Lindsey Kelk - Az olasz kaland

Egy lány 2

Szeret? ​Nem szeret? Szívből? Igazán? Tess Brookes 28 éves, és karnyújtásnyira van élete álmától. Végre elindíthatja Londonban saját reklámügynökségét legjobb barátjával, Charlie-val. A lehetőség csak még vonzóbb, amikor kiderül: nem csak Tess táplált titkos vonzalmat Charlie iránt, hanem az érzés kölcsönös. Barátok, szerelmek, cégtársak. Hát nem szép? Tess Brookes 28 éves, és van egy kis gondja. Mert akár folytathatná nemrégiben indult, felívelőben lévő karrierjét, a divatfotózást is. Az új megbízás Milánóba szólítaná, ahol sok jó barátja mellett egy másik férfi is várja. Ő Nick, az észbontóan szexi újságíró, akiről kiderül: vele sosem lenne unalmas az élet. Dolce vita vagy londoni meló? Charlie vagy Nick? A régi pálya vagy új sikerek? Vajon mi lesz az olasz kaland vége? 

„Imádnivalóan sziporkázó és romantikus!” – Closer 

„Az utolsó oldal után csak vigyorogsz majd, mint aki becsípett.” – Company 

„Rámenős, szexi és okos regény, igazi gyöngyszem.” – Heat 

Lindsey Kelk a The Sunday Times bestseller szerzője, akit olvasók százezrei imádnak szellemes, sodró lendületű regényei miatt. Los Angelesben él, ahol az írás mellett szépség- és életstílustippeket ad a Hello! magazinban, saját blogot vezet, s ha ideje és macskái engedik, szívesen olvas, néz pankrációt vagy jár karaokézni.

Lettero, 2017

Eredeti mű: Linsey Kelk – What a Girl Wants, HarperCollins, 2014

“Ha az élet éppen citromot kínál, a legokosabb, amit tehetsz, hogy lekaratézod az életet, és a szemébe csöpögteted a citromlevet, „Ennyit rólad, szemétláda!” felkiáltással. Aztán megpróbálsz talpra állni.”

 (Lindsey Kelk - Az olasz kaland, Lettero, 2017)

Ha az előző részről szóló bejegyzést Aloha!-val kezdtem, mert Hawaii egyik mesebeli szigetén játszódott a történet, akkor ez most stílszerűen megérdemel egy nagyon harsány Ciao!-t, mert a divat fővárosába, Milánóba szökünk meg.

Az első részről (Aki mer az nyer) azt mondtam/írtam, hogy humoros, szórakoztató volt, erről nem tudom ugyanezt elmondani. Igen, persze, voltak vicces beszólások, helyzeti humor, de ez a rész szabályosan idegesített. Többször is félretettem míg a végére jutottam, s nem azért tartottam ki mellette, mert nem hagyok abba egyetlen könyvet sem, hanem mert kiváncsi voltam, hogy mégis eldönti-e végre Tess Brookes, hogy kit-mit is akar tulajdonképpen, és mi lesz annak a fejetlen kavarodásnak a vége, ami az egész olaszországi tartozkodást jelemzi.

Ez egy trilógia második része, akár önálló könyvként is megállná a helyét, de a történetben ismét felbukkan szinte valamennyi, az előző részből már ismert szereplő: Bennették, Charlie, Nick Miller, Kekipi és természetesen Amy, a legjobb barátnő, akiről anno azt állítottam, hogy magamnak is szeretnék egy ilyen haverinát, mert más könyvekkel összehasonlítva, ahol a barátnő felér az ellenséggel, Amy tényleg olyan mint egy igazi barát. Nos, ezt most visszavonom, mert Amy ebben a részben idegesítő, ráakaszkodik Tessre mikor az Olaszországba utazik és ott sem a legjobb oldalát mutatja, hanem inkább saját érdekeit követi.

Ugye, az első részben Tesst épp menesztik munkahelyéről, időtlen idők óta reménytelenül szerelmes Charlie-ba, második legjobb barátjába (mert az első az ugye Amy) és kilátástalanságtól hajtva lenyúlja lakótársa, Vanessa munkáját és kameráját (ami tulajdonképpen az övé), és elhúz Hawaii-ra divatfotózni. S így kezdődik a nagy kaland a fotózással és Nick Millerrel, az újságíróval.

