Meghan March – Téged akarlak

Mr. Mount bűnös élete 1

Ismerd ​meg New Orleans sötét és mocskos oldalát a méltán híres USA Today bestsellerszerző, Meghan March történetéből!

"New Orleans az enyém. 

Nem ismersz, de én irányítok mindent, amit csak látsz, vagy éppenséggel nem látsz.
A kapcsolataim nem ismernek határt és a vágyaim mindig teljesülnek.
Sosem kellett kölcsönkérnem, sőt egy éppen hanyatló családi vállalkozás tartozik is nekem.

Lenyűgöz, hogy pont ő tartozik nekem. 

Nem is sejti, hogy felkeltette az érdeklődésemet. 

Nem is lehetett volna körültekintőbb. 

Ő is az enyém lesz. A részemmé fog válni. Talán meg is tartom örökre. 

Ideje, hogy begyűjtsem, ami az enyém. 

Keira Kilgore, mostantól Lachlan Mount tulajdona vagy.”

A Téged akarlak a Mr. Mount bűnös élete-trilógia első része. Mount és Keira története a Rád vágyom és a Tiéd vagyok című kötetekben folytatódik.

Meghan March erős, érzéki nőkről ír és mocskos szájú alfa-hímekről, akiket térdre kényszerítenek. Erotikus regényei Amerikában hatalmas sikert aratnak, és már a hazai olvasók szívét és a sikerlistákat is meghódította.

Álomgyár, 2018

Eredeti cím: Ruthless King, 2017

   Bevallottan nem kedvelem Meghan March írásait. A Vágy trilógiát végig sem olvastam, a Vigyél magaddal című önálló regényét pedig jobb nem emlegetni, mert annál zavarosabb és gyerekesebb történettel ritkán lehet találkozni. Nem igazán akartam ezt a könyvet sem elolvasni, mert már rohadtul unom az “erős, érzéki nőket” és a “mocskos szájú alfa-hímeket, akiket térdre kényszerítenek” (álmodj királylány!), a szerző írásait még ennél is jobban.

Hogy miért olvastam el mégis? Mert jobb dolgom nem akadt, és ott volt kézügyben a könyv. Mit mondjak?  Nem volt tökéletes, de az alaptörténet kilóra megvett, bár nem mondanám, hogy nagyon eredeti lett volna. Sajnos ez is egy trilógia első része, és a folytatásokra 2019-ig várni kell, még akkor is ha az új év itt van a kanyar mögött.

Kezdeném azzal, hogy nem igazán szokott érdekelni egy könyv borítója, de ez rikító és bűnronda. Sajnálatos módon az ilyen típúsú félmeztelen-tapizós pár a borítón nagy népszerűségnek örvend a kiadónál, és nemcsak. Ennél jobban csak azt rühellem, amikor maga a szerző értékeli saját írását öt csillagosra – March megtette a Goodreadsen, és nem ő az egyedüli. Szép dolog az önbizalom és nagy arc, de várja meg, míg mások értékelik az írását.

S akkor folytassuk az újabb, nagyon kreatívan lefodított kötet- és sorozatcímmel. Az eredeti sorozat egyeszerűen Mount trilógiának hangzana magyarul, de nem volt elég a retinaégető borító, rágjuk még jobban az olvasó szájába miről is fog szólni ez a történet: valakinek a bűnös életéről, tehát tuti lesz benne valami megbotránkoztató, meg szex bőven. A kötet címe pedig ezt jól meg is támogatja, csak sajnálatos módon köszönőviszonyban sincs az eredetivel, mely fordításban Kegyetlen király lenne. És az úgy lenne jó, hiszen a titokzatos Mr. Mount, a trilógia hőse, egy gengszter. New Orleans alvilágának királya, és nem az érzékeny lelkéről híres. Az a típusú férfi, akit tulajdonképpen mindenkinek meg kellene vetnie viselkedése és viselt dolgai miatt, de egyszerűen nem lehetett nem szeretni.

   A női hősnőről, Keira Kilgore-ról ezt sajnos nem mondhatom el. Ő egy picsogó liba, bár tagadhattalanul vannak, voltak jó tulajdonságai. Első sorban a család iránti hűséget kell említenem, hiszen ő vette át a családi vállalkozás vezetését, egy kis whiskey lepárlót. Nemcsak a családja iránt érez felelősséget, hanem a vállalkozás valamennyi dolgozója iránt, ezért tesz meg mindent, hogy a céget életben tartsa. Csodálatra méltó barátnője iránti lojalítása is, ugyanis Magnolia, gyerekkori barátnője a város leghíresebb mádámja. Keirát ez nem igazán érdekli és nem hajlandó megszakítani barátságát vele akkor sem, mikor szülei erre kérik. Amúgy Keira a történésekkel sodródó személy, aki rendesen tudja sajnáltatni magát. Egyszer életében lázad és cselekszik saját feje szerint, azt is elbaltázza és lényegében annak issza a levét ebben a történetben.

   Keira Kilgore ugyanis úszik az adósságban. A banknak is tartozik, és ami tulajdonképpen a nagyobbik baj: Lachlan Mountnak is tartozik. Mivel Keirának nem igazán van lehetősége a tartozást kiegyenlíteni,  a férfi természetben hajtaná be rajta az adósságot, vagy Keira veszni hagyja a családi vállalkozást. Így kezdődik meg kettejük félelemmel, manipulációkkal és sorozatos megaláztatásokkal tarkított kapcsolata, amiben semmi sem az, aminek látszik, amiben egyetlen rosszkor mondott szónak, félreértett gesztusnak is tragikus következményei lehetnek.

Lachlan Mount sajtátos szexuális étvágyának köszönhetően a cselekmény bővelkedik csatakos szexjelenetekben. Ezt talán vissza lehetett volna fogni egy kicsit, én legalábbis nem éreztem szükségét az análdugó felhelyezésének részletes leírásának – például, hogy csak egyet említsek.

A történet durván függővéges. Jó lenne már olyan történeteket is megjelentetni, melyeknek csupán egyetlen része van, és nem az anyagi haszon miatt húzzák-nyúzzák négy-öt részes trilógiákig. – ezt szándékosan írtam így, tudom hogy a trilógia három részből álló sorozatot jelent, de úgy néz ki, mások nem igazán.

