Mit olvastam mostanában? – 2025, március

   Újabb hónap telt el, és megosztanám mit olvastam ez idő alatt (nem dúskáltam nekem tetsző olvasmányokban) – természetesen azokon a könyveken kívül, melyekről már írtam a blogban.

Kat Singleton – Fekete nyakkendők (Fekete nyakkendők 1)

Eredeti cím: Black ​Ties & White Lies, 2023

Kossuth Kiadó, 2025

   Bár a könyv egy sorozat első része, nagy valószínűséggel számomra ez az utolsó is. S azt is meggondolom, hogy valaha is olvasok még mást is a szerzőtől.

   Ez egy tucatkönyv. Olyan, amilyennel tele a könyvpiac: gazdag pasi-szegény lány kombó és tömény pornográfia, történet nem igazán van. Viszont van jó giccses végkifejlet, ami – gondolom – azt hivatott szolgálni, hogy az ember lánya meghatódjon, és kitörölje a gyönyör könycseppjeit szeme sarkából, hogy azt a mindenit, ez a pasi mi mindenre képes! Nálam ez nem jött be, hanem inkább nevetségesnek hatott az egész, hogy a valóságtól való elrugaszkodásról már ne is beszéljünk.

   A hősnő butácska, unalmas, de csodaszép, és nagyon tehetséges designer, akinek unalmas dolgokkal kell elvesztegetnie tehetségét. A pasi természetesen jóképű, karizmatikus és nagy farka van. Meg egy öntelt lepedőművész. Mert ez a sztereotípia a hasonló történetekben.

   Igazándiból valami teljesen mást vártam, amikor belefogtam, sajnos ez is egy olyan írás, ami nagyon esélyes az év legrosszabb olvasmánya címre.

Max Monroe – Nagypályások sorozat (Mr. Brooks, a rosszfiú – Mr. Kelly, a szerető – Mr. Lancaster, a csábító)

Álomgyár, 2025

  Volt egy mazochizmus-epizódom és ebben éltem ki. Igazándiból nem szoktam a szerzőpárostól olvasni, mert valamikor régen belefogtam egy könyvükbe, s a felénél abba is hagytam. Nem az én stílusom, nem az a zsáner, amiben szívesen olvasok. De mindenki megérdemel még egy esélyt, hiszen előfordult már, hogy szerzők stílust váltottak.

   Ez a sorozat annyira távol áll tőlem (hogy ne mondjam azt, hogy alpári és primitív), hogy nincs értelme külön-külön beszélni az egyes részekről. Aki az első részt olvasta, az az egész sorozatot olvasta, csak a szereplők mások.

   A férfi főhősök a sztereotípikus milliomos, dögös lepedőművészek – természetesen legjobb barátok –, a nők pedig ... hát arról inkább ne beszéljünk, mert nyelvezetükben a „ribanc” kötőszóként szerepel, s a napi testedzés szexuális tevékenységekben materializálódik – értsd: dugnak, mint a nyulak. Bár ez többnyire a sorozat minden szereplőjére érvényes.

   Az első rész még elfogadható volt, kis túlzással belefért a romantikus-erotikus zsánerbe, a második részben már taszító volt a nimfomániás hősnő és a mocskos szája, a harmadikban pedig annyira kilógott a lóláb, hogy fogalmuk sincs az orvosi hivatásról – a sürgősségi orvos nem egyenlő sem az ortopédussal, sem a sportorvossal, és egy orvos nem lót-fut naphosszat tűsarkú cipőben és feszes rucikban a munkahelyén –, de lelkesen írnak róla, hogy felénél abba is hagytam. Tehát ez befejezetlen maradt. Max és Monroe pedig azoknak a szerzőknek a listáját gazdagítja, akiket végleg leírtam, mert ez explicít pornográfia, bár az olvasás egy szubjektív folyamat, van aki spéci erre utazik.

Carley Fortune – Ez a nyár más lesz

Eredeti cím: This Summer Will Be Different, 2024

Magnólia, 2025

   Harmadik könyvem a szerzőtől, úgy tudom több nem is jelent meg magyar nyelven, legalább is eddig.

   A történet két dologról szól: barátságról és szerelemről. Barátságról két fiatal nő között, akik jókor találkoztak és egymás támaszai voltak, és melynek dinamikája most meg fog változni, mert a hősnő barátnője férjhezmegy. Szerelemről a baráti páros egyik tagja és a barátnő öccse között, amit titokban kell tartani. Ez a barátság dolog számomra kissé eltúlzott volt, olyannyira, hogy egy adot ponton az is megfordult a fejemben, hogy a hősnő talán több mint baráti érzelmeket táplálna haverinája iránt.

   A szerző kanadai, tehát adja magát, hogy a cselekményt is ebbe a környezetbe helyezze. Egészen pontosan a Prince Edward szigetre, amely ismerős lehet azok számára, akik olvasták Lucy Maud Montgomery Anne sorozatát. Egyébként a cselekmény során több utalás is történik a könyvekre, hiszen a szereplők nagy rajongói az Anne-könyveknek.

