Néha találkozol olyan emberekkel, akik nem tartoznak sehova. Ezért beengeded őket a saját kis világodba.
Egyéjszakás kaland külföldön, amelyet a bosszú táplált.
Az erőteljes kémia, amelyet egyikünk sem tudott letagadni.
Egy szalvétára írt megállapodás, miszerint ha valaha újra találkozunk, többé nem engedjük el egymást.
Nyolc évvel és ezer mérfölddel később, itt van New Yorkban.
És Amerikában minden zeneszerető lény megszállott rajongója.
A megfoghatatlan ír költő, akinek zenei producerek hevernek a lába előtt.
A hóvihar az én tökéletesen nyugodt kis hógömbömben.
Van munkám, amit szeretek.
Egy pasim, akit imádok.
Egy lakás, egy lakótárs, egy élet.
Megváltoztam. Ő is megváltozott.
De megtartotta a szalvétát.
A kérdés, hogy betartsam-e a neki tett ígéretemet.
Álomgyár, 2020
Erederi cím: In the Unlikely Event, 2019
Az utóbbi időben a kiadó kevés kiadványát olvasom, mert nem vagyunk egy hullámhosszon. Nekem valahogy már nem mennek a tömény lelki mizériával telített csatakosan erotikus történetek, melyek elárasztották a könyvpiacot.
A szerző nevével tavaly nyáron találkoztam először, amikor egy másik kiadó piacra dobta az első magyar nyelvre fordított könyvét, a Sparrow-t. Ezt követte idén az Álomgyár gondozásában megjelent A csóktolvaj, amit csak azért vettem kézbe, mert a Sparrow élvezhető volt. Nos, A csóktolvaj annyira semmitmondó volt, hogy még arra sem emlékeztem, hogy olvastam, nemhogy blogbejegyzést is írtam róla. Pedig megtettem. A Sparrow-ra emlékezve vettem kézbe ezt az újabb Shen történetet – ha minden igaz, hamarosan egy még újabb is követi –, s nem tudnám elmondani, hogy megbántam-e vagy sem, mert három nappal a befejezése után sem tudom elmondani, hogy ez mi volt: dráma, börleszk, bizarr szerelmi történet? Lehet, hogy egy kicsit mind a három? Elképzelhető, ha a könyv végén lévő köszönetnyilvánításokkal kezdem az olvasást (amit kevés kivétellel el sem olvasok), akkor talán kevesebbszer ingázom a kínos röhögés és az értetlen pislogás között.
“Elhatároztam, hogy idén megengedem magamnak azt a luxust, hogy egy teljesen őrült, rám abszolút nem jellemző stílusú regényt írjak. És tessék, tényleg minden őrültséget összeírtam. Egy tehén, egy szalvéta és egy csokoládé szemszögéből.
#NoRegrets. #SemmitNemBántamMeg
Ez a könyv karácsonyi romantikus vígjátéknak indult, de valami egészen más lett belőle.”
Szerelmi történet. Fiú és lány összetalálkozik, őrült nagy a kémia, mindössze egy napot töltenek együtt, de ígéretet tesznek egymásnak, hogy ha valami véletlen folytán ismét összetalálkoznának, akkor összeházasodnak. Akkor is, ha épp egy másik házasságban vannak, akkor is, ha valaki másnak fájdalmat okoznának ezzel. Nem keresik egymást, nem tartják a kapcsolatot. Ez az a bizonyos szalvétára írt szerződés, ami egy kocsmában kötődik meg.
Sok évvel később viszont megtörténik a lehetetlen: Rory és Mal összetalálkozik, mi több, együtt is kell dolgozniuk. Rory egy lemezkiadó fotósa, Mal pedig kemény összegért dalokat ír a cég sztárjának, egy excentrikus és kiszámíthatatlan énekesnek, ezért valamennyiüknek vissza kell térniük Írországba. S úgy néz ki Mal nős, Rory pedig stabil kapcslatban él egy tehetős pénzügyi szakemberrel.
Nincs kedvenc szereplőm, mert senki sem szimpatikus ebben a történetben – talán az őrült rocksztár, de ő inkább vicces a maga módján. A hősnő sem kedvenc, mert annak ellenére, hogy gáncs nélkülinek és a körülmények meg a többiek áldozatának igyekszik őt bemutatni a szerző, egy ostoba fecsegő, aki élete minden intimitását megosztja barátnőjével.
Szokatlan, polgárpukkasztó, őrült volt. És nagyon érzéki, bár nem mondanám, hogy ez a történet csak és kizárólag erotikáról szólt. Az első gondolatom az volt, hogy úristen, nagyon beteg ez az egész. Ahogy haladtam előre az olvasással átgondoltam az álláspontomat: ez csak annyira beteg, amennyire az élet maga. Ezt a történetet biztosan nem fogom elfelejteni, de ízlések és pofonok...
