2021. december 13., hétfő

Adventi blogturné 2021 – Ashley Carrigan: Karácsonyi recept



   „Van a csoda... Karácsony csodája. Amire várunk. És ami teljesedik. De ez a csoda nem a színes szalagokkal átkötött dobozokban rejlik. Nem a feldíszített zöld fenyő alatt találod. Ezt a csodát másutt kell keresni, másutt lehet megtalálni. Ez a csoda a kedves szavakban, őszinte, szívből jövő kívánságokban, szerető érzésben érkezik. És kell ennél nagyobb ajándék? A következő háromszázhatvanöt napban ezek kísérnek, ezek adnak erőt. Nem a csomagokban lapuló tárgyak, hanem csakis ezek. Csak ezek... Ez a karácsony csodája.”

   Mi, a Blogturné Klub tagjai hiszünk ebben a csodában, és abban is, ha felidézzük a régmúlt idők karácsonyait, rájövünk, hogy a kis apróságok adják a legbensőségesebb boldogságot. Hisz nem az ajándék mérete a fontos, hanem az, akitől kapjuk.
   A karácsony a szeretet ünnepe. A legtisztább emberi érzelemé.
   Nem kell hozzá pénz, elég egy érintés, hang, mosoly, vagy néhány egyszerű, kedves szó. A szavaknak pedig ereje van! Ezért most egy rendhagyó, karácsonyváró turnézásra invitálunk Benneteket!
   Korábbi turnéink során megtapasztalhattátok: a csoda bizony létezik. Életre keltek a könyvek, megelevenedtek szereplőik, hangot kaptak szerzőik, az elképzelhetetlennek vélt találkozások és kívánságok pedig beteljesedtek! Láthattátok, kedvenceitek miként várják és töltik az ünnepeket, s milyen üzeneteket küldenek egymásnak. Idén viszont úgy gondoltuk, hogy egy best of válogatással lepünk meg benneteket: visszahozzuk a számotokra legkedvesebb tartalmakat.
   December elsejétől egészen szentestéig minden nap valami új meglepetéssel kényeztetünk benneteket. Lesznek könyvajánlóink, zenelistáink, ínycsiklandó receptjeink, de újra elkalandozunk kedvenc karaktereink világába is, ahonnan meg sem állunk az őket életre keltő szerzők kedves üzeneteiig, amik érkezhetnek írott- vagy akár képi formában is. S ha mindez nem lenne még elegendő, akkor megsúgjuk: egy igazán exkluzív meglepetés is lapul a puttonyunkban. Ráadásul instagram oldalunkra is érdemes lesz felnézni.
Apropó puttony! Ha egy kicsit közelebb merészkedtek, és vettek bele egy gyors pillantást,    láthatjátok, mennyi kincs lapul még benne: sok-sok könyv, ami csak és kizárólag arra vár, hogy szebbé tegye a karácsonyotokat.
   Tárd hát ki szívedet, kedves olvasó, és engedd, hogy a boldogság melege átjárjon.




   Karácsony. A születés, a szeretet, a család ünnepe. De a nagy fényes ünnep nem mindenki lelkében van jelen varázsütésre a naptári dátum beköszöntével. Különösen azoknak nem, akik egyedül töltik, legyen az saját elhatározásból, vagy körülményeik miatt. Amikor leülsz a karácsonyi vacsorához szeretteid körében, egy pillanatra gondolj azokra, akiknek mindez nem adatik meg.
   A mai állomáson Ashley Carrigan az ünnephez kapcsolódó történetét olvashatjátok, melyet csak és kizárólag a Blogturné Klub Adventi blogturnéjára írt. Köszönjük!



Karácsonyi recept: Végy két üveg bourbont...




   A kínai boltos alig várta, hogy kifizessem a vásárolt árut és menjek már a dolgomra. Karácsonyeste nyolckor csak a hozzám hasonló futóbolondok és a magányos farkasok voltak olyan elvetemültek, hogy még utolsóként beszédültek az üzletbe. Odakint zuhogott a porhó és minden érző szívű ember otthon a családja és a szerettei körében ünnepelte a szentestét.
   Fogtam a szatyromat és kiléptem az utcára, a boltos pedig sietve rázárta mögöttem az üzlet ajtaját. A csípős hideg azonnal befurakodott a kabátom alá és megdermesztette a combomat. Óvatos léptekkel tipegtem a síkos járdán a kocsim felé. Szinte nem is volt forgalom, se autók, se járókelők nem hömpölyögtek az utcán, mindenütt csak a szakadó hó és a puha csend. Ebben a városban ritkán tapasztalni ilyent. A szatyorban élesen csörömpöltek az üvegek és zörögtek a chipszes zacskók. Komoly felszereléssel készültem a karácsonyi vacsorára. Nem terveztem háromfogásos menüt, se ünnepi lakomát, csak tévénézéssel egybekötött alkoholos bódultságot, némi rágcsálnivalót, míg álomba zuhanok.
   Mielőtt odaértem volna a kocsimhoz, észrevettem az alakot a járda szélén. Jó magas férfi volt, bokáig érő fekete bőrkabátban. Egyik bakancsos lábát térdből kicsit behajlítva a magas betonszegélyen támasztotta és dohányzott. A cigarettafüst a kifújt párával együtt az arca körül táncolt eltakarva a vonásait. Fényes fekete hosszú haja a gallérjára omlott és elázott a hótól. Az egész testbeszéde azt ígérte, hogy meg fog szólítani, mintha rám várna. Kénytelen voltam elhaladni előtte, mivel közvetlenül a kocsim hátuljánál ácsorgott. Úgy tettem, mintha rá sem hederítenék. Ahogy odaértem, fellépett a járdára és utolsót szippantva elhajította a cigarettát. Ahogy kiegyenesedett még magasabbnak láttam.
   

– Jó estét! – szólított meg.
   Rá sem néztem úgy haladtam tovább.
   – Miért fosztod meg magad az ünnep szépségétől, a melegétől? – kérdezte, ahogy utánam fordult.
   Meglepetésemben ránéztem. Egy térítő. Remek!
   – Parancsol?
   Az üzletek kirakataiban villogó karácsonyi világítások fénybe vonták az alakját és ettől egyszeriben fura érzésem lett, mintha egy mesebeli királyt látnék magam előtt.
   – Az a két üveg bourbon lesz a társaságod ma este? Nem szomorú ez egy kicsit?
   Honnan a fenéből tudja, hogy mi van a szatyorban? – gondoltam ingerülten.
   – Hagyjon békén! Nem térek meg és nem érdekel a vallásos maszlag.
   Elfordultam és kinyitottam a kocsiajtót, beraktam a szatyrot az ülésre. Naná, hogy az üvegek újból árulkodóan összekoccantak. A pasas amolyan ugye megmondtam pillantással lesett a szemöldöke alól. Megkerültem az autó elejét és beülni készültem. Mire felnéztem, már ott állt mellettem. Jóvágású arcát élesen megvilágította a lámpaoszlop fénye.
   – Szeretnék komolyan beszélgetni veled – mondta.
   – Menjen innen! Ne zaklasson! Figyelmeztetem, fegyver van nálam!
   – Tudom. Egy Glock tizenhetes és egy kés. Nem lesz rájuk szükséged, nem akarlak bántani. – Hogy nyomatékot adjon a szavainak, megadóan feltartotta a nyitott tenyerét.
   Lendületesen beültem a volán mögé és becsaptam az ajtót, majd sietősen beindítottam a kocsit. A férfi tett egy lépést hátra, nehogy a lábára guruljak nagy igyekezetemben, ahogy elindultam. A visszapillantó tükörből láttam, ahogy ott áll a zuhogó hóban és utánam néz.

