Árnyalat 5
A sötét ötven
árnyalata Christian Grey szerint.
E L James most
új szemszögből közelít a Szürke ötven árnyalatának világához. Az eredeti
romantikus történet világszerte több millió olvasót vett le a lábáról.
A perzselően
érzéki affér szívszakadással és vádaskodással ér véget, de Christian Grey
sehogy sem tudja kiverni a fejéből Anastasia Steele-t. Elhatározza, hogy
visszaszerzi, ezért igyekszik elnyomni magában a sötét vágyakat és az
uralkodási kényszert, és úgy szeretni Anát, ahogy a nő megkívánja.
Ám a gyerekkorában
átélt szörnyűségek még mindig kísértik, Jack Hyde – a simlis főnök – pedig
magának akarja megkaparintani Anát. Segíthet-e Dr. Flynn – Christian
pszichológusa, egyben bizalmasa –, hogy legyőzze a múlt démonjait? Vagy a
csábító Elena és a megszállottan ragaszkodó Leila nyer a végén?
És ha
Christian mégis felülkerekedik, és visszaszerzi Anát? Vajon a férfinak, aki
ennyire súlyos lelki sérült, lesz-e esélye őt megtartani?
Libri, 2018
Eredeti mű: E.
L. James – Darker, Vintage, London, 2017
“– Ana, én szadista vagyok. Szeretem
megkorbácsolni az olyan barna hajú kislányokat, mint te, mert mindnyájan úgy
néztek ki, mint az a repedtsarkú ribanc – mint az anyám. Biztos kitalálod,
miért.” *
Ugye megint a “Szürke”.
Az, amin évek óta rágódik a világ jó része, megoszlanak a vélemények,
agyonreklámozták, agyondícsérték és lehúzták a bányászbéka hátsója alá. S nem
volt elég a film – aminek mellesleg csak az első részét láttam, a többire mai
napig nem vagyok kiváncsi –, jött a történet másodszorra is, most a férfi
főszereplő, Christian (Kriszcsön) Grey szemszögéből.
Már akkor is
elmondtam/leírtam, amikor a Greyről
szösszentem, hogy el kellett volna felejteni az egész trilógiát és alapból
ezzel kezdeni, mert sok bosszúságtól megkíméltük volna magunkat és egymást. Például
nem kaptunk volna sikítófrászt valahányszor Anastasia Steele (szólits csak
Anának) belső istennője cigánykereket, dupla szaltót vagy ki tudja még miket hány örömében vagy
bánatában. Sokkal jobban elviselhető ez az érzelgős, önbizalomhiányos, néhol
már nyálasan ömlengő fickó, mármint a történet főhőse, mint imádatának tárgya,
azaz Ana, a maga kisded játékaival.
A történetről
nincs értelme beszélni, akik olvasták az eredeti trilógiát, azok minden
részében ismerik, a megváltoztatott szemszög sem hoz semmit pluszban a
cselekményhez.
Amit pluszban
kapunk az maga Christian Grey. Az ő gondolatait, érzelmeit, szorongásait,
családjához való viszonyát. És természetesen az emlékeit is, bár ezek csupán
foszlányok és sokkal többet is kaphattunk volna belőle. A jóból és a rosszból is, mert
természetesen ezek az emlékfoszlányok Christian múltjának minden aspektusára
kiterjednek: a gyermekkorra, mikor még biológiai anyjával élt és annak stricije
kínozta, arra az időre, mikor fogadott családja minden tagja szeretettel fordul
feléje – de főként az almáskertre, és természetesen emlékfoszlányok Elena Lincolnról, a történet Mrs Robinsonáról,
aki saját vágyai beteljesítésére használt fel egy befolyásolható korban levő zavart
kamaszt. Ugye Elena Lincoln az, aki a szexualitás világába bevezeti a 15 éves
Christiant, s nem aprózza el, hanem egyenesen a BDSM világát ismerteti meg
vele. Akik ismerik a történetet, azok tudják, hogy ebben a felállásban Elena a
domináns és Christian az alávetett. Hogy mikor lett az alávetettből domináns,
most sem derül ki.
“Szeretem a perverz malackodást” * – Grey,
mondj valamit, amit még nem tudunk
Mivel a megfilmesített
változatának második és harmadik részét nem láttam, bizony rég találkoztam ezzel
a történettel, s már el is felejtettem, hogy mennyire önfejű liba Ana, néha
mekkora seggfej tud lenni Christian, vagy mennyire nyomulós és lerázhatatlan
Elena Lincoln. Mondanom sem kell, hogy ez egy erotikus történet, tehát lepedőszaggató szex is van benne bőven, bár ami azt illeti, ritkán jutnak el az ágyig, hogy kárt tehessenek az ágyneműben.
Nem
fókuszáltam arra, hogy ennek a résznek a párbeszédei mennyire pontosan követik A sötét ötven árnyalatának párbeszédeit,
volt már több kiadás, két különböző fordítása is az Ana szemszögéből megírt
történetnek, tehát nem is érdemes ezzel foglalkozni. Viszont a Sötét fordításával igen.
“Bólint, és figyeli, mint rendezkedem. Charlie
Tango gyűrötten hever az ágyon.
– Hagyd békén a lufimat – figyelmeztet,
amikor felemelem. Elengedem, és nézem, ahogy puhán a paplanra hullik.
– Eszembe sincs, bébi, téged viszont nem
foglak békén hagyni, és a lepedő is megkapja a magáét. – Ragacsosak leszünk.
Nagyon.” *
Az egész könyv
tele van a fentiekhez hasonló értelmetlen megfogalmazásokkal. Ez nyilvánvalóan
nem egy Nobel-díjas alkotás, senki nem is várja el, hogy az életét gyökeresen
megváltoztassa, de annyi azért alapkövetelmény lenne, hogy ne a fordítás
baltázza szét. Ennek a könyvnek nem volt szerkesztője, hogy kiszúrja az
ilyeneket, meg a sok csocsit, későbbet, rösztit és análrudakat? Egyébként, aki
nem ismeri mit takar a szexuális perverzió kifejezés, az ne használja. Címke
szinten sem.
Egy szó mint száz,
a Sötét sokkal jobban emészthető, mint A sötét ötven árnyalata, de mindenki majd maga dönt arról, hogy hogyan is viszonyul a történet e variánsához, mert természetesen ízlések és pofonok...
* E. L. James –
Sötét, Libri, 2018
A sorozat előző részei:
1. A szürke ötven árnyalata
Libri, 2016, Ulpius-ház, 2015, 2012
Fifty Shades of Grey, 2011
2. A sötét ötven árnyalata
Libri, 2017, 2015, Ulpius-ház, 2012
Fifty Shades Darker, 2011
3. A szabadság ötven árnyalata
Libri, 2018, 2015, Ulpius-ház, 2012
Fifty Shades Freed, 2012
4. Grey
Libri. 2015
Grey, 2015