A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 2019. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 2019. Összes bejegyzés megjelenítése

2020. január 20., hétfő

Rachel Wells – Mindenki macskája, Alfie




   Hagyd a pszichológust! Fordulj egy állati profihoz. Ismerd meg Alfie-t, a macska-pszichológust.
   Amióta idős gazdája meghalt, egyedül cselleng a városban. Aztán rábukkan az Edgar utcára, és egy gyors környezetfelmérés után úgy dönt, ez pont megfelel neki. A lakók először hallani sem akarnak a kóbor macskáról. Micsoda buta gőg! Hiszen minden kétlábúnak szüksége van léleksimogatásra. Főleg, ha annyira gubancosak az ügyeik, mint az Edgar utca embereinek.
   Tanulj te is Alfie-tól: lesd el, miként kell megoldani az élet nehéz problémáit szeretettel, humorral, bátorsággal. Felemelő, vicces és intelligens regény a BOB, AZ UTCAMACSKA és AZ EGY KUTYA NÉGY ÉLETE rajongóinak.


   Lettero, 2019
   Eredeti cím: Alfie The Doorstep Cat



   Egy ideje tologatom ezt a könyvet, mert nem szeretek állatokról szóló történeteket olvasni. Ne essünk tévedésbe, nagyon szeretem az állatokat (ha nem bogarak vagy nem hüllők), és pontosan ez az ami visszafog a róluk szóló könyvek olvasásától, mert ezekben a történetekben mindig történik valami rossz velük, nekem meg a szívem szakad meg. Tehát nem olvastam sem a könyvtár macskájáról, sem Bobról, az utcamacskáról szóló történetet, a kutyás sztorikat is kerülöm. Az egyetlen kivétel a magyar macskaceleb, Erzsébet Fenevadova első könyve (Homonnay Gergely: Puszi, Erzsi!), ami indulásból viccesnek és nagyon szórakoztatónak ígérkezett. Alfie történetének reklámja valami hasonlót ígért, tehát magamévá tettem a könyvet.
   Ismételten elcsodálkoztam, hogy milyen könnyen rányomjuk valamire a pszichológia címkét. Alfie egy macska, szó se róla nagyon szimpatikus és szerethető, de akkor is egy macska és nem pszichológus. Igen, sikeresen használják az állatokat a terápiák során, de nem helyettesítik a szaksegítséget, amikor arra van szükség, bár angol tudósok kimutatták, hogy doromboló macska tíz percig való simogatása hatásosan oldja a stresszt. Tudod, azok az angol tudósok, akikre a bulvárlapok hivatkoznak, mikor a blőd maszlagjukat (hogy ne mondjam orbitális hülyeségnek) le akarják nyomni a torkunkon.
   Szeretem a macskákat. A fajmacskákat, a kóbor macskákat, a szomszéd macskákat, a tarka macskákat, meg a cirmost és a feketéket is, a durcikat meg a tépett fülű verekedőseket is. A felelős állattartás híve vagyok és elítélem azokat, akik úri passzióból állatokat bántalmaznak, de nem pontozom azt, amikor egy állatot (ez esetben egy macskát) olyan tulajdonságokkal ruháznak fel, melyek nem jellemzőek a fajra.
   No, de lássuk Alfie-t, jelen történet hősét, akinek fizikai megjelenéséről semmit nem tudtam meg. Bármilyen színe lehet, fajmacska vagy egyszerű európai keverék, az egyetlen biztos dolog: Alfie egy kandúr. A neve is erre látszik utalni, de azért erre sem lehet mindig mérget venni, mert például a szomszéd néni vörös kandúrját Cilikének hívják. Mentségére legyen mondva, a szomszéd néni már nagyon idős és gyenge a látása.
   Szóval Alfie boldog és biztonságos világa alapjaiban reng meg, amikor idős gazdája meghal, lánya pedig kilátásba helyezi a menhelyt az elkényeztetett szobamacska számára. Alfie természetesen meglép otthonról, hogy új gazdát találjon magának, egyszerre többet is, mert nem akar ismét hasonló helyzetbe kerülni. Ezért választja az utcamacska státuszt, ami azt feltételezi, hogy több családhoz is bejáratos, mindenhol etetik, mindenhol otthon van és mindenki életébe beleavatkozik.
   A történet London egyik külvárosában játszódik és maga Alfie meséli el, macska-szemszögből. Hosszas és kalandos kóborlás után talál rá az Edgar utcára és annyira megtetszik neki a kiadó/eladó lakásokkal teli hely, hogy itt szándékszik letelepedni. És itt szerzi első macskabarátját is, Tigrist.
   Az első potenciális gazdi a 78 szám alá beköltöző Claire, aki röviddel válása után elköltözött volt férje és annak új partnere közeléből, hogy sebeit nyalogassa és új életet kezdjen. Claire szerencsétlenül választja meg partnereit, mint ahogy a következő kapcsolata is mutatja. Claire örömmel fogadja Alfie-t.
   A következő leendő otthon Jonathané a 46 szám alatt. Negyvenes évei elején járó egyedülálló férfi, akinek egyetlen tévedése fényes szingapúri állásába került. Magányos, elkeseredett és nem örül Alfie-nak, aki ragaszkodása jeléül döglött egereket és madártetemeket hord lábtörlőjére. De amelyik kutya ugat az nem harap, és Alfie kitartása meghozza gyümölcsét, az egyéjszakás kalandokban utazó férfi befogatja Alfie-t és a dolgok jól is mennek, míg a színen meg nem jelenik a szerelem egy olyan nő személyében, aki nem szereti a macskákat.
   Alfie további otthonokat keres, így esik választása a 22A és 22B ikerházra. A 22A-ba egy fiatal pár költözik be egy pici babával. az anya, egy volt modell, szülés utáni depresszióba szenved. A 22B lakói pedig lengyel bevándorlók, akik egy jobb élet reményében költöztek az Egyesült Királyságba két kisfiúkkal. Azt pedig már tudjuk hogyan viszonyulnak az emberek a bevándorlókhoz, még akkor is, ha azonos kontinensről származnak.
   Alfie valamennyi választott otthona lakónak életébe beavatkozik kissé idealizált módon, míg a történet eljut a mindenki által áhított boldog végkifejletig. És mindenhol otthon van. Egyszerre négy helyen.
   Nagyon vegyes érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban. Egy biztos a Hallmark Channel nagyon szirupos, szívfacsaró filmet tudna belőle sikeríteni. Igazándiból azt sem tudnám megmondani, hogy tetszett-e vagy sem, mert a bugyuta gyermekmese és a korunk valóságának bemutatása között ingadozom, hiszen minden család egy külön történet, olyan, ami bárkire érvényes lehetne. Ha elvonatkoztatok attól, hogy a történéseket egy magát zseniálisnak tartó macska irányítja, akár egy kedves, egy-két este elolvasható történet is lehet. Kizárólag ízlés kérdése, hogy ki hogyan viszonyul majd ehhez a történethez. Én továbbra is kedvelem a macskákat, mert hatalmas figurák.



