Artie
Shoreman igazi szoknyavadász, képtelen ellenállni a nőknek. Mikor jóval
fiatalabb felesége, Lucy rájön hazugságaira, elhagyja a férfit. De hamarosan
kiderül, hogy hűtlen férje gyógyíthatatlan beteg, már csak hetei vannak hátra,
ezért úgy dönt, nem hagyja magára. Visszamegy hozzá, hogy utolsó napjaiban
ápolja és megpróbálja enyhíteni szenvedéseit.
Egy este, némi
alkoholtól felbátorodva, beleolvas Artie hírhedt fekete noteszébe, és rájön,
hogy valami nagyon nem stimmel. Ha férje szeretői ott voltak, amikor minden jól
ment, akkor most miért nem ők vannak mellette? Hirtelen ötlettel szép sorban
felhívja az összes volt barátnőt, hogy azok is vegyék ki a részüket Artie
ápolásából.
Lucy számára a
szeretők felvonulása számos tanulsággal szolgál a férjével kapcsolatban, akinek
megbocsátani ugyan nem tud, de magára hagyni sincs szíve. Miközben a nők
titkokat osztanak meg egymással, együtt sírnak, együtt nevetnek, és rájönnek,
mennyi közös van bennük, szinte új családra lelnek egymásban. Lucy azonban
érzi, hogy az igazi meglepetések még hátra vannak…
Bridget Asher
felejthetetlen regénye anyákról és lányokról, apákról és fiúkról, mély
barátságokról, kedves hazudozókról és szeretnivaló szélhámosokról szól – arról,
miért szeretünk valakit minden észérv ellenére is, és a megbocsátás hogyan
tudja teljesen megváltoztatni az ember életét.
Bridget Asher
Floridában él a férjével, aki szeretnivaló, kedves, megbízható, és nem adott
okot az írónőnek arra, hogy egykori kedvesei iránt érdeklődjön.
Kelly, 2009
Erdeti mű: My
Husband’s Sweethearts, 2008
“Akiket szeretünk, azokat szeretjük, akkor
is, amikor utáljuk őket. A szívnek nem lehet parancsolni.”
Évek óta
polcomon van ez a kis könyvecske, de valamiért sosem vettem kézbe, sajnos arra
sem emlékszem kitől kaptam, mert hogy nem én vásároltam az teljesen biztos. S nem emlékszem arra sem, hogy a szerző más, magyar nyelven is megjelent könyvével valaha is találkoztam volna.
Nem egy
terjedelmes történet, egyetlen este el lehet olvasni és el lehet gondolkozni
rajta… vagy nem. Ezt majd mindenki eldönti magában, mert ez lehet egy egyszerű
szórakoztató történet – ami azt illeti, kissé elrugaszkodva a valóságtól, de
néha a legvalószínütlenebb történetek a legigazabbak –, vagy olvasás
közben-után esetleg lehet azon filózni, hogy ki mit tett volna az adott
helyzetben.
Adott a
történet főhőse, Artie Shoreman, a szegény fiúból lett tehetős vállalkozó,
mellesleg a női nem nagy kedvelője, értsd: a legyet is röptében... S mivel neki
sincs felmentése a szerelem alól, mikor Ámor nyila rendesen eltalálja, feleségül
is veszi a nála 18 évvel fiatalabb Lucyt. Csakhogy a szerelem nem elég, és Lucy
sem elég, Artie pedig nem bírja zárva tartani a sliccét – bár ő ezt csupán
enyelgésnek, flörtnek nevezi –, hanem szinte házasságuk első pillanataitól
kezdve megcsalja Lucyt, aki erre csak négy év után jön rá, tiszta véletlenül,
mert ugye mindig a feleség tudja meg utoljára.
Artie engem
kicsit a szomszéd srácra emlékeztetett, akivel még néhány egyetemi kurzuson is
együtt ücsörögtünk, s aki imádta az egész női nemet, legyen annak képviselője
sovány vagy kövér, szép vagy kevésbé vonzó, okos van butácska, ő mindenkiben
megtalálta azt, amiért akkor és ott kedvelni tudta, csupán a hűségre volt
allergiás és nyíltan be is vallotta, hogy számára a hűtlenség fiziológiai
szükséglet. Nos, Artie, a főhősünk is ilyen.
