a nő egyébként egy szent, és minden hisztije és teatralitása ellenére nekem ő a kedvencem –, sőt van még három gyereke is, jöhetnek a folytatások, mert símán kiderülhetne a visszahúzódó és érzékeny Ahmedről, hogy teszem azt meleg, vagy a megzabolázhatatlan Azizáról, hogy nemcsak elkényeztetett és hiperaktív, hanem valamilyen sikkes kis személyiségzavara is van mellé, ami fenőttkorra hangsúlyosabbá válik. Tehát a lehetőségek tárháza végtelen…

Az én olvasatomban ez jobb volt mint az előző rész. Ki-ki eldönti majd magának, hogy szereti-e ezt a történetet vagy sem, mert ízlések és pofonok… 

A sorozat előző részei az Álomgyár Kiadó gondozásában:

1. Az Arab, 2015

2. Az Arab szeretője, 2016

3. Az Arab lánya 1, 2016

S következik majd októberben:

Az Arab fia

Anne L. Green - Törékeny vonzerő

Vajon ​felépülhetünk egy a testünket és a lelkünket ért súlyos sérülésekből?

Adam Avens harmonikus élete semmivé foszlik, amikor a menyasszonya, Cat életét veszti egy tragikus balesetben. A keserű gyász és az emésztő bűntudat érzésében elmerülve teljesen reményvesztetté válik. Ám egy napon váratlanul berobban az életébe a szépséges Chloe. Adamet addig nem ismert vonzalom keríti a hatalmába a titokzatos, vörös hajú lány iránt, akit nem tud száműzni a gondolataiból.

Chloe erőszakkal teli múltja után keményen küzd, hogy a felszínen maradjon, de rendkívül kiábrándult és csalódott. Egészen biztos benne, olyan, hogy igaz szerelem, csak a romantikus könyvekben és mozivásznon létezik. Adam vonzó tekintete és tréfálkozásai iránti sóvárgása azonban erősebbnek bizonyul, mint a félelmei a múlt démonaitól. Mégsem képes egyedül eltépni a láncokat, mindent elfelejteni és újra hinni.

Az első találkozásuk azonban mindkettejük sorsát megpecsételi. Hosszú út áll még előttük, a sebek nehezen gyógyulnak. A szerelem, amelyről már mindketten azt hitték, soha sem lesz részük benne, lassan enyhíteni kezdi a múltjuk fájdalmait. Az éppen sarjadó szerelmüket azonban váratlan fordulatok és fenyegető üzenetek teszik próbára, feltépve a már hegedő sebeket.

Létezhet újrakezdés két megtört ember számára, akik már elvesztették a reményt? Vajon tényleg erősebb a lelkünk vágyakozása a boldogságra, mint a félelmeink?

Az Aranykönyv-díjra jelölt Anne L. Green a 2015. év elsőkönyves felfedezettje legújabb romantikus-erotikus regényének lapjain a korábbiaknál is mélyebb érzelmekkel és borzongással bontakoztatja ki két megsebzett szerelmes vívódásait.

Álomgyár, 2017

„– Olyan furcsák vagytok ti pasik. Ha a férfiagyba bedobok két almát, akkor tuti, hogy egy körtét fog kidobni. Teljesen másképp gondolkodtok.

Ezen kis híján sírva nevettem.

– Hogy micsoda? Neked a férfiak a bonyolultak? Akkor ezt kapd ki! Ha én dobok a te agyadba két almát, abból három csillag, egy rakat cseresznye, és négy háromismeretlenes egyenlet jön ki. A ti agyatok, mint egy szupersztráda. Szinte csak az érzelem vezérel mindent. Ez az egyik oka, hogy mindig minden megragad az agyatokban. Káosz. Ember legyen a talpán, aki kiigazodik rajtatok.”*

Az első könyvem a szerzőtől. Természetesen tudtam, hogy kicsoda Anne L. Green, mármint azt, hogy magyar szerző és a könyveivel is találkoztam itt-ott. Nem tudom mi fogott vissza attól, hogy bármelyikbe is belefogjak.

Mielőtt a Törékeny vonzerőt magamévá tettem volna körbenéztem, véleményeket olvastam – ugye ez egy 2017-es, de azért nem tegnap megjelent könyv. A Molyon kizárólag szuperlatívuszokat lehet olvasni róla, de hát nyilvánosan kevesen vállalják fel a véleményüket, főleg ha negatív, ezért a haveri körben is érdeklődtem, főleg arról, hogy milyen korosztályt céloz meg írásaival a szerző és megelégedéssel fogadtam, hogy nem a tizenéveseket. Azt is pontoztam volna, ha valaki szól, hogy ez a történet valamilyen formában kapcsolódik a szerző egy korábbi könyvéhez (A remény hajnala), és többször is utalások lesznek az ott történtekre.