Amikor bevégeztem a történetet és haverinám megkérdezte, hogy tetszett? Zsigerből jött a válasz: Úristen, ez de beteg volt! Mikor jön a folytatása? Tehát minden hiányossága ellenére akarom a történet folytatását, mert a történettel nincs baj, csak a kivitelezésével. Mondjuk úgy, hogy jókor talált meg. De természetesen ízlések és pofonok…

A szerző nevéhez kapcsolódó bejegyzések:

Vágy és hatalom

Vigyél magaddal

Sylvia Day – Büszkeség és gyönyör

A nagy vagyon veszélyeket is rejt… 

Ahogy Eliza Martin is tudja, az örökösnők élete nem egyszerű. Szerencselovagok kerülgetik, ismerősök hazudnak és hízelegnek neki, valaki pedig egyenesen „furcsa véletleneket” rendez meg, hogy az oltárhoz hajszolja. De Eliza nem hagyja magát, és elhatározza, hogy a végére jár a különös eseményeknek. Már csak egy férfira van szüksége, aki elvegyül a kérők között, és megtalálja a bűnöst. Valakire, akit nem könnyű észrevenni; aki csodás táncpartner, emellett pedig csendes és nyugodt természetű.

…ahogy bizonyos férfiak sem veszélytelenek 

Jasper Bond nyomozó hatalmas termetű, lenyűgözően jóképű és igen veszélyes férfi. Ki hinné, hogy Eliza, a széplélek, vonzónak talál egy ilyen akcióhőst? De Jasper nem tud ellenállni a lány makacsságának és a rejtélyeknek. Ügyfelei elégedettsége mindennél fontosabb a számára, és örömmel bizonyítja, hogy ő az, akire Elizának szüksége van…

Sylvia Day a New York Times és az USA Today bestseller írója, könyvei nemzetközi bestseller listákat is vezettek. Több mint 20 díjnyertes könyve jelent meg, több mint 40 országban. 28 országban vált bestseller íróvá, könyveit több tízmillió példányban adták ki.

Álomgyár, 2018

Eredeti cím: Pride and Pleasure, 2011

Az Álomgyár sorban a negyedik klasszikus romantikus könyvet adja ki Sylvia Day tollából. Őszintén megvallom, amíg az első meg nem jelent, azt sem tudtam, hogy ilyesmit is írt, valahogy leragadtam a Crossfire sorozatnál és hasonszőrű társainál.

Különösebben nem rajongok a szerzőért, de a már említett Crossfire soroza első három könyvét kedveltem, az Átverve/Átölelve duót is, bár abban már volt egy kis átverés is a fülszöveggel. S akkor jöttek a klasszikus romantikusok, amik nem igazán különböznek a szerző kortárs történeteitől, csupán más korban játszódnak, történet kevés, fülledt erotika annál több.

Valamiért az az érzésem, hogy nem véletlen a címválasztás sem, engem legalábbis erősen emékeztet egy sokkal híresebb és toronymagasan jobb “büszkeség”-gel kezdődő könyvcímre. Mint ahogy a férfi főhős neve sem lehet véletlen. Miért éppen Bond? Okés, nem James, hanem Jasper, de mit tesz a véletlen s a fikció ördöge: Mr. Bond a piacon fellelhető legjobb nyomozó.

A történetet olvasva többször is volt egy olyan érzésem, hogy kapcsolódik valamihez, valahol van egy előzménye – és ez alatt nem az előzőleg megjelent Sylvia Day klasszikus romantikusokat értem, mert azokhoz nyilvánvalóan közvetetten köze van és epizódikusan meg is jelennek az előző részekben szereplő urak.

Történet egyszerű: Eliza Martin vagyonos hölgyemény, már a hatodik báli szezonját teperi és esze ágában sincs férjhez menni, mert akkor elveszíti a vagyona feletti ellenőrzést, sőt az egész vagyonát, mert a kor törvényei szerint egy nő vagyona házasságkötéskor automatikusan a férjé lesz. Nem különösen szép, legalábbis ezt gondolja magáról, mert nem felel meg a kor szépségideáljának, de ez nem jelenti azt, hogy a vele járó rengeteg pénz ne szépítené meg a hozományvadászok szemében. S mivel az utóbbi időben egy csomó “véletlen” balesetet szenvedett, Eliza kiasszony úgy gondolja, hogy vakmerő kérői közül valaki rendezi meg ezeket a baleseteket, hogy bebizonyítsa, a lánynak egy férj védelmére van szüksége.

Itt lép be a képbe Jasper Bond hiper-szuper nyomozó, aki kötelességének érzi megoldani a rejtélyt, s miközben nyomoz és Eliza kiasszony udvarlóját játsza, extra szolgáltatásként az érzékek világába is bevezeti megbízóját. És természetesen neki is vannak titkai, meg nehéz gyermekkora, zűrös származása, mert miért is ne lenne.

Lesz boldog végkifejlet, megoldódik a rejtélyes balesetek ügye is – mellesleg ez volt az egyetlen meglepetés a történetben, és boldogan élnek, amíg meg nem haltak.

Az előző Sylvia Day klasszikus romantikusokhoz képest egy fokkal jobb volt, szórakoztatóbb, eredetibb, de ez az én szubjektív véleményem, hiszen mindig mondogatom, hogy ízlések és pofonok. Nem tudom, hogy a szerzőnek van-e még hasonló klasszikus romantikus/erotikus története, nem néztem utána, de ha már úgyis belejött a kiadó a zsánerbe, akkor szívesen elolvasnám Maya Banks skótos történetetit is magyar nyelven. Van belőlük két sorozatra való is, és nem hinném, hogy hiányozna belőlük az érzékiség és a tömény szex.

Nekem ez egyszerolvasós, klasszikus romantikusok és az erotikus írások rajongóinak ajánlom..

 Kapcsolódó bejegyzések:

Idegen a férjem

Hét év vágyakozás

Botrányos viszonyok

Meghan March - Vigyél magaddal

***USA Today bestseller szerző*** 

„Egy csodálatos romantikus történet az újrakezdésről” amazon.co.uk 

„Titkokkal és fordulatokkal teli könyv, imádtam” whitehotreads.com 

A tengerparton szerettünk egymásba, a paradicsomban keltünk egybe, elvittem magammal a naplementébe. Tökéletesnek kellene lennie mindennek, de az a bizonyos „igen” nem garancia az örökkön-örökkére. 