Most pedig Tessnek döntenie kellene: Charlie vagy Nick? Saját reklámügynökség Charlieval társként, vagy divatfotózás Bennettéknek Milánóban, ahol esetleg Nickkel is összejöhet? Családja továbbra is páriaként kezeli, tehát semmivel sincs több önbizalma mint az első részben. S úgy látszik mások dolgainak rendezése jobban megy neki, mint saját élete rendbetétele, hiszen, ha már Milánóban van Bennettéknél, akkor mélyen beleártja magát Al és Artie, apa és fia közötti konfliktusba… s hogy a dolgok rendben menjenek börtönbe kerül… kétszer is…

Igen, a végére Tess dönt, kitalálja mit akar az élettől, eldönti, hogy kivel is látja a jövőjét, de ez ne tévesszen meg, mert az első rész végén is azt hittem, hogy most sinen az élete, minden a helyére került. Valószínüleg ez is csak egy pillanatnyi állapot, hogy legyen meg a boldog befejezés, majd a harmadik részben kezdjük elölről.

Hosszú, sőt túlságosan is az, és sok benne az akarom-nem akarom típusú játék, a határozatlanság,  úgy Tess, mint Nick részéről. Könnyű, szórakoztató műfaj, nem kell tőle sokat várni. Persze, lehet rajta vigyorogni, de nekem ez akkor is egyszerolvasós marad. 

A trilógia befejező részéről nincs hírem. Reménykedjünk. És természetesen az ízlések, meg a pofonok…

 A sorozat részei:

1. Aki mer, az nyer

Kulinária, 2014

About a Girl

3. A Girl's Best Friend

Nancy Verde Barr - Az utolsó falat

A ​​huszonkilenc éves Casey Costello, egy reggeli tévéműsor előkészítő szakácsa több félresikerült párkapcsolat után egy életre leírja a férfiakat. Elvégre kinek van ideje ilyen bohóságokra? Casey örül, ha sikerül kézben tartania a zsebkendőnyi méretű előkészítő konyha lármás személyzetét, kedvében járni a hisztis sztárvendégeknek, megfelelni olasz anyukájának (aki szerint a főzés az élet minden problémájára megoldást jelent), illetve rájönnie, hogy Sally Woods – a gasztronómia nagyasszonya, és a reggeli tévéműsor rendszeres szakácsa – miért viselkedik olyan különösen, amióta megjelent a színen az új PR‑ügynöke.

Amikor a szexi, fiatal ír séf, Danny O’Shea vendégszereplésre érkezik a műsorba, Casey elutasítja a férfi közeledését. Ám miután egy olaszországi forgatás idején Danny izgalmas meglepetést főz ki a lánynak, az érzelmek felpezsdülnek, akár a jóféle habzóbor. Az utolsó falat egy kulináris románc története: kalandos, izgalmas és ínycsiklandozó.

Igazi csemege! Nancy Verde Barr 1980 és 1998 között vezető szakácsként dolgozott Julia Child mellett, aki minden idők legnépszerűbb szakácskönyv-szerzője volt Amerikában, és főzőműsorait milliók nézték. Ezen kívül Barr közreműködött a PBS tévécsatorna Baking with Julia (Süssünk Juliával!), valamint az ABC tévécsatorna Good Morning America (Jó reggelt, Amerika!) című műsorában. Írásai megjelentek a Gourmet, a Food and Wine, a Bon Appetite, a Parade, a Cook’s Magazine, illetve a Fine Cooking című gasztronómiai szakfolyóiratokban. Barr Massachusettsban él; eddig három díjnyertes szakácskönyve jelent meg.

Kulinária, 2008

Eredeti mű: Nancy Verde Barr – Last Bite, 2006

Gasztro-regény és egy igazi séf írta. Tele-tele ínycsiklandó ennivalókkal, hozzávalókkal.