Nem lövöm le a
poént azzal, hogy elmondom, Lucy pakol és elhagyja férjét és a karrierjére
koncentrál. Ugyanis Lucy nem otthon ülő trófeafeleség, hanem könyvvizsáló és jó
is abban, amit csinál. A történetet is ő meséli el E/1-ben
Hat hónapi
különélés után jön a hír, hogy alig ötven éves férje haldoklik és Lucy inkább
az anyai nyomásnak engedve tér vissza, mert szentül meg van győződve, hogy a
betegség nem is létezik, az egész Artie újabb manipulatív húzása, hogy őt
visszacsalogassa a házba és a kapcsolatba.
A betegség
viszont nagyon is valós: Artienak szívizom gyulladása van, amit a tudomány mai állása szerint gyógyítani nem
lehet és a leépülés nagyon gyors. Tehát Lucy ott áll haldokló, hűtlen férjével,
aki már ápolásra szorul… és annak kis fekete noteszével, ami a volt szeretők
elérhetőségét tartalmazza. S ha lúd, akkor legyen kövér: Artie azt is bevallja,
hogy házasságon kívül született egy fia is. Lucy pedig gondol egy merészet –
némi alkohol is hozzájárult a bátorsághoz – és sorra hívogatja férje szeretőit,
hogy bizony álljanak csak mellé akkor is, amikor haldoklik. Ez a fekete notesz
klisé kicsit nehezen volt emészthető. Miért minden férfinak (már akinek van)
pont fekete a notesza?
A házban
szinte állandó jelleggel ott tartózkodik Joan, Lucy anyja, aki maga is több férjet fogyasztott (s állandóan egy
újabbat keres), valamint szuszpenzorban járó tacskója, Virsli. Hozzájuk
csapódik Elspa, a piecingekkel és tetoválásokkal teli ex-drogos szobrász és
Eleanor, egy fogorvos özvegye – mindketten Artie exei –, aki rögtön kézbe is veszi a dolgokat és a ház
hamarosan olyan lesz mint a belváros karácsonyi vásár idején, csakhogy itt nem
az érdeklődők jönnek-mennek, hanem Artie szeretői, és ők vannak bizony elegen.
És mindenkinek megvan a maga története, ahogy Johnnak, Artie felnőtt,
feltételezett fiának is.
A Molyon ezt a
történetet erotikus, nemi élet és szexualitás címkékkel látták el, hát Hamupipőke meséjében több a
szexualitás és az erotika, mint ebben a könyvben.
Bármennyire is
valószínűtlen (de szórakoztató!) történet, engem elgondolkoztatott, hogy én
vajon mit tettem volna, ha Lucy helyében vagyok? Pakolok és elhagyom, ahogy Lucy tette, vagy nevetségessé teszem magam azzal, hogy megkeresem ezeket a nőket és cirkuszkodom velük? Visszamegyek-e és bocsánatot
nyer csak azért mert beteg?
Körbetelefonálom a volt és jelen szeretőket, hogy haldoklik? S ezen érdemes
minkenkinek elgondolkodni, mert félrekacsintgató partnerek nem csak a könyvek
lapjain léteznek.
Nem mindennapi
történet, pörög, meglep, szórakoztat, elgondolkoztat. Szerethetőek a karakterei
is, még a hűtlen Artie is, akinek túl nagy a szíve, pont az a szív, ami az
elmúlásba viszi, az az Artie, aki minden nőnek valami olyasmit adott, amire annak épp szüksége volt. Lucy viszont nem mindig volt szimpatikus, néha túl sokat és
feleslegesen gondolkozott-fecsegett, s amennyire határozott volt amikor férjét
elhagyta, most annyira elveszett.
Nem egy mostanság megjelent könyv, de aki teheti olvassa el. S természetesen ízlések és pofonok…