   Kellemes olvasmány, de senki életében nem okoz majd nagy viharokat.

Sarina Bowen – Éjszakai testőr (The Company 1)

Eredeti cím: Moonlighter, 2019

Könyvmolyképző, 2025

   Tipikus Sarina Bowen történet, aki ismeri a szerző írásait, az tudja mire várjon. Én furán viszonyulok a Bowenhez, mert vannak könyvei, amiket kedveltem és vannak olyanok is, amiket a tucatkönyv kategóriába sorolnék.

   Az Éjszakai testőr egy duológia első része – semmit nem tudok a folytatás megjelenéséről – és valószínűnek tartom, hogy a második részben a testvérpár másik tagja lesz majd a fókuszban. Az, akié tulajdonképpen „a cég”.

   Erről a cégről azért mondanék néhány szót, mert ez az én nagy dilemmám. Szóval a cég (aminek a nevét nem ismerjük), egy globális őrző-védő vállakozás. Szupertitkos, mert milyen menő már egy ilyen dolog. S ezt az szupertitkos és szupermenő céget egy apa-fia duó vezeti, s próbálgatják a család harmadik férfitagját is beszervezni. Namármost, ha te egy ilyen nagyívű vállalkozás tulaja vagy, akkor mi a búbánatért nevezed ki az öcsédet – aki hokis, és kifejezetten nem akar részt venni a cégben –, hogy egy ügyfeledre vigyázzon, csupán abból az indíttatásból, hogy gyermekkori barátok?

   Ez nem a bejövős Sarina Bowen könyv volt.

Susan Mallery – Testvérjátszma

Eredeti cím: The Sister Effect, 2023

Vinton Kiadó, 2025

   Nem is olyan régen arról is írtam egy könyv kapcsán, hogy mennyire jelen van az alkohol és az alkoholizálás a könyvek lapjain, s hogy mennyire nem kellene ezt reklámozni. Nos, Mallery könyvével megkaptam az ellenpólust, hiszen az egész történet központjában az alkoholizmus áll, ugyanis a történet hősnője alkoholista nővére lányát neveli.

   Természetesen van benne szerelem is, némi erotikával megfejelve. Csupán annyival, ami Mallerytől várható – értsd: inkább jelzés értékű –, mert a hősnő mellé jár a dögös pasi is, aki ugyan nem milliomos, de minden másban megfelel a mostanság divatos hős típusának.

   Ellentmondásos könyv, mert egyrészt keményen rugózik az alkoholizmus témáján, másrészt belemélyed a főhős magánéletébe is, ami mellett egy dél-amerikai szappanopera langyos esti mesének tűnhet.

   Nem túl izgalmas történet szenvedélybetegségről, családról, szerelemről. Egynek elmegy kategória.

Könyvmolyképző megjelenések – április, 2025

   Egy jó ideje már, hogy a Könyvmolyképző Kiadó szakított azzal a korábbi szokásával, hogy a friss megjelenéseket valamilyen könyves összeröffenésre tartogatja. Havonta frissül a kínálat, ez mindenkinek jó – különösen a pénztárcáinknak. 

   Többek között ezekkel a könyvekkel fog kirukkolni a Kiadó az idén áprilisban, már előrendelhetőek a webshopban. A kínálat változatos, aki kedvet kapott, hajrá!

Jules Verne – 80 nap alatt a Föld körül

   Verne egyik legsikerültebb és legnépszerűbb regénye, melyet mindenféle műfajban újra és újra feldolgoztak.

   A lebilincselő történet mindenki fantáziáját megmozgatja,a siker garantált. Pedig már szinte a legapróbb gyerekektől a felnőttekig mindenki tudja, mi történik: Phileas Fogg úr - az előkelő londoni Reform Club tagja - vállalkozik arra, hogy fogadásból 80 nap alatt körülutazza a Földet.

   A regény mégis olyan fordulatos, annyi mulatságos meglepetést tartogat, Verne olyan találóan jellemzi szereplőit, hogy az olvasók újra és újra megjutalmazzák magukat a kötet élményével. Nem csoda, hisz Phileas Fogg és Passepartout fantasztikus kalandokkal teli világ körüli útja sohasem pontosan ugyanúgy zajlik.

Mona Kasten – Save You – Megmentelek (Maxton Hall 2)

   Ruby Bell azt hitte, hogy James Beaufort és közte valami különleges szövődik. Soha nem érzett még ilyen erős érzelmeket senki iránt, sem ekkora fájdalmat, mint James árulása után.

   Másra sem vágyik, csak hogy visszakapja a régi életét, amikor még senki sem ismerte őt Maxton Hallban. Régebben a tanulmányaira támaszkodhatott, hogy oltalomra leljen, de az iskola már nem jelent számára menedéket. Hiszen már mindenhol Jamest látja. De a lánynak a kijelölt úton kell maradnia, különösen most, hogy az egyetem egyre közeledik, és aggódik, hogy mit hoz számára a jövő.