Most, két évvel később, alig ismerek magunkra. 

Ideje újrakezdeni. Vissza a trópusi paradicsomba. Vissza, hogy kiderítsük, vajon meg tudjuk-e javítani a kapcsolatunkat. 

Nem akarom feladni, meg akarom menteni magunkat, akár kockára is teszek mindent. 

Két sérült ember. 

Számtalan titok. 

Harc az életünkért. 

Talán megtörünk, de mindent meg kell tennünk. 

A nemzetközi bestsellerszerző, Meghan March a hatalmas sikerű Vágy-trilógia után újabb romantikus-erotikus könyvekkel örvendezteti meg a műfaj kedvelőit.

Álomgyár, 2018

Eredeti cím: Take Me Back, 2017

Nem kedveltem a szerző Vágy trilógiáját, mert ugyanazt a lerágott csontot marja tovább: gazdag rohadék, aki a világ közepének képzeli magát, plusz szegény, de annál tehetségesebb, zsenálisabb lány. Mindenkinek vannak jobb és kevésbé sikerül történetei, gondoltam kap még egy esélyt Meghan March, főleg, hogy ez önálló kötet, nem kell a felesleges tölteléket is átlapozni, amivel a trilógia terjedelméig húzza-nyúzza a cselekményt.

Mire vártam a fülszöveg alapján és az előző Vágy trilógia fényében? Egy szerelemről-erotikáról szóló történetre, ahol a hirtelen felindulásból összeházasodott, egymást alig ismerő pár két év után a házasságát próbálja menteni egy egzotikus nyaraláson. Visszaemlékezésekkel, lelkizésekkel, vallomásokkal mindkét részről, mert ez egy, az aktuális trendeknek megfelelő váltott szemszögű történet, amikoris a szerző elhitetni próbálja az olvasóval, hogy belelát egy férfi fejébe is. És sok-sok erotikára is számítottam, mert ugye ezt az irányvonalat támogatja a kiadó: csöpögjön az erotikától, ha nincs, akkor még írjál hozzá, mintha az élet semmi másból nem is állna. Lényegében akkor is ezt vártam volna a történettől, ha E/3-ban íródik és nincs váltott szemszög.

Szinte semmi nem jött össze a fentebb felsoroltakból. Az egyetlen ami ténylegesen megtörtént, az az egzotikus nyaralás volt, ami ugye a későbbiekben egy csata színterévé változott. Mert a “titkok” beleszóltak a nyaralásba és vitatható értékű akció-valamivé változtatták az egészet, és azért vitatható értékűvé, mert igazándiból még ez sem volt hiteles, az egész egy nagyon alacsony kategóriájú amerikai szappanoperához volt hasonlatos.

A cselekmény felépítésében sem remekelt a szerző, mert például a főhős állandó vívódása, amiért feleségének nem mondta el az igazat magáról nem csigázta fel a kiváncsiságot, csupán lelőtte a poént. Hülyének kell lenni ahhoz, hogy ne lásd előre: a pasi vagy valami kommandós-féle, vagy gengszter. S mivel a történetekben a főhősök túlnyomó többsége kemény jófiú, akkor nyilvánvaló volt, hogy a fickónak is annak kell lennie.

Ami a hősnőt illeti, ő egészen középszerű, semmi különleges tulajdonsággal nem rendelkezik a hozzá hasonló széplányokhoz képest. Kár belemerülni az ellemzésébe, mert kész kliségyűjtemény, meleg legjobb baráttal, akit elveszít és ettől úrrá lesz rajta a tömény mélabú, a házassága sem fontos a számára, de azért mégis, válna is meg nem is. Engem kimondottan idegesített a határozatlansága és bizonytalansága, és ami azt illeti a férfi főhős sem lett a szívem csücske.

S akkor még ott van az erotika, ami igazándiból inkább csak néhány próbálkozás  – lásd szvingerpár, erőszaktevők –, többnyire csak beszélnek róla, de “akció” édeskevés, tehát még a ráaggatott erotikus címke sem állja meg a helyét.

Hogy összességében milyen volt? Előttem valaki már nagyon találóan megfogalmazta, mikor egy rosszul megkomponált turmixhoz hasonlította: minden elem külön-külön jó, de együttesük nehezen fogyasztható. Hát ilyen volt ez a történet: túl sokat akart és végül keveset és felejtőset nyújtott. Minden szempontból. Kidolgozatlan szereplők, elfuserált konfliktusok, túl sok és felesleges lelki nyavalygás, ugrálás oda-vissza múlt és jelen között egészen a nyilvánvaló happy endig. Kár bedölni a fülszöveg hangzatos, eltúlzott reklámszövegeiknek

Alaposan átgondolom majd, hogy a szerző következő, már beharangozott könyvét kézbe vegyem-e megjelenés után vagy sem, de hát ízlések és pofonok...

Vi Keeland - A beosztott

Amikor az első alkalommal összefutottam Chase-szel, nem tettem rá túl jó benyomást. 

Egy étterem mosdója előtt kuporogtam a folyosón, és épp a barátnőmnek hagytam üzenetet, hogy mielőbb hívjon vissza valami ürüggyel, mert le akartam lépni a pocsékul sikerült randimról. 

Chase hallott minden szót, szajhának nevezett, majd kéretlenül ellátott néhány tanáccsal pasi- és randiügyben. Megmondtam ennek a magas és szívdöglesztően jóképű alaknak, hogy foglalkozzon a saját átkozott ügyeivel, majd visszamentem a dögunalmas partneremhez. 

Később – elhaladván az asztalunk mellett – Chase kajánul vigyorgott, én pedig a pimaszul szexi, kemény fenekét bámultam, miközben odament a lányhoz, akivel együtt vacsorázott. 

Képtelen voltam megállni, hogy néha lopva ne pillantsak rá erre a beképzelt és lekezelő modorú alakra, aki a terem túlsó végében ült a barátnőjével. Természetesen többször rajtakapott, hogy nézem, és mindannyiszor rám kacsintott. 

