A harmincas
éveiben járó Helen extra cikis helyzetbe kerül: Matthew, aki négy éve a titkos
szeretője, váratlanul kiteríti otthon a lapokat, és Helenhez költözik. Éppen
akkor, amikor a lány elhatározza, hogy szakít vele.
Mit tehet
Helen?
A-TERV:
Sminkeletlenül járkál otthon a legócskább tréningruhájában. Nem gyantáztat
többé. Megjegyzéseket tesz a hapsi unalomig ismert poénjaira. Néha a
szájszagára is. Nem hajlandó összebújni vele.
B-TERV:
Megismerkedik Matthew feleségével. Természetesen álnéven, és kitalál hozzá egy
kamu háttér-sztorit magának. Miután összebarátkoztak a nővel, mindent megtesz,
hogy az kibéküljön a férjével, és visszafogadja.
Jane Fallon
angol szerzőnő regényei eddig 12 országban lettek bestsellerek. Egyszerre
fergeteges humorú és kínosan őszinte könyvek a női élet azon buktatóiról,
amelyről nem szokás beszélni.
Letero, 2018
Eredeti mű:
Jane Fallon – Getting Rid of Matthew, 2007
“Egész életében három dologra vágyott: magas
fizetéssel járó PR-os munkára, egy saját lakásra és egy férfira, aki szintén
kizárólag az övé. Valahogy mégis személyi asszisztensként végezte, ami mindenki
más szótárában titkárnőt jelentett. Nem keresett eleget ahhoz, hogy ingatlant
vásárolhasson, ezért bérelt egy másfél szobás lakást a Camden Streeten, apró,
sötét, alagsori lakást hátsó kerttel, repedt hálószobaplafonnal és egy
hatalmas, penészes folttal a fürdőszobában. Ami pedig a férfit illeti – nos,
hitt az igaz szerelemben, az elköteleződésben és a „míg a halál el nem
választ”-ban, csak éppen ez vele soha nem történt meg.” *
A szerző első
magyar nyelven megjelent könyve és nagyon remélem, hogy nem az utolsó.
A téma örök: a
másik nő. Az aki önző módon belegyalogol mások házasságában, elszakítja a
férjet, apát a családtól, nem törődve a következményektől. Ilyen történet
számtalan létezik már, s nincs olyan ember a világon, aki ne ismerne legyalább
egy olyan családot, ami a “másik nő” miatt ment tönkre.
Ez a történet
abban különbözik a többitől – legalábbis azoktól, amiket én ismerek –, hogy egy
átfogó képet ad mindarról, ami történik, hiszen nem csupán egyetlen ember
szemszögéből ismerjük meg a történetet, hanem valamennyi résztvevő, szereplő
hozzáállását, gondolatait elénk tárja a szező. Ez nem egy váltott szemszögű
írás, hanem a szerző mesél E/3-ban, de olyan sílusban, hogy teljes képet kapunk
arról, hogy mi is történik a házasságban és az azon kívüli kapcsolatban is..
A történet
központjában Helen áll, egy negyvenhez közeledő egyedülálló nő, akinek valahogy
nem jött össze mindaz, amit az életével eltervezett. Továbbra is csak titkárnő
egy PR cégnél, pedig úgy érzi sokkal többre elhivatott, egyetlen bizalmas
barátnője Rachel, aki eleinte a szingli élet lelkes szószólója, majd amikor
megtalálja párját elvei 180 fokos fordulatot vesznek. Helen pedig négy éve
viszonyt folytat Matthew-val, a főnökével, aki, korát tekintve akár az apja is
lehetne, természetesen nős, és aki a félrelépő férfiak sablonos szövegével
eteti: nem érti meg a felesége, rossz a házassága, csak a gyerekek miatt vannak
együtt és pontosan miattuk nem hagyhatja el Sophiet, a feleségét.
Amikor pedig
mégis megtörténik az elhagyás, Matthew minden előzetes bejelentés nélkül
beköltözik Helen lerobbant lakásába és magával hozza családja minden
gondját-baját – néha családtagjait is, akik természetesen rondán viselkednek Helennel.