   Alig vártam, hogy hazaérjek a jó meleg lakásomba és bezárkózhassak. Az előtérben levettem a kabátot, csizmát és kirázogattam a megolvadt havat a hajamból. A nappaliban puha fények világítottak a kicsi feldíszített karácsonyfa fényfüzérei jóvoltából. Belebújtam a meleg papucsomba és a szatyrot a konyhába vittem, ott a pultra állítottam a két üveget. Jól van fiúk! Mindjárt kezdünk.
   Mozgást érzékeltem a szemem sarkából, és amikor odanéztem kis híján sikoltottam. A fekete hajú férfi ott állt az ajtófélfának támaszkodva, kezei a kabátja zsebében és gunyoros arccal nézett rám.
   – Hogyan jött be?!
   Történetesen emlékeztem, hogy bezártam az ajtót, a lakásom pedig a tizenkettediken volt, így nem mászhatott be az ablakon. Ám minél tovább bámultam őt, annál gyanúsabb kezdett lenni, hogy talán eltájoltam magamat. Volt benne valami különös, valami nem átlagos.
   – Hívom a zsarukat – figyelmeztettem és a táskámhoz vágtattam, kikaptam a mobiltelefonomat, hogy demonstráljam, komolyan is gondolom a fenyegetést.
   – Csak tessék! – intett kedélyesen, ahogy bárminemű izgatottság nélkül utánam fordult. – Nem inkább az Oroszlán Szövetséget?
   Félbe maradt a mozdulatom a kijelző felett és hideg futott végig a hátamon. A jó élet! Ha azt is tudja, kiknek dolgozom, akkor nyilván sok minden mást is. Ez több volt, mint kellemetlen.
   – Mit képzel magáról? Takaródjon a lakásomból!
   – Sajnos ennek a felszólításnak nem tehetek eleget addig, amíg nem beszéltünk. Ezért vagyok itt – mondta fesztelenül és ez a higgadtság kissé megtépázta az idegeimet.
   Kihúzta a kezét a zsebéből és felém nyújtotta.
   – Lavish vagyok.
   Figyelmen kívül hagytam a gesztust. Betört ide és udvariaskodik? Most komolyan!?
   Várt néhány pillanatig, aztán feladta és leengedte a kezét.
   – Dr. Tamara Lazarof vagy. Ugyanannak a cégnek az alkalmazottai vagyunk. Nem ártok neked. Nem önszántamból jöttem, mert olyan utánozhatatlanul kedves természetű vagy. A rólad szóló hírek nem tűnnek túlzónak. Hozzád küldtek és addig nem megyek el, amíg el nem végzem a megbízatást.
   Magamtól is tudtam, hogy a Szövetségnek nem ártalmatlan emberek dolgoztak. Ha ők valakit foglalkoztattak, arra mérget lehetett venni, hogy az illető rendelkezett némi extrával, vagy inkább sokkal és általában veszélyes is. Esetleg paranormális képességekkel bír, vagy vérszomjas fenevad, vagy mágikus hatalma van, vagy olyan fajhoz tartozik, akiket jobb jó messziről elkerülni, ha épségben akarunk maradni. Tisztában voltam a szabályokkal, elvégre hosszú évek óta én is ezek szerint éltem és nekik dolgoztam.
   Leráztam magamról a meglepetés okozta dermedtséget.
   – Mit akarnak tőlem? Hibáztam és téged küldtek, hogy megbüntess? – váltottam közvetlenebb hangnemre.
   Nemet intett a fejével. Most vettem csak észre, milyen tiszta szürke az írisze.
– Nem mindenki gonosz a Szövetségben, vannak ott jók is, különben hogyan működhetne az egyensúly?
   Ezen elgondolkoztam, hogy talán igaza van.

   – Mi vagy te?
   – Azt hittem, rájöttél magadtól is.
   – A szörnyek közé tartozol?
   Valójában nem számítottam rá, hogy felfedi magát, elvégre nem volt szokás kiadni magunkat. A férfi azonban megfogta a hosszú kabátjának az elejét, széthúzta és leeresztette a padlóra. Nem viselt alatta mást a felsőtestén csak a feszes bőrét. Fekete farmernadrágja a hosszú combjára simult. Magas izmos testfelépítése vonzotta a tekintetemet, pedig nem akartam szájtátva bámulni. A jobb mellizmán és a karján furcsa vékony vonalakból álló tetovált rajzolat borította. Ha létezett volna az Oroszlán Szövetségnek éves szexi pasis naptárja, akkor ő lehetett volna Mr. December. Vibrált körülötte az energia és ezt még én is éreztem, noha nem rendelkeztem semmilyen extra képességgel. Egyszerűen csak körülölelte az alakját és szinte hullámzott a levegő, ahol állt. Aztán mozgás támadt mögötte és valami sötét örvény emelkedett fel. Elnyílt a szám, amikor felismertem mit látok, mit mutat meg nekem. A háta mögött, a vállai felett két nagy fekete szárny nyílt ki. Halk suhogó hanggal kísérve kieresztette és szétterpesztette őket, hogy csaknem betöltötte a konyha és a nappali közötti teret. A szárnytollai fényesek és kékesen feketék voltak, mint a hosszú haja. Álomszép volt, egészen lenyűgöző látvány. Egy angyal állt velem szemben.
   – Le fogsz verni valamit – figyelmeztettem Mr. Decembert, mert hirtelen ez a profán dolog jutott eszembe. Meg az is, hogy a tenyeremet szívesen rányomnám a hasára, hogy érezzem igaziak-e azok az izmok.
   Csodáltam őt a teljes szépségében. Elmosolyodott, amitől az arca megváltozott és én félre kaptam a fejemet. Észrevette a zavaromat, de volt olyan tapintatos, hogy nem tette szóvá. Lassan összehúzta a szárnyait és a háta mögé szorította.
   – Egy ilyen ragyogó és intelligens nő miért van egyedül karácsonyeste? – körbenézett a szolid kis fenyőfára és az egyéb ilyenkor szokásos díszítések hiányára. – Nem viszed túlzásba az ünnepi dekorációt sem.
   – Nem vagyok az a minta háziasszony típus. Nem sütök három napon keresztül, hogy aztán kajakómában és plusz öt kilóval kerekebben töltsem a karácsonyt – feleltem őszintén.
   – Nem erre céloztam. Neked a szívedben sincs ünnep.
   Nem értettem, neki ehhez mi köze. Vágyakozva néztem a pulton álló italos üvegekre, mert egy ilyen beszélgetésre nem vágytam józanul. Ő észrevette.
   – Igyál csak! És engem is megkínálhatnál – mondta.