Nem hinném, hogy az ünnepi nagy zaba után pont ez a könyv kellene nekünk, főleg a fogyókúrázóknak, de aki egy szórakoztató olvasmányra vágyik, vagy betekintést szeretne a gasztro-műsorok készítésének kulisszáiba, annak mindenképpen ajánlom.

Mint említettem, a könyvet egy igazi séf írta, aki valamikor a híres-neves Julia Childdal is együtt dolgozott. Tehát igazán első kézből kapjuk az információt a televíziós gasztro-műsorok világából, kezdve az alapoktól egészen az egyenes adásig, felvételekig, külső helyszínekig, vendégektől a hisztis séfekig. Megjegyzem, nem értem a címét, hogy miként is kapcsolódik az utolsó falat a történethez. Miért éppen az utolsó falat, amikor végig folyik az ennivaló, és sosem jutunk el az utolsó falatig?

Nem egy száraz, tájékoztató jellegű könyv – bár rengeteg technikai-szakmai titokról lerántja a leplet –, hiszen két történet is fut párhúzamosan: az egyik Sally Woodsnak, a főzőműsor házi- és nagyasszonyának kicsit krimibe illő és eltúlzott magánügyi gondja – amit én kihagytam volna. Annyira kellett az oda, mint a szuflénak a flambírozás, nélküle is teljesen rendben lett volna a könyv. A másik történet – és ez kicsit részletesebb – pedig a főszereplő Casey (mint Katherine Conti kezdőbetűinek összeolvadása) Costello, az vezető séf, szerelmeiről, családjáról szól. 

Kicsoda-micsoda a vezető séf? Az aki tulajdonképpen a munkát elvégzi, tehát igazándiból ő főz, a nagyasszony a kamera előtt pedig úgy tesz mintha… Neve majd megjelenik a műsor végém, a "futottak még" kategóriában, apró betűvel, de mindezt (és még milliónyi szakmai titkot) pontosan megtudod, ha elolvasod a könyvet.

Casey, mint a neve is mutatja félig olasz, félig ír családból származik, tehát sokan vannak, zajosak. És természetesen rengeteg olasz ételről tesznek említést, néhánynak az elkészítési módjába is belekukkanthatunk és azt is megtudjuk, hogy a Costello családban a cannoli a krízisekre való gyógymód. Sajnos a receptet nem osztja meg velünk a szerző, sőt egyetlen receptet sem ír le olyan dilettáns háziasszonyoknak való módon (vagy nekem egy hiányos példányom van).

S miközben futkosunk a helyszínek között, belebonyolódunk a családi és szakmai zűrökbe, Casey szakít aktuális fogorvos barátjával (a család cannolit süt), majd később beleszeret a sármos ír séfbe, Danny O’Shea-be, aki olyan, mintha egyenesen neki találták volna ki. Ez adja majd a könyv romantikus szálát. Mondjuk ez számomra csak egy kis plusz volt, a műsorkészítéssel kapcsolatos infók és a konyhához kapcsolódó szakmai titkok jobban érdekeltek.

Szórakoztató történet a gasztronómia világából, hiszen nemcsak a tévéstúdióban járunk, hanem vendéglők konyháján is, sőt még Olaszországba is elkalauzol minket a szerző, egy külső helyszín felvételére. Nem volt egy világmegváltó könyv, de most jól esett… meg az ízlések és pofonok

 Igen, ő Nancy Verde Barr, a séf, a könyv szerzője - talán láttad már valamilyen divatos főző-műsorban.

Susan Elizabeth Phillips - Latin szerető

Dr. Isabel Favor, „A kellemes élet négy alaptörvénye” című könyv szerzője mindenét arra áldozta, hogy felépítse „Segíts magadon!” filozófiáját. Hetekkel később, hirtelen minden összeomlik. Gátlástalan könyvelője meglép a pénzével, vőlegénye elhagyja egy nála idősebb nő miatt, és csalóként emlegetik az újságok címlapjain. Isabel kénytelen ráébredni, hogy sokak életét képes rendbe hozni, a sajátját azonban annál kevésbé. Csüggedten, elkeseredve útnak indul Olaszország felé, hogy békességet találjon.