2020. január 16., csütörtök

Milly Johnson – Légvárak és régiségek


   Van amikor egy halálközeli élmény ad egérutat a boldogsághoz
   Lewis Harley menő befektetési bankár, ám egy szívroham rádöbbenti, hogy többet akar az élettől, így felépülése után belevág régi álma megvalósításába, és régiségboltot nyit. Az egész életét régiségek között töltő Bonnie Brookland torkig van zsugori és rosszindulatú főnökével, és amikor a véletlen Lewis boltjába sodorja, örömmel fogadja a férfi állásajánlatát. Hamar kiderül, hogy több van köztük főnök-beosztott kapcsolatnál, ám az élet az útjukba áll: mindketten házasságban élnek, titkaikat és traumáikat pedig még saját maguk elől is rejtegetik. Kapnak-e egy utolsó esélyt a boldogságra?

Pioneer Books, 2019
Eredeti cím: The Queen of Wishfull Thinking, 2017




   Kellemes meglepetésként ért, hogy ezzel a könyvvel visszatértünk a szerző egy korábban megjelent regényének helyszínére, a Spring Hill térre, ami a Teaház a sarkon című történet helyszíne. Sőt! Időnként a szereplők átugrottak a kis boltba teázni, sütiért, vagy csak úgy. De ez egy teljesen önálló történet, nem kell ismerni a teaház történetét ahhoz, hogy ez élevezhető és teljes legyen. Mint Milly Johnson valamennyi története, ez is az Egyesült Királyságban játszódik.
   És még van egy közös pont a két történet között: a helyi sajtóorgánum, a Daily Trumpet írásai. El kell árulnom, hogy Teaház a sorkontól eltelt idő semmit sem javított a lap színvonalán, az elírásokon sem, melyekért másnap mindig elnézést kell kérni. Ezek a részletek meglehetősen viccesek és rendesen fel is dobják az amúgy kicsit sem vicces történetet. Mert ez a történet véresen komoly, akár igaz is lehetne egy az egyben, bár a vége fele azért volt egy-két szerzői túlzás. A hihető történetekért kedvelem Milly Johnson könyveit. Persze chick lit, könnyű műfaj, de a sokszor pejoratív jelzőként használt címke akár komoly történeteket is takarhat és ez pont egy olyan eset.
   A történet központjában a Lewis Harley-Bonnie Brookland páros áll, bár a történet nagy részében nem illene rájuk a "pár" szó, hiszen mindketten kapcsolatban élnek, természetesen másokkal. Kettejüket a régiségek szeretete hozza össze, Bonnie egy régiségekkel kereskedő családból származik, a szakma a kisujjában, Lewis pedig nagy álmát valósítja meg. Miután túlélt egy szívrohamot, feladta nagyon menő és nagyon jövedelmező befektetési bankár állását, hogy sokkal nyugodtabb körülmények között élje életét a rég megálmodott régiségboltban. Ide téved be munkát keresni Bonnie, miután csaló és összeférhetetlen főnöke lapátra teszi. Sikerül is meggyőznie a tulajdonost, hogy igazán talpraesett, érti a szakmát és helye van az üzletben.
   Bonnie és Lewis háttere nem is lehetne különbözőbb, Bonnie második házasságát tapossa, férje egy nárcisztikus, zavart elméjű egyén, aki az ellenőrzése alatt tartja őt és a pénzt is, és bármennyire is szeretne, Bonnie nem tud szabadulni ebből a mérgező kapcsolatból, ahol a férje értéktelenné és haszontalanná degradálta és akinek fegyvere a megfélemlítés.
   Ezzel szemben Lewis az áloméletet éli. Tehetős – bár amióta otthagyta a banki állását nem mondható gazdagnak – szép háza van és csinos felesége, aki sajnos egyre jobban felejti el honnan is indultak mint pár és egyre többet számít neki a flancolás, az anyagiak, a látszat, hogy barátaiknál többek legyenek. Lewis felesége sznob, telhetetlen és az unatkozó háziasszonyok életét éli nagylábon.