Amikor ez a szívdöglesztő fazon és a hasonlóképpen szexi barátnője hirtelen ott termett az asztalunknál, megrémültem, hogy ez a jóvágású idegen be akar árulni a pasimnak. 

Ehelyett azonban úgy tett, mintha régóta ismernénk egymást, majd leült az asztalunkhoz a párjával, és mindenféle kiagyalt és rám nézve módfelett kínos történettel szórakoztatta a társaságot a nem létező közös gyermekkorunkról.
A fickó – aki mellett addig halálra untam magam – furcsa módon izgalomba jött a tolakodó ismeretlen sztorizásától. 

Amikor az este véget ért, elváltunk egymástól, én pedig sokkal többet gondoltam erre a vonzó idegenre, mint azt valaha is be merném vallani. Még annak ellenére sem voltam képes kiűzni a fejemből, hogy tudtam, sosem látom újra.
Úgy értem, mi az esélye annak, hogy csupa véletlenségből ismét belefutok valakibe egy nyolcmilliós nagyvárosban? 

A véletlen mégis úgy hozta, hogy egy hónap múlva ez a szexi pasi lett az új főnököm…

Álomgyár, 2018

Eredeti cím: Bossman, 2016

Eredetileg nem állt szándékomban elolvasni ezt a történetet, több okból sem. Nem részletezném miért, csupán egy dolgot említenék: azt hittem egy újabb tartalom nélküli csatakosan erotikus iromány lesz, olyan “dugjunk agyba-főbe” típusú, mert ez adja el a könyvet. A borító sem cáfolja meg ezt a feltételezést, mert kábé így néznek ki a Chippendale-fiúk: talpig egy szál csokornyakkendőben. Kicsit fintorogtam, amikor haverinám lelkesen ajánlgatta olvasásra a maga példányát, de nem utasítottam vissza, egyrészt azért, hogy ne sértsem meg haverinát és lelkesedését, másrészt, ha nem tetszik, ugyis abbahagyom s annyi.

Nem mondanám, hogy zseniális volt, de mindenképpen több, mint amire vártam. Első sorban azért, mert az erotika mellett volt cselekménye – olyan, amilyen, de volt, jobb mint sok hasonszőrű (lelki traumás dögös, gazdag pasi + szuperlány) társai.

Standard felállásban ott a tehetős, dögös pasi, aki valamikor a múltban elvesztette nagy szerelmét, ez természetesen nyomot hagyott benne, főleg, hogy a lány gyilkosát sosem találták meg. De ettől Chase, a főhős – mert róla van szó – idővel tovább lép, mert ugye az élet megy tovább. Hatalmas fantáziával megáldott személy, aki pillanatok alatt talál ki történeteket és a világ legártatlanabb képével eteti be velük ismerőseit, vagy akár idegeneket is. Kimondom: szemrebbenés nélkül hazudik, de nem rossz, ártó szándékkal teszi, hanem szórakozásból és pontosan ezért Chase minden hibájával együtt szerethető.

Ehhez a csodaférfihez jön hozzá a női főhős, Reese, aki már nem annyira szimpatikus, mert egyik pillanatról a másikra hagyja ott munkahelyeit, mert neki most éppen úgy esik jól, aztán majd meglátjuk mi lesz. És azért sem kedveltem, mert kényszeres randizó. Mindegy, hogy kivel-mivel, neki randiznia kell, és párkapcsolatban kell élnie, mert már rég szingli, mert mindenki más ezt teszi, és még hosszan lehetne folytatni a “mert”-ek sorát. De van egy dícséretes tulajdonsága: főnökkel, munkatárssal nem bonyolódik semmilyen fajta kapcsolatba a munkaviszonyon kívül.

Ez a két személy véletlenül összetalálkozik és a fikció ördöge lehetővé teszi, hogy Reese új munkahelye a Chase tulajdonában levő cég lehessen. S bár többszörösen is nagyon hartározottan elhangzik mindkét fél részéről, hogy munkahelyi afférnak nincs helye, agymosottnak kell lenni, hogy ki ne találd, ebből bizony az lesz. S hogy a történet mégse legyen olyan egyszerű, a múltnak is ismét bele kell szólnia, nehogy egyenes és bonyodalommentes út vezessen a valószínűsíthető boldog végkifejlethez.

Természetesen erotika is van bőven a történetben. Aki csupán ezért olvasná, nyugodtan kézbeveheti, nem fog csalódni, mert minden lehető és lehetetlen helyen szexelni fognak és a szerző nem fukarkodik az aktusok leírásával.

Mindig furának tartom, amikor a könnyű műfaj szerzői meg akarják mutatni, hogy azért szorult beléjük szociális érzékenység és a komoly témák sem idegenek tőlük, ezért ezeket közérdekű témákat is belefűzik a történetbe valamilyen módon. Ez esetben a hajléktalanok kérdése a  nyerő, és ezt a témát járjuk körül egyrészt azért, mert Chase volt menyasszonya is nagy szociális érzékenységről tett tanúságot saját családi háttere miatt, másrészt, mert újra és újra előkerül a téma Chase visszaemlékezéseiben.

A történet E/1-ben íródott és főhősei mesélik el, tehát úgy Reese, mint Chase szemszögét is megismerhetjük, de szerencsére a két szemszög nem ismétli, hanem kiegészíti egymást, főként azért is, mert a Chase szemszögéből megismert részek inkább visszaemlékezések. 

A történet mellett szól az is, hogy nincs előzménye-folytatása. Ennyi volt, nem kell várni, hogy valamikor jöjjön a folytatás (vagy nem – mert ez is benne van a pakliban). 

Összességében egy könnyen olvasható, pörgős történet volt, amihez a nyilvánvaló erotikán kívül cselekmény is társul. Senki világát megrengetni nem fogja, de egy-két estére nyugis szórakozás lehet a műfaj kedvelőinek. Meg az ízlések és pofonok…

Borsa Brown - A férj prostija

Nőnek maradni mindenáron!