Lorenzo Gage emberöléssel keresi a kenyerét… a filmvásznon legalábbis. Mindemelett eszméletlenül jóképű és nagyon tehetséges. Olaszországi vakációján valahogy mégsem elégedett. Mikor meglátja Isabelt, arra gondol, hogy egy menő férfinak eszébe sem jutna csapni a szelet egy ilyen rendezett külsejű nőnek… De ő soha nem szerette megjátszani magát és Isabel nemsokára azon töprenghet, hogy szinte meg sem szabadult az egyik zűrzavartól, máris egy másikba csöppent. Még a toscanai olajfaligetek között megbúvó parasztházban sem talál békességet, mert a környezetében élők nem tartják kívánatosnak a jelenlétét, és presztízsét sem tudja helyrehozni. Ráadásul egy férfi is feltűnik a színen, aki mindenáron meg akarja hódítani. A Latin szerető minden olyan nőnek szól, aki álmodozott már Toscana romantikájáról, vagy egy szilaj, féktelen férfi megszelídítéséről.

Jokerex, 2004

Eredeti mű: Susan Elizabeth Phillips – Breathing Room, 2002

Nem mondhatom, hogy Susan Elizabeth Phillips valamennyi magyarul megjelent művét olvastam, de egyre erősebb az elhatározásom, hogy fokozatosan pótolni fogom ezt a hiányosságot. Nagy valószínűség szerint ezt a könyvet rajtam kívül szinte mindenki olvasta, hisz nem mostanában jelent meg. Jesszusom! Hogy én mennyit vihorásztam ezen!

Szerelmi történet, nincs ebben semmi új. Csakhogy a dolgok nem olyan egyszerűek. Ahogy a fülszöveg is írja, Isabel neves amerikai pszichológus, elhagyja a vőlegénye, a könyvelője meglép a pénzével, ő pedig Olaszországba bújdokol mert a sajtó hiénái kikezdik és még a karrierje is összeomlani látszik. Lorenzo (Ren), Hollywood olasz származású aktuális rosszfiúja pedig épp unatkozik két filmezés között. A két főhős tiszta véletlenül találkozik össze egy utcai vendéglőben, jó nagyokat hazudnak egymásnak, együtt töltenek egy éjszakát és bizony nem sakkozással hanem szenvedélyes szexszel, s ezzel részükről annyi…

Csakhogy a toszkán parasztház ahová Isabel igyekszik a színész tulajdonában levő szőlőbirtokhoz tartozik, ahol ismét egymásba botlanak. És nem sokkal később beállít a színész volt felesége is második házasságából származó négy gyerekével, terhesen az ötödikkel. S aztán a kettes számú férj is jön… meg a filmes munkatársak… és közben a helyiek egy termékenységet jelképező antik szobrot keresnek a birtokon, mert mély meggyőződésük, hogy amíg azt meg nem találják, senki sem fog teherbe esni a faluban… mindez páratlan humorral elmesélve.

Nekem nagyon kellett a nevetés és a könnyed stílus amit a könyvtől kaptam. Ha valami véletlen folytán még nem olvastad és szereted az írónő stílusát, akkor fogj neki, de túl sokat nem kell várni a történettől. Szórakoztat, feldobja a hangulatod és annyi.

… – Ennyi rovarirtó elég lesz, kicsim. Add ide a palackot, mielőtt mindannyian rákosak leszünk.

Steffie vonakodva odaadta, aztán aggódva nézett szét maga körül újabb pókokat keresve. Ren rákiabált a nyolcéves kislányra. – Szeptember van. Nem kellene iskolában lennetek?

– Anya itthon tanít majd bennünket, amíg vissza nem megyünk Connecticutba.

– Anyád alig tud számolni.

– Szorozni tud, csak az osztásban kell segítenünk neki Jeremyvel. – Steffie odament a kanapéhoz, s mielőtt leült volna, felemelte a párnát és alánézett. – Visszakaphatnám a rovarirtót?