   Ez két magányos lélek egymásratalálásának története, melynek útjába áll mindkettejük házassága, mert dícséretes módon nem közelednek egymáshoz, bármennyire is szeretnének. 
   S még másról is szól: barátságról, emberségről, beteg elmék bosszúvágyáról. És sok-sok régiségről. Nem tudom ki hogy van vele, de én néha szeretek régiségboltokban bóklászni, még akkor is ha nem vásárolok semmit. Nem tudom a tulaj mennyire örül neki, de néha jó érzés régi tárgyak között kicsit elveszlődni. Ez a történet tökéletes alkalom volt az ilyesmire, hiszen első kézből tudhattam meg hogyan is működnek az Egyesült Királyságban az ilyen boltok. A szerző pedig biztosan hitelesen mutatta be ezt, hiszen saját bevallása szerint élettársa régiségkereskedő.
   Számomra nagyon izgalmas és nagyon hihető volt ez a történet, bár itt-ott fellelhető volt benne némi túlzás is. Például, amikor a régiségkereskedők Bonnie segítségére sietnek, hogy helyretegyék betegesen zaklató férjét. Én azt egyszerűbben is elintéztem volna egy hólapáttal.
   Kedveltem a történetet, a közeget is amelyben játszódik és remélem még visszatérünk más történetekkel is a helyszínre. Kellemes olvasmány, szórakoztat, elgondolkodtat és megmutatja a hasonló helyzetben lévőknek, hogy van élet a válás után is. A helyi sajtó elírásai pedig minden alkalommal megnevettettek.
   Szeretem a szerző írásait és most sem csalódtam. Azoknak ajánlom, akik szeretik a könnyű, szórakoztató történeteket, melyeknek azért mondanivalójuk is van. És ízlések meg pofonok...



A szerző nevéhez kapcsolődő bejegyzések:










2020. január 5., vasárnap

Sydney Landon – Megjelölve


   Lucian & Lia 1


   Vajon ​megmenti vagy elpusztítja őket a szerelem?
   Lucian Quinn-nek hívnak, és enyém a világ egyik legsikeresebb szoftvervállalata. Huszonkilenc éves vagyok, gazdag és szingli. Ez már valami, ugye? És persze én vagyok a kedvenc célpontja minden vadászni induló nősténynek. Talán hencegésnek tűnik, de a tény, hogy isteni vagyok az ágyban, szintén nem hátrány. Ugyanakkor ezek a nők azt nem tudják, hogy tökéletesen elcseszett alak vagyok, és végérvényesen tönkretett a múltam. Az egyetlen dolog, amit kaphatnak tőlem, az az egy óra… akkor sikoltozhatnak… Többször is.
   Ám megláttam azt a lányt..
   Lia Adams vagyok, utolsó éves a St. Claire's-en, Észak-Karolinában. Bántalmazó anya mellett nőttem fel, egy elmebeteg mostohaapával, aki még nála is rosszabb volt… Sokkal rosszabb. Mostanra már egész közel jutottam ahhoz, hogy túllépjek a múltamon, és nekiálljak megvalósítani az álmaimat. Megteszek mindent, amit kell ezért, hosztesszként dolgozom, hogy ki tudjam fizetni a főiskolát. A pasik, akiket különféle rendezvényekre kísérek, többnyire ártalmatlanok, csak azt akarják, hogy egy vonzó nő álljon mellettük az aktuális estén. Ennél sosem léptem tovább… De aztán jött ő.
   A körülmények úgy hozzák, hogy két ember, akinek sosem lett volna szabad találkoznia, végül napok és hetek alatt gyorsan közel kerül egymáshoz, rokon lélekre talál a másikban. Minden múltbéli szellemük feltámad, és kísérti őket, de ők kitartanak egymás mellett, miközben az életük lassan kicsúszik a kezük közül. Hamarosan rá kell jönniük, hogy mindketten gyógyíthatatlanul megsérültek.
   Traumák, érzékiség, szerelem.