   Miért is ne? gondoltam szórakozottan. Két poharat vettem elő a konyhaszekrényből és kitöltöttem a bourbont. Az egyiket neki nyújtottam.
   – Nem ülhetnénk le? – nézett a nappali felé.
   Abszurdnak éreztem a helyzetet, hogy egy tök ismeretlen férfi, egy angyal bematerializálódik az otthonomba és hellyel kínál egy kis ital és lelki fröccs mellett. A nappali irányába intettem, hogy ha szeretne, csak tessék. Leült a kanapéra, méghozzá olyan gyakorlottan, hogy a szárnya meg sem gyűrődött. A vele szemközti fotelbe telepedtem le.
   – A karácsonyi felhajtáson kívül van valami más is, ami ennyire aggaszt velem kapcsolatban?
   Belekortyolt az italba, ízlelte egy pillanatig, aztán lenyelte.
   – Rideg vagy, távol tartasz mindenkit magadtól, van, aki egyenesen sötét lelkűnek tart. Úgy viselkedsz, mintha megközelíthetetlen volnál. Nem mutatsz semmiféle érdeklődést a társaid iránt, nem érint meg a fájdalmuk, de az örömük sem. A mai emberek minden negatív szokását hozod. Antiszociális vagy, az internetbe temetkezel, elszigetelődsz és irritálnak a különleges erejű egyedek, de nem azért, mert tartasz tőlük. Azt hiszem, kevés dolog van, amitől te félsz.
   Én is beleittam a poharamba, aztán leraktam a dohányzóasztalra.
   – Legalább már tudom, hogy nem hízelegni jöttél.
   – Észhez akarlak téríteni, hogy jobb legyél a mostani énednél, mert értékes ember vagy. A keserűség mardossa a lelkedet. Amúgy ez általános kortünet. Ti emberek mintha elfelejtettétek volna, hogyan kell élvezni az életet, csak hajszoltok valami elérhetetlen célt, ami talán nem is létezik.
   Felkaptam az italomat és három nagy korttyal behörpöltem az egészet.
   – Szerintem, én ezt nem hallgatom tovább – felálltam és kisiettem a konyhába az üvegért, majd azzal együtt tértem vissza. Beleborítottam egy jó adagot a bourbonből a poharamba.
   – Ó, ugyan már! Nem vagy te ilyen érzékeny. – Lavish előrenyújtotta a sajátját, így neki is töltöttem.
   Jól látta, hogy nincs ínyemre, amiket a képembe vágott.
   – Ülj vissza, kérlek!
   – Ha sértegetni jöttél, már indulhatsz is kifelé!
   Úgy csaptam le az üveget az asztalra, hogy nagyot koppant a felületén és éreztessem vele a nemtetszésemet.
   – Azt hiszem, megfejtettelek. Nem azokat a lényeket gyűlölöd ott a Szövetségben, akiket kezelsz és gyógyítasz, hanem a tényt, hogy a birtokukban van valami, amivel te nem rendelkezel. Naponta ott vagy közöttük és azt gondolod magadról, hogy kevesebb vagy. A dac azért van benned, mert irigyled a különleges képességeket a többiektől. Nem akarod észrevenni, hogy a te extra képességed, a kiváló adottságod a gyógyításban érvényesül. Szemrebbenés nélkül ellátsz veszélyes és kiszámíthatatlan lényeket, mert nem azt nézed kicsodák, hanem meg akarod gyógyítani őket. Szuper orvos vagy, elismernek. A betegeid nyugodtan rád bízhatják magukat, mert jó kezekbe kerülnek – sorolta komoly tekintettel.

   – Te aztán nem kertelsz. Egyszerre adsz és elveszel – dünnyögtem és éreztem, ahogy az alkohol szétárad a gyomromban és kellemesen átmelegít.
   – Én nem elveszek, Tamara. Én csak adok.
   Elnevettem magam, de nem túl kedvesen.
   – Csak hogy a makacs tényeknél maradjunk, ha jól tudom, ti angyalok nem a lelkeket mentitek a Szövetségben, hanem büntettek. Veszélyesek és kegyetlenek vagytok, némi szadista beütéssel.
   – Szadista?! – ismételte kissé komikusan felfelé ívelő hangon.
   – Szóval ez itt, amit csinálsz eléggé képmutatás szagú.
   Most ő nevetett. Piszok jól állt neki a vidámság.
   – Mindig ilyen csípős a nyelved?
   Megvontam a vállamat.
   – Igen.
   Lavish forgatni kezdte a poharát, hogy az italt lötykölje benne és úgy nézett rám, ahogy egy férfi néz a nőre.
   – De azért téged is zavarba lehet hozni, nem igaz?
   Úgy húzta ki magát ültében, hogy érvényesüljön a dögös mellkasa és a hasa. Úgy döntöttem, nem dőlök be neki és simán ellenállok a vonzerejének. Ah, kinek hazudok?
   – Nem vennéd fel a kabátodat? – kérdeztem.
   – Miért?
   – Mert ez így nem fair.
   Farkasszemet nézett velem, miközben röviden válaszolt.
   – Nem.
   Szórakozni akart velem, hogy ő vezesse ezt a társalgást és ura legyen a szituációnak. Az angyalok jellemző erős erotikus kisugárzását vetette be ellenem, hogy hasson rám. Mintha nem láttam volna ilyent vérfarkastól, vámpírtól, tündétől és ki tudja még kiktől, akik el akartak bűvölni? Az Oroszlán Szövetség gyűjtőhelye az ilyen extrém figuráknak és egy szőke nő mindig kihívás nekik.
   Kigomboltam a blúzomat és levettem, odahajítottam mellé a kanapéra. Ott ültem vele szemközt fehér csipkemelltartóban, ami nem takart el túl sokat. Pislogás nélkül nézett végig rajtam, a hosszú szőke hajamon, a testemen és szinte beletörődő arckifejezéssel megvonta a szája sarkát.
   – Egyenlő esélyek? – A melltartómat bámulta. – Ez így még nem teljesen igaz.
   – Ne is álmodj róla, öregem!
   – Értettem. Nem jövök zavarba.
   – Majd fogsz – mondtam.
   – Nagyon bírom a karakán nőket. Hogy kerülsz te ebbe a szervezetbe? Miért adtad el magad nekik?
   Újra ittam egy kortyot. Az alkohol azt sugdosta a fülembe, hogy végül is, miért ne mondhatnám el neki?
   – Kezdő orvos voltam. Egy éjszakai ügyeletemen elláttam egyet közülük, akinek súlyosak voltak a sérülései, az állapota siralmas. Esélytelennek látszott, én mégis megmentettem. Utána megkerestek és állást ajánlottak mondván, ilyenekre van szükségük, mint én. Nem tudtam ellenállni a kihívásnak, az ambícióm vezérelt. Annyira érdekeltek a különleges fajok, hogy beleegyeztem és egyúttal eladtam a lelkemet az ördögnek.
   Az angyal szelíden elmosolyodott.
   – Látod? Kollégák vagyunk.
   – Nem! Te pusztítasz, rombolsz, én gyógyítok, életet mentek. Az érme két oldala vagyunk.