(Susan Elizabeth Phillips – Latin szerető, Jokerex, 2004)

Santa Montefiore - A ház a tengernél

A tízéves Florianát rabul ejti a kis faluja mellett álló pompás toszkánai villa szépsége, és arról álmodozik, hogy egy napon majd ott lakik. Amikor Dante, a villa tulajdonosának fia behívja a lánykát, már tudja, hogy a sorsa ide köti, ehhez a fiúhoz. Ám miközben felnőnek, átlépnek egy láthatatlan vonalat, és veszélybe sodorják azt, amit a legfontosabbnak tartanak az életben…

Több évtizeddel később, és több száz kilométernyire onnan, az angliai Devonban, egy festői, régi kis kastélyszállóra nehéz idők járnak. A tulajdonos, Marina, felfogad a nyári szezonra egy bentlakó művészt, aki festegetni tanítja a vendégeket. A festő, akit Marina talál erre a célra, vonzó, okos férfi, és nemcsak a családi békétlenségeket kezdi elsimítani, hanem sikerül megfordítania a szálló szerencséjét is. Hamarosan kiderül azonban, hogy a művész nem az, akinek látszik… A tengerparti ház megindító és varázslatos mese szerelemről, megbocsátásról, és újra felfedezett múltról.

Művelt Nép, 2016

Eredeti mű: Santa Montefiore – The House By the Sea

Első könyvem az írónőtől, de biztos nem az utolsó. Ez egyszerűen döbbenetes volt. Tegnap fejeztem be az olvasást és azóta is a leesett állam keresem, mert egyike a legjobbaknak, amit az idén olvastam. Maga a történet nem nagy szám, majd meglátod,  amikor elolvasod, volt már ehhez hasonló nem is egy, de gyönyörű a nyelvezete, a felépítése, pontosan tudja mikor kell egyik történetet abbahagyni és folytatni a másikat, és azt is, hogy mikor mennyi információt közöljön ahhoz, hogy tűkön ülve várd a következő morzsát.

Két párhúzamos történetet kapunk felváltva. Az egyik a ’60-as évek végén és a ’70-es évek elején játszódik Toszkánában, a másik 2009-ben az angliai Devon egy tündéri kis szegletében. Emberi kapcsolatokról szól és nem föltétlenül csak a főszereplőket kell érteni ezen, hiszen a két történetben van mellékszereplő bőven.

Kezdődik a kis Florianával, Toszkánával és egy olyan szerelmi történettel aminek a létezésében senki nem hitt: Floriana, a szegény kis anyátlan leányzó és Dante, a gazdagék nyolc évvel idősebb fia között. Mikor megismerkednek Floriana alíg tíz éves és tulajdonképpen ő hamarabb a villába szeret bele, ahol a Bonfiglio család a nyarakat tölti. S egy nap, amikor ismét ott leskelődik a kapunál, az unatkozó Dante meglátja és behívja. Ettől a perctől Floriana és később barátnője is, Costanza – egy elszegényedett grófi család lánya –, állandó vendégek a villában. Megismerkednek a család többi tagjával is és ez az összetartozás évekig tart, annak ellenére, hogy Dante öt évig Amerikában tanul és ez idő alatt nem tér vissza Toszkánába. Csakhogy nem mindenki nézi jó szemmel sem Costanza és Floriana barátságát, sem Floriana és Dante szerelmét. Az előbbit az elszegényedésük miatt megkeseredett grófnő rombolja szét merő d, irigységből és sznobizmusból, a szerelem pedig… hát azt bonyolult lenne elmondani min csúsznak el a dolgok anélkül, hogy itt most hosszas mesélésbe kezdjek és ezzel mindent elrontsak.

Negyven évvel később, a történet másik felében, Angliában vagyunk és Marina a hercegi kastélyból átalakított tengerparti szálloda megmentéséért küzd. Mindent megpróbál, hiszen az a megélhetésük, úgy tekint rá mint sosem volt gyermekére. Ez a nagy fájdalma: házasságát sosem kísérte gyermekáldás, a férje első házasságából származó két gyermek (felnőttek a történet idején) pedig nem kedveli őt. Különösen Clementine gonoszkodik vele még sok évnyi házasság után is, mert felelősnek hiszi a szülei válásáért.