Nekem ez a történet sok volt, de semmiképpen nem szabad mellőzni, leírni. Sok, úgy terjedelemben, mint tartalomban, s ha őszinte akarok lenni a két főhős sem lett a szívem csücske. Szerettem, mert a szerző egyszerű, hétköznapi embereknek írta le őket, és ugyanakkor nem kedveltem őket, mert a történet egy-egy pontján és külön-külön hősöket csinált belőlük. Adamből kétszer is.

Adam és Chloe története, véletlenszerű megismerkedésüktől egészen a boldog végkifejletig. Két lelkileg megviselt ember próbálkozása a normalitás, a bizalom, a boldogság megtalálására, miközben egy személyiségzavaros, őrült személy liheg a tarkójukba és mindent rombolni próbál, amit addig felépítettek, s még az életükre is tör. Chloe horrorfilmbe illő házasságából lábadozik – remek szemléltetése annak, hogy a pszichiáter is ember, ugyanúgy nőből van, mint bárki más, és házasságában ugyanazokat a hibákat követi el, mint más, közönséges halandó. Adam pedig teljesen feleslegesen hibáztatja magát egy olyan dolog miatt, amiről lényegében nem tehet, és magát bünteti azzal, amikor visszatér a seregbe és életét veszélyeztető akciókba vesz részt.

Ugye ez Adam és Chloe (Eperke, ahogy Adam becézi vörös haja miatt) története, s felváltva mesélik el. Már többször is mondtam/írtam, hogy a halálom, amikor egy női szerző a férfi szereplője szemszögéből meséli el a történetet. Le a kalappal Anne L. Green előtt, mert egyetlen pillanatra sem éreztem, hogy amikor Adam mesél nyálas lenne, túlságosan lelkizős, olyan nagyon „nőcis”. És amit igazán pontoztam, hogy a két szempont kiegészítette egymást és nem ismételte a történetet.

Viszont a címét nem értettem, de hát nem is fontos... és az ízlések meg pofonok....

„Emlékszem, amikor pár évvel ezelőtt a házassági évfordulójukon a bácsikám az asztalnál elmerengve megkérdezte a nénikémet:

– Ha visszatekerhetnénk az időt az esküvőnk előtti napra, amikor még nem mondtad ki az igent, akkor is hozzám jönnél még egyszer?

A nénikém felé pillantva gondolkodás nélkül felelt.

– Nem.

A bácsikám kétségbeesett, meglepődött arckifejezését látva folytatta.

– Ahhoz az emberhez, aki akkor voltál, nem mennék hozzá, de ahhoz, aki most vagy, igen. Ennyi év után értettem csak meg. A változás nem rossz, sőt jó, ha együtt változunk a párunkkal. A nehézségek, melyeken keresztül kell mennünk, nem feltétlenül kell, hogy eltávolítsanak bennünket egymástól, össze is kovácsolhatnak.”*

* Anne L. Green – Törékeny vonzerő, Álomgyár, 2017

Alexandra W. Müller - Függőségben 1-2

A fiú álma a futball karrier volt. A lányé, hogy gyermekeket gyógyíthasson.
Amikor egy véletlen baleset összehozza őket a középiskolában, még egyikük sem gondolja, hogy a spontán vonzalom egy életre szóló bilincset tesz a szívükre. Nathaniel megszállottan akarja őt, Alexis pedig kétségbeesetten szereti a férfit, de a féltékenység és a birtokolni vágyás szétszakítja őket. 

Egy világhírű futballsztár csillogónak látszó élete, egy katasztrofális házassággal a háttérben. Egy gyermekorvos, aki egy segélyszervezettel járja a világot, hogy megszabaduljon az egyetlen férfi igéző emlékétől, akire mindig is vágyott és akit valaha is akart. 

Ez Alexis és Nathaniel szenvedélyes, érzéki szerelmi története. Remélem annyira élvezitek majd olvasni, mint amennyire én az írást élveztem! 

A.     W. Müller

Magánkiadás, 2015

Második könyvem a szerzőtől… Rosszul mondom, mert az első, amit tőle olvastam az egy négy részes sorozat volt, a 7 év után. És szerettem. Ezért mondtam igent amikor december közepén a szerző megkeresett második könyvével, a Függőségbennel. Áldásos tevékenységem és stílusom ismeretében a hölgy nagyon bátor is, nemcsak tehetséges.

Viccet félretéve, mindig megtisztelve érzem magam, mikor egy szerző megkeres és olvasásra ajánlja valamelyik könyvét.

Igen, tudom, hogy december közepe rég volt, de Alexandra W. Müller írásait nem lehet csak úgy akármikor, rendelésre olvasni, mert idő kell hozzá és főképp hangulat. Idő, mert hosszan tartó, terjedelmes történetekkel örvendezteti meg a nagyérdeműt – bár a 7 év után négy kötetéhez képest ez csak kettőből áll –, és hangulat, mert a szerző stílusa meglehetősen kitör a kortársak között. Először is ő maga meséli el a történetet, nem valamelyik főszereplője, tehát a klasszikus vonalat választotta a mostanság divatos ilyen-olyan szemszögek helyett. Ezzel engem máris megvásárolt. 