   – Úgy tűnik, az acélos akaraterőd és a hidegvéred tesz téged alkalmassá, hogy a szörnyek között járhass. – Lavish megtámasztotta a könyökeit a térdein és kissé előrébb dőlt. – Halandó ember vagy, ezáltal az időd véges. Nem töltheted az életedet morcos sértettségben. Ne tekints magadra úgy, mintha kevesebb lennél másnál! Húzd ki a fejedet a csinos seggedből és légy nyitott az örömökre! Éld meg a pillanatot! Lásd meg az apró szépségeket! Markolj bele az élvezetekbe és vedd el, amit magadnak akarsz! Ha mellettem lennél, én megmutatnám neked, hogyan csináld. Erős vagy, tiszteletreméltó a hivatástudatod és az elkötelezettséged – felhajtotta a maradék italát, aztán felállt. – Igazad van. Nem vagyok őrangyal, se védelmező lovag, de ránk is érvényesek bizonyos szabályok. Olykor jót is kell tennünk, hogy megtartsuk az egyensúlyt és ne boruljon a lelkünk sötétségbe. Ezen a karácsonyon te vagy az én jócselekedetem.
   Én is felálltam.
   – Várjunk csak! Ez az egész nem is rólam szól, hanem rólad. Jót kell tenned, hogy megtartsd a lelked tisztaságát?
   – És egyúttal a tiédet is – zárta le a gondolatomat.
   Hiába magasodott előttem teljes szépségében, a tekintetében mélybe rántó örvény kavargott. Egy pillanatra nem a pompás külsőt láttam, hanem a szemében égő fájdalmat, bánatot és a reményt. Miféle sérüléseket hordozhat a lelkében egy angyal?
   Igaza volt, nem szabad elsüllyedni a keserűségben, az önsajnálatban, ki kell evickélni a szakadékból és előrenézni. Saját erőből kell talpra állni, nem másokat hibáztatni a hiányosságaink miatt, mert senki sem fog kirángatni a mélységből, csak mi magunk, ha kell tíz körömmel kikapaszkodni, hogy aztán megerősödve mehessünk tovább, előrenézve, bizakodva.
   Lavish hosszú léptekkel a kabátjához ment és belebújt. Így nem is látszottak a szárnyai. Hirtelen felfogtam, hogy indulni készül és furcsa mód nem akartam, hogy elmenjen és magamra hagyjon.
   A bourbontól felbátorodva elé álltam.
   – Miért épp téged küldtek hozzám?
   – Nem kérdeztem meg. Valaki jót akar neked, valaki, aki veszi a fáradtságot és belát a páncélod mögé és érzi, hogy több van benned. Talán próbára tettek, hogy elbírok-e a konokságoddal, vagy elbukom a megbízatást – felelte és megint lenézett a mellkasomra. – De az is lehet, hogy a próbatétel célpontja te vagy, hogy van-e még számodra esély.
   – Te mit gondolsz?
   – Szükséged van időre, hogy átgondold a dolgokat és kiszabadulj a megkérgesedett szokásaid alól. Nem hinném, hogy menthetetlen vagy. Most pedig ki kell törölnöm a memóriádat, hogy ne emlékezz rám.
   – Miért?
   – Mert talán legközelebb más minőségemben találkozunk.
   – Ugye ne kérdezzem meg, hogy te miért vállalsz be szenteste ilyesmit?
   Hamiskásan felvonta a szemöldökét és a mellemre lesett.
   – Nem is tudom. Bűntudatom lett volna, ha nem jövök el és hagylak továbbra is Jégkirálynőt játszani.
   – Azt hiszed, megváltoztatsz? Imádok Jégkirálynő lenni.
   – Tényleg? Miközben tüzek égnek benned?
   Odament a karácsonyfához és megérintette az egyik ágat, majd visszafordult felém.
   – Ha más körülmények között találkoztunk volna, talán össze is barátkozunk, vagy valami egyéb – mondta derűsen.
   A ’valami egyéb’ meglehetősen kétértelműen csengett a szájából a kandúr mosollyal kísérve.
   Ahogy ott állt a szobában, egyszeriben nagyon odaillőnek találtam. Ő volt az én karácsonyi angyalom, csak egy picit nagyra nőtt és távolról sem tűnt éterinek.
   – Lavish, mi ketten maximum úgy találkozhatunk, ha a műtőben a szikém alá kerülsz.
   – Ki tudja? – A mosolya sejtelmes volt. Nem fáradt azzal, hogy elrejtse az érdeklődését a tekintetéből, ami a lenge öltözetemnek szólt.
   Közelebb lépett.

   – Hagyok itt neked egy apróságot. Majd csak akkor nézd meg, ha elmentem. Nem fogsz emlékezni rám. Ha egyszer mégis találkozunk, nem ismersz majd fel. Ez a szabály.
   – Hülye szabály!
   Felemelte a kezét és a meleg tenyerét a homlokomhoz érintette.
   – Boldog karácsonyt, Tamara!
   Enyhe nyomást éreztem, mire lehunytam a szememet. Ólmos fáradtság kúszott a tagjaimba és egy picit megszédültem. A fenyőfa illatát éreztem az orromban. Kinyitottam a szememet és sóhajtottam. Az üvegre és az üres pohárra néztem az asztalon. Jó ég! Ennyit megittam? Nem csoda, ha kába vagyok. Fogtam az üveget meg a poharat és kivittem a konyhába. A mosogatóban volt már egy másik pohár is. Szóval, már előtte is legurítottam egy adagot? Jó lesz figyelnem magamra. Ekkor vettem észre, hogy a blúzom két felső gombja nyitva van. Nem is csoda ennyi benyakalt bourbontől. A karácsonyi menüm receptje máris bevált.
   Visszavánszorogtam a nappaliba az alig egyméteres karácsonyfához. Tetszett, hogy az apró aranyszínű fényfüzérek melegséggel ragyogtak a szobában. Észrevettem, ahogy az egyik ágon megcsillant valami. Odanyúltam, hogy jobban megnézzem, mi az. Egy apró, talán két centiméteres hegyikristályból csiszolt angyalfigura lógott a tüskék között. A fa világításánál szivárványszínben csillant. Nem emlékeztem erre a díszre, hogy nekem van ilyenem a gyűjteményemben. Az ujjaim közé fogtam és arra gondoltam, milyen jó, hogy karácsony van. Békét éreztem a szívemben és hosszú idő óta először nem zúgott hangos tornádó a fejemben, ami folyton csak űzött előre, mintha keresnék valamit, amit sosem találok meg.
   Kilestem az ablakon a víztömeg felett átívelő vörösbarna nagy hídra és mellbevágott a havas esti város látványa. Mintha most látnám először úgy tényleg igazán, annak ellenére, hogy már ezerszer álltam itt. Úgy éreztem, az élet szép. Lehet, hogy néha nehéz és tele van rázós kanyarokkal, de alapvetően szép és ki akarom élvezni az örömeit. Elvigyorodtam, hogy éppen engem érint meg a szeretet ünnepének hangulata, átjárja a páncélozott szívemet, beférkőzik oda és felmelegít, akárcsak az ujjaim a kicsi kristályangyalt.





   Ünnepi turnénkhoz hasonlóan mostani játékunk is rendhagyó formát ölt. Minden állomáson találsz egy kérdést, ami az adott poszthoz kapcsolódóan irányulhat az adott könyvre, szerzőre, szereplőre, de olyan is előfordulhat, hogy a te véleményedre, élményeidre, kedvenceidre leszünk kíváncsiak.
   A turné végén, a Blogturné Klub bloggereinek felajánlásáből hét ajándékcsomag kerül kisorsolásra azok között, akik minden állomást teljesítenek (vagy legalább megpróbálják). A csomagok tartalma minden esetben meglepetés lesz, de a könnyebb választás miatt mindegyiket ellátjuk egy fantázianévvel.
   Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.



Kiket segít át Negin a másik oldalra?