Ebbe a szállodába érkezik meg a fiatal és vonzó argentin művész, hogy egész nyáron festőleckéket adjon a szálloda lakóinak. Érkezése nemcsak a kedélyeket borzolja fel és a női szíveket dobogtatja meg, hanem hamarosan őt gyanúsítják a környék sorozatos betöréseinek elkövetésével is. És a festőnek bizony titkolnivalója van…

Bármennyire is lassan és nyugisan csordogál a két történet, felváltva hol egyik, hol másik, nem unalmas és nem igazán tennéd le a kezedből. Megérint, megnevettet, néhol még könnyeket is csal a szemedbe. Egy idő után meg lehet sejteni a végét, de nem csarnokelsőre kiszámítható és tartogat meglepetéseket bőven.

Teljes egészében erotika-mentes történet, nincs benne kőgazdag unatkozó milliomos, hisztis díva sem. Annyi minden más van ebben a könyvben, szerelem, barátság, sznobizmus, rosszindulat, és még sok másegyéb is… és annyira gyönyörű, hogy még az sem zavar, hogy a végén minden a helyére kerül, lesz egy univerzális, nagy happy end. Minden sorát imádtam, csak szuperlatívuszokban tudok beszélni róla.

Ízlések és pofonok, ahogy szoktam mondani… de szerintem ezt kár lenne kihagyni.

Jennifer Probst - Keresd a szépet

Keresd a… 3

Genevieve MacKenzie az esküvője napján döbben rá, súlyosan félreismerte vőlegényét, a sármos és sikeres orvost, minden nő álmát. A templom ablakán keresztül menekül el az oltárnál várakozó David elől, és szökés közben fut bele legjobb barátjába, Wolfe-ba. A milliomos hotelmágnás segít neki elrejtőzni, amíg elülnek a hullámok. Genevieve és Wolfe kapcsolatát alaposan próbára teszi az együtt töltött néhány nap, de közben az is kiderül, hogy titokban mindketten többet szeretnének. Ahogy a megsebzett és megalázott David egyre erőszakosabbá válik, Wolfe igyekszik megvédeni a lányt, akihez menthetetlenül egyre közelebb kerül…

Vajon érdemes kockára tenni a barátságot a szerelemért?

Jennifer Probst a Milliárdosfeleségek sorozattal világszerte bebizonyította: ő a női olvasók új kedvence. Okos nők, erős férfiak, túlfűtött vágy és egy csipetnyi humor – ez Probst sikerének titka.

Libri, 2016

Eredeti mű: Jennifer Probst – Searching for Beautiful

A Keresd a… sorozat harmadik része, hallottam még Szerelmi gyakorlatok néven is emlegetni a sorozatot, ami biztos: az írónő hivatalos oldalán The Searching for… Series név alatt fut.

Kicsit bonyolultabb annál, hogy ennek a sorozatnak a harmadik része, hiszen ezt a sorozatot megelőzte egy másik négy részes, a Milliárdosfeleségek (Érdekházasság, Trükkös házasság, Elhibázott házasság és Eltervezett házasság), és a szereplőik itt is aktívan részt vesznek a könyv cselekményében. Mi több, a férfi főszereplővel, Wolfe-fal, az Eltevezett házasságban (Milliárdosfeleségek 4) ismerkedünk meg, ahol fontos szerepe van. A női főszereplő pedig szinte minden részben ott van epizodikusan. Sőt, egy előző könyvben az eljegyzésén is részt vehettünk.

Akik olvassák Jennifer Probst könyveit, azok ezt természetesen tudják, … és most jön az amikor ismétlem magam …akik pedig most kaptak kedvet hozzá, azok kezdjék a Milliárdosfeleségek sorozattal és folytassák a Keresd a… sorozat első két részével mielőtt ebbe belefognának. Nagy a család, még nagyobb a baráti kör, minek következtében népes a szereplő-gárda is. Ha nem ismered az előző részeket és főleg a szereplők közötti összefüggéseket csak kapkodod a fejed, hogy ez most kicsoda, kihez tartozik és mi a szöszt akar itt?