Pamela házassága a szakadék széléhez ért. Három gyerekkel, és egy jóképű, sikeres férjjel az oldalán, úgy érzi, ő nem sokat ér. A mindennapjai szürkeségében azonban elhatározza, hogy megszívleli édesanyja egykori tanácsát: „Egy nő legyen tökéletes háziasszony, szerető anya, és otthon az ágyban egy céda.”

Női praktikákat bevetve, és minden szégyenérzetét levetkőzve próbálja visszacsábítani a férjét, akit talán nem is veszített el.

Borsa Brown egyedi, szókimondó, ugyanakkor érzelmes és szenvedélyes, erotikában bővelkedő írásai hamar az olvasók kedvenceivé váltak. Ezúttal humoros formában, de mégis kegyetlenül őszintén és valósághűen mutatja be a női lélek bonyolultságát.

Egy krízisbe jutó házasság újraélesztése, rengeteg erotikával, érzelemmel, nevettető és elgondolkodtató helyzetekkel. Egy olyan történet, ami bárki életében valóssá válhat. Mert a cél: nőnek maradni mindenáron!

Álomgyár, 2018

Ez a történet valamikor régen már közkézen fogott, más borítóval és Egy férj prostija címmel. Érdekes, hogy most sehol semmilyen nyomát nem lehet találni a virtuális térben, de teljesen biztosan vannak olyan olvasók, akiknél az a variáns is ott lapul. Magyar nevű szereplőkkel (Áronnal és Judittal) és lényegesen rövidebben. Nem olvastam el. Ezt sem olvastam volna, ha egy ismerősöm nem áradozik róla, hogy milyen jó és mennyire megfogta, hogy a hősnő mennyit tett a házassága megmentéséért.

Kedvelem a szerző Maffia trilógiáját, még Az Arabot is (csupán a folytatásait tartom feleslegesnek), gondoltam megér egy próbát annak ellenére, hogy a szerző műveivel nem vagyunk azonos hullámhosszon az utóbbi időben.

Ugye itt van ez a bombasztikus alcím, hogy “Nőnek maradni mindenáron!”, amivel csak egyetlen baj volt: a nőt nem találtam a történetben. Volt egy frusztrált feleség, akinek identitászavara volt, és volt az anya, aki mintha kitüntetést várt volna azért hogy gondoskodik gyermekeiről. Ezek szerepek, melyeket egy adott élethelyzetben betöltött, de hol volt a nő?

„egy nő nappal legyen rendes anya, este pedig egy szajha a hálószobában” – ezzel a szöveggel indította hősnőnket bé anyukája a házasságba. Érdekes módon az enyém azt mondta, hogy sose felejtsem el, több vagyok mint egy farok cselédje és egy háztartás rabszolgája, s az ő házasságának tényleg az ásó-kapa-nagyharang vetett véget. No, de nem rólam van szó, hanem Pameláról, a frusztrált háziasszonyról, aki 40+ évesen észreveszi, hogy férjével való kapcsolata már nem a régi, ő pedig ugyanazt akarja visszakapni. Ha valaki 20+ évnyi házasság után azt állítja, hogy a házassága pont ugyanolyan, mint az első napokban, az hazudik és ámítja magát. Időben egy kapcsolat dinamikája változik és ez így van jól, senki ne áltassa magát azzal, hogy pont úgy turbékol mint esküvője napján.

A drága Pamela saját döntése alapján otthon maradt gyermeket nevelni, aztán mikor fia már lassan egyetemre ment volna, még szült egyet, nehogy már ne legyen miről gondoskodni és megszűnjön otthonülői jogosultsága. S mivel nem egy észkombájn és hisz az olyan városi legendákban, hogy szoptatás alatt nem lehet teherbe esni, második gyermekét gyorsan követte a harmadik is.

“Egyesek agyában talán úgy él, hogy az a munka, amivel pénzt keresel. Én háziasszonyként másként látom. A munka az, amivel pénzt keresel, családot tartasz össze, kényelmet biztosítasz, önzetlenül alárendeled magadat másoknak…” – próbáltál kényelem biztosításával villanyszámlát kiegyenlíteni,  vagy családi összetartással a szupermarketben fizetni?

Nos itt van nekünk ez a nem túl okos szupernőnk, aki úgy dönt, hogy házasságát csak az menti meg, ha ő maga közönségessé válik és kurvát játszik. Mert valamiért úgy gondolja, hogy ez föltétlenül kell a férfiaknak. Vitatható, hogy ezen férfiak ezt pont a feleségüktől várják el, vagy mástól. 

Egy kapcsolat természetes része a szexualitás, de nem minden a szexualitáson múlik. Ez a történet viszont csupán erről szólt: Pamela bedobja három D-s mellbőségét és átmegy a saját férje prostijába. Nincsen ezzel semmi baj, hiszen ez egy kitalált történet, csakhogy a szerző az utószavában kitér arra, hogy ha csak egyetlen házasság mentődik meg azért, mert olvasták a könyvét, akkor már nem volt hiába az idő amit a megírására áldozott. Nem hinném, hogy valaha is a szerzőhöz fogok fordulni párkapcsolati tanácsadás céljából...
   Továbbra sem találtam meg a nőt a történetben és nem is érdemes keresni őt, mert úgy jön le, hogy aki nem feleség és nem anya, és nem áldoz fel mindent a két szerep oltárán az nem is igazán nő. Ne mondja meg nekem mitől leszek nő, mint ahogy azt se sugallja, hogy dugással minden szétesőben levő házasság megmenthető. Lehet ő nincs tisztában vele, de a nemi kromoszómapáron levő XX vagy XY kombináció határozza meg a nemi hovatartozást és amit a genetika adott, azt nem igazán veheti el tőlem senki, ha én azt nem akarom. Nem a habos-babos ruhák, nem az elavult elvek vallása a nők szerepéről a családban és a társadalomban, nem a társadalom által rám akasztott szerepek határozzák meg hogy nő vagyok-e, és nem is magasztos költői-irodalmi blablák. Az meg főként nem határozza meg a nőiességem, ha alárendelem magam egy férfi ígényeinek, sokgyermekes anya leszek, konyhatündér és álandóan verem a mellem, nehogy bárki is elfelejtse fontosságom. És azon is hosszan lehetne vitatkozni, hogy mi a különbség a szexi és a közönséges között.