 

a Rafflecopter giveaway





12/01 Könyvvilág  12/02 Utószó  12/03 Dreamworld  12/04 Readinspo  12/05 Könyvvilág  12/06 Olvasónapló  12/07 Readinspo  12/08 Booktastic Boglinc  12/09 Veronika's Reader Feeder  12/10 Csak olvass!  12/11 Fanni’s Library  12/12 Csak olvass!  12/13 Betonka szerint a világ...  12/14 Könyv és más  12/15 Veronika's Reader Feeder  12/16 Booktastic Boglinc  12/17 Hagyjatok! Olvasok!  12/18 Kelly & Lupi olvas  12/19 Utószó  12/20 Szaffi polca  12/21 Utószó  12/22 Spirit Bliss Sárga könyves út  12/23 Dreamworld  12/24 Közös

2021. december 10., péntek

Christi Caldwell – A gróf ágyában



   Lost Lords of London 1



   Új szerző debütált történelmi romantikus műfajban a General Press Kiadónál. Christi Caldwell A ​gróf ágyában c. regénye idén ősszel jelent meg, a könyvről pedig a blogturné tagjai is elmondják véleményüket. Amennyiben ti is kíváncsiak vagytok Verity Lovelace és Maxwell grófjának történetére, tartsatok velünk, és játsszatok a kiadó által felajánlott példányért.





   Az önfejű újságíró, Verity Lovelace minden követ megmozgat annak érdekében, hogy megoldja a londoni arisztokráciát foglalkoztató legújabb rejtélyt. Ezért még arra is képes, hogy lemerészkedjen a város csatornarendszerébe. És pontosan ez az a hely, ahol rátalál Maxwell grófjának eltűnt örökösére, Malcom Northra.
   A férfi, akit még gyerekkorában raboltak el az otthonából, elégedett az életével, amelyet önerőből épített fel, és egyáltalán nem óhajtja elfoglalni az őt megillető helyet az előkelő társaságban. Miután azonban Verity a címlapon leplezi le a kilétét, Malcom kincsvadászból hirtelen a lányos apák célpontjává válik. A férfi pedig egyetlen módot lát arra, hogy távol tartsa magától az elsőbálozókat: megkéri Verityt, hogy tegyen úgy, mintha házasok lennének. Végül is miatta került ebbe a helyzetbe…



   General Press, 2021
   Eredeti cím: In Bed with the Earl, 2020





   Christy Caldwell neve teljesen ismeretlen volt számomra, míg a General Press Kiadó megjelenési tervében fel nem bukkant. Minden szerző kap tőlem egy esélyt, különösen, ha „történelmi” romantikust ír, tehát két kézzel kaptam Ms. Caldwell könyve után, amikor lehetőség adódott rá, hiszen kedvelem a zsánert.
   A gróf ágyában egy sorozat indítókötete, s meg lehet nyugodni, a folytatás tervek szerint 2022 októberében érkezik Az éjszaka hercege címmel. Erre szinte mérget lehet venni, mert a Kiadó ügyel arra, hogy betartsa az ígéreteit.
   Milyen volt a történet? Nos, izgalmas, új, tehát nem értettem a szerzői előszóban leírtakat arról, hogy lekoppintották az ötletét, bár én sem olvasok el mindent, ami a zsánerben megjelenik. Az egyetlen általam felfedezett hasonlóság Elizabeth Hoyt Maiden Lane sorozatával volt, és az is minimális: a cselekmény London szegénynegyedére koncentrálódik, St. Gilesre.
   

   A történet hősnője Verity Lovelace, egy nemesúr balkézről született lánya, aki anyja halála után Londonba költözött húgával és egyetlen szolgálójukkal a könnyebb megélhetés reményében. Apja segítségével állást kapott London egyik botránylapjánál, csakhogy egyike lenni azon kevés nőnek, akiket a lap alkalmazott, nem igazán leányálom. Apja már nem él, elvesztette azt a minimális támogatást is, amit tőle kapott, ötleteit ambiciózus férfikollegája szemrebbenés nélkül ellopja, és az amúgy is a nincstelenség határán egyensúlyozó lány bármikor elvesztheti állását. És ekkor rebben fel a hír, hogy valahol St. Gilesben lenne a sok éve eltűnt Maxwell-örökös. Verity kétségebesésében merész dologra vállalkozik: felkutatja a férfit és elsőként fog beszámolni lapjában a történetéről.

   S ezzel elérkeztem a férfi főhőshőz, a gyerekkorában eltűnt Percival Northrophoz, akit London alvilága Malcolm Northként ismer. Kisgyermek volt amikor szülei meghaltak, a szerető rokon, akinek gondot kellett volna viselnie rá, elpasszolta a guberálóknak, hogy a helyébe léphessen. Azóta Malcolm a csatornák urává lett, vaskézzel irányítja birodalmát, s mint kiderült, ebből meglehetősen jól meg is lehet élni. Csak néha ugrik be neki egy emlékfoszlány előző életéből, és nem pontozza a személye iránti hirtelen érdeklődést. Verity Lovelace kutakodását még annyira sem. Csakhogy a lányt egyszerűen nem lehet lerázni, mert az a fajta, akit ha kidobnak az ajtón, visszamászik az ablakon, és házhoz megy a pofonért. Ami érthető is, hiszen a megélhetéséről van szó, és hazugságokkal hintáztatja főnökét, hogy ne bocsássa el állásából. S mikor ez mégis megtörténik, akkor még merészebb húzásra szánja el magát: pereputtyostól beköltözik a gróf londoni házába, mert miért ne, ha az úgyis üresen áll évek óta. Ez pedig újabb bonyodalmakat generál, amit Malcolm természetesen a maga javára fordít, hiszen felkerült a házasság-piacra mint nőtlen gróf. Malcolm pedig magasról tesz a grófi címre és mindazzal, amivel ez jár, mert elégedett az életével és azzal, amit elért. Csakhogy egyre több dolog jut eszébe gyermekkorából, ami arra sarkallja, hogy bosszút álljon azon a rokonon, aki a nyomornegyedbe száműzte.

   Igen lesz boldog végkifejlete a történetnek, de ahhoz bizony millió kisebb-nagyobb történés vezet, mindig van egy újabb meglepetés, újabb fordulat, ami fenntartja az érdeklődést, és amitől a cselekmény maximális fordulatszámon pörög. S természetesen némi erotika is jár hozzá, hiszen a főhősök között sistereg a levegő, dúlnak az érzelmek.
   Malcolm és Verity párosa nagyon szerethető. Mindketten a körülmények áldozatai és egymásratalálásuk szinte törvényszerű. Ami némiképp zavart, az Verity húgához való viszonya volt. Értettem ám, hogy minden rossztól meg akarta óvni, de azért nem kellett volna abban a boldog tudatlanságban hagynia, hogy ugyan szegények, mint a templon egere, de azért a dolgok rendben vannak és lesznek.
   Szerethető történet volt, izgalmas és mindenből annyi volt benne, amennyi kellett. Néhol mosolyt csalt az arcomra, máskor meg sajnálkoztam a főhősök szerencsétlen sorsán, s így volt ez egy kerek egész. Egy bemutatkozó kötetnek nagyszerű volt, jöhetnek a folytatások!





   Mostani játékunkban a grófoké lesz a főszerep. Az állomásokon olyan történelmi romantikus könyvek címét találjátok meg hiányosan leírva, amelyeknek főszereplője egy gróf. A feladat, hogy kitaláljátok melyik könyvről van szó, és beírjátok a címet a Rafflecopter doboz megfelelő sorába. Segítségként megadtuk a szerzőket.
   Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.