   Kövesd, ahogy egymásra talál erő és gyengeség, bántalmazás és menekülés, szenvedély és szerelem.



   Könyvmolyképző, 2019
   Eredeti cím: Pierced, 2014



   Új szerző mutatkozik be a Könyvmolyképző Kiadónál, s ugyanakkor új sorozat is indul, mert a Pierced - Megjelölve a Lucian & Lia nevű sorozat indítókötete. A sorozat nyolc könyvből áll, bár csak az első három rész szól a már említett Lucianról és Liáról.
   A zsáner kedvelőinek ismerősen csenghet a szerző neve, meg a könyv címe is, hiszen néhány éve rajongói fordításban már keringett ez a történet. Akkoriban nem olvastam el, mert nem olvasok rajongói fordításokat, bár sok esetben jobbak, mint azok munkái, akik ezért még pénzt is kapnak. Egészen jól állok az angol nyelv ismeretével, ha érdekelt volna a történet elolvasom eredetiben.
   Hogy mégis kezembe került ez a könyv, ennek története van. Ugyanis a Teremtés Koronájától (a férfi, aki jó ideje elvisel, a továbbiakban TK) kaptam és kalandos úton szerezte meg, ugyanis TK egy vak hangot nem tud magyarul. Ezért megkérte a kint tanuló magyar diáklányt, hogy segítsen már neki beszerezni valami nagyon menő könyvet, aminek majd örülni fogok. Nos, az ifjú hölgy másodéves, meglehet úgy 19-20 éves, én nem annyi vagyok. TK elolvasta a fülszöveget – mert azért átvágni nem hagyja magát –, úgy döntött, hogy ez rendben lesz és mehet az akció. Meg sem mertem kérdezni mennyi pénzt és energiát ölt bele, hogy a könyv idejében megérkezzen durván sokszáz km távolságra, csak álltam a kényszervigyorral arcomon és megpróbáltam lelkesnek látszani. S hogy elaltassam gyanakvását - mert azért nem mindig lehet átvágni a lelkes műmosollyal - még aznap este kézbe is vettem a könyvet, mert ajándék lónak nem nézzük a fogát, és ami akár jó is lehetett volna ha...
   Igen, itt van ismét a "ha". Ha nem lett volna durván függővéges, mert ugye ez egy párról szóló trilógia első része, amit meg lehetett volna írni egyetlen könyvben is, ha a szerző nem a főhősök közötti szexualitásra helyezi a hangsúlyt, ami a történet nagy részét elviszi. Meg a tömény lelki nyomorra. Mert az is van bőven, mindkét szereplő részéről.
   Ugye ott van Lia, a női főhős, aki egy erős karakter. Bántalmazó anya gyermeke, szexuális ragadozó mostohapa áldozata, akit a főiskola kezdete előtt anyja kidob otthonról, mert féltékeny lányára. S Lia nem törik meg, hanem kihozza a maximumot a helyzetből, de attól még egy viháncoló liba marad és semmiben sem különbözik a hasonló könyvek sablonos nőszereplőitől. A történet idején már végzős hallgatója egy elít főiskolának, ahová teljes ösztöndíjjal vették fel. Csakhogy a teljes ösztöndíj nem fedezi a megélhetés költségeit is, ezért Lia dolgozni kényszerül. Sok pincérnői állás után egy eszkortügynökségnél köt ki és így találkozik a főhőssel, Lucian Quinn-nel, akinek kísérőre van szüksége egy esti eseményre, hogy erőszakosan nyomuló egyéjszakás kalandjától szabaduljon. Kéretik nem félreérteni: az eszkort kísérőt jelent és nem szexuális szolgátatásokra bérelhető luxusprostituáltat.