   Mindennek ellenére Ruby támogatni szeretné Jamest. A fiú küzd az apja elvárásaival, aki eltökélten azt akarja, hogy a fia vegye át a családi vállalkozást. Egy dolgot azonban Ruby világossá tesz: nem hajlandó megbocsátani Jamesnek. Nem hajlandó második esélyt adni.

   Miközben a harag és a szerelem harcot vív Ruby szívében, James mindent elkövet, hogy visszaszerezze a lányt. De vajon Rubynak lesz elég bátorsága ahhoz, hogy újra kockára tegye a szívét?

K. A Tucker – A Fate of Wrath and Flame – Harag és lángok sorsa (Sors és tűz 1)

   Romeria, a tehetséges tolvaj egy New York-i bűnszövetkezet hálójába gabalyodva, ékszerlopással foglalkozik. Ám mikor egy rejtélyes nő kardot ránt, és a szolgálatába állítja, Romeria elszakad eddig ismert világától, és egy hatalmi ellentétekkel, egymással hadakozó tündetársadalmakkal és elementáris mágiával teli birodalomba csöppen.

   Az árulással vádolt tünde hercegnő testében magához térve Romeria hamar ráébred, hogy egy veszedelmes összeesküvésbe keveredett, a valódi kilétét pedig mindenáron titokban kell tartania... különösképp Zander király, vagyis a hercegnő jegyese előtt, aki történetesen gyűlöli őt. Romeria kénytelen eljátszani a szerelemittas hercegnőt, miközben a vonakodó páros együtt igyekszik lerántani a leplet a körülöttük kibontakozó veszedelemről. De ahogy az ellenségeik egyre közelebb férkőznek – és míg Romeria a király iránt fellobbanó érzelmeivel küzd –, elérkezik az ideje, hogy megtudja, ki is ő valójában…

Mike Omer – Vérnél is sűrűbb (Zoe Bentley 3)

   Egy gyilkos, aki az áldozata vérét issza?

   Zoe Bentley, az FBI profilozója és Tatum Gray ügynök azt hitték, már mindent láttak, de ennek a fiatal nőnek a barbár meggyilkolását nehezen emésztik meg.

   Nem számítottak rá, hogy ezen az ügyön fognak dolgozni. Ám a vámpirizmustól eltekintve a gyilkos módszere kísértetiesen hasonlít egy sorozatgyilkoséra, akit jól ismernek. Ő pedig nem más, mint Rod Glover, aki gyerekkora óta üldözi Zoet. A helyszínelés során kiderül, hogy a gyilkosság valóban az ő műve, ám váratlan döntést hozott, hogy a beteges célját elérje.

   Zoe frusztrációja egyre nő, miután egy újabb nő kerül elő holtan, akinek szintén ittak a véréből – egy harmadik nőt pedig elrabolnak. Az idő rohan, de Zoe tudja, hogy Glover húsz éve tartó, veszedelmes színjátékának csúcspontja a saját halála lesz. Ahhoz, hogy megállítsa Glovert és kegyetlen társát, mélyen el kell merülnie a gyilkos indítékaiban, miközben tudja jól, hogy újabb áldozatai lehetnek ennek a sötét szomjúságnak.

Parker S. Huntington – Darling Venom – Keves Méreg

   „Nem kellett volna azon a tetőn lennem Valentin-napon. Kellan Marchettinek, az iskola ügyeletes csodabogarának sem. Akkor találkoztunk, amikor mindketten véget akartunk vetni az életünknek. Tragédiáink szakadt szálai összefonódtak, és egy valószínűtlen kötelékké sodródtak egybe. Úgy döntöttünk, nem ugrunk, és megegyeztünk, hogy amíg be nem fejezzük az iskolát, minden Valentin-napon találkozunk. Mindig ugyanakkor. A tetőn.

   Két nyugtalan lélek. Három évig tartottuk magunkat az ígéretünkhöz. A negyediken Kellan döntött, véget vet az életének, a következményeit pedig nekem kellett viselnem. Amikor azt hittem, a mi történetünk véget ért, elkezdődött egy másik.

   Azt mondják, minden szerelmi történet ugyanolyan, csak más az íze. Az enyém méreggel és szégyennel teli volt, és skarlátvörös sebhelyek tarkították.

   A nevem Charlotte Richards, de hívnak Méregnek is.”

Renee Carlino – Before We Were Strangers – Mielőtt idegenek lettünk

   A Zöld szemű tündérkének:

   Majdnem napra pontosan tizenöt éve, hogy megismertelek a New York-I Egyetem koleszában. Azt mondtad, seperc alatt igaz barátok lettünk, de én szeretném azt hinni, hogy ennél jóval több volt köztünk. Akkor voltunk a legboldogabbak, amikor minden időnket annak szentelhettük, hogy magunkra találjunk a zene, a fotózás vagy a kóborlásaink révén, és még egy csomó hülyeségben, amivel egy kis pénzt szerezhettünk. Ez éltetett minket. Abban az egy évben sokkal többet tanultam magamról, mint korábban bármikor.