Sabrina Jeffries: K_r_cs_ _yi _s_d_


 
a Rafflecopter giveaway




12.10. Betonka szerint a világ…

12.12. Dreamworld

 

 


2021. december 5., vasárnap

Freya Sampson – Az utolsó könyvtár



   Új szerző mutatkozik be a General Press Kiadónál. Freya Sampson története abba a világba viszi el olvasóját, ahol harcolni kell a helyi hatalmasságokkal a közösségi könyvtár fennmaradásáért. Ha követtek minket és a szerencse is pártotokat fogja, tiétek lehet e csodálatos könyv egy példánya.




   June még sohasem hagyta el az álmos angol kisvárost, ahol felnőtt. A zárkózott és félénk harmincéves könyvtáros minden idejét olvasással tölti, amikor azonban megtudja, hogy a munkahelyét bezárják, kimerészkedik az olvasókuckójából, hogy megmentse a helyi közösség lelkét jelentő könyvtárat. Sokan a segítségére sietnek, és June – az édesanyja halála óta először – újra megnyílik az emberek felé. Így találkozik megint a régi iskolai barátjával, Alexszel is. Hamarosan az egész kisváros észreveszi, mit érez a segítőkész ügyvéd a nő iránt, csak épp June nem, aki nem hiszi el, hogy bárki is randizni szeretne vele. Ahhoz, hogy megmentse a szívének oly kedves könyveket, June-nak változtatnia kell az élethez való hozzáállásán. Elhatározza hát, hogy küzdeni fog a könyvtárért, és ezzel talán a boldogsághoz is közelebb kerül egy lépéssel…


   General Press, 2021
   Eredeti cím: The Last Chance Library, 2021





   Új és egyben első könyves szerző mutatkozik be a General Press Kiadónál, s ahhoz képest, hogy ez egy első nekifutás, meglehetősen jóra sikerült, legalább is nekem tetszett.
   A brit Freya Sampson foglalkozását tekintve televíziós producer, s ahogy a Goodreadsen láttam, Az utolsó könyvtár nem az utolsó könyve lesz. Most már csak a megjelenésre kell várni, és arra, hogy egy kiadó magyar nyelven is elhozza nekünk.
   Könnyen kitalálható, hogy a cselekmény egy vidéki könyvtár köré csoportosul, és minden ami történik a könyvtár megmentéséért van. A történet Chalcotban játszódik, egy kitalált, festői angliai településen, ahol a könyvtár több mint az a hely, ahonnan az ember könyvet kölcsönöz. Az intézmény közösségi háznak is megfelelne, mert vannak olyanok, akik csak szocializálódni járnak oda, mások az ingyenes internet miatt látogatják, hogy ügyes-bajos dolgaikat elintézhessék, a gyerekek mesefoglalkozásra járnak és néhány kamasz ott tanul, mivel az otthoni körülmények nem teszik ezt lehetővé.

   Ezen a zajos, forgalmas és családias hangulatú helyen dolgozk segédkönyvtárosként a harmincas June Jones, aki egy nagyon eredeti figura. Egész életét a kis faluban élte le, és soha nem is vágyott többre. Excentrikus anyja árnyékában csendesen meghúzódva nőtt fel, mondhatni a helyi könyvtárban, ahol előtte anyja volt a segédkönyvtáros. Élete a könyvtár és otthona között oszlik meg, és barátságtalan macskája az egyetlen társasága, mióta anyja néhány évvel korábban meghalt. És igazándiból nem is vágyik többre, köszöni szépen jól megvan a könyveivel, bár néha azért romantikus hősőkről álmodozik.

   June nyugodt kis világát megrengeti a hír, amely szerint a könyvtárat bezárják, mert szokás szerint nincs pénz a további működtetésre. Csakhogy a bezárás mögött más is van, s ehhez köze van pont az intézményvezető hölgy (nagyon antipatikus!) férjének is, egy gazdag vállalkozónak, akinek nagy befolyása van a helyi vezetőségre. Éééés akkor elindul a helyiek összefogása a könyvtár megmentése érdekében, mert senki nem akarja elveszíteni az egyetlen helyet, ahol valamilyen formában mindenki megoldást talál problémáira. Ez a közösségi akció pedig az extrém megoldásoktól egészen a nagyon mulatságosokig nagyok széles skálán mozog. S akkor még nem említettem a titokzatos Mathildát, aki nagyon talpraesett tanácsokkal segíti az ügyet, annak ellenére, hogy senkinek fogalma sincs arról, hogy ki bújhat meg a név mögött. Természetesen nem mindenki pontozza a közösség összefogását, de ha így lenne, akkor unalmas lett volna a történet.

   Némi romantika is társul a könyvtár megmentéséhez, ugyanis épp hazalátogat Alex, June volt iskolatársa, hogy apjának segítsen a család által működtetett vendéglőben. Csakhogy ez egy eleve kudarcra ítélt kapcsolat lenne, hiszen a sármos Alex Londonban ügyvéd és csak ideig-óráig marad Chalcotban.
   Bevallom, hogy indulásból elképzeltem a valószínűsíthető boldog végkifejletet: a könyvtár tovább működik, June megtartja állását, boldogan él Alexszel és lesz egy fészekalja gyerekük. Csakhogy ennek a történetnek nem ilyen egyszerű és nagyszerű a vége. Jól végződik, de nem úgy, ahogy én elképzeltem, de ez semmit nem von le a történet értékéből, sőt!

   Nagyon kedveltem az egészet, úgy, ahogy volt. Tele volt nagyon eredeti figurákkal – mondtam, hogy ez egy sokszereplős történet? –, akiknek többségét nem lehetett nem szeretni. Szeretném azt is elmondani, hogy June hatalmas jellemfejlődésen esett át és az antiszociális, visszahúzódó könyvmolyból ő lett a partikirálynő, de ez nem következett be. Ugyan nyitottabb lett a könyveken, könyvtárakon túli világra, és kiszakadt abból az anyja által teremtett miliőből, amiben harminc évig élt, de June az June maradt. De azért a történet, és különösen a befejezés, szolgált elég meglepetéssel. S ha kicsit túlnézek a nyilvánvalón, akkor ez a könyv a közösségről és emberi sorsokról is szólt, mert minden szereplőjének megvan a maga története.
   Szerethető történet, mely olvasás közben az érzelmek egész skáláját kiváltja. Egy nagyon is valós élethelyzetet mutat be, mert bár ez egy kitalált történet, a világon egyre több helyi könyvtárat zárnak be pénzhiány és/vagy személyes érdekek miatt. Egészen jól el lehet merülni ebben a vidéki világban, s érzékenyebb olvasóknál szem nem marad szárazon. De ízlések és pofonok...





   Nyereményjátékunk természetesen a témához kapcsolódik. A turné minden állomásán egy-egy könyvtár rövid leírását találjátok, a feladatotok az, hogy kitaláljátok melyik neves intézményre gondoltunk, és a választ beírjátok a Rafflecopter megfelelő dobozába.

   Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz



   I.e. 3. században alapította I. Ptolemaiosz fáraó. Egyesek szerint a világ első könyvtára, de az biztos, hogy az ókori könyvtárak közül a legnagyobb. A “múzsák”csarnoka” néven is szokták emlegetni.



a Rafflecopter giveaway




12.05 - Betonka szerint a világ…

12.07 - Csak olvass!