   Nos, Lucian Quinn az a sablonos férfi karakter, amilyennel tele a szórakoztató irodalom és a padlás. Mindösze 29 éves, döggazdag (vagyonát egyrészt szüleitől örökölte, másrészt az indulótőkét tovább szaporította), s természetesen ellenálhatatlanul vonzó. Menő üzletember, akinek a lábai előtt hever a világ... meg a gazdag pasikra vadászó nők. Szóval a főhős is egy kliséhalmaz: gazdag, vonzó, ellenállhatatlan, arrogáns, frusztrációit dominanciával takargatja és lelki nyavalyái vannak. Más hasonló főhősökkel ellentétben ő némi drog szippantgatásával kezeli élete stresszhelyzeteit, amikből van bőven. 
   S van még ott egy zavaros történet Lucian múltjából is, melyhez hozzátartozik legjobb barátja, Aidan (akivel most is együtt dolgoznak és a barátság ugyanolyan erős), valamint a trió harmadik tagja, egy Cassie nevű lány. Azért zavaros, mert konkrétan semmit nem lehet megtudni arról, hogy Cassie miért olyan amilyen, miért él katatón állapotban egy intézetben. Csupán sejteni lehet, hogy köze van Lucian gyakori rémálmaihoz, a torkán levő forradáshoz. Meg az is könnyen kitalálható, hogy a baráti hármas többről szólt mint barátságról, ott bizony érzelmek is közrejátszottak, s azt is tudja mindenki, hogy egy kapcsolatban három már tömeget és konfliktusokat jelent. S a szerző miért is hagyott volna ki egy szerelmi háromszöget, ha adva voltak a szereplők?
   Lucian és Lia kapcsolata nekem nagyon ellentmondásos és logikátlan volt - bár ki találna logikát a szerelemben? Lucian első nekifutásra ráhajt Liára, de nincs szex, mert a lány eszkort, ő pedig nem fizet a szexért. De azért nagyon hamar az óvszer nélküli dugásig fejlődnek. Túlzásnak tartottam Lia attitűdjét is, azt a jaj istenem, annyira szexi, hogy leovad rólam a bugyi, beledöglöm, ha nem szexelhetek vele. S teszi ezt egy olyan nő, akinek nagyon negatív élményei vannak és szinte semmilyen szexuális tapaszta. Az sem volt magától értetődő, hogy Lucian, aki soha nem visz nőt a lakására, hidegrázást kap a kötődéstől és kizárólag szexre alapuló kapcsolatokban utazik, záros határidőn belül ádáz védelmezővé válik és magához költözteti a lányt, mikor annak múltjának szereplői újabb fenyegetéseket jelentenek.
   A történet váltott szemszögben íródott, tehát alkalmat adott arra, hogy mindkét szereplő a saját szemponjából mesélhesse el a történéseket, valamint arra is, hogy némi betekintést kapjak mindkettejük múltjába. Mondjuk a Liáéba kicsit jobban, a Luciánéról csak annyit tudtam meg, amennyi feltétlenül szükséges volt.
   Nekem nem jött be a történet az eltúlzott lelki konfliktusok, a tömény erotika miatt, ami mintha csak azért lett volna ott, hogy valami adja el a könyvet. Az rendben van, hogy a szexualitás az élet velejárója, de azt csinálni kell, nem róla való írással vagy olvasással helyettesíteni. És az a BDSM-kezdemény sem volt rendben, mert nem minden erős férfi utazik szexuális leigázásban, kötözésben. Lényegében az egész történet egy kliségyűjtemény volt, – mármint ez az első harmad, mert Lia és Lucian nyomora még két könyven keresztül folytatódik. Tele ilyenekkel a könyvpiac és a sokadik szinte ugyanolyan történet már nem szórakoztat, hanem keserű szájízzel hagy. 
   Hogy lesz-e a folytatásokból is magyar nyelvű megjelenés és mikor, fogalmam sincs. Az viszont biztos, hogy én nem vagyok érdekelt egyetlen Sydney Landon által jegyzet könyvben sem. De hát nem vagyunk egyformák és ízlések meg pofonok...