   Mégis, valamiért teljesen szétesett az egész. A diplomaosztó után én elutaztam Dél-Amerikába, hogy a National Geographicnak dolgozzak. És amikor hazajöttem, te már sehol sem voltál.

   Egy hónapja viszont, sok-sok év után először, megláttalak valahol. Szerda volt. A metróra vártál, a cipőd sarkán hintáztál a biztonsági sáv vastag, sárga vonalán. Sajnos túl későn ismertelek fel, mert akkor már el is tűntél. Megint. Pedig kimondtad a nevemet, leolvastam a szádról. Legszívesebben megállítottam volna a vonatot, csak hogy köszönhessek neked. Ahogy megláttalak, a fiatalságom összes érzése és emléke feltolult bennem. És folyton azon töprengek, milyen lehet most az életed. Lehet, hogy teljesen őrültség, de nem lenne kedved meginni velem valamit? Szívesen meghallgatnám, hogy mi történt veled az elmúlt tizenöt évben. – M.

Scott Westerfeld – Specials – Különlegesek (Csúfok 3)

   A Különleges Körülmények Ügyosztálya: ezektől a szavaktól Tallyt taszító, lázadó csúf napjai óta kiveri a víz. Régen a Különlegesek csupán fenyegető szóbeszédként léteztek, félelmetesen szépet, veszélyesen erőset és lélegzetelállítóan gyorsat is jelentve. Egy hétköznapi Szép leélheti az életét úgy, hogy soha nem találkozik Különlegessel. Tally azonban sosem volt hétköznapi.

   Most pedig egyik napról a másikra maga is közéjük tartozik: feltuningolt harci gépezet, melynek célja, hogy a Csúfok nyugton, a Szépek pedig bután maradjanak. Az erő, a sebesség és gondolkodásának gyorsasága és tisztasága jobb érzés, mint bármi, amire Tally vissza tud emlékezni. Általában.

   Azonban szívének egy aprócska csücske még mindig emlékszik valami többre. Ezt mégis könnyű elhessegetni, amíg Tallynek fel nem ajánlják a feladatot, hogy irtsa ki véglegesen Újfüstös lázadóit. Végül nincs más választása: hallgatni kénytelen arra az apró, halk szívdobbanásra, vagy véghez vinni a feladatot, melyre beprogramozták. Akárhogy dönt is, Tally világa soha többé nem lesz már a régi.

   Scott Westerfeld nemzetközi bestsellersorozatának harmadik kötete.

Amor Towles – Az udvariasság szabályai

   1937 utolsó éjszakáján a huszonöt éves Katey Kontent egy másodosztályú Greenwich Village-i jazzbárban ül, ahol merő véletlenségből Tinker Grey, a jóképű bankár foglal helyet a szomszédos asztalnál. Ez a sorsdöntő találkozás és annak megdöbbentő következményei Katey-t a New York-i társadalom legfelsőbb rétegeibe repítik, ahol nem sok mindenre támaszkodhat, csak a bátorságára, a szellemességére és a hidegvérére.

   Towles szépirodalmi igényű prózájában az identitáskeresés, az osztályharc, a szerelem, az árulás, a karrierépítés, a barátság, a társadalmi felemelkedés és a lecsúszás izgalmas témáit járja körül.

   A regényt 2024-ben a New York Times olvasói a 21. század 100 legjobb regénye közé választották!

Mason Deaver – I Wish You All the Best – A legjobbakat kívánom neked

   Amikor Ben De Backer bevallja a szüleinek, hogy nem bináris, ők azonnal kidobják az otthonából a januári fagyos éjszakába. Ben még a cipőjét sem veheti fel…

   Kénytelen a nővérétől segítséget kérni, akit már tíz éve nem látott. Végül Hannah-hoz és a férjéhez, Thomashoz költözik, akivel Ben korábban még csak nem is találkozott.

   Ben szorongását a szülei elutasítása csak súlyosbítja, emiatt csupán Hannah, Thomas és a terapeutája előtt vallja be önmagáról az igazat, az új iskolájában pedig szeretne beolvadni a háttérbe.

   A próbálkozása viszont meghiúsul, köszönhetően Nathan Allannek. A kedves, vicces és karizmatikus srác ugyanis úgy dönt, hogy a szárnyai alá veszi Bent.

   Ahogy kettejük barátsága egyre szorosabbá válik, az egymás iránti érzéseik is változni kezdenek... Ben azonban tele van félelemmel. Mi lesz, ha Nathan nem fogadja el őt annak, aki?

Lynn Painter – A boldogító soha!

   Amikor Sophie Steinbeck közvetlenül az esküvője előtt megtudja, hogy vőlegénye ismét megcsalta, mindenáron le akarja fújni az esküvőt. Ő maga nem meri bevállalni, ezért egy hivatásos tiltakozó személyében érkezik a segítség, akinek az a feladata, hogy megjelenjen az esküvőkön, és kimondja, amit (általában) egyetlen pár sem akar hallani a szertartáson: „Tiltakozom!”