“Egy bejárónő lettem, és még csak meg sem fizetnek érte! Közgazdász diplomával!” – tudatos válsztás volt, akkor miért kell siránkozni?

A történet tele van populista szlogenekkel a család fontosságáról, az anyaság nagyszerűségéről, és mindez abban a nyegle stílusban ami az utóbbi időben a szerző sajátja. S mikor nem ezeket a közhelyeket ismételgeti, akkor részletesen leírja, hogyan ajánlkozik fel Pamela a férjének és hogyan élik ki újabb és újabb szexuális fantazmagóriájukat. A fura az, hogy a férj rögtön nem lesz fáradt, nincsen sürgős munkája, szabadnapot tud kivenni egy kis etyepetyére és teljesen mindegy hol, de meglovagolja a helyzetet.

Szeretném ismételten kihangsúlyozni, hogy ez a történet fikció, jól gondolja át mindenki, mielőtt ilyen módszerekkel bepróbálkozik, mert jöhet a férjtől visszakézből egy olyan, hogy “ezt meg kitől tanultad kurvája?”

S már el is képzeltem például Kasszás Erzsit – és itt kéretik magára a szerepre gondolni és nem a színésznőre aki megszemélyesíti –, aki ugye társadalmunk emblematikus figurája, amint napi nyolc-tíz órai munka után, lógó idegekkel, tömegközlekedési eszközön izzadva-gyúródva szalad gyermekeiért óvodába-iskolába, habtestén azzal, amire épp rá tudta reggel tenni a kezét, lábán a kínainál vásárolt műanyag szandálban, mert a havi minimálból csak erre telik neki. Majd egyik kezén a gyerekei lógnak a másikban pedig a dugig tömött cekkerek. És örül, ha vacsorára gulyást tud főzni, mert a szusit amúgy is csak a Google-ből ismeri, vagy éppen a lépcsőház folyósóján lejt kvázi rúdtáncot a korlátba kapaszkodva, mert elcsúszott a vizes lépcsőn. Pirner Almához járni rúdtáncra úgysem telik. Mert a mi világunk túlnyomóan ilyen Kasszás Erzsikből áll, nem Pamelákból, akik Louboutin cipőkre és csupa-csipke-csupa-báj fehérneműkre költenek vagyonokat, vagy segédeszközökért a szexshopba járnak. De egy dolog biztos: Kasszás Erzsinek nem kell még intim betétre is pénzt kérnie férjétől, mert van saját keresete, amiből megveheti. S ez a Kasszás Erzsiket az én értékrendemben magasan a Pamelák fölé helyezi. Ha a hősnőnek jó, ha egy férfi kitartottja - bár a sok otthon töltött év után eszébe jut, hogy valaki szeretne lenni - , lelke rajta, csak akkor legyen követendő példaként ábrázolva.

Nem találtam sem viccesnek, sem szórakoztatónak a történetet, csupán szomorúnak, hogy még mindig vannak nők, akik társadalmi megfelelési kényszerből és társfüggőségtől indíttatva idáig jutnak. És még büszkék is rá. Nem érdekel mekkora a szerző rajongótábora és hányan emelik majd az egekbe szuperlatívuszaikkal ezt a könyvet, nekem ez nem jött be. Egy kicsit sem. Mindaz ami ebben a könyvben történik ellentkezik az elveimmel, az életfelfogásommal, azzal, aki vagyok. S bevallom azt is, hogy felén túl már inkább lapoztam, mint olvastam, mert egyszerűen nem érdekelt, hogy per pillanat éppen hol és milyen szexuális szerepjátékba merültek bele a főhősök.

Mivel az utóbbi időben a szerzőtől olvasott könyvek valahogy nem állnak közel hozzám és azonosulni sem tudok sem a témákkal, sem a szereplőkkel, minden bizonnyal többé nem fogok Borsa Brown könyveket olvasni. De ez senkit ne befolyásoljon, a szerző és a tömény erotika rajongói minden bizonnyal imádni fogják, mert ugye ízlések és pofonok… 

Sylvia Day - Botrányos viszonyok

Ó, azok a rosszfiúk! Csintalan kacsintások, érzéki mosolyok és némi vadság, amivel igazán nem lehet finom társaságban mutatkozni. De kit érdekel? Otthon sem unatkoznak…

Lopott gyönyör 

Merrick grófja, Sebastian Blake rég elmenekült a rangjával járó felelősség elől, és kalóznak állt. Ő a hírhedt Phoenix kapitány. De egy kereskedőhajóról furcsa zsákmányt szerez: egy tüzes kis vadmacskát, aki azt állítja magáról, hogy menyasszony… mégpedig az ő menyasszonya, akivel a házasságot apáik írták alá a nevükben. A kapitány most megszégyeníthetné gyűlölt családját, és érintetlenül visszaküldhetné gyönyörű feleségét, de ilyen csábító kincset még sosem talált. Nincs hát más vágya, mint hogy házasságukat igazi friggyé kovácsolja.

Lucien kockáztat 

Lucien Remington szabadosságáról híres: semmiféle szabályt nem tart be, sem a hálószobában, sem az üzleti életben. Amit akar, azt megszerzi, és legkevésbé sem érdekli, mit gondolnak róla emiatt. De igazán csak az elérhetetlen Lady Julienne La Coeur kegyeire vágyik, és nem is reménykedhet benne, hogy ezt megkapja… egészen addig, amíg a Julienne férfinak öltözve be nem oson Lucien klubjába, felelőtlen fivére után kutatva. Lucien hirtelen úgy érzi, itt az alkalom, hogy megszerezze, és csupa bűnös gondolat jár a fejében. Egy úriember ellenállna az ilyen csábításnak. De Lucien sosem tartotta magát úriembernek…

Az őrült hercegné 

Hugh La Coeur sosem akart Montrose grófja lenni. Nem vágyik több felelősségre, mint ami a borral, nőkkel és nagy tétben megtett fogadásokkal jár. Semmi kedve az éjszakát egy kísérteties, elhagyatott kúriában tölteni, aminek tulajdonosa egy híres, őrült hercegné. Ám a hercegné társalkodónője, a vad és független Charlotte más kérdés… Hugh vele akárhány éjszakát szívesen töltene. Tudja, hogy a lány szörnyű titkokat rejteget, és életében először Montrose grófja szeretné magára vállalni ezt a terhet, bármilyen veszéllyel is jár…

Őrültek, rosszak, és teljességgel ellenállhatatlanok…

Sylvia Day a New York Times és az USA Today bestseller írója, könyvei nemzetközi bestseller listákat is vezettek. Több mint 20 díjnyertes könyve jelent meg, több mint 40 országban. 28 országban vált bestseller íróvá, könyveit több tízmillió példányban adták ki.