Szintén egyedi a nyugodt, kiegyensúlyozott stílus, ahogy a mondandóját, a történéseket megfogalmazza. Kevés párbeszéd, rengeteg leírás, olyan nyugis, szájbarágós módon, ami ugye azért jó, mert így az olvasó is pontosan azt kapja, amit a szerző közölni kívánt és kizárjuk a szerzői mondanivaló félreértelmezését. S bár mindkét sorozata a romantikus kategóriába tartozik, és a szereplőik között ízzik a vágy és a szerelem, szinte teljesen erotika-mentesen írta meg őket úgy, hogy a történet nem veszített az értékéből.

A két részben megjelent Függőségben egy lehetetlen szerelem története, melyet végig követhetünk a két szereplő megismerkedésétől kezdve egészen a nehezen kibőjtölt boldog végkifejletig.

Mielőtt továbbmennénk ejtenék pár szót erről a bizonyos két részről, s főként arról, hogy miért kettő, bár ez csak az én feltételezésem, semmi ilyesmiről nem beszéltem a szerzővel. Marketingfogás. Az első rész ingyér’ letölthető, ha megfogott, vedd meg a másodikat, vagy kuncsorogd körbe az ismerőseid kinek van már meg. Olyan, mintha kapnál egy hosszabb beleolvasót (ment nem 10-20 oldalról beszélünk, hanem sokkal többről), s mikor már tör a nyavalya, hogy mi történik, akkor püff, vége az első résznek és üldözheted a másodikat. Ezzel nem előszőr találkozom, ezek szerint működik.

De vissza a történethez.

Tizenkét évet ölel fel a cselekmény és kezdődik egy angliai magániskolában, ahol a két főhős egészen egyedi módon megismerkedik. Alexis Woodwille, aki életében nem sok focilabdát látott közelről, egy csodálatos szabadrúgással leteríti a helyi és nemzetközi foci tehetséges reménységét, Nathaniel Cruzt, a félig brazil származású, temperamentumos, 18 éves srácot. Innen indul a történet és megmondom őszintén, szinte abbahagytam, mert azt hittem valami ifjúsági/new adult nyáltenger lesz, olyan Jamie McGuire könyveihez hasonló (elnézést a szerző rajongóitól, nem vagyunk egyformák). De a kis ifjúsági intermezzó után mindjárt egyből négy évet ugrottuk, s a dolgok kezdtek már másról s szólni, nem kizárólag két fiatal suta próbálkozásairól.

Tizenkét év, ennyi ideig szeretik és gyűlölik egymást, s bár többször is összetalálkoznak, többször is megpróbálják, a dolgok mégis mindig elcsúsznak valamin: dacon, féltékenységen, hazugságon, büszkeségen, a körülményeken vagy akár egy harmadik személy “jóindulata” miatt, mikor min.

Határozottan szerettem a könyvet, bár nem annyira mint a 7 év után sorozatot, ez merőben más, mint az, de hazudnék ha azt mondanám, hogy számomra hibátlan volt.

Nem szerettem, hogy Alexis Woodwille tökéletes volt. Tökéletes szépség, eminens diák és később kiválló gyermekorvos, szülei példamutató gyermeke és beteg húgának minden áldozatra kész nővére, önfeláldozó barát… szóval az a típus, ami csak a könyvek lapjain létezik. Sokkal szivesebben vettem volna egy igazi hús-vér Alexist, akinek néha elege van, aki odamond vagy odacsap, ha a helyzet megkívánja – és egy olyan Woodewille családot ami közelebb áll a valósághoz, mint a tökéletességhez.

Arra sem volt ígényem, hogy a focimeccseket, edzéseket – mert ugye Nate Cruzból világklasszis játékos lesz – sportriporteri pontossággal leírva kapjam. Fogalmam sincs mennyire voltak pontosak és/vagy szakszerűek ezek a beszámolók, ki nem állhatom a focit, de még ha szeretném is, fölöslegesnek érezném azt a részletességet, amivel egy-egy mérkőzés le volt írva. Ez nekem határozottan pluszban volt.

Még hosszan lehetne a könyvet elemzegetni pozitívumokat és negatívumokat keresve, mert sok témát érint a két főhős szerelmén kívül, de ha tovább boncolgatom, akkor minek elolvasni a könyvet? Ezt pedig határozottan olvasni kell azoknak akik szeretik a szép és nyugis romantikus történeteket – bár voltak részek, amelyek az én ízlésemnek túl romantikusra, habos-babosra sikeredtek. 
De ez csak az én véleményem, meg az ízlések és pofonok…

A többször is említett 7 év után sorozat részei:

1. Árnyak a múltból

2. Dilemma

3. Közeledés

4. Eskű

Érdemes belekukkantani, én szerettem.