   A lefújt esküvő estéjén Sophie jobban megismeri Max, a hivatásos tiltakozó munkáját: a férfi megmenti az embereket attól, hogy elpazarolják az életüket. Miközben Sophie és Max egyre több időt töltenek együtt, szinte észrevétlenül értékelik át a szerelemről alkotott elképzeléseiket.

Kossuth, 2025

Eredeti cím: Happily Never After, 2024

   Lynn Painternek több könyve is megjelent már magyar nyelven, tehát stílusa és munkássága nem éppen ismeretlen a magyar olvasók számára. Nekem ez a negyedik könyvem tőle, tehát nem olvastam az összes magyar nyelven megjelent írását, és angolul sem vettem kézbe semmit.

   Ha őszinte akarok lenni, akkor fenntartásokkal fogtam neki az olvasásnak, mert az előzőleg olvasott három könyv közül (Véletlenül Amy, Mr. Téves Szám és a folytatása a Szerelemi fogadás) egyet kedveltem, kettőt nem. Illetve nem is az, hogy nem kedveltem, mert nem volt rossz, csak épp nem került be a valamikor újraolvasom vég nélküli listára.

  A boldogító soha kellemes meglepetés volt. Sőt! Nagyon kellemes. Vicces volt, tele volt szellemes párbeszédekkel, helyzeti komikummal, és nagyon színes, nagyon szerethető szereplőkkel.

   „– Nem hordasz kontaktlencsét? – kérdeztem.

   – Utálom a kontaktlencsét – felelte, de fel sem nézett az étlapról. – Inkább hordok mindig szemüveget.

   – Kivéve ma este…?

   Felnézett, és vállat vont.

   – Nem igazán passzolt a ruhámhoz.

   – De akkor… láttál te egyáltalán az esküvőn?

   – Nagyjából – bökte ki, hogy lerázzon, és visszatért az étlaphoz.”

   A történet rém egyszerű és ettől jó, mert nem terheli az ember lányát felesleges drámákkal. A hősnő, Sophie Steinbeck (igen, Steinbeck, mint az író), esküvőjére készül, mikor rájön, hogy vőlegénye és egyben munkatársa is, ismét megcsalta. Mivel nem akarja apját bajba keverni – aki a vőlegény apjának alkalmazottja –, nem mondhatja le csak úgy az esküvőt, ezért barátnője alkalmazza a főhőst, Maxet, hogy amikor a pap a szertartás ideje alatt felteszi az ominózus kérdést, hogy ismer-e valaki olyan okot, ami miatt Sophie és Stuart nem házasodhatna össze, akkor Maxnek tiltakoznia kell. És ez meg is történik, Sophie megússza házasság nélkül, Max – aki a "tiltakozást" csak hobbiból űzi – pedig megkapja a csekket és ennyi.

   Csakhogy Maxnek megtetszik Sophie és nem tudja elfelejteni az esküvő utáni éjszakát, amikor a lánnyal és annak koszorúslányával kiürítették a bárszekrényt beszélgetés közben. Ezért hónapokkal később Max felhívja Sophiet és felajánlja a társulást, amit meghiúsult esküvője utáni alkoholgőzös állapotba Sophie is emlegetett. Így indul el Sophie és Max kapcsolata, és mindenki nagyon jól tudja hogyan fog végződni. De amíg eljutottam a boldog végkifejletig, én szenzációsan szórakoztam, mert millió dolog történik.

   Ebben a történetben nincsenek nagy drámák, csupán kicsikék. Ugye, azt már említettem, hogy Sophie miért hátrál ki az eljegyzésből, viszont Maxnek is van a múltjában egy ex, akiről nem is nagyon akar nyilatkozni. És Maxnek vannak szülei is, akik semmit nem akarnak jobban, mint fiúkat a házasság kötelékében látni. Mint ahogy Sophienak is van főnöke, aki a visszavonulást fontolgatja, s helyére Sophie sikeresen pályázhatna, ha lenne kiegyensúlyozott magánélete is a munka mellett. Mert Sophie életét két idős albérlővel (tündériek!) és két macskával osztja meg, akiket anyja kebelbarátnőiről nevezett el. Sophie és Max társulása milyen jól jön megoldani mindkét helyzetet, ha egy kicsit rájátszanak.

   Ez egy romantikus komédia, s mint olyan senki világát meg nem fogja rengetni, de nagyon szórakoztató. Mondanom sem kell, hogy egyik főhős sem akar kapcsolatot a másikkal – meg mással sem –, annak ellenére, hogy bevallottan nagyon erős kettejük között a kémia. Mi több, Sophie a szerelemben sem hisz. De semmi nem akadályozza meg majd a boldog végkifejletet.

   Azt is pontoztam, hogy ez nem egy instant szerelem volt, hiszen hónapot telnek el, míg Max megkeresi Sophie-t, s előbb üzleti kapcsolatban vannak, ami lassan alakul át barátsággá, majd szerelemmé, ami ellen mindketten kapálóznak, különösen Sophie.

   Van benne néhány érzéki jelenet is, pont annyi, amennyi kell, nagyszerűen megoldva, mert jelzi azt, hogy mi történik, de nem feszegeti a pornográfia határait.