Álomgyár, 2018

Eredeti mű: Scandalous Liaisons, 2006, 1997

Hazudnék, ha azt mondanám, mennyire vártam ezt a könyvet, de az ember lánya mindig reménykedik, hogy hátha... Ez a Sylvia Day mintha nem lenne azonos azzal, aki az Átverve/Átölelve-t vagy a Crossfire sorozat első három kötetét írta. Zárójelként megjegyzem, hogy azt sem értettem, hogy miért kellett feleslegesen még egy-két rend bőrt lenyúzni arról a sorozatról és a három sikeres kötet után még két dögunalmasat és vontatottat hozzáírni. De ez nem arról a sorozatról szól, hanem a szerző által írt klasszikus romantikus történetetekről.

Az Álomgyár Kiadónak köszönhetően megismerkedhettünk már a szerző két kllasszikus romantikus történetével (Idegen a férjem, Hét év vágyakozás), tehát nem ért meglepetésként ez az újabb “kosztümös” kötet.

Mikor még megjelenés előtt a fülszöveggel találkoztam el nem tudtam képzelni, hogy mi lesz ebből? Három kisregény (novella?) egy kötetben, vagy ez csupán egy nagyon kreatív ismertető, tulajdonképpen egyetlen történetről van szó és mindenki ugyanannak az egésznek a szereplője. Az első variáns a nyerő, három különálló történet három meglehetősen potens nemes úriember főszereplésével, de a három történet kapcsolodik egymáshoz, mégpedig abban, hogy az urak baráti vagy rokoni kapcsolatban állnak (vagy fognak) egymással, és epizódikusan megjelennek egymás történeteiben..

Ha Sylvia Day, akkor minden olvasó tudja, hogy erotikával bőven megtűzdelt történetekről beszélünk, mert a szerző nem megy a  szomszédba egy kis szexért, amivel a műfaj kedvelőivel is megszerettetheti írásait. Már a könyv címe is jelzi, hogy ez nem szempillarebegtetős, kézcsókolgatós, szerelmi költeményes történet lesz. Ez egy nagyon erotikus írás és ezt a kijelentésem kéretik komolyan venni, mert a három novella cselekményét elmesélte a fülszöveg, a többi szexről szól. Ha éppen nem csinálják, akkor beszélnek, vagy fantáziálnak róla. Meglehetősen részletesen.

Persze nincsen semmi baj az erotikával, ha mellé történet is van. Eddig mindig volt. Nos, ebben az esetben az erotika dominál, cselekmény nyomokban előfordul, az sem mindig befejezett. Például az első novellában Sebastian Blake elrabolja saját feleségét, mellesleg nem is tudja, hogy nős, mert távollétében történt a házasság és főrendű apja ötlete volt, hogy helyette egy rokon adja ki magát Merrick grófjának. S a meglehetősen vad Sebastian (elvégre évekig becsületes kalózkodással kereste meg a napi betevőt) nem leplezi le a rokont? És nem belezi ki? Vagy a harmadik novella annyit osztotta-szorozta azt a tetves kincset, még expedíciót is szerveztek a felkutatására, hogy tényleg kiváncsi lettem, ért-e valamit az a térkép, vagy csupán két szexuális aktus közötti pihenőnek számított a tanulmányozása? Belehalt volna, ha egy bekezdésben elárulja, hogy lett-e kincs vagy sem? És azért a szemét herceget is megüthette volna a guta, vagy ledobhatta volna egy ló, csak azért, hogy valamiképpen megbűnhödjön kegyetlensége miatt. Tehát sokkal többet is ki lehetett volna hozni ezekből a történetekből.

Ezt természetesen csupán az én személyes igényem, a szerző megelégedett a “megdugta, feleségül vette és boldogan éltek, míg meg nem haltak” variánssal. Ha ezeket a történeteket filmre vinnék – tegyük fel, mert ugye minden lehetséges –, akkor azt az alkotást minden bizonnyal pornográfiának kategorizálnák.

S mintha a fordítás sem lett volna az igazi. Én úgy tudom, hogy asszonynak nevezünk egy olyan nőt, aki férjezett, megözvegyült vagy élemedett kora van – válás a 19. század eleji Egyesült Királyságban nem volt divatban –, de semmiképpen egy huszonéves szűzet. A második novella hősnőjét, az ártatlan Lady Julienne-t pedig következetesen asszonyként emlegeti.

Nyilvánvaló, hogy ezt a kötetet azoknak ajánlom, akik kedvelik a tömény erotikát… és természetesen ízlések és pofonok.

Pam Godwin - Vágyakra hangolva

„Mondhatod, hogy könnyűvérű vagyok. Talán igazad is van. Néha csinálok olyan dolgokat, amiket megbánok. Néha a férfiak csinálják ezt velem, kérdezés nélkül. Mi van nekem? A zene. Egy évem van hátra a középiskolából és van egy tervem. Egy céllal. Emeric Marceaux. Ő az, aki megmondja, mit akarok, átveszi az uralmat felettem, és vágyakra hangol. Amikor játékra parancsol, mindenemet neki adnám. Térdelek a büntetésért, remegek egy érintéséért. Mindent feladnék egy titkos közös pillanatért. Ő az én rögeszmém, a mesterem, a zeném. És a tanárom.”

Pam Godwin New York Times és USA Today bestseller szerző romantikus-erotikus regénye egy titkolt tanár-diák kapcsolatba repíti el az olvasót. Az első oldaltól lebilincsel…

Álomgyár, 2018

Eredeti mű: Pam Godwin – Dark Notes, 2016

“A KIADÓ ELŐSZAVA A MAGYAR KIADÁSHOZ

Egy kiadónak nemcsak feladata, hanem felelőssége is, hogy a szórakoztatás mellett megosztó és kényes témákat is felkaroljon. Mi a kiadónál fontosnak tartjuk, hogy érzékeny kérdésekre is felhívjuk a figyelmet, beszéljünk róluk.