Együtt lakva Matthew már nem az a férfi, aki heti pár alkalommal, néhány lopott órát töltött vele, ráadásul a munkahelyén is beindul a pletykagépezet, mert mindenki tudni akarja kicsoda a nő, akiért Matthew elhagyta a
családját. Lassan Helen lesz az egyes számű közellenség és akkor elgondolkozik
azon, hogy kell-e ez neki? Ráadásul megismerkedik egy nagyon vonzó, szingli
férfivel is, csakhogy... Mindent összeadva hősnőnk úgy dönt, hogy meg kell
szabadulnia Matthew-tól és valamilyen módon vissza kell küldenie az örök
nőcsábászt a családjához, vissza kell kapnia az életét. Ezért életbe lépteti a
fülszövegben is ismertetett A és B tervet, ami magával hozza azt is, hogy megismerkedik Sophieval, a feleséggel, aki még véletlenül sem az a lehurbolt öregedő nő, akire Matthew elmondása alapján várt, hanem egy tip-top, energikus, fiatalos nő, remek családanya és saját karrierrel rendelkező üzletasszony.
A történet
kicsit sem vicces, hiszen bárki lehetne bármelyik szereplő helyében, viszont
nagyon szórakoztatóvá teszi a szerző stílusa. Szereplői közülünk valóak és
szerethetőek, az egy Matthew kivételével. Róla még azt sem lehet mondani, hogy
korát tekintve kapuzárási pánikja van és ezért csalja meg feleségét, hiszen
első feleségét a sokkal fiatalabb Sophie-ért hagyta el annak idején, s most
Sophiet cserélte fel Helenre, de közben minden állandó kapcsolata mellett
voltak félrelépései.
Nagyon kedveltem
a történetet, remek kikapcsolódást nyújtott, s mi kell ennél több? Ajánlom
mindazoknak aki egy-két estére könnyed szórakozásra vágynak, de természetesen
ízlések és pofonok...
Rachel és
Helen a „Nők, akiket utálunk” listája
“Nők, akik elcsábítják mások férjét
(Helen)
Nők, akik a barátnőjük elé helyezik a
pasijukat (Rachel)
Nők, akik halálra untatják a másikat az
esküvőjükkel vagy a gyerekükkel (Rachel)
Sznobok
Kövér nők, akik folyton azt bizonygatják,
milyen keveset esznek
Nők, akik folyton kirakatba teszik a
mellüket (alfejezetben azok, akik a mellükkel pótolják a nem létező
személyiségüket)
Csöcsös pálcikák (egyedül a féltékenység
ihlette, hogy a listára felkerült a nők rendkívül ritkán előforduló csoportja,
akik karcsúak voltak, miközben hatalmas keblekkel áldotta meg őket a természet)
Kövér nők, akik a hatalmas mellükkel
hencegnek
Nők, akik szeretik Didót
Nők, akik szeretik Bridget Jonest
Sophie
Nők, akik folyton arról beszélnek, mennyire
imádják a cipőket (alfejezetben azok, akik szerint a Szex és New York
a valóság)
Nők, akik a csoki megszállottjai
Jennifer (valójában egyikük sem
emlékezett már, ki lehet Jennifer, de egyetértettek abban, hogy nem húzzák ki a
listáról, mert bizonyára nemhiába került fel rá)
Sovány nők, akik azon nyavalyognak, hogy
meghíztak, ezért kénytelenek 38-as ruhákat hordani
A siránkozó nők (elvileg Helen, bár az
utóbbi időben nem jellemző)
Nők, akik azt mondják, „király”, „tök gáz”,
„csörgess meg!” vagy bármilyen divatos kifejezést használnak
Nők, akik kislányos hangon beszélnek
Nők, akik azt állítják, hogy őrültek
(kivéve ha kórházi papírjuk van róla)
Nők, akik „havibajnak” nevezik a
menstruációjukat
Nők, akik azt hiszik, hogy másokat érdekel a
lombikbébi-kezelésük
Nők, akik mindenáron gyereket akarnak
Nők, akik pszichológushoz járnak
Bókvadászok („Olyan kövérnek látszom
ma!” aztán szünetet tartanak, hogy legyen időd megjegyezni: „Dehogy! Sovány
vagy.”)
Nők, akik úgy emlegetik a barátjukat, hogy
„az emberem”
Laura (ezt Helen nemrégiben kihúzta)
Nők, akik nadrágtartót hordanak. Vagy fűzőt.
Vagy bármit, amiről azt olvasták a pasijuk magazinjában, hogy szexi
Nők, akik túlságosan igyekeznek
Nők, akik virágot tűznek a hajukba, színes
sálat hordanak, fekete melltartót húznak fehér felső alá
Anyák, akik részmunkaidőben dolgoznak, és
elvárják, hogy az egész világ a teendőikhez alkalmazkodjon („Ó, el kell
cserélnem a napot, mert a bölcsit felújítás miatt bezárják.”)
Nők, akik még akkor is szoptatnak, amikor a
gyerekük már elég nagy ahhoz, hogy ezt maga kérje” *
* Jane Falon –
Szabadulj meg a pasidtól!, Lettero, 2018