2019. december 29., vasárnap

Penelope Bloom – Megnyalnám


   Bekapnám 2



A Maxim Könyvkiadónál jelent meg Penelope Bloom Objects of Attraction sorozatának első két darabja a Passion válogatás keretein belül. Vajon hogyan vélekedik a Blogturné Klub három bloggere a Bekapnám és a Megnyalnám regényekről? Kövesd a blogturné állomásait és a játékunk megfejtéséért cserébe esélyes lehetsz megnyerni ennek a két provokáló regénynek egyik példányát.




   William:

   Hogy ​hogyan találkoztam vele?
   Hát, egy úriember sosem kérkedik.
   De szerencsére én nem vagyok az.
   Először is fizettem a cseresznyéjéért (a pitéjéért, de nem ez a lényeg).
   Aztán megfosztottam a virágaitól.
   És utána? Ott hagytam a névjegyemet, majd kisétáltam, mintha az enyém lenne a hely.
   Ja, mondhatni, hogy erős indítás volt.

   Hailey:

   Hogyan találkoztam Williammel?
   Besétált a pékségbe, vett egy cseresznyés pitét, ellopott egy virágokkal teli vázát – még mindig nem tudom, mire kellhetett neki –, majd végül ott hagyta a névjegykártyáját.
   Mielőtt elmondom, mit csináltam a névjegykártyával, valamit tisztázzunk: William rosszabbkor be sem léphetett volna az életembe.
   A pékségem a csőd szélén állt.
   A bizarr exem nem akart békén hagyni.
   Ó, és amúgy egy 25 éves szűz voltam – igen, a tény, amit a barátaim minden adandó alkalommal az arcomba vágtak.
   Ha a szüzesség-problémámat Williammel oldottam volna meg, az olyan lett volna, mint egy kalapáccsal lecsapni egy legyet. Brutális túlzás, bár a legjobb fajta.
   De William őrülten dögös volt, ami hülye tettekre készteti a nőket. Olyan szexi volt, hogy még az én fejem is tele lett mindenféle őrültséggel. Például azzal, hogy egy légy még örülne is, ha William és a tökéletes kocka hasa csapná le. Így már legalább ketten lettünk volna így ezzel.

   Szóval felhívtam.

   Talán jobban át kellett volna gondolnom. Talán épp bele sétátok egy katasztrófába, és csak várom, hogy megtörténjen.
   Tudtam, hogy bajban vagyok, amint meghallottam a szexi, mély hangját a vonalban, ahogyan azt mondta: „Még mindig őrülten kívánom a cseresznyédet. Kiszállítást vállalsz?”



Maxim, 2019
Eredeti cím: Her Cherry, 2018



Kicsit bajban vagyok, mert egy ilyen terjedelmes fülszöveg/kedvcsináló után nehéz bármit is írni erről a történetről úgy, hogy az ember lánya ne spoilerezze szét – nem mintha nem szoktam volna megtenni.
A Megnyalnám a szerző Objects of Attraction sorozatának második része, melyben folytatódik (és véget is ér, mert a további részek nem róluk szólnak) a Chambers-ikrek története, s most William, az ikerpár másik tagja játszodja a főszerepet.
Amikor a sorozat első könyvéről írtam bejegyzést (His Banana – Bekapnám), már említettem, hogy annak ellenére, hogy a két ifjú Chambers-titán egypetéjű iker, a személyiségük, a munkamoráljuk, a módszereik teljesen mások. Beleértve a pszichés nyavalyájukat is. Míg Bruce kényszerbeteg és görcsösen ragaszkodik a precízitáshoz, a rendszerességhez, a kontrollhoz, addig William sokkal lezserebb figura már megjelenésében is, hogy vicces kis kleptomániájáról már ne is beszéljünk. Miután egyszer már megégette magát egy aranyásó hölgyeménnyel, William most arra játszik, hogy megbízhatatlan és célcsap lepedőművész imidzsét tökélyre fejlessze. Nem lehet haragudni rá, annyira cukin csinálja az egészet.
A bohém Williamnak ugyanolyan pengeéles esze van, mint ikertestvérének, bár az üzletben ő az aki a kockázatos megoldásokat kedveli. És ő az érzékenyebb, mert a léha életművész maszkja alatt egy nagyonis érzékeny és néha bizonytalan férfi található, akit élősködő szülei mindig meg tudnak vágni egy-egy újabb adag pénzzel. Bruce már immun szüleik próbálkozásaira, ezért minden Williamon csapódik le.
Míg az első részben csak epizódikusan jelentek meg a Chambers-szülők (természetesen akkor is pénzt követeltek újabb őrületeikhez), ebben a könyvben nagyobb szerephez jutnak, mert a szinte állandó pénzpumpolás mellett Williamra akarják kényszeríteni saját választottjukat - ez az epizód nekem kicsit meredek volt, mert nem a középkorban élünk és a pénz William kezében van, tehát még azzal sem zsarolhatták volna.
William és Hailey, a női főhős találkozása véletlenszerű volt. William betévedt a lány által vezetett pékségbe, kifizette a cseresznyés pitét és meglovasított egy csokor virágot. Vázástól. Csak úgy viccből, mert Williamnak soha nincs szüksége azokra a dolgokra, amiket másoktól megfúj, és nem is mindig titokban teszi. Ő ezt azért csinálja mert szórakoztatja, vagy mert bosszantani akar vele valakit. Ezek nem értékes tárgyak, de megbecsült darabjai titkos tófeagyűjteményének.
S akkor a véletlen összehozza Haileyvel, akinek egyetlen élő rokona az öregek otthonában élő nagymama (eszméletlen figura az öreg hölgy!) és akinek gondjai vannak a pékségével. Anyagiak, természetesen, de nemcsak. A lány huszonöt éves, szűz, és egy kitató ex zaklatja csupán azért, mert nem sikerült ágyba vinnie amíg együtt jártak.
Nem nehéz kitalálni, hogy merre tart ez a történet és hogyan alakul William és Hailey kapcsolata, bár a Chambers-szülők mindent megtettek annak érdekében, hogy ők ketten soha ne legyenek egy pár. S mivel William már ráfázott egy olyan nővel, aki csak a pénzét akarta, szinte sikerül is nekik.
Epizódikusan megjelennek az előző rész főhősei is, Bruce és Natasha, de nem nem kapnak akkora szerepet ebben a történetben, hogy kötelezően ismerni kelljen az előző rész cselekményét ahhoz, hogy teljes legyen a kép.
Hogy milyen volt a történet? Igazándiból az egyneknek elmegy kategóriába sorolható, mert túl nagy meglepetésekkel nem szolgált. Viszont a humora szenzációs és ez sokat számít. Sokkal lazább, viccesebb, mint az első rész, mert itt nem kell számolni Bruce kényszerességével. Itt a bohém William viszi a pálmát, kész röhely a kleptomániája és az is, ahogyan viszonyul hozzá. Hailey viszont egy teljesen átlagos női karakter, a szegény lány, akinek meg kell küzdenie a mindennapi betevőért, akinek szándékait félreértik, akit igazságtalanul vádolnak meg olyasmivel, ami még eszébe sem jutott. A kémia működött a szereplők között és az erotikus jelenetek sem nyomták el a történetet.
Összességében kedveltem ezt a könyvet – egy fokkal jobban mint az előző részt, mert jókat lehetett rajta vihorászni. Tehát én vevő lennék a sorozat további részeire is. Lehetséges Maxim Kiadó?