   Ez egy nagyon szerethető, könnyen olvasható történet, az a bekuckózós fajta. De ízlések és pofonok...

Elsie Silver – Powerless – Védtelen

   Chestnut Springs 3

   Két gyerekkori jóbarát. Két összetört szív.

   Az egyik azonnal útnak ered, hogy elszökjön – és ennyiben kellett volna maradnia a dolognak.

   Jasper Gervais a rajongói szemében egy szívdöglesztően jóképű, tehetséges hokikapus a tévéből. De Sloane-nak mindig is az az elveszett, szomorú szemű kisfiú marad, akinek aranyból van a szíve.

   A férfi, akit titokban mindig is szeretett.

   Így amikor az esküvője napján az élete darabokra hullik, érthető, hogy Jasper lép közbe, és menti meg Sloane-t. Amikor pedig Jasper világa omladozik, a lány viszonozza a szívességet.

   Minél több időt töltenek együtt, annál világosabb, hogy Jasper már nem csak barátként tekint Sloane-ra. És nem is barátként érinti meg. Annyi év után még mindig ő az, aki a lány szemében megtestesíti mindazt, amit valaha akart, és amiről már lemondott.

   De az érzelmek bonyolult dolgok. Jasper fájdalmas múltja és Sloane jelene körül nem ül el a vihar.

   Lehet, hogy Jasper Gervais úgy viselkedik, mint aki akarja Sloane-t, de az elmúlt évek alatt annyiszor utasította el őt, hogy most már bizonyítania kell.

Kossuth, 2025

Eredeti cím: Powerless, 2023

   Elsie Silver kanadai írónő Chestnut Spring sorozata harmadik részéhez érkezett – már ami a magyar nyelvű megjelenést illeti, mert angol nyelven van még belőle.

   Vegyes érzéseim vannak az egész sorozattal kapcsolatban. Az első részt (Flawless – Hibátlan) kedveltem. Nem voltam oda s vissza tőle, de olyan „egynek elmegy” módon tetszett. A következő (Heartless – Szívtelen) már cikisebb volt, igazándiból végig sem olvastam, annyira untatott. Amúgy is borítékolható volt a vége. Éééés akkor most itt van ez a harmadik rész, ami tulajdonképpen nem is az Eaton-család férfiairól szól, mint az első két rész, de mégis, mert a férfi főszereplőt több mint vérségi kötelék köti a családhoz – de erről majd később. Előre bocsátom, hogy ez a rész sem volt jobb az előzőnél, s csupán azért olvastam végig, mert utaztam, és sok időt töltöttem repülőn-repülőtéren. És mert más könyv nem volt kéznél.

   A két főhős – Sloan és Jasper – története és barátsága kamaszkorban kezdődik. Sloan (vagy Sunny, ahogyan Jasper szólítja) az előző két részből megismert Eaton fiúk unokatestvére, és nagyon közel állnak egymáshoz, azzal a különbséggel, hogy Sloan anyja „jól” ment férjhez, és a család dúsgazdag Eatonékhez képest, akik maguk sem szegények. A történet jelenében Sloan balerina és érzéketlen apja által elrendezett esküvőjére készülődik, és természetesen olyan szép, hogy hozzá hasonlót nem hordott még hátán a föld. Sloan egész életében szerelmes volt Jasperbe, aki hosszú ideig csak fogadott unokahúgát látta benne.

   Jasper Gervaist Eatonék kamaszkorban fogadták be, amikor szülei elhagyták Chestnut Springst, a sebzett kamaszt hátrahagyva (ezért vannak jelen a korábbi részekből megismert Eatonok az egész történetben). Jasper hokikapus – mi is lehetne más, hiszen a történet Kanadában játszódik –, természetesen szexi, dögös és elköteleződés-fóbiás, aminek okát több módon is meg tudja magyarázni. És néha rohadtul szemét tud lenni.

   Sloan meglóg az oltár elől, ebben Jasper segíti, és igazándiból az egész Eaton-klán. Komoly oka van rá, amit nem fogok részletezni, kiderül olvasás közben. S természetesen az Eaton-farmon húzza meg magát hetekig, ahol Jasperrel folyamatosan kerülgetik egymást.

   Eddig a pontig még élveztem is a történetet, de elindulnak egy szénaszállító utazásra, amely tömény szexbe torkollik. Természetesen, miután ismét hosszasan kerülgették egymást – sok mellébeszélés, még több sikamlós célozgatás, akarom-nem akarom, megteszem - nem teszem játék. Ez a tömény szex nemcsak részletes, hanem nagyon hoooooooooosszú leírást is kapott. S mivel ez egy váltott szemszögű történet, kvázi kétszer kaptam meg ugyanannak a helyzetnek a leírását. Semmi gond, az ember lánya átlapozza, ha unja, viszont ami igazán zavart az az volt, hogy a dögös-szexi hokikapusról kiderült, hogy domináns. Mondja ő. Amúgy annak, amit Jasper előad, éríntőlegesen sincs köze a domináns-alávetett szerephez, Jasper csak kontroll-mániás. És némiképp kényszeres is.