12.09 - Kelly és Lupi olvas



2021. november 27., szombat

Susan Elizabeth Phillips – Csillagfény


   Chicago Stars 8



   Sok éves kihagyás után a Kalliopé Kiadó jóvoltából egy újabb Susan Elizabeth Phillips történetnek örülhetünk. A szerző Csillagfény című könyve fergeteges humorával a sportrománcok világába viszi el olvasóját.
   Kövessetek minket blogturnénkon és ha a szerencse is mellétek áll, akkor tiétek lehet a kiadó által felajánlott nyereménykönyv




   Egy ​sztárirányító és egy temperamentumos nyomozó folytat késhegyre menő küzdelmet ebben a sportos, szexi, pimasz regényben, a New York Times bestsellerszerzőjének díjnyertes, a rajongók által kedvelt Chicago Stars-sorozatának régóta várt új részében.
   Piper Dove álma, hogy Chicago legjobb nyomozója lesz. Az első megbízatása? A Chicago Stars egykori irányítójának, Cooper Grahamnek a nyomába eredni. A probléma? Graham kiszúrta őt, és nem örül neki. Éppen ezért kell egy jó nyomozónak talpraesettnek lennie.
   Piper hamarosan azon kapja magát, hogy Grahamnek dolgozik, bár nem a férfi testőreként, mert az nem hajlandó elismerni, hogy mekkora szüksége volna rá. Ehelyett Graham arra bérelte fel, hogy tartsa szemmel új, exkluzív éjszakai klubjának alkalmazottait. Azonban Coop élete veszélyben lehet, és Piper elhatározza, hogy megvédi a férfit, akár akarja, akár nem. (Hadd segítsek: nem akarja.) Bárcsak ne kellene emellett annyi mindenkivel foglalkoznia! Egy sereg közel-keleti hercegnővel, egy szabadságra vágyó pakisztáni szolgálólánnyal, egy tinédzserrel, aki csak be akar illeszkedni, és egy idős szomszéddal, aki azt követeli Pipertől, hogy találja meg a teljesen halott férjét.
   És akkor ott van maga Cooper Graham, a legendás sztársportoló, aki mindig megkapja, amit akar – még akkor is, ha az egy vagány nyomozó, aki pokolian elszántan bizonyítani akarja, hogy ő is van annyira kemény, mint Graham.
   Chicago nyüzsgő utcáitól a Superior-tó szélfútta világítótornyán át a Biscayne-öböl csillogó vizéig két ember, aki nem tud veszíteni, próbára teszi önmagát és a másikat, csak hogy ráébredjenek, mi a legfontosabb dolog az életben.


   Kalliopé, 2021
   Eredeti cím: First Star I See Tonight, 2016




   Nem is tudnám megmondani, hogy hány évvel ezelőtt jelent meg utoljára magyar nyelven bármi is Susan Elizabeth Phillips tollából, de az biztos hogy nagyon sok. Lelkesen fogadtam, hogy végre valaki felvállalta a szerző írásainak kiadását, és meggyőződésem, hogy nagyon sok olvasónak okoztak ezzel örömet. Hab a tortán, hogy a fordító Tóth Gizella, akinek a neve láttán nyugisan hátra lehet dőlni és élvezni a történetet, mert nem kell azon filózni, hogy ez a nyakatekert mondat hogyan is hangozhatott eredetiben, és bár olvastam volna el angolul.
   Bár egy sorozat nyolcadik része, önálló történetként is megállja a helyét. Tehát ha valakit ez tartana vissza, megnyugodhat, a történet teljesen élvezhető, nem maradt le semmiről (ez így nem igaz, mert kihagyott néhány nagyon szórakoztató könyvet), mert minden rész önálló történet, csupán annyi a közös bennük, hogy a szereplőik egy része valamilyen formában kapcsolódnak a Chicago Stars focicsapathoz.

   Cooper Graham (a továbbiakban Coop), a történet főhőse, az említett focicsapat sztráirányítója volt. Harminchét évesen, egy megnyert Super Bowl bajnoksággal a háta mögött visszavonult, és egy puccos klubot vezet, melynek mindennapjaiba nagyon tevékenyen belefolyik. Tele van a jövőre vonatkozó tervekkel, szociálisan érzékeny és luxuslakásának hatalmas teraszán kertészkedik. Kéretik nem félreérteni: nem néhány cserepes virággal matarászik, hanem komoly zöldségeskertet alakított ki magának, és a fölösleget ilyen-olyan szívességekre cseréli el – akár a menedzserével is. Furának tűnhet, hogy egy ilyen dúsgazdag figura, aki méreteit tekintve akkora mint a liftajtó, ilyesmivel tölti szabadidejét, de Coopnak ez jelenti a kikapcsolódást, a megnyugvást és a visszaemlékezést arra a kis farmra, ahol nehéz körülmények között felnőtt.

   Nos, ez a szuperpasi egy nap arra lesz figyelmes, hogy valaki követi. Ééééés ezzel el is érkeztünk a női főhőshöz, Piper Dove magánnyomozóhoz, akinek az a megbízása, hogy ideig-óráig figyelje meg a volt sportolót, jelenlegi üzletembert.
   Piper Dove a főhős ellentéte. Aprócska, mint egy kamasz és szegény mint a templom egere. Életútja neki sem volt könnyű, mert mindig is magánnyomozó apja nyomdokaiba szeretett volna lépni, csakhogy szexista apja nem pontozta egy hangyányit sem az ötletet. Piper magánnyomozói karrierje csupán apja halála után kezdődhetett meg nagy nehézségek árán, mert a céget mostohaanyjától kellett megvásárolnia, az ügyféllista pedig nagyon szegényes. A lány a nincstelenség határán egyensúlyozik, mikor összetalálkozik Cooppal, aki később a klubjába alkalmazza, hogy rajta tartsa szemét a személyzeten. Hogy miként jutottak ide nem fogom elmesélni, mert akkor minek elolvasni a könyvet?

   Coop és Piper kapcsolata eleinte kizárólag a munkára korlátozódik az egymás iránt érzett nyilvánvaló vonzalom ellenére. Mindketten csökönyösek, mindig mindent jobban tudnak a másiknál, és mindent bevetnek annak érdekében, hogy elérjék, amit akarnak. De – ahogy az már lenni szokott a romantikus történetekben – nem tudnak ellenállni a vonzalomnak, bár kapcsolatuk továbbra sem felhőtlen. Rosszul mondom: a kapcsolatuk egyenesen viharos, mert a munka és a magánélet állandóan összekeveredik, különösen miután Piper, Coop minden tiltakozása ellenére, kinevezte magát a férfi testőrének, mert Coop nem veszi komolyan azokat a fura kellemetlenségeket, melyek egyre gyakrabban fordulnak elő vele, klubjával.

   Hogy milyen volt a történet? Pont amilyent Susan Elizabeth Philliptől megszoktunk: pörgős, izgalmas, millió kis epizóddal a cselekmény fő szála mellett, szellemes párbeszédekkel és szaftos beszólásokkal, tömény humorral és némi szociális érzékenységgel. No, meg erotikával. Pont annyival, amennyit a történet megkívánt. Számomra tökéletes lett volna, ha nincs benne a közel-keleti hercegnők hada és mindaz ami ezzel járt. Persze értem én, hogy ezzel az epizóddal mit akart szemlélteni a szerző. Például az arab nők és az alsóbb kasztokból származók helyzetét a kiváltságosokkal szemben, de nekem ez az egész felesleges volt a történetben. Természetesen ez csupán személyes ízlés kérdése, lehet másoknak pont ez lesz a nagy durranás. Az arab hercegnők világa mellett betekintést kaptam egy magánnyomozó életébe és a divatos klubok világába is. A boldog végkifejlet pedig az utolsó pillanatig váratott magára, elvégre két makacs emberről beszélünk.
   Nagyon szórakoztató történet volt. Az a fajta, amivel jól be lehet kuckózni esténként és feldobja az ember lánya hangulatát. Ajánlom első sorban a szerző rajongóinak, és mindenki másnak, akinek épp mosolyra lenne szüksége. Jöhet a következő SEP történet!