Kapcsolódó bejegyzés:





Banánok és cseresznyés piték várják, hogy megszámold őket! Minden bejegyzésben találsz egy rejtett linket, ami egy képhez vezet, melyen meg kell számolnod mennyi banánt illetve pitét látsz. Nincs más dolgod, mint beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába. Sok szerencsét!
A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésükre a megküldött értesítő levélre válaszolni. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz.






12.29 Betonka szerint a világ... - Megnyalnám
01.02 Dreamworld - Bekapnám



2019. december 27., péntek

Penelope Bloom – Bekapnám


Bekapnám 1



A Maxim Könyvkiadónál jelent meg Penelope Bloom Objects of Attraction sorozatának első két darabja a Passion válogatás keretein belül. Vajon hogyan vélekedik a Blogturné Klub három bloggere a Bekapnám és a Megnyalnám regényekről? Kövesd a blogturné állomásait és a játékunk megfejtéséért cserébe esélyes lehetsz megnyerni ennek a két provokáló regénynek egyik példányát.




Az új főnököm szereti a szabályokat. Van egy, amit senki nem mer megszegni… Senki sem érhet a banánjához. Én persze megérintettem.
És nemcsak megfogtam, hanem a számba is vettem. Megrágtam… és még le is nyeltem. Tudom… Rossz, rossz lány vagyok.
Ezután vettem észre őt, és higgyétek el, nem úgy lehet a legjobb első benyomást tenni, ha épp a pasi banánjától fuldokolsz. De ugorjunk vissza az időben! Mielőtt még megfogtam egy billiomos banánját, végre megkaptam az első igazi kiküldetésemet üzleti riporterként. Itt volt a lehetőség, hogy bebizonyítsam, több vagyok, mint egy két lábon járó katasztrófa. Be kellett épülnöm a Galleon Enterpriseshoz, hogy bebizonyítsam a korrupciós gyanút. (Ide jöhet is a James Bond-zene.) Csak annyit kellett tennem, hogy felvetetem magam gyakornoknak Bruce Chamberson mellé. De fel kellett volna készülnöm rá, hogy ez a pasi úgy néz ki, mint akit direkt a női vágyak megtestesítésére faragtak. Vissza a jelenbe, a konferenciaterembe, a banánjával a számban. A banánjával, amin még a neve is rajta volt nagy, fekete betűkkel. Pár perccel miután ezt észrevettem, bejött, és rajtakapott. Pár perccel ezután már fel is vett.
Hát igen… Nekem sem tűnt túl jó jelnek.


