Sadie Shaw és Jonah Fisher tizenhárom éve, az egyetemen találkozott először, és azóta is nagy riválisok. Most, hogy egy hőn áhított tanári hely megüresedik, a versengésük szintet lép. Jonah-nak szüksége van az állásra, hogy közelebb költözhessen a nemrég elvált nővéréhez és annak gyermekeihez, míg Sadie-t az oktatói pálya anyagi biztonsága és szabadsága vonzza.
Amikor Sadie felfedezi, hogy az ajánlat a munkavállaló házastársa számára is szól, remek tervet eszel ki, hogy mindketten megkapják az állást. Ehhez mindössze annyit kell tenniük, hogy törvényesen összekötik az életüket. Látszólag mindenki jól jár, de amikor a szakmai vitákon kívül más miatt is izzani kezd közöttük a levegő, rájönnek, talán mégsem gondolták át eléggé a dolgot…
General Press, 2026
Eredeti cím: An Academic Affair, 2025
“Egy jótanács, ha a tudományos pályát fontolgatod: ha szeretnél egy biztos, stabil állást szakmai előrelépéssel és megfelelő fizetéssel, akkor ne ezt válaszd.”
A Szerelem felsőfokon az ausztrál szerző – Jodi McAlister – első, és eddig egyetlen magyar nyelven megjelent könyve. A fülszöveg olvasásakor nem igazán lelkesedtem érte, mert látszólag egy újabb lerágott csont, azaz álkapcsolat, álházasság, amiből majd mindent elsöprő nagy szerelem lesz, s ezekkel a témákkal már számtalanszor lehetett találkozni az elmúlt évek szórakoztató irodalmában. Mondhatni valaki felkapta a témát és a nyáj ment utána, sorra szinte mindenki meglovagolta az álkapcsolatok hullámát kisebb-nagyobb sikerrel.
A kezdeti fanyalgás után szinte faltam az oldalakat, mert McAlister könyve nagyon kellemes meglepetés volt. Kezdve azzal, hogy szinte erotikamentes volt, csupán a történet háromnegyede után forrósodik fel a hangulat.
Igen, ez egy lassú ízzású szerelmi történet, nem is rossz, ami azt illeti, de számomra a „körítés” volt fontosabb: az az akadémiai világ, ahol a két főszereplő a lábát szeretné megvetni. És nem idulnak egyenlő eséllyel, hiszen Sadie Shaw árva, kamaszkorától nővére gondoskodik róla és minden kis előrelépésért keményen meg kell küzdenie, Jonah Fisher pedig a kiváltságosok közül való, apja irodalomprofesszor és nem a kedvességéről ismert. Bár Jonah valamilyen szinten szégyelli apját és annak kapcsolatait, de azért nem mond soha nemet, amikor ezek a kapcsolatok az előnyére válnának. Ő versengésre volt nevelve egy nem túl szerető családi körben, ahol mindenkit az akadémiai poziciója szerint ítélnek meg.
Zárójel: ez a zárt „öregfiúk klubja”, ami könyvben az akadémiai világot jellemzi, nem ausztrál jelenség, hanem szerte a világon így van. Ha nem vagy valakinek a valakije, akkor tízszer annyit kell dolgoznod, hogy tengernyi szerencsével valamikor a részese lehess. Zárójel zárva.
Sadie és Jonah az egyetem első évében ismerkedik meg és megismerkedésük pillanatától egyetértenek abban, hogy semmiben sem értenek egyet. Szó szerint állandó jelleggel vitatkoznak mindenen, a tananyagtól kezdve az utolsó banális dologig. Gyengéd érzelmék? Még a látóhatáron sincsenek. Mindketten maximálisan elkötelezettek az iránt, amit csinálnak és mivel mindketten mindent beleadnak, egyfomán jó eredménnyel végzik az egyetemet, a doktorit.
“Sadie Shaw-val folytatott tizenöt éves háborúzásunk során mindössze hatszor kötöttünk tűzszünetet.
Az első ötöt megszegtük.”
Tehát Sadie és Jonah életútja összefonodik az egyetem első napjától, a doktori iskolán keresztül egészen azokig az évekig, amikor mindketten egyetemi előadásokat tartanak, minden évben újra és újra pályázva egy állandó pozicióért. Sőt! Egy idő után többedmagukkal ugyanazt a nagy lakást is bérlik, az állandó versengés pedig motiváló minkettejük számára.
Sadie hátrányból indul azért is, mert doktori disszertációja a szórakoztató irodalomhoz kapcsolódik. Nem kell akadémikusnak lenni ahhoz, hogy az ember tudja, hogy akik nem Shakespeare-t, Dosztojevszkijt vagy hasonszőrű társait olvassák-kutatják, azokat lenézik.
Éééééés akkor beüt a nagy lehetőség: álláshirdetés egy tasmániai egyetemen, pont ott Hobartban, ahol Johan húga próbál talpraállni botrányos válása után. Mindketten pályáznak, s az állást Sadie kapja meg, aki hosszas gondolkodás után felajánlja az álházasságot (vagy érdekházasságot – nem is tudom melyik lenne a megfelelő kifejezés) Jonahnak, mert akkor az egyetemi szabályok szerint a házastárs is álláshoz jut. S mindketten tudják a másikról, hogy tehetségesek, jók abban, amit csinálnak és bármelyikük megérdemelte volna az állást. És abban a pillanatban Jonahnak volt nagyobb szüksége rá.
Ez egy nagyon kedves, szórakoztató és elgondolkodtató történet volt slow burn szerelemről, testvéri szeretetről, a családi kapcsolatok komplexitásáról, jó borokról és az akadémiai világról. S meglehetősen hiteles is, mert a szerző – azon túl, hogy romantikus regényeket ír –, maga is az akadémiai világhoz tartozik, tehát első kézből ismeri dörgést.
Én kedveltem, bár elképzelhető, hogy a történet megosztó lesz. Minden bizonnyal lesznek olyanok, akoknek nem fog tetszeni az a közeg, ahol a történet játszódik, s talán nem is értik meg és unják, mert nem volt közük hozzá.
Ízlések és pofonok, de én szívesen olvasnék még Jodi McAlister tollából/billentyűzetéből más történeteket is