   A történet férfi főszereplője egy visszavonult sportoló, ezért játékunkkal is a sport és a róla szóló könyvek világába kalandozunk. A turné minden állomásán egy-egy sportban járatos főhős nevét találjátok, a ti feladatotok pedig az, hogy a Rafflecopter megfelelő dobozába beírjátok annak a sportágnak a nevét, amelyben az illető karakter jeleskedett.
   Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.


Ryan Sullivan


a Rafflecopter giveaway



11.27 - Betonka szerint a világ…

11.29 - Angelika blogja

12.01 - Olvasónapló

12.03 - Kelly és Lupi olvas



2021. november 17., szerda

Lisa Jewell – A fenti lakók



  A 21. Század Kiadónál jelent meg Lisa Jewell szövevényes thrillere, amelyben régi titkokat rejtő elhagyatott ház áll a középpontban.Tartsatok a bloggerekkel hogy kibogozzuk a múlt bonyolult szálait és kiderüljön, hogy kik is laktak az emeleten. S ha velünk játszatok, ti is nyerhettek az izgalmas regényből egy példányt.





   London egyik divatos kerületében, Chelsea-ben áll egy jókora ház, amelyben egy kisbaba ébredezik a bölcsőben. Jól táplált, szépen gondját viselik. Örömmel várja, hogy valaki felvegye.
    A konyhában holttestek oszlanak. Valaki sietős üzenetet firkantott melléjük. Már több napja halottak. Ki vagy kik viselték gondját a kisbabának? És hová lettek?
   Két család ügyei gabalyodtak össze.
   Ebben a házban nagyon sötét titkok lakoznak.


   XXI Század Kiadó, 2021
   Eredeti cím: The Family Upstairs, 2019







   Évek óta nem olvastam Lisa Jewell könyvet. Nem azért mert nem akartam, hanem mert hosszú ideje egyetlen kiadó sem jelentetett meg magyar nyelven a szerző írásaiból. Bár annak idején Jewell könnyebb műfajban jeleskedett, ez a könyve pedig határozottan egy pszichológiai thriller, két kézzel kaptam a lehetőségen, mikor szóba került a blogturné lehetősége. Nem ő az első kedvelt szerzőm, aki a chick litről átnyergelt „véresebb” kategóriára, és kiváncsian vártam mit hozott ez a váltás. Azt is be kell vallanom, hogy ritkábban olvasok thrillereket, mint bármi mást, de egyetlen pillanatig sem bántam meg, mert Jewell annyira mesterien szőtte a szálakat, hogy egyszerűen nem tudtam elképzelni hová is vezethetnek a történések. A végkifejletre pedig végképp nem számítottam.
   Nos, a fülszöveg nagyon pontos és figyelemkeltő, hiszen egy divatos negyedben levő házban oszladozó hullák között találnak egy boldog és egészséges csecsemőt. Csak úgy, egymagában. A történet pedig elmeséli, hogy mi is vezetett odáig és mi történt ezután.

   Tudom, hogy ez így nagyon egyszerűen hangzik, de koránt sem az. Mert ebben a történetben semmi sem egyszerű. Kezdve azzal, hogy a ház eredeti lakói újgazdagok voltak, akiknek fontos a látszat és a pozicíó, gyerekeiknek a legjobbat igyekszenek megadni. Igen a házaspárnak három gyereke van: Lucy, Henry és a baba. Csakhogy a pénz fogyni kezd, a házba fura alakok kezdenek beköltözni, előbb egy pár, aztán egyre többen, míg egy nap megtörténik a morbid felfedezés: a házban oszladozó hullák, az ép és egészséges kisbaba, és a másik két gyermek nincs sehol.
   Libby huszonötödik születésnapján levelet kap egy ügyvédi irodától, és meglepve fedezi fel, hogy rég elhunyt szüleitől egy nagy házat örökölt Chelsea-ben, London divatos környékén. Ő a holtan talált házaspár és az eltűnt gyerekek kishúga, a baba, aki mindent túlélt. Az azóta is lezárt ingatlan lepusztult, szinte kísérteties. Libby tudja, hogy akik felnevelték nem az igazi szülei, ez a válatlan születésnapi ajándék pedig alkalom arra, hogy megtudja ki is ő valójában és mi történt a múltban.

   Ugyanazon a napon, valahol Olaszországban Lucy telefonján megszólal az emlékeztető: a baba 25 éves. Lucynak pedig nagyon mehetnékje van London fele, csakhogy nem teheti meg. Utcazenészként tengeti életét, mióta elmenekült és elvált tehetős de bántalmazó férjétől (ocsmány egy fazon, az már biztos!) két gyermekével együtt. És akkor még ott van Henry is...
   Mostanában nem ritka, hogy egy történetet a főhőseik a saját szempontjukból mesélnek el. Itt is ez történik, csakhogy ennek a történetnek a sok mellékszereplője mellett három hőse van: Libby, Lucy és Henry, és mindenki a maga szempontjából adja elő a történéseket. Ami azt illeti a szociopata Henry sokat csapong, és soha nem lehet tudni, hogy amit épp mesél mi köze lenne az alapsztorihoz. S azt is be kell vallanom, hogy az elején bizony lassan csordogált ez a történet, de mindenképpen megéri a türelmet, mert egy idő után a dolgok felpörögnek.

   A három testvér közül Libbyvel voltam a legkevésbbé kibékülve. Ő valahogy passzív, halvány volt, annak ellenére, hogy ténylegesen nekiindul utánajárni annak, hogy mi is történhetett évekkel korábban – bár ezt sem egyedül teszi. Lucyban több energia és életrevalóság van, ami valószínűleg nehéz helyzetének köszönhető, Henry pedig – mint mondtam – egy szociopata, s vele sohasem lehet tudni épp hogyan is állnak a dolgok.
   Nagyon jól megírt – bár néhol talán túl részletes – történet volt családról, szektákról, vallási fanatizmusról, titkokról. Nem finomlelkű, romantikára vágyó olvasóknak való, mert sötét, hátborzongató és az emberi lét legsötétebb arcát mutatja meg. És még van egy rész belőle, de Libby történetét lezárta itt a szerző... legalább is remélem.
   Keveltem, jöhet a következő pszichothriller Lisa Jewelltől... de ízlések és pofonok.


A szerző nevéhez kapcsolódó bejegyzés:






   Mivel a regényben egy titokzatos ház kap főszerepet, rejtvényeinkben is házakat keresünk. A blogokban megtaláltok egy-egy képet regényadaptációkból, de most nem a könyvek címére, írójára vagyunk kíváncsiak, hanem a házra vagy épületre, ami a regényben fontos szerepet játszik.
   (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)






a Rafflecopter giveaway




11.15 Olvasónapló
11.17 Betonka szerint a világ
11.19 Fanni’s Library
11.21 Könyv és más
11.23 Kelly és Lupy olvas
11.25 A szofisztikált macska
11.27 Zakkant olvas