Maxim, 2019
Eredeti cím: His Banana, 2018



Sorozatot indít a Maxim Kiadó Passion válogatás kategóriája. Penelope Bloom hat részből álló Objects of Attraction sorozatának első két része már a boltokban van és már megjelenés előtt nagy port kavart. Mondanám nagy vihart a semmiért.
Ami azt illeti nekem is vannak fenntartásaim a fordítással kapcsolatban. Például a sorozat címe miért nem lehetett az eredeti angol magyar megfelelője? Például A vonzalom tárgya – bár angolul többes számban van. Ha a kiadó megjelenteti a sorozat minden részét, akkor hatszor fogjuk bekapni? S azért ez a Bekapnám sem az igazi, de engem különösebben nem zavar az erotikára utaló felhang.
Mindig azt vallottam – és nem áll szándékomban ezen változtatni –, hogy véleményszabadság van, bárki bármiről szabadon elmondhatja gondolatait. De! Mert van egy de is. Csak és kizárólag akkor szólaljon meg, ha tudja miről beszél. Nem igazán szoktak érdekelni a közösségi oldalon elfajuló viták, de ami ennek a könyvnek a megjelését megelőzte, az hányingerkeltő volt és minősíthetetlen személyeskedéssé és általánosítássá degenerálódott. Olyanok véleményezték az egész könyvet, akik láttak egy borítót – ami mellesleg azonos az eredetivel, nehogy már ezen is fennakadjon valaki –, és olvastak egy rövid beharangozót. És rögtön az erotikus szemét kategóriába sorolták. Hát drágáim, akkor ti nem tudjátok, hogy mi az erotikus szemét. Igazándiból ebben a történetben még erotika is csak mutatóban volt, pontosan annyi, amennyit a cselekmény megkívánt. Hogy voltak benne sikamlós és kétértelmű megjegyzések? Kezeket fel, aki sosem mondott, vagy hallott ilyesmit a flört, vagy akár a vicc kedvéért.
Ez a történet tulajdonképpen egy kedves, vicces chick lit, némi erotikával fűszerezve. Szórakoztatásra szánták és ennek tökéletesen meg is felel. S mivel újabban nagyon menő lett az ikrek témája a szórakoztató irodalomban, miért indítanánk a sorozatot ikrekkel? Például Bruce és William Chambersonnal? Mindketten megjelennek a történetben, viszont a hangsúly most Bruce-on van, ugyanis ez az ő története.
A Chamberson ikrek többszörös milliomosok – természetesen dollárban –, s becsületükre legyen mondva, saját maguk dolgoztak meg a pénzért, ki-ki a maga módján. Mert, bár Chambersonék egypetéjű ikrek, a személyiségük, a munkamoráljuk, a módszereik távolabb nem is állhatnának egymástól. S mivel ez a Bruce története, őt ismerhettem meg elsőként.
Nem tudom miért, de nekem a főhősről Christina Lauren Gyönnyörű rohadék című könyve jutott eszembe. Magam sem értem miért, mert nem igazán található hasonlóság a két történet között. Talán azért, mert mindkét történet főhőse rohadék. Mert Bruce Chamberson az, bár mentségére legyen mondva, nem tehet róla, hiszen obszesszív-kompulzív zavarban szenved. Magyarán kényszerbeteg. Az élete minden pillanata be van osztva, óramű pontossággal működik, s ha bármi-bárki bezavar ebbe a rendszerbe, annak szigorú megtorlással kell szembenéznie.
Ez történik Natashával, a fiatal újságírőnővel is, akinek be kell épülnie a cégbe, lehetőleg minél közelebb a csúcsvezetéshez, hogy főnöke utasítására minél több szennyet ásson elő a cégről és Bruce Chambersonról. A rettegett cégvezér az állásinterjúra jelentkező Natashát a cégi konyhában találja, amint saját tulajdonú banánját tolja befele. Mármint a Bruce tökéletes banánját. Kéretik mellőzni a pajzán gondolatokat, egyelőre csak és kizárólag arról a bizonyos sárga színű gyümölcsről van szó, amit valamennyien ismerünk és fogyasztunk (már aki szereti), mert a déli banánevés Bruce Chamberson szigorú napirendjének egyik fénypontja, tehát meglehetősen nehezményezi, amikor banánja eltűnik egy ismeretlen nő szájában. Büntetésből alkalmazza is asszisztensnek, tehát Natasha pont ott van, ahol lenni szeretett volna és innen indul kettejük rázós-zajos története.
Természetesen van a történetben némi erotika is, amikor eljön az ideje, de igazándiból a helyzeti humor viszi az egészet előre. Mert Natasha, nem az ügyességéről híres, esetlenül csetlik-botlik az új közegben, főnöke pedig halálra szekálja. S mivel Natashának jól felvágták a nyelvét, ő sem marad adósa a visszavágással.
Nem vagyunk egyformák és kinek a pap, kinek a paplan, de minden kiszámíthatósága ellenére nekem ez a történet tetszett. Vicces volt, szórakoztatott, megnevettetett, ott volt a kötelező happy end is. Nyilvánvaló, hogy vevő voltam a folytatásra is. Tehát folyt. köv. William Chamberson és a megnyalandó cseresznyék történetével.





Banánok és cseresznyés piték várják, hogy megszámold őket! Minden bejegyzésben találsz egy rejtett linket, ami egy képhez vezet, melyen meg kell számolnod mennyi banánt illetve pitét látsz. Nincs más dolgod, mint beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába. Sok szerencsét!
A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésükre a megküldött értesítő levélre válaszolni. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz.



12.27 Betonka szerint a világ... - Bekapnám
01.02 Dreamworld - Bekapnám
01.04 Dreamworld - Megnyalnám