   Hogy mi lesz a vége a történetnek, azt mindenki könnyen kitalálja, hiszen a boldog végkifejletről szólnak az ilyen erotikus-romantikus történetek. Csakhogy az ígéretes fülszöveg és kezdet után a történet ellaposodott, unalmassá vált a rengeteg belső monológ és a tömény lelki nyomor miatt, amit a szerző abszolút kimaxolt.

   A szereplőket sem szerettem. Jasper a sablonos dögös-szexi, gazdag pasi, akiért bomlanak a nők, tele lelki problémákkal, amiken folyamatósan rugózik. Ezek néhánya érthető is, és hatással voltak jellemfejlődésére, de annyi év után ideje lett volna felnőni és néhány dolgot elengedni. Sloan pedig a történet nagy részében egy gyáva nyúl, aki egész életében azt tette, amit a zsarnok apuci mondott neki, s mikor végre azt tette amit akart, s meglógott az esküvőjéről, akkor hetekig nem képes szembenézni tettei következményeivel és a családjával. 

   Az egyetlen szereplő, aki megmosolyogtatott és nagyon bejött az Harvey volt, az Eaton család pátriárkája. A többiek két kategóriába sorolhatóak: a nyálasan túlgondoskodó férfiak, és a mindenre az alkoholban kereső megoldást kereső női szereplők.

   Erről jut eszembe, hogy a könyvekben már annyi mindenért szálltak síkra, de az alkohol még mindig állandó szereplője szinte minden írásnak. Értsd: női, férfi vagy vegyes baráti társaságok jól leisszák magukat, ha valami bajuk van. Akkor is ha nem.

   Unalmas volt, vontatott, tömény dráma, és semmi újat nem hozott a többi hasonló íráshoz képest. Mi több, a vége annyira összecsapott volt, mintha írója beleunt volna az egészbe, és gyorsan összedobott egy abszolút hihetetlen és giccses happy endet.

   Nekem ez nyilvánvalóan nem jött be, és a felejtős kategóriába sorolom, annak ellenére, hogy nagy rajongója vagyok a sport-románcoknak. A minőségi sport-románcoknak. Ez nem volt az. Még meggondolom a folytatásokat, ha egyáltalán lesznek magyar nyelven – angolul semmiképpen nem fogok neki, nem ér ez annyit.

Jenny Holiday – Grófi utazás

   Grófi utazás 1

   Még ​egy grófnak is szüksége van hűséges barátokra, és Archibald Fielding-Burton, Harcourt grófja szerencsésnek tartja magát, amiért neki kettő is van. Az éves kirándulás, amelyre Archie a legjobb barátaival, Simonnal és Effie-vel szokott elutazni, szent helyet foglal el mindegyikük naptárában. Idén Archie különösen vágyik rá, hogy elszabaduljon, mígnem sürgős levél érkezik a család egy régi barátjától, aki azért könyörög, hogy Archie segítsen megelőzni egy fenyegető botrányt. A kaland hirtelen női útitársakkal bővül, mivel meg kell menteniük Archie gyerekkori barátait, Clementine és Olive Morgant.

   Ez… bonyolítja a dolgokat. A felnőtt Clementine, bár ugyanolyan őszinte és üdítő, mint amilyenre Archie emlékszik, mégis különbözik attól a vad, szeles lánytól, akit ismert. Bonyolult és meglepő… és makacsul ellenzi a házasságot, amit Archie – olyan okokból, amelyeket nem is mer túl alaposan megvizsgálni – egyre bosszantóbbnak talál.

   Aztán Clem illetlen és igazán elragadó ajánlatot tesz, arra kérve a férfit, hogy mutassa meg neki a hitvesi ágy örömeit, mielőtt megállapodik a vénleányi élet mellett. És miféle úriember lenne, ha visszautasítana egy hölgyet?

Gabo, 2025

Eredeti cím: Earls Trip, 2024

   Kellemes meglepetésként ért, hogy hosszú idő után a Gabo Kiadó ismét megörvendeztette a történelmi romantikus írások kedvelőit egy újabb történettel.

   A fülszöveg és a zsáner csalogatott, tehát akartam ezt a könyvet, annak ellenére, hogy számomra a szerző neve teljesen ismeretlen volt. Másoknak minden bizonnyal nem az, hiszen angol nyelven számos írása jelent már meg, az igaz, hogy ebben a zsánerben ez az első, s remélhetőleg több is követni fogja. Már csak azért is, mert a Grófi utazás egy sorozat indítókötete – feltehetően három részből fog állni, tekintve a grófok (vagy leendő grófok) számát –, és következő része az idén jelenik meg, természetesen angol nyelven. Tehát a magyar változatra még egy kicsit várni kell, ha egyáltalán tervezi a kiadó.