A Vágyakra hangolva című könyvben a szerző egy megosztó témát dolgoz fel egy nehéz sorsú lányról, akit a tanára meghódít és hatalmába kerít. Ez akár velünk, rokonainkkal és barátainkkal is megtörténhet. Az áldozatok sokszor nem mernek megszólalni, és néha rajtunk is múlhat, hogy napvilágra kerüljön.

Figyeljünk és vigyázzunk egymásra!”

(Pam Godwin – Vágyakra hangolva, Álomgyár, 2018)

Nem állt szándékomban elolvasni ezt a történetet, csakhogy jött a sok pozitív visszajelzés, a szuperlatívuszok sokasága, hogy nem az aminek látszik. Hallgatnom kellett volna a megérzésemre, mert ez az, amire számítani lehet a fülszöveg elolvasása után: egy újabb olyan történet, ahol a férfinak büntetni kell, hogy a férfiasságát bizonyítsa, a nő meg vígan s dalolva megy bele, annak ellenére, hogy fogalma sincs a játék szabályairól. Az egyetlen különbség a több hasonló felállású könyvhöz képest az, hogy itt a történet pikantériáját a tanár-diák viszony adja meg.

E/1-ben megírt történet, váltott szemszög, tehát mindkét főhős gondolatait megismerhetjük. Szerencsére kiegészítik egymást, nem ismétlődnek a történések. Ennek ellenére kicsit elkapkodottnak, átgondolatlannak, erőltetettnek éreztem az egészet.

Renden van az, hogy titkolni kell egy tanár-diák viszonyt. Ilyent az oktatás semmilyen szintjén nem tűrnek el, ennek ellenére létezik. Ebben a történetben egy 17 éves végzős lány és 27 éves zongoratanára szeret egymásba, bár nem igazán tudnám szerelemnek nevezni mindazt ami közöttük történik.

Ugye itt van Ivory, a 17 éves félárva zongorazseni, az előkelő zenetanoda diákja annak ellenére, hogy szegény mint a templom egere. Mindenért prostituálja magát, amióta 13 éves korában bátyja barátja megerőszakolta. S a férfi teszi ezt azóta is folyamatosan, csakhogy Ivorynak senki nem hisz, amikor ezt szóvá teszi. Ivory a pozitív, önfeláldozó hős, aki egymaga fizeti a család számláit, nehogy már anyja és bátyja az utcára kerüljön, s teszi ezt abból a pénzből, amit a teste árulásából szerez. Még véletlenül sem választaná az egyenes utat, miután családjában senki nem hallgatja meg, nem fordul a hatóságokhoz, hanem a jobb jövőről álmodozik, ha majd bejut a még előkelőbb zeneakadémiára. Két pozitív dolog van az életében: Schubert, a macskája és a lepukkant zenebolt, ahol az idős tulaj jóvoltából nap mint nap gyakorolhat.

Az utolsó év megfosztja kedvenc zenetanárától és helyébe a fiatal Emericet hozza, akinek már távoznia kellett egy hasonló intézményből, mert szexuális viszonyt folytatott munkatársával. Ebben az iskolában is csak azért kapott állást, mert az igazgatónőnek szüksége volt családja befolyására, hogy fiát bejuttassa az előkelő zeneakadémiára. Mindenki tisztában van azzal, hogy Emericnek miért kellett előző munkahelyéről távozni. A férfinak lényegében nincs is szüksége arra, hogy dolgozzék, családja gazdag és tovább gazdagodik, és már az első órán kinézi magának a bögyös-faros Ivoryt, aki fizikailag koránál sokkal fejlettebb.

Hogy Ivory miért megy bele ebbe a kapcsolatba?  Nem nehéz kitalálni. Neki első sorban kell a tanári ajánlás a zeneakadémiára, nélküle labdába sem rúghat, még a felvételiig sem jutna el. És mert szeretethiánya van, mert arra vágyik, hogy valaki törődjön vele, valakinek fontos legyen. 

Mocskos játékokkal teli történet, s ki-ki eldönti majd hogyan viszonyul hozzá. Nekem csalódás volt, mert a szerző annyira a pár tagjaira koncentrált, hogy egyszerűen elhanyagolta a környezet éberségét, amikor szerinte a történet úgy kívánta meg. Mondhatnám úgy is, hogy mintha hülyéknek nézte volna a pár környezetét. Elképzelhető, hogy sikerül eltitkolni, hogy egy idő után egy házban laknak, de az már senkinek nem tűnik fel, hogy az addig szakadt Ivory csak úgy egyből dizájner-cuccokban kezd járni és Porshe-t vezet? Ez csak egy példa volt a sok kis apróság közül, amik úgy nem találtak bele a történetbe.

Nem kedveltem a két főhőst sem. Ivoryt a túlzott önfeláldozása, saját maga viktimizálása  miatt – értsd: ő mindennek és mindenkinek az áldozata. Emeric pedig olyan, mint aki magát isteni ajándéknak tartja minden nő számára. Felelőtlen, beképzelt, öntelt és kisebbségi komplexusát dominanciával takarja, ami inkább szadizmus, hiszen fájdalmat okoz Ivorynak akkor is, amikor nem bünteti. Szóval ez a BDSM beütés ismét felületes ismereteket takart és a hatásvadászat számlájára írnám.

Nem kedveltem a történetet, mert nem így kellett volna megoldani egy nagyon is valós témát, amit, ugye a szerző egy ál-BDSM történet szintjére degradált, egy olyan férfi főhőssel, aki egy egész pszichiátriai klínikának adna munkát éveken keresztül. Nem csak a pszichopaták kezdenek viszonyt tanítványaikkal, bármennyire is etikátlan ez.

Az erotika rajongói minden bizonyal kedvelni fogják ezt a történetet, hiszen erre a kategóriára hajt rá a cím nagyon kreatív fordítása is: Sötét hangjegyek helyett Vágyakra hangolva, de természetesen ízlések és pofonok…
   Viszont jó a zene...