Wolfe és Gen története… évek óta bizalmas barátok és úgy néz ki semmi több nem is lesz közöttük, mert Genevieve a főnöke, David menyasszonya, maga Wolfe is jelen van, amikor megtörténik a nagy, rongyrázós leánykérés… csak van egy legeslegutolsó pillanati pánikroham, egy kirángatott templomablak és egy kósza gondolat, amit tett is követ: Gen megpattan saját esküvőjéről.

A továbbiakban pedig azok a történések vannak elmesélve, amik a szökés pillanatától Gen és Wolfe egymásra tálálásáig vezetnek – nem könnyű az út, de nem mesélek többet a történetről, mert akkor minek elolvasni… csak még annyit, hogy az a David fickó nagyon beteg, ott… fent… nyakától felfele…

A Probst-olvasók számára ismeretes, hogy minden eddigi magyarul is megjelent könyvében nem csak a szerelemről van szó. Okés, szép, szerelmi történetek, kisebb-nagyobb gubancokkal, humorral, apró misztikummal (lásd a Milliárdosfeleségek sorozat lila könyvecskéjét a szerelmi varázslatról, amit annak idején mai hősnőnk, Genevieve is megpróbált) és erotikával. De!! E mellett mindig van egy mellékszál… illetve nem is mellékszál, hanem valami a könyv egyik szereplőjében/vel, ami egy társadalmi, szociális jelenségre hívja fel a figyelmet – azokét akik erre receptívek, mert minden bizonnyal sokan megelégszenek a szerelmi történettel a maga velejáróival és annyi.

Itt most Wolfe történetén – és főleg rémálmain – keresztül betekintést nyerünk abba, hogy milyen élete van egy drogfüggő gyerekének. És nagyon nem szép amit látunk… mert könyv ide, fikció oda, az bizony nagyonis valós. Tehát ha receptív vagy az ilyen finom kis nüanszokra, akkor igenis, mással is maradsz, mint egy kalandos és szép szerelmi történet.

A szokott, könnyed stílusban írt könyv. Néhol elpuffogtat egy-két közhelyes bölcsességet és helyenként megcsillan a humor, vagy nagyon is valós személyeknek küldött fricska. Például, egy helyen, egy beszélgetés alkalmával Channing Tatumről (ha nem tudod kicsoda, Gugli a barátod!) elhangzik, hogy “Nem is konyít a színészkedéshez, azért vetkőzik annyit” – no, ebben van valami igazság. De hát ízlések és pofonok….

És egy másik kis (remélem megmosolyogtató) kedvcsináló:

"…Lily másodikban azzal ment haza, hogy van egy fiúja, erre az apja szépen leültette, és elmagyarázta neki, hogy ha fiúkkal lóg, nem lesz olyan okos. Alexa másnap reggel csak azt látta, hogy kisírta a két szemét. Azt hajtogatta, hogy soha többé nem áll szóba a fiúkkal, nehogy elbutuljon. Utána Nick hosszú-hosszú ideig a kanapén aludt."

Jennifer Probst - Keresd a szépet, Libri, 2016

A sorozat előző részei

1. Keresd az alkalmat

Libri, 2015

Searching for Someday, 2013

2. Keresd a tökéletest

Libri, 2015

Searching for Perfect

További részek - egyelőre - angol nyelven

2.5 Searching for You 

- novella -

4 Searching for Always

4.5 Searching for Mine 

- novella -

4.6 Searching for Disaster

- novella - várható megjelenése 2016 őszén

Federica Bosco - A szerelem különös súlya

„A szerelem egyszer csak véget ér, és kész. Csak úgy, egy szerda este, mindenféle előzetes értesítés nélkül. Mit teszel? Elhagyod? Valódi ok nélkül?" 

Francesca házassága megfeneklett. Pedig az örök optimista Edo igazi mintaférj, sosem veszekszik, mindent eltűr, szolgálatkész és bosszantóan mosolygós. Francesca számára mindez elviselhetetlen. Éjjelente cupcake-sütögetésbe menekül, nappal az előléptetéséért gürcöl egy könyvkiadóban.