   A történet rém egyszerű: van egy grófi hármas – bár egyikük még csak vikomt, de grófi cím vármányosa –, akiknek barátsága és bajtársiassága még az iskola padjaiban kezdődött. S ez a barátság nem szakadt meg akkor sem, amikor véget értek a tanulóévek, hanem minden év őszén együtt mennek egy két hetes utazásra – az úticélt felváltva választják meg –, ahol a saját szabályaik szerint viselkednek... vagy nem. Ez a „grófi utazás”.

   A hármas tagjai különbözőbbek már nem is lehetnek. Archibald (a történetben többnyire Arch vagy Archie, annak függvényében, hogy éppen ki szólítja meg) diszlexiás – bár ez így soha nem hangzik el (íródik le a történetben), viszont a tüneti leírás ennek felel meg –, és ettől valahogy kevesebbnek érzi magát. Pluszban állandó jelleggel demenciás anyjának hogyléte foglalkoztatja. Simon teljesen el van merülve a parlamenti tevékenységekben, s ha nem épp a hazát akarja megváltani, akkor eszméletlen mennyiságű sajtóterméket fogyaszt, ha kell, ha nem. Effie pedig egy művész hajlamú piperkőc, aki szinte kizárólag feketét visel. Kacérkodik a festészettel, verseket ír, melyeket álnéven jelentet meg egy női magazinban. Igazi különc, bár mindhárman azok a maguk módján.

   Nos, ez a fess grófi trió a szokásos őszi utazására indul, amikor utoléri őket Archie birtokszomszédjának levele és felborítja a terveiket. Archie nem kedveli Morgan bárót, aki annak idején apja barátja volt, de mivel Clementine (Clem, vagy Clemmie, ahogyan a történet során szólítják) gyermekkori pajtása, beleegyezik, hogy segít a beteges bárónak, s barátai vele tartana.

   Az történt ugyanis, hogy a Morgan báró kisebbik lánya, Olive, megszökött nővére vőlegényével, a felbőszült ara pedig egymaga a nyomukba eredt. Ez pedig egyenlő mindkét lány tönkretételével és a társadalmi kitaszítottsággal. Clemmie ezt nem is bánná, hiszen soha nem akart ferjhezmenni, most is csak a kétszínű és radikális vegetáriánus elveket valló vőlegénye tévesztette meg, akinek viselkedése gyökeresen megváltozott az eljegyzés után.

   Az ember lánya azt gondolná, hogy ez a lányok utáni hajsza úgy jó hosszan eltart majd és izgalmas lesz, de téves! A két Morgan lányt nagyon gyorsan kiszabadítják a hozományvadász férfi karjai közül, a továbbiakban arról a két hétről lesz szó, amit a grófi utazás résztvevői a Morgan lányok társaságában tölt el egy lepukkant udvarházban, melynek során Archie és Clemmie ismét közel kerül egymáshoz, és körvonalazódna is a boldog végkifejlet, ha Clemmie nem ismételné folyamatosan, hogy nála a házasság nem játszik, mert... A lány számtalan okot felsorol, s mindig azt dobja be, amit éppen megkíván a helyzet.

   Mit mondjak? Egy nagyon bíztató kezdet után a történet ellaposodott. Itt-ott még megcsillant a történet kezdetén is fellelhető humor, s ez tette némiképp élvezhetővé. Igen, érintett egy csomó fontos és mindig aktuális témát: a baráti és családi kötelékekeket, az egymásra figyelést, az állatvédelmet, hiszen Clemmie pontosan azért vegetáriánus (bár szerintem inkább vegán), mert gyűlöli az állatok megölését és egyben a vadászatot is, ami Archie kedvenc szórakozása. Szó esik még a demenciáról, a diszlexiáról, és mindenről ami ezekkel jár. S talán ez a baj. Túl sok mindent akart egyetlen könyvbe belesűríteni, s ez bizony rontott az élvezhetőségen. Mint ahogy a hosszú leíró részek, a még hosszabb belső monológok, és a néhol fellelhető következetlenségek sem segítettek. A kevesebb néha több. Az viszont pozitív dolog, hogy a történet háromnegyed részéig nincs benne erotika.

   Ez egy erős közepes történet volt. Illetve nem is a történettel van baj, hanem a felhasznált megoldásokkal, mert ebből sokkal többet lehetett volna kihozni, ha nem rugózik fokozottan minden szereplő lelki nyomorán.

   Viszont kaptam egy szenzációs fordítást Tóth Gizellától, ami azt jelenti, hogy nyugodtan a cselekményre koncentrálhattam, és nem azon kellett filóznom, hogy ez a nyakatekert mondat vajon hogyan hangzott eredetiben.

   Bár nem ájultam el tőle, azért szívesen olvasnám a folytatást is magyar nyelven, vagy esetleg egy kortárs művet Holiday tollából, hiszen bőven van miből válogatni.

   Kedvenc idézetem:

   "Miért kell a családot a vérségi kötelék alapján meghatározni? ... Miért nem alakíthatjuk ki a saját családunkat úgy, hogy hasonlóan gondolkodó emberekkel vesszük körül magunkat? Olyan emberekkel, akik értékelnek minket?"