Főnöke, a hatalmas egóval megáldott Bigazzi azóta hajszolja a világraszóló sikert, mióta lemaradt A szürke ötven árnyalatának kiadási jogáról. Mr. Big éppen Francescát bízza meg a feladattal, hogy bestsellert írasson Leonardo Calamandreivel, a cinikus, minden hájjal megkent szépfiúval, akiért rajonganak a nők. Nem úgy Francesca, aki meglátja a sérült kisfiút a magabiztos pasi álarca mögött, és elhatározza, hogy vagy beleszeret, vagy megöli… 

A szerelem különös súlya az élet meghatározhatatlan mérőszámairól szól; hol kezdődik a szerelem, és mennyire gyorsan múlik el, milyen hőfokon kell benne égni, és mikortól ég a körmünkre.

Libri, 2016

Eredeti mű: Federica Bosco – Il peso specifico dell'amore, Mondadori, 2015

Az első könyvem az írónőtől, minden bizonnyal nem lesz az utolsó. Lehet már olvastad a Szerelmem egy angyal trilógiáját (1. Szerelmem egy angyal, 2. Vigyázz rám, angyal, 3. Maradj velem, angyal), én kihagytam, mert ifjúsági és ugye “anzsalkás”.

Kezdeném azzal, hogy nem lenne rossz, ha az aki a könyv fülszövegét írja magát a könyvet is elolvasná: Francesca és Edoardo nem házasok, soha nem is voltak és még szóba sem került közöttük a házasság, míg Edoardo enyhén szólva szekáns és rosszindulatú anyja be nem dobja zsarolásként az ötletet – részlet-kérdés, de akkor is....

Nem letehetetlen könyv, mégis határozottan jó, DE!! kellő hangulatban kell lenned hozzá, mert nem könnyű olvasmány, nem is egy pergő eseményű valami. A főhősnő egy könyvkiadóban dolgozik, ott tölti ideje legnagyobb részét – tehát betekintést kapunk a könyvkiadás zűrös világába is –, de ezen túl szembesül ő is, mi is, a kérdéssel, hogy mi van ha a kapcsolatból, házasságból elmúlik a rózsaszínű köd, maradnak a szürke hétköznapok, a megszokás és rájösz, hogy a csodálatos, gondoskodó partnered tulajdonképpen egy unalmas fickó, aki még mindig nem tudta elvágni a köldökzsinórját – már inkább a bátyád, mint a partnered, nem is emlékszel mikor szexeltetek utoljára… vagy a férjed egy brutális, erőszakos fráter, aki a válás után is pokollá teszi az életed, sőt akkor igazán! Mi van akkor, ha kiderül, hogy a szüleid házassága, amit boldogság etalonjának tartottál, egy nagy porhintés? Mi van, ha jön valaki, aki felráz a fásultságból, az unalomból és megcsillantja előtted a lehetőséget, hogy ismét élni kezdj?

Hogy mászol ki ebből? Kimászol-e egyáltalán, vagy homokba dugod a fejed?
    Minden szerelmi, párkapcsolati mizéria mellett azért van humora is a könyvenek, de nem egy habos-babos könnyű témát lobogtató regény. Nálam a "figyelemre méltó" kategóriába tartozik, de hát ízlések és pofonok...

" ...És ezt nem mondják el a filmekben vagy a könyvekben, mert mindez azután történik, hogy lemegy a végefőcím. Mert az igazság az, hogy utólag Richard Gere mindig felhánytorgatta Julia Robertsnek, hogy a Sunset Boulevard-on strichelt, és Julia Robertsnek már tíz perc múlva piszkosul elege lett abból, hogy Hugh Granttel fagyoskodjon azon a rohadt padon a Notting Hillben, továbbá megint csak Richard Gere sose bocsátotta meg Susan Sarandonnak, hogy miatta kellett lemondania a táncórákról Jennifer Lopezzel!

Mert az élet ilyen, hepiend, az nincs, csak end van, és annyi."

Federica Bosco - A szerelem különös súlya, Libri, 2016